Arthdali krónikák

Dél-koreai televíziós sorozat, 2019
Epizódok száma: 18 (1.évad)
Műfaj: fantasy, történelmi, dráma, akció

Szereplők: Song Joong Ki, Jang Dong Gun,Kim Ji  Won, Kim Ok Win

Korhatár: 16+

Netflixes fülszöveg: 

Arth legendás földjén járunk. Arthdal ősi városának polgárai és a város környékén élők versengenek a hatalomért, miközben új társadalmat építenek.

Véleményem:

Ez a koreai Trónok harca. Ha ezt előre tudom, biztos nem halogattam volna. Pedig így történt, sőt, kétszer veselkedtem neki, mivel elsőre nem fogott meg a bevezetőben látott öldöklés. Másodjára viszont nagyobb figyelemmel fordultam a sorozat felé, és hamarosan azon kaptam magam, hogy éjszakába nyúlóan nézem. Egyszerűen elbűvölt.

Még ha nem is ez volt a készítők szándéka, óhatatlanul adódik az összehasonlítás a kultikus amerikai sorozattal. Már az intró előrevetít bizonyos hasonlóságot, és ez az érzés csak erősödik, amikor Arth mitikus földjének véres hatalmi harcaiba csöppenünk. Itt is egy nagyszabású politikai játszmának leszünk a tanúi, amely zseniális fordulataival és kegyetlenségével is letaglózza a nézőket.

Persze vannak hangsúlyos különbségek, amelyek biztosítják a sorozat egyediségét. Az Arthdali krónikák régebben, a bronzkor idején játszódik, egy ókori királyság létrejöttének izgalmas történetét mutatja be. Merít az első koreai király, Dangun legendájából, és fantasy köntösbe bújtatja.

A másik nagy különbség egy kelet-ázsiai sajátosságból fakad. A klasszikus kelet-ázsiai, köztük a dél-koreai doramák majdnem mind a zéró szex elve alapján készülnek. (Akármilyen furcsa, de ez adja az egyik vonzerejüket, mivel olyan édes romantikával ellensúlyozzák ezt, ami önmagában a tökéletesség érzését nyújtja a nézőknek.) Az új koreai sorozatok közül néhány már kicsit nyitottabb a finom erotika felé, de az Arthdali krónikák nem tartozik közéjük, ráadásul nem is kifejezetten romantikus. Olyannyira a zéró szex elvét követi, hogy nemi erőszak sincs benne, ami szemet szúr, hiszen egyéb kegyetlenség akad benne bőven. Életszerűtlennek tűnik. Ne mondja nekem senki, hogy ez nem történne meg, amikor a fél falut lemészárolják, a többieket meg rabláncra fűzik, és a foglyok között akad egy csomó szép lány.

Erős női karaktereket vonultat fel a sorozat, és gyönyörű színésznők játszanak benne. Közülük talán a legszebb a Momo törzs vezetője, aki érdekes módon nem koreai, hanem japán színésznő. (Karata Erika, a montázs bal alsó részén.)

A helyszín is hívogatóan szép, bár sokan szóvá teszik, hogy a vizuális effektek és a jelmezek elmaradnak az amerikai színvonaltól. Valószínűnek tartom, hogy a bronzkor szakértői is találnának hibát a sorozatban, de mindez nem változtat azon, hogy összességében érdekfeszítő lett a produkció. Részről részre nagyobb elismeréssel adóztam a forgatókönyvíróknak és a színészeknek.

Ez egy komplex történet, sok szálon fut, több nézőpontkarakterrel dolgozik. Kevés az egyértelműen fehér vagy fekete jellem, sokszor megmutatkozik az érme másik oldala. Látjuk a szereplőket kívülről, mások szemével, azután fordul a kocka, és megismerjük az ő nézőpontjukat. Ennek következtében néhány szereplő megítélésének esetében meghasonlottam, ami egyáltalán nem jellemző rám. Vegyük pl. az emlegetett Trónok harcát. Jamie-nek sosem bocsátottam meg, amit Brannel művelt, itt viszont előfordult, hogy a későbbiekben drukkoltam olyan szereplőknek is, akiket első látásra aljas gazembereknek tituláltam. Elámultam a felismerésen, rafinált a dramaturgia. 

Lassú a bevezetése, idő kell ahhoz, hogy összeérjenek a szálak, viszont később számos lélegzetelállító csavarral szolgál. Jelentéktelennek hitt félmondatokról derül ki, hogy valójában nagyon fontosak. Szédületes, ahogy alakulnak, majd felbomlanak az érdekszövetségek, és egyik ármány követi a másikat. Emellett óriási karakterfejlődéseknek lehetünk tanúi. A megrázó események hatására hősök és árulók születnek a szemünk előtt.

Alaposan körüljárja az emberi természetet. Olyan súlyos kérdésekre keresi a választ, amelyek napjainkban kiemelten aktuálisak a klímaváltozással és az emberiség jövőjével kapcsolatban. Miért van az, hogy sosem elégszünk meg a szükségessel? Mi az ára a jólétünknek? Hogyan jutunk el odáig, hogy inkább félrenézünk? Honnan ered a hatalomvágy, és mi a hatalom ára? Hogyan válik az áldozat maga is szörnyeteggé? Mi a legnagyobb bűn?

(Minimális spoiler! Az egyik legdrámaibb pillanat az volt szerintem, amikor Tanja feltette a kérdést az egykori hadifoglyoknak, hogy visszatérnének-e a szülőföldjükre. Vagyis hátrahagynák-e a megtapasztalt jólétet, ami mások elnyomására épül, és választanák-e újból az egyszerű, sokszor nélkülöző, de testvéries ősközösségi életet? Minimális spoiler vége.)

A történetről

Visszaemlékezéssel kezdődik, húsz évvel repíti vissza a nézőket az időben.

Arth vidékét emberek és neanthalok népesítik be. Az emberek gazdálkodnak, falvakat építenek, és a különböző törzsek erős szövetséget hoznak létre, míg a kék vérű neanthalok szoros egységben élnek a természettel. Vadak, méltóságteljesek és rendelkeznek az álomlátás képességével. A két faj félvér gyermekei a lila vérű igutuk, akik képességeiket tekintve pontosan fél úton helyezkednek el a felmenőik között. 

A békés időszaknak az emberek túlnépesedése vet véget, amikor a termőföldért háborúzni kezdenek a neanthalokkal.

 
(Spoiler! A neanthalok hiába gyorsabbak és erősebbek, nem tudják felvenni a versenyt az emberi aljassággal és leleményességgel. Így a sorsuk megpecsételődik, ám két félvér csecsemő túléli a háborút követő hajtóvadászatot. A kicsiket elválasztják egymástól, az egyik a távoli Iark földjén nevelkedik egyszerű körülmények között, a másik a törzsszövetség székhelyén, Arthdal városában, a legnagyobb titokban. Az ikreket Song Joong Ki alakítja, a tőle megszokott bravúros módon. Spoiler vége!)

Zenei aláfestés:

Arthdal mohósága azonban kielégíthetetlen, nem elégszik meg a neanthaloktól elnyert területekkel, hanem egyre messzebb terjeszkedik, és nála fejletlenebb emberi törzseket is leigáz. A túlélőket rabszolga sorba vetik, és a szövetség fővárosába viszik. Itt bontakozik ki a monumentális hatalmi harc a törzsszövetség kulcsfigurái között. A régi rendszer a végnapjait éli, küszöbön áll a királyság létrejötte. Már csak az a kérdés, hogy kinek a fejére kerül a korona, kinek sikerül abszolút hatalomra szert tennie.

Természetesen igyekszik bebetonozni a hatalmát a szövetség jelenlegi vezére, a kapzsi és erélyes Szanung, aki a saját idősebb fiát, Thagont tartja a legveszélyesebb riválisának. Thagon rendkívül tehetséges és ambiciózus, nem véletlenül ő a neanthalokkal folytatott háború hőse.Tisztségénél fogva óriási befolyással bír a sunyi főpap, Asza Ron, aki a tekintélyes papi klán támogatását élvezi. Legalább akkora hatalma van a He törzs agyafúrt vezetőjének, Miholnak, aki a bronzkészítés titkát birtokolja. Ő a lányát, Taealhát is beveti, hogy még feljebb kapaszkodhasson a ranglétrán.

Ezzel körvonalazódni látszik a játszma tengelye, de sok meglepetést tartogat még a sorozat. Olyan szereplők is előhúznak adu ászt, akikről elsőre nem feltételeztem. Idővel azonban könyörtelenül ritkul a mezőny.

A hatalmi játszmában természetesen fontos egyensúlyi szerepet kapnak a katonák, elsősorban Thagon magánhadserege, a dekan harcosok, és lassan felveszik a kesztyűt a vahan hadifoglyok. Közülük kiemelkedik Tanja, a törzs új sámánja, és gyermekkori barátja, Unszom, aki népe elszánt szabadságharcosává válik. Nevezhetjük őket akár az üstökös gyermekeinek is, mivel ugyanazon a napon születtek, egy kék üstökös feltűnésének idején, és egy prófécia is fűződik hozzájuk.

(Spoiler! A jóslat szerint a kék üstökös megjelenésekor három gyermek születik, az egyik a kard, a másik a csengő, a harmadik a tükör. Ők okozzák majd Arthdal vesztét. A harmadik társuk Unszom ikertestvére, Saja, aki szürke eminenciásként, a háttérből mozgatja a szálakat. Spoiler vége!)

Van itt méregkeverés, árulás és vérszomj, minden, ami a hatalomvágy velejárója, csipetnyi misztikummal fűszerezve. Nagyon izgalmas történet, de néhány jelenete rettentően véres, ezért 16 éven aluliaknak nem ajánlom!

Bár nem szoktam kedvelni a sötét karaktereket, érdekes módon eddig Thangon története és titka fogott meg a legjobban. Ugyanakkor a szívem alapvetően az üstökös gyermekei felé húz.

Fentebb említettem néhány negatívumot. Kiegészítem még azzal, hogy a mellékszereplők esetében vannak sebtében előkapott és kibontatlanul hagyott szálak (pl.: a Xabara gyermeke vagy a Shahati Fekete Nyelve), illetve az utolsó epizódokat kissé meseszerűnek találtam.

A sorozatot több évadra tervezték, ezért tökéletes lezárást nem kapunk. A 18.rész végén egy óriási csúcsponthoz érkezünk, ami egyből előrevetíti a következő nagy konfliktust. A folytatás a pandémia miatt sajnos csúszik, de már felröppentek hírek arról, hogy megkezdték a forgatás előkészületeit.* Addig is érdemes újból megnézni, hiszen ez is egy olyan részletgazdag sorozat, amely minden alkalommal más szempontból fogja meg a nézőt.

Összegzés:

Ez a sorozat egy fiktív ókori királyság születését övező kegyetlen hatalmi harcról szól. Több szempontból a Trónok harcára emlékeztet, de vannak egyéni vonásai is. Lassú bevezetés után kifejezetten lebilincselővé válik, fordulatos és elgondolkodtató. Érdekes sorsokat és jellemeket tár elénk, erőssége a karakterfejlődés ábrázolása. Azoknak ajánlom, akik kedvelik a régmúltban játszódó kalandfilmeket és a fondorlatos cselszövéseket. A 16+ korhatárt nem árt komolyan venni, mert helyenként brutális. Akik még nem láttak koreai sorozatot, azok valószínűleg egy kicsit színpadiasnak fogják találni a stílusát, de ez gyorsan megszokható, érdemes próbát tenni vele. Song Joong Ki rajongóknak pedig egyenesen kötelező darab, mivel kettős szerepben látható.

Megtekinthető magyar felirattal a Netflix műsorán.

Trailer:

Megjegyzés: a montázsok fejléceinél merítettem az https://www.artstation.com/artwork/lV30zo képeiből.

*Frissítés: A 2.évad forgalmazási jogait a Disney+ vette meg, de sajnos csak Amerikában és Ázsiában vetítik, Európában nem. Itthon Cherokee Subs fordításában érhető el. 

 

Sungkyunkwan Scandal (A Sungkyunkwan botrány)

Dél-koreai televíziós sorozat, 2010

Eun Gwol Jeong The Lives of Sungkyunkwan Confucian Scholars 1 & 2 című regényén alapszik

Műfaj: romantikus, történelmi, vígjáték 

Főszereplők: Park Min Young, Park Yoo Chun, Yoo Ah In és Song Joong Ki

Epizódok száma: 20

Elöljáróban:

Konfuciusz biztos mondta volna, hogy egy Song Joong Ki nevével fémjelzett sorozat csak jó lehet, ha van olyan szerencsés, hogy ismerheti őt!

Igen, ez ismét egy olyan sorozat, amit Song Joong Ki miatt kezdtem el nézni, de tőle függetlenül is tetszett.

Az eleje egy kicsit gyengén indult, viszont a második résztől már sikerült magával ragadnia. Sokadik alkalommal találkoztam a férfi ruhába bújt női szereplő motívumával, de ez a téma most is képes volt megfogni. Ez egy izgalmas és igazán jó humorral átszőtt történet. Kivételesen nem a romantika érintett meg a legjobban – bár az is tetszett –, hanem az az őszinte és erős barátság, ami az eltérő társadalmi osztályokhoz tartozó négy főszereplő közt kialakult.

A történetről:

Kim Yoon Hee özvegy édesanyjával és beteg bátyjával él. Fiú ruhába bújik, hogy testvére nevét felhasználva munkát vállalhasson. Egy könyvesbolt tulajdonosának dolgozik, írnoki és futár feladatokat teljesít, de ezzel nem sikerül előteremtenie a bátyja kezeléséhez szükséges pénzt. A család annyira eladósodik, hogy felmerül, az adósság fejében kénytelenek lesznek a lányt eladni. Ezt a csapást elkerülendő Yoon Hee illegális munkát vállal, álruhában más helyett tesz vizsgát a SungKyunkwan egyetem előfelvételijén, ám egy felvételiző társa, Yi Seon Jun felfedezi a csalást. A fiú nem akarja, hogy Yoon Hee elvesztegesse a tehetségét, ezért csellel ráveszi, hogy a következő vizsgán a saját (vagyis a testvére, Kim Yun Sook) nevében szerepeljen. Az álruhába bújt lány olyan jól teljesít, hogy a király kitüntetéssel veszi fel a híres iskolába, ahol a palota leendő hivatalnokait képzik. Anyagi gondjai ezzel megoldódnak, hiszen a diákok bőséges ösztöndíjban részesülnek, viszont a nyakába szakad egy sokkal nagyobb probléma: halálos ítélet vár rá, ha lelepleződik. Ebben a korban ugyanis a tudás szentélyébe nők még nem tehették be a lábukat. Megkezdődik tehát hősies túlélő kalandja az egyetem falai közt, ahol számos kalamajkába keveredik.

A diákelnök, Ha In Su haragját egyből sikerül kiváltania, így azonnal rosszindulatú tréfák célpontjává válik. 

Szerencsére a szobatársai oltalmukba veszik a vékonyka, lányos arcú, gyámoltalan „fiút.” Mindkét srác figyelemre méltó jelenség: Yi Seon Jun (akinek ezt az egész zűrt köszönheti) egy nagy hatalmú miniszter fia és az iskola éltanulója, a másik pedig a titokzatos és félelmet keltő Mun Jae Sin, aki mindig is fittyet hányt az iskola rendjére, ezért a társai csak Vadlóként emlegetik.

Gu Yong Ha, a Csábmester, aki a diákelnök holdudvarához tartozik, érdeklődéssel figyeli az eseményeket, és idővel levonja a maga következtetését a lány körül kialakult helyzetről.

Zenés ízelítő: 

Az iskolai csínyeken túl a főszereplők egy nagyszabású politikai játszmába is belekeverednek, amely a király és tanácsnokai közt zajlik. Itt már mindannyian sokat kockáztatnak, de együttesen vállalják, hogy megkeresik az előző király Bűnbánó levelét, amely a politikai bonyodalom megoldásának kulcsát jelenti.

Véleményem:

Ez egy vérbeli klasszikus, kosztümös, romantikus vígjáték. Minden megtalálható benne, ami elvarázsolhatja a nézőket: érdekes helyszín és kor, szerelem és cselszövés. Viszont semmi nincs eltúlozva, az arany középúton jár, így igazán élvezetes marad. Humoros, de nem bugyuta, izgalmas, de nem az a körömrágós fajta, ami nem hagyja aludni az embert. Épp annyi fordulatot tartogat minden epizód, ami színesebbé teszi a napot. Azért külön jó pontot adok, hogy megkíméltek a durva kínzásoktól. Sajnos a legtöbb történelmi romantikus sorozatra jellemző, hogy a sok ármánykodás brutális törvényszéki kihallgatásokba torkollik, amitől forog a gyomrom, és egyből pörgetek. Itt szerencsére nem volt szükség rá.

Song Joong Ki óriásit alakított benne, a koreai hullám (hallyu)* csak úgy terjed a mosolyával! Ha eddig nem szerettem volna, a Csábmester szerepével biztosan belopta volna magát a szívembe. Sziporkázott az okos és mindig mókás divatdiktátor szerepében. Ugyanakkor a karaktere szívfájdító titkot hordozott, jobban elérzékenyültem a történetén, mint a sorozat bármelyik másik jelenetén, beleértve a romantikus pillanatokat is.

Összegzés: 

Aranyos és könnyed történelmi romantikus, csak szeretni lehet! Kezdő doramásoknak különösen ajánlom, tökéletesen alkalmas arra, hogy meghódítsa azok szívét is, akik még nem találkoztak koreai sorozatokkal.

Aprilfive fordította, az Ázsia Ékkövei oldalon letölthető. Online is nézhető a Rakuten Vikin és a Videán Cherokee fordításában. 

*Megjegyzés: A koreai hullám vagy nemzetközileg ismert nevén hallyu, az 1990-es években indult kulturális jelenség, amely a dél-koreai kultúra, főképpen a populáris kultúra (filmek, televíziós sorozatok és zene) külföldi terjeszkedését jelenti. A fogalmat a kínai média hozta létre az 1990-es évek végén a koreai kultúra egyre növekvő népszerűségére. A Bécsi Egyetem kutatója szerint a koreai hullám elindítója a Star In My Heart című 1997-es televíziós sorozat volt. A koreai hullám része a koreai konyha és divat is. (Forrás: Wikidépia)

 

Ruróni Kensin-filmsorozat

5 részből álló japán történelmi akciófilm-sorozat, Nobuhiro Watsuki azonos című mangasorozata alapján készült. Az élőszereplős filmeket anime- és OVA-sorozat is megelőzte.

Korhatár: 16+

Rendező: Otomo Keishi

Főszereplők: Satoh Takeru, Takei Emi, Eguchi Yosuke, Aoi Yu, Aoki Munetaka, Kikkawa Koji, Fujiwara Tatsuya, Arata Mackenyu, Arimura Kasumi

„Szíved mércéje az igazság legyen!”

