2019. szeptember 8., vasárnap

Leigh Bardugo: Grisa trilógia (1-2.rész)


Leigh Bardugo: Grisa trilógia (1-2.rész)





Grisák. Lenyűgöző képességekkel rendelkező teremtmények, akik elemi szinten, a részecskék mozgatásával képesek befolyásolni az anyagi világ, többek között az emberi test, vagy a természet erőinek működését. Vörös, bíborlila és kék keftába bújtatott alakjukról félelemmel vegyes tisztelettel beszélnek az egyszerű emberek. Ravka otthont ad számukra, és a hadsereg külön alakulatát alkotják, míg a szomszédos Fjerdában boszorkányként üldözik őket, Shu Han tudósai pedig kísérleti patkányként bánnak velük, próbálják feltárni, honnan származik különleges erejük. A cári Oroszország világára épülő fantasy megborzongatja és lenyűgözi az olvasót.

A Hat varjú c. könyvön keresztül találkoztam először az írónő munkásságával, és annyira magával ragadott, hogy még a nyáron beszereztem a hozzá kapcsolódó Grisa trilógia eddig magyarul megjelent részeit, az Árnyék és csont, valamint az Ostrom és vihar c. regényeket. Nagy reménnyel kezdtem bele az olvasásba, de nem teljesen erre számítottam. A világépítés ugyanolyan lenyűgöző, sőt, a grisák világa most még jobban beszippantott, hiszen részletesebb leírást olvashattam róluk. Nagyon tetszettek a regényben az orosz történelmi, népmesei és vallási elemek is, de a karakterépítés és a történetvezetés szerintem ebben a sorozatban alulmaradt a Hat varjúhoz képest. Pedig a sztori alapvetően nem rossz.




A történetről:

Alina és Mal szülei a Ravkát sújtó háború áldozataivá válnak, így a két gyermek egy árvaházban nevelkedik, ahol  életre szóló barátságot kötnek. Ahogy idősebbek lesznek, érzelmeik komolyabbra fordulnak egymás iránt, de egyikük sem lép a barátságnál tovább. Mindkettőjüket besorozzák a seregbe, Alina a térképészek közé kerül, Mal pedig felderítő lesz. Első küldetéseik egyike, hogy átkeljenek a veszélyes Árnyzónán. Ez egy szörnyektől hemzsegő, sötét és mágikus terület, amely elválasztja egymástól Ravka nyugati és keleti részeit, megbénítva a kereskedelmet és minden más kapcsolatot a tengerpart és a belső országrész között. A konvojokat mindig katonák kísérik, de még így is csak jelentős veszteségekkel lehet átkelni rajta. Nem csoda tehát, hogy őket is kísérteties támadás éri, melynek során Alina addig rejtett képessége napvilágra kerül. Ennek köszönhetően a Grisa testvériség tagjává válik, és megkezdődik a kiképzése az Éjúr felügyelete alatt. Úgy tűnik, hogy ő lehet az, aki hosszú idő után végre megszabadíthatja Ravkát az Árnyzónától. Alina azonban Mal nélkül nehezen találja a helyét a cári udvarban és a grisák között, nem boldogul a képessége használatával, ráadásul egy nagyhatalmi játszma kellős közepébe csöppen, egy összeesküvés sakkfigurájává válik. Nem tudja, ki a barát, ki az ellenség, pedig a döntéseitől sok ember élete függ.

Sajnos az egész történetre rányomja a bélyegét Alina bizonytalansága, és leginkább ebből fakad, hogy kevésbé nyerte el a tetszésem.

A Hat varjúval összehasonlítva szerintem ezek a legfőbb különbségek:




1. Mindkét mű lassan indul, de a Hat varjú a szereplők bemutatása után hihetetlenül izgalmassá válik, és végig tartja ezt a szintet, majdnem lerágtam a körmöm olvasás közben. A Grisa trilógiánál semmi ilyesmit nem tapasztaltam, viszonylag kevés meglepő fordulatot rejteget. Az első részben alig történik valami izgalmas, cserébe viszont megismerjük a grisák társadalmát, kiképzésük menetét és mindennapi életüket, ami azért érdekesnek bizonyult. A sorozat második része már kellőképpen eseménydús, csak sok minden rossz irányba fordult, nem meglepett, hanem inkább bosszantott a dolgok alakulása.

2. A Hat varjúban 6 színes karakter bontakozik ki. Bár Kaz viszi a vezető szerepet, a csapat minden tagjának fejébe beleláthatunk, mindegyikük gondolatait, céljait és motivációját megismerjük. A Grisa trilógia viszont egyetlen főszereplő, Alina karaktere köré épül. Az ő szemszögéből követjük végig az eseményeket, így a belső vívódásai és küzdelmei válnak hangsúlyossá. A többiek –  még a fontosabb karakterek is – , kevés szerephez jutnak mellette, a számomra legérdekesebb szereplő pedig csak a második kötetben lép színre. Sajnos ő is mellékszálon fut, de még így is sokat lendít a történeten.

3. Kaz Brekker már 10 éves korában életrevalóbb és céltudatosabb egyéniség volt, mint amire Alina valaha is képes lesz. És ezzel rátapintottam a legfájóbb pontra. Mert legyen bármilyen lenyűgöző a történet háttérvilága, nem sokat ér, ha a legfőbb szereplőnek nem sikerült kiváltania az elismerésemet. Az első rész végén még pozitívan álltam hozzá, bíztam benne, hogy fejlődni fog, de a második részben kártyavárként dőltek romba a vele kapcsolatos reményeim és kezdeti pozitív érzéseim. Amennyire lenyűgözött Kaz zsenialitása, itt annyira elképesztett Alina szerencsétlenkedése.

4. A Hat varjúban még csak bimbózó romantikus szálak vannak, de érzelmileg jól megalapozottnak éreztem őket, a Grisa  trilógiát viszont a totál káosz állapotával tudnám jellemezni szerelmi téren. Ez utóbbit megint csak Alina határozatlan személyiségének a számlájára írom.

És most következzen a szereplők bemutatása! A konkrét cselekményleírást kerülni fogom (két kivétellel, azokat majd jelzem), de a véleményem nem rejtem véka alá velük kapcsolatban. Erről jut eszembe, javaslom, hogy a fan artokat óvatosan nézegessétek a neten, ha nem akartok komoly spoilerbe futni, mert nekem többször is sikerült! Gyönyörű alkotásokat találtam egyébként, egészen elámultam rajta, hogy ez a történet mennyire megfogta a művészeket.

Alina Starkova

Egy csodálatos és ritka képességgel megáldott lány, aki sokáig nem tudja, majd nem akarja használni az erejét. Ez lelkileg és fizikailag is megviseli, gyenge, beteges alkatú. Jóra törekszik, de állandóan tépelődik és tétovázik, ha pedig elszánja magát a cselekvésre, utólag felőrli a bűntudat. Önmarcangoló személyiség. Én is hajlamos vagyok túlaggódni a dolgokat, de amit ő tesz, az egy ponton már túl sok volt nekem, határozottan idegesített. 
Az elején még sajnáltam, és vártam, hogy mikor nő fel a feladatához és csodálatos képességéhez, néha akadtak is pozitív megnyilvánulásai, de a második rész végén rájöttem, hogy erre hiába várok. Alina alapvetően egy vajszívű, érzékeny és könnyen befolyásolható kislány, ami nem is lenne olyan nagy baj, ha történetesen egy gyalog lenne a játszmában, de a sors úgy hozta, hogy neki jutott a  királynő figurája, így nehezen nézem el a gyerekes és ostoba viselkedését. Zója véleményét osztom, öreg hiba, hogy ezzel az éretlen és határozatlan személyiséggel ő részesült az egyik legkivételesebb adottságban.
Spoiler! – Egyetlen érzelgős, gyenge pillanata olyan lavinát indított el, ami egy város pusztulásához vezetett. Nem azt mondom, hogy csak az ő hibája, de közvetve felelős volt érte, megakadályozhatta volna. A harc kellős közepén nekiállt az ellenségén sajnálkozni, ami kis híján a bajtársai életébe került. A fanatikus zarándokok közé sétált, és hagyta volna magát elevenen széttépetni, ahelyett, hogy felemelné a kezét és használná az erejét! Nem elég, hogy két fiú közt nem tud határozottan dönteni, még egy harmadik felé is meginog. Á, abszurdum! Kegyetlenül kiakasztott. – Spoiler vége! 
Szóval a női főszereplő nem kis csalódást okozott, de legnagyobb meglepetésemre a fiúkat sem sikerült igazán megkedvelnem. Egy kivétellel, őt a legvégére hagyom. 

Maljen Orecev

Mal lényegében egy rendes srác, de sokáig semleges volt számomra, alig szerepelt az első részben. Mindössze annyit lehetett tudni róla, hogy rendkívül tehetséges nyomolvasó és kiskorától ragaszkodik Alinához, viszont a sápatag, gyenge lány helyett más menyecskék után járkál. Ez nem tette túl szimpatikussá, de hibáztatni se tudtam, hiszen Alina részéről nem kapott bátorítást. A későbbiekben többet szerepelt és sokat segített, mégsem sikerült jobban megkedvelnem. A zsák és a foltja jut eszembe róluk. A második részben Mal is hibát hibára halmoz, így ahelyett, hogy Alinával erősítenék, inkább gyengítik egymást. 
Spoiler! – Azt hittem, lesz annyi eszük, hogy a halál torkából kiszabadulva az első útjukba eső pópa áldását kérik, és vidéken rejtőznek el. De nem, ők egy nagyvárosban vállalnak munkát, jeleket hagynak maguk után, és a szegénynegyedben vesznek ki szállást, ahol sokakkal nyomorognak egy kis szobában, tálcán kínálva fel magukat az Éjúrnak. Á, a hajamat téptem! Az egyik ismerősöm azt írta a védelmükben, hogy fiatalok, azért követnek el ilyen hibákat, szóval lehet, hogy felnőtt fejjel túl szigorúan ítélem meg őket, mindenesetre bosszantott a felelőtlenségük és a butaságuk. Nyilván kellett történnie valamilyen bonyodalomnak, de arra nem számítottam, hogy ilyen banális módon lesz bevezetve. A Hat varjú annyira más volt, néha elcsodálkozom, hogy ugyanaz a személy írta mindkettőt!  Spoiler vége! 

Az Éjúr

A grisák vezetője, agyafúrt szereplő és óriási erő birtokosa. Sokak kedvence, amit nem is csodálok, mert Alinával és Mallal ellentétben ő legalább tudja, hogy mit akar, és nem habozik érte cselekedni. A másik végletet képviseli, cseppet sem aggódik azon, ha valakin át kell gázolnia céljainak elérése érdekében. Hatalmas tehetsége a többi grisa fölé emeli, de egyben elszigeteltté is teszi. Közte és Alina között a kivételes erejük teremt kapcsolatot, ami visszatérő eleme a trilógiának: „A hasonlók vonzzák egymást.”. 
Nekem nem lett kedvencem, mivel képtelen voltam azonosulni a módszereivel, a magánya miatt viszont sajnáltam. A képességei által nagy tettekre hivatott, és benne az elszántság is megvan, szomorú, hogy nem talált időben méltó társra, talán nemesebb jellemmé válhatott volna!


Nyikolaj Lancov

Csak a második részben lépett porondra, de nagyon jókor jött, mert már kezdtem komolyan csalódni a történetben. Számomra mindent vitt, megmentette a sztorit. Végre valaki egy kis humort csempészett ebbe a mélabús, helyenként komor sorozatba! Na jó, nem is keveset, szinte minden jelenete megnevettetett. Ráadásul az események is felpörögtek a megjelenésével. Ő egy olyan szereplő, aki a Hat varjúban is megállná a helyét. Céltudatos, ravasz, mégsem kegyetlen, és a céljait is helyeseltem. Szuper dolgokat talált ki, nála éreztem egyedül, hogy tényleg Ravka megmentésén fáradozik. Remélem, hogy a harmadik részben is viszontláthatom! A második rész értékelését Nyikolaj húzta fel négy csillagra, ami nem kis teljesítmény, és jelenleg az ő sorsának alakulása érdekel a legjobban. Igazán sajnálom, hogy csak mellékszereplő!


Összegzés: 

A Hat varjú olvasása után ez a sorozat számomra nem azt hozta, amit vártam. Egy csodálatos háttérvilágra épített, igencsak szenvedős történetet kaptam. Egyszerre szerettem és utáltam. Semmi kétségem felőle, hogy a harmadik részben folytatódni fog a melodráma, ennek ellenére kíváncsi vagyok, hogy miként alakulnak a dolgok Ravkában, megszűnik-e valaha a szörnyektől hemzsegő Árnyzóna, sikerül-e békét teremteni a sokat szenvedett országban, és végül, de nem utolsó sorban, hogy miként alakul Nyikolaj sorsa!

A sorozat kedvezménnyel megrendelhető a Könyvmolyképző Kiadó weboldalán. 
 Elsősorban fiatalabb olvasók számára, a 14-16 éves korosztálynak ajánlom.

Képek forrása: Tumblr, Pinterest, Instagram