A Werewolf Boy (A farkasfiú)

Dél-koreai film, 2012

 Játékidő: 122 perc

Műfaj: romantikus, fantasy

Főszereplők: Park Bo Young, Song Joong Ki

Ezt a filmet azoknak ajánlom, akik kedvelik a művészien szép, de szomorú történeteket.

Elöljáróban:

Általában kerülöm a szomorúan végződő filmeket és könyveket, nyomós okkal azonban néha kivételt teszek. Jelen esetben az indokot a színészek és a téma szolgáltatták. Mindkét főszereplő (Park Bo Young és Song Joong Ki) elbűvölt már az alakításával korábban, ráadásul nagyon szeretem a vérfarkas meséket. A legnagyobb kedvenceim közé tartozik Maggie Stiefvater Borzongás c. könyvsorozata, ami hasonlóan gyönyörű szerelmi történet egy fiatal lány és egy vérfarkas fiú között. Az is szomorkás, de kevésbé megrendítő.

A történetről:

Egy idős hölgy visszaemlékezésén alapul. Soon Yi fiatal korában tüdőbetegségben szenvedett, özvegy édesanyjával és kishúgával az orvos tanácsára költözött a hegyekbe, egy aprócska faluba.

A település határán álló hatalmas házat az elhunyt apa üzlettársának a fia veszi meg számukra. A fiú segítsége nem önzetlen, Soon Yi-t akarja megszerezni magának. Új otthonukról kiderül, hogy eddig kerülték a falubeliek, mert az előző tulajdonos egy különös, magának való tudós volt, aki farkasokat tartott, és tanulmányozott. A beköltözés után nem sokkal Soon Yi és az anyukája egy szótlan, ismeretlen fiút találnak az udvaron, aki szakadt ruhájával és megrémült tekintetével leginkább egy kidobott kutyára hasonlít. Az édesanyának megesik rajta a szíve, és befogadja maguk közé. A fiú nem tud beszélni, nem ismeri az emberi szokásokat, ezért kezdetben jó nagy kalamajkát okoz, de alapvetően szelíd, jó szándékú és tanulékony. A Cheol Soo nevet kapja és hamar beilleszkedik a családba, valamint elnyeri a falubeliek bizalmát is. A fiú rajongással néz fel Soon Yi-re, aki a hétköznapi élet apró dolgaira és olvasni tanítja. A két magányos fiatal közt erős érzelmi kötődés alakul ki, elválaszthatatlan barátokká válnak. Ez viszont gyorsan kiváltja a lány udvarlójának féltékenységét és haragját. Az elkényeztetett és felfuvalkodott Ji Tae eltökéli, hogy mindenáron eltávolítja Soo Yi közeléből Cheol Soo-t. Összetűzéseik során egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy Cheol Soo nem hétköznapi fiú, és a helybeliek elkezdenek szörnyetegként tekinteni rá.

Soon Yi dala Cheol Soo-nak: 

Véleményem:

Szerintem ez a dél-koreai film megállja a helyét a nyugati vérfarkas történetekkel összehasonlítva. Más atmoszféra lengi körül, de a sztori jól felépített, és a fiatal színészek játéka igazán megragadó. Összességében drámai, de tartalmaz aranyos jeleneteket is. Igyekszem ezekre emlékezni. A vége művészi jellegű, álom és valóság határán egyensúlyozik, egyszerre megható és szívszorító. Engem mélyen felkavart, nem sikerült lélekben kellőképpen felkészülnöm rá. Az érzékeny lelkű nézőket ezért arra intem, gondolják át, mielőtt belekezdenek. Nem véletlenül kezdtem el még aznap este Az űrsepregetőket nézni, muszáj volt egy másik Song Joong Ki filmmel ellensúlyoznom. Ha nem teszem, szerintem még most is a szívem törött darabkáit szedegetném össze a padlóról. Egy kicsit boldogabb befejezéssel kedvencemmé válhatott volna, de így inkább gondolatban lelakatolom, és a tudatom egy távoli zugába rejtem. Sokáig nem is akartam ajánlót írni róla, viszont biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok, akik szeretni fogják, annak ellenére, hogy döbbenetesen szomorú.

(Spoiler! A vége olyan volt, mintha a Titanic és a Hegylakó tragikumát ötvözték volna egybe. Biztosra vettem, hogy valamelyik főszereplő nem éli túl, de ez a lezárás sokkal inkább lesújtott. 47 évet töltöttek külön, miközben a lány férjhez ment, gyerekeket nevelt, majd ősz hajú nagymamává vált, mialatt a srác megőrizte a fiatalságát, és hűségesen várta. Jaj, amikor megszólalt, csak úgy potyogtak a könnyeim! Megtartotta a lánynak tett ígéretét. A következő reggelt viszont egyáltalán nem tudtam értelmezni. Soon Yi szó nélkül beült az autóba, és búcsú nélkül elhajtott, a szerencsétlen Cheol Soo meg döbbenten nézett utána. Nem nagyon tudott meghatni, hogy az öreg ház végül nem került eladásra. Számomra borzasztó és értelmetlen volt ez a befejezés, amin némileg enyhített a csoda szép zenei aláfestés és a hóember építése a stáblista felsorolása alatt. Spoiler vége!)

