Semantic Error – Szemantikus hiba

 

Semantic Error – Szemantikus hiba

 

Dél-koreai minisorozat, 2022

Műfaj: BL, romantikus, vígjáték

Epizódok száma: 8 (19-28 perces)

Rendező: Kim Soo Jung

Forgatókönyvíró: Jason

Főszereplők: Park Seo Ham, Park Jae Chan

Korhatár: 15+

Elöljáróban:

Amikor kora tavasszal a Candy Color Paradoxról lelkendeztem, még nem volt jelentős összehasonlítási alapom a BL-sorozatok terén. Azóta pótoltam ezt a hiányosságot, ajánlások alapján megnéztem jó pár japán, koreai és thai BL-drámát. Sok tetszett, de mind közül ez fogott meg a legjobban. Nyugodtan kijelenthetem, hogy fél éve a Semantic Error a legkedvesebb BL-sorozatom. Előszeretettel térek vissza hozzá.

Mint kiderült, nem csak én vagyok így ezzel, a sorozat népszerű a műfaj kedvelőinek körében. Igazi sikertörténet húzódik mögötte, és lendületet adott az elég konzervatív szemléletű Dél-Koreában a BL-sorozatok gyártásának.

A Semantic Error az ismeretlenség ködébe burkolódzó Jeo Soo Ri azonos című webregénye alapján készült. Először egy koreai streaming szolgáltató, a Watcha tűzte műsorára, és nem várt sikerrel mutatkozott be, két hónapon keresztül vezette a nézettségi statisztikát. Ennek hatására filmváltozatot is készítettek belőle, amelyet szintén nagy sikerrel vetítettek a szöuli mozikban, nagyságrendileg 60 000 jegyet adtak el rá. 2022-ben szerepelt a Teen Vogue legjobb BL-sorozatainak listáján. 

 

Rövid tartalom:

Chu Sang Woo (Park Jae Chan)

Chu Sang Woo  (Park Jae Chan) informatika szakos hallgató, aki mindenekfelett a tudást és a szabályszerűséget értékeli. Amikor egy csoportos személyiségfejlesztő projekten vesz részt, bosszúsan tapasztalja, hogy a felsőbb éves hallgatók mind kihúzzák magukat a feladat teljesítése alól, ezért úgy dönt, hogy nyilvánosságra hozza a mulasztásukat, és egyedül tartja meg a záró prezentációt. Ez viszont súlyos következményekkel jár az „ingyenélő” társaira nézve, mert meg kell ismételniük a félévet a hiányzó kreditek miatt.

Jang Jae Young (Park Seo Ham)

Különösen érzékenyen érinti az eset a diploma és külföldi tanulmányi lehetőség előtt álló Jang Jae Young-ot (Park Seo Ham). Amikor nagyszabású tervei a levegőbe repülnek, a művészeti szak népszerű végzőse elhatározza, hogy megleckézteti Chu Sang Woo-t, amiért az még lehetőséget sem adott számára, hogy kimagyarázza a mulasztását. Chu Sang Woo egy ideig sikeresen bujkál Jang Jae Young elől, ám a szerencse a végzős kezére játszik. Jang Jae Young módszeresen elkezdi bosszantani a kimért és mindig komoly Chu Sang Woo-t, aki egyfajta szemantikai hibaként értékeli ezt a zaklatást, és informatikus fejjel megoldást dolgoz ki, hogy kiiktassa a zavaró tényezőt. A játszma, melynek során folyamatosan próbálják egymást kicselezni, mindkettőjük életében jelentős fordulatot hoz.

Forrás: Pinterest

Véleményem:

Ez a sorozat pont olyan édes, mint a méz. Nem tudom megunni. Már nem számolom, hogy hány alkalommal tértem vissza hozzá. Mindenestől szeretem. Széles mosollyal az arcomon nézem, és a befejezéstől mindig a felhők fölött lebegek.  Ritkán érzem azt, hogy egy produkciónál minden a helyén van. Számomra itt a forgatókönyv, a színészi alakítás, a rendezés, az operatőri munka és a zene egyszerűen tökéletes elegyet alkot.

Nem adhatok garanciát rá, hogy más is különlegesnek fogja találni, azt viszont szívesen megosztom, hogy mi ragadott meg benne.

Alapvetően három dolog szükséges ahhoz, hogy egy romantikus sorozatot mélyen a szívembe zárjak.

1# Az első és legfontosabb, hogy megérintsen a történet. Ezt itt egyértelműen kipipálhatom. Kedvelem a sulisorozatokat, az egyetem izgalmas és élénk világát, valamint azt a toposzt is, amikor két totálisan ellentétes karakter útjai keresztezik egymást, és ellenfelekből szerelmesekké válnak.

 

Itt a két srác küzdelmét egy izgalmas boxmeccshez tudom hasonlítani. Már a történet kezdetén élményszámba megy, ahogy a zseniális elmék és acélos akaratok egymásnak feszülnek. Chu Sang Woo látszólag nem ellenfél Jang Jae Young számára, aki kezdetben agresszívan támad, a kocka fiú mégis felveszi a kesztyűt, és kitartóan hárítja a másik próbálkozásait. Méltó ellenfelek, kölcsönösen próbára teszik egymást.

Később a bimbózó szerelem teszi érdekessé. Akad benne drámai fordulat, de nem olyan, ami mélyen megrázza a nézőt és rátelepszik a hangulatára. A Semantic Error alkotói különös gonddal ügyeltek rá, hogy a konfliktusok feloldására elegendő mozgástér maradjon. Ez egy vidám és felemelő sorozat, ami végül szívdobogtató romantikába torkollik.