Elöljáróban: 

Ez egy csodálatos sorozat, nagyon mélyen megérintett, annak ellenére, hogy az akciófilmek általában nem tartoznak a kedvenceim közé.

Hálát adok, hogy hallgattam a megérzéseimre, és az első pozitív ajánló után azonnal nekikezdtem, nem száműztem a lassan végtelenbe nyúló filmes kívánságlistám végére. Nagy kár lett volna halogatni!

Az alaptörténetről:

Valós történelmi alapokra épül, a 19. század második felében, a Tokugawa-sógunátus végnapjaiban és a Meiji-császárság kezdeti időszakában játszódik, de némi misztikum is vegyül bele.

A főszereplő, Himura Kenshin kitalált karakter. Ő egy rendkívüli kardforgató képességgel megáldott ifjú szamuráj, egy idealista fiú, aki minden áldozatot hajlandó meghozni azért, hogy beköszöntsön Japánban egy új kor, amely jólétet és biztonságot hoz. Ezért a politikai hatalmat birtokló sógunátus intézménye ellen fordul, és a császárpártiak orgyilkosává válik. Éveken keresztül kegyetlen precizitással tizedeli a sógunátus tisztjeit, ezzel kivívja magának a rettegett Gyilkos Battosai nevet. Kívülről egy embertelen terminátornak látszik, de valójában minden gyilkosság sebet ejt a lelkén. Tettei következményeivel, a hozzátartozók gyászával szembesülve folyamatosan gyötri a bűntudat, és eljön a pillanat, amikor megkérdőjelezi a cselekedetei helyességét.

Végül úgy dönt, hogy az új kor beköszöntével leteszi a fegyvert, és többé nem öl. Ezért a császári csapatok győzelmekor, a Toba-Fushimi csata végén, miközben mindenki hangosan ünnepel, ő jelképesen a földbe szúrja véres kardját, és csendes vándoréletbe kezd. (A címben szereplő ruróni (るろうに) szó vándort jelent, a るろうにん（流浪人）kifejezésből származik.)  

Tíz évvel később látjuk újból, amikor fordított élű kardjával (kifelé életlen, maga felé éles penge) járja az országot, és segíti a bajbajutottakat. Az új kor beköszöntött, és valóban békésebbnek látszik, mint az előző. Fejlődést hozott, a feudális Japán elindult a polgárosodás útján, de csakhamar kiderül, hogy korántsem olyan tökéletes minden, mint ahogy azt Kenshin megálmodta. A sógun és a szamuráj nemesség erőszakos uralmát felváltotta ugyan egy demokratikus államrendszer, de ennek a kornak is megvannak a maga hibái és hiénái, pl.: az önző kapitalista üzletemberek és a gerinctelen politikusok. Ráadásul a kardjuktól, ezáltal a megélhetésüktől megfosztott egykori szamurájok csapatostól tengődnek az utcákon.

Kiderül, hogy az új kormány ismét igényt tart Kenshin szolgálataira, és keresztezi az útját egy ál-Battosai, aki a nevében követ el gaztetteket. Kenshin pont időben érkezik, hogy megmentse előle a fiatal női edzőt, Kamiya Kaoru-t, aki néhai apja dódzsóját vezeti, és egy békés kardforgató technikát tanít, amelynek lényege az élet védelme, nem az ölés.

A lány hálából befogadja Kenshint az otthonába, noha akkor már tisztában van vele, hogy ki a megmentője. Kaoru otthona és pici edzőterme lesz az a hely, ahol a legendás harcos hosszú idő után újra békére és barátokra talál.

A dódzsó kis közössége alkotja a sorozat magját, ezért pár mondatban szeretném bemutatni az állandó szereplőket.

Megumi, Kenshin, Yahiko, Kaoru, Sanosuke

Először is itt van Kaoru, aki egyszerre elképesztően naiv és közben bámulatosan bátor lány. Szívvel-lélekkel hisz apja tanításában, abban, hogy a kard életet adó fegyver. Kenshint megérinti a lány ártatlan hite és feltétel nélküli szeretete. Kaoru belé vetett bizalma biztos kapaszkodóvá válik a számára. Ez alapján nem nehéz kitalálni, hogy lassan gyengéd érzelmek szövődnek közöttük, de le kell szögeznem, hogy ez nem szerelmes film. A romantika csak búvópatakként van jelen a sorozatban, leginkább az egyes epizódok végén ad erős érzelmi töltést.

A dódzsó állandó lakója Kaoru egyetlen megmaradt kis tanítványa, Yahiko apród. Nagyon aranyos és önérzetes kölyök, lelkes tanítvány, aki mindig kész megvédeni a barátait, de a koránál fogva különösebb szerepet nem játszik a történet alakulásában, inkább a felnövekvő új generációt képviseli.

A dódzsóban talál menedéket Takani Megumi, a tehetséges gyógyító. Az ő múltja egyáltalán nem szeplőtlen, a túlélése érdekében nagy bűnöket követett el, viszont Kenshinhez hasonlóan mindent megtesz azért, hogy a jelenben a legjobb célra használja fel a képességeit. Az ő karaktere nagyon közel áll hozzám: szeretem az éles eszét, a gyakorlatiasságát és bölcs tanácsait.

„Mindenki megérdemli, hogy megmentsék.”

A kis csapathoz az utcai harcos, Sagara Sanosuke csatlakozik utoljára. Először nem tulajdonítottam jelentőséget a nagyszájú bunyósnak, azonban bebizonyította, hogy érdemes rá. Kenshinnel ugyan nem veszi fel a versenyt, de rendkívül szívós harcos, és gyorsan kiderül, hogy a termete és az ereje mellett a szíve is hatalmas. Odaadó és hűséges barát.

Rajtuk kívül egy állandó szereplő van még: Fujita Goro/Saito Hajime rendőrfőnök, aki régebben a sógun rendőrségének, a sinszenguminak volt a parancsnoka. A rendszerváltás után az új kormány szolgálatába állt, de szamuráj mivoltát sosem tagadta meg. Nem ért egyet Kenshin elveivel, viszont tiszteli benne a nagyszerű harcost. A későbbiekben gyakran kisegítik egymást, kimondatlan bajtársi kapcsolat jön létre köztük, mivel mindkettőjük szeme előtt  Japán szebb jövőjének képe lebeg.

Fujita Goro rendőrfőnök

A történet ott vesz fordulatot, amikor a kapzsi ópiumkereskedő, Takeda Kanryu szemet vet Kaoru dódzsójára, és ezzel a kis baráti társaság békés életről szóló terveinek azonnal lőttek.
Kenshinnek muszáj újból harcolnia, hogy megmentse a szeretteit és az új kor nehezen elért vívmányait. 

És ezzel elérkezünk a sorozat lényegi kérdéseihez. Lehetséges-e megvédeni a békét gyilkolás nélkül? Elég lesz-e a fordított élű kard, a sakabato ahhoz, hogy Kenshin sikert érjen el, vagy szükségszerűen elbukik? Képes lesz-e megtartani az esküjét, vagy a gyilkos mindig gyilkos marad? Egyáltalán van-e joga az élethez, miután annyi életet kioltott? Jóváteheti-e bármivel az általa elkövetett bűnöket?

Kenshinnek minden epizódban újból és újból választ kell adnia ezekre a kérdésekre, mert hiába konfliktuskerülő, a múltja elől nem tud kitérni. Mindig akad valaki, aki próbára teszi vagy támadja, és a saját lelkiismerete is folyamatosan vádolja.

Nekem nagyon tetszett, hogy ez visszatérő eleme a sorozatnak, hiszen a mindennapi élet ugyanígy működik. Ha egy nemes célt tűzünk ki magunk elé, mindig előjönnek ugyanazok a problémák, nem elég egyszer elhatározni valamit, újból és újból ki kell állni az elhatározásunk mellett, le kell küzdeni az akadályokat. Legalább annyira becsülöm Kenshin önmagával vívott hősies küzdelmét és a jóban való kitartását, mint káprázatos harctudását.

Véleményem:

Szerintem ez egy olyan sorozat, amely mély nyomot hagy az emberben. Bővelkedik szívszorító erkölcsi dilemmákban és hősies küzdelmekben, egyszerre lenyűgöző és elgondolkodtató. Folyamatosan ütközteti az érveket és az ellenérveket, állásfoglalásra készteti a nézőt. Reményteljes lezárása van, amit szívesen őrzök meg az emlékezetemben. Az első epizódnak még inkább a hangulata ragadott meg, de később a történet elemi erővel szippantott magába. Részről részre egyre lebilincselőbb lett, ami kevés filmsorozatról mondható el. 

Megindító a cselekménye, káprázatos a látványvilága, és a szereplőválasztást rendkívül jól eltalálták. Nem véletlenül tartják minden idők egyik legjobb manga adaptációjának. A manga szerzője, Nobuhiro Watsuki maga is elismerte, hogy Satoh Takeru tökéletes választás Kenshin szerepére. Már a külső hasonlóság is feltűnő, de ennél sokkal fontosabb, hogy sikerült hitelesen és átütő erővel alakítania a megtört szívű harcost, aki a jobb jövő reményében elvállalta a piszkos munkát és megjárta a poklot, amíg eljutott arra a felismerésre, hogy a cél nem szentesíti az eszközt. Biztos vagyok benne, hogy a siker nagyrészt az ő személyes varázsának és lenyűgöző színészi játékának köszönhető.

A  harcjelenetek koreográfiája mellett nem lehet szó nélkül elmenni! Megbabonázva néztem minden egyes csatát. Egyszeriben értelmet nyert a harcművészet kifejezés. Helyenként felmerült bennem, hogy a szereplők túlléptek a realitás keretein, de úgy voltam vele, hogy ennyi bőven belefér. Végülis Kenshin egy különleges technikát használ (Hiten Mitsurugi-ryu), amelynek pont az a lényege, hogy óriási túlerővel szemben is hatékony. Leesett az állam, amikor megtudtam, hogy a forgatás során nem alkalmaztak dublőröket, az akrobatikus jelenteket a színészek rendkívül kemény edzésmunkája előzte meg. Csodálattal adózom nekik ezért. Az is egyértelmű a Road to Kenshin videókból, hogy a színészek óriási alázattal közeledtek a produkcióhoz, és precízen igyekeztek követni a rendező utasításait. A végeredményt elnézve az egész stáb dicséretet érdemel.

Edzés

Figyelemreméltó a sorozat szimbolikája. Nagyon fontos szerepet kap a fordított élű kard, ami Kenshin két énjét, a régi és az új életét szimbolizálja. Ő tulajdonképpen puszta kézzel is képes volna ölni, mégis magával hordja ezt a furcsa kardot, viszont gyilkolás helyett csupán önvédelemre használja. Éppen úgy, ahogy a régi énjét és az emlékeit is magában hordozza, miközben próbálja egészen más irányba terelni az életét. Nem magamtól jutottam a felismerésre, de egyetértek azzal a gondolattal, hogy ugyanígy szimbolizálja Kenshin karaktere a II. világháború utáni japán embereket, akik az elkövetett bűneik és veszteségeik fájdalmától szenvedtek, viszont letették a hitet a békés folytatás mellett.

(Naoki Sato: Hiten)

Mindenképpen említést érdemel sorozat csodálatos aláfestő zenéje, Naoki Sato mesterműve. (Neki köszönhetjük a 2020-as Olimpia díjátadó ceremóniájának zenéjét is.) Az archaikus dallam és a modern hangzás epikus hatást kelt. Elképesztően gyönyörű, ahogy a női vokál, a bús fuvolaszó, a dobok pergése és a basszusgitár zengő hangja egybeolvad. Dicséretet illeti a One OK Rock zenekar záródalait is. Hihetetlenül beszédes a szövegük, tökéletesen passzolnak a történethez. Általában jobban kedvelem a pop műfajt, de mostanában teljesen rabja lettem a rockzenéjüknek.

Alább listázom az egyes epizódokat. Szerintem érdemes a vetítés sorrendjében nézni őket, noha az utolsó rész (5.) mindennek az előzménye. Azért nem ajánlom az előzménytörténetet előre venni, mert a múlt eseményei az előző négy részben mozaikdarabkánkként kerülnek a helyükre, és drámaibb hatást keltenek így, mintha hirtelenjében tárulnának fel. A másik indok, hogy az előzménytörténet önmagában elég szomorú, viszont a negyedik rész lezárásának fényében már kevésbé fájdalmas színezetet kap. Viszont annak is lehet egy előnye, ha valaki az ötödik résszel kezdi, mert úgy azt az epizódot izgalmasabbnak fogja találni. 

