Leigh Bardugo: Grisa trilógia (1-2.rész)
Grisák. Lenyűgöző képességekkel rendelkező teremtmények, akik elemi szinten, a részecskék mozgatásával képesek befolyásolni az anyagi világ, többek között az emberi test, vagy a
természet erőinek működését. Vörös, bíborlila és kék keftába bújtatott alakjukról
félelemmel vegyes tisztelettel beszélnek az egyszerű emberek. Ravka otthont ad
számukra, és a hadsereg külön alakulatát alkotják, míg a szomszédos Fjerdában
boszorkányként üldözik őket, Shu Han tudósai pedig kísérleti patkányként bánnak
velük, próbálják feltárni, honnan származik különleges erejük. A cári
Oroszország világára épülő fantasy megborzongatja és lenyűgözi az olvasót.
A Hat varjú c. könyvön keresztül találkoztam
először az írónő munkásságával, és annyira magával ragadott, hogy még a nyáron
beszereztem a hozzá kapcsolódó Grisa trilógia eddig magyarul megjelent részeit, az Árnyék és csont, valamint az Ostrom és vihar c. regényeket. Nagy
reménnyel kezdtem bele az olvasásba, de nem teljesen erre számítottam. A világépítés
ugyanolyan lenyűgöző, sőt, a grisák világa most még jobban beszippantott, hiszen részletesebb leírást olvashattam róluk. Nagyon tetszettek a regényben az orosz történelmi, népmesei és vallási elemek is, de
a karakterépítés és a történetvezetés szerintem ebben a sorozatban alulmaradt a
Hat varjúhoz képest. Pedig a sztori alapvetően nem rossz.
A történetről:
Alina és Mal szülei a Ravkát sújtó háború
áldozataivá válnak, így a két gyermek egy árvaházban nevelkedik, ahol életre szóló barátságot kötnek. Ahogy
idősebbek lesznek, érzelmeik komolyabbra fordulnak egymás iránt, de egyikük sem
lép a barátságnál tovább. Mindkettőjüket besorozzák a seregbe, Alina a
térképészek közé kerül, Mal pedig felderítő lesz. Első küldetéseik egyike, hogy
átkeljenek a veszélyes Árnyzónán. Ez egy szörnyektől hemzsegő, sötét és mágikus
terület, amely elválasztja egymástól
Ravka nyugati és keleti részeit, megbénítva a kereskedelmet és minden más kapcsolatot
a tengerpart és a belső országrész között. A konvojokat mindig katonák kísérik,
de még így is csak jelentős veszteségekkel lehet átkelni rajta. Nem csoda tehát,
hogy őket is kísérteties támadás éri, melynek során Alina addig rejtett
képessége napvilágra kerül. Ennek köszönhetően a Grisa testvériség tagjává
válik, és megkezdődik a kiképzése az Éjúr felügyelete alatt. Úgy tűnik, hogy ő
lehet az, aki hosszú idő után végre megszabadíthatja Ravkát az Árnyzónától.
Alina azonban Mal nélkül nehezen találja a helyét a cári udvarban és a grisák
között, nem boldogul a képessége használatával, ráadásul egy nagyhatalmi
játszma kellős közepébe csöppen, egy összeesküvés sakkfigurájává válik. Nem
tudja, ki a barát, ki az ellenség, pedig
a döntéseitől sok ember élete függ.
Sajnos az egész történetre rányomja a bélyegét Alina
bizonytalansága, és leginkább ebből fakad, hogy kevésbé nyerte el a tetszésem.
A Hat varjúval összehasonlítva szerintem ezek a
legfőbb különbségek:
1. Mindkét
mű lassan indul, de a Hat varjú a szereplők bemutatása után hihetetlenül izgalmassá
válik, és végig tartja ezt a szintet, majdnem lerágtam a körmöm olvasás közben. A Grisa trilógiánál semmi ilyesmit nem tapasztaltam, viszonylag kevés meglepő fordulatot
rejteget. Az első részben alig történik valami izgalmas, cserébe viszont
megismerjük a grisák társadalmát, kiképzésük menetét és mindennapi életüket, ami
azért érdekesnek bizonyult. A
sorozat második része már kellőképpen eseménydús, csak sok minden rossz irányba
fordult, nem meglepett, hanem inkább bosszantott a dolgok alakulása.
2. A
Hat varjúban 6 színes karakter bontakozik ki. Bár Kaz viszi a vezető szerepet,
a csapat minden tagjának fejébe beleláthatunk, mindegyikük gondolatait, céljait
és motivációját megismerjük. A Grisa trilógia viszont egyetlen főszereplő,
Alina karaktere köré épül. Az ő szemszögéből követjük végig az eseményeket, így
a belső vívódásai és küzdelmei válnak hangsúlyossá. A többiek – még a fontosabb karakterek is – , kevés
szerephez jutnak mellette, a számomra legérdekesebb szereplő pedig csak a
második kötetben lép színre. Sajnos ő is mellékszálon fut, de még így is sokat
lendít a történeten.
3. Kaz
Brekker már 10 éves korában életrevalóbb és céltudatosabb egyéniség volt, mint amire Alina valaha is képes lesz. És ezzel rátapintottam a legfájóbb pontra. Mert legyen bármilyen
lenyűgöző a történet háttérvilága, nem sokat ér, ha a legfőbb szereplőnek nem sikerült kiváltania az elismerésemet. Az első rész végén még pozitívan álltam hozzá, bíztam benne, hogy
fejlődni fog, de a második részben kártyavárként dőltek romba a vele
kapcsolatos reményeim és kezdeti pozitív érzéseim. Amennyire lenyűgözött Kaz zsenialitása, itt annyira elképesztett Alina szerencsétlenkedése.
4. A
Hat varjúban még csak bimbózó romantikus szálak vannak, de érzelmileg jól megalapozottnak éreztem őket,
a Grisa trilógiát viszont a totál káosz állapotával tudnám jellemezni szerelmi téren. Ez
utóbbit megint csak Alina határozatlan személyiségének a számlájára írom.
És
most következzen a szereplők bemutatása! A konkrét cselekményleírást kerülni fogom (két kivétellel, azokat majd jelzem), de a véleményem nem rejtem véka alá velük kapcsolatban. Erről jut eszembe, javaslom, hogy a
fan artokat óvatosan nézegessétek a neten, ha nem akartok komoly spoilerbe
futni, mert nekem többször is sikerült! Gyönyörű alkotásokat találtam egyébként,
egészen elámultam rajta, hogy ez a történet mennyire megfogta a művészeket.
Alina
Starkova
Egy
csodálatos és ritka képességgel megáldott lány, aki sokáig nem tudja, majd nem akarja
használni az erejét. Ez lelkileg és fizikailag is megviseli, gyenge, beteges
alkatú. Jóra törekszik, de állandóan tépelődik és tétovázik, ha pedig elszánja
magát a cselekvésre, utólag felőrli a bűntudat. Önmarcangoló személyiség. Én is
hajlamos vagyok túlaggódni a dolgokat, de amit ő tesz, az egy ponton már túl sok volt nekem, határozottan idegesített.
Az
elején még sajnáltam, és vártam, hogy mikor nő fel a feladatához és csodálatos
képességéhez, néha akadtak is pozitív megnyilvánulásai, de a második rész végén
rájöttem, hogy erre hiába várok. Alina alapvetően egy vajszívű, érzékeny és könnyen befolyásolható
kislány, ami nem is lenne olyan nagy baj, ha történetesen egy gyalog lenne a játszmában,
de a sors úgy hozta, hogy neki jutott a királynő figurája, így nehezen nézem el a gyerekes és
ostoba viselkedését. Zója véleményét osztom, öreg hiba, hogy ezzel az éretlen és határozatlan személyiséggel ő részesült az egyik legkivételesebb adottságban.
Spoiler! – Egyetlen érzelgős, gyenge pillanata olyan lavinát indított el, ami egy város pusztulásához vezetett. Nem azt mondom, hogy csak az ő hibája, de közvetve felelős volt érte, megakadályozhatta volna. A harc kellős közepén nekiállt az ellenségén sajnálkozni, ami kis híján a bajtársai életébe került. A fanatikus zarándokok közé sétált, és hagyta volna magát elevenen széttépetni, ahelyett, hogy felemelné a kezét és használná az erejét! Nem elég, hogy két fiú közt nem tud határozottan
dönteni, még egy harmadik felé is meginog. Á, abszurdum! Kegyetlenül
kiakasztott. – Spoiler vége!
Szóval a női főszereplő nem kis csalódást okozott,
de legnagyobb meglepetésemre a fiúkat sem sikerült igazán megkedvelnem. Egy kivétellel,
őt a legvégére hagyom.
Maljen
Orecev
Mal
lényegében egy rendes srác, de sokáig semleges volt számomra, alig szerepelt az
első részben. Mindössze annyit lehetett tudni róla, hogy rendkívül tehetséges
nyomolvasó és kiskorától ragaszkodik Alinához, viszont a sápatag, gyenge lány
helyett más menyecskék után járkál. Ez nem tette túl szimpatikussá, de
hibáztatni se tudtam, hiszen Alina részéről nem kapott bátorítást. A
későbbiekben többet szerepelt és sokat segített, mégsem sikerült jobban
megkedvelnem. A zsák és a foltja jut eszembe róluk. A második részben Mal is
hibát hibára halmoz, így ahelyett, hogy Alinával erősítenék, inkább gyengítik
egymást.
Spoiler! – Azt hittem, lesz annyi eszük, hogy a halál torkából kiszabadulva az első útjukba eső pópa áldását kérik, és vidéken rejtőznek el. De nem, ők egy nagyvárosban vállalnak munkát, jeleket hagynak maguk után, és a szegénynegyedben vesznek ki szállást, ahol sokakkal nyomorognak egy kis szobában, tálcán kínálva fel magukat az Éjúrnak. Á, a hajamat téptem! Az egyik ismerősöm azt írta a védelmükben, hogy fiatalok, azért követnek el ilyen hibákat, szóval lehet, hogy felnőtt fejjel túl szigorúan ítélem meg őket, mindenesetre bosszantott a felelőtlenségük és a butaságuk. Nyilván kellett történnie valamilyen bonyodalomnak, de arra nem számítottam, hogy ilyen banális módon lesz bevezetve. A Hat varjú annyira más volt, néha elcsodálkozom, hogy ugyanaz a személy írta mindkettőt! – Spoiler vége!
Spoiler! – Azt hittem, lesz annyi eszük, hogy a halál torkából kiszabadulva az első útjukba eső pópa áldását kérik, és vidéken rejtőznek el. De nem, ők egy nagyvárosban vállalnak munkát, jeleket hagynak maguk után, és a szegénynegyedben vesznek ki szállást, ahol sokakkal nyomorognak egy kis szobában, tálcán kínálva fel magukat az Éjúrnak. Á, a hajamat téptem! Az egyik ismerősöm azt írta a védelmükben, hogy fiatalok, azért követnek el ilyen hibákat, szóval lehet, hogy felnőtt fejjel túl szigorúan ítélem meg őket, mindenesetre bosszantott a felelőtlenségük és a butaságuk. Nyilván kellett történnie valamilyen bonyodalomnak, de arra nem számítottam, hogy ilyen banális módon lesz bevezetve. A Hat varjú annyira más volt, néha elcsodálkozom, hogy ugyanaz a személy írta mindkettőt! – Spoiler vége!
Az
Éjúr
A grisák vezetője, agyafúrt szereplő és óriási erő birtokosa. Sokak kedvence, amit nem is csodálok, mert Alinával és Mallal ellentétben ő legalább tudja, hogy mit akar, és nem habozik érte cselekedni. A másik végletet képviseli, cseppet sem aggódik azon, ha valakin át kell gázolnia céljainak elérése érdekében. Hatalmas tehetsége a többi grisa fölé emeli, de egyben elszigeteltté is teszi. Közte és Alina között a kivételes erejük teremt kapcsolatot, ami visszatérő eleme a trilógiának: „A hasonlók vonzzák egymást.”.
Nekem nem lett kedvencem, mivel képtelen voltam azonosulni a módszereivel, a magánya miatt viszont sajnáltam. A képességei által nagy tettekre hivatott, és benne az elszántság is megvan, szomorú, hogy nem talált időben méltó társra, talán nemesebb jellemmé válhatott volna!
A grisák vezetője, agyafúrt szereplő és óriási erő birtokosa. Sokak kedvence, amit nem is csodálok, mert Alinával és Mallal ellentétben ő legalább tudja, hogy mit akar, és nem habozik érte cselekedni. A másik végletet képviseli, cseppet sem aggódik azon, ha valakin át kell gázolnia céljainak elérése érdekében. Hatalmas tehetsége a többi grisa fölé emeli, de egyben elszigeteltté is teszi. Közte és Alina között a kivételes erejük teremt kapcsolatot, ami visszatérő eleme a trilógiának: „A hasonlók vonzzák egymást.”.
Nekem nem lett kedvencem, mivel képtelen voltam azonosulni a módszereivel, a magánya miatt viszont sajnáltam. A képességei által nagy tettekre hivatott, és benne az elszántság is megvan, szomorú, hogy nem talált időben méltó társra, talán nemesebb jellemmé válhatott volna!
Nyikolaj Lancov
Csak a második részben lépett
porondra, de nagyon jókor jött, mert már kezdtem komolyan csalódni a történetben. Számomra mindent vitt, megmentette a sztorit. Végre valaki egy kis
humort csempészett ebbe a mélabús, helyenként komor sorozatba! Na jó, nem is keveset,
szinte minden jelenete megnevettetett. Ráadásul az események is felpörögtek a
megjelenésével. Ő egy olyan szereplő, aki a Hat varjúban is megállná a helyét.
Céltudatos, ravasz, mégsem kegyetlen, és a céljait is helyeseltem. Szuper dolgokat talált ki, nála éreztem egyedül, hogy tényleg Ravka megmentésén
fáradozik. Remélem, hogy a harmadik részben is viszontláthatom! A második rész
értékelését Nyikolaj húzta fel négy csillagra, ami nem kis teljesítmény, és
jelenleg az ő sorsának alakulása érdekel a legjobban. Igazán sajnálom, hogy
csak mellékszereplő!
Összegzés:
A Hat varjú olvasása után ez a sorozat számomra nem azt hozta, amit vártam. Egy csodálatos háttérvilágra épített, igencsak szenvedős történetet kaptam. Egyszerre szerettem és utáltam. Semmi kétségem felőle, hogy a
harmadik részben folytatódni fog a melodráma, ennek ellenére kíváncsi vagyok, hogy miként alakulnak a dolgok Ravkában, megszűnik-e valaha a szörnyektől hemzsegő
Árnyzóna, sikerül-e békét teremteni a sokat szenvedett országban, és végül, de nem utolsó sorban, hogy miként alakul Nyikolaj sorsa!
A sorozat kedvezménnyel megrendelhető a Könyvmolyképző Kiadó weboldalán.
Elsősorban fiatalabb olvasók számára, a 14-16 éves korosztálynak ajánlom.
Képek forrása: Tumblr, Pinterest,
Instagram