2# A második fontos kritérium, hogy mindkét főszereplőt szimpatikusnak találjam. Itt a karakterekre és a színészekre egyaránt gondolok. Ezen a ponton szintén hatalmas pipát kap a sorozat. Két csodálatos idol játszik benne, és időközben mindkét karakter a szívemhez nőtt. Sőt, még a mellékszereplőket is megszerettem! A rivális lány, Ryu Ji Hye egyenesen a saját fiatalkori énemre emlékeztetett. Aranyos volt, ahogy tőle telhetően mindent megtett, hogy elnyerje a választottja szerelmét. Szívét-lelkét beleadta. Nem az ő hibája, hogy a próbálkozásai úgy peregtek le Chu Sang Woo-ról, mint olajról a víz. Megkedveltem Jang Jae Young barátait is, különösen Choi Yu Na-t.

3# A harmadik lényeges elem pedig az, hogy a főhősök közt működjön a kémia. Egy romantikus sorozatnál szerintem ez elengedhetetlen, ha hiányzik, az egész alkotás értelmét veszti. A Semantic Error viszont zseniális ebből a szempontból. Ezt később alaposabban kifejtem.

Nem elvárás a részemről, viszont hatalmas előny, ha megfog a zene, mert imádom a K-popot. A Coldin Romatikus ördög című dala telitalálat Jang Jae Young karakteréhez. Ez a dallam és jelenet azonnal levett a lábamról.

Egy kicsit bővebben a főhősökről és a történetről:

Chu Sang Woo rendkívül érdekes figura. Kezdetben úgy viselkedik, mintha Asperger-szindrómában szenvedne. Alig mutat érzelmeket, teljesen magának való, és precízen kidolgozott napi rutin mentén éli az életét. Néha olyan kényszeresen viselkedik, mintha robot lenne. Ugyanakkor kimagaslóan okos és tehetséges informatikus, és hiába álcázza kitartóan egy baseball sapkával, meglehetősen jóképű is, nem csoda, hogy akaratlanul is felhívja magára a figyelmet.

A másik főszereplő, Jang Jaeyoung szintén kitűnik a tömegből, de ő az egyetem életvidám bálványa, akiből sugárzik a magabiztosság és lazaság. Messziről magára vonzza a női tekinteteket, ráadásul még a szakterültén is kiemelkedő munkát végez, nagyszerű grafikus. Élvezettel köt bele az első évfolyamos Chu Sangwoo-ba, és kettejük összecsapása rengeteg mulatságos szituációt eredményez.

Az iskolai zaklatás semmiképpen nem helyeselhető, és nem illene viccesnek találnom, itt azonban olyan érzése van a nézőnek, hogy Chu Sang Woo megérdemelten hívta ki maga ellen a sorsot, egy kicsit rászolgált arra, hogy megleckéztessék. Enyhít Jang Jae Young viselkedésének megítélésén, hogy az általa elkövetett vétek (egy feladat ellógása) nem áll egyensúlyban az érte kapott büntetéssel (diploma védés törlése). Az is mentségéül szolgál, hogy semmi igazán gonosz dolgot nem tesz, inkább célirányosan és vicces módon tör borsot Chu Sang Woo orra alá. Ám ez nem tart sokáig. Jang Jae Young sokkal hamarabb ráébred, hogy megkedvelte Chu Sang Woo-t, mint ahogy azt a másik egyáltalán felfoghatná.

 

Chu Sang Woo óriási változáson megy keresztül Jae Young hatására, mivel ő az első, aki képes kizökkenteni szűkre szabott komfortzónájából. Ahogy Jae Chan életre kelti az érzéketlennek tűnő srácban lezajló apró változásokat, az mélyen megérintett. Az emlékezetembe égett a tekintete. Emellett rendkívül kifejezőnek találtam a mimikáját és a testbeszédét is. A változás lassú, lépésről lépésre történik, éppen ezért érzem hitelesnek. Egy aszociális ember nem képes egyik napról a másikra megnyílni. 

Találkoztam olyan véleménnyel, hogy a sorozat sikere elsősorban Park Seo Ham vonzerejének köszönhető. 

Nos, én ezzel nem értek egyet. Sokkal inkább múlhatott azon, hogy mindkét fiú esetében tökéletesen eltalálták a szereplőválasztást. Remekeltek egymás mellett. A kinézetük nyilvánvalóan ad pluszt a játékhoz és a történethez, de csak hab a tortán. (A legtöbb távol-keleti sorozat magasra teszi a lécet ilyen szempontból, szinte alap, hogy főszereplőnek modell kinézetű színészeket választanak, de tudok rá konkrét példát említeni, hogy a hibátlan külső önmagában nem elegendő. Ott van az Egy váll, amin sírhatsz c. BL-sorozat, amelynek szintén két szemet gyönyörködtető idol a főhőse, a végén mégsem tudtam áradozni a sorozatukról, mert számomra valami sokkal lényegesebb elem nem stimmelt a történetben.)

Annak kifejezetten örültem, hogy az alkotók fontosnak tartották kiemelni, amikor Chu Sang Woo összezavarodik, mert ráébred, hogy egy fiú támaszt benne különös gondolatokat. A kelet-ázsiai BL-drámákkal szembeni jogos kritika, hogy általában nem az LMBTQ emberek valós problémáival foglalkoznak, például alig érintik az előbújáshoz kapcsolódó félelmet és belső bizonytalanságot, valamint a társadalmi megvetést is ritkán hangsúlyozzák. Inkább egy idilli állapotot igyekeznek bemutatni, és a hagyományos férfi-nő szerepet húzzák rá a szereplőkre. Ettől függetlenül szerintem a leglényegesebb szerepet maximálisan betöltik, vagyis pozitív érzéseket keltenek a nézőben az egyneműek kapcsolatáról. Ha ez a történet hozzásegít egy szülőt ahhoz, hogy képes legyen elfogadni a saját meleg gyermekét, vagy megerősít egy LMBTQ fiatalt abban, hogy nincs egyedül, már elérte a célját.

