Anita Boza: Az éjszaka érintése

 Anita Boza: Az éjszaka érintése

Fülszöveg:

Seattle sötét éjszakáinál csak Makarov emlékei sötétebbek.

Grace Harris magánnyomozó vagány, talpraesett nő.
Nem ijed meg a saját árnyékától, aktívan bokszol, eltűnt személyeket
kutat fel, és az apjával dolgozik, aki szereti még mindig kislányként kezelni.
Ráadásul Grace-nek van egy különleges képessége,
amit mindenki elől titkol: látja az emberek emlékeit.

Borisz „Makarov” Grigorenko egykori maffiatag, most orosz–amerikai
üzletember, Seattle leghíresebb sztriptízbárjának, a Fáraónak a tulajdonosa.
A múltja elhomályosítja a jelenét, a szíve kemény, mint a beton.

Amikor a Fáraóból eltűnik egy táncoslány, Makarov lesz az első számú
gyanúsított, ezért megbízza a Harris magánnyomozó irodát,
hogy oldják meg a rejtélyt. Grace meg akarja találni az eltűnt lányt,
ám megbízója titkai is legalább ennyire izgatják.

Aztán az eltűnési ügyből gyilkossági lesz, a megbízó iránt érzett kezdeti
ellenszenvből pedig szép lassan vonzalom. Ahogy repedezik Makarov
védőpáncélja, és felizzik köztük a szenvedély, Grace azon kapja magát,
hogy egy kilátástalan kapcsolatba bonyolódott.
Makarov pedig rádöbben: a szívének nem parancsolhat.

„Egy érzelmekkel teli, misztikus történet, ami borzongat és a lelked mélyéig
felkavar. Minél előrébb jársz az olvasással, annál mohóbban akarod
a hátralévő oldalakat.” – konyvszenvedely.blog.hu

Egy szerelem, ami utat tör magának a múlt ködén át,
hogy megváltoztassa a jelent.

Vesd bele magad!

Szereted az érzéki, de tartalmas könyveket?
Vidd haza nyugodtan, tetszeni fog!

Felnőtt olvasóinknak ajánljuk!

A történetről:

Az éjszaka érintése önálló kötet, de a helyszín és a szereplők révén laza kapcsolatban áll az írónő előző krimijével, Az éjszaka színei című regénnyel. Mindkettő Seattle izgalmas éjszakai világába kalauzolja el az olvasót, és mindkét regény női főhőse különleges képességgel rendelkezik. Míg az első kötetben a sztriptíztáncos Veronica látja az emberek auráját, ebben a regényben a magánynyomozó Grace képes érintés útján belelátni mások emlékeibe. Összeköti a két regényt az előkelő sztriptízbár, a Fáraó és a tulajdonosa, Borisz Makarov, aki Az éjszaka színeiben még csak mellékszereplőként jelenik meg, most viszont főszereplővé lép elő. Mindezt annak köszönheti, hogy az olvasók rendkívül szimpatikusnak találták a karakterét, és az írónő több visszajelzést is kapott arra nézve, hogy szívesen tudnának meg többet róla. Ennek ez a regény maradéktalanul eleget tesz, és engem mélyen megérintett Makarov múltja.

Az éjszaka érintése azzal veszi kezdetét, hogy a Fáraó egyik táncoslánya, Miyako eltűnik, és hátrahagy egy levelet, mely szerint a főnökével, Makarovval kezd új életet. Amikor ezt a lány féltékeny barátja számon kéri Makarovon, a férfi azonnal felbérel egy magánnyomozót, hogy lehetőleg még a rendőrségi nyomozás megkezdése előtt kerítsék elő Miyakót. Nem akar ugyanis a bárjában újabb hivatalos nyomozást, és mint kiderül, nyomós okkal kerüli a helyzetet.

Az ügyet Grace, a talpraesett magánnyomozó vállalja, aki általában az apjával kettesben dolgozik, ám a legutóbbi akciójuk során Johnt baleset érte, ezért a lány egyedül kezd kutatni Miyako után. A megbízás elfogadása nem várt bonyodalommal jár, ugyanis Makarov összetéveszti őt egy éjszakai pillangóval. A kezdeti sokk és nézeteltérés után mégis szárba szökken köztük a vágy, és ahogy jobban megismerik egymást, a szívük is elkezd nyílni a másik felé. Azonban az eltűnési ügy súlyosbodik, és Makarovra gyilkosság gyanúja vetül, ami próbára teszi a köztük kialakuló bizalmi kapcsolatot.

Véleményem:

Az éjszaka érintése egy újabb gyöngyszem a romantikus krimik sorában! Izgalmas, rejtélyes és mélyen megindító történet. Ez utóbbi tekintetben felveszi a versenyt Colleen Hoover Csúf szerelem című regényével.

