Sandra Regnier: A sötét jóslat (Sárkányok gyermeke 2.)

Sandra Regnier: A sötét jóslat (Sárkányok gyermeke 2.)

Az értékelés spoileres az előző rész tartalmára nézve!

Fülszöveg: 

Felicity Morgan igen szerencsésnek mondhatja magát. Nemcsak hogy szinte minden srác érdeklődik iránta a suliból, hanem London leghelyesebb pasija a jegyese. Csakhogy sajnos az eljegyzés már évszázadokkal ezelőtt megtörtént, és a jövendőbelije, a kissé beképzelt félelf, LeanderFitzMor, aki sok nőnek csavarja el a fejét. Felicity egyszerűen nem tudja eldönteni, hogy megüsse, vagy megadja neki a mindent eldöntő csókot. De Fay figyelmét más dolgok is lekötik: ő az elfek kiválasztottja. Csak ő találhatja meg az elfeknek oly fontos koronaékszereket, de ehhez az időn át kell utaznia. És ha ez nem lenne elég, Felicity épp csak visszatért a VIII. századi Germán Birodalomból,máris komoly dolgok miatt kell aggódnia: az elfek gyilkossággal vádolják. Lee mindent megtesz, hogy bizonyítsa Fay ártatlanságát, így nyomozásba kezd, hogy kiderítse az igazságot. Eközben kiéleződik a helyzet az elfek birodalmában is, és ismét minden Felicitytől függ. Csak ő találhatja meg az elfeknek oly fontos koronaékszereket, de ehhez az időn át kell utaznia…

Véleményem:

A regény eleje és a vége szuper, de úgy éreztem, hogy a közepe gyengébbre sikerült, mint az első rész. Lee sajnos keveset szerepelt benne, és nagyon hiányzott! Ennek ellenére egy nap alatt elolvastam, ami azt mutatja, hogy továbbra is tetszik ez a sorozat.

Az első kötet rettentően izgalmas függővéggel zárul. Fay és Lee éppen csak visszatértek egy VIII. századbeli időutazásból, amikor az elfek birodalmában gyilkosság történik, és a gyanú Fayre terelődik. Lee, akiről kiderült, hogy félig elf és időügynök, aki az elfek titkos hírszerzésének dolgozik, hisz a lány ártatlanságában. Nyomozásba kezd, hogy megtalálja a valódi tettest.

Amíg Lee a titokzatos gyilkosság ügyében nyomoz, Fay visszatér a gimnáziumi mindennapokhoz. Az élete azonban már sosem lesz a régi, hiszen megtudta, hogy az elfek számára ő a Megjövendölt, aki a egy háború kiváltó oka és lezárója lesz. Élete valamiképpen összekapcsolódik Pán eltűnt hatalmi jelvényeivel, amelyektől az elfek birodalmának sorsa függ. Képes az időutazásra, amivel még Leet is sikerült meglepnie. Nagyon valószínűnek látszik, hogy nem teljesen ember, ahogy eddig sejtették. Ráadásul az is a tudomására jut, hogy a Jövendölések Könyve szerint ő lesz Lee felesége. Ezt a gondolatot nehezen emészti meg. Egyrészt a srác eljátszotta a bizalmát azzal, hogy szégyentelenül flörtölt más lányokkal – miközben ő súly- és önértékelési problémákkal küzdött –, másrészt neki egy híres filmcsillag, Richard Cosgrove tetszik, akivel Lee hozta össze, néhányszor már randiztak is.

A szerelmi háromszög – vagy inkább sokszög – a második részben csúcsra fut. – Spoiler: aztán hál’Istennek el is sorvad! – Sosem szerettem ezt az elemet, számomra itt is felesleges és kicsit idegesítő volt. Érdekes módon Richard mellett több új hódoló is feltűnt, mintha a lány hirtelen csábító szirénné változott volna. Fay változását a barátai is nehezen emésztették meg, meglepődtem azon, hogy önző módon visszasírták a régi Felicityt. Az anyukája és a testvérei hozták az első részben bemutatott kiábrándító viselkedést, azon se akadtak fent, hogy Fay néha napokra eltűnt.

A könyv közepével nem voltam teljesen kibékülve. Kicsit kuszák voltak az események, és határozottan hiányzott belőle Lee! Vele együtt mintha a humor 80%-a is eltűnt volna. Az se tetszett, hogy hosszabb időre visszatértünk a suliba. A múltba tett látogatás után ez mindenképpen visszaesés volt, de szerencsére az időutazás most sem maradt el!

Több érdekes helyszín és kor megjelenik, így Versailles a forradalom előestéjén, az ókori Róma, sőt, a tündérek birodalmába is eljutunk. Ezek a jelenetek mind érdekfeszítőek, nagy élvezettel olvastam őket. Kezd kibontakozni a háttérvilág, a jóslatról is többet megtudunk, izgalmas kalandok részesei leszünk. Egy dolog viszont komolyan felbosszantott. Fay mindig talpraesetten viselkedik a váratlan helyzetekben, ügyesen feltalálja magát más korokban, ugyanakkor pofonegyszerű következtetéseket nem tud levonni. Emiatt én is levonok egy csillagot. – Spoiler! Látomásaiban kétszer is látja Leet egy barlang falához láncolva, sebesülten, el is gondolkodik rajta, hogy vajon ez mit jelenthet – Na, vajon mit? –, majd halálos nyugalommal elmegy dolgozni, randizni, és csak hetekkel később, a harmadik látomás után esik le neki, hogy a jelent látja, és Leenek azonnali segítségre van szüksége. – Spoiler vége. –

Kicsit enyhített Lee hiányán, hogy feltűnik helyette az unokatestvére, a nem kevésbé sármos félelf, Ciaran, aki nemcsak lenyűgöző történelemórákat tart, hanem éppen olyan érdekes különórákat Fay számára, ahol a lány a varázslás alapjaival ismerkedik. Ezeket a részeket szerettem, ahogy az időutazós részeket is.

A legjobb azonban a könyv vége! Egyszerűen zseniális, szívdobogtató és döbbenetes. Azonnali folytatást kíván!

Végezetül két aranyos Lee-s idézet még a könyv elejéről:

„Mint mindig, amikor Lee megérintett, egyfajta áramütés ért bennünket.

– Hú! – szólalt meg Phyllis mellettünk. – Láttam egy szikrát.

– Igen, de úgy látszik, Felicitynél még nem pattant ki – vágta rá Jayden szárazon. 

– Ez mélyen érint – mondta Lee, és az egyik kezét színpadiasan a mellkasára helyezte. – Talán meg tudnálak győzni, ha gyorsan velem jönnél a mosdóba.

A mocskossága tényleg nem ismert határt.

– Ez nem különösebben romantikus, Lee. – Ruby helytelenítően csettintett a nyelvével. – Inkább a rajzterem szertárába vidd!”

„Lee rám szólt, hogy másszak fel a hátára. Tudtam, mit jelent ez: a maga elf-sebességével fog száguldani, és másodpercek alatt kivisz a városból.

– Be tud mérni egy trafipax? – kérdeztem, miközben a karomat a nyaka köré kulcsoltam, és éreztem a nevetését.

– Csak, ha valaha olyan széles leszek, mint egy Porsche.”