Visszatekintés a Trónok harca 8. évadára
(II/I.rész)
Bevezetés
Évekig tartott rabul George R. R. Martin
fantáziavilága és a belőle készült csodálatos sorozat, úgy érzem, tartozom
magamnak annyival, hogy a blogon írok egy kis visszatekintést a befejezésről.
Nem lett túl vidám, noha nem kesergésnek szánom ennyi hét távlatából, inkább emlékeztetőnek,
ami összefoglalja az érzéseimet és a gondolataimat a 8. évaddal kapcsolatban.
Mivel elég hosszúra sikerült, két részre bontottam,
az elsőben főleg az Éjkirály kérdéskörét, az Azor Ahai-i prófécia teljesülését és
Dany karakterének lerombolását, a másodikban Jon karakterét, Bran
trónra kerülését és a finálét szeretném egy kicsit körüljárni.
Általános visszatekintés
Óriási várakozással és szép reményekkel néztem a 8. évad elé. Sokáig szerencsésnek tartottam magam, mivel
mindhárom kedvenc karakterem (Jon, Arya és Dany) eljutott idáig. Ez szinte csodával határos. Aki kicsit is ismeri a Trónok harca
világát, az tudja, hogy az első számú szabály: Ne szeress meg senkit, mert az író
úgyis elteszi láb alól!
A napokban olvastam egy zseniális elemzést Vilana Rékától,
(https://igyneveldaregenyedet.blogspot.com/2019/05/5-karakterabrazolasi-tipp-tronok.html) amelyből kiderül, hogy
ezek a sokkoló halálok egyáltalán nem voltak randomszerűek, mindegyik mögött
nyomós ok húzódott, általában akkor került sor rájuk, amikor egy karakter nem
tudott fejlődni. A cikk azt is gyönyörűen levezeti, hogy milyen írói baklövések
vezettek a nézők a csalódottságához, és miért van az, hogy a 8. évad után már
egyáltalán nem érzem magam szerencsésnek, annak ellenére, hogy a kedvenceimből
kettő végül életben maradt. Keserédes végre számítottam, de ilyen kegyetlenül
igazságtalanra nem, valóságos érzelmi vihart váltott ki belőlem az utolsó rész!
Napokig tartott, amíg lecsendesült a finálé okozta sokk, és végül maradt a
csalódottság, de még él bennem a remény, hogy a könyvben kapunk majd szépítést.
Pozitívum
Nem szeretnék elfeledkezni a pozitívumokról sem! Mit köszönhetek a 8.
évadnak? Néhány fantasztikus, hihetetlenül látványos és megkapó jelenetet. A 3.
rész világítását leszámítva vizuálisan és zeneileg nem lehet okom panaszra.
Sőt! Az egyik jelenet annyira megragadott, hogy még álmodtam is vele: életem
talán legfelszabadítóbb álma volt sárkányháton repülni! Azután ott volt Lyanna
Mormont halála, az Éjkirály legyőzése, Dany a háta mögött Drogon szárnyaival, a
Vastrón felégetése – lehetne még sorolni–, megannyi epikus pillanat. Izgalomban
és meglepetésekben sem volt hiány, főleg a harmadik részben. Sajnos mindez nem
ellensúlyozta a karaktergyilkosságokat, logikátlanságokat és konkrétan a
finálét, ami miatt végül keserű szájízzel, csalódottan búcsúztam az egyik
kedvenc filmsorozatomtól.
Az
Éjkirály
Szerintem mindenkit elkeserített, hogy egy
végtelenül leegyszerűsített, egyenes vonalvezetésű befejezést kaptunk. A Trónok
harca mindig is nagyon összetett világot alkotott, alaposan kidolgozott
karakterekkel és részletgazdag háttérvilággal. Ez a most hirtelen eltűnt a
süllyesztőben az Éjkirállyal együtt, aki hagyott néhány kérdést maga után. Pl.:
Miért pont most pattant ki a fejéből a szikra, hogy éppen ideje újból világot
hódítani? Már azelőtt készülődött, hogy Brant megérintette. Nem volt szószátyár
típus, de elég értelmesnek és céltudatosnak látszott ahhoz, hogy okokat
feltételezzünk a cselekedetei mögött. A másik, hogy miként válhatott
sárkánylovassá, és miért nem fogott rajta a sárkánytűz, ami az egyik legerősebb
mitológiai fegyver? Na, az a jelenet is döbbenetesen jó volt – azt a gúnyos
mosolyt nehéz lenne elfelejteni – , de a miértre semmiféle magyarázattal nem
szolgált! Valószínű, hogy ezekre a kérdésekre a születőben lévő spin-off
sorozatban kapunk majd választ, de magában a 8. évadban csak tátongó űrt
hagyott.
A Királyok csatája c. kötetben szerepel egy különös
részlet (681.oldal), amikor Danynek látomása van Rhaegarról, Lyannáról és az
újszülött gyermekükről. Rhaegar a végén
ezt teszi hozzá: „– Lennie kell még egynek – mondta, bár Dany nem tudta
eldönteni, hozzá vagy az asszonyhoz beszél. – A sárkánynak három feje van.”
Ebből a részletből kiindulva sokáig ment a találgatás, hogy ki lehet a 3.
Targaryen, és a legtöbben Tyrionra tippeltek, mert Danyn és Jonon kívül eddig csak
neki volt mersze egy sárkányhoz közeledni. Most egyértelműnek látszik, hogy a
látomásban említett 3. fej az Éjkirályra vonatkozott, olyan szempontból, hogy ő
lett a 3. sárkánylovas. Sárkányúrnak lenni pedig nem is olyan természetes
dolog, a sárkányok köztudottan csak az ősi valyr nemesi családok tagjait
fogadták el lovasaiknak. A Tűz&Vér c. Targaryen-krónika szemléletesen
leírja, hogy mi lett a „Véres vetés” vége, amikor törvénytelen Targaryen
ivadékokból, ún. „sárkánymagvakból”, akiknek elenyésző része volt valóban az,
próbáltak meg sárkánylovasokat toborozni. Szóval én egyáltalán nem zárom ki,
hogy az Éjkirály egykor Valyria egyik sárkányúr nemzetségéhez tartozott, és
sok ezer évvel Hódító Aegon előtt érkezett Westerosra. Persze az sem kizárt,
hogy semmi köze az ősi Valyriához, egyszerűen csak arról van szó, hogy egy
zombisárkány gazdája engedelmes ölebévé válik, de nekem ez azért egy kicsit
sántít. Szerintem egy sárkány az sárkány, mindegy, melyik oldalt szolgálja,
jeget vagy tüzet fúj. Még egy kicsit megerősít ebben, hogy nem úgy nézett ki, amikor
megpillantotta Dany sárkányait, mint aki félelmében mindjárt a nadrágjába
piszkít, sokkal inkább úgy, mint a macska, amikor meglátja a rég várt egeret. Ráadásul
egy sárkányvadászatra alkalmas lándzsa is pont akadt az arzenáljában. Bár
erről olvastam egy elég meredeknek tűnő teóriát, miszerint azért várta
felkészülten Dany sárkányait, mert az összeköttetésen keresztül képes volt Bran
szemével látni. Summa summarum, jó lenne
többet megtudni róla, ezért kíváncsian várom az előzménysorozatot!
Az Azor
Ahai-i prófécia
Az se piskóta, hogy időtlen idők óta harcoltak
ellene, és az ellenségei még csak a közelébe se jutottak, most meg láss csodát,
a kis Arya hopp, leszúrja! Ki gondolta volna, hogy egy senki és egy valyr penge
elég a legyőzéséhez? Nem bánom, hogy Aryának akadt legalább egy dicsőséges
pillanata az utolsó évadban, de először úgy tűnt, hogy ez teljesen szembe ment
az Azor Ahai-i próféciával.
Sokáig nem tudtam hova tenni, és bosszantott, hogy nem teljesült a jövendölés.
Azután rájöttem, hogy mekkorát tévedtem, illetve hol néztem be a dolgot!
Persze hamarabb is rájöhettem volna, ha pontosan
rákeresek a szövegére, amit már csak azért is meg kellett volna tennem, mert a regényciklusnak és a filmsorozatnak is
visszatérő eleme! A próféciát R’hllor papjai kapták, valyriai változata „A
megígért herceg” néven fut. Összefoglalva a következőket tartalmazza: a hosszú
nyár után, amikor a sötétség hideg lehelete rátelepedik a világra, Azor Ahai
újjászületik, vérző csillagzat alatt, sóból és füstből, hogy rég megkövült
sárkányokat ébresszen fel, és fényt hozó kardjával legyőzze a sötétséget. Melisandre
hozza szóba a legtöbbször: először Stannis Baratheonban véli felfedezni a
kiválasztottat, majd később úgy ítéli, hogy Jonnak és Danynek lesz szerepe benne.
A 7.évad 2. részében Missandei
elmagyarázza, hogy a jövendölés tulajdonképpen nőre is vonatkozhat, a valyr
nyelvben ugyanis a hercegi cím semleges nemű, de ezt már korábban Amon mester
is említi. A prófécia megvalósulása elég zavarosnak tűnik, mert Danyre és Jonra
is igaz néhány eleme, viszont Arya sehogy sem illik a képbe. Hogyan lehetne ő a
megígért hercegnő, akinek le kellett győznie az Éjkirályt, ha egyáltalán nem
passzolnak hozzá a Targaryen-házra utaló elemek? Mert a vérző csillag ugye a vörös
üstökös, ami a sárkányok visszatértét jelzi, a só és füst pedig Sárkánykőre, a
Targaryenek ősi székhelyére utal, a megkövült sárkányok felébresztése elvitathatatlanul
Danyhez kapcsolódik, arról nem is beszélve, hogy a fentebb említett látomásban
Rhaegar az újszülött fiát, Aegont, vagyis Jont nevezi a megígért hercegnek.
Most akkor teljesült a jövendölés vagy sem?
Érdekes kérdés, és
még érdekesebb a válasz, nagy volt a döbbenetem, amikor végül leesett az értelme!
Mondjuk egy cseppet lemaradtam, az igazi rajongók már a 8. évad előtt tisztában
voltak vele, hová tart ez a dolog! XD Viszont számomra így is nagy felfedezés
volt, amikor rájöttem, hogy a prófécia egyszer sem említi az Éjkirályt, csak a sötétségről
beszél. Ugyanakkor nem volt butaság köztük párhuzamot vonni, hiszen a jövendölés Azor Ahai
újjászületéséről szól, a legendás hősről, aki a Hosszú Éjszaka korában, 8 ezer
évvel a Targaryenek partraszállása előtt legyőzte és visszaszorította a
Másokat. Nézzük csak meg közelebbről, hogyan is történt ez! Azor Ahai a Fény
Urának bajnoka volt, mágikus kardját Fényhozónak hívták. Csakhogy ezt a dicsőséges fegyvert nem volt
egyszerű elkészíteni! Háromszor állt neki, először harminc napon és éjjen át kovácsolta,
de a penge eltörött. Másodjára alaposabb munkát végzett, ötven napon és éjjen
át készítette a kardot, amit végül egy oroszlán szívébe mártva próbált
megedzeni, de ekkor sem járt sikerrel. Végül száz napot és éjszakát szánt rá,
de szívbéli áldozat nélkül képtelen volt megalkotni a tökéletes fegyvert. Ezért
szeretett felesége, Nissa Nissa szívébe szúrta, az ő lelkével egyesítve készült
el a Fényhozó kard. Ezzel meg is érkeztünk a válaszhoz, igen, teljesült a
prófécia, még ha elég furcsán is. Jon az újjászületett Azor Ahai, Dany Nissa
Nissa, és úgy látszik, hogy egyben a sötétség is, ami az emberiséget
fenyegette, és amit a szerelmesének mindenáron el kellett űznie, Aryának és az
Éjkirálynak pedig semmi köze hozzá. Így egyfelől értelemet nyert a dolog,
másrészt viszont logikátlan az egész.
Dany karakterének leromolása
Itt nagyon félresikerült ez a sztori, mert a sorozat készítői akármennyire igyekeztek három
epizód alatt ráhúzni Danyre az őrült királynő szerepét, és hirtelen beállítani főgonosznak,
az nagyon nem volt hiteles. Nekem legalábbis nem jött át, hiába kreáltak belőle
egy „náci Barbie”-ra hajazó tömeggyilkost, leginkább csak sajnálni tudtam. Fájdalmas
volt ráébredni, hogy anélkül veszítettem el az egyik legkedvesebb karakterem,
hogy meghalt volna, de ez nem tette semmisé, hogy 7 évadon keresztül csodáltam.
Emilia Clarke mindent megtett, a színészi alakítás óriási volt, de a szűk
időkeret és a történeti ív lehetetlenné tette, hogy megutáljam. Nem kellett
hozzá Arcnélküli Embernek lenni, hogy Aryával együtt felismerjük, ő gyilkos,
aki ártatlanokat ölt, és többé már nem méltó a trónra, de legalább annyira tűnt
áldozatnak, mint szörnyetegnek. Egy fiatal nőt láttam, akinek a gyász és a
bosszú elborította az elméjét. Egy olyan nőt, akit csak jó alaposan meg kellett
volna rázni és komolyan szembesíteni a tetteinek következményével! Nem is olyan
rég még megrendítette a pásztor gyermekének halála, és kijelentette, hogy nem
akar a hamu királynője lenni. Legalább Jon
megpróbálta volna erősebben észhez téríteni, hogy tényleg bebizonyosodjon,
visszafordíthatatlan a folyamat, de csak egy szánalmas kísérletre futotta a
forgatókönyvíróktól, így hiteltelen lett az egész. Nem így küzd egy férfi a
szeretett nőért! Persze ha csak két percet kap rá,
akkor nincs mit tenni! Jól mutatja az egész évadra jellemző kapkodást. Amúgy
ezen a ponton bármennyire fájt a szívem Danyért, már csak azért izgultam, hogy
Jonnak legyen ereje véghezvinni a tettét! Ennél az egész szörnyűségnél már csak
az lett volna rosszabb, ha Jon karakterét is tovább alázzák! Amit a 8. évadban
elkövettek ellene, az így is szégyen és gyalázat, de erre majd a visszatekintés
második részében térek ki.
A másik dolog ami
zavart az őrült királynő történetében, hogy Dany minden erejét az egy szem
sárkánya adta – az osztódással szaporodó Makulátlanokkal és a feltámadt
dothrakiakkal nem vagyok hajlandó jelentős tényezőként számolni! – , és az előző részekben
láthattuk jól, hogy ez milyen múlandó hatalom. Így Danyt semmiképpen sem tudom
egy olyan nagy horderejű fenyegetéssel egy lapon említeni, mint amit az Éjkirály
jelentett, aki valóban veszélyeztette az egész emberiséget. Még Cersei is rosszabbnak tűnt nála, a sorozat
többi szörnyetegéről nem is beszélve, nevetséges, hogy külön próféciával
kellett beharangozni a vesztét. Persze Tyrion meggyőzően érvelt amellett, hogy
mekkora fenyegetést jelent, és szépen elmagyarázta, hogy már régóta készülődött
ez az „óriási” vész, csak mi olyan vakok voltunk, hogy nem vettük észre, sőt, egyenesen
ujjongtunk neki! Ezen borzasztóan kiakadtam! Nem elég, hogy tönkretették a
karaktert, hanem még az epikus pillanatait is megpróbálták bemocskolni!
Teljesen egyetértek a fent említett cikk írójával, hogy ez az érvelés hamis. Ez alapján az
összes véres leszámolás mögött az őrültség jeleit kereshetnénk. Nos, rossz
hírem van, mert ha az Dany korai őrületének a jele, ahogy leszámolt korábbi
ellenségeivel, akkor kész bolondokháza az egész társaság, és mi sem vagyunk
jobbak. Ugyan ki nem ujjongott, amikor Joffrey méregtől habzó szájjal a földön
fetrengett, vagy amikor Sansa a kutyákkal zabáltatta fel Ramsay-t, és amikor
Arya elnyisszantotta Lord Frey torkát? Arról nem is beszélve, hogy Aegon és
testvérei a hódítás alatt a fél kontinenst tűzbe borították! Gyenge lábakon áll
ez az érvelés, ahogy az egész 8. évad.
Folytatás a
következő részben, ahol Jon karakterének lerombolása és Bran trónra kerülése
lesz terítéken. Tartok tőle, hogy az ennél keserűbb hangvételű bejegyzés lesz!
Azóta elkészült a második rész: http://diohejbanblog.blogspot.com/2019/06/visszatekintes-tronok-harca-8-evadara.html
Azóta elkészült a második rész: http://diohejbanblog.blogspot.com/2019/06/visszatekintes-tronok-harca-8-evadara.html
(A képek az Instagramról és a Pinterestről származnak, vagy látható rajtuk a forrás.)
Bocsi, hogy csak most értem ide, de az elmúlt héten nem volt túl sok szabadidőm, és mindenképpen normális reakciót akartam összehozni neked, nem valami összecsapottat.
VálaszTörlésSzóval... Egyetértek veled abban, hogy nagyon sok mindent összecsaptak az utolsó évadban. Azzal elégedett voltam, hogy Arya ölte meg végül az Éjkirályt, mert nem erre számított az ember, meglepő volt, és klassz, hogy végül egy fiatal lány lett a hős.
Viszont az Éjkirályról alig tudtunk meg valamit. Először azt gondoltam, ő szimplán a halált szimbolizálja, nem érző-gondolkodó lény, hanem csak ösztön vezeti, amikor megy végig az élőkön, és holttá teszi őket. Ám ezt sikeresen megcáfolták az utolsó évad 3. részében, amikor is Dany dracarysa után pimaszul elmosolyodott. Azzal az egyetlen mosollyal elérték, hogy hiányérzetem legyen, ugyanis, ha az Éjkirály gondolkodó-érző lény, akkor nem az ösztön hajtotta, volt valami célja, motivációja. No, de mi? Miért akarta elpusztítani az összes élőt? Hatalomvágy, bosszú, vagy valami lelki fájdalom vezette erre az útra? Nem kaptunk válaszokat sajnos, és ez volt az első gyenge pontja az utolsó évadnak, amit sok más gyenge pont követett. :(
Azor Ahai próféciája megint csak gyenge pont. A könyvben rengetegszer említik, és a történetalkotás egyik főbb szabálya az, hogy ha bekerül a történetbe egy pisztoly, akkor annak el kell sülnie. Igaz, hogy a filmben csak néhányszor kerül elő ez a szál, ám ha a könyv és a film főbb pontjai azonosak (márpedig ezt mondta Martin és a sorozat alkotói), akkor a filmben is fontosnak kéne lennie a próféciának végül. A filmben viszont szerintem nem sült el az a bizonyos pisztoly, vagy legalább is nem a megfelelő módon.
Részben tetszik az, hogy Dany meggyilkolásában próbáltad megkeresni a próféciai párhuzamokat, ám mivel számomra is teljesen logikátlan volt Dany megőrülése, így nem tudom elfogadni, hogy ő volt a főgonosz, akit Azor Ahai reinkarnációjának el kellett pusztítania.
Ha én írtam volna a sztorit, akkor úgy tettem volna csavart az egészbe, hogy Dany csak úgy tudja valamilyen okból legyőzni Cerseit, hogy közben fel kell áldoznia Jont. Én megcseréltem volna ugyanis a szerepeket, Dany lett volna Azor Ahai, és Jon Nissa Nissa. És hogy miért nem az Éjkirály, hanem Cersei legyőzésénél hoztam volna be a próféciát? Mert hiszem, hogy a legnagyobb gonoszságokat az ember tudja elkövetni. Jöhetnek szörnyek, jöhet a halál maga is, nem tud kegyetlenebb lenni, mint egy kegyetlen ember. És Cersei tökéletes emberi főgonosz lett volna, ha nem teszik végül őt is síró-picsogó, gyenge nővé. :(
Nem mellesleg, ha ő a főgonosz, és az ő szálába jön be végül a prófécia, akkor nem logikátlan az sem, hogy az Éjkirályt Arya ölte meg.
Mindjárt olvasom tovább a bejegyzésed folytatását, és arra is megírom a gondolataimat. :)
Nagyon köszönöm, hogy időt szántál rá, és ilyen részletes véleményt írtál! :) Szerintem sem lett volna rossz ötlet felcserélni a szerepeket a próféciánál. Elgondolkodtam ezen a lehetőségen az alternatív befejezés írásánál, de végül nem voltam képes megtenni. XD
VálaszTörlésSzerintem az jobban passzolt volna Jon személyiségéhez. Mármint az önfeláldozás, ami Nissa Nissa szerepével jár együtt, jellemző Jonra is. Ő a nagyobb jó érdekében becsületből szerintem képes lett volna feláldozni magát. Dany meg harcos sárkánykirálynő módjára, Azor Ahai reinkarnációjaként a fénnyel (vagyis a tűzzel) legyőzte volna a gonoszt. :)
VálaszTörlésViszont megértem, hogy nem voltál képes így megírni az alternatív befejezésedet. Nagyon nehéz "megölni" egy olyan karaktert, akit kedvelsz, ezt íróként nagyon át tudom érezni. :)