A film magyar felirattal megtalálható a videa.hu oldalon (A farkasfiú, 2012).

Trailer: 

 

Space Sweepers  (Az űrsepregetők)

Dél-koreai sci-fi film, űropera

Bemutató: 2021. február 5. (Eredetileg 2020-ban került volna bemutatásra a koreai mozikban, de a pandémia miatt végül a Netflixen debütált.)

Játékidő: 136 perc

Főszereplők: Song Joong Ki, Kim Tae Ri, Jin Seon Kyu, Yoo Hae Jin, Park Ye Rin

Elöljáróban:

Régen láttam sci-fit, ezért ez most határozottan jólesett a lelkemnek! Minden előzetes ismeret nélkül, csupán Song Joon Ki nevére keresve kattintottam rá, és azonnal magával ragadott. A látványvilága lenyűgöző, a történet pedig izgalmas és megható. Kifejezetten zokon vettem, amikor rájöttem, hogy nem egy 16 részes sorozatba kezdtem bele, mindössze 136 percet kaphatok belőle. A főhősök tökéletesen elvarázsoltak, szívesen időztem volna még velük!

A történetről:

2092-ben járunk, és a Föld szennyezettsége eddigre olyan szintet ölt, ami ellehetetleníti az emberek életét. Az utcákon csak gázálarcban lehet közlekedni, elképesztő a nyomor, a tiszta élelem aranyat ér. A kilátástalan helyzetből kiutat az UTS vállalat által létrehozott gyönyörű űrkolónia nyújt. A dolog szépséghibája, hogy ebbe az édenkertbe csak a lakosság 1%-a juthat el, az UTS mindenható elnökének szigorú válogatása alapján. A többiekre lassú pusztulás vár.

 Az UTS világán kívül élők egy része, köztük főszereplőink, a Győzelem névre keresztelt űrhajó legénysége is űrszemét begyűjtéséből tengetik életüket. Miközben versenytársaikat kicselezve lecsapnak egy újabb roncsdarabra, rájuk mosolyog a szerencse, és megtalálják a Dorothy nevű kislányt, akit az UTS és a Fekete Rókák nevű terrorszervezet is nagy erőkkel keres. A körözés szerint ő egy rendkívül veszélyes humanoid robot, melyben hidrogénbombát rejtettek el. Hőseink (Tigris Park, Jang kapitány, Tae-ho és Bubs robot) először tőkét akarnak kovácsolni az ölükbe pottyant kis androidból, de hamarosan ráébrednek, hogy sokkal több forog kockán a megélhetési gondjaiknál.

Véleményem:

Igazán szórakoztató film, tökéletes kikapcsolódást nyújtott számomra. Néhol jót nevettem rajta, máskor megkönnyeztem, és sokszor majd kiugrott a szívem a helyéről az izgalmas fordulatok láttán. Ritkán nézek sci-fit, inkább a romantikus műfajt kedvelem, így számomra nem tűnt klisésnek. Elképzelhető azonban, hogy az űrhajós filmek szerelmesei nem fogják ennyire lebilincselőnek találni. Az biztos, hogy engem lenyűgözött. Talán 1-2 olyan momentum akadt az akciójelenetek során, amit hitelesség szempontjából megkérdőjeleztem, de könnyedén átsiklottam felette, annyira lekötött a sztori. 

A kalandon és a látványvilágon túl mélyen megérintett, amikor feltárult a szereplők múltja, és kiderült, ki milyen keresztet cipel. Felemelő volt látni, ahogy az események hatására a legénység tagjai közt sokkal szorosabb bajtársi kötelék alakult ki. Egy csöppnyi szeretet kovászként hatott rájuk, és a kezdetben oly elkeseredett és széthúzó társaság lassan családias jelleget öltött. Ettől súlyt kapott, és igazán drámaivá vált az egész történet. A végkifejlet kifejezetten tetszett, nagyon pozitív hatást keltett bennem.

Bátran ajánlom azoknak, akik egy szórakoztató és látványos sci-fit szeretnének megnézni!

Elérhető a Netflixen magyar felirattal.

Trailer: 

 One Spring Night (Egy tavaszi éjszaka)

Dél-koreai televíziós sorozat, 2019

Műfaj: romantikus, dráma

Epizódok száma: 16

Főszereplők: Han Ji Min, Jung Hae In, Kim Jun Han

Elöljáróban: 

Általában az ennél pörgősebb sorozatokat kedvelem, de a Crash Landing On You után muszáj volt egy kis szünetet tartanom – mivel túl nagy hatással volt rám –, és az Egy tavaszi éjszaka a maga különleges, lassú kibontakozásával és finomságával tökéletesen alkalmas volt arra, hogy megtörje a jeget, és visszacsábítson a doramák világába.