Bevallom, nekem nem Makarov volt a kedvenc mellékszereplőm az előző kötetből, hanem Jack társa, Scott nyomozó, akinek nagyon bírom a humorát. Viszont a zárkózott bártulajdonos is szerzett néhány jó pontot azzal, hogy nem használta ki a nála dolgozó lányokat, és aranyosan törte az angolt. Ezt a két jó tulajdonságát szerencsére itt is megtartotta, de ettől még, akárcsak a kötet női főszereplője, Grace,  eleinte én is komoly fenntartásokkal álltam hozzá. Lássuk be, sem az orosz maffiához fűződő múlt, sem a sztriptízbár üzemeltetése nem túl jó ajánlólevél, ám a fejezetről fejezetre kibomló háttértörténetnek sikerült fordítania a megítélésén. Egészen más megvilágításba helyezte a karakterét, óriási érzelmi pluszt adott hozzá. Ahogy Grace a bizalmába fogadta és a szívébe zárta, úgy én is egyre jobban megkedveltem az ex-maffiózót. Szépen épült föl a köztük kialakuló kapcsolat, a szerelmi szál fokozatosan lett egyre mélyebb és érzékibb. Akarva-akaratlanul is azért drukkoltam, hogy képesek legyenek leküzdeni a közéjük álló akadályokat, és végül megtalálják a boldogságot egymás mellett.

Örültem, hogy ebben a regényben a bizalmat aláásó, rosszindulatú kísértés a női és a férfi főszereplőt egyaránt érintette. Érdekesnek találtam a kimenetelét.

Anita Boza stílusa nagyon eleven, könnyen magával ragadja az olvasót. A karakterei szinte életre kelnek. Amíg Az éjszaka színeinek olvasása közben együtt gyönyörködtem Veronicával az eső látványában, most Grace szemein keresztül azonnal láttam magam előtt az Union-tó csillogó vizét. Azt is szeretem, ahogy az írónő becsempészi a regényeibe szívügyét, az állatok védelmét. Itt sem maradt ez el.

Erről a regényről nem a humor ugrik be elsőnek, de Grace apukája többször megmosolyogtatott, és szélesen vigyorogtam, amikor felfedeztem, hogy az írónő ezúttal még a kedvenc színésze nevét is elrejtette a történetben. A tettes kilétére viszont jóval nehezebben jöttem rá. A nyomozás sok izgalmas fordulatot tartogatott, sokáig nem sejtettem, hogy ki lehet az elkövető. Az indíték szíven ütött, döbbenetesen szomorúnak találtam. Sajnos nem tartom kizártnak, hogy a valóságban is előfordulnak ilyen szívszorító bűntények.

A borítót Szentirmai Anna tervezte. Szerintem jól megragadta a regény hangulatát, hiszen a történet Seattle szenvedélytől fűtött és esős világába hívja az olvasót.

Összegzés:

Az éjszaka érintése nagyszerű romantikus-erotikus krimi, csipetnyi misztikummal és humorral fűszerezve. Bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a rejtélyes és szenvedélyes szerelmi történeteket! Makarov múltja viszont igazán megrázó, nem árt egy zsepit bekészíteni a háttérsztorihoz.

Idézetek a regényből:

#1

„Nem emlékszem már, mit vártam, amikor úgy döntöttem, hogy Seattle-ben kezdek új életet. De semmiképp nem azt, hogy ugyanolyan kilátástalannak és sivárnak érzek majd minden egyes napot, mint Oroszországban. Ott a lelkemre telepedett a gyász és az önutálat, itt pedig dagonyáztam a fásultság és az unalom mocsarában.”

#2

„Felnevetett. Mély hangja karcolta a csendet, úgy éreztem, a testem életre kel tőle. Töltött magának egy whiskyt, a jégkockák egy része a pohár mellé hullott. Izmos karját és hosszú ujjait néztem, ahogy beledobálta őket az öblös pohárba, aztán megint a hasára tévedt a tekintetem. Lenyűgöző látvány volt. Egy kocka, kettő, három… Hirtelen felém fordult, és észrevette, hogy nézem. Lustán végigpillantott rajtam, határozottan zavarba jöttem a nézésétől.”

#3

„Tisztában voltam azzal, hogy minden szempontból a lehető legrosszabb ötlet felkeresni Grace Harrist.

Szőke.

Emlékeztet Aleszjára.

Okosnak tűnik.

És megcsókoltam.

A csók emlékétől egycsapásra visszaköltözött belém a szorongás. El kellene felejtenem, és megbízni Igort, hogy keressen egy másik magánnyomozót. Férfit. Aztán felidéztem Grace Harris haragvó arcát, puha ajkának érintését, és megint megmozdult bennem valami.”

#5

„Az évek alatt egész jól megtanultam együtt élni az önváddal. Legalábbis azt hittem. Ha nem gondolsz rá, nem fáj. De a lelkiismeret-furdalás időről-időre bekopogtatott, a legváratlanabb helyzetekben. Egy mozdulat, egy mondat, egy régi emlék – bármi elég volt, hogy eszembe juttassa Aleszját, hogy aztán újult erővel lobbanjon fel bennem a gyötrő keserűség. Olyan volt, mint valami méreg, ami beitta magát a sejtjeim mélyére. Szunnyadt, meglapult, de azért időről-időre megmutatta magát, nehogy megfeledkezzek róla.”

#6

„A szájára néztem. Ezt a mosolyt bevethetné körülbelül bármi ellen. Engem legalábbis teljesen lefegyverzett vele. Úgy éreztem magam, mint a pókhálóba tévedt légy. Kapálózhatok, de a sorsom nagyjából eldőlt. Ennyi erővel meg is adhatnám magam a vágynak. Utána úgyis elkárhozom, de legalább egyszer hadd ízleljem meg a nyelvét a nyelvemmel!

– Ha megcsókollak, megint pofon vágsz? – kérdeztem rekedten.

– Nem. Most tökön rúglak – felelte ugyanolyan rekedten Grace.”

#7

„– Mikor voltam kisfiú, nagymama mindig elvisz balett nézni – mosolyodott el. – Először nem tetszik, unalmas, nem értek, minek kell ott ülni, lassú zene, sok buta ruhás felnőtt pörög-forog színpadon. De nagyanyám nem ad fel, akárhogy nyavalyogok is, mindig elvisz újra és újra. Mit tehetek más? Kezdek figyelni táncosok, mozdulatok, arcok. És lassan megtanulok, balett olyan, mint élet. Kell szárnyalni, kell égni el elevenen, odatenni magunk maximálisan. – Megvonta a vállát. – Ide költöztem Amerika, meg kell tanuljak nyelv. Bonyolult szavak is.”

#8 

„Egyébként marha fura volt az egész szituáció. Makarov kissé… hogy is mondjam, arisztokratikus benyomást tett rám: úgy viselkedett és beszélt, mint valami múlt századi úriember. Persze mínusz a tetoválások. Azokkal igazi rosszfiúnak tűnt. Egy vonzó, veszélyes rosszfiúnak.”

#9 

Grace és John Harris 10 pontos szabályrendszere

. Fő a biztonságunk

. Figyelj meg mindent alaposan

. Ne vonj le elhamarkodott következtetéseket

. Az is gyanús, aki nem

. Először mindent felmérünk, csak azután bocsátkozunk elméletgyártásba

. Nem találgatunk, biztosra megyünk

. Csak akkor használd a képességedet, ha muszáj

. Ha bajba kerülsz, ne ess pánikba, gondolkozz

. Ha minden kötél szakad, hívj segítséget vagy menekülj

. Együtt jöttünk, együtt megyünk, nem hagyjuk el egymást

Szerzői életrajz:

Anita Boza két kisfiával és férjével él egy Balaton melletti csendes kis faluban. A családhoz tartozik három mentett kutya és három mentett macska, valamint számos ideiglenesen befogadott, gazdára váró állat.

Az írónő 9 évesen már kacérkodott a versírással, majd 15 éves korában belevágott a regényírásba. 2019-ben a Magnusz kiadó gondozásában jelent meg első könyve, melyet további öt regény követett.

2022-ben bekerült a Könyvmolyképző Kiadó írói közé, ekkor jelent meg Az éjszaka színei.

Elsősorban romantikus-erotikus zsánerben alkot, de több novellája jelent meg más témájú kötetekben is. Műveiben nagy hangsúlyt kap a környezetvédelem és az állatmentés, ami nem meglepő, hiszen az írónő maga is önkéntes a siófoki menhelynél.

Amikor nem ír, akkor olvas, főz vagy kirándul.

Facebook oldal: https://www.facebook.com/profile.php?id=100063490182594

Instagram: https://www.instagram.com/anita.boza/

Az éjszaka színei és Az éjszaka érintése kedvezményesen megrendelhető a kiadó webáruházában.

Hálásan köszönöm a recenziós példányt! 

 Képek forrása: saját fotók és Pinterest

 

 Heteira: Tündéralku

Fülszöveg:

A tündér alkukra éhes, a farkas tündérekre
– beteljesülhet a szerelmük?

Delvin a tizennyolcadik születésnapján szembesül azzal, hogy tündérereje
van. Az első sokk után egy új világ tárul fel előtte: képtelen hazug szavakat
kimondani, de cserébe képes varázsolni, és alkut kötni az emberekkel,
azaz bűbájjal segíteni őket, ha megfizetik az árát.

Minden csodás lehetne, csak éppen a férfi, akire régóta vágyik,
ódzkodik a tündérektől...

Rikke farkas alakváltó, aki egyszer már megégette magát,
amikor alkut kötött egy tündérrel. Titkon jó ideje vonzza Delvin,
várja az első átalakulását, a nagykorúságát, hátha a fiú oldja végre a magányát.
Azonban kiderül, hogy Delvin is tündér.

Vajon a vonzalom erősebb, mint a félelem? És ha ad egy esélyt
a fiatal tündérnek, ő nem fog visszaélni a bizalmával?

Delvin és Rikke akarja egymást. De csak akkor tudják megadni a másiknak
a boldogságot, ha megértik saját magukat, beismerik a vágyaikat,
és megtörnek egy múltbéli, kegyetlen alkut.

Meg lehet bocsátani a hibákat? Létezik új esély? A szerelem mindent legyőz?

Heteira humorral átszőtt, érzelmekkel teli, érzéki fantasyregénye
gyönyörű történet szerelemről, bizalomról és kitartásról.

Lépj be egy új világba, és hagyd, hogy elvarázsoljon
ez a szenvedélyes történet!

Szereted a fantáziadús, érzéki, tartalmas könyveket?
Vidd haza nyugodtan, tetszeni fog!

18 éves kortól ajánljuk!

Elöljáróban:

Több regényt olvastam már az írónőtől, és egyértelműen a fantasy írásai mellett teszem le a voksot. Rendkívül érdekes, egyedi világokat teremt, és az érzelmek húrján is remekül játszik. Biztos voltam benne, hogy egy tündér-vérfarkas sztoriból, ráadásul LMBTQ szereplőkkel lebilincselő regényt fog összehozni, és nem is okozott csalódást! 

A történetről:

Az eleje valósággal megbabonázott, örvényként szippantott magába! Nagyon érdekesnek találtam a gondolatot, hogy egy teremtménynek állati másalakja is legyen, mely a 18. születésnapján mutatkozik meg először. Ez a jegy hűen tükrözi a személyiségét, valamint meghatározza a jövőjét. Óhatatlanul elgondolkodtam, nekem vajon milyen másalakom lenne? Mosómedve, róka, farkas, esetleg macska? S örülnék neki?

Nos, Delvin nagyon várja a Pillanatát, ami óriási csalódást okoz számára. Elsőnek utálja tündér mivoltát, úgy érzi, hogy a természetanya kegyetlen tréfát űz vele, amiért ezzel a ritka és mások által nem igazán kedvelt másalakkal lepi meg, de aztán lassan ráébred, hogy szó sincs ilyesmiről. Ugyan a hazugság ezután már a torkára forr, viszont helyette egy különleges ajándékot kap, az alkukötés varázslatának képességét. Az alku közben kimondott szavait a beteljesülés varázsa járja át. Izgalmas a folyamat, miközben egy idős mentor segítségével megtanulja használni ezt a képességet, és rájön, hogy valójában élvezi ezt az adottságot. Vele együtt drukkoltam, hogy az alkukötés fortélyait sikerrel alkalmazza, mert a mágia óriási kockázatot rejt magában, egy rosszul megfogalmazott bűbáj akár a felek vesztét is okozhatja. Mindkét félnek gondosan ügyelnie kell a kimondott szavakra.

 

Akár Delvin is lehetne. Képforrás: Pinterest

Rikke néhány évvel idősebb Delvinnél, egyike a kortárs segítőknek, akik az újdonsült alakváltókat támogatják. Ő a farkasok közé tartozik, akiknek mindennél fontosabb a család, az otthon és a társ. Rikke borzasztóan magányos, és már régóta figyelemmel kíséri Delvint, reménykedik benne, hogy idővel a párja lehet, így őt sem tölti el örömmel, amikor kiderül, a fiú mivé vált. Rikkét régebben egy tündér csúnyán rászedte, és azóta ösztönösen bizalmatlan velük szemben. Megpróbálja magát távol tartani Delvintől, de ez lehetetlennek tűnik, mivel a srác az első alakváltása óta kifejezetten keresi a társaságát.

Hamar egyértelművé válik, hogy a különbözőségük ellenére mindketten vágynak a másikra, a bizalmatlanság falát lebontani azonban egyáltalán nem könnyű feladat. Rikke lelkében sokkal mélyebb sebek vannak, mint ahogyan az elsőre feltételeztem.

 

Illene hozzá Rikke szerepe. Képforrás: Pinterest

Véleményem:

Ez a regény szinte letehetetlen! Jól kitoltam magammal, hogy vasárnap késő este kezdtem el, és persze nem értem a végére. Így a következő napokon cipeltem magammal, még a munkába menés-jövés közben is olvastam, és minden egyes alkalommal vérzett a szívem, amikor le kellett tennem. Nagyon izgalmas! Azt nem mondom, hogy minden egyes fordulat örömmel töltött el, de a végén elégedetten búcsúztam a könyvtől.

Delvin és Rikke kapcsolata bonyolult, és a regény több évet ölel fel. A történetük egy édes YA feelinggel indul, később azonban a konfliktusokat és a szerelmi szálat tekintve NA stílusba vált. A hangulat köztük sokszor szívdobogtató és szenvedélyes, máskor viszont kifejezetten drámai, és komplex lélektani küzdelem tárul a szemünk elé. Az írónő a karakterek apró lelki rezdüléseit is érzékelteti, így az olvasó könnyedén együtt érezhet velük.

Delvin az én elképzelésem szerint: Lee Felix (Stray Kids). Képforrás: Pinterest

, 

Az első szerelmes együttlétük leírása különösen szépre sikerült, és ténylegesen hozzájárul ahhoz, hogy az olvasó mélyebben megismerhesse a főszereplők személyiségét. Gondolatban többször visszatértem a jelenethez, mert ott gyönyörűen megmutatkozott, hogy minden különbözőségük ellenére tökéletes társai egymásnak. Sajnos volt egy olyan mélypont, amikor már ezt is megkérdőjeleztem. Noha a regény elejét még áthatotta a humor, a vége felé már kezdtem félni, hogy túl realisztikus és szomorú befejezést kap. Az írónő nem kímélte a karaktereit, tengernyi szenvedést mért rájuk. 

A történet kezdetén mindkét főszereplőt egyformán szimpatikusnak találtam, de az idő előrehaladtával Delvin jobban a szívemhez nőtt. Az ő gondolkodásmódját és viselkedését könnyű volt megérteni. Ahogy egy igazi tündérhez illik, kedves és pajkos személyiség. Tetszett, hogy az ereje növekedésével nem veszítette el az emberségét, és sosem akart visszaélni a hatalmával, sőt, megpróbálta mások javára fordítani azt. Ez csodálatra méltó tulajdonság, csak kevesen képesek ellenállni a hatalom csábításának. Ezen kívül úgy éreztem, hogy az ő szeretete mélyebb, és sokkal többet próbál megtenni a kapcsolatukért, mint Rikke. Még a legnagyobb áldozattól sem riadt vissza, hogy együtt lehessenek, miközben a farkas leginkább csak a saját félelmével és fájdalmával foglalkozott. Igen, Rikkét hozzá képest sokkal önzőbbnek és éretlennek éreztem, a viselkedése nem igazán tükrözte azt, hogy Delvinnél idősebb. Vele ezért kevésbé tudtam azonosulni, noha a váltott szemszögön keresztül az ő magányát és szenvedését is megismertem, és igyekeztem felfogni, hogy miért hoz időnként irracionális döntéseket.

Első elképzelésem Rikke karakterére: Jungkook (BTS). Képforrás: Pinterest

(Spoiler! Rikkét súlyosan traumatizálta egy korábbi alku, ezért úgy viselkedett, mint az a farkas, akire a mesében a kismalac forró vizet öntött. Az első szakításukat ezért még meg is értettem, és jogosnak éreztem Rikke reakcióját, de amikor másodszor taszította el magától Delvint, akit addigra már jól ismert, és ezzel újból boldogtalanságra ítélte mindkettőjüket, akkor kedvem lett volna egy szívlapátot szétlapítani a fején! Csalódtam benne, és úgy éreztem, hogy meg sem érdemli a tündér szerelmét. Nagy szerencséje, hogy Delvin nem így gondolta. Úgy látszik, ő nálam nemesebb lélek. Spoiler vége!)

Ez a regény nem teljesen cukormázas, arra próbál rávilágítani, hogy a szeretet kifejezése nem mindig egyszerű. Jobban mondva, helyesen szeretni nem egyszerű. Nem biztos, hogy a másiknak az a jó, amit mi annak vélünk. Egy hosszú távú kapcsolat tele van buktatókkal és kompromisszumokkal. Ahhoz, hogy jól működjön, a felek közt elengedhetetlen az őszinte kommunikáció és az empátia. Tudniuk kell bocsánatot kérni és megbocsátani. Delvin és Rikke hosszú és göröngyös utat járnak be, míg mindezt megtanulják, de végül révbe érnek. Szerencsére, mert sokat izgultam értük, és nagyon szomorú lettem volna, ha végül nem sikerül helyrehozni a hibáikat!

A borító éppen olyan varázslatos, mint a történet, jólesik kézbe venni. Vörös Zsófit illeti érte a dicséret.

Összegzés:

A Tündéralku egy lebilincselően izgalmas és szenvedélyes BL-fantasy. Nem olvastam még hasonló kombinációt, de nagyon tetszett! 18 év felett bátran ajánlom mindkét műfaj szerelmeseinek! Aki jól felépített fantasy világot és szívmelengető, helyenként perzselő BL-romantikát keres, az biztosan nem fog csalódni!

A kötet kedvezményesen megrendelhető Könyvmolyképző Kiadó webáruházában. Ezúton is köszönöm a recenziós példányt! 

Ahogy változott a történet, végül Hyunjin-Felix (Stray Kids) páros jelent meg a lelki szemeim előtt. Forrás: Instagram

Idézetek a regényből:

#1

„– Lehetnél te is a mentorom.

– Nem mennél velem sokra.

– Már nézni is jó téged – vágta rá Delvin. Rikke lehunyta a szemét. És már kezdett olyan vörös lenni, hogy Delvinben felmerült, ez nem káros-e az egészségére.”

#2

„– Miért nincsenek önsegítő könyvek a tündéreknek? – kérdezte Linneától. – Tudja, ami a farkasoknak alap, vagy amit egy friss medve-másalakú megvehet magának.

– Mert ha mások írják rólunk, nem lesz igaz, ha mi írjuk magunkról, túl igaz lesz – felelt a nő.”

#3

„– Késtél – mordult, amikor Delvin odaért elé. Azt nem tehette hozzá, hogy „és túl jól nézel ki”.

– Távoli helyet választottál.

– Nem tűröm a késést.

– Nem szereted, talán. Tűrni elég jól tűröd, úgy látom – szemtelenkedett a kölyök.”

#4

„– Azt kell figyelned, hogy ők mire vágynak, és abból kell alkut kanyarítanod – mondta Linnea. – Mindenki tudja, hogy a tündérek lételeme az alku, mégis minden egyes alku úgy köttetik meg, hogy a másik fél akarja mindennél jobban.

– Miért?

– Mert ráveszed.”

#5

„–  Egyetlen másalakúnak se lenne szabad eljönni velünk ilyenkor. 

– Miért? Kisnyuszikat áldoztok a természetanyának?

Rikke a tündér elé lépett. 

– Nem vagy vicces   –  sziszegte. 

– Sokan állítják, hogy igenis jó a humorom. De nyitott vagyok a kritikára.”

#6

„– Miért kellene, hogy egy alkuban valaki veszítsen?

– Az kell, hogy valaki nyerjen. De ahol nyer az egyik, ott könnyen megeshet, hogy veszít a másik…”

#7

„Nem ért mindent, ami vele kapcsolatos. Nem is ért vele mindenben egyet. De végtére is nem egyetértés a szerelem, hanem a különbségek tiszteletben tartása.”

#8

„Megérintette a férfit. A haja úgy vonzotta az ujjait, mint fény a rovarokat. Csak selymesebb volt, lágyabb, és életet hozott, nem gyilkos tüzet. Óvatosnak kellett volna lennie, ellen kellett volna állnia, de nem bírt másra gondolni, csak Delvin szavaira. „Csak azt akarom, hogy te boldog légy.”

Delvin már azelőtt megdermedt, hogy hozzáért volna a hajához. Amikor pedig az ujjai a tincsei közé bújtak, felemelte a fejét, és ezzel lényegében belesimult az érintésébe. Meg kellett volna állnia ezen a ponton, de nem vitte rá a lélek. Mélyen a szőke fürtök közé temette a kezét, morzsolgatta őket, végigmasszírozta Delvin fejbőrét. A férfi aprót nyögött. Vágy és öröm kavargott körülötte. Visszhangot szült Rikkében mindkét érzés.”

Évértékelés 2023

 

Évértékelés 2023

Idén nem éreztem sürgető kényszert, hogy blogbejegyzésben rögzítsem az elmúlt évben történteket, hiszen 2023 utolsó napjaiban minden fontos eseményről megemlékeztem a blog Facebook oldalán, és a könnyebb visszakereshetőség érdekében albumba töltöttem fel a hozzá tartozó képeket. Most a rend kedvéért mégis elkészítem az összefoglalót. Lassan hagyománnyá válik, hogy február közepén, a holdújév tájékán születik meg.

2023 ugyanolyan küzdelmes év volt, mint az előzőek. Már nem ringatom magam abba a hitbe, hogy valaha könnyebb lesz munka mellett blogot vezetni, és azzal is szembe kell néznem, hogy minden év hoz valamilyen komoly egészségügyi kihívást a családunk számára. Egyelőre álljuk a sarat, és ez megnyugvással tölt el. Sokszor a blogolás jelenti a kapaszkodót, segít a hullámok fölött tartani a fejem.

Ha a blog szempontjából vizsgálom az elmúlt esztendőt, úgy érzem, tartalmas év áll mögöttem. Sok mindenért lehetek hálás. A célkitűzéseim nagy részét sikerült elérnem, és ennek kifejezetten örülök. A többit folyamatosan igyekszem megvalósítani. 11 blogbejegyzést készítettem, ami növekvő tendenciát mutat, ha nem is kiemelkedőt. A Facebook oldal pedig igazi lendületet kapott, és év vége felé elkezdtem kacsintgatni a fiatalosabb platformok felé is. Sem az Instagram, sem a Twitter nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, inkább csak nézőként vagyok jelen ezeken a helyeken, viszont a TikTok-videók készítésével örömmel kísérletezem. Még gyerekcipőben járok, de határozottan látok benne fejlődési lehetőséget. 

2023 könyves vonalon nagyon sok jót hozott. Ismét eljutottam a Könyvhétre, ami fantasztikus élményt nyújtott, mert sok személyes találkozást tett lehetővé. Ez engem mindig feltölt lelkileg. Nem sokkal később Eszes Rita felkért a Tükör a felhőkön túlra című regénye előolvasására, amiről minden túlzás nélkül mondhatom, hogy 2023 egyik fénypontja volt számomra. A férjem akkoriban került vissza a kardiológia intenzív osztályára, ezért szóltam Ritának, hogy előfordulhat, nem tudok odafigyelni az olvasottakra. De alaptalannak bizonyultak a félelmeim, mert a regény szenzációs módon magával ragadott, és segített szebb színben látni a világot. Hálás vagyok az előolvasás lehetőségéért, és azért, hogy ajánló szavaim a borító hátoldalára kerülhettek! Ugyancsak előolvasója lehettem On Saitól a Titkok és intrikák kötetnek, ami nagyon érdekes novellákat tartalmaz, és sokkal szélesebbre tárja a Vágymágusok világát, mint ahogy azt előtte feltételeztük. Megdobogtatta a szívemet, hogy az ajánlásom ennek a kötetnek a borítójára is rákerülhetett, noha elég kacifántos megfogalmazás, ami sajnos jellemző rám. Sosem éreztem tehetséget magamban az íráshoz, nem is tanultam. Kizárólag a lelkesedés hajt, hogy mások elé tárjam, ami nekem nagy élményt nyújt. Ezért is örülök annak, hogy a Galaktikus Fanklub egyik tagja, Mici vállalta, hogy segít a szerkesztésben, és kijavítja nyakatekert és helytelen megfogalmazásaimat, valamint a helyesírási hibákat. (Sajnos utólag sok hibát fedezek fel magam is, mivel rendszerint sietve posztolok, vagy rettentően fáradtan, egy hosszú munkanap után ülök a gép elé.) Sokat köszönhetek Ambrús Reninek is, aki a blog igényes háttérképeit készíti.

Még az év kezdetén ért egy támadó kritika azzal kapcsolatban, hogy elsősorban a Könyvmolyképző Kiadó műveit olvasom és reklámozom. Ez tény, és a KMK partnerprogramjához való csatlakozással még hivatalos jelleget is öltött, viszont nagyon mélyre nyúlnak a gyökerei. A barátaimmal együtt önkéntes alapon 5 éven keresztül vezettük a Vörös Pöttyös Könyvek FB csoportot. Nem véletlenül. Amikor lecsengett a Harry Potter-korszakom, a KMK kiadványai töltötték be a keletkezett űrt, és állandó helyet kaptak az életemben. Óriási hatással volt rám anno az Alkonyat-saga, vagy a Shiver-trilógia, de a legmélyebb nyomot az Árnyvadász-sorozatok hagyták, és onnantól nem volt megállás. A VP csoport vezetése közben 88 tematikus hetet tartottunk, amelyek nagy része a magyar írók műveit népszerűsítette, így a KMK szerzői csapatával alakult ki szorosabb, néhány esetben baráti kapcsolatom. Nem hiszem, hogy ezt bárki zokon vehetné, vagy számon kérhetné. Tudom, hogy máshol is akadnak kincsek. Egy ember azonban nem tud százfelé szakadni, mindenkinek megvan a saját fókusza, ami az ő szíve joga. Mindig olvastam más kiadók művei közül is, csak számszerűen sokkal kevesebbet, viszont ami megérit, azt ugyanolyan lelkesen ajánlom. 2023-as felfedezettem pl. Pelesz Alexandra és M.Z. Chapelle, de kedvtelve olvasgattam A tél ölelésében c. antológia szerzőinek írásait is. Aki követi a bejegyzéseimet a Facebookon, az többször is találkozhatott a nevükkel.

2023-ban a külföldi szerzők égboltján csillagként ragyogott fel előttem James Norbury és Axie Oh neve. James Norbury írásait szerintem receptre kellene felírni, zen nyugalommal és bölcsességgel átitatott írásai gyógyírként hatnak a mai zaklatott világban. Axie Oh Amerikában élő koreai származású írónő, aki varázslatosan szövi műveibe az ősi és modern koreai kultúra elemeit. Nem csoda, hogy azonnal a szívembe zártam, hiszen köztudott, hogy Dél-Korea és minden, ami hozzá kapcsolódik, szintén a szívem csücske, bár ugyanezt elmondhatom Japánról is.

2022-ben ugyan eltávolodtam egy kicsit a doramáktól, de csak átmenetileg. 2023-ban visszakanyarodtam a kelet-ázsiai sorozatokhoz, és ismét hagytam, hogy beszippantson varázslatos világuk. Nem szeretném végtelenségig nyújtani ezt a beszámolót, ezért csak a legkiemelkedőbb filmes élményeimet említem meg. A klasszikus rom-kom vonalat számomra Rowoon (Te vagy a végzetem) és Cha Eun Woo (Egy jó nap kutyának lenni) sorozatai képviselték a legfényesebben, míg Ahn Hyo Seop egy időutazós drámával (Hív az idő) bűvölt el, év vége felé pedig Song Kang és Kim Yoo Jung párosa vonzott mágnesként a képernyő elé Az elragadó démon című sorozattal. Pótolva a lemaradásom, sikerült megnéznem 2022 egyik legfelkapottabb sorozatát, és én is ámulattal adóztam Park Eun Bin játéka előtt, amit az Egy különleges ügyvéd, Woo című sorozatban nyújtott.

Sikerült ajánlót írnom egy nagyon kedves régi doramámról, a Bong Soon, a kemény csaj c. sorozatról, ami ráadásul kapott egy elég jónak mondható spin-off folytatást (Nam Soon, az erős lány), valamint Park Hyung Sik és Han Ji Min zseniális kisfilmjéről, a  Két fénysugárról.

2023-ban különösen megérintettek a BL-sorozatok. Márciusban robbant be az életembe a japán Candy Color Paradox, és utána zsinórban néztem hasonló témájú japán és koreai minisorozatokat. Talán ez sokaknak furcsa, vagy éppen megbotránkoztató lehet, de én vallom, hogy a szeretet nem diszkriminál, és a tágabb baráti körömhöz tartoznak meleg személyek is. Ezek a sorozatok, mint általában a kelet-ázsiai romantikus művek, nagyon szép érzelmeket jelenítenek meg, és őszinte szerelmet mutatnak be. Márpedig számomra ez a lényeg. Amíg egy kapcsolat kölcsönös szeretetre, őszinte vágyra és megbecsülésre épül, addig biztosan nem török pálcát felette. Sok kedvencem lett, a legjobban a Semantic Error, a Tokyo in April is… és a Kiseki: Dear to Me tetszettek.  

A blog már régóta két alappilléren nyugszik, a könyveken és a sorozatokon, viszont 2022-ben kezdett önállósulni a hozzájuk kapcsolódó zenei tartalom. 2023-ban a koreai és japán popzene bombaként robbant, és a hatalmas teret követelt magának az életemben.

Április 19-én Moonbin halála nagyon összetört, és kifordította a sarkából a világomat. Ő a legkedvesebb koreai popcsapatom, az ASTRO tagja volt. Rajtuk kívül nincs másik csapat, akiket évek óta napi szinten hallgatok, és ők az egyetlenek, akiknek fejből tudom a nevét. Moonbin halála egy barát elvesztésével ért fel, és amikor ráébredtem, hogy az idolok élete milyen kemény, s egyben milyen törékeny, az megsokszorozta az irántuk érzett szeretetemet. Ez a szeretet először csak az ASTRO megmaradt tagjaira és Rockyra, az ASTRO extagjára koncentrálódott. Kerestem a kapcsolatot azokkal, akik hasonlóan éreztek, így a gyász összehozott más rajongókkal, és alakítottunk egy mini Aroha Hungary közösséget. A K-pop iránti rajongásom azonban megállíthatatlanul növekedett, és egyre intenzívebben kiterjedt más csapatokra is. 2023-ban kezdtem el értékelni igazán a Monsta X-et, a Seventeen-t, a Stray Kids-t és a DKZ-t. Mára felbecsülhetetlen érték számomra a zenéjük. A K-pop nekem mindig erőt és megnyugvást ad, ráadásul kulturális és közösségi élmény is.

2023. november 26. szintén kiemelkedő dátum, hiszen életem első K-pop koncertjén vehettem részt, amit a VAV-nek köszönhetek! Felejthetetlen élmény és függőséget okoz! Azóta volt szerencsém az MCND koncertjén is részt venni, ami szintén csodálatos volt, és hosszas próbálkozás után a napokban végre sikerült jegyet vennem a Stray Kids milánói fellépésére (I-DAYS Fesztivál, 2024. július 12.) Miért is nem jártam korábban K-pop koncertekre? Visszanézve fel nem foghatom!

2023-ból még egy japán popcsapatot, a M!LK-t is meg kell említenem. A Candy Color Paradox című soroztatnak köszönhetően bukkantam rájuk, és azonnal beleszerettem a dalaikba. Márciusban és április első felében őket hallgattam a legtöbbet, és még most is szeretem a bandát, de Moonbin halála után a K-pop visszaszorította az irántuk érzett rajongásomat. Szóval lehet, hogy egy kis időre kihívói lettek Cha Eun Woo-nak és az ASTRO-nak (márciusban még így fogalmaztam), de gyorsan alulmaradtak. Nem mintha ez verseny lenne, szerintem a koreai és japán popzene jól megfér egymás mellett. A japán csapatok közül még a Naniwa Danshi tevékenységét követem. Ez mondjuk nem nehéz, mert ők egy kedves barátnőm, Flóra első számú kedvencei, így azonnal értesülök a róluk szóló hírekről, de a Kieta Hatsukoi óta én is szeretem a dalaikat.

Szintén Flóra ajánlotta a figyelmembe a Rakuten Vikit, amiért rendkívül hálás vagyok! Ugyanazt a kérdést kell feltennem magamnak, mint a K-pop koncertekkel kapcsolatban. Miért is nem regisztráltam hamarabb??? Mindössze 1790 Ft a havi előfizetés, és valóságos Kánaán a kelet-ázsiai sorozatok szerelmeseinek! Jobbnál jobb koreai, japán, kínai, tajvani és thaiföldi sorozatok tömkelegét kínálja! Ugyan néha előfordul, hogy itt sincs meg, amit szeretnék nézni, és az is előfordul, hogy egy-egy sorozat magyar felirata nem teljes, de ez elenyésző. Összességében számomra rendkívül értékes szolgáltatónak bizonyul. A Vikin fordítói csapatok dolgoznak. Vannak, akik nem viszik ki onnan a fordított sorozatot, és őket nagyon tisztelem, mert a jogtiszta utat követik. Viszont azt is megértem, ha a fordító kiviszi és közkinccsé teszi a saját munkáját, mivel komoly szellemi értéket ad az eredeti műhöz. Mindenki dicséretet érdemel, aki fáradságos munkával igyekszik a doramák szövegét mások számára érthetővé tenni. Azt viszont nagyon nem szeretem, amikor a Netflixről töltenek le, majd fel más fórumra vadonatúj, eleve magyar felirattal rendelkező sorozatokat. Ez teljesen illegális, még akkor is, ha jó szándék vezérli az illetőt. A filmgyártást az teszi lehetővé, hogy a különböző szolgáltatók fizetnek a sorozatok vetítési jogaiért. Azzal, ha előfizetünk egy szolgáltatóra, hozzájárulunk ahhoz, hogy újabb értékes produkciók szülessenek. Én ezt úgy fogom fel, hogy ha legális csatornán keresztül nézem az adott sorozatot, megtisztelem vele a teljes stábot, a színészektől elkezdve a forgatókönyvírón át a zenészekig. Ezért van az, hogy az ajánlóimban szeretem a hivatalos forgalmazó linkjét feltüntetni.

Ugyanez vonatkozik a könyvekre is. Tapasztalatból tudom, hogy minden megjelent mű mögött hatalmas munka áll, és rengeteg kiadás húzódik. Úgy érzem, tartozom annyival a szerzőknek és a kiadóknak, hogy megvásárolom a műveiket, és nem az illegális letöltés lehetőségét keresem. Most már megengedhetem magamnak, hogy megvegyem, ami érdekel, és a Könyvmolyképző Kiadótól recenziós példányokat is kérhetek, de volt idő, amikor komolyan mérlegelnem kellett, és sokáig gyűjtögettem, mire sikerült beszereznem egy-egy áhított kötetet, mégis ezt tartottam becsületesnek.

Végezetül még egy számadat. 2023-ban három nyereményjátékot bonyolítottam le sikeresen. 2024 első nyereményjátéka egy hete fejeződött be, és nem volt olyan népszerű, mint az elődei, de a későbbiekben próbálok majd olyan ötlettel előállni, ami ismét több követő számára lehet szimpatikus.

2024 a sárkány éve a távol-keleti asztrológia szerint, és állítólag kirobbanó pozitív energiákat hoz. Bízom benne, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket! Mindenkinek egészségben és szeretetben gazdag évet kívánok, sok szuper olvasmánnyal, sorozattal és csodálatos zenével!