Visszatekintés a Trónok harca 8. évadára (II/II.)

Visszatekintés a Trónok harca 8. évadára 

(II/II.rész)

https://wpmisc.com/wallpaper-525087

 

A bejegyzés szerves folytatása az első résznek: https://diohejbanblog.blogspot.com/2019/06/a-tronok-harca-8.html

Jon karakterének lerombolása      

Számomra a legfájóbb pont, hiszen a kezdetektől ő volt a legkedvesebb szereplőm. Onnantól, hogy a 5. kötet végéhez értem, ahol a társai leszúrták, a sorozatot már nem is néztem tovább. Ned és Robb halálát még meg tudtam emészteni, de ez a lépés végleg kioltotta bennem az igazságos befejezésbe vetett hitet, nélküle egyszerűen nem tudott tovább érdekelni, hogy kik marakodnak a trónért. Csak évekkel később folytattam, amikor a film utolérte a regényt, és a fél világ fellélegzett a hír hallatán, hogy Kit Harington ismét forgat. 

Szóval nem túlzás azt mondani, hogy Jont jobban szeretem az összes többi szereplőnél, és minden valószínűség szerint idealizálom is, de ezt nézzétek el nekem! Hiba lenne viszont azt gondolni, hogy mindezt csupán a két szép szemének köszönheti. Nyilván nem hagy hidegen, de ebből a szempontból nálam Robb jobb esélyekkel indult, mégsem tudott versenyre kelni azokkal az apró, de az érzelmekre erősen ható jelenetekkel, amivel Jon karakterét megalapozták. A másik két kedvenc szereplőm pedig eleve a női nemhez tartozik.

Jonban megtestesül a Starkok összes erénye: a becsület, a hűség, a családszeretet és a bátorság. Nem törtetett a hatalomért, de bárhová került, idővel kivívta a nemesebb érzelmű emberek tiszteletét, és ösztönösen vezette a társait. Belső harcok árán képes volt felvállalni népszerűtlen, vagy fájdalmas, nagy áldozatot követelő döntéseket is, ha a többiek javát szolgálta. Soha nem éreztem azt, hogy kibújna a felelősség alól, sem a Fekete Vár parancsnokaként, sem akkor, amikor Észak királyává választották. Jó vezető volt, nem szállt a fejébe a dicsőség, mindig felelősségteljesen és önzetlenül szolgálta a rábízottak életét. Hiba volt részéről a Vastrónt visszautasítani, sajnáltam, hogy fel sem vetette a közös uralkodás gondolatát, de megértettem, hogy nem akarta a szerelme legnagyobb álmát tönkretenni. (Egészen Királyvár népének pusztulásáig. Ott a sarkára kellett volna állnia, és átvenni az irányítást!) Azt viszont már nem értettem meg, hogy miért kellett közben a sorozat alkotóinak lejáratni! Mivé lett a Fattyúk csatájának hőse és Észak dicső királya a 8. évadban?

Eddig is volt szerelmes, de attól még nem gárgyult meg, most viszont már szinte félnótásnak tűnt, aki mást se tud szajkózni, mint ezt a három mondatot! Elmondott egy királyhoz illő, gyönyörű beszédet a temetésnél, azon kívül a szövegkönyve legnagyobb részét ez tette ki. Eljutottam odáig, hogy mérgemben kikapcsolom a TV-t, ha még egyszer a szájába adják ezeket a nyomorult szavakat! Legalább olyan kínos volt, mint amikor a frissen lovaggá ütött Brienne a sárba térdepelt Jamie szerelméért könyörögve. Nem is csodálom, hogy olyan sok csalódott néző van, amikor következetesen rombolták le a főbb szereplők korábbi magasztos pillanatait!

„– Aegon – mondta éppen egy asszonynak, aki újszülött csecsemőt szoptatott egy hatalmas faágyban. – Milyen név lehetne jobb egy király számára?

– Faragsz neki egy dalt? – kérdezte az asszony.

– Már van dala – felelte a férfi. – Ő a herceg, akinek a jöttét megígérték, és az ő dala a jég és tűz dala.” 

(Királyok csatája, 681.oldal)

Szerintem az évszázad fordulata volt, amikor fellebbent a fátyol a származásáról, még most is beleborzongok, ha rágondolok!  Jonban egyesült a tűz és a jég, ami az egész regényciklus elnevezését adta. És mit kezdtek ezzel a fantasztikus történettel? Elsüllyesztették, ahogy a sorozatba vetet hitemet is! Napokig rágódtam azon, hogy mi a fenének kellett ezt az elképesztő sztorit behozni, ha csak arra volt jó, hogy Dany megőrüléséhez vezető lépcsőfok legyen, ami ráadásul nem is működött hitelesen. 

Egyszerűen nem tudtam megemészteni, mert ez a titok szerintem magasan veri a többi szereplő történetét – Branét meg főleg! –, és nagyon sok csalódott néző hasonlóan nyilatkozott. Egyszerűen nem illett a képbe. Azután megláttam ezt a montázst a Trónok Harca Monopoly FB oldalán (https://www.facebook.com/tronokharcamonopoly), és egy csapásra minden megvilágosodott!  Ehhez kellett! Ez fehéren-feketén lefesti a GoT végső koncepcióját, erre ment ki az egész lebilincselő, véres játszma.

Csak a megvalósításba csúsztak csúnya hibák. Az első esetben ugyanis két koronás fő került egymással szembe, Jontól ezt a lehetőséget Dany halála után jogtalanul elvették. Torrhen Stark a népe érdekében hajtott térdet, és a becsülete sértetlen maradt. Deres uraként és Észak védelmezőjeként tovább vezethette a népét, míg Jont méltatlanul megalázták és száműzéssel bűntették. Mekkora igazságtalanság már ez? Ha nem is az egész nyüves királyság, de feltehetően sok ezer ember, köztük Tyrion és Sansa bizonyosan az ő áldozathozatalának köszönhette az életét! Számomra sovány vigasz, hogy Északon élhet a vadakkal, miután a családja és a barátai elárulták, és mindenétől, még a becsületétől is megfosztották! Így a sorozat készítői végül a Starkoknál elérték azt, amit Dany esetében nem sikerült nekik, a farkasok a felemelkedésük közben elveszítették a szimpátiám. Szerettem ezt a családot! Ha valaki azt mondja nekem a 8. évad előtt, hogy a végén utálni fogom őket, a képébe nevetek, sosem hittem volna, hogy ez bekövetkezhet! Pedig kegyetlenül inog a léc, egyedül Arya tartja, neki köszönhető, hogy a gyönyörű Stark kulcstartóm nem végezte a kukában!

De ne rohanjunk ennyire előre, nézzük lépésenként, hogy mi is történt Dany halála után! Amikor Drogon megjelent, nagyjából biztosra vettem, hogy Jon most hősi halált fog halni, és nem is berzenkedtem ellene. Csak a legromantikusabb és legnaivabb énem reménykedett benne, hogy esetleg nem hamvad el. Bár az első évadban még nem volt tűzálló, de a feltámadása után miért ne válhatott volna azzá? Legnagyobb meglepetésemre Drogon nem őt hibáztatta. Megszűnt a Vastrón, ami alapvetően zseniális ötlet, méltó a Trónok harcához. Sárkánytűzben kovácsolták, sárkánytűz által pusztul el. Némileg ugyan túlzásnak tűnik, hogy egy sárkány elvont gondolkodásra legyen képes, de efölött boldogan szemet hunytam. Kábultan gyönyörködtem a Dany testével távozó Drogon látványában.

A tanácskozás

Úgy gondolom, hogy az utolsó rész a feléig megrázó, de ugyanakkor felemelő is. Ami viszont a tanácskozáson és utána történt, az mindennek a legalja! Egy elcseszett vicc volt az egész, kezdve a senkiházi Szürke Féreg durcáskodásától, amit abszolút nem lehetett komolyan venni, miután csak börtönbe vetette Jont, ahelyett, hogy legott lemészárolta vagy párbajra hívta volna. Ő egy parancsot teljesítő katona, nem volt kérdés, hogy az urak döntése előtt fejet fog hajtani, és hiába nagyították fel, a rengeteg csata után nem is rendelkezhetett számottevő haderővel.  

Innentől Brannek, Sansának, Aryának, Tyrionnak és Samnek csak egyetlen mondatába került volna Jon származását felfedni és legitimálni a tettét. Egy feudális monarchiáról beszélünk, ahol szent volt a jogfolytonosság és varázsszó a jogos trónörökös, márpedig Jonnak a Targaryen-ház fejeként és az igazi trónörökösként jogában állt megállítani Daeneryst, aki trónbitorlónak minősült. Nem követett el bűnt és volt királyuk! Ők jogtalanul ítélkeztek Jon fölött, törvénytelen volt az egész!! Annyira örültem, amikor megnéztem ezt a videót: https://www.youtube.com/watch?reload=9&v=i8cLOrEZvWU ! Ez a két srác egy az egyben kimondja, ami az utolsó rész alatt annyira felháborított! Ha alaposabban megvizsgáljuk, eleve törvénytelen volt a tanács összetétele, hiszen a legnagyobb házak képviselete nem volt teljes, Síkvidék hiányzott, ugyanakkor olyanok is szavaztak, akiknek a részvétele megkérdőjelezhető.  

Ennek ellenére mindenki jobbnak látta, ha a jogos trónörökösről elfelejtkezik. Tyrion előállt „csodálatos” ötletével, miszerint Brannek van a legjobb sztorija – ha engem kérdeztek, ő lett volna az utolsó, aki eszembe jut –, Vas-szigetek és Dorne pedig szó nélkül asszisztált Észak függetlenségéhez és a közös Stark királyhoz. Gratulálok, az őseik forogtak a sírjukban, az biztos! Azt se tudtam, sírjak vagy nevessek! De inkább sírni lett volna kedvem. Mi történt a sorozat alkotóival, megszállta őket Catelyn Stark véres szelleme?

Számomra Bran és Sansa viselkedése volt a legfájóbb, az érzéseimet ezzel kapcsolatban még régebben egy levélben örökítettem meg: https://diohejbanblog.blogspot.com/2019/05/bran-es-sansa-levele-havas-jon-szamara.html

Az utolsó rész után azt kívántam nekik, hogy álmodjanak Targaryen-bébikkel hátralévő életükben, akik egy szörnyű napon tűzzel és vérrel szolgáltatnak majd igazságot az apjuknak!

Szerettem Tyriont, de az már aljasságszámba ment, amit a tanácskozáson művelt, kiverte vele a biztosítékot! Elvégezteti Jonnal a piszkos munkát, azután ráhúzza a vizes lepedőt és gyáván menti önmagát?! Amikor rátalált a testvérei holttestére, még teljesen együtt éreztem vele, de amikor a kistanács termében olyan imádattal nézett a segítő székére, mint Dany a Vastrónra, már csak megvetést éreztem iránta.

(Amúgy Cersei és Jamie a körülményekhez képest szép halált haltak, én nem lettem volna hozzájuk ilyen kegyes! Szegény Arya csak lézengett az utolsó három részben, jobban is ki lehetett volna használni a karakterét. Pláne, ha ráültetik a végítélet bibliai fehér lovára!)

Szerettem Samet, de most elképedve néztem, hogy mit bohóckodik! Talán amnéziás lett vagy neki is az agyára ment, hogy az egyik legjobb barátja miatta halt meg? Úgy tűnt, a másik legjobb barátjának a sorsa sem érdekelte egyáltalán! A kistanács ülésén majd kibújt a bőréből, ha megnyeri a főnyereményt, akkor se örülhetett volna jobban! Ja, a zsaroló Bronnal az élen csupa boldog és érdemes ember került oda, az ő kezükben aztán nagyon jó helyen lesz a Hat Királyság! De azt mondják, hogy fejétől bűzlik a hal, vizsgáljuk meg közelebbről az új királyt!

Bran

Kisfiúként nagyon szerettem Brant, viszont egy ideje megváltoztak az érzéseim vele kapcsolatban. Ő maga is megváltozott. Eltűnt az az életvidám, kedves fiúcska, aki egykor volt, és erre nem ok, hogy lebénult. Ismerek egy kerekesszékes lányt, aki csupa elevenség és vidámság, erőt lehet meríteni az életszeretetéből. Vagy talán a háromszemű hollók kézikönyve kezdődik úgy, hogy legyél megközelíthetetlen, hadd lássa a pórnép, mennyivel fölöttük állsz? Többször is találkoztam azzal az elmélettel, hogy megpróbálta megváltoztatni a múltat, de mivel nem tudta még jól irányítani a képességét, tragédiát okozott, ő a felelős II. Aerys megőrüléséért, ami magyarázatot adhatna a viselkedésére. Én ezt a könyv alapján kizárom. A barlangban kapta a tanítást:

„– De hallott engem!

– Suttogást hallott a szélben, levelek zörgését. Nem tudsz beszélni hozzá, akárhogy is próbálsz. (…) A múlt mindig múlt marad. Tanulhatunk belőle, de soha nem változtathatjuk meg.” (Sárkányok tánca, 533.oldal)

Nehéz lehetett neki folyton az elhunyt szeretteit látni, úgy, hogy nem tudott kapcsolatot teremteni velük, és azt is el tudom képzelni, hogy nyomasztotta az Éjkirály jele és az, hogy sokan meghaltak miatta, de éppen azért lehetett volna kicsit kedvesebb azokkal, akik törődtek vele! Annyi  biztos, hogy ha Branre nézek, egy érzelemmentes figurát látok – a mimikától tutira nem kapott izomlázat –, és az jár a fejemben, hogy ezért a savanyú alakért tartotta Hodor olyan hősiesen azt a nyavalyás ajtót?

Mi érdemlegeset tett Bran, mialatt Jon összekovácsolta az Éjkirály elleni szövetséget? „Könnyes” búcsút vett Meera Reedtől, majd belegebedt a nagy hálálkodásba, bizarr módon felemlegette Sansa nászéjszakáját, valamint kikérte magának, hogy Stark nagyúrnak szólítsák, mert ő már inkább csak a múltban él. Ja kérem, ha a Vastrónra pályáznék, ez a cím nekem se derogálna többé! A varg képessége ajándék, amit a génjeiben hordozott, nem érdem. Egyetlen pozitívumot tudok felhozni vele kapcsolatban: Aryának adta a valyr acélból készült tőrt és ezzel segített legyőzni az Éjkirályt. Minden más, amit mondott, csak szépen lassan abba az irányba terelte az eseményeket, hogy a végén ő üljön a trónon. Számára talán nem bűn, hogy hagyta feláldozni Királyvár népét egy „nagyobb jó” érdekében? Ha egy pillanatra kékbe fordult volna a szeme, és azt láttuk volna, hogy az Éjkirály részben benne él tovább, az nagyot ütött volna, és akkor megérteném a dolgot, de így olyan látszata van, mintha a hatalomért rútul átvert volna mindenkit, madzagon rángatva a szereplőket a saját célja elérésének érdekében. Egyszerűen érthetetlen. Nem vall rá. Bár én most már mindenhol kísérteteket látok! Átnyálaztam Bran összes fejezetét, és találtam egy érdekes részt:

„– A farkas evett – magyarázta Jojen. – Nem te. Vigyázz, Bran! Ne felejtsd el, ki vagy!

Túlságosan is jól emlékezett rá, kicsoda. Bran, a gyermek, Bran, a nyomorék. Inkább legyek Bran, a Szörnyeteg.” (Királyok csatája, 927.oldal)

De ez csak egy elkeseredett gyermek kifakadása, nem lehet más! Kell lennie valami jó magyarázatnak, csak még nem látjuk át!

Neki elvileg egy hatalmi játszmáktól független entitásnak kellene lennie, akinek a tudása az egész emberiség érdekét szolgálja, nem egy világi uralkodónak. Amúgy nagy ötlet volt megválasztani királynak, feltehetően több száz évig nem kell majd bajlódniuk a következő királyválasztással! Ezzel még az alapvetően jó ötletnek látszó új rendszert is sikerült hiteltelenné tenni.

Végszó

Remélem, hogy a könyvben méltóbb lezárást kapunk, amire látok is esélyt, hiszen a szerző a blogján említi, hogy a regényben találkozhatunk majd VI. Aegon karakterével, akit a nézőknek nem volt alkalmuk megismerni. Spoiler annak, aki még az 5. kötetet nem olvasta! -  Bár ez vonatkozhat Rhaegar és Elia fiára is, akit a regényben Jon Connington menekít, és akiről teljesen megfeledkeztem! Őt a filmben halottnak tekintik, és valahogy én is előre elkönyveltem a halálát. Mindenesetre hiába hívják ugyanúgy Aegonnak,  szerintem rá nem értelmezhető a tűz és jég dala.  - Spoiler vége!
(http://georgerrmartin.com/notablog/2019/05/20/an-ending/) 

A 8. évad előtt keserédes lezárást ígért, ez számomra szimplán keserű. Nyilván másként éreznék, ha mások lettek volna a legkedvesebb karaktereim, bár a sorozat befejezésének összecsapottsága minden rajongó számára fájó pont.  Bízom benne, hogy a könyvben feltárulnak majd az okok, és értelmet nyernek a most logikátlannak látszó dolgok! Nem hiszem, hogy a mostanitól teljesen eltérő befejezése számíthatunk, de sokat lehetne szépíteni rajta! Az én szemszögemből nézve pl. egész másként mutatna, ha Jon trónörökösi jogát nyilvánosságra hoznák, és ő visszaállítaná az eredeti állapotokat, független királyságokat hozva létre, és önként adná át a trónt Bran és Sansa számára, mert már csak békére vágyik, távol a politikától. Ez sem lenne az igazi, de sokkal inkább el tudnám fogadni. A Király visszatér lezárása is sok szempontól keserédes, mégsem érzem igazságtalannak. Szerintem ha Tolkien képes volt ezt megoldani, akkor George R. R. Martin számára sem lesz lehetetlen! 

Addig is lehet álmodozni, és alternatív befejezéseket alkotni. Talán én is megpróbálom!

(Azóta elkészült, itt olvasható: https://diohejbanblog.blogspot.com/2019/07/alternativ-befejezes-tronok-harca.html)

Visszatekintés a Trónok harca 8. évadára (II/I.)

 Visszatekintés a Trónok harca 8. évadára

(II/I.rész)

Bevezetés

Évekig tartott rabul George R. R. Martin fantáziavilága és a belőle készült csodálatos sorozat, úgy érzem, tartozom magamnak annyival, hogy a blogon írok egy kis visszatekintést a befejezésről. Nem lett túl vidám, noha nem kesergésnek szánom ennyi hét távlatából, inkább emlékeztetőnek, ami összefoglalja az érzéseimet és a gondolataimat a 8. évaddal kapcsolatban. 

Mivel elég hosszúra sikerült, két részre bontottam, az elsőben főleg az Éjkirály kérdéskörét, az Azor Ahai-i prófécia teljesülését és Dany karakterének lerombolását, a másodikban Jon karakterét, Bran trónra kerülését és a finálét szeretném egy kicsit körüljárni.

Általános visszatekintés

Óriási várakozással és szép reményekkel néztem a 8. évad elé. Sokáig szerencsésnek tartottam magam, mivel mindhárom kedvenc karakterem (Jon, Arya és Dany) eljutott idáig. Ez szinte csodával határos. Aki kicsit is ismeri a Trónok harca világát, az tudja, hogy az első számú szabály: Ne szeress meg senkit, mert az író úgyis elteszi láb alól! 

A napokban olvastam egy zseniális elemzést Vilana Rékától,  

(https://igyneveldaregenyedet.blogspot.com/2019/05/5-karakterabrazolasi-tipp-tronok.html) amelyből kiderül, hogy ezek a sokkoló halálok egyáltalán nem voltak randomszerűek, mindegyik mögött nyomós ok húzódott, általában akkor került sor rájuk, amikor egy karakter nem tudott fejlődni. A cikk azt is gyönyörűen levezeti, hogy milyen írói baklövések vezettek a nézők a csalódottságához, és miért van az, hogy a 8. évad után már egyáltalán nem érzem magam szerencsésnek, annak ellenére, hogy a kedvenceimből kettő végül életben maradt. Keserédes végre számítottam, de ilyen kegyetlenül igazságtalanra nem, valóságos érzelmi vihart váltott ki belőlem az utolsó rész! Napokig tartott, amíg lecsendesült a finálé okozta sokk, és végül maradt a csalódottság, de még él bennem a remény, hogy a könyvben kapunk majd szépítést.

Pozitívum

Nem szeretnék elfeledkezni a pozitívumokról sem! Mit köszönhetek a 8. évadnak? Néhány fantasztikus, hihetetlenül látványos és megkapó jelenetet. A 3. rész világítását leszámítva vizuálisan és zeneileg nem lehet okom panaszra. Sőt! Az egyik jelenet annyira megragadott, hogy még álmodtam is vele: életem talán legfelszabadítóbb álma volt sárkányháton repülni! Azután ott volt Lyanna Mormont halála, az Éjkirály legyőzése, Dany a háta mögött Drogon szárnyaival, a Vastrón felégetése – lehetne még sorolni–, megannyi epikus pillanat. Izgalomban és meglepetésekben sem volt hiány, főleg a harmadik részben. Sajnos mindez nem ellensúlyozta a karaktergyilkosságokat, logikátlanságokat és konkrétan a finálét, ami miatt végül keserű szájízzel, csalódottan búcsúztam az egyik kedvenc filmsorozatomtól. 

Az Éjkirály

Szerintem mindenkit elkeserített, hogy egy végtelenül leegyszerűsített, egyenes vonalvezetésű befejezést kaptunk. A Trónok harca mindig is nagyon összetett világot alkotott, alaposan kidolgozott karakterekkel és részletgazdag háttérvilággal. Ez a most hirtelen eltűnt a süllyesztőben az Éjkirállyal együtt, aki hagyott néhány kérdést maga után. Pl.: Miért pont most pattant ki a fejéből a szikra, hogy éppen ideje újból világot hódítani? Már azelőtt készülődött, hogy Brant megérintette. Nem volt szószátyár típus, de elég értelmesnek és céltudatosnak látszott ahhoz, hogy okokat feltételezzünk a cselekedetei mögött. A másik, hogy miként válhatott sárkánylovassá, és miért nem fogott rajta a sárkánytűz, ami az egyik legerősebb mitológiai fegyver? Na, az a jelenet is döbbenetesen jó volt – azt a gúnyos mosolyt nehéz lenne elfelejteni – , de a miértre semmiféle magyarázattal nem szolgált! Valószínű, hogy ezekre a kérdésekre a születőben lévő spin-off sorozatban kapunk majd választ, de magában a 8. évadban csak tátongó űrt hagyott.  

A Királyok csatája c. kötetben szerepel egy különös részlet (681.oldal), amikor Danynek látomása van Rhaegarról, Lyannáról és az újszülött gyermekükről.  Rhaegar a végén ezt teszi hozzá: „– Lennie kell még egynek – mondta, bár Dany nem tudta eldönteni, hozzá vagy az asszonyhoz beszél. – A sárkánynak három feje van.” Ebből a részletből kiindulva sokáig ment a találgatás, hogy ki lehet a 3. Targaryen, és a legtöbben Tyrionra tippeltek, mert Danyn és Jonon kívül eddig csak neki volt mersze egy sárkányhoz közeledni. Most egyértelműnek látszik, hogy a látomásban említett 3. fej az Éjkirályra vonatkozott, olyan szempontból, hogy ő lett a 3. sárkánylovas. Sárkányúrnak lenni pedig nem is olyan természetes dolog, a sárkányok köztudottan csak az ősi valyr nemesi családok tagjait fogadták el lovasaiknak. A Tűz&Vér c. Targaryen-krónika szemléletesen leírja, hogy mi lett a „Véres vetés” vége, amikor törvénytelen Targaryen ivadékokból, ún. „sárkánymagvakból”, akiknek elenyésző része volt valóban az, próbáltak meg sárkánylovasokat toborozni. Szóval én egyáltalán nem zárom ki, hogy az Éjkirály egykor Valyria egyik sárkányúr nemzetségéhez tartozott, és sok ezer évvel Hódító Aegon előtt érkezett Westerosra. Persze az sem kizárt, hogy semmi köze az ősi Valyriához, egyszerűen csak arról van szó, hogy egy zombisárkány gazdája engedelmes ölebévé válik, de nekem ez azért egy kicsit sántít. Szerintem egy sárkány az sárkány, mindegy, melyik oldalt szolgálja, jeget vagy tüzet fúj. Még egy kicsit megerősít ebben, hogy nem úgy nézett ki, amikor megpillantotta Dany sárkányait, mint aki félelmében mindjárt a nadrágjába piszkít, sokkal inkább úgy, mint a macska, amikor meglátja a rég várt egeret. Ráadásul egy sárkányvadászatra alkalmas lándzsa is pont akadt az arzenáljában. Bár erről olvastam egy elég meredeknek tűnő teóriát, miszerint azért várta felkészülten Dany sárkányait, mert az összeköttetésen keresztül képes volt Bran szemével látni.  Summa summarum, jó lenne többet megtudni róla, ezért kíváncsian várom az előzménysorozatot!

Az Azor Ahai-i prófécia

Az se piskóta, hogy időtlen idők óta harcoltak ellene, és az ellenségei még csak a közelébe se jutottak, most meg láss csodát, a kis Arya hopp, leszúrja! Ki gondolta volna, hogy egy senki és egy valyr penge elég a legyőzéséhez? Nem bánom, hogy Aryának akadt legalább egy dicsőséges pillanata az utolsó évadban, de először úgy tűnt, hogy ez teljesen szembe ment az Azor Ahai-i próféciával. Sokáig nem tudtam hova tenni, és bosszantott, hogy nem teljesült a jövendölés. Azután rájöttem, hogy mekkorát tévedtem, illetve hol néztem be a dolgot!

Persze hamarabb is rájöhettem volna, ha pontosan rákeresek a szövegére, amit már csak azért is meg kellett volna tennem, mert a regényciklusnak és a filmsorozatnak is visszatérő eleme! A próféciát R’hllor papjai kapták, valyriai változata „A megígért herceg” néven fut. Összefoglalva a következőket tartalmazza: a hosszú nyár után, amikor a sötétség hideg lehelete rátelepedik a világra, Azor Ahai újjászületik, vérző csillagzat alatt, sóból és füstből, hogy rég megkövült sárkányokat ébresszen fel, és fényt hozó kardjával legyőzze a sötétséget. Melisandre hozza szóba a legtöbbször: először Stannis Baratheonban véli felfedezni a kiválasztottat, majd később úgy ítéli, hogy Jonnak és Danynek lesz szerepe benne.  A 7.évad 2. részében Missandei elmagyarázza, hogy a jövendölés tulajdonképpen nőre is vonatkozhat, a valyr nyelvben ugyanis a hercegi cím semleges nemű, de ezt már korábban Amon mester is említi. A prófécia megvalósulása elég zavarosnak tűnik, mert Danyre és Jonra is igaz néhány eleme, viszont Arya sehogy sem illik a képbe. Hogyan lehetne ő a megígért hercegnő, akinek le kellett győznie az Éjkirályt, ha egyáltalán nem passzolnak hozzá a Targaryen-házra utaló elemek? Mert a vérző csillag ugye a vörös üstökös, ami a sárkányok visszatértét jelzi, a só és füst pedig Sárkánykőre, a Targaryenek ősi székhelyére utal, a megkövült sárkányok felébresztése elvitathatatlanul Danyhez kapcsolódik, arról nem is beszélve, hogy a fentebb említett látomásban Rhaegar az újszülött fiát, Aegont, vagyis Jont nevezi a megígért hercegnek. Most akkor teljesült a jövendölés vagy sem?

Érdekes kérdés, és még érdekesebb a válasz, nagy volt a döbbenetem, amikor végül leesett az értelme! Mondjuk egy cseppet lemaradtam, az igazi rajongók már a 8. évad előtt tisztában voltak vele, hová tart ez a dolog! XD Viszont számomra így is nagy felfedezés volt, amikor rájöttem, hogy a prófécia egyszer sem említi az Éjkirályt, csak a sötétségről beszél. Ugyanakkor nem volt butaság köztük párhuzamot vonni,  hiszen a jövendölés Azor Ahai újjászületéséről szól, a legendás hősről, aki a Hosszú Éjszaka korában, 8 ezer évvel a Targaryenek partraszállása előtt legyőzte és visszaszorította a Másokat. Nézzük csak meg közelebbről, hogyan is történt ez! Azor Ahai a Fény Urának bajnoka volt, mágikus kardját Fényhozónak hívták. Csakhogy ezt a dicsőséges fegyvert nem volt egyszerű elkészíteni! Háromszor állt neki, először harminc napon és éjjen át kovácsolta, de a penge eltörött. Másodjára alaposabb munkát végzett, ötven napon és éjjen át készítette a kardot, amit végül egy oroszlán szívébe mártva próbált megedzeni, de ekkor sem járt sikerrel. Végül száz napot és éjszakát szánt rá, de szívbéli áldozat nélkül képtelen volt megalkotni a tökéletes fegyvert. Ezért szeretett felesége, Nissa Nissa szívébe szúrta, az ő lelkével egyesítve készült el a Fényhozó kard. Ezzel meg is érkeztünk a válaszhoz, igen, teljesült a prófécia, még ha elég furcsán is. Jon az újjászületett Azor Ahai, Dany Nissa Nissa, és úgy látszik, hogy egyben a sötétség is, ami az emberiséget fenyegette, és amit a szerelmesének mindenáron el kellett űznie, Aryának és az Éjkirálynak pedig semmi köze hozzá. Így egyfelől értelemet nyert a dolog, másrészt viszont logikátlan az egész.

Dany karakterének leromolása

Itt nagyon félresikerült ez a sztori, mert a sorozat készítői akármennyire igyekeztek három epizód alatt ráhúzni Danyre az őrült királynő szerepét, és hirtelen beállítani főgonosznak, az nagyon nem volt hiteles. Nekem legalábbis nem jött át, hiába kreáltak belőle egy „náci Barbie”-ra hajazó tömeggyilkost, leginkább csak sajnálni tudtam. Fájdalmas volt ráébredni, hogy anélkül veszítettem el az egyik legkedvesebb karakterem, hogy meghalt volna, de ez nem tette semmisé, hogy 7 évadon keresztül csodáltam. Emilia Clarke mindent megtett, a színészi alakítás óriási volt, de a szűk időkeret és a történeti ív lehetetlenné tette, hogy megutáljam. Nem kellett hozzá Arcnélküli Embernek lenni, hogy Aryával együtt felismerjük, ő gyilkos, aki ártatlanokat ölt, és többé már nem méltó a trónra, de legalább annyira tűnt áldozatnak, mint szörnyetegnek. Egy fiatal nőt láttam, akinek a gyász és a bosszú elborította az elméjét. Egy olyan nőt, akit csak jó alaposan meg kellett volna rázni és komolyan szembesíteni a tetteinek következményével! Nem is olyan rég még megrendítette a pásztor gyermekének halála, és kijelentette, hogy nem akar a hamu királynője lenni. Legalább Jon megpróbálta volna erősebben észhez téríteni, hogy tényleg bebizonyosodjon, visszafordíthatatlan a folyamat, de csak egy szánalmas kísérletre futotta a forgatókönyvíróktól, így hiteltelen lett az egész. Nem így küzd egy férfi a szeretett nőért! Persze ha csak két percet kap rá, akkor nincs mit tenni! Jól mutatja az egész évadra jellemző kapkodást. Amúgy ezen a ponton bármennyire fájt a szívem Danyért, már csak azért izgultam, hogy Jonnak legyen ereje véghezvinni a tettét! Ennél az egész szörnyűségnél már csak az lett volna rosszabb, ha Jon karakterét is tovább alázzák! Amit a 8. évadban elkövettek ellene, az így is szégyen és gyalázat, de erre majd a visszatekintés második részében térek ki.

A másik dolog ami zavart az őrült királynő történetében, hogy Dany minden erejét az egy szem sárkánya adta – az osztódással szaporodó Makulátlanokkal és a feltámadt dothrakiakkal nem vagyok hajlandó jelentős tényezőként számolni! – , és az előző részekben láthattuk jól, hogy ez milyen múlandó hatalom. Így Danyt semmiképpen sem tudom egy olyan nagy horderejű fenyegetéssel egy lapon említeni, mint amit az Éjkirály jelentett, aki valóban veszélyeztette az egész emberiséget. Még Cersei is rosszabbnak tűnt nála, a sorozat többi szörnyetegéről nem is beszélve, nevetséges, hogy külön próféciával kellett beharangozni a vesztét. Persze Tyrion meggyőzően érvelt amellett, hogy mekkora fenyegetést jelent, és szépen elmagyarázta, hogy már régóta készülődött ez az „óriási” vész, csak mi olyan vakok voltunk, hogy nem vettük észre, sőt, egyenesen ujjongtunk neki! Ezen borzasztóan kiakadtam! Nem elég, hogy tönkretették a karaktert, hanem még az epikus pillanatait is megpróbálták bemocskolni! Teljesen egyetértek a fent említett cikk írójával, hogy ez az érvelés hamis. Ez alapján az összes véres leszámolás mögött az őrültség jeleit kereshetnénk. Nos, rossz hírem van, mert ha az Dany korai őrületének a jele, ahogy leszámolt korábbi ellenségeivel, akkor kész bolondokháza az egész társaság, és mi sem vagyunk jobbak. Ugyan ki nem ujjongott, amikor Joffrey méregtől habzó szájjal a földön fetrengett, vagy amikor Sansa a kutyákkal zabáltatta fel Ramsay-t, és amikor Arya elnyisszantotta Lord Frey torkát? Arról nem is beszélve, hogy Aegon és testvérei a hódítás alatt a fél kontinenst tűzbe borították! Gyenge lábakon áll ez az érvelés, ahogy az egész 8. évad.

Folytatás a következő részben, ahol Jon karakterének lerombolása és Bran trónra kerülése lesz terítéken. Tartok tőle, hogy az ennél keserűbb hangvételű bejegyzés lesz!

Azóta elkészült a második rész: http://diohejbanblog.blogspot.com/2019/06/visszatekintes-tronok-harca-8-evadara.html

(A képek az Instagramról és a Pinterestről származnak, vagy látható rajtuk a forrás.)

Könyvhét 2019

Könyvhét 2019

 Könyvhéten jártam! Végre sikerült egyszer Pestre is eljutnom e jeles esemény alkalmából! A tavaszi könyvfesztivált évek óta lelkesen látogatom, de a könyvhét eddig valamilyen okból mindig kimaradt. Sokan vigasztaltak, hogy a jobbik alkalomban volt részem, mert a nyári záporok rendre eláztatják a könyvhetet, de azért sajgott a szívem érte.

 Most ígéretet tettem Rácz-Stefán Tibornak, hogy szombatra viszem a jó időt, talán egy kicsit túl sok is lett belőle. A hőség ellenére öröm volt végignézni a Duna-korzó könyves forgatagán, felfedezni az  ismerős arcokat, beszélgetni, vásárolni, dedikáltatni.

 Dél körül érkeztem, és alighogy körbenézem, összefutottam Novák Vicával és Rácz-Stefán Tiborral. Megtudtam, hogy Novák Vica a mesekönyvek után most YA regény írásán dolgozik, de ha jól emlékszem, erről a Vörös Pöttyös Könyvek csoportban tartott tematikus hetének keretében olvastam is. Kíváncsian várom, hogyan alakul a dolog!

Novák Vica és Rácz-Stefán Tibor

 Tibivel tavasszal sikerült dedikáltatnom a könnyekig megható és felemelő Élni akarok! c. könyvét, és akkor is beszélgettünk egy kicsit, de most több időt tudtunk szentelni rá, ami nagyon jólesett. Hálás vagyok, hogy megmentett a hőgutától és a forróságban mutatott egy szuper fagyizót, ahol le tudtunk ülni, és többek közt kitárgyaltuk a Trónok harca befejező évadát (különböző alternatív befejezésekkel) és a Shadowhunters sorozatot. Kedves volt tőle, hogy rákérdezett, kihevertem-e már a GoT finálé okozta traumát! Hát igen, megviselt a dolog, akkoriban írtam is erről a blogon: https://diohejbanblog.blogspot.com/2019/05/bran-es-sansa-levele-havas-jon-szamara.html 

Mára már elcsitult bennem az érzelmi vihar, és megnyugtathatok mindenkit, hogy a Stark kulcstartóm sem végezte a kukában. XD Tervezek még egy visszatekintő-lezáró bejegyzést, remélem, hogy hamarosan sort tudok keríteni rá! A fagyizót pedig figyelmetekbe ajánlom, ha arra jártok, ezt a jégkrém tekercset ne hagyjátok ki, friss gyümölcsből készítik, és eszméletlenül finom!

 Ezután Ecsédi Orsolya és Kántor Kata dedikálása következett. Végre találkozhattam Nózival, a híres nyomozókutyával, akinek izgalmas kalandjairól már két tematikus hetet is tartottunk! Rendkívül édes élőben is! Kántor Katának most jelent meg az ötödik mesekönyve a Nózi nyomoz sorozatban, szívből ajánlom kicsiknek és nagyoknak egyaránt!

Nózi

 Ecsédi Orsolya mesekönyvét eddig nem ismertem, de az írónő kedvessége már a Könyvfesztiválon nagyon megnyerő volt, ezért most örömmel vásároltam meg a Banyavész c. kötetét, és hazafelé a vonaton már jókat derültem a meséket utáló három jó barát és a boszorka irodalomtanáruk csatáján. Tényleg nagyon kreatív és szórakozva tanító könyv! Ezentúl én is fogok felfelé fotózni, és mindent megteszek, hogy ő is kapjon nálunk tematikus hetet. :)

Kántor Katával és Ecsédi Orsolyával (Fotó: Rácz-Stefán Tibor)

  A dedikálás után Cselenyák Imre könyvbemutatójára igyekeztem. Nagyon szeretem történelmi műveit, lenyűgöz, ahogy régmúlt korok embereit képes megeleveníteni, az Arany János életrajzi regénye pedig egyszerűen csodálatos! Nem száraz tanulmány, hanem szépelbeszélés, ami közel hozza az olvasóhoz a költőóriást, mintha a barátja lenne. Óriási öröm, hogy most megjelent a második része is! Fekete és fehér borítós kötetek egymás mellett, jelképezve a fiatal és őszbe forduló Aranyt. Ha szeretnétek megismerni a nagyszerű költőt emberközelből, mindenképpen ajánlom, lebilincselő olvasmány! A beszélgetés végén azt is megtudtuk, hogy az író újabb életrajzi regénnyel készül, ezúttal Tinódi Lantos Sebestyén nyomába szegődött. Sajnos a két órával később kezdődő dedikálásra már nem tudtam maradni, de majd legközelebb bepótoljuk! 

Cselenyák Imrével Róbert Katalin beszélget

 Az utolsó fix programom Szélesi Sándor dedikálása volt. Kincsem c. regénye tavalyi évem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya. Tetszett a film is, de a regény minden tekintetben túltesz rajta, hihetetlenül gyönyörű a stílusa, ráadásul a filmmel ellentétben a valóságon alapul. Rettentően várom a folytatást, amelyben már nem Blaskovich Ernő, hanem Festetics Tasziló viszi majd a főszerepet. Meg is tréfáltam a szerzőt, hogy csak erről jöttem érdeklődni a Galaktika standjához, és ő lelkesen mesélt arról, miként áll a történet, de azért láttam, hogy örült, amikor végül előkaptam a hátam mögül Az ellopott troll c. könyvét dedikáltatni. Erről a könyvéről mindössze annyit tudok, hogy népmesei elemekre épülő mágikus krimi, de ha ő írta, biztosan nem lehet rossz!

Szélesi Sándor dedikál. A fotót köszönöm Vancsó Évának! 

 Ezután már kapkodnom kellett magam, mert a könyves listámról még hiányzott pár kötet, az időm viszont a végéhez közeledett. A múltkor nagyon megtetszett egy fantasy sorozat Dream válogatásból (Sárkányok gyermeke-trilógia), így ismét bizalmat szavaztam egy időutazós történetüknek, valamint a nyárra való tekintettel egy könnyű romantikust is választottam az Álomgyár kínálatából, de ezt végül molyos cserével sikerült beszereznem. Ó, a KMK-s kiadások közül még nem is említettem, hogy Jessica Sorensentől a Violet&Luke-ot mennyire vártam! Kevés Rubin pöttyöst szeretek annyira, mint a Callie&Kayden-sorozatot, 5 év után igazán ideje volt a folytatás magyar megjelenésének! Egyelőre még mindig alig hiszem el, hogy a kezemben tarthatom, nem is fogom azonnal elkezdeni, tartogatom, mint a jó bort. (Igen, tudom, meg kellett volna venni angolul, de mindig volt valami más, a lényeg, hogy most már itt van!)     

                  

 Ezzel szűkre szabott időm lejárt, de indulás előtt még felfrissítettem magam egy jeges limonádéval a Starbucksban. Hova máshova mehetne egy Trónok harca rajongó, nem igaz? XD A kávéházban egyébként a Árnyvadász-pólómat dicsérte meg egy kedves lány. :) 

Bessenyei Gábor dedikál, köszönet neki a fotóért! 

 Végezetül még egy fontos dolog. Eszes Ritával és Bessenyei Gáborral most csak futólag találkoztam, de nagy örömmel jelentem be, hogy jövő héten Gábor új regényének tartunk majd tematikus hetet!  Az első csók és egyéb démonok c. könyve rendkívül érdekes és izgalmas, admintársaimmal szeretettel várunk rá minden érdeklődőt a Könyvmolyképző Kiadó rajongói csoportjaiban! 

https://www.facebook.com/groups/203605939651157/

https://www.facebook.com/groups/126279347488362/