A történetről:

Főhősei a 30-as éveik elején járnak. Yoo Ji Ho egyedülálló apuka, egy kedves mosolyú és szelíd természetű gyógyszerész, Lee Yeong In pedig egy határozott egyéniségű könyvtáros. Ő éppen a hosszú ideje tartó, ám elhidegült párkapcsolatából próbál kilépni, nem sok sikerrel. Kettejük váratlan találkozása sorsfordító érzéseket indít el, akaratlanul érdeklődni kezdenek egymás iránt. Sokáig küzdenek a vonzalmuk ellen, de a sors újból és újból egymás útjába sodorja őket.  

Véleményem: 

Nagyon szép, lassan épülő szerelmi történet, komoly mondanivalóval.

Úgy tűnik, közel sem láttam még elegendő napjainkban játszódó doramát ahhoz, hogy ismerjem a koreai társadalom működését, illetve egyik sem volt ilyen problémákra kihegyezve, mert itt sok dolog meglepett, sőt, egyenesen megdöbbentett. Ki gondolta volna, hogy náluk egy komoly párkapcsolatot, amelyet a szülők is támogatnak, kis híján nehezebb felbontani, mint egy házasságot? Azzal nyilván tisztában vagyok, hogy a szülői engedély a múltban elengedhetetlen feltétele volt a párkapcsolatoknak, de azt nem sejtettem, hogy a mai napig ilyen óriási jelentőséggel bír, és a hiánya ellehetetleníti egy pár boldogságát. Arra meg végképp nem számítottam, hogy az egyedülálló szülők társadalmi megítélése ennyire negatív és tragikus. Majdhogynem úgy kezelték, mintha köztörvényes bűnözésről lett volna szó. Hatalmas és szívszorító dráma kerekedett ebből a három alappillérből. Emellett a sorozat foglalkozik még a családon belüli erőszak kérdésével is. Talán ez az egy pont volt az, ahol megnyugodva állapítottam meg, hogy legalább jogalkotás terén minden rendben van, nem állnak rosszul a dolgok. 

 

Szóval volt itt nehezen emészthető téma bőven, végül is négy család életébe és problémáiba láthatunk bele, de mindezeket oldja az édes romantika és a férfi főszereplő, Jung Hae In tündéri mosolya. Előfordultak mélypontok, amelyeken tényleg ez lendített át. (Egy férfi néző említette, hogy őt viszont Han Ji Min játéka nyűgözte le, a színésznő gesztusai az Anne Shirley-t alakító Megan Follows-ra emlékeztették. Bevallom, nekem ez elsőre nem tűnt fel, de jobban belegondolva Han Ji Min valóban hasonló kellemet sugároz.) Utólag úgy látom, hogy vétek lett volna ezt a sorozatot feladni, nagyon sokat tanultam belőle, magyarázatot kaptam a közben felmerülő kérdésekre.

A romantikára visszatérve, végig érezhető az a finom báj, ami általában a doramák egyik velejárója és vonzereje. Gyönyörűen ábrázolja, ahogy a két fiatal egymás iránti kötődése kialakul és megerősödik. Örültem neki, hogy nem ragadtak le a kezdeti (szerelmesen andalgunk és nézzük egymást) fázisnál, hanem szépen bemutatták az együttjárás valamennyi lépését. Számtalanszor tapasztaltam már, hogy a színészek egyetlen pillantásba is képesek belesűríteni tengernyi érzelmet, de azért az emberben csak felmerül a gondolat, hogy ennél többről szól az élet, és a szerelemnek a lelki mellett van testi oldala is.

Nagyon tetszett, hogy Yoo Ji Ho a szelíd természete ellenére, ha kellett, képes volt határozottan kiállni önmagáért és a szeretteiért. Jól kiegészítették egymást az érzékeny, de harcos természetű Lee Yeong Innel. Az pedig csak hab a tortán, hogy miután egymásra találtak, nem hagyták, hogy a különböző áskálódások szétválasszák őket, együtt néztek szembe a problémákkal, elszántan küzdöttek a boldogságukért. Pedig nagyon sok akadályt kellett legyőzniük, és lélekben már felkészültem a szokásos forgatókönyvre, hogy a nehezen elért felhőtlen percek után sokkal több szomorúság következik majd, de kellemesen csalódtam. Elégedett mosollyal búcsúztam a történettől. 

A zenéje meglehetősen melankolikus, illett a történethez, de különösebben nem szerettem meg.

 

Összegzés:

Szerintem ez a sorozat nagyon sokat adhat, de meg kell fontolni, hogy milyen lelkiállapotban kezdi el az ember. Aki éppen felhőtlen kikapcsolódást keres, és nagyokat szeretne nevetni, valószínűleg nem fogja értékelni. Olyankor érdemes belevágni, amikor egy kicsit komolyabb, lassan felépülő szerelmi történetre vágyunk. Rengeteget lehet tanulni belőle a dél-koreai emberek hétköznapi életéről és nehézségeiről.

Megtekinthető a Netflixen magyar felirattal.

Trailer: