2021. január 14., csütörtök

Bodor Attila: A tél menyasszonya

 Bodor Attila: A tél menyasszonya




Fülszöveg:

Szeretettel és izgalmakkal teli mese a télről, mely megmelengeti a szívedet.

A királyságban nagy a baj, örök ősz uralkodik. Hogy ne váljon mindez fagyos téllé, és az emberek élete ne forduljon tragédiába, áldozatot kell hozni.

A Tél egy lányt követel.
Az elvarázsolt kastélyban számtalan kemény próbatétel várja. Vajon kiállja a próbákat? Milyen sors várja? Szív nélkül rátalálhat-e a szerelem?
Ha szeretted a Jégvarázst, ez a könyv is üdítő élmény lesz a számodra.

Zelka királylánynak nincsen szíve, de kishúgát nem hagyja feláldozni. Helyet cserél vele, így őt viszik el a messzi északon túlra, egészen az Örök Tél Birodalmába.

Kísérd el Zelkát egy olyan világba, ahol a pintyek skarlátpirosak, a szánokat nem lovak repítik, és még az évszakok is megelevenednek!

Hangulatos téli történet, ami csupa jó érzéssel járja át a szívedet.

Vidd haza nyugodtan, szeretni fogod.

Oldalszám: 72
Kötéstípus: kemény táblás
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
ISBN: 9789634575252
Országos megjelenés: 2018.12.07




A hóesésről jutott eszembe ez a kedves téli mese, amelyet két éve olvastam először. Az igényes szöveg és a hozzá illő gyönyörű illusztráció azonnal magával ragadott, és egy varázslatos világba repített, ahol életre keltek az évszakok. Szívesen emlékszem vissza rá.

A történet főhőse Zelka, az önfeláldozó és bátor királylány, aki, hogy megmentse szeretett kishúgát és a királyságukat, önként vonul az Örök Tél Birodalmába egy régi alkut beteljesíteni. Nekem úgy tűnt, hogy a sors elve ezt az utat jelölte ki számára, hiszen a különös lány szív nélkül született, így sosem fázott.

Zelkát a hosszú út végén egy titokzatos kastély várja, amelynek szobái felfedezésre csábítják. Az egyik toronyba tilos belépnie, de ez nem tartja vissza, mert keresi a Tavaszt, aki a Tél udvarában raboskodik. Mindegyik szobában egy próba fogadja, de ügyesen kikerüli a csapdákat. A kalandok során több szereplővel is találkozik, és általuk egyre közelebb kerül a Tél valódi arcának megismeréséhez. Segítőkészsége és kitartása végül elnyeri a jutalmát, sikerül megtörnie a kastélyt sújtó átkot, és közben ő is rátalál a boldogságra. Különösen tetszett, hogy annak is megtalálta a módját, hogy hidat teremtsen az új és a régi otthona között.

A mesében felismerhető más művek inspirációs szerepe ( pl.: A szépség és a szörnyeteg, Kékszakáll), de a szerző teljesen egyedi köntösbe öltöztette az ismerős elemeket. Nem volt zavaró, rám inkább a felfedezés örömével hatott, amikor valamilyen motívum máshonnan beugrott. (Viszont a fülszöveg említi a Jégvarázst, nos, az egyáltalán nem jutott eszembe olvasás közben, hiába a kastély és a téli környezet, mert hangulatában egészen más.)

A mellékszereplők közül emlékezetes maradt számomra a piros kis pinty, aki hűséges társként elkíséri Zelkát a Tél birodalmába, kettejük éneke visszatérő motívuma a történetnek, erőt önt azokba, akik hallgatják.

A kötet csodálatos illusztrációit Szimonidesz Hajnalka készítette, szerintem sikerült nagyon jól megragadnia a mese finom, kissé bús légkörét.

Kisgyermekes szülőknek szeretettel ajánlom gyermekeikkel való közös olvasásra! Különösen télen, mert garantáltan meghitt hangulatot fog teremteni.

A könyv megrendelhető a Könyvmolyképző Kiadó oldalán.



Idézetek a meséből:

„Zelka királylánynak nem volt szíve. Félreértés ne essék! Nem szívtelen volt, hiszen ez az áldott jó és dolgos teremtés még egy legyet se tudott volna lecsapni. Zelkának szó szerint nem volt szíve. Senki nem tudta, ez hogyan történhetett, de a királyságban úgy tartották, hogy néhány emberöltőnként megesik az ilyesmi. Az efféle emberek pedig nagy tetteket visznek végbe.”

„Fehér kristályok szállingóztak az égből, Zelka kinyújtotta a kezét az ablakon, és hagyta, hogy egy hópihe a tenyerébe szálljon. »Szóval így néz ki«, gondolta, amikor szemügyre vette. Még sosem látott havat. Mások kezében megolvadt volna az apró pehely, de a királylánynak nem volt szíve, így ráérősen nézegethette a szépséges jégcsillagot.”          

 „Éjjelente, mikor Mindig, Néha és Soha árgus szemei már nem vizslatták, és kedves pintye is elszendergett, Zelka a tornyokat járta. Feltett szándéka volt meglesni, hogy a Tél mit rejteget a Jégvirág-toronyban. Az is dühítette, hogy még nem találkozhatott a kastély urával. Elvégre ő hozatta ide! Elképesztő ez a modortalanság.

Egy éjszaka a lány végre rábukkant a Jégvirág-torony tetejébe vezető csigalépcsőre. Ugyanolyan jégvirágok és jéglevelek futották körbe hófehér falait, mint amilyeneket kívülről is látott a tornyon. Zelka fürgén, de óvatosan szedte a lábát a csúszós fokokon. Tilosban járt, és ha lett volna szíve, most biztosan a torkában kalapált volna.”

„– A háborgó tenger is veszélyesnek tűnik a felszínen, a mélyben mégis a legnagyobb nyugalomban úszkálnak a halak. Meglehet, hogy a Tél sem olyan kegyetlen, mint amilyennek hiszed.”

„A szeme gyönyörű volt és semmi máshoz nem fogható: egyszerre tűnt a kandallóban izzó zsarátnok vörösének egy hideg téli estén, a kályha mellé készített tűzifa barna kérgének és az olvadó hó alól előbukkanó, termékeny föld fekete színének.


Érdekesség:

Bodor Attila a Könyvfesztiválon és munka közben a laborban

Bodor Attila az SZTE-n végezett környezetkutatóként, és jelenleg a PhD tanulmányait folytatja az egyetem Biotechnológiai Tanszékén. A kutatási témája az olajszennyezett területek biológiai kármentesítése, vagyis bioremediációja. Szívügye a környezet- és a természetvédelem, ami az írásaiban is tükröződik. Első meséje szintén a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg, A ló, aki édességet tüsszentett címmel.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése