On Sai: A gyógyítók – Vágymágusok 3. (értékelés és csipetnyi érdekesség)

 On Sai: A gyógyítók – Vágymágusok 3.

(értékelés és csipetnyi érdekesség) 

A bejegyzés spoileres az előző részek tartalmára nézve!

Fülszöveg: 

Mennyit ér a szerelem egy megalkuvó világban?

Rianna mindeddig sikeresen titkolta, hogy lány. Férfiként

mozog a seregben, de ami fájóbb, hogy a herceg is férfiként látja,

és ennek mentén dönt a jövőjükről.

Milyen fájdalmas lehet a viszonzott szerelem?

Épülhet őszinte kapcsolat ennyi titok között?

Közeleg a tavasz, közeleg az ellenség. A máguskatonák és a gyógyítók

útra kelnek, ám nem számolnak azzal, hogy egy vágymágusnak

álcázott szipoly lapul a soraik között, egy lázadó család lánya, aki

megkérdőjelezi a bevett utakat és megszokott módszereket.

Mi ér többet, egy nemes törött karja vagy egy közrendű élete?

Segít vagy árt, aki vitatja a választ, bomlasztja a rendet?

Egy történet, ahol minden rossz döntés érthető,

és mégis létezik helyes út.

Az év legkülönlegesebb fantasyregénye a természetről és a vágyról.

Éld át az izgalmas és mágikusan érzéki kalandokat!

A könyv adatai:

Oldalszám: 328
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
ISBN: 9789635619962
Elit start: 2022.12.13
Országos megjelenés: 2022.12.16
Termékkód: 10338

Véleményem:

A Földanya fátylára! De jó volt töltekezni ezzel a kötettel! Tele van a szívem hálával.

Emlékszem, amikor On Sai először osztotta meg az első három fejezetet a Galaktikus Fanklub tagjaival, lázas mohósággal vetettem magam a történetbe. Hiszen Ria az előző rész végén halálos csapdába esett, miután az agyafúrt gyógyító, Delon lebuktatta.

Nyilvánvaló, hogy egy young adult fantasy regényben a főszereplő nem veszhet oda a történet közepén, de zseniális volt a csapda, és tűkön ülve vártam, hogy Ria milyen úton szabadul ki. Ennél is fontosabb kérdés volt, hogy milyen következményekkel jár majd a lelepleződése. Ki fog még tudni róla, és mit szól hozzá? A legeslegjobban pedig az izgatott, hogy Lidérc mikor értesül róla, és hogyan reagál majd. On Sait ismerve mindenre fel voltam készülve. Elképesztő fordulatokat szokott bevetni, és ez most is így történt.

Természetesen a fenti kérdésekre nem adok választ, mindenkinek magának kell utána járnia. Annyit viszont mondhatok, hogy csodálatos kalandban volt részem, és a három kötet közül szerintem ennek lett a legjobb befejezése eddig.

A harmadik rész két nagy egységre osztható: a háború előtti és alatti eseményekre. Ez utóbbi néhány helyen elég realisztikus és megrázó, ebből kifolyólag ez a kötet komorabb a többinél. Lelkileg biztosan nem lehetett könnyű On Sainak a csatajeleneteket írni, miközben a szomszédunkban valóban kitört egy véres háború. A művészek, köztük az írók és költők mindig érzékenyen reagálnak a saját koruk társadalmi problémáira. Szerintem Ria gondolatai valamennyiünk fájó kérdéseit visszhangozzák.

„Nekem kavarogtak az érzéseim. Csak azt tudtam, gyűlölöm ezt a háborút, nem akarok halált. Miért? Miért történik mindez? Miért nem lehet békében élni egymás mellett? A fal mintha velem együtt sóhajtott volna, csendesen szitált róla a homok.”

Ez egy szomorú idézet, de On Sai könyveiről elsősorban az elképesztő humor jut eszébe az embernek. Valaki a Molyon egyszer a Calderonról azt írta, hogy Rejtő Jenő világát On Sai kilőtte az űrbe, és ez roppant találó. Minden regénye üdítően tréfás, ugyanakkor valamennyiben foglalkozik erkölcsi dilemmákkal is. A Szivárgó sötétség sorozata az, ahol kiemelt helyen kezeli az elgondolkodtató kérdéseket. Most, hogy azt a sorozatot pihenteti, mert a Vágymágusok befejezésén dolgozik, szerintem ide koncentrálódik a világban bekövetkező változásokra adott reflexiója. Pillanatnyilag nem Scar, hanem Ria karakterén keresztül teszi fel a fontos kérdéseket és fogalmazza meg a véleményét. Rianna tökéletesen alkalmas erre, hiszen felvilágosodott nevelést kapott, egészséges kíváncsiság jellemzi, empatikus és nagyon bátor lány. Egy igazi kis forradalmár, aki nem hajlandó a megalkuvók útján járni.

Katartikus érzéssel tölti el az ember szívét, ahogy az igazságért küzd és szenved.

„Ó, Földanya! Csak ezt éljem túl, és soha többé nem beszélek ostobaságokat!
Ám rögtön el is szégyelltem magam.
Ha már nem kényelmes felszólalni, ha már veszthetek rajta, akkor gyáván meglapulok? Hát nem így jött létre a mostani életünk, hogy mindenki hallgatott, akinek szólnia kellett volna?”

Ria és Lidérc románcának alakulása hatalmas örömmel töltött el. Lidérc nem követi el kétszer ugyanazt a hibát, így nem szenvedeznek hosszú fejezeteken keresztül. Szerelmesek és ragyog a lelkük. A háború borzalmai közepette is megteremtik maguknak azt a kis buborékot, ahol boldogok lehetnek. Lidérc egyszer olyan szép vallomást tesz, hogy Kósza lovag is megirigyelhetné, de attól nem kell félni, hogy veszít a vakmerőségéből vagy a kisugárzásából. Megmaradt köztük a játékos ugratás és a pajkosság is. Bevallom, hogy az első kéziratot olvasva még támadt egy kis hiányérzetem ezen a téren, de a végső változat már nagyon tetszett. A kötet szerkesztőjének, Kunos Annának pedig ezúton is köszönöm a nyúlszőr takaró bevonását, valóban vétek lett volna kihagyni.

„Lidérc az orrával kezdett cirógatni, és az én kezem behatolt a ruhája alá. Kitapintottam a nyaka ívét, majd az ujjaim az ing alá csúsztak, és ahogy oldódott a madzag, elindult a kezem a szíve felé.
– A tűzzel játszol, csábító kis Szépvölgyi – suttogta. – Azért burkoltalak két szőrmébe, hogy még csak esélyem se legyen hozzád érni.
– Azt hittem, mert túl hangosan vacogok – ugrattam, de elvettem a kezem.
– Ó, ha kibontanálak, hidd el, nem vacognál… Akarod?”

Továbbra sincs a regényben 18+ jelenet, viszont most is sok a szexuális utalás. Némelyik meghökkentett. Ha Delon vagy Zaher szerelmi élete állna a regény középpontjában, nem valószínű, hogy rajonganék érte. Szerencsére a gyógyítók zűrös ügyeiről csak közvetetten értesül az olvasó, és ezek sem polgárpukkasztó céllal íródtak. Rianna fiatal. Rengeteg élmény éri, tanul, figyel és formálódik a véleménye a sok mindenről, a szexualitásról is. Nagyon fontos következtetésekre jut.

„Azt hiszem, a vágy sokféle lehet, és mindenkinek azt jó tennie, ami neki jó. De ez korántsem jelenti azt, hogy mindent meg is kell tenni. A belesodródás önárulás.”

A borítót ezúttal nem László Maya, hanem Németh Kinga készítette. Kicsit megijedtem, amikor erről értesültem, de a borítóleleplezésnél kiderült, hogy felesleges volt az aggodalmam. Gyönyörű lett és tökéletesen illeszkedik az első kettőhöz! Mint tudjuk, itt a rajzoknak nagyon fontos a szimbolikája. Az elsőn körték, a másodikon a méz, a harmadikon pedig a levendula kap különös jelentőséget. Ebből egyből ki lehet következtetni, hogy a levendulára sem fogunk már ugyanúgy tekinteni, mint A gyógyítók olvasása előtt. Az online könyvbemutatón On Sai azt is elárulta, hogy ez az egyik kedvenc virága, és van egy gyönyörű levendulabokra, amellett ülve szokott szép időben teázni.

Ó, a teák! A két herceg kéziratában szerepelt egy mondat, amit én nagyon szerettem, de végül átírásra került az a fejezet, így a végleges szövegből már kimaradt: „Soha ne álljatok egy Szépvölgyi és a teája közé!” Ezt sokáig fájlaltam, de most bőséges kárpótlást kaptam. Teázásban és a tea emlegetésében nincs hiány, ez már biztosan Ria ismérve marad!

„Lidérc lenézett rám, én fel őrá. A karomhoz ért, és felhúzott magához. Nyeltem egyet, ahogy az ajkamra siklott a pillantása.
– Elképesztő vagy – suttogta.
– Ma a dicséretek napja van? – pimaszkodtam, hogy ne legyen feltűnő a zavarom. – Be lehet váltani egy kis teára?
– Te és a teáid! – Lidérc zengő hangon nevetett.
Egymáshoz akartunk érni, érezni, ízlelni a másikat, de a katonák között ez őrültség lett volna, így csak a tekintetünk kulcsolódott össze.”

Nagyon szerettem a szél és a vadmacska kettősét. Remekül szemléltették, hogy a természet a szipolyok mellett áll. Nekem ez a macska amúgy gyanús! Ha nem tudnám, hogy ebbe a mágiarendszerbe nem fér bele alakváltás, simán feltételezném, hogy Lidércnek riválisa akadt, hiszen szinte szerelmes rajongással védelmezi Riát. Vagy lehetne akár az anyukája szelleme is, aki egy vadmacskában öltött testet. Persze mindez csak az én meglódult fantáziám szüleménye.

„– Ha még egyszer megkarmolsz, a Tűzistenre mondom, kesztyű lesz belőled! – csattant Delon hangja. Felkönyököltem, és a batár végébe néztem. Az ajtó nyitva állt, de a vadmacska nem engedett be senkit. Odakint már szürkült az ég, látszott, hamarosan estébe fordul. A szívemben melegség támadt a cicát látva.”

Csipetnyi érdekesség: 

On Sai megosztotta velem, hogy milyen zenéket hallgatott sokszor a kötet írása közben. Igazán változatos a lejátszási lista, talán magyarázatot is ad néhány dologra.

Összegzés:

Az előző rész brutális függővége után kész megváltásnak éreztem a folytatást. A történet változatlanul sodró erejű és szórakoztató, viszont a háború kicsit sötétebb árnyalatúvá teszi.

Ria elemében van, szívvel-lélekkel gyógyítja a hadviselés okozta sebeket, miközben szokás szerint feszegeti a határokat, és ezzel újabb ádáz ellenséget, valamint barátokat is szerez. Lidérc pedig… Nos, csak annyit mondok, érdemes utána járni, hogy mit művel a csavaros észjárású és lobbanékony ifjú mágus. A vége fantasztikus, felülmúlta a várakozásaimat. Hálás vagyok, hogy előolvasója lehettem!

Külön köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak, amiért idén kiemelt helyen kezelték a magyar szerzős könyvek megjelenését! Szerintem nagyon sok olvasónak szereztek ezzel óriási örömet.

A könyv kedvezménnyel megvásárolható a Könyvmolyképző Kiadó webáruházában. 

E-könyv  formátumban is kapható. Nagy szeretettel ajánlom!

(Képek forrása: Pinterest)

Kieta Hatsukoi (My Love Mix-Up!)

 

Kieta Hatsukoi (My Love Mix-Up!)

„Nincs abban semmi furcsa, ha azzal akarsz lenni, akit kedvelsz.”

Japán minisorozat, 2021

Műfaj: romantikus, BL, vígjáték, sulisorozat

Epizódok száma: 10 (24 perces)

Hinekure Wataru és Aruko azonos című mangája alapján készült.

Főszereplők: Michieda Shunsuke (Aoki Sota), Meguro Ren (Ida Kousuke), Fukumoto Riko (Hashimoto Mio), Suzuki Jin (Aida Hayato)

Forgatókönyvíró: Kuroiwa Tsutomu

Rendező: Kusano Shogo, Horai Tadaaki

A történetről:

Aoki egy japán gimnázium 2. évfolyamos tanulója (17 éves korosztály). Már egy ideje szerelmes az egyik osztálytársába, a kedves és szép Hashimotóba. Teljesen kétségbeesik, amikor kölcsönkéri a lány radírját, és felfedezi, hogy arra egy másik fiú, Ida neve van ráírva. A dolgokat tovább bonyolítja, hogy Ida meglátja Aoki kezében azt a bizonyos radírt, és azt hiszi, hogy a fiú titokban romantikus érzéseket táplál iránta. Aoki nem akarja leleplezi Hashimotót, és ezzel kezdetét veszi a tévedések vígjátéka, amely meglepő fordulatokat hoz. Vajon kibontakozhat igaz szerelem egy óriási félreértésből?

Véleményem:

Ez egy nagyon édes és ártatlan BL-sorozat! Azoknak is nyugodt szívvel ajánlom, akik még sosem láttak hasonlót. Könnyed, bájos és egyáltalán nem korhatáros. Viszont veszélyes függőséget okoz, szinte azonnal leveszi a lábáról az embert! Rengeteget nevettem rajta, máskor meg elérzékenyültem, mert minden rész bőven tartogatott szívet melengető pillanatokat. Pozitív kisugárzású és igazán szeretetreméltó főhősei vannak. Ebben a tekintetben párhuzamba vonható a mostanában nagyon népszerű Fülig beléd zúgtam című angol BL-sorozattal, ami szintén képregényre épül. Ezen kívül még abban is hasonlítanak, hogy mindkettő követi a főszereplők baráti társaságának szerelmi életét is. 

Hangsúlyos különbség viszont, hogy a Kieta Hatsukoi vígjáték jellegű, tehát sok a komikus jelenet, ami először kicsit furcsa lehet, de nem kell tőle megijedni. Szerencsére aranyos szinten marad, aminek nagyon örültem, mert volt már rá példa, hogy félbehagytam japán sorozatot a túl sok gagyi jelenet miatt.

A szereplők bemutatása (minimálisan spoileres):

Aoki egy végtelenül kedves, szeleburdi fiú. Élénk fantáziával van megáldva és hajlamos túlaggódni a dolgokat. Ebből kifolyólag sok vicces szituációba keveredik. A tanulásban nem jeleskedik, de rendkívül igyekvő. Őszinte jellem és odaadó barát. Még sosem járt senkivel, viszont hosszú ideje epekedik Hashimoto után. Ő maga is meglepődik, amikor ráébred, hogy Ida iránt sem teljesen érzéketlen.

Ida éltanuló és kiváló sportoló, nagyon komoly srác, a röplabdacsapat megbecsült tagja. Még sosem volt szerelmes, és őszintén megdöbben, amikor azt hiszi, hogy Aoki beleszeretett. Viszont nem akarja megbántani a fiút, ezért időt kér, hogy átgondolja a dolgokat. Már ebből nyilvánvaló, hogy lenyűgözően tiszta szívű. Elkezdi figyelni Aokit, és egyre szimpatikusabbnak találja.

Azt hiszem, a sorozat sikerének egyik titka, hogy mindkét főszereplő rendkívül szeretetreméltó és őszinte személyiség. Megkapó, ahogy igyekeznek tisztázni az érzéseiket, hogy mit jelent szerelmesnek lenni, és ahogy az első szerelem tétova lépéseit próbálgatják.

Kétségkívül ez legkülönösebb BL kapcsolat, amellyel idáig találkoztam. Ha jól értelmeztem a dolgokat, itt mindkét fiú biszexuális. Aoki biztosan, hiszen elsőnek Hashimotóba volt szerelmes, és úgy tűnt, Ida is természetesnek vette, hogy egy lány lesz majd az első szerelme. (Spoiler! Viszont miután úgy döntött, ad Aokinak egy esélyt, teljesen természetesen kezelte a dolgokat, pl. könnyedén simította meg Aoki haját, és nem görcsölt annyit. A lovagiassága is nagyon tetszett. Spoiler vége!)

Még egyszer szeretném leszögezni, hogy abszolút ártatlan, szexmentes sorozatról van szó, ahol nagyon finoman ábrázolják a romantikát. Az egyik érzelmi csúcspont például az első kézfogás, de az felejthetetlen jelenet. Ez a szemérmesség egyébként a japán sorozatoknál teljesen megszokott, a fiú-lány tiniszerelem esetében ugyanilyen a megközelítés. Szerintem egyrészt csodálatos az érzelmek gazdag kifejezése, másrészt néha kicsit bosszantó tud lenni a túlzott visszafogottság. Ez a Kieta Hatsukoira is igaz. (Spoiler! Megható az utolsó romantikus jelenet, de egy csók nagyon hiányzik a végéről. Spoiler vége!)

Valódi kulturális kalandot nyújt a sorozat, hiszen betekinthetünk a japán középiskolások életébe. Mindig kíváncsi voltam a japán fiatalok mindennapjaira, és arra is, hogy a japán társadalom hogy áll az LMBTQ emberek elfogadásával. Számos nagyszerű, megható példát sorakoztat fel ez rövid kis sorozat, és már éppen kezdtem azt hinni, hogy szinte ideális náluk a helyzet, amikor egy elég megrázó epizóddal szemléltették az alkotók, hogy van még hová fejlődni ebben a tekintetben.

Mint már az elején említettem, a sorozat nem kizárólag a két srácra fókuszál. Aoki barátai, a gyönyörű, de félénk Hashimoto és a laza Aida-kun köré is épül egy vérbeli tinidráma, vagyis egy kissé zűrös és szórakoztató történet, amely jól kiegészíti Aoki és Ida sztoriját. Nem mintha az önmagában unalmas lenne! Szerintem Aoki reakciói és mimikája mindent visznek. El tudom képzelni, micsoda buli lehetett a forgatás! 

Kedvenc mellékszereplőm még az osztályfőnök, Taniguchi-sensei, ő igazán példamutató személyiség. Ritkán szólalt meg, de olyankor általában elismeréssel adóztam neki.

„Évtizedek óta itt vagyok és sok különböző diákkal találkoztam. Mindegyikük különleges és egyedi volt. És mint tanárnak, a munkád része, hogy vigyázz és megvédd azokat a dolgokat, amelyek különlegessé teszik őket.”

A magyar feliratot Drininek köszönhetjük, látszik, hogy sok energiát fektetett bele. A címet viszont nem fordította le, aminek talán az lehet az oka, hogy az eredeti japán elnevezés nem adja vissza igazán a tartalmat. Szó szerint ugyanis az első szerelem elmúlását jelenti. Biztosan Aoki kezdeti, plátói szerelmének elmúlására utal, csakhogy ez a sorozat sokkal inkább az azt követő valós kapcsolat kibontakozásáról és buktatóiról szól.

Flóra barátnőmmel – akinek nagy hálával tartozom, amiért a figyelmembe ajánlotta ezt a sorozatot –tanakodtunk egy frappáns fordításon. Nekem tetszene az Átradírozott szerelem, mivel a radír fontos szerepet játszik a történetben, de az Összekuszált szerelem is találónak tűnik.

Érdekesség:

A sorozat betétdalai a két főszereplőhöz, illetve az együtteseikhez kötődnek. Michieda Shunsuke a japán tinik közt nagyon felkapott Naniwa Danshi fiúbanda tagja, Meguro Ren pedig a Snow Man-é.

Összegzés:

A Kieta Hatsukoi egy rövid, könnyed sulisorozat különleges szerelmi szállal, ahol két fiút egy totális félreértés sodor egymás útjába. Nagyon édes és ártatlan, jó sok csavarral és humorral. Ugyanakkor fontos mondanivalója van, szépen tanít az elfogadásra és az őszinteségre. Mindenkinek ajánlom, akinek tetszett a Fülig beléd zúgtam, vagy szeretne egy aranyos és egyedi szerelmi történetet látni. Nekem a szívemhez nőtt.

Magyar felirattal Drini fordításában megtekinthető az Indavideón. 

Frissítés: A Rakuten Vikit nemrég fedeztem fel, és ott is megtaláltam Mizuki és Lizako fordításában.

Trailer (japán nyelvű): 

Képek forrása: Pinterest

The Sound of Magic (Annarasumanara: A varázslat hangja)

 

The Sound of Magic

(Annarasumanara: A varázslat hangja)

„Te hiszel a varázslatban?”

Dél-koreai zenés sorozat, 2022

Műfaj: musical, dráma, fantasy

Epizódok száma: 6

Korhatár: 16+

Főszereplők: Ji Chang Wook, Choi Sung Eun, Hwang In Youp

Alkotók: Kim Sung Youn, Kim Min Jeong

Zene: Sungil Park

 

Fülszöveg: Egy elhagyatott vidámparkban élő bűvész gondtalanná és reménytelivé varázsolja egy kiábrándult tini kíméletlen hétköznapjait.

A sorozat Ha Il Kwon Annarasumanara című webtoonja alapján készült.

Véleményem: 

Ez egy hihetetlenül szép, varázslatos történet, amely a valós élet nehézségei köré szövődik. Az érzelmek széles skáláját mutatja be: sokszor szívbe markoló és elgondolkodtató, összességében pedig felemelő. A látvány és a zenei aláfestés is gyönyörű, ez a sorozat bennem a klasszikus Disney-mesefilmek hangulatát idézte fel. Mondanám, hogy azonnal beleszerettem, de ez így nem állja meg a helyét, hiszen az első betétdal még meglepett, és utána feltettem magamnak a kérdést, hogy valóban musicalt akarok-e nézni, de gyorsan eloszlottak a kételyeim. A többi dal hangulatilag tökéletesen illeszkedett a történetbe, és egyre nagyobb csodálattal töltött el az összhatás. Örülök, hogy ismét egy inspiráló sorozatra bukkantam!

Trailer:

Bár a történetet végig körüllengi egy csipetnyi rejtély és mágia, közben kőkemény kérdésekkel és társadalmi problémákkal foglalkozik. Ilyen például a szegénység. A főszereplő egy középiskolás diáklány, Yoon Ah Yi, aki erejét megfeszítve igyekszik helyt állni az élet minden térületén. Anyukája rég elhagyta a családot, és most az apja is lelépett, tetemes adósságot hagyva hátra. Ah Yi így családfenntartóvá válik, az iskola után részmunkaidős állást vállal, hogy eltartsa magát és a kishúgát, de állandó pénzhiánnyal küszködik. Fáradt és elkeseredett, mégis próbál jól tanulni és a húgának szeretetteljes otthont biztosítani. (Ah Yi karakterével könnyen azonosulhat bárki, aki úgy érzi, hogy súlyos terhet cipel.)

Nem az első eset, hogy magukra hagyott gyerekekkel találkozom dél-koreai sorozatokban, kezdem azt hinni, hogy gyermekvédelem tekintetében nem állnak fényesen. Bár az is igaz, hogy nálunk is történnek szomorú esetek. Mindenesetre szívszorító, hogy senki nem siet a segítségükre. A tanároknak fel sem tűnik a helyzet, az osztálytársak gúnyt űznek belőle, és azokat a felnőtteket, akik tudnak róla (szállás- és munkaadó) sem hatja meg a probléma, sőt, inkább kihasználják azt. A gyerekek csak magukra számíthatnak, egymást támogatják a bajban. A két koraérett testvér egymás iránti szeretete és összetartása rendkívül megindító.

Ah Yi küzdelmes életébe egy különös mágus, Ri Eul hoz reménysugarat.

A jóképű varázslót titokzatosság lengi körül: egy elhagyatott vidámparkban él, és azt suttogják róla, hogy minden varázslata valódi, pl.: igaziból szétfűrészeli, majd feltámasztja a segítőit. Egyetlen társa Bella, a beszélő papagáj. Minden mutatványa előtt mélyen az ember szemébe néz, és azt kérdezi: Te hiszel a varázslatban?

Ah Yi már egyáltalán nem hisz a csodákban, és Ri Eul számára igazi kihívás, hogy visszahozza a lány szemébe a csillogást.

A mágus és Ah Yi barátságát féltékenyen figyeli a lány padtársa, Il Deung. A fiú rendkívül gazdag és az iskola legjobb tanulója, ám hamar kiderül, hogy neki sem fenékig tejfel az élete. Őt a társadalmi elvárások és a szülei által kiválasztott út nyomasztja növekvő súllyal. Bár látszólag irigylésre méltó élete van, belül lassan összeroppan. Számára is a legjobbkor jön, hogy találkozik Ri Eullal.

Hármuk közös kalandja ez a történet, amely a felnőtté válás kérdéseit feszegeti, többek közt arra keresve a választ, hogy mitől lesz értékes és jó ember valaki. Tükröt tart a felnőtt társadalom elé, intézményi és egyéni szinten is.

A színészek alakítását ragyogónak éreztem: a játékuk és a hangjuk egyaránt megigézett. 

Mint kiderült, Ji Chang Wookkal már találkoztam korábban a Backstreet Rookie c. sorozatban, de ott nem ragadott meg, nem is emlékeztem rá, itt viszont egyből a bűvkörébe vont. Isten is varázslónak teremtette! Elképesztő intenzitással adta át az érzéseit, játszi könnyedséggel keltette életre a mágiát ebben a történetben. Nagyon tetszett, hogy Ri Eul kiléte végig titokzatos maradt. A személyét övező rejtély időközben nem csökkent, egy krimi szál bevonásával inkább még növekedett is. Drámai hangsúlyt adott a történetnek, amikor sötét titkok gyanúja vetült rá.

„– Jól figyelj! Amikre most tanítottalak, azok mind színpadi trükkök, de az, hogy mosolyogsz miatta: igazi varázslat!”

Choi Sung Eunt most láttam először, és nem győztem rajta csodálkozni, hogy a fiatal színésznő milyen beleéléssel és finoman jeleníti meg Ah Yi küzdelmét, fájdalmát és sebezhetőségét. A hangja is gyönyörű, tisztán csengő. Az biztos, hogy ezután figyelni fogok rá, ezzel a szerepével egyből a szívembe lopta magát. 

Hwang In Youp ismerős volt számomra a True Beauty sorozatból, de ott nem vált a kedvencemmé. Bár az énekhangja már ott is tetszett, abban a szerepében elég sok fekete pontot szerzett, amit nem sikerült kiküszöbölnie, ráadásul nálam Cha Eun Woo mellett nem rúghatott labdába. Ellenben itt nagyon szépen fejlődött a karaktere, és egyre szimpatikusabbá vált. A végére igazán megszerettem. Nem gondoltam volna, hogy már rég kinőtt az iskolapadból, a valós kora ellenére meggyőzően alakította a középiskolás srácot. Most sikerült kiváltania az elismerésemet.

Pár mondat a végéről. A stáblista után még van egy jelenet, azt feltétlenül látni kell! Szerintem a befejezés szép és reményteljes, és a színpadi zárójelenet megkoronázza az egész sorozatot. Engem ez a lezárás egy első szirmait bontó rózsabimbó látványára emlékeztetett. Persze megértem azokat, akik ennél is többet szerettek volna kapni, de ne legyünk telhetetlenek, mert innen simán tovább gondolható a sztori, akár romantikus vonalon is. Ez egyébként nem szerelmi történet, bár van benne egy halovány szerelmi szál Il Deung részéről. Viszont aki hozzám hasonlóan általában rózsaszín szemüvegen keresztül szemléli a világot, az ennél garantáltan több romantikát fog benne felfedezni (elég, ha a körhintás jelenetre gondolok).

Összegzés: 

Ez a musical tündérmese egy gyerekről, aki túl hamar kényszerült felnőtté válni, és egy felnőttről, aki örökre megőrizte magában a gyermeket. Csodálatos, megrázó, elgondolkodtató és megható is egyben, kemény társadalomkritika. Napokig járt a fejemben és a zenéje is hatalmas kedvencemmé vált, gyakran dúdolgatom magamban. Szerencsére több jó sorozatot is láttam mostanában, de egyértelmű volt, hogy erről szeretnék írni a legjobban, mert nekem sokat adott. 

Feltétlenül ajánlom azoknak, akik szeretik a Disney-mesefilmek világát, és azoknak, akik szeretnének a mindennapi gondok fölé emelkedve újra álmodni.

„Minden varázslat titka az, hogy átszakítod a korlátaidat, amiket a »sors« szó állított eléd.” 

A sorozat magyar felirattal elérhető a Netflix kínálatában. 

OST:

Könyvhét 2022 avagy a találkozások öröme

 Könyvhét 2022 

avagy a találkozások öröme

Három év kihagyás után gyógyír volt a lelkemnek, hogy részt vehettem a 93. Ünnepi Könyvhéten.

Izgatottan készültem erre a hétvégére, és minden várakozásomat beteljesítette, sőt, bizonyos tekintetben felül is múlta. Megannyi kedves találkozást hozott, köztük olyat is, amelyre nem is számítottam. Mindig nagy öröm, ha egy régi könyvmoly barátság válik személyessé, így történt ez most Tóth Zoltánné Évi esetében, akivel egy dedikáláson futottunk össze. Számomra a Könyvfesztivál és a Könyvhét elsődleges varázsát mindig is a személyes találkozások adták, hiszen könyvet bármikor vásárolhatok, de a kedvenc magyar íróimhoz és könyvrajongó barátaimhoz az ilyen események hoznak közel.

Bár a rendezvényt keresztül-kasul többször bejártam, és igyekeztem valamennyi kiadó standjához bekukkantani, néhány előadásba belehallgatni, be kell látnom, hogy ismét egy szűk keresztmetszetre koncentráltam, és a barátaimhoz, valamint a kedvenc kiadóm szerzőihez húzott a szívem.

Először is beragyogta ezt a hétvégét az On Saijal és a Galaktikus Fanklub tagjaival való közös ebéd. Nem sokkal dél előtt érkeztem meg a helyszínre, és egyből egymás karjaiba futottunk. Régen találkoztunk, jó volt megtárgyalni, kivel mi történt mostanában. Napi szinten négy és fél évig dolgoztunk közösen, rengeteg élmény fűz minket össze. Természetesen felvetődött a csapatmunka kérdése is, de abban maradtunk, hogy csak a Vágymágusok 3. részének megjelenése előtt kezdünk újból aktívan posztolni. Tavaly ősszel alakult úgy, hogy hosszabb szünet mellett döntöttünk.

A másik fénypontnak természetesen most is az írókkal való találkozás számított. Az ilyen események szerintem kiemelkedő élményt nyújtanak a szerzőknek és az olvasóknak egyaránt. Szombaton 11-től folyamatosan érdekelt valamilyen dedikálás, néha egy időpontban több is, így sajnos előfordult, hogy nem mindenhova jutottam el. Nagy szomorúságomra lemaradtam Hercz Júlia dedikálásáról, pedig otthonról vittem magammal a regényét, és vele doramákról is szerettem volna pár szót váltani. Lovranits Júlia Villőé eleve esélytelen volt, mivel ő pénteken kapott időpontot. Szívesen megköszöntem volna neki élőszóban is, hogy a posztjai hatására már nálunk is helyet kapott a madáritató a kertben. Mindenesetre bízom benne, hogy mindkettőjükkel lesz még alkalmam máskor összefutni! Sajnos későn ocsúdtam Szép Zsolt dedikálásával kapcsolatban, de ezt olyan szempontból nem bánom, hogy csak most vásároltam meg a könyvét, és minden bizonnyal nagyobb élmény lesz akkor aláíratni, amikor már személyes olvasói tapasztalattal rendelkezem róla. Eddig igazán figyelemre méltó véleményeket olvastam a Kárpát Walzerről, és az író Instagram oldala is szimpatikus. Ha minden jól megy, a következő dedikálásra már a második részt viszem.

No, és most lássuk, hogy kikkel sikerült! Ebéd után a Könyvmolyképző Kiadó gyerek standjánál kezdtem, ahol csokorba rendeződtek a meseírók. Nagyon szeretem őket, nemcsak azért, mert gyermeklelkű felnőtt vagyok, hanem azért is, mert rendkívül emlékezetes meseidő heteket és nyereményjátékokat bonyolítottunk le anno a Vörös Pöttyös Könyvek és a Könyv a lelke – Ahol a betűk életre kelnek FB csoportokban. Számomra ezek az emlékek nagyon különlegesek. Jó érzés volt népszerűsíteni az írásaikat és első kézből olvasni az exkluzív bejegyzéseiket. Bevallom, kicsit hiányoznak azok az idők.

A sort a Sütimesék szerzőjével, Bódai-Soós Judittal indítottam, noha róla most hallottam először, de nem akartam kihagyni a kínálkozó lehetőséget, majd Novák Vicával és Bodor Attilával folytattam. Attilával a tematikus hete óta tartom a kapcsolatot, ezért igazán örültem, hogy végre személyesen is megismerhettem! A tél menyasszonya c. bájos meséje nagyon a szívemhez nőtt, a legutóbbi mesekönyvét pedig a vonaton olvastam, és nem álltam meg mosolygás nélkül. Az elképesztő kelkáposza-főzelék igazi fiús mese, és le sem lehetne tagadni, hogy biológus írta.

Öröm volt nézni, ahogy az egykori rendőrnő, Kántor Kata és az okos kis nyomozókutyája, Nózi elbűvölték a gyerekeket! Őket már régi ismerősként üdvözöltem, szép kis gyűjteményem van Nózi izgalmas kalandjaiból, és jólesett, hogy az írónő megismert. Érdemes követni a FB profilját, érdekes és aranyos bejegyzéseket készít. Akárcsak a mindig mosolygós Ecsédi Orsolya. Szerintem vagány és szórakoztató történeteket ír. Rettenetesen sajnálom, hogy nem tudtam betartani a neki tett legutóbbi ígéretemet a tematikus hetével kapcsolatban! Talán majd adódik másik lehetőség, hogy egy kicsit reklámozzam a műveit. 

A Könyvmolyképző Kiadó másik standjánál Eszes Rita és Bessenyei Gábor voltak olyan kedvesek, és soron kívül dedikáltak nekem könyvjelzőket. Nagyra értékelem a gesztust! Velük is az egykori tematikus hetek kapcsán ismerkedtem meg, és hosszú ideje figyelemmel kísérem a munkájukat. Ritával a japán nyelv és kultúra szeretete közös pontunk. Igazán nagyszerű, hogy mindketten egyre népszerűbbek a fiatal olvasók között! Nagyon szuper kezdeményezésnek tartom, hogy Gábor legújabb vörös pöttyös regényét (Tested és lelkem) az egyik középiskolában a diákok kötelező olvasmánynak választották. Sokkal lelkesebben olvasnak a kamaszok, ha van választási lehetőségük, és ha a téma az őket érintő kérdések körül forog. Persze ez minden korosztályra igaz, de rájuk hatványozottan, és fontos lenne, hogy olvasni szerető nemzedékek kerüljenek ki az iskolák padjaiból. Itt az élő példa rá, hogy ez lehetséges, csak tudni kell őket megszólítani.

Szintén soron kívül sikerült beszélgetnem egy kicsit Rácz-Stefán Tiborral. Már kezdtem aggódni, hogy idén elkerüljük egymást, de végül szerencsésen alakult a dolog. Örültem a hírnek, hogy lehetősége adódott a nyár egy részét Németországban tölteni. Picit irigyeltem is. Utólag belegondolva, könyvekről vele nem beszélgettem, inkább magánéleti kérdések kerültek szóba, de egyáltalán nem bánom. Jó lenne gyakrabban találkozni! 

Szombaton a két KMK-s pult közt futkározva sikerült még beiktatnom egy főiskolás barátnőmmel való találkozást, és felkerestem az Olvashop standját. Évek óta vásárolok tőlük, és nagyon szeretem a termékeiket. Örömmel tapasztaltam, hogy már ők is megismernek. Mindig találok valami csábítót náluk, de soha nem bánom meg, hogy engedek a vonzásnak. Hát nem cuki ez a bögre? Bár nem tartozik a hivatalos HP univerzumhoz, a színe miatt engem a Hollóhátra emlékeztet.

Élményekkel csordultig telve érkeztem édesanyámhoz aznap este Kecskemétre. Így a baráti találkozásokat végül egy családi összejövetel koronázta meg. Mivel távol lakunk egymástól, ez ritkaságszámba megy, és tökéletessé tette az amúgy is csodálatos napot. A vasárnap délelőttöt vele töltöttem, és hazafelé ismét útba ejtettem a színes könyvheti forgatagot. Az előző nap vásárolt, többnyire kemény kötésű könyveimet Foxposttal feladtam, mert lehetetlenségnek tűnt megint több kilónyi könyvet magammal cipelni, amikor még nem értem a listám végére. Így is nálam maradt a bordó esernyő, amit elővigyázatosságból vettem szombaton reggel magamhoz, hiszen az első könyvheti élménybeszámolók mind özönvízszerű esőzésekről szóltak. Szerencsére nekem már csak napfény jutott! 

Célzatosan begyűjtöttem még néhány regényt, köztük a Holdbéli krónikák 4. részét, amiből az utolsó példányt hoztam el az Aranybagoly standjáról (ez tulajdonképpen szintén KMK-s illetőségű, az Alexandra webáruház utódja), és egy pillanatra ki is hagyott a szívem, hogy hajszál híján lecsúsztam az akciós vásárlási lehetőségről, ami idén csak a helyszínen élt.

Végezetül Cselenyák Imre dedikálása felé vettem az irányt. Számomra egészen bámulatos az a tehetség, amellyel megeleveníti a különböző történelmi korokat és személyeket. Mindig szívesen teszek időutazást a regényeivel, és izgatottan várom az új megjelenéseit. Most is örömmel hallottam, hogy hamarosan érkezik a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában a József Attila életéről írt duológiája. Meghatódtam attól, hogy kedvesen köszöntött, és a feleségével együtt beszélgetett velem. Ezzel a szép élménnyel búcsúztam az idei könyvhéttől.

Úgy érzem, nagyon jól sikerült felhasználni a rendelkezésemre álló rövid időt és anyagi keretet, bár a vége felé már muszáj volt lemondanom néhány kötetről, ami hirtelen megtetszett, ugyanis egy közelgő szülinapra is gondolnom kellett. (Ha jól megnézitek a képet, van ott egy kakukktojás LEGO a kezemben.) Így sem panaszkodhatom, amire igazán vágytam, azt sikerült beszereznem. A többit meg majd legközelebb. Szerintem a nyár végéig bőven el vagyok látva remek olvasnivalóval.

Ünnepi díszbe öltözött a lelkem a könyvheti hétvégén, ez is egy olyan alkalom volt, amit elraktározok a kedves emlékeim közé. Hálás vagyok minden egyes találkozásért, és várom a következőt!

 The Crowned Clown (A koronás bohóc)

Dél-koreai televíziós sorozat, 2019

Epizódok száma: 16

Műfaj: történelmi, romantikus, dráma

Korhatár: 16+

Főszereplők: Yeo Jin Goo, Lee Se Young, Kim Sang Kyung, Kwon Hae Hyo, Jang Kwang

A történetről:

Joseon fiatal uralkodója kapzsi és hírhedten kegyetlen, ezáltal sok ellenséget szerez. Gyötrő bűntudata és gondjai elől drogokhoz menekül, de lassan elhatalmasodik rajta az üldözési mánia. Kapóra jön számára, hogy bizalmas jóbarátja, Lee államtitkár rátalál a hasonmására egy vándorkomédiás személyében. A király parancsba adja Ha Sun bohócnak, hogy helyettesítse őt egy ideig, azt remélve, hogy így kivédheti az őt fenyegető merényleteket. Ezután eltűnik a palotából, hogy élvezze az életet.

Ha Sun átveszi a király helyét, és az idealista fiú megpróbálja kiismerni magát a palota könyörtelen világában. Szembesül az ország vezetésének problémáival, és igyekszik a népet szolgálni, miközben akaratlanul is közelebb kerül a királynéhoz, aki számára tiltott gyümölcs.

Véleményem:

Ez egy szomorú mese, még akkor is, ha tulajdonképpen boldog lezárást kapott. Rengeteg benne az erőszakos és tragikus esemény, amit romantikával és néhány mesés fordulattal próbáltak ellensúlyozni, több-kevesebb sikerrel. Amikor először hallottam róla, azt gondoltam, hogy valószínűleg A koldus és királyfi dél-koreai változata lesz, de tévedtem, egyedül a szerepcsere szempontjából vonható párhuzamba a két mű.

Mint minden történelmi doramában, itt is főszerepet kapott a jó és a rossz harca, a palotában folyó kíméletlen hatalmi vetélkedés, amely a társadalmi reformok születésének folyamatát kísérte. Az álmok és politikai realitás összeütközése, valamint a szereplők belső vívódása kapott központi szerepet. Nagyon jól szemléltették a bosszú ördögi körforgását, ahogy a gonoszság újabb és újabb kegyetlenségeket szült. Érdekes volt, hogy egy kicsit a negatív szereplők helyzetét és motivációját is megismerhettük. Erre eddig egyetlen kosztümös doramában, az Arthdali krónikákban láttam jó példát. Az én anyai szívemet mélyen felkavarta két, az anyakirálynéhoz kapcsolódó történés.

Bár a sorozat erős mellékszereplői gárdát vonultat fel, a legemlékezetesebb egyértelműen a fiatal bohóc karaktere volt, ő vitte a hátán a történetet.

Adva van egy tehetséges, vidám természetű és jószívű fiú, aki hirtelen viperafészekbe csöppen. Mindenféle politikai előképzetség nélkül, szélsebesen fel kell mérnie az érdekszövetségeket, és megfelelő döntéseket hoznia, úgy, hogy még olvasni sem tud. Kezdetben csak túlélésre játszik, és igyekszik megbújni a bábszerepben, de hamar felismeri, hogy ha van bátorsága élni az ölébe hullt lehetőséggel, sok ember életét teheti jobbá. Viszont azzal is számolnia kell, hogy az „uralkodásának” az igazi király visszatérése bármikor véget vethet, és a saját élete mellett a szerettei életét is kockára teszi.

Csodáltam a bátorságát (sejteni lehet, hogy nem éri be stratégiai nyugalommal, hiszen akkor meglehetősen lapos és szégyenteljes sztorit kapnánk), ugyanakkor féltettem. Az ellenségeitől éppúgy, mint a hatalom csábításától. Sokszor bebizonyosodott, hogy a jószándék kevés, hiába talált támogatókra. (A kedvenc mellékszereplőm a királyi eunuch volt, aki szinte nagyapai szeretettel óvta a fiút.) Mint Lee főtitkár, Ha Sun is megalkuvásra kényszerült, és minél inkább belebonyolódott a törvényhozás ügyeibe, annál inkább nőtt annak a veszélye, hogy a hatalom belőle is szörnyeteget farag. Ha Sun karaktere több szempontból az egyik kedvenc olvasmányom, a Koboldcsászár főhősére emlékeztetett. Maia szintén egy tiszta szívű, egyszerű fiú, akinek hirtelen szakad a nyakába az uralkodás felelőssége, ennek ellenére bátran néz szembe a nehéz kihívásokkal.   

Engem általában valamelyik kedvenc színészem vonz egy adott sorozathoz, és itt sem történt ez másképp. Yeo Jin Goo-t a Moon Embracing the Sun c. sorozatban fedeztem fel, ahol már gyerekszínészként is kiemelkedő alakítást nyújtott. Régóta terveztem, hogy felnőtt szerepben is megnézem. Ebben a kettős szerepben egyenesen ragyogott. Nagyobb hatást tett rám, mint Song Joong Ki az Arthdali krónikákban, ami nem kis teljesítmény. Önmagában ezért a kiváló alakításért érdemes megnézni ezt a sorozatot! Hihetetlen, hogy egy 22 éves színész ilyen tökéletes érzékenységgel jelenítsen meg két teljesen különböző karaktert! Már az első epizódban volt egy hidegrázós jelenet, amikor a király és a bohóc először került szemtől szembe, és Ha Sunnak utánoznia kellett az uralkodót. Ugyanaz a mondat ugyanazzal a hangsúllyal hangzott el a szájából, mégis sikerült érzékeltetnie egy csipetnyi különbséget a két figura között.

Ezzel szemben a romantikának most nem sikerült teljes mértékben elkápráztatnia, hiába volt erős érzelmi kötelék a szereplők között. A szerelmes jelenetek meghatók, viszont hosszú távon egysíkúak, szenvedélymentesek. Többet vártam. Szerintem a színészek mindent beleadtak a játékba, de a művészi, túlidealizált rendezői megközelítésből ennyit lehetett kihozni. (Minimális spoiler! Valahányszor történt egy kis előrelépés a király és a királyné között, pl.: összeért a kezük, megölelték, vagy finoman megcsókolták egymást, utána kettőt léptek hátra, és visszatértek a „csak bámuljuk egymást szótlanul, elepedő tekintettel” állapothoz. Az volt az érzésem, így fogják leélni az egész életüket, mintha nem is hús-vér emberek lennének. Minimális spoiler vége!)

Zenei aláfestés:

A sorozat képi világa csodálatos, szemet gyönyörködtetőek a jelmezek és a helyszínek. A zenéje is fenséges, de mélységesen szomorú. Az OST-be belekomponálták Schubert Szerenádját. Számomra egy idő után kicsit lehangolóvá vált a bús zenei aláfestés. Talán ez is hozzájárult, hogy sokkal inkább a szomorúság ragadott meg belőle, nem az izgalom. Pedig a sztori végig tartogatott lebilincselő fordulatokat. A másik, ami miatt inkább éreztem szomorúnak, mint izgalmasnak, hogy sokszor megtörik a cselekmény íve, rengeteg a bánatosan merengő, színpadiasan elnyújtott jelenet. Egy picivel több humor, mint a Love in the Moonlight-ban, vagy élettelibb romantika, mint a Tale of Nokduban, jót tett volna. A forgatókönyvvel és a rendezéssel nem voltam tökéletesen kibékülve.

Összegzés:

Érdekes történet, lenyűgöző színészi játékkal. Ez utóbbi nagyon megragadott. A 16+ korhatárt indokoltnak tartom, mert előfordulnak benne megrázó jelenetek, sokszor drámai a tartalom. A palotában folyó hatalmi harcokra és a társadalmi reformok születésére van kihegyezve, élethűen mutatja be a vérre menő politikai küzdelmet. A romantikus szál erős, viszont túlságosan művészi megközelítésű. A vége abszolút mesés. Azoknak ajánlom, akik szeretik a kosztümös politikai drámákat és a romantikus sorozatokat.

Trailer: 

A  Netflixen angol felirattal érhető el.

Magyar fordítást Zzzizzzi készített. 

Magyar felirattal nézhető a Rakuten Vikin és a Videán.