The Witch (A boszorkány)

„Mit gondolsz, léteznek boszorkányok?”

Dél-koreai televíziós sorozat, 2025

Műfaj: misztikus, dráma, romantikus

Epizódok száma: 10 (10x60 perc)

Főszereplők: Park Jin Young, Roh Jeong Eui

A történetről:

A dráma Kang Full azonos című webtoonján alapul. Semmi köze a középkor őrületéhez, és szerencsére nem is horror.

Lee Dong Jin (Park Jin Young) adatelemzőként dolgozik, és rendkívül sikeres a munkájában. Ám 10 év után egy váratlan találkozás az első szerelmével arra készteti, hogy mindent félretéve megfejtse azt a titkot, ami a lányt életét fiatal kora óta megkeseríti. Park Mi Jeong (Roh Jeong Eui) még középiskolás korában válik megbélyegzetté, mivel rendkívül sok baleset, sőt több haláleset is történik körülötte. Iskolatársai ezért boszorkányak hiszik, és kirekesztik, de ő maga is egyre jobban igyekszik elzárkózni, hogy megvédje önmagától a társait. Egy nap végleg eltűnik a faluból, és amikor Lee Dong Jin meglátja, akkor már hosszú ideje a társadalomtól elzárkózva, magányosan él. Lee Dong Jin tudományos eszközökkel próbálja bizonyítani, hogy Mi Jeong nem boszorkány, csupán különös véletlenek áldozata. Kutatásai azonban érdekes eredményt hoznak, miközben ő maga is veszélybe kerül. Vajon sikerül megfejtenie a Park Mi Jeongot kísérő átok törvényét, és ki tudja szabadítani a lányt a teljes elszigeteltségből?

 

Véleményem:

Ez a sorozat egészen fantasztikus lehetett volna, ha jó forgatókönyvet írnak hozzá! Szerintem iskolapéldája annak, amikor egy szuper történetet remek színészekkel visznek vászonra, viszont az összhatást sajnos lehúzza a borzalmas forgatókönyv. Ennyi ismétlést és visszajátszást még soha életemben, egyetlen sorozatban sem láttam! Ez olyan baki, amit elsőkönyves írók szoktak elkövetni, amikor váltott szemszögű regények szereplőinek szájába unos-untalan ugyanazokat a mondatokat adják.

Ennek ellenére végig a képernyő előtt tartott, ami elsősorban a történet titokzatosságának és a szereplők egyéni varázsának volt köszönhető. Kifejező a játékuk, és mindkét főszereplő vonzó jelenség. Jinyoung, idol színész, a GOT7 fiúbanda tagja, és egyértelműen eye candy kategóriába tartozik, de szépség tekintetében Roh Jeong Eui színésznő sem marad el mögötte.

Általánosságban elmondható, hogy nagyon szép, művészi beállítottságú az egész sorozat képi világa. Engem például teljesen magával ragadott az a jelenet, amikor a lány a felfelé szálló hóesésben távolodik, és visszanéz az iskolára, ahol a fiú az ablakból szomorúan követi tekintetével. Érzelmileg nagyon erős kép, szépen szimbolizálja a magányt és a rossz csillagzat alatt született baljós szerelmet. Jól megkomponált a sorozat zenei aláfestése is. Leginkább melankolikus és fájdalmasan gyönyörű, máskor viszont feszült, és vésztől terhes.

A sorozat nem egyszer az ember lelkébe vág, hiszen olyan kemény témákat érint, mint az iskolai zaklatás és kiközösítés, a halálos betegség és a gyász. Nem időzik sokáig felettük, de egy-két jelenete szívbe markoló. Itt szeretném megemlíteni a mellékszereplőket, hiszen a szülők és a barátok karakterei sokat adtak a történet kibontásához, és olyan tapasztalt színészek, mint Jang Hye Jin és Ahn Nae Sang játéka gazdagítják a történetet.

A misztikus szál és a nyomozás végig enyhén borzongatóvá teszi a sorozatot, de nem kellemetlenül, éppen csak annyira, ami ébren tartja a néző figyelmét. Ismét megtanultam egy koreai kifejezést: manyeo (마녀), azaz boszorkány. Egy ideig biztosan nem fogom elfelejteni, annyiszor elhangzott.

Az utolsó két rész nagyobb fordulatot hozott, mint vártam, és ez kellemesen meglepett. A romantikus szál szinte észrevétlenül fonódik a történetbe, csak leheletfinoman van jelen, de talán nem túlzás azt mondani, hogy a vége felé kivirágzik. (Spoiler! Annak ellenére, hogy egy ölelés és kézfogás az érzelmi csúcspont, de ez is csodaszámba megy, amikor előtte már az is halálos kockázatot jelentett, ha 10 percet 10 méternél közelebb tartózkodtak egymás társaságában. Spoiler vége!)

Mindent összevetve emlékezetes történet volt, nagy kár, hogy a sok ismétlés kicsit vontatottá tette. (Egy idő után rájöttem, hogy jobban járok, ha a következő rész első 10-15 percét átugrom, hiszen egy-két jelentéktelen mozzanatot leszámítva visszajátszás volt az egész. Pl. Dong Jin visszatér szülőfalujába, ahol a virágboltban találkozik egyik régi osztálytársával, és beszélgetnek. Ismételve ugyanez, a különbség, hogy másodszorra azt is látjuk, ahogy közben a virágkötő egy vevőt is kiszolgál. Mi értelme volt? Az igazat megvallva, már nem is untatott, hanem egy kicsit idegesített a dolog. Mintha jelentéktelen dolgokkal akarták volna húzni az időt, hogy a rejtély megoldását elodázzák.) Kb. 6-8 részből sokkal dinamikusabb, izgalmasabb sorozatot lehetett volna készíteni.

Egyszer azonban mindenképpen érdemes megnézni! Főleg azoknak ajánlom, akik kedvelik a titokzatos, nyomozós, finoman romantikus történeteket.

Plusz érdekesség, hogy a sorozat néhány jelenete a szomszédos Ausztria egyik festői kisvárosában, Hallstattban játszódik. 

A magyar fordítást a SubTitle Ninjas csapatának köszönhetjük (fordította Ynonline8, átnézte frkszltn). Megtekinthető a Vikin.

Trailer:

(Képek forrása: Pinterest és https://hu.bergfex.com/sommer/hallstatt)

(Közzétette: Ramie)