Dióhéjban blog

  George R.R. Martin: Tűz & Vér ( Tűz, vér és történelem – Miért érdemes kézbe venni a Targaryen-krónikát?) Elöljáróban: Ez a gyönyörű kötet sok más társaságában lapult a karácsonyfánk alatt, mégsem volt kérdés, melyiket választom elsőként. Az utóbbi hetekben ugyanis teljesen hatalmába kerített a Trónok harca láz: újranéztem a sorozatot, bújtam a könyveket, és teljesen ráhangolódtam Westeros világára. Talán ennek is köszönhető, hogy a Targaryen-ház krónikája pillanatok alatt beszippantott. A közel 700 oldallal három nap alatt végeztem. Ez talán nem tűnik világrengető teljesítménynek, de ha figyelembe vesszük, hogy a Tűz & Vér nem egy klasszikus regény, hanem egy fiktív történelemkönyv, máris más a megítélése. Történelemóra sárkányháton: A kötet nagyjából 150 évet ölel át Hódító Aegontól III. Aegonig, mintegy három évszázaddal a jól ismert események előtt. Gyldayn főmester tollából egy valódi krónikát kapunk, kevés párbeszéddel és rengeteg adattal. Olvasás k...

Cassandra Clare: A Wayland-birtokon játszódó jelenet Jace szemszögéből Cassandra Jean alkotása Az évek során sokan kérték az Üvegváros kilencedik, Bűnös vér című fejezetében található „forró és fülledt” jelenet leírását Jace nézőpontjából (196-200.o.). Veszem a bátorságot és közreadom a jelenet folytatását: továbbmegyünk annál, mint ami az Üvegvárosban megjelent, hiszen eredetileg is továbbírtam!   A dőlt betűs részek a könyvből valók az olvasó tájékozódását elősegítendő. Clary éles, kopogó zajt hallott maga körül. Egy döbbent pillanatig azt hitte, eleredt az eső – aztán hamarosan rájött, hogy törmelék, por és törött üvegcserepek kopogását hallja: a megsemmisült ház törmelékei hullottak alá körülötte, mint valami halálos jégeső.   Jace még keményebben préselte a földbe, a teste keményen feszült a testének, a szívverése pedig majd olyan hangosan dübörgött a lány fülében, mint a ház összeroskadó romjainak hangjai. * * *   Jace később kevésre emlé...

Cassandra Clare: Törölt jelenetek Az angyalból Jem és Tessa a Blackfriars hídon folytatott beszélgetéséből törölt részlet, melyben Jem az örökségéről és az ópiumháború alatti és utáni brit-kínai kapcsolatokról árul el többet. Illusztrátor: Cassandra Jean – Volt Kínában egy Yuánmíng Yuán nevű hely – mondta Jem –, a Tökéletes Fényesség Kertje. Birodalmi rezidenciaként szolgált. Anyám volt ott egyszer, amolyan nagyköveti látogatás alkalmával járt az uralkodónál a nephilimek küldötteként. Azt mondta, ez volt a leggyönyörűbb hely, amit valaha látott. Tökéletes kertek, festmények, zene, csodaszép pavilonok – a Kertek Kertjének is hívták. Jem letekintett a folyóra. – Tizenöt évvel ezelőtt a britek a földdel tették egyenlővé. Megtorlásul valamiért, ami a második ópiumháború alatt történt. Legyilkolták az őröket, elloptak mindent, amit pénzzé lehetett tenni, aztán felgyújtották a palotát. Három napba telt, mire leégett. A gyönyörűség helyén ma már csak szótlan sziklák és a felperzsel...

Cassandra Clare:  Ragyogva égni  Jem és Tessa találkozása Jem nézőpontjából     Jem apjának hegedűjét az a Guarneri készítette, aki olyan hírességeknek épített hangszereket, mint Paganini. Jemben néha felmerült a gondolat, hogy apjából is lehetett volna Paganini: játéka világhírűvé tehette volna. Csakhogy ő árnyvadász volt. Még ha bele is kóstolnak a zenébe, festészetbe, vagy költészetbe − főleg aktív szolgálati idejük lejártával −, az árnyvadászok elsősorban mindig árnyvadászok maradnak.     Jem tudta, tehetsége nem ér fel apjáéhoz, aki olyan fiatalon adta kezébe a hegedűt, hogy még megtartani is alig tudta. Jemet azonban a művészeten messze túlmutató okok késztették játékra.   Ma este túl rosszul érezte magát ahhoz, hogy a többiekkel vacsorázzon. A csontjait marcangoló fájdalom és a végtagjain felkúszó kimerültség végül megadásra kényszerítették: épp annyi jin fent vett be, hogy csillapodjon a kín és visszatérjen tagjaiba az erő...

A Galaktikus Fanklub születésének története A GF első borítóképe, Aux Eliza munkája 2016. nov.14-én, On Sai születésnapján kezdte meg a működését a Galaktikus Fanklub. Ez alkalomból készítettem egy kis visszatekintést. Minden az Apa, randizhatok egy lovaggal? című könyvvel kezdődött. Nem lehetek érte eléggé hálás Flóra barátnőmnek, hogy a kezembe nyomta. Bizony, egy kölcsönpéldánnyal indult a rajongás, és onnantól már nem volt megállás On Sai összes művéig. Mindegyik lebilincselő, de a mai napig a lovagos könyv a kedvencem. (Ebbe kicsit az is belejátszik, hogy a másik kedvenc olvasmányom On Saitól még befejezetlen. Óriási előnye a lovagos regénynek, hogy tökéletesen lezárt és gyönyörű a befejezése, az a fajta, amelyet mosollyal az arcán tesz le az ember.) Talán azért lettem ennyire fogékony On Sai mágiájára, mert kislányként szerettem nagymamám vén diófáján olvasni. Ki tudja? Az viszont biztos, hogy rendkívül jókat kacagtam a lovagos könyv olvasás...