A sorozat részei:

1.Ruróni Kensin: A kezdetek (2012) 

Fülszöveg: 1868-ban a Boshin-háború után Himura Kenshin, az egykori bérgyilkos fordított élű karddal járja Japánt, és gyilkolás nélkül védi a gyengéket.

Az első rész tartalmát már részleteztem. Annyit tennék hozzá, hogy itt még nem az izgalom fogott meg, hanem a film hangulata és látványvilága. Lassan bontakoznak ki az események, a hangsúly a szereplők bemutatásán és Kenshin egyéni drámájának érzékeltetésén van.

Kenshin ellenfelei: Takeda Kanryu ópiumkereskedő és a bérence, Jine Udo szamuráj, aki egy különleges bénító technikát alkalmazva gyilkol. Kanryu karaktere elképesztően groteszk és visszataszító, Udo pedig pont Kenshin ellentéte, egy kegyetlen gyilkológép, aki élvezettel öl.

Kanryu és Udo

2.Ruróni Kensin: Pokol Kiotóban (2014)

Fülszöveg: Himura Kenshin, a harcosból lett pacifista vonakodva száll szembe az aljas merénylővel, aki a Meiji-kormány megdöntését tervezi néhány bérgyilkos segítségével.

Kenshin nem sokáig élvezheti a békés életet. A második részben ismét egy rettegett szamurájjal, Shishióval kell szembenéznie, aki maga is a császárpártiak oldalán harcolt a Boshin-háborúban. Őt viszont az új kormány a győzelem beköszönte után megpróbálta kiiktatni, mivel túl ambiciózus és veszélyes volt a számukra. Shishio túlélte a szörnyű merényletet, de súlyosan megégett, és természetesen kegyetlen bosszúra készül. Iszonyatos harag élteti, a tűz, amellyel próbálták elpusztítani, mintha beleköltözött volna, mert minden kardcsapása lángcsóvát vált ki. Ez a tűzmágia a legerősebb misztikus eleme a sorozatnak. 

Shishiónak az a célja, hogy átvegye az uralmat Japán felett, és sikerül is maga köré gyűjtenie egy tehetséges kardforgatókból álló csapatot, akik komoly fenyegetést jelentenek a kormány számára. A megrémült miniszterek ismét Kenshinhez fordulnak segítségért. A férfi berzenkedik ellene, hogy megint harcba induljon, és Kaoru marasztalásának is nehezen áll ellen, de úgy érzi, muszáj megállítania a hazája békéjét fenyegető Shishiót.

Kenshin és Sojiro első összecsapása

Ebben az epizódban Kenshin el sem jut odáig, hogy Shishióval szemtől szembe megmérkőzzön, mert már Shishio jobb keze, az ifjú Seta Sojiro feladja neki a leckét. Kenshin összes ellenfele közül nekem ő a kedvencem, nagyon tanulságos kettejük visszatérő küzdelme. (Spoiler! Nagyon örülök, hogy bejött a megérzésem a fiatal szamurájjal kapcsolatban! Már az első közös jelenetüknél szentül hittem, hogy ez a fiú nem lehet hitvány. Talán a színész (Kamiki Ryunosuke) pozitív kisugárzása okozta, ami azt bizonyítja, hogy ismét egy zseniális szereplőválasztásnak lehettem tanúja. Mindenesetre rendkívül intelligensnek és érdeklődőnek látszott, bíztam benne, hogy képes lesz változtatni a szemléletmódján, és előbb vagy utóbb Kenshinnel közös oldalon fognak állni, ami be is következett. Spoiler vége!)

Shishio seregén kívül megjelenik még egy karakter, Shinomori Aoshi, aki eget-földet megmozgat azért, hogy Kenshinnel harcolhasson, és átvegye tőle a legjobb kardforgató címet. Őt sokáig nem tudtam hova tenni, csak lassan tisztult ki a kép vele kapcsolatban. Azt olvastam, hogy a mangában jobban megalapozott a karaktere. Ha valami hibát akarnék megemlíteni, az lenne, hogy az ő megjelenése kicsit zavaros számomra a filmben.

Ez az egyetlen epizód, ami függővéggel zárul, és Kenshin vesztésre áll. Valami hiányzik ahhoz, hogy győzedelmeskedni tudjon.

3.Ruróni Kensin: A legenda vége (2014)

Shishio és Kenshin mestere

Fülszöveg: Kenshin megtanulja mesterétől a technikákat, amelyekkel megakadályozhatja, hogy Shishio megdöntse a kormányt és káoszba taszítsa Japánt.

Számomra ez a legizgalmasabb és legtanulságosabb epizód, számtalan lélegzetelállító jelenete van. 

Megismerjük Kenshin egykori mesterét, Seijuro Hikót, aki még mindig tud újat mutatni régi tanítványa számára. De még a titkos harci technikánál is értékesebb az a felismerés, amire rávezeti Kenshint önmagával kapcsolatban. (Spoiler! Kenshin olyan mértékű bűntudatot hordoz, ami miatt nem becsüli a saját életét, és ez megakadályozza, hogy boldog legyen és azt is, hogy maximális hatékonysággal tudjon szembeszállni az ellenfeleivel. Mestere megtanítja neki, hogy a saját életének értékelése és védelme kulcsfontosságú. Engem ez a tanítás a „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” bibliai főparancsára emlékeztetett, ami szintén arra mutat rá, hogy a helyes önszeretet az alapja az egészséges embertársi kapcsolatainknak. Spoiler vége!)

Az epizód végén egy heroikus küzdelmet látunk, ahol egy páratlan összefogás alakul ki Kenshin, Goro, Sanosuke és Aoshi között, de négyen is alig bírják legyőzni az iszonyatos erővel rendelkező Shishiót és seregét. A végén a tiszteletadás a hős szamurájok felé rendkívül megható.

4. Ruróni Kensin: A vég (2021) 

Enishi és Kenshin végső küzdelme

Fülszöveg: 1879-ben Kenshin és szövetségesei eddigi legerősebb ellenségükkel néznek szembe: korábbi sógorával, Yukishiro Enishivel és csatlósaival, akik bosszút esküdtek ellenük.

Az előző három résznél azt éreztem, hogy egyre fokozódik az izgalom, itt viszont a drámai tartalom növekedett. Újult erővel tér vissza a kérdés: értékes-e egyáltalán Kenshin élete? Joga van-e élni, miután oly sok embert megölt? Van-e értelme a vezeklésének?

Feltárul előttünk Kenshin életének legszomorúbb pillanata, első szerelmének elvesztése. Szíven ütött ez a tragikus történet, ahogy az is, hogy a lány öccse képtelen feldolgozni Tomoe halálát. Enishi egy rendkívül tehetséges és érzékeny fiú, de annyira elvakítja a gyász, hogy nem képes reálisan megítélni a nővérével történteket, minden rosszért igazságtalanul Kenshint hibáztatja. Teljesen elborítja az agyát a gyűlölet és a bosszúvágy, ráadásul a bosszúja nem kizárólag Kenshinre korlátozódik, hanem az egész városra kiterjed, ahol a legendás harcos otthonra talált.

Bosszú, bűntudat, vezeklés – ezek a negyedik epizód legfontosabb témái, természetesen pazar harcjelenetekkel tarkítva. Kenshin sebhelyeinek története már az első epizódban is megrázó, de csak most kap igazi mélységet és ad magyarázatot a férfi mérhetetlen bánatára. Enishi félresiklott élete szintén tragikus, hiszen páratlan tehetséget pazarolt el, illetve használt tébolyult pusztításra.

Az epikus összecsapás most sem marad el, és a sok szomorúság ellenére a vége hihetetlenül szép és reményteljes, ellensúlyoz minden negatív érzést. Nagyon szeretem ennek a filmsorozatnak a felemelő zárójeleneteit. Tipikusan japán: egyszerű, csendes boldogságot sugároz, ami elemi erővel hat a nézőre.  

5.Ruróni Kensin: A kezdet (2021)

Fülszöveg: Mielőtt Kenshin védelmező lett, Battosai néven ismert, félelmetes bérgyilkos volt. Ám találkozott a szelíd Yukishiro Tomoe-val, és az élete lassan megváltozott.

Ez a rész tulajdonképpen ajándék a sorozat a rajongóinak. Amikor a negyediket néztem, felmerült bennem, hogy jó lenne Kenshin és Tomoe történetét egészben látni. Ez vágyat teljesíti be az utolsó epizód. Lényegi információt nem ad az eddigiekhez, hiszen a legfontosabb mozzanatokkal már az előző epizódokban megismerkedtünk, viszont kitölti az apró hézagokat. Bepillantást nyerhetünk abba a kezdeti időszakba, amikor Kenshin orgyilkossá válik, végigkövethetjük a Tomoéval való találkozását, a kapcsolatuk elmélyülését és lány halálának a körülményei is tisztázódnak. Az előző részben csak rövid, pár pillanatig tartó jelenetet láthattunk erről, és az alapján nem voltam egész biztos abban, hogy elkerülhetetlen volt a dolog. Most viszont egyértelművé vált. Ebben az epizódban van a legtöbb romantikus jelenet, de igyekeztem a szívemet kordában tartani, szem előtt tartva, hogy mindez a múlthoz tartozik. Sikerült is, mert számomra a Kaoru-Kenshin páros végig kedvesebb maradt. Nagyon tetszett, hogy a zárójelenettel visszakanyarodott a történet az első epizód nyitójelenetéhez. Ezáltal ez az önmagában szomorú történet is kapott egy reményteli felhangot, hiszen a tragédia az új élet kezdetébe torkollott.  

Tomoe és Kenshin

Összegzés: 

Ez a sorozat minden tekintetben lenyűgöző. Magával ragadó a története, fantasztikusak a harcjelenetei és részről részre izgalmasabbá válik. Bár tele van véres küzdelemmel, békeszeretetre tanít, nagyon erős háborúellenes üzenetet közvetít. Arra biztatok mindenkit, hogy adjon neki egy esélyt! Azoknak feltétlenül ajánlom, akik szeretik az akciófilmeket vagy a japán kultúrát. Számomra felejthetetlen élményt nyújtott, az év eddigi legjobb filmsorozatának bizonyult. Szerintem sokszor visszatérek még hozzá, már csak azért is, mert a hatására három év szünet után újrakezdtem a japán nyelv tanulását.

A dódzsó híres jelmondata: „Szíved mércéje az igazság legyen!”
Érdekesség: a transzparensen a felirat nem japán, hanem kínai írásjegyekből áll, és jobbról balra olvasandó. Mivel a legtöbb harcművészeti ág Kínából származik, a japán edzőtermekben gyakran használtak kínai jelmondatokat.

Megjegyzés: 

A könnyebb keresés érdekében a címnél megtartottam a Netflix magyar fordítását, viszont a japán személyneveknél az általam jobban kedvelt Hepburn-átírást alkalmaztam. A nevek javításában Gfellner Flóra segített. Az esetleges hibákért elnézést kérek! 

A teljes sorozat magyar felirattal nézhető a Netflixen!

 

Leigh Bardugo: Pusztulás és felemelkedés (Grisa trilógia 3.)

 

Leigh Bardugo: Pusztulás és felemelkedés (Grisa trilógia 3.)

Oldalszám: 392
Formátum: kartonált, kemény táblás, e-könyv
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Ruin and Rising
Fordító: Sziklai István
Országos megjelenés: 2019.11.19

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Katona. Idéző. Szent.

Az ország sora egy megtört idézőn, egy kegyvesztett nyomkeresőn és egy egykori nagy mágikus sereg szétvert maradványain múlik.

Az Éjúr árnytrónján ülve uralkodik, míg a meggyengült és sebesült Alina Sztarkov igyekszik felépülni, az őt szentként imádó Apparátus kétes védelme alatt. Minden reményét egy rég eltűnt ősi lény mágiájába veti, és abba az esélybe, hogy egy bizonyos törvényen kívüli herceg még életben van.

Ahogy a szövetségesei és az ellenségei a háborúba sodródnak, egyedül Alina áll az ország és világ örök rabságával fenyegető, áradó sötétség között. Hogy megnyerje ezt a harcot, meg kell szereznie egy legendás lény hatalmát – ám a tűzmadár utáni hajsza váratlan fordulatot tartogat.

Kövesd végig sorsa minden fordulatát!

Elöljáróban: 

Évekkel ezelőtt olvastam a sorozat első részeit. A grisák világát a kezdetektől vonzónak találtam, de Starkova kisasszony és köztem meglehetősen feszült lett a viszony az előző kötet végére. Nem szokásom a pozitív hős halálát kívánni, neki viszont sikerült kihúznia a gyufát. Annyira elegem lett a szerencsétlenkedéséből, hogy nem bántam volna, ha az Éjúrral történő összecsapása során mindketten jobb létre szenderülnek. Egyedül Nyikolaj Lancov karaktere miatt döntöttem a történet folytatása mellett, de ha nem jön az Árnyék és csont filmsorozat, talán még most is a polcomon pihenne olvasatlanul. Örülök, hogy a feldolgozás átlendített a holtponton.

Véleményem:

Kétségkívül ez a sorozat legjobban sikerült része. Az első fejezetek után izgalmassá és szórakoztatóvá válik, kellemes meglepetést szerzett. Élénken élt még bennem a filmsorozat pozitív hatása, ettől függetlenül túl sok jóra nem számítottam az előző kötetek alapján. Lélekben felvérteztem magam Alina gyerekes és döntésképtelen viselkedésével szemben, de szerencsére nem volt szükség rá. 

A regény ott veszi fel a történet fonalát, ahol az előző befejeződik. Az Éjúrral történt összecsapás után a megtört napidézőt az Apparátus bújtatja a föld alatti katakombákban, elvágva őt ellenségeitől és barátaitól egyaránt. Az első fejezetek még reménytelennek tűnnek, de nem kell sokat várni a változásra. Miután egy merész tervnek köszönhetően sikerül elhagynia a Fehér-Katedrálist, Alina gyorsan magára talál. Megbecsüli a társai belé vetett  bizalmát, és teszi, amit a helyzet megkíván: megpróbálja felelősségteljesen vezetni megmaradt kis csapatát. Soha nem fog a kedvenc női karaktereim közé tartozni, de elégedetten nyugtáztam, hogy végre felnőtt.

Forrás: PhantomRin

Nyikolaj feltűnése ismét üdítően hatott, de már előtte is élveztem a történetet. Csak úgy röpködtek a poénok. Nem emlékszem rá, hogy a másik két rész ennyire humoros lett volna, ez inkább az általam nagyon szeretett spin-off duológiára, a Hat varjúra volt jellemző, illetve Nyikolaj karakteréhez kötöttem. A tréfásabb hangvételt ezért itt egyértelműen pozitív változásként könyvelem el.

Érzelmileg nagyon erős a befejező rész, óriási fordulatokat tartogat. Sajnos ezek egy részét, köztük a harmadik erősítő zseniális titkát fanartokból előzetesen sikerült lespoilereznem magamnak, így a cselekmény főbb mozzanataival tisztában voltam. Nagy meglepetés csak  Baghrával kapcsolatban ért. Drámai színezetet kapott a története, mélyen megindított a családja sorsa.

A keserédes végkifejlet nem ért teljesen váratlanul, talán ez is közrejátszott abban, hogy teljesen elégedett voltam a lezárással. Kicsit szomorú, de reményteljes, Alina és Mal sorsa pedig nem is alakulhatott volna jobban.

Összegzés: 

Szerencsére a befejező rész megmentette a trilógia becsületét, visszaadta a grisaverzumba vetett hitem. Az első fejezetek még kicsit gyengén indultak, de később izgalmassá vált a történet és bővelkedett drámai fordulatokban. A humora nagyon tetszett. Meglepődve tapasztaltam, hogy egész idő alatt képes volt lekötni: nem kalandozott el a figyelmem olvasás közben, nem álltam le bosszankodni, így gyorsan a végére értem. Kár lett volna kihagyni! Örülök, hogy a filmsorozat hatására adtam neki egy esélyt. 

Forrás: Twitter

Néhány kedvenc idézetem a regényből:

„– Te csak egyetlen pillanatban élsz. Én ezerben."

„– Azt gondolod, bármi változna, ha melletted lenne a nyomkeresőd? Vagy a Lancov kölyök?
– Igen – feleltem kerek perec.
– Mert akkor erős lennél?
– Mert jobb emberek nálad.
– Talán engem is jobb emberré tennél.
– És te meg engem talán szörnyeteggé."

„– Tudod, Sztarkov, kezdem azt hinni, hogy szándékosan változtattad a hajad színét fehérre.
Lepöcköltem egy csillagfénypöttyöt a csuklómról, és néztem, ahogy kihuny.
– Igen, Zója, a halállal kokettálás fontos részét képezi a szépségápolásomnak."

„– Mi van akkor, ha Nyikolaj emberei nincsenek Rijevosztyban?
– Úgy véled, hogy meg tudok találni egy óriási, mitikus madarat, de nem bukkanok rá egyetlen nagyszájú hercegre?"

„– Olyan területre megyünk, ahol hemzsegni fognak a polgárőrök, az Éjúr opricsnyikjairól nem is szólva. Könnyen felismerhetnek – nézett Zsenyára. – Ahogy Tolját is, ami azt illeti.
Tamar ajka megrándult.
– Te szeretnél az lenni, aki megmondja neki, hogy nem jöhet?
Mal végiggondolta.
– Talán álcázhatjuk egy nagyon nagy fának."

„(…) – Mellesleg az a hír járja, hogy Orecev elég jó nyomkereső. Ha megtalálja a tűzmadarat, lehet, hogy marad esélyünk.
– És ha nem?
Nyikolaj erre vállat vont.
– Felöltjük a legszebb ruhánkat, és hősökként halunk meg."

„– Pff – mondta Baghra. – Egy táncoló majomnak is tapsolnának.
– Az a majomtól függ – szólalt meg Nyikolaj a terasz szélén. – És a tánctól."

„És ahogy ott feküdtem, rájöttem, hogy nem félek. Annyi mindenen mentem keresztül, hogy nem maradt bennem félelem – szomorúság, hála, remény talán igen, de a félelmet felzabálta a fájdalom és a sok megpróbáltatás."

„– A szenvedés olyan olcsó, akár az agyag és kétszer olyan mindennapos. Az számít, hogy mit hoz ki belőle az ember."

„Ostobaság volt. Veszélyes. De Ana Kuya mindig azt mondogatta nekem, hogy a remény olyan trükkös dolog, akár a víz. Valahogy mindig utat talál befelé."

„– Na razrusája. Éja razrusoszty. – Èn nem vagyok tönkretett. Én teszek tönkre másokat.”

A regény kedvezménnyel megrendelhető a kiadó webáruházában kartonált, kemény táblás és e-könyv formátumban is.