2021. április 28., szerda

Shadow and Bone (Árnyék és csont)

 

Shadow and Bone (Árnyék és csont)



Amerikai televíziós sorozat, 2021

Műfaj: fantasy

Epizódok száma: 8

Főszereplők: Ben Barnes, Jessie Mei Li, Archie Renaux, Freddy Carter, Kit Young, Amita Suman


Elöljáróban:

Egy könyvrajongó szemével néztem végig ezt a sorozatot. Elfogult vagyok, szeretem a grisák világát, szívesen időztem velük. Könyves csoportokon keresztül a kezdetektől figyelemmel kísértem a magyarországi forgatás folyamatát, és nagyon bíztam benne, hogy elnyeri a tetszésem a kész produkció. Már csak azért is, Ben Barnes kapta meg az Éjúr szerepét, és őt a Narnia-krónikái óta a kedvenceim közt tartom számon. 

Kíváncsian vártam, mi fog kisülni abból, hogy összevonták Leigh Bardugo két könyvsorozatát, az Árnyék és csont trilógiát és a spin-off duológiát, a Hat varjút. Le kell szögeznem, hogy az én rajongásom az utóbbira, vagyis a Hat varjú  zseniális karaktereire és váratlan fordulataira épül. A címadó trilógiából inkább a fantasyvilág ragadott meg. A Hat varjú évekkel később játszódik, és a két mű stílusa annyira eltérő, hogy néha csodálkoztam, miként írhatta őket ugyanaz a személy. (Régebben kifejtettem, miben látom a legfőbb különbségeket a két mű között: itt olvasható.) Ezért, ha úgy érzi valaki, hogy nem elég izgalmas a történet, vagy nem egészen érti a női főszereplő viselkedésének az okait, az nem feltétlenül a sorozat hibája. Szerintem az alkotók és a színészek mindent kihoztak a történetből, amit lehetett.

A történetről:

Érdekes környezetben játszódik, az írónő Ravkát a cári Oroszország mintája alapján álmodta meg. A történet a grisák köré épül. Ők lenyűgöző képességekkel rendelkező emberek, akik elemi szinten, a részecskék mozgatásával képesek befolyásolni az anyagi világ, közte az emberi test, vagy a természet erőinek működését. Vörös, bíborlila és kék keftáikba bújtatott alakjukról félelemmel vegyes tisztelettel beszélnek az egyszerű halandók.

A ruhájuk színe a képességeikre utal. A szívtörők és a gyógyítók pirosat hordanak, az idézők (szélhívók, pokolhívók, hullámhívók) kéket, a fabrikátorok pedig lilát. A könyv természetesen sokkal pontosabb ismeretekkel szolgál velük kapcsolatban.

Ravka otthont ad számukra, és a hadsereg részét képezik (Második Hadsereg), míg a szomszédos Fjerdában boszorkányként üldözik őket, Shu Han tudósai pedig kísérleti patkányként bánnak velük, próbálják feltárni, hogy honnan származik különleges erejük. Szerintem a sorozat tökéletesen érzékelteti, hogy a grisák mindenhol ellenérzést váltanak ki az emberekből, még Ravkában is állandóan bizonyítaniuk kell a hasznosságukat és a létjogosultságukat.

Ravka hadban áll északi szomszédjával, Fjerdával, és a délen elterülő Shu Han országával is ellenséges a viszonya. Emellett az országot hosszában ketté választja az Árnyzóna, egy hatalmas és sötét mágikus terület, ami repülő szörnyektől hemzseg. Az Árnyzónával rögtön az első percekben szembesül a néző, és szerintem épp elég érzékletes lett a megjelenítése ahhoz, hogy nem szorul magyarázatra: az átkelés életveszélyes. Így érthetővé válik, hogy az ország lakosainak az a leghőbb vágya, hogy ez a szörnyűség megszűnjön, és újból egyesülhessen a két országrész. Egy régi legenda ad számukra reményt, miszerint egy napidéző szent feloszlatja majd az Árnyzónát. Csakhogy a napidéző képesség ritka, mint a fehér holló, évszázadok óta nem született ilyen grisa. Egyedül az Éjúr, a Második Hadsereg parancsnoka rendelkezik hasonló képességgel, csak ő a sötétséget képes uralni. A Zóna elpusztítása viszont meghaladja az erejét.


Ravka térképe. Forrás: https://www.leighbardugo.com/


Ezért óriási port kavar, amikor Alina Starkova, az Első Hadsereg egyik térképésze egy átkelés alkalmával különös fényjelenséget produkál, hogy megmentse a gyerekkori barátját, a nyomolvasó Malt. Mindketten árvák, szoros barátság fűzi őket össze. Alina miatta titkolja a grisa képességét, mert nem akarja, hogy elválasszák a fiútól. A grisákat ugyanis a többiektől elkülönítve, a cári udvar szomszédságában képzik. A visszahúzódó lányra nagy teher nehezedik, amikor kiderül, hogy Ravka népe tőle várja a megváltást, ugyanakkor az ország ellenségei a halálát kívánják. Amint híre kel a felbukkanásának, Fjerda elit boszorkányvadász különítménye azonnal az üldözésébe kezd. 

Alinát a Kis Palotába menekítik, ahol az Éjúr felügyelete és a szigorú, ősöreg Baghra irányítása alatt elkezdődik a kiképzése. (Hű, milyen nagyszerű érzés volt a keszthelyi Festetics kastélyt felismerni a képernyőn!) Alinának hosszú utat kell bejárnia, amíg elfogadja, hogy egyedülálló tehetséggel bír, és felnő a feladatához. (A könyvben jobban kidomborodik, hogy mennyire elnyomja magában a képességét. Az még az alkatára is kihat, kezdetben beteges kinézetű. Többek közt ez az oka, hogy Mal inkább más lányok iránt érdeklődik, noha mindkettőjük érzései túlmutatnak a barátságon.)

Eközben a nyugati kereskedőváros, Ketterdam alvilága felbolydul, több rivális banda is harcba száll azért, hogy jó pénzért elrabolják az értékes napidézőt. Kaz, a Hordó nyomornegyedének kivételes tehetségű bűnözője, két fős csapata, az árnyékként lopakodó kém (Inej) és a mesterlövész (Jesper) társaságában vág neki a veszélyes kalandnak, melynek első lépése, hogy át kell jutniuk a halálos Árnyzónán. (Ki gondolta volna, hogy Inej nevét zs-vel kell ejteni?)

