Sandra Regnier: A sárkányok titka (Sárkányok gyermeke 3.)

Sandra Regnier: A sárkányok titka (Sárkányok gyermeke 3.)

Az értékelés spoileres az előző részek tartalmára nézve!

Fülszöveg: 

Valójában Felicitynek boldognak kellene lennie. Nemcsak az iskola összes pasija hever a lábai előtt, de a suli szívtiprója, Lee – aki nem mellesleg félig elf – szintén a kegyeit keresi. Bár ez nem meglepő, mert a sármos félelfnek már régen megjövendölték, hogy Felicity lesz a menyasszonya. De a lánynak kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy a szerelmi életén törje a fejét. Már régebb óta tudja, hogy ő az elfek megjövendölt megmentője, ami egyre súlyosabb teherként nyomja a vállát. Kiderül, hogy fontos szerepet játszik az elfek és sárkányok végső összecsapásában. De miközben próbálja megteremteni az egyensúlyt, megdöbbentő titkok látnak napvilágot, ami nemcsak abban ingatja meg Felicityt, hogy valóban jó oldalon áll-e, ha az elfek mellett harcol, hanem saját származásának körülményeire is fény derül, ami minden eddigi tettét megkérdőjelezi.

 Lee visszatért, és ezzel helyreállt a világegyetem rendje, valamint az én lelki békém is. XD 

A sorozat lezárása jól sikerült, ez a legromantikusabb, legszórakoztatóbb és egyben legdrámaibb része. Akad benne szívszorító fordulat is, de minden rejtély megoldódik, szép a befejezés. 

 Az előző rész döbbenetes dologgal zárult. Kiderült, hogy az évezredek óta halottnak hitt sárkányok nagyon is élnek, és Ciaran egy közülük. Félig elf, félig sárkány, ami súlyos teherként nehezedik a vállára, mivel a két faj ősi ellensége egymásnak, ezért mindenki előtt titkolóznia kell. A helyzetet bonyolítja, hogy a sárkányok éppen úgy igényt tartanak Felicityre, mint az elfek. Az ő jövendöléseikben is kulcsfiguraként szerepel, sőt, állításuk szerint Felicity maga is sárkánygyermek, noha eddig még sosem változott át. A második rész végére kiderült hát, hogy kik fognak szemben állni a jövendölés által beharangozott háborúban, Fay pedig két tűz közé kerül, éppen akkor, amikor a kapcsolata Leevel kezd komolyabbá válni.

Ciaran

Végre arra is fény derül, hogy miért olyan fontosak Pán eltűnt jelvényei: amelyik fél birtokolja őket, az felül tud kerekedni a másikon. Egyfajta rezgésként Fay képes érzékelni ezeknek a tárgyaknak a közelségét, és akaratlanul is magához vonzza őket, még évszázadokon átívelve is. Ez magyarázza a hirtelen időutazásait. A kardot különlegessé tevő borostyánkő már az első rész alatt, a Frank Birodalomba tett látogatásakor a birtokába került, de a többi még mindig hiányzik.

 Ahhoz képest, hogy Fay személye milyen fontos volt mindkét oldal számára, egyik fél sem törte magát különösebben kegyeinek elnyeréséért. Nem csodáltam, hogy a lány igyekezett távol tartani magát mindkét kompániától. A sárkányok sokszor kifejezetten durván bántak vele, és az elfek sem voltak éppen barátságosak, de nekik legalább volt annyi eszük, hogy még az elején a legjobb ügynöküket, Leet állították az ügyre. (Spoiler! A végén kiderült, hogy a sárkányok is próbálkoztak a csábítás módszerével, de szerencsétlenségükre nekik nem akadt jóképű hercegük, csak a szegény, orrturkáló, szótlan Paul. Szóval ez meglehetősen gyenge próbálkozás volt a részükről. Spoiler vége!)

 A második rész végére az is világossá vált, hogy Lee őszintén megszerette Felicityt, inkább lemondott a csókjáról, minthogy bűbájjal magához kösse, pedig ezzel azt kockáztatta, hogy az elfek árulónak tekinthetik. Ennek köszönhetően Fay egyre jobban bízik benne, és arra az elhatározásra jut, hogy Leevel összefogva, mindkét oldalt kijátszva keresi meg a hiányzó jelvényeket: a palástot, a kardot, a koronát és a nyakpántot. A nyomozás ismét a múltba vezet, és a lányt segíti még egy titokzatos árnyalak is, aki Avalon óta fel-fel bukkan körülötte a falakon. Kettejük közt a kommunikáció egy meglehetősen szórakoztató pantomim játékhoz hasonlít.  

 Nagyon élveztem, hogy visszatért a humor, amit az első kötetben annyira szerettem! Persze a második részből sem hiányzott teljesen, de most újból sziporkázott a levegő Fay és Lee között, párbeszédeiken, évelődéseiken ismét jókat nevettem. Végre valahára a kapcsolatuk is elmozdult a holtpontról!

„Hallottam, ahogy Cheryl hangosan és keményen nyel egyet. – Ó, ti együtt vagytok?

Most én nyeltem egyet. Lee várakozón nézett rám.

– Dolgozunk rajta – mondtam Cherylnek.

– Ó, rendben – mondta elnyújtva. – Akkor… szia.

Letettem.

Lee megállt előttem, és az egyik lábát a padra tette. (A nedves tornacipője csikorgott.) A könyökét a térdére támasztotta, és szorosan fölém hajolt. – Na, akkor… dolgozzunk rajta!

És leheletfinom puszit kaptam az arcomra.”

 Annyit talán elárulhatok, hogy ennél az ártatlan puszinál több is történik köztük, de természetesen minden a YA kereteinek megfelelően. Jó poén volt, hogy Fay anyukájának pont ekkor ébredtek fel az addig nem létező anyai ösztönei, ami egy kicsit megnehezítette a dolgukat. Fél csillagot azonban megint kénytelen vagyok levonni, mert az írónő megspórolt egy fontos romantikus jelenetet, ráadásul azzal az indokkal, hogy nem akar közhelyes lenni. Szeretem ezt a történetet, de a YA irodalom szinte valamennyi kliséjét tartalmazza, miért pont ezt az egyet akarta kihagyni, azt fel nem foghatom! (Spoiler! Arra a részre gondolok, amikor az első szerelmes éjszakájuk után Fay és Lee elrohannak a suliba. Mit mondjak, jól agyoncsapta az előző oldalon leírtakat. Azt ne mesélje nekem senki, hogy egy lány életében nem fontos a pillanat, amikor először a szerelme karjában ébred, mert úgysem hiszem el!  Spoiler vége!)

 A történet bővelkedik izgalmakban, eljutunk a XII. századi Angliába és Dél-Walesbe, majd Mária Terézia korába, és ismét szerepel Odaát, az elfek világa. Az időutazós jelenetek most is érdekesek és jól kidolgozottak, az írónő ügyelt a részletekre. Azt egy kicsit sajnáltam, hogy a sárkányokról viszonylag kevés dolgot tudtunk meg, azon kívül, hogy emberalakban nem ismerik egymást és sárkányként nem tagadják meg a természetüket, tehát meglehetősen agresszívak. 

 A regény utolsó felében drámai fordulat történik, még erőteljesebben összefonódik a fantasy és a valóság, hiszen kiderül, hogy csakúgy, mint a való életben, a sok áldozatot követelő háború mögött egyetlen hataloméhes személy áll, aki nagyon ügyesen manipulálta az eseményeket. Hogy sikerül-e megállítani, és milyen szerepet játszik Fay a fináléban, az kiderül a kötetből, ahogyan az is, valóban sárkánygyermek-e. 

Összegzés: 

 Ez a sorozat kellemes szórakozást nyújtó urban fantasy. Elsősorban fiataloknak ajánlom, kb. 14 éves kortól és romantikus lelkű felnőtteknek, akik szeretik a gimis történeteket egy kis időutazással, hegyes fülű elfekkel, kénes leheletű sárkányokkal megspékelve. Humoros, könnyed olvasmány. Minden hibája ellenére szerettem, és szerencsésnek mondhatom magam, hogy a harmadik rész megjelenése után találtam rá, mert az első kettő kegyetlen függővéggel zárult.  

Néhány aranyos idézet:

„Mély levegőt vettem, és túlzottan panaszos hangot ütöttem meg. – Tudod, Ciaran, ami a fantázialényeket illeti, mindig is egy izgató, szexi vámpírra vágytam. Amolyan Edward Cullenre vagy Damon Salvatoréra. Erre kikkel kell vesződnöm? Túlméretezett hüllőkkel meg arrogáns hegyes fülűekkel.

Ez mosolyt varázsolt Ciaran arcára. – Még hogy nem vagyunk szexik. Emlékeztethetlek arra a kis játékra az órámon?” 

„– Ide soha nem férünk be – mondtam frusztráltan. – Még te sem a keskeny csípőddel.

– Á, tehát már észrevetted. Csak az acélos izmaim hagynak hidegen.”

„– Hozzászokik az ember valaha ezekhez a hirtelen utazásokhoz? – kérdeztem néhány perc múlva morogva. Az egyik körmöm éppen letört. (…)

– Tudod, kincsem, mielőtt megismertelek, nem volt ilyen sok hirtelen időutazásom. Háromszázhúsz év alatt sem.”

„– Vérfarkas elf bőrben?

A szája szöglete jókedvűen rezdült. – Vérfarkasok nem léteznek, Fay.

– Állítólag elfek sem léteznek, mégis itt vagy.

– Azt hittem, ezt a részt már rég magunk mögött hagytuk. Felejtsd el a mesefigurákat!

– Úgy? Megtapogattad az utóbbi időben a hegyes füledet?”

„– Gyere, Fay, nyílt itt egy új kávéház, azt mesélte a szobalány. 

– Kávé? – Azonnal újra mellette termettem.

– Ó, ezzel le lehet venni a lábadról? Miért nem mondtad korábban, milyen olcsón kapható vagy? Akkor megspórolhattam volna magamnak ezt az egész felhajtást a sárkányokkal, emberrablással meg piknikkosarakkal.”