2020. január 12., vasárnap

Visszatekintés 2019-re

Visszatekintés 2019-re




Tavaly még nem írtam évértékelést, mivel alig pár hónapos volt a blog, most viszont szeretnék, mert eseménydús év áll mögöttem. Magánemberként is izgalmas volt, hiszen építkezésbe kezdtünk, bloggerként pedig hihetetlen, szinte mesébe illő élményekben volt részem.

Az egyik legemlékezetesebb esemény a Trónok harca filmsorozat befejező évadához kapcsolódik. A finálé után érzett mérhetetlen keserűségemből született néhány bejegyzés, ezekből kettő nagyon népszerű lett. Az egyik Bran és Sansa levele Havas Jon számára, a másik pedig az alternatív befejezés. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, és az utóbbit két nagy fórum, a Trónok Harca Monopoly Facebook oldal és a Pimp Thy Mind YouTube csatorna megosztotta. Azóta is hálával és büszkeséggel gondolok erre, bár még mindig szürreális élmény. Szerintem a blog életének legdicsőbb pillanatai voltak ezek! Többen ösztönöztek további írásra, de én nem tartom magam írónak, sosem volt ilyesmire késztetésem előtte, és azóta sincs, annak viszont örülök, hogy ezekkel a bejegyzésekkel sok embert sikerült megörvendeztetnem. George R. R. Martin fantáziavilága azóta is szerves részét képzi a blog Facebook anyagának, a napi idézetek közt rendszeresen feltűnik.




A másik fantasztikus dolog, hogy életemben először kerültek ajánló szavaim egy könyv borítójára, méghozzá a kedvenc magyar írónőm, On Sai új regényének, a Vágymágusok nyitókötetének hátuljára. Hihetetlenül felemelő érzés és óriási megtiszteltetés ez számomra! Nagy örömömre idén két regénye is megjelent, és könnyes szemmel olvastam, hogy az Artúr köszönetnyilvánításában is megemlített. Nincsenek rá szavak!


Kép: Wichnalek Attila, Galaktikus Fanklub 


Egy ideig úgy nézett ki, hogy 2019-ben az On Sai rajongói oldal vezetését az építkezési bonyodalmak miatt már nem tudom ellátni, de társaim segítségével áthidaltuk a problémát, és a Galaktikus Fanklub munkája változatlanul folyt tovább.

A harmadik felejthetetlen esemény, hogy találkoztam Mary E. Pearson írónővel, akinek a Fennmaradottak krónikái c. sorozata rabul ejtette a szívemet. Hálás vagyok a GABO Könyvkiadónak a szervezésért! 



Nem kötődik szorosan a bloghoz, de alig pár héttel ezután a 23.Váratlan Utazás-találkozó keretein belül és az azt követő vacsorán John Welsmannel volt szerencsém találkozni, aki a sorozat világhírű zeneszerzője. Évtizedek óta rajongója vagyok Lucy Maud Montgomery regényeinek és a belőlük készült filmfeldolgozásoknak, csodálatos volt az a nap! Köszönet a szervezésért a magyar rajongói közösség vezetőjének, Kozák Zsoltnak!




A legnagyobb élményeim közé tartozik az is, hogy az egyik kedves barátnőmtől, Ambrús Renátától karácsonyra kaptam egy szívhez szóló novellát. Nagyon meghatódtam, amikor elolvastam a kéziratát! Szeretettel ajánlom Csokoládé c. írását!

Az év során sok kedves könyvmollyal és bloggerrel találkoztam, főleg a Könyvfesztivál és a Könyvhét idején, illetve a Mary E. Pearson dedikálás során és a VU-találkozón, de ide sorolom azokat is, akikkel nem személyesen, hanem könyves csoportokban kerültem kapcsolatba. Sokat jelentettek számomra a közös eszmecserék és jóízű kacagások.

Szintén nem kapcsolódik szorosan a bloghoz, de számomra fontos, hogy a csoportvezetésben végzett tevékenységemben nagy változás történt ősszel. Adminisztrátor társaimmal együtt 5 éven keresztül vezettük a Facebookon a Vörös Pöttyös Könyvek csoportot. Amikor felkaroltuk, egy elhanyagolt, pár ezer főt számláló adok-veszek csoport volt. Kemény munkával értük el, hogy a nevéhez méltó könyvmolyképzős közösséggé váljon. 2017-ben vezettük be a tematikus heteket, ami kiváló katalizátornak bizonyult. A tematikus hetek során a kiadó termékeit népszerűsítettünk egy-egy héten keresztül, napi 6-12 bejegyzéssel. Három év alatt összesen 88 tematikus hetet tartottunk, ebből 41 párhuzamosan futott a testvércsoportunkban is. A két csoport ( a Vörös Pöttyös Könyvek és a Vörös? Rubin? Arany? Zafír? Kristály? Igen, mindet imádom! csoport) admingárdája 2018-ban olvadt össze, együtt ütőképesebb csapatot alkottunk, mély barátságok szövődtek köztünk. Végül azonban hiába voltunk sokan, a két helyen való folyamatos időzítés kimerített bennünket, egy idő után valóságos rémálommá vált. Pedig az utóbbi másfél évben a Könyvmolyképző Kiadó recenziós támogatását is élveztük, és a holtpontokon a tagság folyamatos visszajelzése sokszor átlendített bennünket. Rengeteget gondolkodtunk, miként lehetne ezt a problémát megoldani, végül egy fájdalmas, de szükségszerű döntés született. Mivel az adminok csapata nem akart újból szétválni, lemondtunk a VP csoport vezetéséről, és hozzáértő emberekre bíztuk. A másik csoportot pedig megváltozott névvel és új tartalommal vittük tovább. Mindannyian szeretjük a KMK kiadványait, máskülönben nem áldoztunk volna rá ennyi időt és energiát az életünkből, de más kedvenceink is vannak, és élt bennünk a vágy, hogy azokkal is foglalkozzunk, amit most örömmel meg is teszünk. Szeretettel várjuk azokat, akik egy jó könyves közösséget keresnek a Könyv a lelke - Ahol a betűk életre kelnek csoportunkban! 

Most pedig következzenek a tavalyi év legkedvesebb olvasmányai!




Első helyen szeretném említeni A Fennmaradottak krónikáit Mary E. Pearsontól. 
A lelkem együtt rezonált ezzel a sorozattal, többször álmodtam is vele. Egyesíti a kedvenc zsánereimet: YA fantasy lenyűgöző romantikus szállal, középkori háttérvilággal. Nagyjából olyan hatással volt rám, mint régebben Cassandra Clare első két Árnyvadász sorozata. Terjedelmes, heteken keresztül olvastam, de nemhogy lanyhult volna az érdeklődésem közben, inkább kötetről kötetre jobban magába szippantott. Utána sokáig nem volt kedvem mást olvasni. 

Erősen gondolkodtam, miként rangsoroljam a többi kedvenc olvasmányomat, végül lemondtam róla. Mindegyik különösen kedves számomra, de különböző okokból, ezért az olvasási sorrendet követem. Kivételt csak a Koboldcsászár képez, amit a képszerkesztés miatt vettem előre. 




Ebben a romantikus sci-fiben tündéri volt a szerelmi szál, ráadásul a humora is bájos és fordulatokban sincs hiány. A sorozat minden kötete egy klasszikus mese sci-fis feldolgozása. Egymásra épülnek, de mindegyikben különböző párok viszik a főszerepet. Nekem a harmadik rész után változatlanul az első kötetben megismert Cinder és Kai maradtak a kedvenceim.

Katherine Addison: A koboldcsászár 
Ennek a steampunk fantasynak volt a legszeretetreméltóbb főhőse, mélyen megérintett a története. Szerintem kivételes személy az, akit nem ront meg a hatalom. Érdekes volt és megindító, szép a stílusa, de tömény, viszonylag sokáig olvastam.



Bár nehezen indult, de végül a legizgalmasabbnak olvasmányomnak bizonyult. Ütősek a karakterek és bravúros a történet. Körömrágós fajta, olyan zseniális húzások vannak benne, mint egy világbajnoki sakkpartiban. Olyan szempontból is emlékezetes számomra a könyv, hogy a blog első recenziós példánya volt. Köszönet érte a Könyvmolyképző Kiadónak! 

Nagyon szép és elgondolkodtató YA regény az életről és a szeretetről. Egy fiatal srác útkeresése, családi és baráti kapcsolatai állnak a középpontban. Könnyen rá tudtam hangolódni, mert hasonlóan szeretetteljes családban nőttem fel, mint a főszereplő, és a nagymamámhoz pont ilyen csodálatos emlékek fűznek. Olyan gyönyörű gondolatok vannak benne, amelyek megtisztítják az ember lelkét. 


Cselenyák Imre: A tölgyek alatt 
Csodálatos folytatása és lezárása Arany János életrajzi regényének. Az első része is kedvenccé vált, lelket gyönyörködtető írás, emberközelbe hozza a költőóriást. Nagyon örülök, hogy jelen lehettem a könyvbemutatón a Duna-korzón! Ha majd egyszer nyugalmasabb napokat élek, és lezárul az építkezés, mindenképpen megérdemel egy külön blogbejegyzést.




Innentől sajnos már csak olyan könyveket tudok említeni, amelyekről még nem született blogbejegyzés, de ez nem jelenti azt, hogy ne tartoznának a legkedvesebb tavalyi olvasmányaim közé. Éppen ellenkezőleg!

On Sai: Álruhában (Vágymágusok 1.) 
On Sai regényei engem mindig is lenyűgöztek, nem lett ez másképp a Vágymágusok első részével sem. Végtelenül boldog voltam, hogy a Galaktikus Fanklub tagjaként az elsők közt olvashattam! Ezt is lehetetlen letenni, akárcsak a lovagos regényét, mégis teljesen más. Egy álruhába bújt grófkisasszony izgalmas kalandjainak lehetünk tanúi, akinek fejvesztés terhe mellett titokban kell tartania kilétét a mágusok kiképzésén, ahová csak férfiak járhatnak. Sziporkázó és pajzán, súrolja a zafír kategória határát, nem véletlen a 16 éven felülieknek való korhatár. Legyetek résen, mert On Sai mágiája át fogja rendezni a gyümölcsökhöz fűződő viszonyotokat! Utána nem fogtok ugyanúgy tekinteni a körtékre, abban biztos vagyok. A lovagos regény után más értelmet kapott a dió, most a körték láttán fog el a nevetés. Nagyon várom a folytatást!

On Sai: Artúr (Szivárgó sötétség 3.)
Sokat kellett várni a sorozat 3. részére, de abszolút megérte! Ez a nagy ívű space fantasy lebilincselő és elgondolkodtató. Muszáj annak lennie, mert az űrkorszakban járunk és keresztényüldözésről van szó, ráadásul javában zajlik egy galaktikus háború. On Sai az egész sorozatban erkölcsi dilemmákkal szembesíti az olvasóit. Ebben a kötetben arra keresi a választ, hogy miben rejlik a szeretet lényege, de természetesen az extrém körülmények között is megcsillan fergeteges humora. Élvezet olvasni! Amíg nem jutok oda, hogy egy rendes blogbejegyzést írjak róla, csak annyit mondok: mindörökké Don. És utána Chester. Bocsi, Artúr! Ne vedd a szívedre, esélyed sem volt. 




R. S. Grey: Ezzel a szívvel 
A tavalyi New Adult olvasmányaim közül ennek a szívátültetésen átesett lánynak a története volt számomra a legkedvesebb. Először azt akartam írni, hogy a legemlékezetesebb, de ez nem lenne teljesen igaz. Három drámai NA könyvet is tudok említeni, ami ebből a szempontból megelőzi: Brittainy C. Cherry: A szív ritmusa, Colleen Hoover: Csúf szerelem, Amy Harmon: Homokból és hamuból. Viszont pont azért nem váltak a legkedvesebbé, mert túlságosan megráztak. Hiába értek jó véget, visszagondolva inkább a szomorúság jut eszembe róluk. Ez a történet sem mentes a fájdalomtól, mégsem szaggatta darabokra a lelkem. Gyönyörű szerelmi történet, szívhez szóló és szenvedélyes, ráadásul a humora is kiváló. Igazán különleges, kellemes meglepetésként ért. Többet nyújtott egy átlagos rubin pöttyösnél, örülök, hogy pont karácsonykor olvastam.

Azt mondják, úgy hiteles egy blog, ha az ember beszámol arról is, ami nem igazán nyerte el a tetszését. Szerencsére nem sok ilyen volt, de mindegyik miatt szomorkodom egy kicsit.




Sajnos Leigh Bardugo másik sorozatának, a Grisa trilógiának első két kötete csalódást okozott. A Hat varjúval az írónő nagyon magasra állította a mércét, ezért sokkal jobbat vártam. Szinte hihetetlen, hogy ugyanaz a személy írta őket, annyira eltérő a két sorozat. Az előzőben az ütős karakterek és az izgalmas cselekmény ragadott meg, itt nagyítóval kellett keresni mindkettőt. Hiába volt lenyűgöző a háttérvilág, a női főszereplő, Alina, akire az egész történet épül, a második rész végére kiütötte nálam a biztosítékot. Gyakorlatilag elnyerte az év legidegesítőbb női szereplője díját. Ritkán válok vérszomjas olvasóvá, de neki sikerült kihoznia belőlem. A végén egyenesen drukkoltam, hogy áldozza fel magát, csak érjen már véget az a kínlódás, amit művel. Nagy szerencse, hogy Nyikolaj Lancov karaktere képes volt ellensúlyozni, különben nem is folytatnám a sorozatot. (Apropó! Írtam valami olyasmit, hogy az Éjúr nem lett a kedvencem, mivel nem tudok azonosulni a módszereivel? Tagadom. Mióta Ben Barnes megkapta a szerepet, sutba dobtam minden erkölcsi meggyőződésem, és átálltam a sötét oldalhoz. XD) A harmadik rész a polcomon vár, valamikor majd sort kerítek rá.

Ugyanígy jártam Holly Black sorozatával, A levegő népének első két részével is (A kegyetlen herceg, A gonosz király), pedig nagyon szeretem a tündéres történeteket. Ez a sorozat viszont nyögvenyelősen csúszott le, a női főszereplő, Jude Duarte kifejezetten idegesített. (Falra mászom az olyan következtetésektől, hogy valaki megmenti az életem, de biztosan azért, mert gyűlöl. Persze. Mi másért?) Sértett fennhéjázásával egyszerűen képtelen voltam azonosulni, de gyanítom, hogy az E/1. jelen idejű elbeszélés is rásegített arra, hogy ennyire nem sikerült szimpatizálnom vele. Megnyugvással tölt el, hogy ez életkori sajátosság, a korosztályomhoz tartozók többségét  zavarja ez az írói technika. Az utolsó fejezetekben így is megcsillant a remény, hogy lehet ez a regény jobb is, csavaros és akár lélegzetelállító. 
Szóval nagy reményekkel vetettem bele magam a folytatásba 2020 első napjaiban, de sajnos végérvényesen kiderült, hogy Jude és én nem vagyunk kompatibilisek. Voltak benne izgalmas jelentek, de a narrációja a második részben ugyanúgy irritált, és ez számomra rengeteget levont a mű élvezeti értékéből. Jude kezet foghat Alina Sztarkovával, neki ítélem a második helyet az idegtépő női hősöknek járó dobogómon. Szomorúsággal tölt el a dolog, mert a sorozathoz készült fan artok csodaszépek, és előzetesen teljesen elbűvöltek. Ennek alapján azt reméltem, hogy a férfi hős, Cardan kisugárzása majd a második részben helyrerántja a sztorit, de ő alig jutott szerephez. Nem is értem, hogy a könyvek címe miért rá utal, amikor a történet végig Jude körül forog! Végül a 350 oldalas regényre egyetlenegy igazán szép romantikus jelenet jutott, ez pedig nekem édeskevés. Tudjátok, mi tetszett benne a legjobban? A vége. Az a csavar hatalmas volt, jót nevettem rajta. Az a sanda gyanúm, hogy itt veszek végső búcsút ettől a sorozattól, be kell látnom, hogy nem az én világom. A tündéres sorozatok közül a Sárkányok gyermeke trilógia minden hibájával együtt sokkal jobban tetszett, annak igazán élveztem a humorát.

Karácsonykor tettem egy próbálkozást a korosztályomnak inkább megfelelő felnőtt fantasy irányába, de ez sem hozta meg a várt eredményt. A Trónok Harca rajongóinak körében nagyon népszerű a Vaják sorozat, ezért bizakodva álltam neki, de sajnos gyorsan kiderült, hogy a könyv alapján bizony Ríviai Geralttal nem leszünk barátok. Izgalmakban nem volt hiány, klasszikus mesék horror változatával találtam magam szembe, de valahogy túl száraznak bizonyult, inkább az érzelmesebb olvasmányokat kedvelem. Még nem jutottam odáig, hogy a  filmsorozatot megnézzem, de van rá esély, hogy a látvány jobban megfog majd.

Az év utolsó könyves csalódását Erin Watt: Igazán szerelem c. regénye okozta. Csúnyán megtévesztett a besorolása. A rubin történetektől joggal vár az ember némi szenvedélyt,  ez viszont egy cukormázas kis romantikus volt, ráadásul az eleje eléggé vontatottra sikerült. Általában szeretem a tinitörténeteket, de amikor megvettem, nem erre vágytam, és bosszantott, hogy lehúztam miatta egy másik NA könyvet a karácsonyi listámról. Tanulság: legközelebb a Molyon utánanézek a kiválasztott könyvnek. Ott többen is jelezték, főleg a mű angol címe alatt, hogy nem szokványos Erin Watt könyvről van szó, hanem egy könnyed vörös pöttyösről. Szerencsére azóta sikerült elcserélnem!

Remélem, hogy 2020-ban sok jó könyv  és nagyszerű találkozás vár mindannyiunkat! Valószínűnek tartom, hogy a blogon kevésbé leszek aktív, hiszen az építkezés java még hátravan. Meglátjuk, mire jut idő és energia a család és a munka mellett. A kedvenc idézeteimet a FB oldalon mindenképpen szeretném tovább posztolni, és a tavalyi nyereményjátékok sikerén felbuzdulva tervezek újabb játékot is. 

Köszönöm, hogy figyelemmel kísértétek a bejegyzéseimet!

Sikeres és olvasásban gazdag évet kívánok Mindenkinek! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése