2023. május 19., péntek

Gondolatok Moonbin tragédiájára emlékezve

 Gondolatok Moonbin tragédiájára emlékezve





Egy hónapja szörnyű hír söpört végig a doramás és a K-pop rajongói közösségekben. Az ASTRO fő vokalistája, táncosa és centere, Moonbin 25 évesen elhunyt. A rajongók (AROHÁK) szíve abban a pillanatban egy kicsit megszakadt. Köztük az enyém is.

Sok dél-koreai énekest és K-pop csapatot szerettem meg az évek során, de egyiket sem zártam úgy a szívembe, mint Cha Eun Woot és az ASTRO-t. Rengeteget köszönhetek nekik, a dalaik számtalanszor erőt adtak a mindennapok során. Szerintem álmomból felkeltve is fel tudom idézni a klipjeiket, a zenéjük és a látványuk a lelkembe ivódott. Mindig sikerült jókedvre deríteniük. 

2023. április 19-én megsirattam ezt az ismeretlenül ismerős fiút, és a következő napokban összetörten gondolkodtam. Mert az ember felelősséggel tartozik azért, amit szeret, és nagyon úgy néz ki, hogy Moonbin halála egyenes következménye a túlhajszoltságnak, amely már nem egy emberéletet követelt az idolok világában. Felmerült bennem a kérdés, hogy szabad-e ezt az iparágat tovább támogatni, ha ilyen ára van?

Hivatalos nyilatkozatot nem találtam a halála okára vonatkozóan. Kezdetben öngyilkosságról szóltak a hírek, majd ezt visszavonták, és egymásnak ellentmondó értesülések láttak napvilágot. Az egyik újság szerint a boncolás kimutatta, hogy nem volt méreg a szervezetében, a másik szerint nem is volt boncolás, és a család kérésére nem adnak ki információt. Felmerült, hogy szívbetegség állt a háttérben, mert Moonbin 2019-ben egészségügyi okokból szünetet tartott a karrierjében. Tényként mindössze annyit kezelhetünk, hogy hirtelen elhunyt, a menedzsere talált rá az otthonában, és három nappal később szűk körben végső nyugalomba helyezték. 

Számomra furcsa és hihetetlen, szinte szürreális volt az egész história, de még magamhoz sem tértem a tragédia okozta sokkból, rögtön következett egy másik megrázkódtatás. A temetés másnapján világossá vált, hogy Moonbin csapattársainak gyakorlatilag semmi időt nem adnak a gyászra. Bejelentették, hogy nem mondják le Cha Eun Woo egy hét múlva, a KonnecThai nemzetközi rendezvényen esedékes fellépését. Újfent a szívem szakadt.



Közben sok véleményt olvastam, próbáltam megérteni, hogy az élet megy tovább, még jót is tesz neki, ha nem a gyászra gondol, és amúgy is, ez egy diplomáciai szempontból fontos esemény, amelyet személyes okokból egy profi nem hagyhat ki.  

Hát, ettől egyből jobban éreztem magam! Majdnem meghatódtam, hogy elsősorban nem is a pénzért, hanem a hazája érdekében áldozták fel. Nemzeti hős lett. Büszkének kellett volna lennem rá, hogy megtört szívvel ezreket szórakoztatott a hazáját és a rajongókat szem előtt tartva. 

Nem éreztem büszkeséget. Nem néztem meg a szenvedését és nem is értettem, miért kíváncsiak rá mások. Féltettem. Lehet, hogy a művészeknek világszerte ez a sorsa, de ez akkor sincs jól! A sztárok is érző emberi lények. A pénz nem írhat felül mindent. 

Dühös voltam az ügynökségére és végtelenül sajnáltam, amikor belefutottam az arról szóló szalagcímekbe, hogy könnyes szemmel énekelt. Számomra pont ez az eset bizonyítja, hogy ezek a srácok tényleg emberfeletti nyomásnak vannak kitéve. Rajtuk kívül más nem tudhatja, mi rejlik egy-egy ilyen mosoly mögött. 




Sokan írták azt is, hogy a távol-keleti emberek máshogy állnak a gyászhoz, és a gyors továbblépés ott normális dolognak számít. 

Nem hiszem. Szerintem az emberi lélek alapvetően minden korban és mindenhol ugyanúgy működik, ugyanúgy reagál az emberi élet főbb eseményeivel kapcsolatban. Még az én lelkem is sajgott, mit érezhettek akkor azok, akik valóban közel álltak hozzá?

Azt aláírom, hogy nem jó belesüppedni a bánatba, de a figyelemelterelésnek van jobb módja is, mint azonnal ezrek elé állni, amikor az ember a legszívesebben elbújna. A sebek gyógyulásához mindenképpen idő kell. Nem megy varázsütésre. És azt ne mondja nekem senki, hogy az a srác, aki a temetésre érkezve olyan mélyen húzta a fejére a sapkát és az arcára a maszkot, hogy jóformán a szeme sem látszott ki, pár nappal később szívesen szerepelt. Kegyetlenség volt ennek kitenni.

Elmúlt. Valószínűleg Cha Eun Woo életének egyik legszörnyűbb emléke marad az a koncert, de túlélte. Megtette, amit megkövetelt a haza.

Most, hetekkel később már én is valamiféle szomorúsággal vegyes büszkeséget érzek, ha az ASTRO megmaradt tagjaira gondolok, és először örülök annak, hogy Rocky nem újította meg a szerződését, így már nem kényszeríthetik arra, hogy hősiesen, szinte gép módjára folytassa a közönség szórakoztatásának rögös útját. 

Hogy mennyire rögös ez az út, arról érdemes elolvasni a Telex cikkét ITT. Tűpontos a megfogalmazás: A K-pop felfalja, megrágja, és kiköpi a művészeit." Az ember időként hall néhány megdöbbentő dolgot az idolok  életéről, de így összefoglalva egészen megrázó kép tárul elénk. A cikkíró a végén ugyanarra a következtetésre jut, mint ami bennem is megfogalmazódott Moonbin halálának napján. Nem ülhetünk ölbe tett kézzel, azt nézve, hogy mások halálra dolgozzák magukat a szemünk előtt. 

Mégsem gondolom, hogy az lenne a megoldás, ha nem hallgatok többé K-pop dalokat. Megtenném, ha értelmét látnám, ha úgy érezném, hogy bármit segít. Egyetértek azzal a véleménnyel, hogy ez akkor  működik, ha széles társadalmi összefogás áll mögötte, viszont egy-egy ember partizánakciója nem sokat ér. Itt sokmilliós rajongói közösségről van szó, és a fandom egyelőre nagyon önzőnek tűnik, amit az ügynökségek rendesen ki is használnak.

Szóval egy másik felvetésre szavazok. Igyekszem hírét vinni ezeknek a csodálatos, végtelenül tehetséges srácoknak, és bízom benne, hogy idővel „a rajongótábor kulturális színesedésével fellazulhatnak az idolokra vonatkozó elvárások”.

Egy hónapja Moonbin a csillagok közé költözött. Emlékezzünk rá szeretettel!





2023. március 24., péntek

Candy Color Paradox

 Candy Color Paradox




Japán minisorozat, 2022
Műfaj: romantikus, vígjáték, BL
Korhatár: 15+
Epizódok száma: 8 (24 perces)
Isaku Natsume Ameiro Paradox című mangája alapján készült.
Rendező: Tomoyuki Furumaya
Főszereplők: Kimura Keito, Yamanaka Jyutaro

Elöljáróban:

Kieta Hatsukoi c. japán minisorozat tavaly a szívemhez nőtt, kétszer is megnéztem, és úgy tűnik, hogy a Candy Color Paradox-szal sem lesz ez másképp. Amikor először rákattintottam, még nem sejtettem, hogy nem bírom majd abbahagyni, és egyhuzamban végignézem. Előtte összesen 3 BL-sorozatot láttam, ezért nincs sok viszonyítási alapom, de az biztos, hogy ez a történet nagyon megfogott, és csakúgy, mint a Kieta Hatsukoinál, itt is döntő szerepet játszott a főszereplők egyéni varázsa.

A történetről:

Satoshi Onoe (Kimura Keito) egy népszerű heti magazin, a DASH újságírója. Három éve az aktuális ügyek osztályán dolgozik. A munkája sokrétű, tűzesetektől elkezdve adócsalási ügyekig sok mindenről tudósít. Nagyon lelkesen és eredményesen végzi a feladatát, egyik címlapsztorit írja a másik után. Ezért meglepetésként éri, amikor a főszerkesztő áthelyezi a szórakoztatóipar megfigyelésére szakosodott csapathoz, a cég másik fiatal tehetsége, Motoharu Kaburagi  (Yamanaka Jyutaro) fotós mellé. Onoe riválisaként tekint Kaburagira, ráadásul a személyiségük és a munkamoráljuk is élesen különbözik. Míg Onoe idealista és roppant lelkiismeretes, addig Kaburagi szkeptikus és lazán beveti a vonzerejét is egy-egy ügy felgöngyölítése érdekében, ezért egyiküket sem tölti el örömmel a „mennyei párosítás”. Gyorsan összeütközésbe kerülnek, miközben híres celebek után nyomoznak, ám a kényszerű együttműködés végül mégis közelebb hozza őket egymáshoz.  




Véleményem:

Ez egy könnyed és kedves romantikus történet, önfeledt kikapcsolódást és jókedvet biztosít egy nehéz nap után, ami nagyon fontos szempont számomra.

Nagy előnye, hogy rövid epizódokból áll, így a krónikus időhiánnyal küszködő nézők számára is ideális választás. Ugyanez viszont tekinthető hátránynak is, ha azt vesszük, hogy túl gyorsan véget ért, pedig úgy néztem volna tovább!

Gondolkodtam, hogy a műfajbesorolásnál megemlítsem-e a vígjátékot, mert nem tipikus komédia, végül mégis bevettem a felsorolásba. Tucatnyi vicces jelenetet tartalmaz, főleg az első epizódokban, viszont nem annyira a párbeszédek tréfásak, inkább a helyzetkomikum kiemelkedő. Sokszor már attól vigyorogni támadt kedvem, ahogy ezek a srácok egymásra néztek.




Érdekesnek találtam az újságírók világát, noha a sorozat csak felszínesen érinti a szakmai kérdéseket. A nyolc epizód alatt Onoe és Kaburagi négy ügyben folytatnak nyomozást, de komoly felderítőmunkát nem szabad várni ettől a sorozattól. Nem ez a célja. Egyszerűen életre kelti a mangát, és végig a két fiú kapcsolatának kibontakozására fókuszál.

A srácok elsőnek a reklámkirálynő, Asaoka Yumi nyomába szegődtek, és az ő titkos románca után kutattak. Ez az eset számomra még nem tűnt igazán érdekesnek. Viszont a második ügyük, amikor Sasagawa képviselő adócsalásáról próbálták lerántani a leplet, már meglepő fordulatot hozott. Harmadszorra a híres színész, Inami Kei és a fiatal színésznő, Haruta Yumi feltételezett kapcsolatára kerestek bizonyítékot, és ez nagyon tanulságosnak bizonyult, akárcsak az utolsó esetük, amikor egy telefonos csalásokra specializálódott bandába épült be egyikük.

Igaz, hogy a nyomozások lebonyolítása felületes, de mindegyik történet tartalmazott egy parányi tragikumot és elgondolkodtató szálat. Biztos, hogy ezek után más szemmel fogok tekinteni erre a szakmára. Lehet, hogy éppen olyan naiv vagyok, mint Onoe, de szeretném hinni, hogy a bulvárújságírók között is akadnak olyanok, akik hozzá hasonlóan egy szál tollal akarják leleplezni a világban lévő gonoszt, és mérlegre teszik, hogy amit írnak, az emberek életét befolyásolja.



Hangsúlyos téma a sorozatban a bizalom és az őszinteség kérdése. Ez mindkét fiú számára rendkívül fontos, csak különböző okokból. Onoe alapból nyílt, őszinte természetű ember, akinek az arcára vannak írva az érzései. Ezzel szemben Kaburagi hűvös és kiábrándult, a munkája során folyton szerepet játszik. Viszont pont emiatt üdítően hat rá a másik fiú tiszta jelleme és lelkesedése. Lehet, hogy sablonos az „ellentétek vonzzák” egymást téma, de ebben a sorozatban remekül sikerült a bemutatása. A két karakter tökéletesen kiegyensúlyozta egymást, és a két fiatal színész ragyogó alakítást nyújtott, teljesen átlényegültek a szerepükben. (Egy olyan pillanat volt, amikor úgy éreztem, hogy az Onoe-t alakító Kimura Keito kicsit túlzásba esett, de utólag kiderült, hogy okkal tette.)

Néhány szó a romantikáról, mert ennek a sorozatnak az adja a zamatát. Bevallom, az eredeti filmplakát láttán nem voltam benne biztos, hogy végig nekem való lesz, mert az pikánsabb történetet sejtetett, de örülök, hogy ez nem tartott vissza. A szerelmes jelenetek szuperek. A romantika és az érzékiség pont az én lelkivilágomra lett szabva: édes és szexi. Itt már nem volt semmi hiányérzetem, ami azért a Kieta Hatsukoi esetében előfordult. Mondjuk az utolsó epizódra simán 16+ karikát tennék, de ennyi épp kellett bele. (Spoiler! Mert ott azért egy csóknál tovább jutnak, de az is nagyon ízléses. Spoiler vége!) Ha én rendeztem volna, se lenne benne több, vagy kevesebb.




Bár a sorozat elsősorban a két főszereplő érzéseire fókuszál, maradnak nyitott kérdések ezen a terén. Az például nem derül ki, hogy Onoe mindig a fiúkhoz vonzódott-e. (Minimális spoiler! Inkább csak következtetni lehet rá abból, hogy nem lepődik meg túlságosan, amikor kezd beleszeretni Kaburagiba. Minimális spoiler vége!) Kaburagi esetében sincs letisztázva ez a kérdés, de ő olyan szereplő, akiből sok mindent kinéz az ember. (Akik olvasták On Sai Vágymágusok sorozatát, azoknak azt mondom, hogy a Forró-partokat megjárt, tapasztalt személynek tűnik.) Úgy játszott Onoe-val, mint macska az egérrel. Mégis neki okozott nagyobb nehézséget, amikor azon kapta magát, hogy egyre fontosabbá vált számára Onoe. Érzelmileg erős az utolsó három rész.




Végül szeretném még egyszer megemlíteni a főhősöket alakító színészeket, mert nem kis szerepük van abban, hogy ez a történet egyből a képernyő elé szegezett. Kimura Keito csuda aranyos, míg Yamanaka Jyutaro egyszerűen elbűvölő volt! Fantasztikus párost alkottak! Még az intrót is mindig megnéztem miattuk, noha azt csak a legritkább esetben szoktam.

Nyitódal:


Érdekesség: 

Kimura Keito a FANTASTICS from EXILE TRIBE csapat egyik táncosa. Miután megnéztem a sorozatot, egyből rákerestem erre a formációra, de sajnos nem ragadott meg a banda. Ezen egy kicsit csodálkoztam, mivel az EXILE TRIBE csoport egy másik tagját, a GENERATIONS from EXILE TRIBE-t kedvelem.

Ezzel szemben Yamanaka Jyutaro csapata, a M!LK első látásra-hallásra lenyűgözött. Mint már említettem, Yamanaka Jyutaro-t már a sorozatban elbűvölőnek találtam, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy ehhez meg sem kellett szólalnia. Az első pillanatban, amikor megláttam, azt gondoltam: hű, ez a srác Jace Wayland japán kiadása! Azt tudni kell, hogy ez nálam a lehető legpozitívabb képzettársítás. 12 évvel ezelőtt Jace Wayland karakterén keresztül szerettem meg az Árnyvadászok világát. Ha Cassandra Clare nem alkotja meg Jace-t, nem születnek meg az árnyvadász fordításaim, és valószínűleg ez a blog sem létezne, legalábbis nem a mostani formájában.



Ettől függetlenül az én japán Jace-em még játszhatott volna rosszul, de szerencsére nagyon jól teljesített. Úgy tűnt, mintha egyenesen rá szabták volna Kaburagi szerepét, így epizódról epizódra egyre jobban megszerettem.

És elméletben énekelhetett volna rosszul (gyakorlatban azért kétlem, hogy komoly tudás nélkül bárki egy J-pop csapat tagja lehetne), de történetesen nagyon szép hangja van, és egyik M!LK-dal a másik után vett le a lábamról. Forgószél sebességével zúgtam bele a zenéjükbe. Így vezetett ez a kedves BL-sorozat oda, hogy új kedvenc J-pop csapatra bukkantam. Engem mindig könnyen megigéznek a filmzenék és a színész-énekes idolok, de ez most több a szokásos fellángolásnál, nemrég megrendeltem három CD-jüket Japánból. Elmondhatom, hogy hosszú idő után Cha-Eun Woonak és az ASTRO-nak kihívója akadt.

M!LK: Where


Összegzés:

Újabb japán BL-sorozat lopta be magát a szívembe. Könnyed, nem rugaszkodik el nagyon a képregénytől, így csak egy kis betekintést nyújt a bulvársajtó világába, viszont a maga egyszerűségében is elbűvölő: aranyos, vicces és szexi. A rövidsége miatt akár egy este alatt megnézhető és tökéletes kikapcsolódást nyújt. Biztosan visszatérek még hozzá!

Számomra nagy élményt nyújtott a főszereplő színészek felfedezése. Ragyogó párost alkottak, és hálás vagyok, hogy Yamanaka Jyutaro révén rátaláltam a M!LK dalaira! 

Trailer:


Magyar felirattal megtekinthető a Rakuten Viki oldalán.

(A Rakuten Vikit alig egy hónapja fedeztem fel, és sajnálom, hogy nem leltem rá korábban. Az ázsiai sorozatok rajongói számára valóságos kincsesbánya. Sok sorozat ingyen is nézhető, de a folyamatos reklámok kizárása érdekében érdemes megvásárolni a Viki pass-t, ami jelképes összegért, havi 1790 Ft-ért elérhető. Nekem nagyon bevált.) 

Képek forrása: Pinterest, Twitter

2023. február 22., szerda

Aux Eliza: Ózonőrök

 

Aux Eliza: Ózonőrök




Fülszöveg:

Veszélyben a világ…
és csak együtt menthetik meg!

Líviusz az ózonőrök mindennapi életét éli, már
amennyire hétköznapi dolognak számít varázserővel
felügyelni a természetet. Ám az ózonőrök egy nem várt
akadályba ütköznek: a környezetszennyezés miatt a Föld
irányíthatatlanná vált, és teljes a káosz. Líviusz nyomozásba
lendül, hogy rájöjjön a megoldásra.

Melánia egész életében a testvérei árnyékában élt. Mindig
mindenben jobbak voltak nála, és ami talán a legfontosabb:
nekik volt szupererejük. De amikor kiderül, hogy
közeledik a világvége, a lánynak esélye nyílik bizonyítani a
rátermettségét. Ha meg tudná menteni a bolygót, végre őt is
elismernék.

Lehet, hogy több minden van a háttérben, mint pár eldobott
műanyag palack? Vajon sikerül megmenteni a bolygót,
mielőtt túl késő lesz?

A Regényes Természet pályázat különdíjasa.

„Minden gyermeki elem ellenére borzongató és elgondolkodtató:
elszántsággal kell hinnünk, hogy megmenthetjük a bolygónkat.
Szívmelengetô, elgondolkodtató és példamutató történet.”
– Utassy Dorina

12 éves kortól ajánljuk!

A könyv adatai: 

Oldalszám: 136
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképz
ő Kiadó Kft.
Eredeti cím: Ózon
őrök
ISBN: 9789632459370
Országos megjelenés: 2022.12.16
Termékkód: 10661

Elöljáróban:

Amikor Aux Eliza felkért az előolvasásra, nagyon megtisztelőnek éreztem a feladatot, és örömmel töltött el a tudat, hogy a történetben központi szerepet kap majd a környezetvédelem. Ezzel a témával eddig szinte csak mesekönyvekben találkoztam, az Ózonőrök viszont a kiskamaszok korosztályát szólítja meg, ezért  hiánypótló műnek tartom.

„Sosem fogom megszokni, hogy a testvéreim amolyan varázslófélék.”

A történetről:

Az ózonőrök titkos társasága a természet és az emberek kapcsolatát felügyeli, valamint az évszakok váltakozását irányítja. Melánia ózonőr családba születik, de nagy bánatára különbözik négy ikertestvérétől és az apukájuktól, ő nem rendelkezik az ózonőrök különleges képességével, ezért mindig kívülállónak érzi magát. Amikor felborul a világ rendje, és az évszakváltás komoly nehézségbe ütközik, Melánia segíteni akar a testvéreinek megtalálni a baj forrását. A nyomozás nem várt fordulatokat hoz, mind a lány, mind testvérei számára, és az ózonőröknek 4 napjuk marad arra, hogy megakadályozzák a világvége eljövetelét.

Véleményem:

Ez a kalandos kisregény a vékonysága ellenére nagyon fontos üzenetet hordoz. Szívem szerint választható olvasmánnyá tenném az általános iskolák felső tagozatában. Nem kevesebb, mint a jövőnk múlik azon, hogy az új generáció jobban akar-e vigyázni közös kincsünkre, a Földre.

„Az emberek csupán élnek a bolygón, és elvesznek tőle, de adni nagyon kevesen adnak.”

Szülő vagyok, nemcsak magam, hanem a gyermekem jövője miatt is aggódva figyelem a klímaváltozással kapcsolatos negatív híreket, és az emberiség jövőjére vonatkozó borús előrejelzéseket. Éppen ezért örülök minden olyan műnek és kezdeményezésnek, amely reményt ad és összefogásra buzdít, nem utolsó sorban pedig konkrét példát ad az olvasó számára, hogyan vegyen részt egyénileg a Föld megmentésében. Az Ózonőrök pont ezt teszi.

„A családunk nagy hangsúlyt fektet a környezetvédelemre, ezért van például bambuszfogkefénk, napelemek a háztetőn, esővízgyűjtő és házi komposztáló a kertben, és még sok hasonló.”

Kihúztam magam, amikor ezt a részt olvastam, mert a saját háztartásunkra ismertem benne. A bambuszfogkefét leszámítva mindent ki tudtam pipálni a listáról. Azóta azt is beszereztem.

A lényeg persze a szándékon van, hogy a lehetőségeihez képest próbáljunk környezettudatosan élni. Ahogy a regény rámutat, az apróságok is számítanak: egy el nem dobott csokipapír, egy elzárt csap, egy elültetett fa. Hiszem, hogy mindannyian tehetünk valamit a környezetünk megóvásáért, és egyetértek a regény azon üzenetével is, hogy hatással vagyunk egymásra. Nem mindegy, hogy jó vagy rossz irányba.

"– Képzeljetek el egy csokipapírt. Ha egy valaki eldob egy ilyet, nem nagy cucc. De ha a világon minden ember eldob egy ilyen papírt…

– Tudjuk, hogy működik a szemetelés – dorgálja Rufina.

– Pedig igaza van – szólal meg Líviusz.

– Tényleg? – kérdezi kétkedve Rufina.

– Tényleg? – zengi kórusban Zorán is, majd észbe kap. – Igen!"

Az Ózonőrök azon kívül, hogy egy izgalmas szuperhősös történet, észrevétlenül tanít. Az írónő nagyon logikusan és gyerekek számára is érthetően vezeti le a környezetszennyezés okait és következményeit. Szókimondó, elgondolkodtató és ösztönző.

„Miért nem bírják megállni az emberek a szemetelést? Nem olyan nehéz elmászni egy kukáig. Hirtelen nem is tudom, kire vagyok dühös. Az emberekre, a testvéreimre vagy mindenkire? Legyen mindenki, úgy egyenlő. Bár, ha olyan rossz lesz a levegő, hogy levegőt venni sem tudunk, és olyan koszos a víz, hogy szomjan halunk, akkor nem nagyon éri meg haragtartónak lenni.”

Rögtön az elején megragadott a regény stílusa. Szerintem a gyerekek imádni fogják, mert fiatalos, gördülékeny és szórakoztató. Viszont igényes a megfogalmazása, nekem felnőtt fejjel is tetszett. A leírások alapján szinte láttam magam előtt a főszereplőket, és sokszor jókat mosolyogtam rajtuk, máskor meg együtt éreztem a bánatukkal.

„ – Ugye tudod, hogy egy bokrot ölelgetsz?

 –  Csak még öt percet! Nagyon fontos! 

– Utálom, hogy el kell válasszalak a pasidtól, de anya üzeni, hogy kész a reggeli! 

Nézzük most közelebbről a főszereplőket! A nevüket egy kicsit nehéz volt megjegyeznem, de második olvasásra már belejöttem.

Rufina az ősz ózonőre: éltanuló és fontoskodó; Szvetlána a tavasz elhozója: bájos és kedves, Zorán a nyár évszakának felelőse: laza és vicces; Líviusz a tél megidézője: komoly és felelősségteljes. Melániát, az ötödik testvért a legnehezebb egy-két szóval jellemezni. Ő az, aki sóvárogva vágyik a családja szeretetére, és csak úgy buzog benne a bizonyítási vágy. Emellett okos, figyelmes és érzékeny.




A narráció két szálon fut, Melánia és Líviusz szemszögéből követhetjük végig az eseményeket. Ám van egy jó hírem azok számára, akik kíváncsiak a többi testvér gondolataira is. Az írónő elárulta, hogy szeretne írni kiegészítő novellákat, hogy őket is jobban megismerhessük. Szívesen olvasnék még róluk.

„– Sokkal több vagy, mint aminek ők látnak.”

Örültem, hogy az ikrek csak kívülről hasonlítanak egymásra, a személyiségük egyedi és sokkal összetettebb, mint amilyennek elő ránézésre látszik. A történet folyamán formálódik az önmagukról és a testvéreikről kialakított képük. A világ közelgő pusztulásának árnyékában egy családi dráma is kibontakozik. Nagyon sokat tanulnak az összetartásról és a családi szeretetről, jelentős önismereti utat járnak be, és komoly erkölcsi dilemmával is szembesülnek. A végén embert próbáló döntést kell meghozniuk.

„– Befejezhetnénk ezt végre? – Líviusz hangja az idegességtől megremeg és el-el csuklik. – Nem számít, ki a hibás. Mind hibásak vagyunk, rendben? Attól ez még nem fogja megoldani a problémánkat.”

Azt hiszem, a szereplők által bejárt lelki fejlődési út miatt került ez a kisregény végül a Vörös pöttyös sorozatba. Mivel kiskamaszok számára íródott, és 12 éves kortól ajánlott, szerintem hiba lenne tőle klasszikus értelemben vett young adult vagy fantasy történetet várni. Viszont tekinthetünk rá úgy, hogy a Cool selection válogatásból éppen kinövő fiatalok számára hidat képez a Vörös pöttyös könyvek világába, ahol általában nagy hangsúlyt kap a szereplők jellemfejlődése.

Végig az volt az érzésem, hogy az írónő mesterien szövi a mese szálait a realitás alapjai köré. Nagyon tetszett, hogy végső soron arra a következtetésre futott ki a történet: nem lehet addig eredményesen fáradozni a világ megmentésén, amíg önmagunkkal és a szeretteinkkel is hadban állunk, viszont a szeretet varázserejével bármelyikünk csodát tehet.

Valóban azon múlik minden, hogy eléggé szeretjük-e egymást és a bolygónkat, hiszen amit szeretünk, azért felelősséget is érzünk, és óvni akarjuk.


Kép: ladepeche.fr


Összegzés:

Ez a regény elsősorban kiskamaszoknak szól, az üzenete azonban mindannyiunk számára fontos. Fantasy köntösbe bújtatva, évszakmágiával fűszerezve hívja fel a figyelmet a környezetvédelemre. 

Melyik fiatal ne szeretne szuperhős lenni, és valami jót cselekedni az emberiségért? Az Ózonőrök története a legnagyszerűbb kalandra, bolygónk megmentésére hívja olvasóit.

Nagyon örülök, hogy megjelenhetett, remélem, hogy sok fiatal szívét fogja meghódítani! Égető szüksége van most a világnak lelkes ózonőrökre.

Köszönöm Aux Elizának az előolvasás lehetőségét!

A regény kedvezménnyel megrendelhető a Könyvmolyképző Kiadó webáruházábanE-könyv formátumban is kapható. 

Szeretettel ajánlom!

2023. február 12., vasárnap

Visszatekintés 2022-re és 2023-as terveim

 Visszatekintés 2022-re és 2023-as terveim



Lassan február közepe van, eljutottam arra a pontra, hogy most vagy soha: muszáj befejeznem a 2022-es évértékelőmet. Szilveszterkor nekiveselkedtem, de hirtelen rám nehezedett a felismerés, hogy mennyi mindent nem sikerült megvalósítanom abból, amit előző évben elterveztem, és ez rendesen maga alá temetett.



Sokáig mantráztam magamban a Vágymágusok 3.-nak ezt az idézetét, hogy jobb színben lássam a világot. Sikerült is kikecmeregnem a gödörből, viszont utána mindig akadt fontosabb teendőm, ami idáig hátráltatta az évértékelés megírását. Most viszont úgy döntöttem, hogy mindenek felett prioritást élvez.

Nézzük akkor a pozitív megközelítésből az eseményeket! 2022-ben, csakúgy, mint az előző években, a családom és a munkám állt első helyen, a blogot mégis sikerült tovább vinnem. Lehet, hogy számszerűen kevés filmet láttam, és olvasási rekordot sem döntöttem, de maradandó élményekkel gazdagodtam. Kilenc blogbejegyzést írtam, ami hárommal meg is haladja a 2020-as mélypontot. Innen már csak felfelé vezethet az út, annál is inkább, mivel decemberben lekerült a vállamról nagybeteg anyósom gondozásának terhe. Talán észre lehet venni, hogy ennek köszönhetően az utóbbi időben megélénkült a blog tevékenysége.


Újonnan felfedezett koreai kedvenceim 2022-ben:
Ji Chang Wook, Hwang In Youp, Choi Song Eun,
Kim Seon Ho, Nam Joo Hyuk, Kim Do Wan

Utóbbi éveim a doramák bűvöletében teltek, de 2022-ben, főleg az év második felében kevesebb dél-koreai sorozatot néztem, és alig néhány új kedvenc színészre bukkantam, közülük A varázslat hangjából Ji Chang Wook és a Strart-Up-ból Nam Joo-Hyuk voltak rám különösen nagy hatással. Mindkét sorozat inspiráló hatású, felejthetetlen élményt nyújtott. A múlt évi tablómat utólag módosítottam, mert úgy éreztem, év végén túlságosan az aktuális kedvenceimre fókuszáltam. Így most kiegészítettem az előző évi gárdát A szerelem siklóernyőn érkezik és a Goblin főszereplőivel. Azt az álmom még nem adtam fel, hogy a legelső és legkedvesebb doramáimról írjak, de egyelőre tovább görgetem ezt a tervet magam előtt.



Kedvenc amerikai produkcióim 2022-ben: a Top Gun 2. – Maverick, a Bíbor szívek és a Sárkányok háza voltak. Mindegyik külön blogbejegyzést érdemelne, és Tom Cruise visszatérése a legendás pilóta szerepébe különösen megdobogtatta a szívemet, viszont most nem fogok bővebben kitérni rájuk. Talán majd egyszer, ha minőségi munkát tudok letenni az asztalra ezekkel a filmekkel kapcsolatban. Az is lehet, hogy említés szintjén maradnak, vagy a zenéjük által a Dallamvarázs bejegyzéseiben térek vissza hozzájuk. A #dallamvarázs viszonylag új posztsorozatom a blog Facebook oldalán, amelyben a kedvenc filmzenéim kerülnek bemutatásra, illetve minden olyan zene, amely valamilyen formában a blog tevékenységéhez köthető. Úgy döntöttem, hogy nem szabok neki szűk határt, mivel szeretem, ráadásul kevés energiát igényel. Ahogy látom, a blog követői is kezdenek felfigyelni rá.

Az angol produkciók közül kettőt szeretnénk feltétlenül megemlíteni. Az egyik az Enola Holmes 1-2. Érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy egy koreai doramának köszönhetően vágtam bele. Valószínűleg csak jól irányzott netflixes reklámfogásként emlegették dél-koreai sorozatban, de nálam bevált, és örülök, hogy ráharaptam a csalira. Henry Cavill már csak hab volt a tortán, a második évad pedig még az elsőnél is jobban tetszett.

Ugyancsak angol sorozat a Heartstopper, ami valóságos lavinát indított el bennem. Rendkívül aranyos, két fiú édes tiniszerelmét mutatja be, amely mélyen megérintett. A hatására 2022-ben kétszer annyi BL-sorozatot néztem és olvastam, mint idáig összesen. Bár az is igaz, hogy ilyen jellegű sorozatot tavaly láttam először, ez a Young Royals első évada volt, amelyről szintén elmondhatom, hogy a második széria jobban sikerült. Könyvben viszont sok olyan kedvencem van, ahol kiemelkedő szerepet kapnak az LMBTQ-karakterek, elég Cassandra Clare Árnyvadász-sorozatait említem. A másik BL-sorozat, amely nagyon kedves volt a szívemnek 2022-ben, az a japán Kieta Hatsukoi. Kétszer is megnéztem, noha ez nemcsak a sztorinak, hanem a színészek személyes varázsának is köszönhető.



2022-ben folytattam a japán nyelv tanulását, bár azt nem mondhatnám, hogy jelentős az előrehaladásom, inkább csak szinten tartom. Flóra barátnőm lelkesedésének hála, megszerettem a Naniwa Danshi együttest. Ugyanakkor a legkedvesebb ázsiai fiúbandám még mindig az ASTRO, és 2022-ben is Cha Eun Woo dalait hallgattam a legtöbbször. Évek óta szilárdan tartja az első helyét, nagyon meglepődnék, ha ebben változás következne be.


Cha Eun Woo és az ASTRO

Ez a blog meglehetősen sokszínű, ami egyrészt a kétfelé ágazó fő tartalomból, másrészt az ízlésemből is adódik. Az a tapasztaltom, hogy a filmajánlóim jóval nagyobb érdeklődést váltanak ki, viszont a könyvek világát sem szeretném elengedni, sőt, 2023-ban szeretnék egy kicsit ráerősíteni erre a vonalra.

Könyves bloggerként 2022-ben rengeteg dologért lehettem igazán hálás.

Először is, eljutottam a Könyvhétre, ami a sok év kihagyás után egy csodával ért fel. Viszont a mai napig nem olvastam el még az összeset azokból a könyvekből, amelyeket akkor beszereztem, és azokból sem, amelyeket karácsony előtt vásároltam.



Egyelőre próbálok örülni minden megtett kis lépésnek, és ha az olvasatlan könyveimmel teli polcokra nézek, hálát adok, hogy egyáltalán meg tudtam venni őket. Mindennek eljön majd a maga ideje. Ugyanígy vagyok a megtekintésre váró sorozatok listájával. Örülök, hogy van miből választani. Lassan el kell fogadnom, hogy mindig sokkal több tervem lesz, mint rendelkezésre álló időm és energiám. 



2022-ben három olyan magyar regény jelent meg, amelynek előolvasója lehettem. Szavakkal nehéz leírni, mennyire felemelő érzés ez számomra. Régóta szívügyemnek tekintem a magyar szerzők műveinek népszerűsítését, sokszor megtapasztaltam már, hogy felveszik a versenyt a külföldi sikerszerzők könyveivel. On Sai regényei egyértelműen ebbe a kategóriába tartoznak, szerintem sokszor tanújelét adtam, mennyire szeretem őket, és On Saihoz is régóta baráti érzések fűznek. Aux Elizát szintén a barátaim közt tartom számon. Nagyon tehetséges kezdő írónak tartom, az Ózonőrök c. regénye már a témájával levett a lábamról. Meggyőződésem szerint a regénye remek választható olvasmány lehetne az általános iskolák felső tagozatában. Bár még személyesen nem találkoztunk, Anita Boza is közel áll hozzám, a könyveiről sokszor posztoltam, főleg a blog Facebook oldalán, és nagy örömmel töltött el, hogy az Éjszaka színei c. romantikus krimije a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelenhetett meg. Az egyik legfontosabb célkitűzésem az idei évre vonatkozóan, hogy mindegyikről ajánlót írjak. Ez eddig sajnos csak a Vágymágusok 3. kapcsán sikerült.

Szeretem friss élményekre alapozni az élménybeszámolóimat, ezért ha 1-2 héten belül nem tudok sort keríteni rájuk, akkor rendszerint el is maradnak. Ezt most nem akarom annyiban hagyni! Az első negyedév folyamán szeretném újból elolvasni mindkét regényt.  


Ez akár én is lehetnék! XD

Még a Vágymágusok 3. megjelenéséhez kapcsolódik, hogy hosszú szünet után ősszel újraindult az On Sai Galaktikus Fanklub. Igaz, a korábbiakhoz képest takaréklánggal ég, csak heti egy bejegyzéssel működik, de ez is több a semminél. Bízom benne, hogy hamarosan ismét erőre kap, talán új taggal is bővül majd a csapat!

Természetesen az írók között is akadtak új felfedezettjeim. Elsőnek Hercz Júliát szeretném említeni, ő az Arany és Ónix c. regényével varázsolt el, amely ötvözi a kedvenc zsánereimet: történelmi, romantikus és fantasy is egyben. 2022-ben két kedves meseíró, Bódai-Soós Judit és Tóth Eszter is a látószögembe került. Szeretem a KMK meseíróinak lelkes csapatát, örülök, hogy egyre több szerzőt ismerek meg közülük!




Szépirodalmi művet csak egyet olvastam, Cselenyák Imre Tinódi Lantos Sebestyénről szóló írását. Ugyanolyan alapos korrajz és egyben lebilincselő olvasmány, mint a szerző többi életrajzi regénye.

Nem lenne szép, ha a külföldi írókat kihagynám. Miután megnéztem a Heartstopper netflixes változatát, elolvastam Alice Oseman képregényeit is. Meglepően jók, bár elsőre valódi regénynek jobban örültem volna, mivel ott mélyebben átjönnek a szereplők érzései. A képregény óriási előnye viszont az olvasmányos mivolta. Nagyon kellemes meglepetés szerzett Holly Balck-től A semmi királynője. Ettől a sorozattól már egyszer elbúcsúztam, mert a főhősnő kegyetlenül bosszantott. Egy belső megérzésnek hála mégis levettem a könyvtár polcáról, és szerencsére a befejezés visszaadta a sorozatba vetett hitemet. 



Decemberben tettem egy bátor lépést, és benyújtottam a csatlakozási kérelmemet a Könyvmolyképző Kiadó partner programjához. A szerződés 2023 januárjában lépett életbe. Ez azt jelenti, hogy saját linket kaptam a kiadó termékeinek reklámozásához, és ha ezen keresztül vásárol valaki, azután jutalékot kapok. Mindenkinek hálásan köszönöm, ha ilyen formában támogatja a blogomat! A befolyt összeg teljes egészét nyereményjátékokra szeretném fordítani.

Úgy gondolom, hogy nagy meglepetést nem okozott ez a lépés a blog követőinek, hiszen mindig előszeretettel ajánlottam a KMK termékeit, pusztán lelkesedésből. Ez viszont nem jelenti azt, hogy más kiadó termékeit ne szeretném, vagy a KMK felé ne fogalmaznék meg építő jellegű kritikát, ha jogosnak érzem. Gyerekcipőben jár még ez a tevékenységem, idővel kiderül, hogy helyes út-e számomra. Annyi biztos, hogy a kitörő örömtől a mély bánatig sok mindent megtapasztaltam már ezzel kapcsolatban, alig pár hét leforgása alatt. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a Könyv a lelke - Ahol a betűk életre kelnek csoport adminisztrátorainak és a barátaimnak, amiért támogatnak! 

Külön köszönettel tartozom kedves barátnőmnek, Ambrús Renátának, amiért elvállalta a blogom 2023-as fejléceinek megtervezését! Gyönyörű borítóterveket készít, biztos vagyok benne, hogy ez minőségi változást hoz a blog kinézetében. Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen nagyszerű barátok vesznek körül! 

Végezetül szeretnék megemlékezni egy különleges emberről, Kolba-Rád Piroskáról, aki Illyana Sanara írói álnéven publikált. Osztoztam vele a japán kultúra és filmek iránt táplált szeretetben, és az Árnyvadász világ iránti rajongásban is. Nem voltunk közeli barátok, de mindig nagyra tartottam, és jólesett, hogy figyelemmel kíséri a tevékenységemet. Megrázott a halálhíre. Ezt a rózsát most neki ajánlom, mindig szeretettel fogok gondolni rá!




Nem tudom, miért gondoltam tavaly, hogy a tigris éve jó előjel, valószínűleg befolyásolt az a cuki újévi rajz, amelyet az évértekelőmben elhelyeztem, de sajnos bebizonyosodott, hogy a tigris eléggé vérszomjas formáját hozta. Csak reménykedni tudok abban, hogy a nyúl éve békésebb lesz mindannyiunk számára!


Forrás: Eszes Rita írói FB oldala

A blog valamennyi követőjének sok értékes és örömteli olvasmányt, valamint filmélményt kívánok 2023-ban! Szeretettel várom a visszajelzéseiteket, akár itt, akár a Facebook oldalon, vagy a csoportokba történő megosztások alatt! Számomra ez hatalmas motivációt ad. Ha érdekesnek találjátok az ajánlóimat, iratkozzatok fel a rendszeres olvasók közé! Köszönöm, hogy velem tartotok! 


2022. december 19., hétfő

On Sai: A gyógyítók – Vágymágusok 3. (értékelés és csipetnyi érdekesség)

 On Sai: A gyógyítók – Vágymágusok 3.

(értékelés és csipetnyi érdekesség) 



A bejegyzés spoileres az előző részek tartalmára nézve!

Fülszöveg: 

Mennyit ér a szerelem egy megalkuvó világban?


Rianna mindeddig sikeresen titkolta, hogy lány. Férfiként
mozog a seregben, de ami fájóbb, hogy a herceg is férfiként látja,
és ennek mentén dönt a jövőjükről.
Milyen fájdalmas lehet a viszonzott szerelem?
Épülhet őszinte kapcsolat ennyi titok között?

Közeleg a tavasz, közeleg az ellenség. A máguskatonák és a gyógyítók
útra kelnek, ám nem számolnak azzal, hogy egy vágymágusnak
álcázott szipoly lapul a soraik között, egy lázadó család lánya, aki
megkérdőjelezi a bevett utakat és megszokott módszereket.
Mi ér többet, egy nemes törött karja vagy egy közrendű élete?
Segít vagy árt, aki vitatja a választ, bomlasztja a rendet?
Egy történet, ahol minden rossz döntés érthető,
és mégis létezik helyes út.
Az év legkülönlegesebb fantasyregénye a természetről és a vágyról.

Éld át az izgalmas és mágikusan érzéki kalandokat!

A könyv adatai:

Oldalszám: 328
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképz
ő Kiadó Kft.
ISBN: 9789635619962
Elit start: 2022.12.13
Országos megjelenés: 2022.12.16
Termékkód: 10338

Véleményem:

A Földanya fátylára! De jó volt töltekezni ezzel a kötettel! Tele van a szívem hálával.

Emlékszem, amikor On Sai először osztotta meg az első három fejezetet a Galaktikus Fanklub tagjaival, lázas mohósággal vetettem magam a történetbe. Hiszen Ria az előző rész végén halálos csapdába esett, miután az agyafúrt gyógyító, Delon lebuktatta.

Nyilvánvaló, hogy egy young adult fantasy regényben a főszereplő nem veszhet oda a történet közepén, de zseniális volt a csapda, és tűkön ülve vártam, hogy Ria milyen úton szabadul ki. Ennél is fontosabb kérdés volt, hogy milyen következményekkel jár majd a lelepleződése. Ki fog még tudni róla, és mit szól hozzá? A legeslegjobban pedig az izgatott, hogy Lidérc mikor értesül róla, és hogyan reagál majd. On Sait ismerve mindenre fel voltam készülve. Elképesztő fordulatokat szokott bevetni, és ez most is így történt.

Természetesen a fenti kérdésekre nem adok választ, mindenkinek magának kell utána járnia. Annyit viszont mondhatok, hogy csodálatos kalandban volt részem, és a három kötet közül szerintem ennek lett a legjobb befejezése eddig.




A harmadik rész két nagy egységre osztható: a háború előtti és alatti eseményekre. Ez utóbbi néhány helyen elég realisztikus és megrázó, ebből kifolyólag ez a kötet komorabb a többinél. Lelkileg biztosan nem lehetett könnyű On Sainak a csatajeleneteket írni, miközben a szomszédunkban valóban kitört egy véres háború. A művészek, köztük az írók és költők mindig érzékenyen reagálnak a saját koruk társadalmi problémáira. Szerintem Ria gondolatai valamennyiünk fájó kérdéseit visszhangozzák.

„Nekem kavarogtak az érzéseim. Csak azt tudtam, gyűlölöm ezt a háborút, nem akarok halált. Miért? Miért történik mindez? Miért nem lehet békében élni egymás mellett? A fal mintha velem együtt sóhajtott volna, csendesen szitált róla a homok.”

Ez egy szomorú idézet, de On Sai könyveiről elsősorban az elképesztő humor jut eszébe az embernek. Valaki a Molyon egyszer a Calderonról azt írta, hogy Rejtő Jenő világát On Sai kilőtte az űrbe, és ez roppant találó. Minden regénye üdítően tréfás, ugyanakkor valamennyiben foglalkozik erkölcsi dilemmákkal is. A Szivárgó sötétség sorozata az, ahol kiemelt helyen kezeli az elgondolkodtató kérdéseket. Most, hogy azt a sorozatot pihenteti, mert a Vágymágusok befejezésén dolgozik, szerintem ide koncentrálódik a világban bekövetkező változásokra adott reflexiója. Pillanatnyilag nem Scar, hanem Ria karakterén keresztül teszi fel a fontos kérdéseket és fogalmazza meg a véleményét. Rianna tökéletesen alkalmas erre, hiszen felvilágosodott nevelést kapott, egészséges kíváncsiság jellemzi, empatikus és nagyon bátor lány. Egy igazi kis forradalmár, aki nem hajlandó a megalkuvók útján járni.

Katartikus érzéssel tölti el az ember szívét, ahogy az igazságért küzd és szenved.



Ó, Földanya! Csak ezt éljem túl, és soha többé nem beszélek ostobaságokat!
Ám rögtön el is szégyelltem magam.
Ha már nem kényelmes felszólalni, ha már veszthetek rajta, akkor gyáván meglapulok? Hát nem így jött létre a mostani életünk, hogy mindenki hallgatott, akinek szólnia kellett volna?”

Ria és Lidérc románcának alakulása hatalmas örömmel töltött el. Lidérc nem követi el kétszer ugyanazt a hibát, így nem szenvedeznek hosszú fejezeteken keresztül. Szerelmesek és ragyog a lelkük. A háború borzalmai közepette is megteremtik maguknak azt a kis buborékot, ahol boldogok lehetnek. Lidérc egyszer olyan szép vallomást tesz, hogy Kósza lovag is megirigyelhetné, de attól nem kell félni, hogy veszít a vakmerőségéből vagy a kisugárzásából. Megmaradt köztük a játékos ugratás és a pajkosság is. Bevallom, hogy az első kéziratot olvasva még támadt egy kis hiányérzetem ezen a téren, de a végső változat már nagyon tetszett. A kötet szerkesztőjének, Kunos Annának pedig ezúton is köszönöm a nyúlszőr takaró bevonását, valóban vétek lett volna kihagyni.



„Lidérc az orrával kezdett cirógatni, és az én kezem behatolt a ruhája alá. Kitapintottam a nyaka ívét, majd az ujjaim az ing alá csúsztak, és ahogy oldódott a madzag, elindult a kezem a szíve felé.
– A tűzzel játszol, csábító kis Szépvölgyi – suttogta. – Azért burkoltalak két szőrmébe, hogy még csak esélyem se legyen hozzád érni.
– Azt hittem, mert túl hangosan vacogok – ugrattam, de elvettem a kezem.
– Ó, ha kibontanálak, hidd el, nem vacognál… Akarod?”

Továbbra sincs a regényben 18+ jelenet, viszont most is sok a szexuális utalás. Némelyik meghökkentett. Ha Delon vagy Zaher szerelmi élete állna a regény középpontjában, nem valószínű, hogy rajonganék érte. Szerencsére a gyógyítók zűrös ügyeiről csak közvetetten értesül az olvasó, és ezek sem polgárpukkasztó céllal íródtak. Rianna fiatal. Rengeteg élmény éri, tanul, figyel és formálódik a véleménye a sok mindenről, a szexualitásról is. Nagyon fontos következtetésekre jut.

„Azt hiszem, a vágy sokféle lehet, és mindenkinek azt jó tennie, ami neki jó. De ez korántsem jelenti azt, hogy mindent meg is kell tenni. A belesodródás önárulás.”




A borítót ezúttal nem László Maya, hanem Németh Kinga készítette. Kicsit megijedtem, amikor erről értesültem, de a borítóleleplezésnél kiderült, hogy felesleges volt az aggodalmam. Gyönyörű lett és tökéletesen illeszkedik az első kettőhöz! Mint tudjuk, itt a rajzoknak nagyon fontos a szimbolikája. Az elsőn körték, a másodikon a méz, a harmadikon pedig a levendula kap különös jelentőséget. Ebből egyből ki lehet következtetni, hogy a levendulára sem fogunk már ugyanúgy tekinteni, mint A gyógyítók olvasása előtt. Az online könyvbemutatón On Sai azt is elárulta, hogy ez az egyik kedvenc virága, és van egy gyönyörű levendulabokra, amellett ülve szokott szép időben teázni.

Ó, a teák! A két herceg kéziratában szerepelt egy mondat, amit én nagyon szerettem, de végül átírásra került az a fejezet, így a végleges szövegből már kimaradt: „Soha ne álljatok egy Szépvölgyi és a teája közé!” Ezt sokáig fájlaltam, de most bőséges kárpótlást kaptam. Teázásban és a tea emlegetésében nincs hiány, ez már biztosan Ria ismérve marad!




„Lidérc lenézett rám, én fel őrá. A karomhoz ért, és felhúzott magához. Nyeltem egyet, ahogy az ajkamra siklott a pillantása.
– Elképesztő vagy – suttogta.
– Ma a dicséretek napja van? – pimaszkodtam, hogy ne legyen feltűnő a zavarom. – Be lehet váltani egy kis teára?
– Te és a teáid! – Lidérc zengő hangon nevetett.
Egymáshoz akartunk érni, érezni, ízlelni a másikat, de a katonák között ez őrültség lett volna, így csak a tekintetünk kulcsolódott össze.”

Nagyon szerettem a szél és a vadmacska kettősét. Remekül szemléltették, hogy a természet a szipolyok mellett áll. Nekem ez a macska amúgy gyanús! Ha nem tudnám, hogy ebbe a mágiarendszerbe nem fér bele alakváltás, simán feltételezném, hogy Lidércnek riválisa akadt, hiszen szinte szerelmes rajongással védelmezi Riát. Vagy lehetne akár az anyukája szelleme is, aki egy vadmacskában öltött testet. Persze mindez csak az én meglódult fantáziám szüleménye.




„– Ha még egyszer megkarmolsz, a Tűzistenre mondom, kesztyű lesz belőled! – csattant Delon hangja. Felkönyököltem, és a batár végébe néztem. Az ajtó nyitva állt, de a vadmacska nem engedett be senkit. Odakint már szürkült az ég, látszott, hamarosan estébe fordul. A szívemben melegség támadt a cicát látva.”

Csipetnyi érdekesség: 

On Sai megosztotta velem, hogy milyen zenéket hallgatott sokszor a kötet írása közben. Igazán változatos a lejátszási lista, talán magyarázatot is ad néhány dologra.





Összegzés:

Az előző rész brutális függővége után kész megváltásnak éreztem a folytatást. A történet változatlanul sodró erejű és szórakoztató, viszont a háború kicsit sötétebb árnyalatúvá teszi.

Ria elemében van, szívvel-lélekkel gyógyítja a hadviselés okozta sebeket, miközben szokás szerint feszegeti a határokat, és ezzel újabb ádáz ellenséget, valamint barátokat is szerez. Lidérc pedig… Nos, csak annyit mondok, érdemes utána járni, hogy mit művel a csavaros észjárású és lobbanékony ifjú mágus. A vége fantasztikus, felülmúlta a várakozásaimat. Hálás vagyok, hogy előolvasója lehettem!

Külön köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak, amiért idén kiemelt helyen kezelték a magyar szerzős könyvek megjelenését! Szerintem nagyon sok olvasónak szereztek ezzel óriási örömet.

A könyv kedvezménnyel megvásárolható a Könyvmolyképző Kiadó webáruházában

E-könyv  formátumban is kapható. Nagy szeretettel ajánlom!

(Képek forrása: Pinterest)