Véleményem:

Határozottan tetszett, jó érzés volt a hétvégét Ravkában tölteni. Egészen biztosan pozitívan befolyásolt, hogy a szereplőket ismerősként üdvözölhettem. Nagyszerűnek találtam a szereplőválogatást és igényesnek a kivitelezést. Szépen kidolgozott, többségében könyvhű karakterábrázolásokat láthattam. Megfogott a sorozat látványvilága és zenei aláfestése is, hátborzongatóan gyönyörű mindkettő, pontosan idézték a regények hangulatát. Az külön megdobogtatta a szívemet, hogy Magyarországon forgatták. (A forgatási helyszínekről Deszy készített érdekes cikket, érdemes elolvasni.)
 
Egyértelmű, hogy ez a sorozat kedvezni akar az olvasóközönségnek. 
Gyakorlatilag a legtöbb szereplőnél olyan érzésem volt, mintha a könyv lapjai elevenedtek volna meg. Látszik, hogy az alkotók és a színészek szeretik ezt a világot, és ki akarták hozni belőle a maximumot. Sokszor ért már csalódás ilyen téren, örülök, hogy most nem kellett átélnem!  Félreértés ne essék, nem várom, hogy egy adaptáció minden téren könyvhű legyen, de azt igen, hogy tisztelettel közelítsen az alapműhöz. Tisztában vagyok vele, hogy az lenne az igazi, ha azokat is képes lenne megfogni, akik minden előzetes ismeret nélkül ülnek a képernyő elé. A nézői hozzászólásokat olvasva nem vagyok biztos benne, hogy ez a sorozat tökéletesen megfelel ennek a követelménynek. Ettől függetlenül úgy éreztem, az alkotók törekedtek rá, hogy a lehető legtöbbet mutassák be a háttérvilágból, és szerintem logikusan építették fel egymásra a jeleneteket. A színeszek játékában sem volt hiba, igyekeztek precízen visszaadni a karakterek lényegét. Engem valószínűleg akkor is elvarázsol ez a produkció, ha először találkozom a grisák világával, mert érdekes a történet és látványos a megjelenítése.
 
Jót tett a cselekménynek, hogy bevonták a történetbe a Hat varjú szereplőit, határozottan színesebbé és izgalmasabbá vált tőle a sztori. A  címadó trilógia első része bevezető jellegű, a világépítésre és Alina belső vívódásaira fókuszál, így önmagában nem mondható lebilincselőnek.


A varjak Ubrankovics Júliával, aki szívtörő grisát alakított. Forrás: netflixlife.com

Ahogy már korábban is említettem, a két alapmű közül nekem a Hat varjú a szívem csücske, ezért az első epizódokban még kicsit billegett bennem a léc a regénysorozatok összevonásának megítélésével kapcsolatban. Ugyanis amíg a filmsorozat hűen követi az Árnyék és csont eseményeit, a Hat varjúból csak bizonyos karaktereket és elemeket emel át. Ilyen volt a lehetetlennek tűnő emberrablás magas összegért, vagy az is, hogy ünnepség idején jutnak be a célpontba. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a szereplők a saját történetük eljátszására gyakoroltak volna. Nem tudom, hogy a varjak önálló küldetése később beépül-e a sorozatba, vagy végig abból kiragadott mozzanatokon keresztül asszisztálnak az Árnyék és csont eseményeihez. A csapat még nem is teljes, a hat varjúból hivatalosan hárommal találkozunk (Kaz, Inej, Jesper), de Nyina és Matthias is hozzájuk tartozik, és az ő történetszáluk tökéletesen könyvhű, ami örömmel töltött el. Talán viszontláthatjuk a varjak saját kalandjának a feldolgozását a későbbi évadokban. No, az igazán ütős lenne!
 
Nem győzöm dicsérni, hogy a szereplőválasztás milyen remekül sikerült, és nem csak az Éjúr esetében, mert az egyértelmű, hogy ez a szerep Ben Barnes-ra lett szabva. Ragyogóan megtestesíti a grisák jogaiért és megbecsüléséért küzdő karizmatikus vezetőt, aki mindenkit képes elbűvölni. (Különösebben nem is kellett megerőltetnie magát, láthatóan élvezettel játszott.) A sorozat a regénynél jobban kiemeli a motivációját, ettől még szimpatikusabbá válik az amúgy is figyelemre méltó karakter. Az Éjúr összetett és impozáns személyiség, nem véletlenül ő a legtöbb olvasó kedvence Ben Barnes nélkül is. (Spoiler! Annak ellenére, hogy negatív hős, aki semmitől sem riad vissza a céljai elérése érdekében. Spoiler vége!) Viszont nem értem, miért kellett elkeresztelni Kirigan tábornokra, az Éjúr elnevezés tökéletesen illik hozzá és sokkal misztikusabb is, a kettő együtt feleslegesnek hatott.


Leigh Bardugo Ben Barnes társaságában a budapesti forgatáson. A szemfülesek felfedezhetik az írónőt a grisák között. Forrás: Facebook


Talán Kaz esetében vagyok egy kicsit kritikusabb. Minden részlet passzolt vele kapcsolatban, az összkép mégis haloványabb lett a regényhez képest. Félelmetesebb kép él a fejemben róla. Lehet, hogy furcsán hangzik, de a sorozatban valahogy veszélytelen szélhámosnak tűnt, mintha a gyerekkori énjére építették volna fel a karaktert. Meg fog lepődni, aki ezután veszi a kezébe a Hat varjút, mert ott Kaz igazán könyörtelen és céltudatos oldalával fog találkozni. A zseniális stratégiai és vezetői képességeiből itt nem sok mutatkozott meg, mindössze az 5. epizódban villant fel valami. Nekem az volt az érzésem, hogy Jesper és Inej simán lejátszották, ők fergeteges alakítást nyújtottak, miközben Kaz kicsit háttérbe szorult. Jesper a poénjaival a regényben is brillírozik, de a képernyőn még inkább hódít, és Inej jelenetei is emlékezetesek. A mutatványos rész lenyűgöző, le a kalappal a színésznő előtt! Ezzel szemben Kazról a cuki szemei és a szomorú, kiskutyára emlékeztető tekintete jut eszembe. Szóval a bandafőnöki pozícióján lehetne még mit erősíteni, számomra egyáltalán nem tűnt tekintélyt parancsolónak és félelmet keltőnek. Ettől függetlenül szerethető úgy, ahogy van, engem nem zavar, ha sorozatban ez a szelídebb változat marad meg a későbbiekben is. A könyvbeli Kazra felnézek a zseniális húzásai miatt, de néha kirázott tőle a hideg (lásd: 200. oldal), ő a Trónok harcából sem lógna ki.

Matthias és Nyina szálát nagyon szerettem, szerintem az ő alakításuk kiválóan és tökéletesen könyvhűre sikerült. A fjerdai boszorkányüldöző és a szókimondó, bátor szívtörő lány közt pont ugyanúgy pattogtak a szikrák a sorozatban, mint ahogy korábban sisteregtek a lapok. Vártam a jeleneteiket. Tökéletesen visszaadták a gyűlölet és vonzódás kettős érzését. Az ő kapcsolatukban csúcsosodik ki, hogy a világ szemében mennyire ijesztő, ha valaki eltér a megszokottól, és hova vezethet ez a félelem. A szórakoztatás mellett ennek a sorozatnak az is fontos célja, hogy harcoljon az előítéletek ellen. (Erre még rá is erősítettek azzal, hogy Alinát félig shu származásúnak állították be, ami miatt a lányt már előzőleg atrocitások érték.)

Alina és Mal. Muszáj vagyok kitérni rájuk, mégsem kerülhetem meg az Árnyék és csont tényleges főszereplőit. Bár nem véletlenül hagytam őket a végére, a trilógia második részének olvasása közben elvesztették a szimpátiám. Én még két ilyen szerencsétlent nem láttam, hatalmas melodrámát kavartak! De nem akarok előrerohanni és spoilerezni, így csak annyit mondok, a sorozatban kivételesen jól megragadták a karakterüket, rokonszenves a bemutatásuk. Az ő esetükre is igaz, hogy eltalált a szereplőválogatás, és szép volt a gyerekkori kötelék ábrázolása. Tömören, de jól érzékeltették azt a belső küzdelmet is, amit Alina a függetlenedéséért és lelki megerősödéséért folytatott. Amíg ugyanis lelkileg Malba kapaszkodott, aki miatt elnyomta magában a grisa képességét, nem tudta használni és irányítani azt. A filmsorozat nagy előnye, hogy nem időzik hosszasan Alina tétova, könnyen befolyásolható és önmarcangoló személyisége fölött. Remélem, hogy megőrzik ezt a tendenciát a későbbi évadokban is! 

Összegzés: 

Csemegének bizonyult számomra ez a feldolgozás. Fantasztikus a szereplőválogatás, ügyesen felépített a cselekmény, eddig nagyszerűen sikerült a két regény elemeinek egybeolvasztása. Lenyűgöző a képi világa és a zenei aláfestés is megragadott. Külön élmény felfedezni benne a magyar forgatási helyszíneket és színészeket. Látványosan indult a grisaverzum bemutatása, kíváncsian várom a folytatást! 

A két könyvsorozat olvasótáborának feltétlenül ajánlom, nem fog csalódást okozni. Érdemes azoknak is próbát tenni vele, akik nem ismerik, de szeretik a fantasy műfaját. 

Megtekinthető a Netflixen szinkronos és magyar feliratos változatban is. 

Trailer: 





2021. április 20., kedd

A Love So Beautiful (Szépek voltunk együtt)

 A Love So Beautiful (Szépek voltunk együtt)  



Dél-koreai minisorozat, 2020

Műfaj: romantikus, iskolai, vígjáték

Epizódok száma: 24  (21-25 perces)

Szereplők: Kim Yo Han, So Joo Yeon, Yeo Hoi Hyun

Elöljáróban:

A Something in the Rain után úgy döntöttem, hogy egyelőre félreteszem a nagy horderejű sorozatokat. A való életben és a képernyőn keresztül is túl sok lett egyszerre a szívszorító drámából és a komoly problémákból. Ezért elhatároztam, hogy keresek valami cukit, fiatalosat. Így esett a választásom erre a sorozatra, ami egy azonos című kínai produkció koreai feldolgozása. Hát, mit ne mondjak, csöbörből vödörbe estem! Nem teljesen azt a rózsaszín történetet kaptam, amire számítottam. Alapvetően azért vidám és tündéri, de nem bántam volna, ha végig az marad.

Abból indultam ki, hogy a tinitörténetek általában nagyon aranyosak, és ez is az, csakhogy sokkal hosszabb időszakot ölel fel, mint a középiskolai évek, az egyetemen át egészen a szereplők 30 éves koráig ível. Így a későbbiekben pont ugyanazokkal a problémákkal és szomorúságot kiváltó okokkal szembesültem, mint amiket elkerülni igyekeztem. Szerencsére a vége azért nem okozott csalódást.

A történetről:

Öt fiatal sorsát kíséri végig a gimnázium első osztályától 30 éves korukig. (Most tudtam meg, hogy Dél-Koreában a gimnázium 3 osztályos, tehát a sorozat első fele 17-18-19 éves korukra esik.)

A mesélő Shin Sol-i, egy szeleburdi, kedves lány, aki nem jeleskedik a tanulásban, viszont nagyon ügyesen rajzol, és nyíltan szerelmes az egyik osztálytársába, Cha Heon-ba. A két fiatal egymás szomszédságában lakik, és gyerekkoruk óta jóban vannak, de úgy tűnik, hogy a lány romantikus érzelmeit a fiú már nem viszonozza. Őt sokkal inkább a tanulás köti le, mivel komoly hivatásra készül. Ellenben az új fiú, Woo Dae Seong, az ifi úszó azonnal érdeklődni kezd a lány iránt. Ezzel egyből körvonalazódik a jól megszokott szerelmi háromszög, ami a koreai doramák egyik kedvenc alappillére.

Fontos szerepet kapnak még az osztálytársak, főleg Sol-i legjobb barátai: Kang Ha Yeong, aki titokban az iskolai ápoló után epekedik és Jeong Jin Hwan, aki énekesi karrierről álmodik.



Véleményem:

Nekem a gimnáziumi évek tetszettek, jól tükrözték a fiatalok életvidámságát és félszegségét, az első szerelem körüli bonyodalmakat és érzelmi hullámvölgyeket. Humoros és megható részek váltogatták egymást, jókat mosolyogtam közben. Felnőtt fejjel épp azért néz az ember néha tinitörténeteket, mert jólesik nosztalgiázni, újra átélni a fiatalkori érzéseket. Szeretem az ilyen aranyos kis sztorikat.

Mivel ez egy minisorozat, nem mélyed bele a diákok mindennapjaiba, inkább csak kiragadott jeles eseményeken keresztül (pl.: úszóverseny, karácsony, szülinapok, színielőadás stb.) kapunk ízelítőt a szereplők életéből. Emiatt sokszor már az elején olyan érzésem volt, hogy rohan velük az idő. A cselekmény végig az első szerelem édes-bús pillanatai körül forog, de nagyon felszínesen érint komoly problémákat is, szóba kerül pl. az iskolai bántalmazás, a nyomás okozta depresszió, vagy a szülők válása.

A zenéje kedves és vidám. Az egyik betétdalt a főszereplő, Kim Yo Han énekli, aki kinézete és hangja alapján akár Cha Eun Woo kisöccse is lehetne. Ez női szemmel nézve egyértelműen növeli a sorozat élvezeti értékét.




Örültem volna, ha az érettségi utáni évben lezárul a történet (17. epizód). Odáig szívmelengető volt az egész, és szépen kicsúcsosodott a romantika, a történeti ív végére is pontot lehetett volna tenni. Az alkotók azonban úgy gondolták, hogy ennek az öt fiatalnak a sorsát tovább kísérik a felnőtté válás rögös útján, és felkavarják körülöttük az állóvizet (már ha a szerelmi háromszöget és a mindennapos tinidrámákat annak lehet tekinteni).

Az egyetemi időszakot másfél epizódba belepréselték (kb.30 perc), amit már nehezményeztem, előbújt a kritikus énem. Szerintem ez legalább olyan jelentős időszak az ember életében, mint a középiskolás évek. Odáig is gyorsnak éreztem az időbeli ugrásokat, de itt egyenesen fénysebességre kapcsoltak az események, egyik pillanatról a másikra már nem hónapokat, hanem éveket ugrottunk, és ettől erős hiányérzetem támadt, szinte észrevétlenül csöppentünk a munkavállalás nehézségei közé. 

Pedig az egyetemi évek alatt lett volna lehetőség a szerelmi szál elmélyítésére, de  – számomra érthetetlen okokból –, a sorozat készítői ezt nem akarták megtenni, így a főszereplők romantikus kapcsolata a felnőtt időszakban szinte végig egy helyben topogott.

(Spoiler! Egyenesen abszurdnak találtam, hogy majdnem 30 éves korukig vártak a szerelmük beteljesedésével, amikor már 20 évesen is együtt jártak. A gimis részeknél még csak kerülgették egymást, viszont az egyetemi évek alatt és a munkavállalás időszakában már teljesen érthetetlen, hogy mindössze csak csókokig jutottak. Ha a valóságban is így mennének a dolgok, az erősen megkérdőjelezné az érzelmeik hitelességét. Szerintem itt érződik, hogy kínai mintát követ a sorozat, ők hihetetlenül konzervatívak a szex kérdésében. Spoiler vége!)

Rózsaszín felhőkre áhítozó kis lelkem így a sorozat második felében sokáig hoppon maradt, kapott viszont helyette egy nagy konfliktust, ami bizonyos szempontból kísértetiesen hasonlított a Something in The Rain-ben látottakhoz. Az éppen eléggé megviselt, pont nem hiányzott, hogy rögtön utána egy cukinak vélt sorozat rákontrázzon. Biztos vagyok benne, hogy ha máskor nézem, nem veszem ennyire zokon, hiszen ez egy vígjáték, csak rossz volt az időzítés. Még az a szerencse, hogy a szomorú részeket sem bonyolították hosszasan, a hátralévő műsoridő elegendő mozgásteret biztosított az érzelmi feszültség feloldására.




Összegzés:

Könnyed, fiatalos, lényegében derűs sorozat. Elsősorban tiniknek és gyermeklelkű felnőtteteknek ajánlom, kiváló nosztalgiázásra. Háromnegyed része a gimis időszakra fókuszál, azok az epizódok nagyon aranyosak és viccesek, a korai felnőtt évek viszont egy kicsit összecsapottra és kevésbé cukormázasra sikerültek. Sajnáltam, hogy elnyújtották a történet idővonalát. Az életkorral együtt változott a sorozat hangulata, nem tűnt el, de megkopott a cukiság. Nyilván az volt a szándék, hogy bemutassák, az iskolapadon kívül keményebb az élet, de az előzményekhez képest élesnek találtam a váltást. Jó volt egyszer megnézni, a zenéje felkerült a lejátszási listámra, és végre megtudtam, melyik doroma alapján készült az a mém, ahol a lány vigyorogva kijelenti: "Mindenki az oppám, aki jóképű és gazdag!".


Magyar felirattal elérhető a Netflixen.

Trailer: 



2021. április 19., hétfő

Something in the Rain

 Something in the Rain 



Dél-koreai televíziós sorozat, 2018

Műfaj: romantikus, dráma

Epizódok száma: 16

Főszereplők: Son Ye Jin, Jung Hae In


Elöljáróban: 

Két hónappal ezelőtt, amikor az Egy tavaszi éjszaka c. sorozatról írtam, a Koreai Doramák csoportban nagyon sokan ajánlották, hogy nézzem meg Jung Hae In másik sorozatát, a Something in the Rain-t is. Egész jó kis beszélgetés kerekedett arról a poszt alatt, hogy kinek melyik tetszett jobban. Akkor döntöttem el, hogy mindenképpen megnézem, és saját véleményt alakítok ki róla.

A történetről:

A főszereplők nagy korkülönbség ellenére szeretnek egymásba. Yoon Jin Ah 35 éves, egy kávécég felügyelőjeként dolgozik,  Seo Joon Hee pedig a legjobb barátnőjének az öccse. Ő számítógépes játékok tervezésével foglalkozik. Mindig jó barátságban voltak, a kapcsolatuk akkor változik meg, amikor a srác több éves külföldi munkájából tér vissza. 

Jin Ah élete kívülről kiegyensúlyozottnak látszik, de valójában több problémával is küzd. Bár felelősségteljes munkát végez, a munkahelyén a közvetlen főnöke a többi női alkalmazottal együtt őt is kihasználja és zaklatja. A magánélete sem túl rózsás. Még együtt lakik a szüleivel és az egyetemista öccsével, így otthon sincs sok mozgástere, és a szülei által felmagasztalt barátja megcsalja. Seo Joon Hee törődése és szeretete ébreszti rá, hogy ő is értékes, szeretetreméltó személyiség. Ez erőt ad számára, hogy határozottabban kiálljon önmagáért. Titokban randevúzni kezdenek, és hamarosan szenvedélyes, mindent elsöprő szerelem lángol fel közöttük, a fiú valósággal a tenyerén hordozza. 



A kapcsolatuk gyorsan olyan szintre jut, ahol már nehéz tovább titkolni az érzéseiket. Ekkor azonban szembe kell nézniük a kollégák, a barátok és a családjuk ellenzésével. Ez utóbbi jelenti a legnagyobb problémát, ugyanis a fiú nemcsak fiatalabb, hanem még abból a szempontból sem számít jó partinak, hogy félig árva, és az apukája külföldön él, tehát nem rendelkezik patinás családi háttérrel. Márpedig Jin Ah anyukája számára ez mindennél többet jelent, ebben, és nem a boldogságban látja a lánya jövőjének a biztosítékát, és a meggyőződése érdekében nagyon messzire hajlandó elmenni. Amit az a pöttöm kis asszony művelt, attól kinyílt a bicska a zsebemben, és attól is, hogy az egész családja hagyta magát általa terrorizálni. A megértéshez azonban tudni kell, hogy náluk nagyon erős a kollektív felelősségvállalás, és a szégyen kultúrája mélyen gyökerezik. Ha valaki hibázik, az foltot ejt az egész család becsületén, ezért mindenki törekszik rá, hogy ezt elkerüljék.

Véleményem:

Csodálatos szerelmet feldolgozó sorozat, de nehezen emészthető. Az eleje rendkívül szép, egyenesen mesébe illő, viszont a második fele olyan bonyodalmakkal terhes, amelyek lassan aláássák ezt a gyönyörű kapcsolatot. Kegyetlenül rávilágít a jelenlegi koreai társadalom hibára, a mindenféle mássággal kapcsolatos elfogadás hiányára – bár ez világszerte probléma, mert alapvetően az emberi természetből fakad –, illetve arra, hogy a konfuciánus értékrendre épülő, tekintélyelvű nevelés szerint a szülők teljes mértékben beleszólhatnak a felnőtt gyermekeik párválasztásába. A főszerelők megpróbáltak ez ellen lázadni, több-kevesebb sikerrel. Az én lelkemet megviselte ez a történet, annak ellenére, hogy a vége nem mondható rossznak.



Összehasonlítva tehát Jung Hae In két sorozatát, számomra az Egy tavaszi éjszaka kedvesebb emlék marad, noha ez sokkal szenvedélyesebb. A két sorozat hangulata és zenéje hasonló, az érzelmi ívük viszont teljesen eltérő. Az tavasziban a szerelmi szál a kezdeti nehézségek után felfelé ível, és nem törik meg, az esősben pont fordítva. Itt kezdetben szárnyaló, majd süllyedni kezd, és a vége felé két olyan mélypont is van, ami valósággal arcul csapott, és még csak nem is írhattam őket a fúria anyuka számlájára. Napokkal ezelőtt fejeztem be, de még mindig nem hagy nyugodni a történet. Mégsem bántam meg, hogy megnéztem, mert az első fele tényleg gyönyörű, és az utolsó percekben mentették, ami menthető, így reményteljessé vált a befejezés.

Angol felirattal elérhető a Netflixen.

Teaser:



2021. március 26., péntek

A Werewolf Boy (A farkasfiú)

 

A Werewolf Boy (A farkasfiú)



Dél-koreai film, 2012

 Játékidő: 122 perc

Műfaj: romantikus, fantasy

Főszereplők: Park Bo Young, Song Joong Ki

Ezt a filmet azoknak ajánlom, akik kedvelik a művészien szép, de szomorú történeteket.

Elöljáróban:

Általában kerülöm a szomorúan végződő filmeket és könyveket, nyomós okkal azonban néha kivételt teszek. Jelen esetben az indokot a színészek és a téma szolgáltatták. Mindkét főszereplő (Park Bo Young és Song Joong Ki) elbűvölt már az alakításával korábban, ráadásul nagyon szeretem a vérfarkas meséket. A legnagyobb kedvenceim közé tartozik Maggie Stiefvater: Borzongás c. könyvsorozata, ami hasonlóan gyönyörű szerelmi történet egy fiatal lány és egy vérfarkas fiú között. Az is szomorkás, de kevésbé megrendítő.

A történetről:

Egy idős hölgy visszaemlékezésén alapul. Soon Yi fiatal korában tüdőbetegségben szenvedett, özvegy édesanyjával és kishúgával az orvos tanácsára költözött a hegyekbe, egy aprócska faluba.

A település határán álló hatalmas házat az elhunyt apa üzlettársának a fia veszi meg számukra. A fiú segítsége nem önzetlen, Soon Yi-t akarja megszerezni magának. Új otthonukról kiderül, hogy eddig kerülték a falubeliek, mert az előző tulajdonos egy különös, magának való tudós volt, aki farkasokat tartott, és tanulmányozott. A beköltözés után nem sokkal Soon Yi és az anyukája egy szótlan, ismeretlen fiút találnak az udvaron, aki szakadt ruhájával és megrémült tekintetével leginkább egy kidobott kutyára hasonlít. Az édesanyának megesik rajta a szíve, és befogadja maguk közé. A fiú nem tud beszélni, nem ismeri az emberi szokásokat, ezért kezdetben jó nagy kalamajkát okoz, de alapvetően szelíd, jó szándékú és tanulékony. A Cheol Soo nevet kapja és hamar beilleszkedik a családba, valamint elnyeri a falubeliek bizalmát is. A fiú rajongással néz fel Soon Yi-re, aki a hétköznapi élet apró dolgaira és olvasni tanítja. A két magányos fiatal közt erős érzelmi kötődés alakul ki, elválaszthatatlan barátokká válnak. Ez viszont gyorsan kiváltja a lány udvarlójának féltékenységét és haragját. Az elkényeztetett és felfuvalkodott Ji Tae eltökéli, hogy mindenáron eltávolítja Soo Yi közeléből Cheol Soo-t. Összetűzéseik során egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy Cheol Soo nem hétköznapi fiú, és a helybeliek elkezdenek szörnyetegként tekinteni rá.

Soon Yi dala Cheol Soo-nak: 


Véleményem:

Szerintem ez a dél-koreai film megállja a helyét a nyugati vérfarkas történetekkel összehasonlítva. Más atmoszféra lengi körül, de a sztori jól felépített, és a fiatal színészek játéka igazán megragadó. Összességében drámai, de tartalmaz aranyos jeleneteket is. Igyekszem ezekre emlékezni. A vége művészi jellegű, álom és valóság határán egyensúlyozik, egyszerre megható és szívszorító. Engem mélyen felkavart, nem sikerült lélekben kellőképpen felkészülnöm rá. Az érzékeny lelkű nézőket ezért arra intem, gondolják át, mielőtt belekezdenek. Nem véletlenül kezdtem el még aznap este Az űrsepregetőket nézni, muszáj volt egy másik Song Joong Ki filmmel ellensúlyoznom. Ha nem teszem, szerintem még most is a szívem törött darabkáit szedegetném össze a padlóról. Egy kicsit boldogabb befejezéssel kedvencemmé válhatott volna, de így inkább gondolatban lelakatolom, és a tudatom egy távoli zugába rejtem. Sokáig nem is akartam ajánlót írni róla, viszont biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok, akik szeretni fogják, annak ellenére, hogy döbbenetesen szomorú.

(Spoiler! A vége olyan volt, mintha a Titanic és a Hegylakó tragikumát ötvözték volna egybe. Biztosra vettem, hogy valamelyik főszereplő nem éli túl, de ez a lezárás sokkal inkább lesújtott. 47 évet töltöttek külön, miközben a lány férjhez ment, gyerekeket nevelt, majd ősz hajú nagymamává vált, mialatt a srác megőrizte a fiatalságát, és hűségesen várta. Jaj, amikor megszólalt, csak úgy potyogtak a könnyeim! Megtartotta a lánynak tett ígéretét. A következő reggelt viszont egyáltalán nem tudtam értelmezni. Soon Yi szó nélkül beült az autóba, és búcsú nélkül elhajtott, a szerencsétlen Cheol Soo meg döbbenten nézett utána. Nem nagyon tudott meghatni, hogy az öreg ház végül nem került eladásra. Számomra borzasztó és értelmetlen volt ez a befejezés, amin némileg enyhített a csoda szép zenei aláfestés és a hóember építése a stáblista felsorolása alatt. Spoiler vége!)

A film magyar felirattal megtalálható a videa.hu oldalon (A farkasfiú, 2012).

Trailer: 



2021. március 22., hétfő

Space Sweepers (Az űrsepregetők)

 

Space Sweepers  (Az űrsepregetők)



Dél-koreai sci-fi film, űropera

Bemutató: 2021. febr.5. (Eredetileg 2020-ban került volna bemutatásra a koreai mozikban, de a pandémia miatt végül a Netflixen bedütált.)

Játékidő: 136 perc

Főszereplők: Song Joong Ki, Kim Tae Ri, Jin Seon Kyu, Yoo Hae Jin, Park Ye Rin

Elöljáróban:

Régen láttam sci-fit, ez most határozottan jólesett a lelkemnek! Minden előzetes ismeret nélkül, csupán Song Joon Ki nevére keresve kattintottam rá, és azonnal magával ragadott. A látványvilága lenyűgöző, a történet pedig izgalmas és megható. kifejezetten zokon vettem, amikor rájöttem, hogy nem egy 16 részes sorozatba kezdtem bele, mindössze 136 percet kaphatok belőle. Szívesen időztem volna még a főhősökkel! Tökéletesen elvarázsoltak.

A történetről:

2092-ben járunk, amikor a Föld szennyezettsége olyan szintet ölt, ami ellehetetleníti az emberek életét. Az utcákon gázálarcban lehet csak közlekedni, elképesztő a nyomor, a tiszta élelem aranyat ér. A kilátástalan helyzetből kiutat az UTS vállalat által létrehozott gyönyörű űrkolónia nyújt. A dolog szépséghibája, hogy ebbe az édenkertbe csak a lakosság 1%-a juthat el, az UTS mindenható elnökének szigorú válogatása alapján. A többiekre lassú pusztulás vár. Az UTS világán kívül élők egy része, köztük főszereplőink, a Győzelem névre keresztelt űrhajó legénysége is űrszemét begyűjtéséből tengetik életüket. Miközben versenytársaikat kicselezve lecsapnak egy újabb roncsdarabra, rájuk mosolyog a szerencse, és megtalálják a Dorothy nevű kislányt, akit a UTS és a Fekete Rókák nevű terrorszervezet is nagy erőkkel keres. A körözés szerint ő egy rendkívül veszélyes humanoid robot, melyben hidrogénbombát rejtettek el. Hőseink (Tigris Park, Jang kapitány, Tae-ho és Bubs robot) először tőkét akarnak kovácsolni az ölükbe pottyant kis androidból, de hamarosan ráébrednek, hogy sokkal több forog kockán a megélhetési gondjaiknál.




Véleményem:

Igazán szórakoztató film, tökéletes kikapcsolódást nyújtott. Néha jót nevettem rajta, máskor megkönnyeztem, és sokszor majd kiugrott a szívem a helyéről az izgalmas fordulatok láttán. Ritkán nézek sci-fit, inkább a romantikus műfajt kedvelem, így számomra nem tűnt klisésnek. Elképzelhető azonban, hogy az űrhajós filmek szerelmesei nem fogják ennyire lebilincselőnek találni. Az biztos, hogy engem lenyűgözött. Talán 1-2 olyan momentum akadt az akciójelenetek közben, amit hitelesség szempontjából megkérdőjeleztem, de könnyedén átsiklottam felette, annyira lekötött a sztori. A kalandon és a látványvilágon túl mélyen megérintett, amikor feltárult a szereplők múltja, és kiderült, ki milyen keresztet cipel. Felemelő volt azt látni, ahogy az események hatására a legénység tagjai közt sokkal szorosabb bajtársi kötelék alakult ki. Egy csöppnyi szeretet kovászként hatott rájuk, és a kezdetben oly elkeseredett és széthúzó társaság lassan családias jelleget öltött. Ettől súlyt kapott, és igazán drámaivá vált az egész történet. A végkifejlet kifejezetten tetszett, nagyon pozitív hatást keltett bennem.

Bátran ajánlom azoknak, akik egy szórakoztató és látványos sci-fit szeretnének megnézni!



Elérhető a Netflixen magyar felirattal.


Trailer: 



2021. március 1., hétfő

One Spring Night (Egy tavaszi éjszaka)

 One Spring Night (Egy tavaszi éjszaka)




Dél-koreai televíziós sorozat, 2019
Műfaj: romantikus
Epizódok száma: 16
Főszereplők: Han Ji Min, Jung Hae In, Kim Jun Han

Nagyon szép, lassan épülő szerelmi történet, komoly mondanivalóval.

Elöljáróban: 

Általában az ennél pörgősebb sorozatokat kedvelem, de a Crash Landing On You után muszáj volt egy kis szünetet tartanom – túl nagy hatással volt rám az a történet –, és az Egy tavaszi éjszaka a maga különleges, lassú kibontakozásával és finomságával tökéletesen alkalmas volt arra, hogy megtörje a jeget, és visszacsábítson a doramák világába.

A történetről:

Főhősei a 30-as éveik elején járó fiatalok. Yoo Ji Ho egyedülálló apuka, egy kedves mosolyú és szelíd természetű gyógyszerész, Lee Yeong In pedig egy határozott egyéniségű könyvtáros. Ő éppen a hosszú ideije tartó, de elhidegült párkapcsolatából próbál kilépni, nem sok sikerrel. Kettejük váratlan találkozása sorsfordító érzéseket indít el, akaratlanul érdeklődni kezdenek egymás iránt. Sokáig küzdenek a vonzalmuk ellen, de a sors újból és újból egymás útjába sodorja őket.  




Véleményem: 

Úgy tűnik, közel sem láttam még elegendő napjainkban játszódó doramát ahhoz, hogy ismerjem a koreai társadalom működését, illetve egyik sem volt ilyen problémákra kihegyezve, mert itt sok dolog meglepett, sőt, egyenesen megdöbbentett. Ki gondolta volna, hogy náluk egy komoly párkapcsolatot, amelyet a szülők is támogatnak, kis híján nehezebb felbontani, mint egy házasságot? Azzal nyilván tisztában vagyok, hogy a szülői engedély a múltban elengedhetetlen feltétele volt a párkapcsolatoknak, de azt nem sejtettem, hogy a mai napig ilyen óriási jelentőséggel bír, és a hiánya ellehetetleníti egy pár boldogságát. Arra meg végképp nem számítottam, hogy az egyedülálló szülők társadalmi megítélése ennyire negatív és tragikus. Majdhogy nem úgy kezelték, mintha köztörvényes bűnözésről lett volna szó. Hatalmas és szívszorító dráma kerekedett ebből a három alappillérből. Emellett a sorozat foglalkozik még a családon belüli erőszak kérdésével is. Talán ez az egy pont volt az, ahol megnyugodva állapítottam meg, hogy legalább jogalkotás terén minden rendben van, nem állnak rosszul a dolgok. 

 


Szóval volt itt nehezen emészthető téma bőven, végül is négy család életébe és problémáiba láthatunk bele, de mindezeket oldja az édes romantika és a férfi főszereplő, Jung Hae In tündéri mosolya. Előfordultak mélypontok, amelyeken tényleg ez lendített át. Visszagondolva úgy látom, hogy vétek lett volna ezt a sorozatot feladni, nagyon sokat tanultam belőle, magyarázatot kaptam a közben felmerülő kérdésekre.

A romantikára visszatérve, végig érezhető az a finom báj, ami általában a doramák egyik velejárója és vonzereje. Gyönyörűen ábrázolja, ahogy a két fiatal egymás iránti kötődése kialakul és megerősödik. Örültem neki, hogy nem ragadtak le a kezdeti (szerelmesen andalgunk és nézzük egymást) fázisnál, hanem szépen bemutatták az együttjárás valamennyi lépését. Számtalanszor tapasztaltam már, hogy a színészek egyetlen pillantásba is képesek belesűríteni tengernyi érzelmet, de azért az emberben csak felmerül a gondolat, hogy ennél többől szól az élet, és a szerelemnek a lelki mellett van testi oldala is.

Nagyon tetszett, hogy Yoo Ji Ho a szelíd természete ellenére, ha kellett, képes volt határozottan kiállni önmagáért és a szeretteiért. Jól kiegészítették egymást az érzékeny, de harcos természetű Lee Yeong Innel. Az meg hab a tortán, hogy miután egymásra találtak, nem hagyták, hogy a különböző áskálódások szétválasszák őket, együtt néztek szembe a problémákkal, elszántan küzdöttek a boldogságukért. Pedig nagyon sok akadályt kellett legyőzniük, és lélekben már felkészültem a szokásos forgatókönyvre, hogy a nehezen elért felhőtlen percek után sokkal több szomorúság következik majd, de kellemesen csalódtam. Elégedett mosollyal búcsúztam a történettől.

 


Összegzés:

Szerintem ez a sorozat nagyon sokat adhat, de meg kell fontolni, hogy milyen lelkiállapotban kezdi el az ember. Aki éppen felhőtlen kikapcsolódást keres, és nagyokat szeretne nevetni, valószínűleg nem fogja értékelni. Olyankor érdemes belevágni, amikor egy kicsit komolyabb, lassan felépülő szerelmi történetre vágyunk. Rengeteget lehet tanulni belőle a dél-koreai emberek hétköznapi életéről és nehézségeikről.


Megtekinthető a Netflixen magyar felirattal.

Trailer:



2021. február 27., szombat

Cassandra Clare – Wesley Chu: A mágia vörös tekercsei

Cassandra Clare – Wesley Chu: A mágia vörös tekercsei




Fülszöveg:

Magnus Bane boszorkánymester és Alec Lightwood
együtt utazzák be a világot.


Magnus Bane csak egy jó kis vakációra vágyott Alec Lightwooddal, az árnyvadásszal – pazar európai körutazásra. Csakhogy jóformán meg sem érkeznek Párizsba, amikor előkerül egy régi barát, és híreket hoz egy Karmazsin Kéz nevű démonimádó szektáról. Egy szektáról, amit minden jel szerint Magnus alapított. Réges-régen. Viccből.

Magnus és Alec Európát átszelve veszi üldözőbe a Karmazsin Kezet és titokzatos vezetőjét, mielőtt a szekta még nagyobb kárt okozna. Ha nem lenne elég baj, hogy a romantikus vakációnak lőttek, lépten-nyomon démonokba ütköznek, és már azt sem tudni, ki a barát, ki az ellenség. Miközben az igazság után kutatva egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, Magnusnak és Alecnek jobban meg kell bíznia egymásban, mint valaha – akkor is, ha így rég rejtegetett titkok kerülnek a felszínre.

Az árnyvadászok világában játszódó új trilógia első kötete.
Malec a javából! Élvezd fergeteges kalandjaikat!


Oldalszám: 416
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: The Red Scrolls of Magic
Fordító: Kamper Gergely
ISBN: 9789635613748
Elit start: 2020.11.24
Országos megjelenés: 2020.11.27


Véleményem:

Felüdülés volt a lelkemnek visszatérni a régi szép időkhöz a Gonosz fortélyok okozta csalódás után. Hosszú éveken keresztül rajongásig szerettem Cassandra Clare árnyvadász történeteit, de a legutóbbi trilógiája egyáltalán nem kápráztatott el. Ez a Malec időutazás viszont csodálatosan sikerült! A regény visszarepít a Bukott angyalok városának eseményeihez, amikor Magnus és Alec európai körutazásra indultak. Végre bepillantást nyerhettem az első közös vakációjukba! Nos, igazán emlékezetesre sikerült, de esetükben nem is vártam kevesebbet egy merényletekkel megspékelt fergeteges kalandnál.

Teljesen olyan érzés volt, mintha a 10. Bane krónika, az Igaz szerelem (és egy első randi) hosszabb verzióját olvastam volna. Ugyanaz a gyengéd, mégis szenvedéllyel átitatott szerelem süt át a lapokon, és ugyanúgy az együttes problémamegoldás van a középpontban. Az első perctől kezdve a hatalmába kerített a nosztalgiázás, minden közös jelenetüket nagyon élveztem. Végre visszatért a Magnustól megszokott, sziporkázó és szarkasztikus humor is, amit lehetetlen megunni! Ők voltak az első LMBTQ páros, akiket megszerettem, és megnyugodva konstatáltam, hogy még mindig képesek elvarázsolni.


Illusztrátor: Lemonciel


Ami az alaptörténetet illeti, nem tudom, hogy a szerzőpáros melyik tagjának a fejéből pattant ki az isteni szikra, de meghajlok a zsenialitása előtt. Milyen ragyogó elgondolás, hogy Magnus egykor viccből szektát alapított, amire már nem is emlékszik! És ahogy az általában lenni szokott, időközben a visszájára fordult az eredeti elképzelés. Így Alec és Magnus azon kapta magát, hogy egy pusztító szektát kellett sürgősen felszámolniuk. Ez az ügy rendesen keresztülhúzta a romantikus terveiket, mindkettejük, de főleg Magnus számára sok aggodalmat okozott. A kapcsolatuk nagyon friss volt még, épphogy túléltek egy háborút, és ismét egy veszélyes kalandba csöppentek, ami keményen próbára tette az egymás iránt érzett bizalmukat és szeretetüket. Magnus – ismerve a világ kegyetlenségét – okkal tartott attól, hogy múltbéli hibája miatt elveszítheti szerelmét, de Alecet éppúgy félelem és bizonytalanság gyötörte. Könnyen szétválhattak volna az útjaik, ha nem igaz érzések fűzik őket össze. A végzet ereklyéi sorozatban az elejétől kezdve drukkoltam a kapcsolatuknak, és most újból átéltem azt a felemelő érzést, hogy jelesre vizsgáztak az egymás iránt érzett bizalomból és önzetlen szerelemből. Öröm róluk olvasni, mert mindig a legjobbat hozzák ki egymásból.

 A regény végig lendületes és izgalmas, annak ellenére is, hogy hamar sejteni lehet, ki mozgatja a Karmazsin Kéz szektáját. A hangsúly amúgy sem a démonimádó szekta körüli nyomozáson, hanem a két főhős egymáshoz és a világhoz való viszonyán van, a szerzők célja pedig egyértelműen az, hogy érzékenyebbé tegyék az olvasóikat a társadalmi előítéletekkel szemben.

Kíváncsi voltam, hogy a régi szereplők közül kikkel találkozom majd. Általában szeretem a régi kedvencek felbukkanását, de Cassie könyveinek esetében már óvatos vagyok. Volt, akinek örültem, és volt, akinek nem. Az a tapasztalatom, hogy mennyiség tekintetében gyakran túlzásba esik, de minőségben nem mindig hozza az eredeti színvonalat. (Az is lehet, hogy az emlékeim csalnak meg, mert sok karakterét elképesztő módon szeretem, és ebből adódóan magasak az elvárásaim.) Itt például az összes ismert boszorkánymester felvonult, és az Alvilág más jeles karakterei is képviseltették magukat. Nem tagadom, felcsillant a szemem Raphael felbukkanása láttán, de hamarosan nagyon átlátszónak találtam a morcosnak álcázott gondoskodását. Nem volt ő ilyen könnyen kiismerhető személyiség, de az sms-ei azért meghatottak. Erőltetettnek éreztem Aline és Helen beépítését is. Szerencsésebb lett volna több új szereplővel dolgozni, vagy a lányokat másképp bevonni Alec és Magnus történetébe. A Római Intézetnél történtek egyszerűen abszurdnak hatottak, sőt az egész intézet egy rossz viccnek tűnt. Arra a fejezetre ráfért volna egy alapos átírás. (Spoiler! A Római Intézetben először Alec csak úgy lazán kiadja a titkát – és ezzel együtt Magnus életét – az első ismerősnek, akibe belefut, majd Helen viselkedik őrült és fennhéjázó módon, mintha legalábbis ő vezetné az intézetet. Közben a valódi intézetvezetőnek nyoma sincs, és a római árnyvadászoktól csak gyenge poénok telnek. Akárhonnan nézem, nekem ez a rész nem tetszett. A lányokba vetett bizalom kérdését hihetőbben is elő lehetett volna adni. Spoiler vége!) De spongyát rá, Magnus csodás humora és az édes romantika elfedi a tökéletlenségeket!


Az én Magnusom örökké Godfrey Gao marad, noha mindkét filmfeldolgozástól elhatárolódom. A filmet Jace szereposztása miatt eleve kizártam (számomra ő minden más karakternél többet nyom a latban), a sorozat viszont azzal okozott csalódást, hogy csak nyomokban tartalmaz könyvhűséget. 

A fordításból származó elírásokra már előre figyelmeztettek (pl.: Jace helyett James), így ez nem ért meglepetésként, és semmit nem vont le az olvasási élményből.

A +16-os korhatár besorolást indokoltnak tartom, de nem a szerelmes jelenetek, hanem Magnus megrázó gyerekkori élményei miatt. Intimitás terén a regény a 10. Bane krónika szintjén mozog, cuki és szívdobogtató csókjelenetek jellemzik.

A borító igényes kidolgozású, de van egy óriási hibája, hiányzik róla Brooklyn fő boszorkánymestere.

Mindent összevetve hatalmas élmény volt visszacsöppenni Alec és Magnus szerelmének kezdeti időszakába. Izgalmas, humoros és tiszta érzelmekkel átszőtt történet, csak úgy olvastatja magát. A vége nagy csattanót tartogat. Reménykedtem egy ilyen fordulatban, és nagyon várom a folytatást! Malec rajongóknak kihagyhatatlan olvasmány, de szerintem mindenki élvezni fogja, aki szereti az árnyvadász sorozatokat.

Értékelés: 5/4,5 csillag


Illusztrátor: Lady Grey

Kedvcsináló idézetek

„Magnus ezúttal mindent jól akart csinálni Párizsban. Négyszáz éve járta a világot, és ennyi idő alatt megtanulta, hogy akárhová utazik is az ember, a társaság az, ami igazán számít. A kis asztal fölött mosolyogva pillantott Alec Lightwoodra, aki Párizs csillogásával mit sem törődve képeslapokat írt a családjának.

Ahányszor befejezett egyet, Alec odabiggyesztette a végére, hogy: »Jó lenne, ha itt lennél« . Magnus ilyenkor elkapta előle a lapot, és cirkalmas betűivel hozzátette: »Mondjuk ez pont nem igaz«.”

„– Jesszusom, milyen gagyi egy szektám van – nyögött fel Magnus. – Szégyellem magam. Kitagadom a követőimet, amiért gonoszak, és még stílusuk sincsen.”
„– És ez mi? – kérdezte halkan Magnus.
– Állóképesség – felelte Alec.
Magnusnak elkerekedett a szeme.
– Ez komoly?
Alec elvigyorodott.
– Aha.
– De tényleg – folytatta Magnus –, szeretném ezt tisztázni. Nem csak azért mondod, mert szexisen hangzik?
– Nem – válaszolta Alec fátyolos hangon, aztán nyelt egyet. – De örülök, ha így van.”
„Miau Ce-tung félrebillentett fejjel, bizonytalanul közeledett, aztán nyolcasokat írt le Magnus lába körül, mielőtt felugrott rá, majd a karján felmászott a vállára, ahol kényelmesen elhelyezkedett. Magnus füle mellett dorombolt, smirglivel felérő nyelvével egy darabig az arcát nyalogatta, majd miután ezzel letudta a szükséges üdvözlést, leugrott, és vissza sem nézett.
– Én is szeretlek, Miau Ce-tung! – kiáltotta utána Magnus.”