2020. december 31., csütörtök

Évértékelő 2020

 

Évértékelő 2020




Tavaly újévkor még poénosnak gondoltam ezt a képet, de visszanézve már nem tűnik annak. 2020 kemény év volt, szerintem mindannyiunk számára, és elsősorban nem a könyvekről, hanem a túlélésről szólt.

Hálás vagyok, mert a szeretteim elkerülték, illetve túlélték a vírust. Édesanyám nagyon beteg lett, őt két hétig karanténban ápoltam, küzdve a szűnni nem akaró magas lázával és a köhögési rohamaival. Gyötrelmes időszak volt, de szerencsére már jól van, még ha kicsit gyenge is!

2020 másik meghatározó élménye, hogy felépült a házunk! Nagyon sok munkával és nehézséggel járt, mivel a vírushelyzet miatt több havi fizetésem esett ki. Istennek hála, mégis sikerült befejeznünk, de voltak olyan időszakok, amikor reménytelennek látszott, hogy idén beköltözzünk!



Talán furcsa, de a legsötétebb időszakokban nem a könyvek, hanem a netflixes sorozatok nyújtottak megnyugvást és menedéket a világ gondjai elől. Mivel a tavalyi évem lényegében a Trónok harca körül forgott, nyilvánvaló a feltételezés, hogy a komoly agytornát igénylő komplex történeteket részesítem előnyben, de attól tartok, csalódást fogok okozni. Először egy rajzfilmsorozat, a Dragon Prince varázsolt el. Ezután tértem rá a Vaják sorozatra, de megérte, mert sokkal jobban tetszett, mint a könyv, várom a folytatását! Majd egy újabb éles váltás következett, és rákaptam a doramákra. Ez nem új keletű dolog, Kelet-Ázsia világa mindig közel állt hozzám, legyen szó zenéről vagy akár a harcművészetekről. Gyerekkoromban karatéztam, bár ez nem volt hosszú életű tevékenység. Később sok animét néztem, és japánul is tanultam három évig. 

Most viszont a koreai sorozatok ejtettek rabul. A legjobban közülük az It’s Okay to Not Be Okay, a Love in the Moonlight, a Strong Girl Bong-Soon és a Dream High tetszettek. Közös nevezőjük a romantika, de az egyik thriller, a másik történelmi, a harmadik komédia, a negyedik pedig énekes-táncos produkció. Viszont mind csodálatos, olyan finomság jellemző rájuk, ami ritka az amerikai filmeknél. Tagadhatatlanul feltöltöttek lelkileg. Nem mellesleg kimagasló színészi alakításokat láthattam, és egy csomó koreai kifejezés ragadt rám. Egy ideig gondolkodtam, hogy érdemes lenne komolyabban foglalkozni ezzel a különleges nyelvvel, de akkor már inkább a japán tudásomat kellene magasabb szintre fejlesztenem. Visszatérve a Netflixhez, végeláthatatlan a kívánságlistám, jobbnál jobb filmek vannak jelölve rajta, köztük a komolyabb műfaj is képviselteti magát, de egyelőre kezdek visszatérni az olvasás világához, és az a tapasztalatom, hogy a kettő egyszerre nehezen kivitelezhető.



Szomorú, de idén nem sokat olvastam, és egy ideig fontolgattam a blog teljes feladását is. A nehézségek ellenére a nyár végéig gőzerővel dolgoztam a Könyv a lelke – Ahol a betűk életre kelnek Facebook csoport tematikus heteiben, de azután a leköszönés mellett döntöttem. Mozgalmas és élményekkel teli évek állnak mögöttem. Társaimmal együtt fantasztikus témaheteket sikerült megvalósítanunk, nagyszerű közösséget kovácsoltunk, amire örömmel emlékszem vissza, de úgy érzem, hogy jó döntést hoztam, ez már nagyon érő, szükséges lépés volt. Közösségi tevékenységeimből egyedül az On Sai rajongói oldal, a Galaktikus Fanklub irányítását vittem tovább.

2020 legfontosabb könyves eseménye számomra egyértelműen az volt, hogy a Galaktikus Fanklub tagjaként előolvasója lehettem On Sai újdonságának, a Vágymágusok 2. részének! Színtiszta boldogság tölt el még most is, ha rágondolok! Hihetetlenül megtisztelő, hogy a véleményünk és visszajelzéseink is alakították a regényt! Köszönöm On Sai, és a GF tagjainak is köszönöm a lelkes segítséget a mindennapi munkában!



Mi jót olvastam 2020-ban, ami nyomot hagyott bennem? A két herceg előtti időszakból Joss Stirling Lélektársak sorozatát tudom megemlíteni, valamint Anita Boza két romantikus krimijét, az Édes borzongást és az Elsikkasztott szerelmet. Anita szerintem nagyon tehetséges kezdő író, kíváncsi vagyok a többi könyvére is!

Nyáron érdekesnek bizonyult Cselenyák Imrétől A sivatag hercegnője. Augusztusban elolvastam Sarah J. Maas-tól Az orgyilkos pengéjét, majd ősszel a Tüskék és rózsák udvara sorozatát. Ezekkel a művekkel régóta esedékes olvasási célkitűzést pipáltam ki, és nagy kő esett le a szívemről, mert évekkel ezelőtt volt egy próbálkozásom az Üvegtrónnal, ami nem bizonyult sikeresnek. Viszont nagyon sokan biztattak arra, hogy ne adjam fel, és úgy tűnik, igazuk volt. Sarah J. Maas stílusa még most sem áll olyan közel hozzám, mint Cassandra Clare-é, de a történeteit határozottan kezdem megkedvelni. Ugyan ki tudna ellenállni Rhys vonzerejének?


Forrás a képen jelölve.


A nyár vége és az ősz csodás megjelenéseket hozott, például Mary E. Pearson spin-off duológiájának lezárását, a Tolvajok esküjét, és a Holdbéli krónikák 3. részét, a Cress-t. Mindkét sorozat a szívem csücske. Nem sokkal előttük látott napvilágot Kozák Zsolt Váratlan utazásaim c. könyve Avonlea világáról. Mostanában ugyan nem néztem a Lucy M. Montgomery klasszikus műveire épülő sorozatokat (Anne a Zöld Oromból, Váratlan utazás) de nagyon szeretem őket, bármikor újból fellángolhat irántuk a rajongásom, és ez a könyv igazi csemege a kulisszatitkokkal kapcsolatban.

NA műfajban idén inkább a régi kedvenceimet vettem elő, újraolvastam Elle Kennedy Off-Campus sorozatát, és még mindig toplistásnak tartom. Tettem egy kitekintést Mariana Zapata új regényei felé, tetszettek, mint ahogy Jessica Parktól a 180 másodperc is, de hatalmas kedvencre nem akadtam. Igaz, nem tanulmányoztam át olyan részletességgel a kínálatot, mint szoktam.

Ősz végétől tűkön ülve vártam A két herceg megjelenését. Nos, ez keményebb időszaknak bizonyult, mint gondoltam, de a végeredmény akkor is nagyon pozitív: karácsonyra a kezembe vehettem, és már az új otthonunkban olvashattam!



A fa alatt lapult még sok más csoda is. Közülük eddig Rácz-Stefán Tibortól az Éld át a pillanatot! tetszett nagyon. Ha egy megható karácsonyi történetre vágytok, szeretettel ajánlom!

Nos, a 2020-as évem olvasási listája meglehetősen vérszegény, de ha végignézek a könyvespolcomon, elönt a remény, hogy a következő év jobb lesz! Egyelőre él a blog, és amennyiben időm és energiám engedi, továbbra is beszámolok arról, ha remek olvasnivalóra bukkanok, és szívesen megosztom a kedvenc idézeteimet.

Nagyon boldog, egészségben és könyvekben gazdag új évet kívánok a blog minden kedves Olvasójának! Köszönöm, hogy figyelemmel kíséritek a bejegyzéseimet!




2020. december 19., szombat

 

Egy várva várt megjelenés margójára



 Akik ismernek, azok tudják, hogy a legkedvesebb hazai kiadóm a Könyvmolyképző. Számtalan csodás olvasmányélményt köszönhetek nekik, és ezt mindig mérlegre teszem, ha nyilatkozom róluk. Vitás helyzetekben leginkább a védelmükre kelek, vagy hallgatok, de azt hiszem, néha muszáj beszélni a problémákról, mert különben nem várható javulás. Ez most egy ilyen szituáció.

 Azt hittem, ujjongani fogok az örömtől, amikor elsőnek beszámolhatok A két herceg megjelenéséről, de most keserédes érzéseim vannak. Egyrészt csodálatos, hogy idáig eljutottunk, de valljuk be, kínkeserves folyamat volt.

 Hálás vagyok, amiért ez a könyv a jelenlegi helyzetben egyáltalán idén megjelenhetett, hiszen nagyon sok megszerkesztett magyar könyv a covid-19 okozta gazdasági válságban nem kapta meg ezt a lehetőséget. Viszont annak tudatában, hogy a nyers változatot a Galaktikus Fanklub tagjaként még az első karantén idején olvastam, és őszi megjelenésre kapott ígéretet, már nem látom olyan fényesnek a helyzetet. 

 Gyakorlatilag a kész regény nyár vége óta parkoló pályán rostokolt, és hajszálon (Isten kegyelmén, a nyomdai munkások hősiességén, s ha jól értesültem, a kiadóvezető nyomásán is) múlt, hogy karácsony előtt pár nappal végre lekerült a gyártósorról, miközben az őszi-téli megjelenési szezonban számos más kiadvány előzte meg. Közülük néhányat én is repesve vártam, de akadtak olyanok is, amikről most hallottam először, és a szerzőjüket sem ismerem. Persze ez önmagában nem fokmérő, de valószínűleg nem véletlen, hogy már most 30% kedvezménnyel árulják némelyiket az Alexandrán, csakhogy megvegye őket valaki. 

 Tapasztalatom szerint egyébként az elégedetlenség állandó forrása az olvasók körében, hogy aránytalanul sok újdonság érkezik, miközben a régi kedvencek folytatása sokszor éveket késik. Itt most véletlenül sem a népszerű szerzők pl.: Cassandra Clare, Sarah J. Maas, vagy Stephenie Meyer stb. újdonságai ellen beszélek, ezekkel idén is egyértelműen óriási örömöt szerzett a kiadó sokunk számára, hanem a névtelen külföldi kiadásokról, amelyeknek még nincs itthon széles olvasóközönsége. Természetesen attól, hogy ismeretlenek, akadhatnak köztük valódi gyöngyszemek, de On Sai regényét akkor sem lehet velük egy lapon említeni, mivel a Vágymágusok 2. részét hazai viszonylatban már most rengetegen várták, és nem kis csalódást okozott az olvasóinak a folyamatos halogatás. Ugyanez vonatkozik a többi magyar sikerszerzőre is. 

 Nyilván az előttük megjelentetett kiadványok mindegyikére szerződése volt a kiadónak, de kis jóindulattal (vagy nem is tudom, hogy pontosan mi hiányzott hozzá) biztosan lehetett volna csúsztatni párat, hogy ne a magyar szerzők várva várt könyvei kerüljenek utolsónak a nyomdába. 

 Nem sokon múlt, hogy csak keserű pillanatokat éljünk át! A kötet egy új nyomdában készült, ez már önmagában okozott váratlan és kellemetlen meglepetéseket, ami újabb késedelemhez vezetett, erre jöttek még a megbetegedések. Mondjuk az lett volna a csoda, ha a vírushelyzet kellős közepén nem történik ott valami gubanc, hiszen senki sem gondolhatja, hogy a nyomdai dolgozókat elkerüli ez a szörnyű vírus! Tényleg minden elismerésem nekik azért, hogy erejüket megfeszítve dolgoztak, de ettől függetlenül borzasztóan rossz érzés volt egymás után kapni az e-maileket arról, hogy ismét eltolódott a Vágymágusok 2. részének szállítási ideje.

  Az elsőt még megértéssel fogadtam, a második elszomorított, a harmadik viszont sokkolt, és a padlóra küldött. Napokig rettegtem, hogy megérkezik a negyedik, a végső csapás, amelyben arról értesítenek, hogy sajnos karácsony előtt már nem várható az általam előrendelt kötet, de vigasztaljon a tudat, hogy a „Márikás” vászontáska (amiről időközben kiderült, hogy igazából Milis) és a KMK-s maszk viszont kaphatóvá vált. Normál esetben valószínűleg örültem volna a fent említett termékek megjelenésének, de így nagyjából a gutaütés kerülgetett, amikor megláttam a hírt a webáruházban. Szerencsére két nappal később követte őket A két herceg is!

 Szóval az idegőrlő várakozás után lehet egyet fújni, és átélni a felemelő pillanatot: végre várhatjuk a postást, és olvashatjuk! Talán még azok is időben kézhez kapják, akik karácsonyi ajándéknak szánták. Nehéz szülés volt a megjelenése, de remélem, hogy a tartalma minden szenvedésért kárpótolja az olvasókat! Nekem egyértelműen a szívem csücske.

Már megjelent: https://bit.ly/2HEvU5f #vágymágusok2 #akétherceg

2020. november 14., szombat

On Sai: A két herceg – Vágymágusok 2. (értékelés előolvasás alapján)

 

On Sai: A két herceg – Vágymágusok 2.

(értékelés előolvasás alapján)



Fülszöveg:

Bálok, titkok, szívdöglesztő mágusok…

Rianna izgatottan várja a gyógyítók vizsgáját, és azt, hogy bejusson vele a könyvtárba, ám az események nem várt fordulatot vesznek. Valami zajlik a háttérben, aminek hatására Lidérc különösen kezd viselkedni.

Közben Erdon herceg hazafelé tart a sereggel, és Delonnal, az éles eszű, jóképű gyógyítóval. Rianna egyre nagyobb veszélybe kerül, és minden vágya, hogy visszacserélje magát az öccsével. Ám közben egyre több furcsaságra felfigyel. Mit titkolnak a háborúról a vezetők?

Rianna megpróbálja kideríteni a tűztojások titkát, és azt, milyen múltbeli sötét árny nehezedik a rémálmokkal küszködő, vonzó hercegre.

Miközben tart a katonai kiképzés, őket figyeli az élő vár, egy szélszörny, és ki tudja még, mi minden más.

„Pusztulj, vagy szeress”,

a természet csak ezt a két utat ismeri, és ha nem vigyáznak, nagyon is lelkesen segít mindkettőben.

Éld át az izgalmas és mágikusan érzéki kalandokat!

„A Tűzisten szerelmére! Ez zseniális! Szinte bele sem kezdtem, már vége is lett. Mint szipoly a lopott mágiát, úgy ragadott magával az újabb rejtélyekkel, tüzes érzelmekkel, váratlan fordulatokkal teli történet, és nem akart ereszteni. Az olvasó azt hinné, az előző részt nem lehet már tovább fokozni, de On Sai ismét remekelt! Alig várom a folytatást!”
– Gfellner Flóra –

„Vigyázat, függőséget okozhat! Ez a könyv nagy mennyiségű mágiát, túlfűtött érzelmeket és izgalmas titkokat tartalmaz, melyek pozitívan befolyásolhatják az olvasó kedélyét, negatívan az időérzékét, hiánya pedig elvonási tünetekhez vezet!”
– Mici és Flóra –

Szereted a Vörös pöttyös könyveket?
Vidd haza nyugodtan! Tetszeni fog.

16 éves kortól ajánljuk!

Oldalszám: 400
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
ISBN: 9789635613540

*

„– Az igazi ellenség belül van. Semmi sem nagyobb pusztító erő, mint amikor nem hiszünk önmagunkban, és nem a saját utunkat járjuk.”

  Mennyire vártam ezt a könyvet, és hála a Földanyának, nem okozott csalódást! Az előző része tavaly a legkedvesebb olvasmányaim közé tartozott, de ez túltett rajta, még jobban a bűvkörébe vont. Miután befejeztem, percekig róttam a köröket a lakásban céltalanul, majd visszahuppantam a karosszékbe, és kezdtem az egészet elölről. Annyira szép volt a végén a romantikus jelenet, és olyan csattanóval zárult, hogy egyszerűen nem tudtam szabadulni a hatása alól!

  Az elején kicsit aggódtam, hogy On Sai esetleg változtat a folytatás stílusán, mert az első rész pajkos jelenetei nem mindenkinél arattak osztatlan sikert, de szerencsére nem hagyta magát eltéríteni az eredeti elképzelésétől! Sokan feltették a kérdést, hogy miért nem kapott ez a sorozat Zafír besorolást. Ennek nyomós oka van, mégpedig az, hogy ha felnőtt kategóriába kerül, akkor változott volna az egész történet, jóval keményebb vonalú lett volna minden téren. A magam részéről örülök, hogy nem kellett csecsemőgyilkosságokról és egyéb szörnyűségekről olvasnom. Sokkal jobb így, hogy 16+ YA besorolást kapott. Szóval a második részben a stílus változatlan, néhol finoman erotikus, de inkább szívdobogtatóan gyönyörű, mintsem megbotránkoztató. Mellette tengernyi izgalom, sziporkázó humor és zseniális utalások jellemzik ezt a kötetet. Fantasztikus, úgy ahogy van!

  Egyik ámulatból a másikba estem, annyi titokra derült fény! Kezdve Lidérc rémálmaitól a gyógyításig. Azt már az előző részben is érezni lehetett, hogy a gyógyítás körül nagy titok lappang, de bevallom, ekkora poénra nem számítottam. Naiv lélek vagyok, mert újraolvasva egyből feltűntek a jól álcázott utalások. Már az első kötetben is ott voltak, a végén mégis leesett az állam. A regény egyik fontos tanulsága csúcsosodik itt ki.

  Mivel komoly spoiler nélkül nehéz beszélni a történetről, csak érinteni fogom a vonalvezetését, és inkább a szereplőkkel kapcsolatos élményeimre helyezem a hangsúlyt.




  Eleinte Rianna és Lidérc az egymás melletti elköteleződés körül topognak, amolyan kamaszos módon. Az előző rész végén erős érzelmi kötelék jön köztük létre, de most barátságukba éket ver egy feltevés, ami bizalmi válságot idéz elő, és mindkettőjüknek sok gyötrelmet okoz.

  Később közösen készülnek a világukat fenyegető háborúra. Harci kiképzésük a szokásos mederben folytatódik, ám feletteseik nem szívesen beszélnek az eddigi csatákról, meglehetősen nagy titokzatosság és félelem övezi az ellenfeleiket, az úgynevezett hójárókat. Ezért ők nyomozásba kezdenek, hogy kiderítsék, pontosan mivel állnak szemben. Hát, nagyon érdekes dolgokra jönnek rá, nem éppen ilyen tűzokádó „lényekre” számítottam! Valószínűleg túl sok sárkányos könyvet olvastam, egyértelműen tévútra vitt. Viszont titokzatos ellenség nemcsak a frontvonal túlsó oldalán várja őket, még mindig leselkedik a váron belül is. Szóval nem árt felkészülni a végén egy körömrágós jelenetre!

  Szerintem elismerésre méltó, hogy Rianna a második rész közben is önmaga marad, a saját útját járja. Ez a regény egyik fő üzenete. Végig keményen kell küzdenie, mind fizikai, mind lelki értelemben, mégsem nem válik fiússá, nem veszi át a férfiak értékrendjét. Álruhában, de női lélekkel, női praktikákkal áll helyt. Sokkal inkább a szeretetben és az elméje találékonyságában hisz, mint a nyers erőben. Ráérez a hatalom ízére, de most is önmaga felett aratja a legnagyobb győzelmet azzal, hogy nem válik kegyetlenné.




  Tudásszomjának és kísérleteinek hála, ebben a részben szépen kibontakozik a mágiarendszer működésének elve, az viszont még mindig nem teljesen világos a számomra, hogy kik pontosan a vágymágusok és mi a feladatuk. Alakul a dolog, vannak információmorzsák (pl.: hogyan zajlott a képzésük a régi időkben), de lesz még érdekesség a kérdés körül a harmadik részben is, abban biztos vagyok.

  Lidérc. Ha az előző rész végén felteszi valaki a kérdést, hogy a lovagos regény (Apa, randizhatok egy lovaggal?) főszereplőjét, Kószát vagy Lidércet szeretem-e jobban, Kósza lovag felé billent volna a mérleg. Most viszont már nem olyan egyértelmű a döntés, a veszélyes „rosszfiú” az ugratásaival, a mindig figyelmes tekintetével és egyenességével határozottan a szívemhez nőtt, felzárkózott az álomlovag mellé. Nagyon vártam, hogy Rianna és közte újból lángra kapjon a szikra, ami szerencsére be is következett, de a romantikus jelenetek mellett emlékezetes maradt számomra az rész is, amikor feltárult múltjának titka. Sok mindent új megvilágításba helyezett, ajánlott zsebkendőt is készíteni a csipkebogyó tea mellé! On Sai elmondása szerint sajnos Lidérc nem kaphatott saját szemszöget, mert az nagyon megtörte volna a regény ívét, de azért néhány helyen hosszabban feltárta a gondolatait Ria előtt, aminek igazán örültem. A tettei alapján lehetett következtetni az érzéseire, de jó volt utólag megerősítést kapni arról, hogy közben mi járt a fejében, mi motiválta. Talán, ha elég szépen kérjük, On Sai megint ír kiegészítő novellát Lidérc nézőpontjából, ahogy az előző kötetnél is tette!




  Az apa a másik karakter, akit még jobban a szívembe zártam, mint az első részben, igazán zseniális volt! A bölcsessége és az alázata, valamint a gyermekei iránti szeretete csodálatra méltó. Mellette a legnagyobb meglepetésemre megkedveltem Roant és Mortot is. A fiúk közül ők az előző részben nem voltak túlságosan szimpatikusak számomra, de sikerült fordítaniuk a helyzeten. Ras parancsnok és Zaher hozták a szokásos formájukat, fontos szereplői maradtak Rianna életének. Frellelon gyógyító és az idősebb Barbárölő fivérek Riannához való viszonya továbbra sem rózsás. És akkor még finoman fogalmaztam!

  Fini jeleneteit most kifejezetten szerettem, egyrészt elgondolkodtató, másrészt rendkívül vicces fejezetek voltak, hangosan nevettem rajtuk. Fola kulcsárasszony viszont csalódást okozott, pedig az előző kötet végén felnéztem rá. No, annak már lőttek!

A trónörökös színre lépésével új szereplőkkel is bővült a történet. A hercegi kísérethez tartozó személyek közül ketten tettek rám mélyebb benyomást, bár nem feltétlenül pozitív értelemben. Az egyik az elegáns és eszes gyógyító, Delon, a másik pedig egy pökhendi ősnemes, Udin. (A neve talán az undokságára utal?) Mindketten kihívást jelentettek a lány számára.

  Van itt még egy érdekesség. Végre anyai ágon is bepillantást nyerhettem Rianna családjának történetébe! Ez eddig fekete folt volt, most izgalmas dolgok kerültek napvilágra, ami érdekes adaléknak bizonyult. Mohón olvastam azokat a részeket, amikor a szipolylázadással kapcsolatban bukkantak felszínre újabb információk.

  Kíváncsi voltam, lesz-e még valami huncutság a körtékkel kapcsolatban, de a folytatásban inkább a méz kapott fontos szerepet.

  A borító ismét László Maya gyönyörű rajza alapján készült, és jól illeszkedik az előző kötethez. Tavaly, amikor első pillantást vetettem a borítóképre, kicsit furcsának találtam, de később megszeretettem a szimbolikáját, és most is úgy látom, hogy minden apró részlet jelentéssel bír rajta. Nekem nagyon tetszik!

Értékelés: 5/5 csillag

Összegzés:

  Már az első rész is magába szippantott, de ez túltett rajta, teljesen meghódította a szívemet. Szerelem, árulás, mágia és harc lebilincselő egyvelege, On Sai egyedi humorával fűszerezve. Az izgalom és a romantika mellett tele van zseniális utalásokkal, amelyek nagy titkokra derítenek fényt. Ráadásul a vége olyan erős érzelmileg, hogy azonnali újraolvasásra késztetett. Számomra egyértelműen az év legjobb romantikus fantasy olvasmánya, nagy szeretettel ajánlom!

A kötet kedvezménnyel megvásárolható a kiadó webáruházában.

E-könyv formátumban is kapható.

Örök hálám On Sainak az előolvasás lehetőségéért!

 


Exkluzív idézetek a regényből:


„Lidérc ott ült a földön az ajtó mellett és hatalmas, fekete szemével engem nézett.
– Mióta vagy itt? – nyögtem.
– Elég rég óta. Ne aggódj, minden kínosat láttam – biztosított kajánul.
Úgy éreztem, menten elsüllyedek.”

*
 
„...megdobogtatta a szívemet, hogy bejuthatok a Gyógyítók Tornyába. 
Könyvek! Gyönyörű, csoda szép könyvek! 
Legszívesebben táncra perdültem volna.”

*
 
„– Mi az a szélszörnyes játék? – szólt közbe gyorsan Delon.
– A Gyilkos-völgyben minden él. A szél régi játszópajtásom, és velem tartott az útra.
– Mármint az a szél, ami sziklákat akart ránk dobni a völgyedben? – Ras olyan lassan tagolta a szavakat, mint aki nem hisz a fülének.
– Igen, ő. Ne aggódj, akkor még utált, de most már egészen megkedvelt téged. Nem érezted? Néha megcirógat. Kérdezted nemrég, de én nem parancsolok a levegőnek. Pusztán csak van egy barátom.
Ras köpni-nyelni nem tudott.
– Én szoktam érezni, de azt hittem, képzelődöm – nyögte Mort. – Olyan mintha… mintha… a nyakamat… nem is tudom…
– Igen, nyakon csókol. Ne haragudj, nagyon kínos. Ne vedd magadra! A természet csak ölni és szerelmezni akar. Más játékot nem ismer.”

*
 
Ösztönösen az öcsémet mentettem. Azt tettem, amit minden rendes úrhölgy, ha nem tetszik neki valami.
Látványosan elájultam.
Roan ösztönösen elkapott, de aztán fel is jajdult:
– Ria, ne csináld, rohadt nehéz vagy…
Lidérc őszintén vigyorgott:
– Segíthetek? Bár legutóbb szájon vágott egy hölgy, amikor véletlenül a mellénél fogtam meg…
Ijedten kinyitottam a szemem.
Lidérc szemérmetlenül kiélvezte a helyzetet.”

*
 
„Meséltem a csodáról, a természetről, amit ők pusztító ellenségnek ismernek. Elvesztették a tudást, hogy a világ kedvesük lehet csillagos nyári éjszakákon a varázslatos homályban.
Láttam, ahogy Erdon herceg elgondolkozva maga elé néz, Delon tűnődve Frellelon vállának dől, Ras csillogó szemmel figyel.
Ám nekem egyedül csak Lidérc számított, az ő mély, okos tekintete. Nem a többieknek meséltem, hanem Lidércnek, ennek a különös csavargónak, aki az ajtófélfának dőlve, becsukott szemmel hallgatott. 
Azt akartam, hogy megértsen, arra vágytam, hogy szavaimból híd épüljön a szívéhez.”

*

„Csak a bolond mutatja meg az erejét. Atyám szerint az emberek igazi arca akkor villan ki, ha náluk gyengébbel találkoznak.”

2020. április 16., csütörtök

Anita Boza: Édes borzongás



Anita Boza: Édes borzongás



Fülszöveg:

Miranda Jones, a San Franciscó-i rendőrség viselkedéselemzője szomorú hírt kap szülővárosából, Quincyből: kedvenc unokabátyja bűntény áldozata lett.
Miranda hazautazik a temetésre, bár a háta közepére se kívánja a találkozást az exével, Cody McKlainnel, az álmos kisváros seriffjével, akivel annak idején nagyon csúnyán szakítottak. Amíg Quincy lakói a karácsonyi ünnepekre készülődnek, Cody a tettes nyomába ered, és megkéri Mirandát, hogy segítsen neki a nyomozásban.Az egykori szerelmesek kénytelenek együtt dolgozni, és félretenni múltbéli sérelmeiket, ha el akarják kapni az elkövetőt. Miközben egyre több titok kerül napvilágra az ügy gyanúsítottjaival kapcsolatban, Miranda és Cody között felforrósodik a hangulat.A hideg, havas téli éjszakák árnyai között ott leselkedik valahol a gyilkos, de Miranda szívére legalább ekkora veszélyt jelent Cody újbóli közeledése is.Egy hajdanvolt szerelem, ami örökre elmúlt… vagy talán mégsem?

Véleményem:

Az Édes borzongás egy romantikus krimi, amely tökéletesen kikapcsolt ebben a kicsit nyomasztó, vírusos időszakban. Szeretem a szerző romantikus-erotikus novelláit, és ez a regény hozta az azokban megszokott hangulatot, a humort és a szenvedélyt.
Tulajdonképpen hangsúlyosabb benne a szerelmi szál, talán ennek köszönhető, hogy le sem tudtam tenni. A stílusa gördülékeny, a szereplői szerethetőek, valahogy élő az egész történet. Az ember könnyedén bele tudja élni magát, mintha részese lenne az eseményeknek ebben a tipikus amerikai kisvárosban, karácsony közeledtén.

A történetről:

A regény főszereplői Miranda és Cody, akiket valaha egy csodálatos szerelem fűzött össze, és most, tíz év elteltével újra találkoznak egy gyilkossági ügynek köszönhetően. Mellbe vágja őket a viszontlátás. Az egykori szerelem emléke mindkettőjükben elevenen él, és a szakítás sebeit is hordozzák, ezért közös nyomozás embert próbáló lesz számukra. A köztük feszülő láthatatlan kötél hálójában vergődnek, vágy és elutasítás között.

Miranda kedves, segítőkész nő és remek viselkedéselemző, de menekül saját érzelmei elől, és rettentően bizalmatlan exbarátjával szemben. Cody lelkiismeretes és jószívű seriff, élvezi Quincy lakosainak bizalmát, de Miranda szívét nem könnyű visszahódítania, hiába érezhető köztük még mindig elemi erejű vonzódás. Nekem nagyon tetszett, ahogy lassan felülkerekedtek a múlt árnyain, és ismét közel kerültek egymáshoz. Szomorú lett volna, ha megint hagyják ezt az erős, nem mindennapi vonzalmat veszni hagyni. A pattogó szikrák mellett fontos szerepet kap a megbocsájtás, és nem fog csalódni az sem, aki forró, de ízlésesen megfogalmazott szerelmi jelenetekre vágyik. Ráadásul a romantikus részeket jó néhány cuki jelenet tarkította, helyenként hangosan nevettem.

A mellékszereplők közül Miranda apukája volt a kedvencem. Nagyon jó fej az öreg, már az első Harry Potteres utalásnál a szívembe zártam. Az írónő állatvédő vénája is megmutatkozott, az aranyos kutyák és cicák elmaradhatatlan szereplői a történeteinek.

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a krimi műfaj nagy rajongója vagyok, de így, romantikával fűszerezve kifejezetten élveztem. Nem rágtam le a körmömet közben, de érdekes és jól felépített volt a nyomozás. Ahogy haladt előre a történet, egyre kíváncsibb lettem, ki lehet a tettes. Valódi emberi sorsok tárultak fel közben, és az írónő érintett komoly témákat is, mint például a gyermektelenség, családon belüli erőszak, vagy a kirekesztettség érzése. Nem mélyedt nagyon bele, hiszen ez egy szórakoztató regény, de a gondolatébresztő sorokat szépen beleszőtte.




Kedvcsináló idézetek:

„– Itt van – mondta halkan apám.
– Kicsoda? – meredtem rá, bár lelkem mélyén pontosan tudtam, kire érti. A szívverésem meglódult, a gyomrom tótágast állt, az idefelé elfogyasztott csokoládé édes íze megkeseredett a számban.
– Hát… „Tudjukki” – forgatta meg a szemét.”

Egy sóhajjal kivettem a csomagtartóból a feszítővasat, és visszaballagtam a kukához.
– Kuporodj le! – utasítottam. – Megpróbálom kinyitni.
– A kezeddel?
– Nem, a farkammal. – Ahogy kimondtam, már meg is bántam. Miranda nem egy lány, akivel flörtölnöm vagy szellemeskednem kell. Ő az exem, akitől csúnyán váltam el. Nagyon csúnyán.
– Videózz közben, és tedd fel a netre! – vihogott. – Ha nem lett kisebb a szakításunk óta, rekord nézettséged lesz.”

„– Miranda, adok neked egy tanácsot, mert látom, hogy napok óta rágódsz valamin – kezdte. – Bármilyen döntés visszafordítható, hisz a tiéd. A döntéseink visznek előre minket, de az sehol sincs kőbe vésve, hogy ne lehetne bárhonnan visszafordulni. Bárhonnan, érted? És ha bizonytalan vagy a döntéseiddel kapcsolatban… hallgass a megérzéseidre! – Apám elmosolyodott. – Ez akkor tulajdonképpen két tanács volt.”

Amikor kiértünk a kórteremből, odafordultam hozzá.
– Nagyon fáj? – kérdeztem. A szeme melletti bőr lilás színben játszott, a szája sarkán hasadás. A tudat, hogy akár el is veszíthettem volna, rémisztő volt.
– Semmi olyan, amit egy kis szex ne hozhatna helyre – vigyorodott el, majd felszisszent, és az ajkához kapott.
– Kár. Nagyon sajnálom, hogy nem csapta le legalább az egyik füledet! – sziszegtem, majd sarkon fordultam, és elindultam kifelé.”

Értékelés: 

5/4,5 csillag (Fél csillagot kénytelen vagyok levonni Miranda egyik lépése miatt, de szerencsére nem esett óriási túlzásba, így még szerethető karakter maradt.)

Összegezve:

Öröm volt olvasni, kellemes kikapcsolódást nyújtott. A romantikus-erotikus olvasmányok kedvelőinek bátran ajánlom. 




A regény most rendkívül kedvező, 1000 Ft alatti áron beszerezhető:


A kötetet hálásan köszönöm az írónőnek!

2020. január 18., szombat

On Sai: Álruhában – Vágymágusok 1. értékelés + Exkluzív részlet! A második rész címe és első mondatai!


On Sai: Álruhában – Vágymágusok 1. értékelés + Exkluzív részlet! 

A második rész címe és első mondatai!



Fülszöveg:

Lehet barátság férfi és nő között?

Szépvölgyi Rianna egy eldugott völgy grófkisasszonya, aki bogaras atyjával és zenész ikeröccsével él. Rianna férfiruhában van, amikor balszerencséjére találkozik Ras parancsnokkal, aki a hazaérkező hírhedt Kartal hercegnek gyűjt katonákat. Riannát összecseréli az ikertestvérével, és magával viszi. Ha rájönnek, hogy Rianna lány, kiirthatják felségárulásért a családját.
Vajon sikerül visszacserélnie magát, mielőtt lelepleződik?
De mit tegyen addig a férfiasan vonzó Ras, a magát mutogató jóképű Mort és a vad Lidérc közelében, ha a mágiája csalogatja a férfiakat? Míg a hercegre várnak, valaki vadászni kezd a csapatra. Rianna nem számíthat másra, csak az eszére, és egy hajmeresztő szövetségesre,
miközben őket lesi a természet, ami hol a halálukat akarja, hol pedig illetlenül valami mást.
„…amikor reggelente álmosan felnézel a tornyokra vagy megcirógatod a falat, az ember azt kívánja, bárcsak ő lenne a kezed alatt.”
Éld át izgalmas és mágikusan érzéki kalandjait!

Oldalszám: 304
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképz
ő Kiadó Kft.
ISBN: 9789634577270
Országos megjelenés: 2019.11.28


***
Elöljáróban

On Sai regényeit olvasni élvezet. Az ember kezébe veszi a könyvet, és már az első lapokon beszippantja a történet. Legalábbis velem mindig ez történik. Nagyszerű mesélő, élő és varázslatos, amit ír.

Ezzel a regénnyel egy titkos vágyam váltotta valóra, ugyanis mióta olvastam az Esővágy novellát, reménykedtem benne, hogy egyszer majd ír egy hasonló, de hosszabb, vággyal átitatott történetet. Nem tehetek róla, menthetetlenül romantikus lelkű vagyok. Most itt van, és éppen olyan szenvedélyes és izgalmas, ahogy reméltem!

A történetről

A Vágymágusok sorozat középkori világra épülő fantasy, ami már önmagában érdekes alapul szolgál. Központi szereplője Rianna grófkisasszony, aki ikertestvérével és kissé kelekótya édesapjukkal a királyság egyik félreeső zugában él. Rianna és Roan egyaránt örökölték a mágikus képességet, de ezt szigorúan titokban kell tartaniuk, mert ebben a világban a nőknek tilos varázsolniuk. Nem volt ez mindig így, de a női mágusok (szipolyok) lázadásának leverése után kíméletlen hajtóvadászat folyt ellenük. Évtizedek óta csak férfiak részesülhetnek mágikus képzésben, ami a férfi-női mágia egyensúlyának felborulásához vezet. Mindez kezd negatív hatással lenni az emberek környezetére, a természet érzékenyen és egyre negatívabban reagál a változásra, pl. kevesebbet süt a nap, de háttérben meghúzódó ok még sokak számára nem nyilvánvaló.

Saját kis világukban, a zűrös királyi udvartól távol az ikrek előszeretettel bújnak egymás ruháiba, megtréfálva ezzel környezetüket, csakhogy az egyik ilyen alkalom rettentően balul sül el. Rianna családjával együtt életveszélyes helyzetbe sodródik, amikor Roannal összetévesztve Ras parancsnok magával viszi egy kényszersorozás alkalmával. Ras a száműzetésből hazatérő Kartal herceg számára gyűjt máguskatonákat.

Hihetetlenül izgalmas kaland veszi kezdetét, amikor a fiúruhába bújt Rianna próbál elvegyülni és beilleszkedni a mágustanoncok közé. A fiúknak először egy vizsga keretében bizonyítaniuk kell mágikus képességüket, azután pedig képzésben részesülnek. Rianna szerencsére talpraesett, éles esze sok veszélyes helyzetből kimenti, de még álöltözetben is nyilvánvalóan elüt a többiektől, ezért melegnek, vagyis „szőlőcskének” nézik. Nagyon tetszett, hogy On Sai erre – a népdalokból ihletet merítve –, külön kifejezést talált ki, az adott korhoz illő formába öltöztette. Több ilyen ötletes, mögöttes tartalmat hordozó kifejezés is megjelenik még, pl. a gyümölcsoltás és a szipoly.

„– Légy végre férfi!
Akaratlanul felhúztam a szemöldököm. Hát, ez biztos nem fog menni.”

Ebből a különös szituációból rengeteg vicces és zavarba ejtő jelenet adódik, hiszen Rianna női mágiája öntudatlanul is csalogatja a férfiakat. A helyzetét tovább bonyolítja, hogy a képzés ideje alatt, amíg a herceg érkezésére várnak, titokzatos támadások érik a csapatot. Így nemcsak a lebukást kell elkerülnie, hanem egy veszélyes merénylővel is szembe kell néznie. Szerencsére ebben számíthat társai segítségére.

Bár végig Rianna nézőpontjából követjük az eseményeket, fontos szerephez jutnak mellette a fiúk is.

Ott van például a szelíd Zaher, aki tudós édesapjára emlékezteti Riannát, és ezért a kezdetektől bizalommal, baráti érzelmekkel viseltetik iránta.

Mort, a lehengerlő szépfiú, aki kinézetével leginkább csalogatja a tekintetét.

Azután a csavargó és kiszámíthatatlan Lidérc, aki egyszerre vonzza és figyelmezteti veszélyre az érzékeit.

És ne felejtsük el a tekintélyt parancsoló Rast, aki néha szigorú, máskor viszont gondoskodó katonai vezető, az ő férfias kisugárzása sem hagyja érzéketlenül főhősünket.

„A hangja kútmély volt, és olyan gyönyörűen zengett, hogy arra gondoltam, szerelmes vagyok. Már csak egybe kellene gyúrni Zaher eszét, Ras férfiasságát, a gyógyító eleganciáját és Lidérc hangját. És persze az illető ne legyen mágus, nehogy lebukjak. Ennyi, nincsenek nagy igényeim.”




Véleményem

Nálam egy történet leginkább azon áll vagy bukik, hogy mennyire vagyok képes megszeretni a főszereplőt. Rianna átment a vizsgán. Szeretetreméltó és emberi, élvezettel tartottam vele. Normális kamasz lányként viselkedik, könnyű volt átérezni a helyzetét. Ki ne jönne zavarba, és támadnának különös gondolatai, ha hirtelen egy csomó erőtől duzzadó, helyes pasi közt találná magát? Rendkívül szórakoztató volt az izzás közte és a srácok között. De szerettem a gyors észjárását, találékonyságát is. Az meg külön tetszett, hogy nem ment át terminátorba, előfordult, hogy összeroppant a helyzet súlya alatt. Nem önszántából került szorult helyzetbe, ahol folyamatosan életveszéllyel kellett szembenéznie. Én is hasonlóképp éreztem volna, megértettem a kiborulását, de minden lányos megnyilvánulása mellett volt benne kellő spiritusz. Alapvetően nagyon ügyesen boldogult.

 „– Valaki adjon teát ennek a gyereknek! – mondta rekedt hangon Amron kapitány. – Nekem meg pálinkát! Sokat.”

A mágiarendszer bemutatása érdekes, de még nem zárult le, érezni lehet, hogy a következő kötetben folytatódni fog a kifejtése, vannak még válaszra váró kérdések ezen a területen. Pl.: Kik pontosan a vágymágusok és mi a feladatuk? Akadnak fehér foltok politikai szintéren is. Egyelőre annyit tudni, hogy a király és a nemesek jelentős része képes mágiát használni, ellentét feszül a királyi család tagjai közt, és az országra irányul egy külső fenyegetés, ezért fontos valamennyi mágikus képességgel rendelkező férfit kiképezni.

Az már biztosnak látszik, hogy a férfi és női mágusoknak eltérő erősségeik vannak, más elemeket képesek könnyűszerrel irányítani. Rianna eddig érzékeny, empatikus szereplőként mutatkozott be, aki kedvességgel és szeretettel fordul a világ felé, de az is felvillant, hogy a női mágia nem veszélytelen. Maga a szipoly szó is utal rá, hogy a varázslónők képesek elszívni az életerőt, ez az oka az őket körbevevő rettegésnek és közutálatnak.

„Gondolkozz, suttogta apám.
Nem vagy szörnyeteg, lehelte anyám.
Ne csináld már, nyűglődött Roan.
Megtorpantam. Ha már az egész család a fejembe suttog, mint kínos lelkiismeret, akkor valami nincs rendben.
Valami nagyon nincs rendben.”




Megosztó az olvasók körében, de nekem kifejezetten tetszett a mágia és a szexualitás finom összekapcsolása. Úgy képzelem, hogy a mágia valami nagyon ősi, mély dolog, teremtő erő mindenkiben. Természetes az összefonódása a vággyal, nemtől függetlenül. A sorozat címe előrevetíti, hogy a vágy mozgatórugója lesz a történetnek. Végigível rajta, és zseniális a megfogalmazása. Kifinomult és egyedi, pajkosan erotikus. Igazán vérpezsdítőre sikerült néhány jelenet, holott konkrétan szex nem is történik. Szerintem a 16-os korhatár teljesen helyénvaló.

Engem megragadott az is, hogy a természet ennyire szoros kölcsönhatásban van az emberekkel, és érző lényként viselkedik. Tetszett, hogy érzékenyen reagált a mágia használatára nemcsak úgy általánosságban a négy őselem, hanem akár egy kőfal, vagy faragott ajtó is. Rianna pedig ösztönösen figyelmes volt a környezetével szemben, ami a többiek számára újdonságként hatott.

„…amikor reggelente álmosan felnézel a tornyokra vagy megcirógatod a falat, az ember azt kívánja, bárcsak ő lenne a kezed alatt.”

On Sai regényeiben jellemző a nyíltság és a természetesség, és megjelenik bennük valami mély bölcsesség. Mindig találok egy-egy olyan gondolatot, ami nagymamám hangját és mondásait idézi fel bennem. Szeretem ezeket a régi igazságokat, amelyek ma is iránymutatóul szolgálnak számomra.

Az igaz ember nem szavakkal köszöni meg a jót, amit kapott, hanem tettekkel. Anyám ezt tanította, és én hittem ebben, bármit mondanak mások.

Személyes élményem még a regény születésével kapcsolatban, hogy On Sai a környékünkön, a Taródi-várban is gyűjtött hozzá anyagot, ahol egy kicsit az idegenvezetője lehettem. Jókedvűen gondolok vissza erre a kirándulásra. Büszkén mondhatom, hogy jelen voltam, amikor az illóolajok ötlete bekerült a regény kellékei közé, a gyógyteák mellé.

Néhány szó a körtékről

Készüljetek fel, mert a regény át fogja rendezni a körtékhez fűződő viszonyotokat! Úgy tűnik, hogy ez egy tipikus mellékhatása On Sai YA regényeinek. Az Apa, randizhatok egy lovaggal? c. könyv olvasása után sokáig képtelen voltam egyszerű csonthéjas termésként tekinteni a dióra. Nem véletlen, hogy a blog nevébe is bekerült, a Galaktikus Fanklub vezetőjeként próbáltam olyan nevet keresni, ami valamiképpen kapcsolódik az írásaihoz.  Most a körtével vagyok ugyanígy, valahányszor meglátom, mindig mosolygásra késztet. Ehhez a gyümölcshöz fűződik ugyanis a regény egyik legütősebb, abszolút „hűha” jelenete. A körte motívuma központi helyet kapott a László Maya által tervezett gyönyörű borítón is, a jing-jang szimbólum alkotóeleme.

Az első kötet egy nagy csattanóval zárul, tűkön ülve várom a folytatást! Remélem, hogy az is ilyen érdekfeszítő és vággyal telített lesz!

Hihetetlenül büszke és hálás vagyok azért, hogy a Galaktikus Fanklub tagjaként az elsők közt olvashattam, és a regény borítójára rákerülhettek az ajánló szavaim.

Értékelés: 5/5 csillag. Az egyik legkedvesebb olvasmányom volt 2019-ben.

Kedvenc szereplők: Rianna és Lidérc.

Lidérc szemszögéből szívesen olvasnék néhány fejezetet. A lovagos regény váltott szemszöge hiányzott egy kicsit. Nagyon kedveltem még Rast, és a háttérben meghúzódó két erős női karaktert, Kimcse nénét és Fola kulcsárasszonyt.

Szívből ajánlom mindenkinek, aki egy letehetetlen, humoros és szenvedéllyel átitatott fantasy regényre vágyik! Szívdobogtató élményben lesz része.

Köszönöm On Sainak az ajándékkönyvet és a Vágymágusok 2. exkluzív részletét!

A sorozat nyitánya kedvezménnyel megrendelhető a kiadó webáruházában.

E-könyvként is kapható.





***


Exkluzív részlet! A második kötet címe és első mondatai


On Sai: A két herceg – Vágymágusok 2.



  A Tanoncok Tornyában a hercegi szobában feküdtem, és kényelmesen bevackoltam magam a takaró alá. Az éjszaka puhasága körbeölelt, és én még mindig éreztem a hajamon a körték finom, édes illatát.

 Lidérc és a körteaszalás… A szívem lángolt, akárhányszor eszembe jutott, és félálomban is fel-felszökött a mágiám. Soha életemben nem fogom bevallani senkinek, mi történt tegnap délután…

  Azt hittem, majd egész éjjel zavartan hánykolódom az ágyban, és a takaró sarkát rágom kínomban. Ám úgy aludtam, mint a tej, és most magamtól ébredtem.

  Kellemes meleg uralkodott a szobában, a kandalló szája a torony aljában lévő hatalmas terembe nyílt, de a hátsó fele a mi helyiségünket fűtötte, és a cselédek már megrakhatták újra a tüzet, ami lelohadt az éjjel. Idebent sötét volt, de az ablaktáblák csíkjai között beszivárgott a reggeli derengés. Kintről lányok nevetése és vödörkoppanások hallatszottak, bizonyára már a kenyérsütéshez hordták a vizet. A Tanoncok Tornya még csöndes volt, a fiúk nem dübörögtek le a lépcsőn, és nem hangoskodtak odakint a közösségi helyiségben. Valószínűleg most fordultak a másik oldalukra.

  Már épp visszaszunnyadtam volna, amikor huzatot éreztem az arcomon.

  Kinyílt volna az ajtó?

  A csend valahogy megváltozott, már nem puha, szőrös bundaként ölelt körül, hanem árnyalatnyi feszültség költözött bele, mint amikor a lant húrját túlhúzom.

  Valaki figyelt.

    Ijedten visszafojtottam a levegőt, és összekuporodtam.

 Aztán észbe kaptam. Bolond vagyok? Az embert nem menti a takaró…

 Többször meg akartak ölni.

 De a mágiára, én egy gonosz szipoly vagyok! Féljen ő! Le kell csúszni az ágyról, és elsőnek támadni…

 Óvatosan kidugtam a bokámat, ám az egy másik testhez ért. Valaki állt az ágy mellett!

 Nyikkanni sem tudtam, olyan gyorsan támadt, rám feküdt, és befogta a számat. Megragadtam a fejét, és épp le akartam szívni az erejét, kivenni belőle minden csepp életet, hogy élhessek, ám megéreztem az illatát.

 Kamilla illata volt. A kezem alatt pedig puha, hosszú hajszálak…

 – Cssss… csak én vagyok – suttogta Lidérc. Elvette a kezét a számról, és lemászott rólam. – Menj arrébb!

 – Megőrültél?! – nyögtem. – Majdnem megöltelek.

 Lidérc halkan, hitetlenül felnevetett, és leheveredett mellém az ágyra:

 – De jó meleg van itt! Odafent a padláson rohadt huzatos a torony. Halkabb légy, felkelted Zahert!

 – Kimásznál az ágyamból?! – sziszegtem.

 – Nem. Beszélnünk kell a tegnapról.

 A mágiám azonnal illetlenül felszökött. Nem elég, hogy tegnap különleges és illetlen dolgot éltünk meg együtt, de Lidérc most is minősíthetetlenül közel volt. Hiába burkolóztam szorosan a takaróba, a sötétben éreztem, ahogy a combja nekem nyomódik.

 – Hé, arra nem buzog fel a mágiád, hogy valaki megtámad, de arra igen, hogy beszélgetni akarok? – ugratott vidáman. – Roan, így hamar hulla leszel!





2020. január 12., vasárnap

Visszatekintés 2019-re

Visszatekintés 2019-re




Tavaly még nem írtam évértékelést, mivel alig pár hónapos volt a blog, most viszont szeretnék, mert eseménydús év áll mögöttem. Magánemberként is izgalmas volt, hiszen építkezésbe kezdtünk, bloggerként pedig hihetetlen, szinte mesébe illő élményekben volt részem.

Az egyik legemlékezetesebb esemény a Trónok harca filmsorozat befejező évadához kapcsolódik. A finálé után érzett mérhetetlen keserűségemből született néhány bejegyzés, ezekből kettő nagyon népszerű lett. Az egyik Bran és Sansa levele Havas Jon számára, a másik pedig az alternatív befejezés. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, és az utóbbit két nagy fórum, a Trónok Harca Monopoly Facebook oldal és a Pimp Thy Mind YouTube csatorna megosztotta. Azóta is hálával és büszkeséggel gondolok erre, bár még mindig szürreális élmény. Szerintem a blog életének legdicsőbb pillanatai voltak ezek! Többen ösztönöztek további írásra, de én nem tartom magam írónak, sosem volt ilyesmire késztetésem előtte, és azóta sincs, annak viszont örülök, hogy ezekkel a bejegyzésekkel sok embert sikerült megörvendeztetnem. George R. R. Martin fantáziavilága azóta is szerves részét képzi a blog Facebook anyagának, a napi idézetek közt rendszeresen feltűnik.




A másik fantasztikus dolog, hogy életemben először kerültek ajánló szavaim egy könyv borítójára, méghozzá a kedvenc magyar írónőm, On Sai új regényének, a Vágymágusok nyitókötetének hátuljára. Hihetetlenül felemelő érzés és óriási megtiszteltetés ez számomra! Nagy örömömre idén két regénye is megjelent, és könnyes szemmel olvastam, hogy az Artúr köszönetnyilvánításában is megemlített. Nincsenek rá szavak!


Kép: Wichnalek Attila, Galaktikus Fanklub 


Egy ideig úgy nézett ki, hogy 2019-ben az On Sai rajongói oldal vezetését az építkezési bonyodalmak miatt már nem tudom ellátni, de társaim segítségével áthidaltuk a problémát, és a Galaktikus Fanklub munkája változatlanul folyt tovább.

A harmadik felejthetetlen esemény, hogy találkoztam Mary E. Pearson írónővel, akinek a Fennmaradottak krónikái c. sorozata rabul ejtette a szívemet. Hálás vagyok a GABO Könyvkiadónak a szervezésért! 



Nem kötődik szorosan a bloghoz, de alig pár héttel ezután a 23.Váratlan Utazás-találkozó keretein belül és az azt követő vacsorán John Welsmannel volt szerencsém találkozni, aki a sorozat világhírű zeneszerzője. Évtizedek óta rajongója vagyok Lucy Maud Montgomery regényeinek és a belőlük készült filmfeldolgozásoknak, csodálatos volt az a nap! Köszönet a szervezésért a magyar rajongói közösség vezetőjének, Kozák Zsoltnak!




A legnagyobb élményeim közé tartozik az is, hogy az egyik kedves barátnőmtől, Ambrús Renátától karácsonyra kaptam egy szívhez szóló novellát. Nagyon meghatódtam, amikor elolvastam a kéziratát! Szeretettel ajánlom Csokoládé c. írását!

Az év során sok kedves könyvmollyal és bloggerrel találkoztam, főleg a Könyvfesztivál és a Könyvhét idején, illetve a Mary E. Pearson dedikálás során és a VU-találkozón, de ide sorolom azokat is, akikkel nem személyesen, hanem könyves csoportokban kerültem kapcsolatba. Sokat jelentettek számomra a közös eszmecserék és jóízű kacagások.

Szintén nem kapcsolódik szorosan a bloghoz, de számomra fontos, hogy a csoportvezetésben végzett tevékenységemben nagy változás történt ősszel. Adminisztrátor társaimmal együtt 5 éven keresztül vezettük a Facebookon a Vörös Pöttyös Könyvek csoportot. Amikor felkaroltuk, egy elhanyagolt, pár ezer főt számláló adok-veszek csoport volt. Kemény munkával értük el, hogy a nevéhez méltó könyvmolyképzős közösséggé váljon. 2017-ben vezettük be a tematikus heteket, ami kiváló katalizátornak bizonyult. A tematikus hetek során a kiadó termékeit népszerűsítettünk egy-egy héten keresztül, napi 6-12 bejegyzéssel. Három év alatt összesen 88 tematikus hetet tartottunk, ebből 41 párhuzamosan futott a testvércsoportunkban is. A két csoport ( a Vörös Pöttyös Könyvek és a Vörös? Rubin? Arany? Zafír? Kristály? Igen, mindet imádom! csoport) admingárdája 2018-ban olvadt össze, együtt ütőképesebb csapatot alkottunk, mély barátságok szövődtek köztünk. Végül azonban hiába voltunk sokan, a két helyen való folyamatos időzítés kimerített bennünket, egy idő után valóságos rémálommá vált. Pedig az utóbbi másfél évben a Könyvmolyképző Kiadó recenziós támogatását is élveztük, és a holtpontokon a tagság folyamatos visszajelzése sokszor átlendített bennünket. Rengeteget gondolkodtunk, miként lehetne ezt a problémát megoldani, végül egy fájdalmas, de szükségszerű döntés született. Mivel az adminok csapata nem akart újból szétválni, lemondtunk a VP csoport vezetéséről, és hozzáértő emberekre bíztuk. A másik csoportot pedig megváltozott névvel és új tartalommal vittük tovább. Mindannyian szeretjük a KMK kiadványait, máskülönben nem áldoztunk volna rá ennyi időt és energiát az életünkből, de más kedvenceink is vannak, és élt bennünk a vágy, hogy azokkal is foglalkozzunk, amit most örömmel meg is teszünk. Szeretettel várjuk azokat, akik egy jó könyves közösséget keresnek a Könyv a lelke - Ahol a betűk életre kelnek csoportunkban! 

Most pedig következzenek a tavalyi év legkedvesebb olvasmányai!




Első helyen szeretném említeni A Fennmaradottak krónikáit Mary E. Pearsontól. 
A lelkem együtt rezonált ezzel a sorozattal, többször álmodtam is vele. Egyesíti a kedvenc zsánereimet: YA fantasy lenyűgöző romantikus szállal, középkori háttérvilággal. Nagyjából olyan hatással volt rám, mint régebben Cassandra Clare első két Árnyvadász sorozata. Terjedelmes, heteken keresztül olvastam, de nemhogy lanyhult volna az érdeklődésem közben, inkább kötetről kötetre jobban magába szippantott. Utána sokáig nem volt kedvem mást olvasni. 

Erősen gondolkodtam, miként rangsoroljam a többi kedvenc olvasmányomat, végül lemondtam róla. Mindegyik különösen kedves számomra, de különböző okokból, ezért az olvasási sorrendet követem. Kivételt csak a Koboldcsászár képez, amit a képszerkesztés miatt vettem előre. 




Ebben a romantikus sci-fiben tündéri volt a szerelmi szál, ráadásul a humora is bájos és fordulatokban sincs hiány. A sorozat minden kötete egy klasszikus mese sci-fis feldolgozása. Egymásra épülnek, de mindegyikben különböző párok viszik a főszerepet. Nekem a harmadik rész után változatlanul az első kötetben megismert Cinder és Kai maradtak a kedvenceim.

Katherine Addison: A koboldcsászár 
Ennek a steampunk fantasynak volt a legszeretetreméltóbb főhőse, mélyen megérintett a története. Szerintem kivételes személy az, akit nem ront meg a hatalom. Érdekes volt és megindító, szép a stílusa, de tömény, viszonylag sokáig olvastam.



Bár nehezen indult, de végül a legizgalmasabbnak olvasmányomnak bizonyult. Ütősek a karakterek és bravúros a történet. Körömrágós fajta, olyan zseniális húzások vannak benne, mint egy világbajnoki sakkpartiban. Olyan szempontból is emlékezetes számomra a könyv, hogy a blog első recenziós példánya volt. Köszönet érte a Könyvmolyképző Kiadónak! 

Nagyon szép és elgondolkodtató YA regény az életről és a szeretetről. Egy fiatal srác útkeresése, családi és baráti kapcsolatai állnak a középpontban. Könnyen rá tudtam hangolódni, mert hasonlóan szeretetteljes családban nőttem fel, mint a főszereplő, és a nagymamámhoz pont ilyen csodálatos emlékek fűznek. Olyan gyönyörű gondolatok vannak benne, amelyek megtisztítják az ember lelkét. 


Cselenyák Imre: A tölgyek alatt 
Csodálatos folytatása és lezárása Arany János életrajzi regényének. Az első része is kedvenccé vált, lelket gyönyörködtető írás, emberközelbe hozza a költőóriást. Nagyon örülök, hogy jelen lehettem a könyvbemutatón a Duna-korzón! Ha majd egyszer nyugalmasabb napokat élek, és lezárul az építkezés, mindenképpen megérdemel egy külön blogbejegyzést.




Innentől sajnos már csak olyan könyveket tudok említeni, amelyekről még nem született blogbejegyzés, de ez nem jelenti azt, hogy ne tartoznának a legkedvesebb tavalyi olvasmányaim közé. Éppen ellenkezőleg!

On Sai: Álruhában (Vágymágusok 1.) 
On Sai regényei engem mindig is lenyűgöztek, nem lett ez másképp a Vágymágusok első részével sem. Végtelenül boldog voltam, hogy a Galaktikus Fanklub tagjaként az elsők közt olvashattam! Ezt is lehetetlen letenni, akárcsak a lovagos regényét, mégis teljesen más. Egy álruhába bújt grófkisasszony izgalmas kalandjainak lehetünk tanúi, akinek fejvesztés terhe mellett titokban kell tartania kilétét a mágusok kiképzésén, ahová csak férfiak járhatnak. Sziporkázó és pajzán, súrolja a zafír kategória határát, nem véletlen a 16 éven felülieknek való korhatár. Legyetek résen, mert On Sai mágiája át fogja rendezni a gyümölcsökhöz fűződő viszonyotokat! Utána nem fogtok ugyanúgy tekinteni a körtékre, abban biztos vagyok. A lovagos regény után más értelmet kapott a dió, most a körték láttán fog el a nevetés. Nagyon várom a folytatást!

On Sai: Artúr (Szivárgó sötétség 3.)
Sokat kellett várni a sorozat 3. részére, de abszolút megérte! Ez a nagy ívű space fantasy lebilincselő és elgondolkodtató. Muszáj annak lennie, mert az űrkorszakban járunk és keresztényüldözésről van szó, ráadásul javában zajlik egy galaktikus háború. On Sai az egész sorozatban erkölcsi dilemmákkal szembesíti az olvasóit. Ebben a kötetben arra keresi a választ, hogy miben rejlik a szeretet lényege, de természetesen az extrém körülmények között is megcsillan fergeteges humora. Élvezet olvasni! Amíg nem jutok oda, hogy egy rendes blogbejegyzést írjak róla, csak annyit mondok: mindörökké Don. És utána Chester. Bocsi, Artúr! Ne vedd a szívedre, esélyed sem volt. 




R. S. Grey: Ezzel a szívvel 
A tavalyi New Adult olvasmányaim közül ennek a szívátültetésen átesett lánynak a története volt számomra a legkedvesebb. Először azt akartam írni, hogy a legemlékezetesebb, de ez nem lenne teljesen igaz. Három drámai NA könyvet is tudok említeni, ami ebből a szempontból megelőzi: Brittainy C. Cherry: A szív ritmusa, Colleen Hoover: Csúf szerelem, Amy Harmon: Homokból és hamuból. Viszont pont azért nem váltak a legkedvesebbé, mert túlságosan megráztak. Hiába értek jó véget, visszagondolva inkább a szomorúság jut eszembe róluk. Ez a történet sem mentes a fájdalomtól, mégsem szaggatta darabokra a lelkem. Gyönyörű szerelmi történet, szívhez szóló és szenvedélyes, ráadásul a humora is kiváló. Igazán különleges, kellemes meglepetésként ért. Többet nyújtott egy átlagos rubin pöttyösnél, örülök, hogy pont karácsonykor olvastam.

Azt mondják, úgy hiteles egy blog, ha az ember beszámol arról is, ami nem igazán nyerte el a tetszését. Szerencsére nem sok ilyen volt, de mindegyik miatt szomorkodom egy kicsit.




Sajnos Leigh Bardugo másik sorozatának, a Grisa trilógiának első két kötete csalódást okozott. A Hat varjúval az írónő nagyon magasra állította a mércét, ezért sokkal jobbat vártam. Szinte hihetetlen, hogy ugyanaz a személy írta őket, annyira eltérő a két sorozat. Az előzőben az ütős karakterek és az izgalmas cselekmény ragadott meg, itt nagyítóval kellett keresni mindkettőt. Hiába volt lenyűgöző a háttérvilág, a női főszereplő, Alina, akire az egész történet épül, a második rész végére kiütötte nálam a biztosítékot. Gyakorlatilag elnyerte az év legidegesítőbb női szereplője díját. Ritkán válok vérszomjas olvasóvá, de neki sikerült kihoznia belőlem. A végén egyenesen drukkoltam, hogy áldozza fel magát, csak érjen már véget az a kínlódás, amit művel. Nagy szerencse, hogy Nyikolaj Lancov karaktere képes volt ellensúlyozni, különben nem is folytatnám a sorozatot. (Apropó! Írtam valami olyasmit, hogy az Éjúr nem lett a kedvencem, mivel nem tudok azonosulni a módszereivel? Tagadom. Mióta Ben Barnes megkapta a szerepet, sutba dobtam minden erkölcsi meggyőződésem, és átálltam a sötét oldalhoz. XD) A harmadik rész a polcomon vár, valamikor majd sort kerítek rá.

Ugyanígy jártam Holly Black sorozatával, A levegő népének első két részével is (A kegyetlen herceg, A gonosz király), pedig nagyon szeretem a tündéres történeteket. Ez a sorozat viszont nyögvenyelősen csúszott le, a női főszereplő, Jude Duarte kifejezetten idegesített. (Falra mászom az olyan következtetésektől, hogy valaki megmenti az életem, de biztosan azért, mert gyűlöl. Persze. Mi másért?) Sértett fennhéjázásával egyszerűen képtelen voltam azonosulni, de gyanítom, hogy az E/1. jelen idejű elbeszélés is rásegített arra, hogy ennyire nem sikerült szimpatizálnom vele. Megnyugvással tölt el, hogy ez életkori sajátosság, a korosztályomhoz tartozók többségét  zavarja ez az írói technika. Az utolsó fejezetekben így is megcsillant a remény, hogy lehet ez a regény jobb is, csavaros és akár lélegzetelállító. 
Szóval nagy reményekkel vetettem bele magam a folytatásba 2020 első napjaiban, de sajnos végérvényesen kiderült, hogy Jude és én nem vagyunk kompatibilisek. Voltak benne izgalmas jelentek, de a narrációja a második részben ugyanúgy irritált, és ez számomra rengeteget levont a mű élvezeti értékéből. Jude kezet foghat Alina Sztarkovával, neki ítélem a második helyet az idegtépő női hősöknek járó dobogómon. Szomorúsággal tölt el a dolog, mert a sorozathoz készült fan artok csodaszépek, és előzetesen teljesen elbűvöltek. Ennek alapján azt reméltem, hogy a férfi hős, Cardan kisugárzása majd a második részben helyrerántja a sztorit, de ő alig jutott szerephez. Nem is értem, hogy a könyvek címe miért rá utal, amikor a történet végig Jude körül forog! Végül a 350 oldalas regényre egyetlenegy igazán szép romantikus jelenet jutott, ez pedig nekem édeskevés. Tudjátok, mi tetszett benne a legjobban? A vége. Az a csavar hatalmas volt, jót nevettem rajta. Az a sanda gyanúm, hogy itt veszek végső búcsút ettől a sorozattól, be kell látnom, hogy nem az én világom. A tündéres sorozatok közül a Sárkányok gyermeke trilógia minden hibájával együtt sokkal jobban tetszett, annak igazán élveztem a humorát.

Karácsonykor tettem egy próbálkozást a korosztályomnak inkább megfelelő felnőtt fantasy irányába, de ez sem hozta meg a várt eredményt. A Trónok Harca rajongóinak körében nagyon népszerű a Vaják sorozat, ezért bizakodva álltam neki, de sajnos gyorsan kiderült, hogy a könyv alapján bizony Ríviai Geralttal nem leszünk barátok. Izgalmakban nem volt hiány, klasszikus mesék horror változatával találtam magam szembe, de valahogy túl száraznak bizonyult, inkább az érzelmesebb olvasmányokat kedvelem. Még nem jutottam odáig, hogy a  filmsorozatot megnézzem, de van rá esély, hogy a látvány jobban megfog majd.

Az év utolsó könyves csalódását Erin Watt: Igazán szerelem c. regénye okozta. Csúnyán megtévesztett a besorolása. A rubin történetektől joggal vár az ember némi szenvedélyt,  ez viszont egy cukormázas kis romantikus volt, ráadásul az eleje eléggé vontatottra sikerült. Általában szeretem a tinitörténeteket, de amikor megvettem, nem erre vágytam, és bosszantott, hogy lehúztam miatta egy másik NA könyvet a karácsonyi listámról. Tanulság: legközelebb a Molyon utánanézek a kiválasztott könyvnek. Ott többen is jelezték, főleg a mű angol címe alatt, hogy nem szokványos Erin Watt könyvről van szó, hanem egy könnyed vörös pöttyösről. Szerencsére azóta sikerült elcserélnem!

Remélem, hogy 2020-ban sok jó könyv  és nagyszerű találkozás vár mindannyiunkat! Valószínűnek tartom, hogy a blogon kevésbé leszek aktív, hiszen az építkezés java még hátravan. Meglátjuk, mire jut idő és energia a család és a munka mellett. A kedvenc idézeteimet a FB oldalon mindenképpen szeretném tovább posztolni, és a tavalyi nyereményjátékok sikerén felbuzdulva tervezek újabb játékot is. 

Köszönöm, hogy figyelemmel kísértétek a bejegyzéseimet!

Sikeres és olvasásban gazdag évet kívánok Mindenkinek!