 

Ha jobban belegondolok, Jang Jae Young karaktere valóban egy klasszikus férfiideált testesít meg, főleg a sorozat második felében. Tapasztalt, karakán, de emellett türelmes és ügyesen irányít. (Minimális spoiler! Az az egyik kedvenc jelenetem, amikor az első csók után erélyesen elkapja a menekülő Chu Sang Woo grabancát, és beszélgetés közben, észérveket használva ráveszi, hogy szembenézzen az érzéseivel. Nem erőszakolja rá magát, olyan kommunikációs nyelvet használ, amit a másik megért, és hagy választási lehetőséget számára, azt viszont határozottan megakadályozza, hogy Chu Sang Woo hirtelenjében óriási hibát kövesen el. Ha akkor hagyja elszaladni az összezavarodott fiút, az nagy eséllyel visszabújik a csigaházába, és eltaszítja magától a boldogság lehetőségét. Minimális spoiler vége!) Chu Sang Woo-nak szüksége volt rá, hogy finoman ösztönözzék, és Jang Jae Young ösztönösen ráérez, milyen módszerrel tud a különös gondolkodású fiúhoz közelíteni.

 

Lehet, hogy ezt az információt spoilerként kellene kezelni, de mézesmadzagnak szánom, hogy ebben a sorozatban igazi csók is csattan! Aki látott már koreai BL-sorozatokat, az tudja, hogy a valódi csók olyan ritka bennük, mint a fehér holló. Ezek a történetek mindig a romantikára és a meghitt pillanatokra helyezik a hangsúlyt, ami persze rendkívül szép és megható, épp ezért szeretem őket annyira, de bevallom, nagyon tudom értékelni, amikor a lelki kapcsolaton túl látom a vágy megnyilvánulását is. Talán nincs is olyan ajánlóm, ahol ne térnék ki erre a szempontra. Számomra fontos, mert az ember testi-lelki egység, és a szerelem természetes velejárója a vágy. Örülök, ha a szereplők végül kézen fogva sétálnak, vagy meghitt ölelésbe borulnak, és jobb híján beérem látszat csókkal is (ami inkább csak szájra adott puszi), de egy romantikus sorozat mégiscsak szenvedélyes csókjelenettel nyújt tökéletes élményt. A Semantic Error emlékezetes ebből a szempontból. A szerelmes jelenetei egytől egyig gyönyörűek, nem hagytak bennem hiányérzetet. Ebben a röpke nyolc epizódban minden benne volt, amit egy 15+ sorozat esetén szükségesnek tartok. Az már más kérdés, hogy egy ilyen szimpatikus párral a főszerepben szívesen néznék még néhány epizódot.

Ehhez még egy gondolat. Idén több olyan sorozattal találkoztam, ahol az egyik főszereplő borzasztó félénken viselkedett. Kezdetben cuki ez a felállás, ám hosszú távon különös, nehéz vele azonosulni. Örülök annak, hogy Chu Sang Woo nem ebbe a reménytelenül félszeg típusba tartozik. Az ő félelme az összezavarodottságból fakad, abból, hogy hirtelen a feje tetejére áll tökéletesen megkomponált világa, de egyébként többször is jelét adja, hogy szorult belé egészséges bátorság és kezdeményezőkészség, ami nagyon tetszik. A szememben a szerelem egyenrangú felek kapcsolata, és úgy gondolom, akkor működik jól, ha kölcsönösségre épül. 

Érdekesség:

Említettem, hogy mindkét főszereplő idol. Park Seo Ham a KNK K-pop csapat tagja volt 2016 és 2021 között, és több sorozatban is szerepelt. Jelenleg a kötelező katonai szolgálatát tölti közszolgálati munkásként, ám a bevonulása előtt színészként szerződést kötött az Npio ügynökséggel, tehát vélhetően a filmes karrierjére fog koncentrálni a jövőben. Leszerelése a napokban, 2023. december 9-én esedékes.

Park Jae Chan, vagy röviden Jaechan 2019 óta a DKZ tagja. A DKZ-nak a Semantic Error előtt nem sikerült az áttörés, a lemezeikből nagyon kevés fogyott, pedig a fiúknak minden adottságuk megvolt a sikerhez, és fantasztikus dalokat adtak ki már 2020-ban is. Ilyen például a Lupin.

Jaechan gyakorlatilag az utolsó szalmaszálat ragadta meg, hogy megmentse a csapatát, amikor jelentkezett a Semantic Error meghallgatására. A statisztikák egyértelműen bebizonyítják, hogy egy sikeres sorozat növeli a benne szereplő idolok együttesének népszerűségét is. Ennek ellenére az ügynöksége és a társai kezdetben aggodalommal fogadták a döntését, hiszen a BL Dél-Koreában akkoriban egyáltalán nem számított felkapott műfajnak, később azonban teljes vállszélességgel támogatták őt, és nem kellett csalódniuk.

Jaechan „áldozathozatala” bőségesen megtérült. A Semantic Error óta a DKZ befutott és Jaechan népszerűsége szárnyakat kapott. 2023. szeptember 6-án jelent meg a szólóalbuma, a JC FACTORY, amellyel hamarosan külföldi turnéra indul. Az áldozathozatalt pedig azért tettem idézőjelbe, mert bár erősen kétlem, hogy valamelyikük meleg lenne, elég egyetlen forgatási vagy egyéb promóciós videót megnézni, és a vak is látja, hogy remekül kijöttek egymással, imádtak együtt forgatni. A színészek munkája számomra kimondottan nehéznek tűnik. Nem hiszem, hogy bárkit könnyű lenne hitelesen megcsókolni valódi érzelem nélkül, nemtől függetlenül. Biztos sok múlik a tanult technikákon, de talán többet számít, hogy a színészek közt van-e alapvető összhang. Úgy gondolom, ha képesek jókat nevetni és ellazulni a másik társaságában, akkor nagyobb az esélyük a romantikus jeleneteket élethűvé varázsolni. Nekik maradéktalanul sikerült.

Seo Ham és Jaechan, miközben a közös jeleneteiket kommentálják

Összegzés:

Ez egy magával ragadó egyetemi románc. Könnyed, rendkívül szórakoztató és szívmelengető történet. A szereplőválasztás a lehető legtökéletesebben sikerült, a színészek közti összhang kiemelkedő. A rendezést és az operatőri munkát is dicséret illeti, a zenei aláfestés pedig megkoronázza az egyébként is kiváló  produkciót. Számomra fantasztikus élményt nyújtott, a legkedvesebb doramáim közé tartozik. Akinek megtetszik, valószínűleg kedvet kap ahhoz, hogy még több kedves BL-történetet fedezzen fel.

A Rakuten Vikin a sorozat és a 177 perces filmváltozat is elérhető magyar felirattal Lizako és Mizuki fordításában. A sorozatot a BLHunSub csapata is lefordította. 

Trailer:

VAV EUROPE TOUR 2023 – BUDAPEST (2023.11.26.)

 

VAV EUROPE TOUR 2023 – BUDAPEST (2023.11.26.)

Jacob, Ayno, Lou, Ace, St.Van és Ziu https://twitter.com/VAV_official/status/1728895662551715987/photo/1

Hálatelt szívvel gondolok vissza életem első K-pop koncertjére, a *VAV 2023-as európai turnéjának utolsó fellépésére. Fantasztikus volt, imádtam minden percét!

A srácok frenetikus hangulatot teremtettek a Barba Negrában, és az feltette az i-re a pontot, hogy megoszthattam az örömöm olyan rajongókkal, akik szintén nagyra értékelték ezt az élményt.

Thrilla Killa részlet, Várhegyi Anna videója

Attól a pillanattól kezdve, hogy dél-koreai sorozatokat kezdtem nézni, elemi erővel igézett meg ez a műfaj. Gyakorlatilag évek óta a K-pop bűvöletében élek, napi rendszerességgel hallgatom. Nem titok, hogy sok dél-koreai fiúbandáért rajongok, de legnagyobb kedvencem mindig az ASTRO volt. Szomorú módon pont Moonbin halála billentett ki kényelmes, bár halovány komfortzónámból. 2023. április 19. óta nőtt bennem az igény, hogy felvegyem a kapcsolatot azokkal, akiket hasonló módon mágnesként vonz ez a világ, és akik átérzik mindazt az örömöt és szomorúságot, ami hozzá kapcsolódik. Akkor döbbentem rá, hogy nem csak fotelből lehet nézni a K-pop koncerteket, és még csak Dél-Koreába sem kell utazni értük! Egyszerűen tájékozódni kell egy kicsit, és két kézzel megragadni az élő koncert lehetőségét, amíg az adott. 

A jegyvásárlás előtt voltak kétségeim, mert már nem vagyok tini, de őszintén örülök, hogy a korom nem tartott vissza, és belevágtam ebbe a szuper kalandba. Találtam rokonlelkeket! A helyszínen végre személyesen is megismerhettem Perlaki Nórát, Péter Olga Anettet és Várhegyi Annát, akikkel hónapokon keresztül közösen vártuk a VAV budapesti buliját. Jól éreztem magam a társaságukban, egyedül valószínűleg nem lett volna ugyanaz az élmény. (Ezúton is köszönöm nekik a felvételeket!)

A három grácia, Péter Olga Anett fotója

Nos, ahogy a bevezetőben írtam, engem elsősorban a K-pop iránti rajongás csábított a koncertre, de az utóbbi időben rendszeresen hallgattam a VAV dalait, és megszerettem őket. Nagy örömmel töltött el, hogy csak a ráadásban találkoztam olyan dallal, amit még nem ismertem, és a régi slágereik közül pont a kedvenceimet választották. Így élőben hallhattam az ABC-t és a Flowert is!

Dicséret illeti a szervezőket, amiért gondoskodtak profi koreai-magyar tolmácsról! A dalok közti szünetekben a srácok megörvendeztettek minket azzal, hogy magyar szavakat is fűztek a mondandójukba. A „köszönöm” és a „szeretlek” nem okozott meglepetést, viszont említették a tokaji bort és, hogy ízlett nekik a gulyás. Azt is elmesélték, hogy másnapra még terveznek budapesti városnézést. Remélem, hogy őket is éppen úgy lenyűgözte a főváros látványa, mint pár héttel korábban a SEVENTEEN nálunk forgató tagjait!

Amikor elhangzik magyarul, hogy „szeretlek”, Péter Olga Anett videója

Az viszont meglepett, hogy angol dalokkal is készültek. Tekintettel az európai helyszínre, előadták a One Direction One Thing c. dalát és a Coldplay A Sky Full Of Star című számát. Mindkét produkciót hangos tetszésnyilvánítás kísérte. 

One Thing a VAV előadásában, Péter Olga Anett videója

Érdekes fénypontja volt a műsornak, amikor a fiúk felhívtak hat rajongót a színpadra, akik külön szerenádban részesültek, és ennek keretében elhangzott egy megható születésnapi köszöntés is, amelynek végén az ünnepelt melegen átölelte Ziut. 

Szülinapi köszöntés, Perlaki Nóra videója

A VAV az utóbbi években erőteljesen koncentrált a spanyol nyelvű rajongók meghódítására, és sikeresen ötvözte a K-popot a latin dallamokkal. Ez számomra kezdeteben kicsit furcsának hatott, de mire a koncert elérkezett, már nagyon vártam ezeket a dalokat. A Senorita és a Designer előadása is lenyűgözött. Sajnos hosszabb videókat nem enged a program feltölteni, de talán az apró részletekből is érződik a nagyszerű hangulat.

Give me more részlet, Péter Olga Anett felvétele

Eddig is biztosra vettem, hogy egy K-pop koncert csak magával ragadó lehet, de most már tapasztalatból mondom, hogy szenzációs élmény! A koreográfia rendkívül látványos, energiával átitatott és szexi, az idolok nagyon cukik és szemet gyönyörködtetőek, ráadásul mindehhez klassz zene társul. Nem csoda, hogy a közönség szíve adrenalintól és hálától telve dübörög. Ha belegondolok, hogy ezek a srácok éveken keresztül keményen gyakoroltak, hogy színpadra léphessenek, és végig a közönség szórakoztatását tekintették elsődleges céljuknak, még jobban értékelem a produkciójukat. Voltam pár nagyszerű koncerten életemben, közéjük sorolom pl. Bon Jovi, a Muse, az Imagine Dragons és Ed Sheeran fellépéseit, de ezeknél a világhírű előadóknál nem érintett meg a háttérvilág, nem volt jelen olyan erős érzelmi kötődés, amely a K-pop esetében a doramákhoz és a kedvenc idol színészeimhez fűz, és amit akarattal sem tudnék figyelmen kívül hagyni.

A búcsú, Perlaki Nóra videója

Már alig várom a következő K-pop koncertet! Szerencsére nincs is olyan messze! A jelek szerint emelkedik a K-pop csillaga hazánkban. 2024 első negyedében két csapat érkezik hozzánk Dél-Koreából. Azt már biztosan tudjuk, január 21-én az MCND lép fel a Dürer Kertben és március 17-én a The Rose ad koncert a Budapest Sportarénában. Mindenkit biztatok, aki kedveli a műfajt, hogy éljen a lehetőséggel, mert rendkívüli élményben lesz része!

https://twitter.com/VAV_official/status/1729395462355239312/photo/2

Szeretettel várom vissza a VAV csapatát is! Köszönöm nekik ezt a csodálatos bulit, és azt kívánom, hogy találják meg az egyensúlyt a munka és a magánélet között, hogy még sok ilyen szuper koncertet adhassanak!

Végezetül szeretnék köszönetet mondani a férjemnek, aki zokszó nélkül vállalta az öt és fél órás vezetést, mert tömegközlekedéssel nem tudtam volna éjjel megoldani a hazajutást. Ő jól tudja, milyen fontos számomra a K-pop, és hálás vagyok a támogatásáért. Cserébe ugyanúgy számíthat rám, valahányszor Metallica és egyéb rockkoncertekre megy. 

*Rövid információ a VAV-ról:

A VAV /Very Awesome Voice (브이에이브이) egy hattagú K-pop fiúbanda Dél-Koreából, amelyet 2015-ben alapított az A Team Entertainment. Debütáló lemezük, az Under The Moonlight 2015. november 2-án jelent meg, és azóta hat másik albumot, valamint néhány kislemezt adtak ki. A legújabb albumuk, a Subcönscióus egészen friss, idén júniusban jött ki. A megjelenését bő két éves szünet előzte meg, mely alatt a tagok egy része letudta a kötelező katonai szolgálatot.

A csapat jelenlegi felállása (St.Van, Ace, Ayno, Jacob, Lou, Ziu) több tagcsere után alakult ki. Xiao, Zehan, Gyeoul és Baron a régebbi tagok. A rajongótábornak a Vampz nevet adták, tekintettel az első videóklipjük vámpíros-vérfarkasos tartalmára.  

A VAV sikere számokban: 2018-ban 40 millió megtekintést értek el a Senoritával, 2019-ben 35 milliót a Give Me More-ral, szintén 2019-ben 30 milliót a Thrilla Killa-val, és a legújabb zenei videójuk, a Designer pedig kevesebb, mint 3 hónap alatt érte el a 16 milliós nézettséget.

A VAV a világjárvány előtt világszerte sikeres koncertkörutakat tett Észak-Amerikában, Dél-Amerikában, Ázsiában és Európában. Magyarországon is jártak már két alkalommal, először 2018-ban, majd 2019-ben.

Weboldaluk: ITT

 

A Time Called You – Hív az idő

Dél-koreai televíziós sorozat, 2023

Műfaj: Misztikus, időutazós, romantikus dráma

Epizódok száma: 12

Forgatókönyvíró: Choi Hyo Bi

Rendező: Kim Jin Won

Főszereplők:

Ahn Hyo Seop (Gu Yeon Jun, Nam Si Heon)

Jeon Yeo Been (Han Jun Hee, Kwon Min Ju)

Kang Hoon (Jung In Gyu)

 

Elöljáróban:

Ez a sorozat örvényként szippantott magába. Rájöttem, hogy nagyon szeretem az édes kis romantikus történeteket, amelyek lazán kikapcsolnak, de azokat még jobban, amelyek a romantikán túl összetettek és képesek meglepni. Miután befejeztem, csak róttam a köröket a házban, és azt ismételgettem a férjemnek, hogy fantasztikus volt, majd elmeséltem neki töviről-hegyire az utolsó epizódok tartalmát is, ahogy a korábbi részeknél tettem, mert nem bírtam magamban tartani az élményt.

A történetről:

A Someday or One Day c. tajvani sorozaton alapul. Igazán rejtélyes és gyönyörű szerelmi történet.

Két fő idősíkon fut. Az egyik 1998-ban játszódik, és három 17 éves gimnazista történetét meséli el. Kwon Min Ju csendes, népszerűtlen diáklány, aki délutánonként szívesen segít a nagybátyja zeneboltjában. Itt barátkozik össze két osztálytársával, Jung In Gyuval és Nam Si Heonnal. A fiúk közül a félszeg In Gyu régóta szerelmes belé titokban, a lánynak viszont az iskolában is közkedvelt Si Heon dobogtatja meg a szívét.

A másik idővonal napjainkban, 2023-ban indul.

 

Han Jun Hee egy évvel kedvese, Gu Yeon Jun repülőgép szerencsétlensége után még mindig képtelen feldolgozni annak halálát, és kapaszkodik a közös emlékeikbe. A születésnapján különös ajándékot kap: egy régi fényképet, ahol önmaga fiatalkori kiadását látja az elhunyt barátja és egy számára ismeretlen fiú társaságában, de biztos benne, hogy ilyen fotó róla sosem készült. A rendhagyó születésnapi ajándék része még egy divatjamúlt walkman, Seo Ji Won kazettájával. A régi dal lejátszása közben Jun Hee megmagyarázhatatlan módon visszarepül az időben 1998-ba, ahol egy kórházban, Min Ju testében ébred. A lány külsőre egy az egyben az ő fiatalabb mása.

 

Amikor Jun Hee magához tér a sebesült Min Ju testében, az első akit megpillant, az Si Heon, aki a megszólalásig hasonlít elhunyt szerelmére. Kiderül, hogy a fiatal lány veszélyben van, nem autóbalesetet szenvedett, ahogy az emlékeiben él, hanem támadás áldozata lett, és a tettes még mindig vadászik rá. Jun Hee belehelyezkedik Min Ju életébe, és a barátaival megpróbálja megállítani az elkövetőt, aki közben újabb áldozatra csap le.

Jun Hee leginkább arra kíváncsi, hogy elhunyt kedvese, Yeon Jun és Si Heon közt létezhet-e valamiféle kapcsolat, mivel ugyanúgy néznek ki, és természetük is hasonló. Viszont a fiúk kora nem stimmel, 2023-ban Si Heon idősebb lenne az általa imádott Yeon Junnál.

 

Mivel ő egy felnőtt, magabiztos és életvidám nő személyiségével tölti meg Min Ju testét, a családtagok és az iskolatársak felfigyelnek a változásra, és a két srác hozzáállása megváltozik az irányában, amit az elméjébe hátsó zugába szorult valódi Min Ju megdöbbenve és növekvő féltékenységgel figyel. Mikor Jun Hee éppen valami fontos dologra jön rá, a kép hirtelen változik, és ő visszarepül 2023-ba, ahol megpróbálja kideríteni, mi történt később Min Juval és a barátaival. Amit megtud, arra készteti, hogy bármi áron újból visszatérjen a múltba, és megpróbálja megváltoztatni azt.

Véleményem:

Ez a sorozat egyszerűen zseniális! Nem a szokásos klisékkel dolgozik, folyton új meglepetéseket hoz. Nagyszerű lélektani dráma, ahol az időutazás és a lélekvándorlás központi szerepet játszik. Nagyon kell figyelni, mert sűrűn változnak az idősíkok, és a szövevényes cselekmény időhurkot alkot. Méghozzá nem is egyszerűt. Az idő nem csupán körkörösen fordul vissza önmagába, hanem van benne egy elképesztő csavar, ami roppant különös helyzetet eredményez. Minden kis részlet fontos jelentéssel bír, de pont az a fantasztikus benne, hogy komoly agymunkára ösztönzi a nézőt. Izgalmasnak és lenyűgözőnek találtam az elejétől a végéig.

Négy részletre bontva tudtam megnézni, és minden alkalommal tűkön ülve vártam, hogy újból a képernyő elé ülhessek. Örülök, hogy a teljes sorozat egyben jelent meg a Netflixen, mert heti folytatásban kész kínzás lett volna ezt a sorozatot nézni, és követhetetlen is. Sokan így is arra panaszkodtak a nézők közül, hogy elvesztették a fonalat, és megunták, hiába szerepeltek benne a kedvenc színészeik.

Nekem szerencsére nem okozott nehézséget a váltások követése. Az évszámokat kiírták, a hajviselet, a ruhák és a környezet változásából azonnal észrevehetőek az időbeli ugrások, és a színészek mindent megtettek, hogy a külső hasonlóság ellenére érzékeltessék a személyiség megváltozását. Az viszont tény, hogy lankadatlan figyelmet igényel.

Magával ragadott, ahogy a hiányzó részletek a helyükre kerültek. Miközben lényeges dolgokra derült fény, folyamatosan új talányok és izgalmak születtek. Olyan érzésem volt, mintha egy forgószél repítene magával, spirális tengely mentén haladva, egyre feljebb ragadva. 

Ráadásul a romantikus jelenetek is szüntelenül gazdagodtak, epizódról epizódra érzelemdúsabbá vált a sorozat, ez tette teljessé számomra az élményt. Ilyen lebilincselően szép szerelmi történetet rég láttam!

Örültem, hogy a sorozat készítői bátran viszonyultak az időutazás kezeléséhez! Jobban szeretem azokat a történeteket, ahol elhitetik velem, hogy a múlt megváltoztatásával más irányba fordulhat a jövő, még akkor is, ha ez kockázatot rejt magában, mint ahol az időutazó csak tétlen szemlélődő. Itt valódi tétje van, és egyaránt hoz szívszorító és felemelő pillanatokat. Hogy mi és mennyiben változott, azt természetesen nem fogom itt elárulni – a bejegyzés végén külön figyelmeztetéssel jelzem –, de annyit mondhatok, hogy az utolsó percig izgalmas, és utólag elemezve minden logikus benne. Illetve egy misztikus elem marad. (Minimális spoiler! Maga az időgép, a kis walkman. Minimális spoiler vége!)

Azt viszont nem tudom eldönteni, hogy a nem mindennapi történet ragadott-e meg jobban, vagy a kiváló megjelenítés. A forgatókönyvíró, a rendező és a színészek együtt teremtettek tökéletes varázst! Engem az első jelenettől megfogott Ahn Hyo Seop, Jeon Yeo Been, Kang Hoon triója. Nem is tudnám elképzelni mással már ezt a történetet, csak velük. Szerintem élvezték a közös forgatást, ahogy ez a következő zenés videóból is kiderül. (Sok vicces és cuki forgatási jelenetet tartalmaz, de szeretném leszögezni, hogy ez a sorozat nem vígjáték, nehogy valaki félreértse.)

Zenés ízelítő, vidám forgatási jelenetekkel:

A főszereplők közül előre veszem most a hölgyet, Jeon Yeo Beent, mert óriási dicséretet érdemel. Emlékszem, A maffia ügyvédjénél elég semlegesen nyilatkoztam róla. Most azt gondolom, hogy fantasztikus teljesítményt nyújtott, igazán elmlékezetes maradt számomra ez az alakítása! Talán a felnőtt, sikeres és magabiztos nő eljátszása nem okozott komoly kihívást számára, de az már elismerésre méltó teljesítmény a szememben, hogy a bátortalan diáklányt is képes volt hűen életre kelteni. Ügyes munkát végeztek a sminkmesterek is, de ő volt az, aki a viselkedése megváltoztatásával azonnal képes volt érzékeltetni a különbséget a két karakter között. Szerintem mindent beleadott. Olyan élethűen játszotta a gátlásos gimnazistát, aki megkeseredik a magánytól és viszonzatlan szerelemtől, hogy teljesen belefeledkeztem a történetbe, és néha kedvem lett volna fejbe kólintani egy szívlapáttal! 

A játéka feledte velem még azt is, hogy 6 évvel idősebb a férfi főszereplőnél. Ez a jelenség egyre gyakrabban szúrja a szemem a koreai sorozatoknál. Értetlenül állok előtte, hogy a szereplőválasztásnál miért részesítik előnyben, ha a színésznő 6-8 évvel idősebb a partnerénél, hogyha a szerep nem kívánja meg. A nagy korkülönbség sokszor hátrányosan hat a színészek közti kémia szempontjából, és ez bosszantó a néző számára. Itt szerencsére nem keltett bennem negatív érzést. Érdekes módon Jeon Yeo Been sokkal inkább ragyogott Ahn Hyo Seop jelenlétében, mint pl. Song Joong Ki oldalán A maffia ügyvédjében.

Ahn Hyo Seop azon fiatal színészek egyike, akiknek a neve húzóerő számomra. 2021-ben lopta be magát a szívembe A vörös ég szerelmesei és A szerelem örvénye c. sorozataival. Ragyogó tehetségű ifjú színész. Nem csak a megjelenése vonzó, hanem a játéka is megnyerő. Talán nincs is mit csodálkozni azon, hogy ő is idolként kezdte a pályafutását. A One o One banda tagja volt, de gyorsan a színészet felé orientálódott, és végérvényesen ott kötött ki. Négy sorozatát láttam idáig, és mind közül ez tetszett a legjobban.

Ahn Hyo Seop szintén két, jobban mondva három személyiséget kelt életre, Nam Si Heont és Gu Yeon Jun két énjét, de a karakterei között nincs óriási különbség. Sőt, azok nemcsak kívülről, hanem belső tulajdonságaikban is meglehetősen hasonlítanak. Persze a ruhákkal és a hajviselettel itt is ügyesen variáltak a sorozat készítői, de mellette bedobtak még egy zseniális húzást, hogy érzékeltessék, Yeon Jun személyisége időközben valamiben gyökeresen megváltozik.

Itt kerül a képbe Rowoon, aki Ahn Hyo Seophoz hasonlóan szintén a dél-koreai filmipar egyik titkos fegyvere. Ő segít kihangsúlyozni a különbséget Yeon Jun régi és új énje között, amikor a 8. epizód elején cameo szerepben feltűnik. Csak 7 percet kapott, de micsoda 7 perc volt az! Leesett az állam! Bevallom, egy titkos kívánságom teljesült, amikor Ahn Hyo Seopot és Rowoont közös jelenetekben láttam. Ők a való életben jó barátok, és nehezen tudnám eldönteni, melyiküket kedvelem jobban, ám szerencsére nem is kell! Biztosra vettem, hogy romantikus sorozaton belül soha nem fognak egymás mellett játszani, hiszen mindketten régóta kasszasikeres főszerepeket visznek. Vissza is pörgettem azt a különleges részt egyből, amint a végére értem! Számomra hihetetlen ajándék volt. Az pedig megható érdekesség, hogy Rowoon nem kért fellépési díjat, csupán egy büfékocsit Ahn Hyo Seoptól a forgatás idejére.

A harmadik főszereplőt, Kang Hoont eddig nem ismertem, de egyből szimpatikusnak találtam. Nagyon kedves arca van és bizalmat ébreszt a tekintete. Nagyszerű választás volt az érzékeny lelkű, empatikus In Gyu szerepére. A másik két főszereplőhöz képest kevesebb mozgásteret kapott, de mindig örültem a megjelenésének. Bízom benne, hogy másik sorozat főszerepében is láthatom majd!

Az OST csodálatos dalokat tartalmaz, és a sorozat felejthetetlen emléket állít Seo Ji Won Összegyűjtöm a könnyeim című poszthumusz slágerének. A dal igazán szívhez szóló. 1996-ban jelent meg Seo Ji Won 2. albumán, amely 3 héttel a 19 éves előadó tragikus öngyilkossága után került kiadásra. A hangfelvétel már korábban elkészült, a videókliphez régebbi felvételeit és a temetés anyagát használták fel. A szám három hétig vezette a slágerlistát, és azóta is az örökzöld koreai slágerek közt tartják számon.

Seo Ji Won: Összegyűjtöm a könnyeim

A sorozat lezárása nem az első elképzelésem szerint alakult, de minél többször gondolom át és nézem újból, annál jobban tetszik!

(SPOILER! Ne olvasd tovább, ha nem vagy kíváncsi a végső fejleményre! Szerintem a befejezés nem rossz, sőt kifejezetten reményteljesnek érzem. Az időgép megsemmisítésével törlődött ugyan Jun Hee és Si Heon=Yeon Jun közös élete a kincset érő emlékeikkel együtt, de megelőztek vele három végzetes tragédiát. Ez volt az egyetlen lehetséges módja a szörnyűségek elkerülésének, és a végén más körülmények között újból találkoztak. Az összetartozás érzése megmaradt bennük, és ellenállhatatlanul vonzotta őket egymás felé. SPOILER VÉGE!)

Összegzés:

Ez egy lebilincselő és szívszorítóan gyönyörű misztikus szerelmi történet, amelyet fantasztikus színészi gárda kelt életre. Az időutazások követése komoly figyelmet igényel, viszont bőven megéri a koncentrációt. Élvezettel figyeltem, ahogy a komplikált történet kibomlott, és végül minden a helyére került. Számomra idáig ez az év legkiemelkedőbb sorozata.

Trailer:

Elérhető a Netflixen magyar felirattal.

Two Lights: Relumino (Két fénysugár)

 

Two Lights: Relumino (Két fénysugár)

Dél-koreai rövidfilm, 2017

Műfaj: romantikus, dráma

Játékidő: 31 perc

Főszereplők: Park Hyung Sik , Han Ji Min

Forgatókönyv: Lee Han Eol, Lee Jeong Hwa
Rendeztő: Heo Jin Ho

Tartalom:

Új tag érkezik a látássérült emberekből álló fotóklubba. Seo In Soo, a csendes, zárkózott fiatalember zongorahangolóként dolgozik, és három éve örökletes szembetegségben­* szenved, melynek következtében már csaknem teljesen elveszítette a látását. A klubban barátokra talál, és megismerkedik egy kedves lánnyal, Ahn Soo Yeong-gal, aki újból fényt hoz az életébe.

Véleményem:

Ez a kisfilm valóságos mestermű. 30 percnyi csoda. Mélyebb nyomot hagyott bennem, mint sok másik, hosszú sorozat. Tanulmányt lehetne írni bizonyos részeiről, noha egyszerű jelenetekből és rövid párbeszédekből áll. Pont az a titka, hogy így is képes mély érzéseket közvetíteni. Szívhez szóló, és segít abban, hogy át tudjuk érezni a látássérült emberek problémáit.

Felhívja a figyelmet rá, mi az, amivel nem segítünk nekik, még akkor sem, ha jó szándék vezérel bennünket. Ugyanakkor mutat követendő példát is.

Igazán tetszett, amikor a fotóklub vezetője megpróbálta rávezetni a klub tagjait, hogy más érzékszerveikkel is felfedezzék a szépséget. Úgy érzem, ez rám is jó hatást gyakorolt, arra ösztönzött, hogy figyelmesebb legyek a körülöttem lévő világ apró csodáival szemben.

A színészi játék pedig egészen kimagasló! Szívem szerint Han Ji Min-t Oscar-díjjal jutalmaznám ezért az alakításért. Amikor először néztem, azt hittem, hogy a színésznő valóban gyengénlátó, de legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy egyáltalán nem. A filmbemutató sajtótájékoztatóján elmondta, hogy látássérült emberekkel való beszélgetések közben figyelte meg, hogy sokan csak az egyik szemükre veszítették el a látásukat, és az a szemük általában befelé mozdult. Rengeteget gyakorolt, hogy ezt képes legyen megjeleníteni. Le a kalappal előtte! (Forrás)

Park Hyung Sik szintén elismerésre méltó teljesítményt nyújtott! Szinte kézzelfoghatóan érzékeltette azt a lelki fájdalmat, amit In Soo élt át. Elérzékenyültem a zongorás jelenetnél, ahol Beethoven Holdfény szonátájának klasszikus dallamait szólaltatta meg, és ugyancsak meghatódtam az utolsó képkockáknál.

Az egyik legkedvesebb jelenet épp a stáblista után látható, vétek lenne előtte lekapcsolni! Bár valószínűtlennek tartom, hogy bárki sietne vele, mivel a néző még teljes mértékben a látottak hatása alatt lesz, és a stáblista alatt felcsendül Park Hyung Sik csodálatos dala. A dallam is andalító, tökéletesen beillene altatónak, viszont a szöveg az, ami felteszi az i-re a pontot. Gyönyörűen összegzi a film mondanivalóját. Vajandi igazán szép fordítással ajándékozta meg a nézőket.

Betétdal magyar felirattal:

Szándékosan nem akartam ezzel az információval kezdeni, mert a reklám szó sokszor visszatetszést kelt, de nem is szeretném elhallgatni, hogy a filmet a Samsung hozta forgalomba, tehát tulajdonképpen reklámfilmnek tekinthető. Jelen esetben ez a reklám igazán nemes célt szolgál. Felhívja a figyelmet a VR (virtual reality), azaz virtuális valóság szemüvegre, amely nagyítóként is funkcionál, és hatalmas segítséget nyújt a fogyatékkal élő embereknek. Ez a termék 2017-ben még szenzációs újdonságnak számított a nagyközönség előtt.

Kinek ajánlom ezt a csodálatos kisfilmet? 13-14 éves kortól mindenkinek. Szerintem nincs olyan néző, aki ne tanulhatna belőle. Meggyőződésem, hogy valamennyien gazdagodhatunk általa. Számomra maradandó élményt nyújtott, már többször visszatértem hozzá.

Magyar fordítást Vajandi készített hozzá, megtekinthető: ITT. 

Megjegyzés: *festékes szemideghártyagyulladás, röviden RP (retinitis pigmentosa).

Trailer: