Visszatekintés a Trónok harca 8. évadára (II/II.)

Visszatekintés a Trónok harca 8. évadára 

(II/II.rész)

https://wpmisc.com/wallpaper-525087

 

A bejegyzés szerves folytatása az első résznek: https://diohejbanblog.blogspot.com/2019/06/a-tronok-harca-8.html

Jon karakterének lerombolása      

Számomra a legfájóbb pont, hiszen a kezdetektől ő volt a legkedvesebb szereplőm. Onnantól, hogy a 5. kötet végéhez értem, ahol a társai leszúrták, a sorozatot már nem is néztem tovább. Ned és Robb halálát még meg tudtam emészteni, de ez a lépés végleg kioltotta bennem az igazságos befejezésbe vetett hitet, nélküle egyszerűen nem tudott tovább érdekelni, hogy kik marakodnak a trónért. Csak évekkel később folytattam, amikor a film utolérte a regényt, és a fél világ fellélegzett a hír hallatán, hogy Kit Harington ismét forgat. 

Szóval nem túlzás azt mondani, hogy Jont jobban szeretem az összes többi szereplőnél, és minden valószínűség szerint idealizálom is, de ezt nézzétek el nekem! Hiba lenne viszont azt gondolni, hogy mindezt csupán a két szép szemének köszönheti. Nyilván nem hagy hidegen, de ebből a szempontból nálam Robb jobb esélyekkel indult, mégsem tudott versenyre kelni azokkal az apró, de az érzelmekre erősen ható jelenetekkel, amivel Jon karakterét megalapozták. A másik két kedvenc szereplőm pedig eleve a női nemhez tartozik.

Jonban megtestesül a Starkok összes erénye: a becsület, a hűség, a családszeretet és a bátorság. Nem törtetett a hatalomért, de bárhová került, idővel kivívta a nemesebb érzelmű emberek tiszteletét, és ösztönösen vezette a társait. Belső harcok árán képes volt felvállalni népszerűtlen, vagy fájdalmas, nagy áldozatot követelő döntéseket is, ha a többiek javát szolgálta. Soha nem éreztem azt, hogy kibújna a felelősség alól, sem a Fekete Vár parancsnokaként, sem akkor, amikor Észak királyává választották. Jó vezető volt, nem szállt a fejébe a dicsőség, mindig felelősségteljesen és önzetlenül szolgálta a rábízottak életét. Hiba volt részéről a Vastrónt visszautasítani, sajnáltam, hogy fel sem vetette a közös uralkodás gondolatát, de megértettem, hogy nem akarta a szerelme legnagyobb álmát tönkretenni. (Egészen Királyvár népének pusztulásáig. Ott a sarkára kellett volna állnia, és átvenni az irányítást!) Azt viszont már nem értettem meg, hogy miért kellett közben a sorozat alkotóinak lejáratni! Mivé lett a Fattyúk csatájának hőse és Észak dicső királya a 8. évadban?

Eddig is volt szerelmes, de attól még nem gárgyult meg, most viszont már szinte félnótásnak tűnt, aki mást se tud szajkózni, mint ezt a három mondatot! Elmondott egy királyhoz illő, gyönyörű beszédet a temetésnél, azon kívül a szövegkönyve legnagyobb részét ez tette ki. Eljutottam odáig, hogy mérgemben kikapcsolom a TV-t, ha még egyszer a szájába adják ezeket a nyomorult szavakat! Legalább olyan kínos volt, mint amikor a frissen lovaggá ütött Brienne a sárba térdepelt Jamie szerelméért könyörögve. Nem is csodálom, hogy olyan sok csalódott néző van, amikor következetesen rombolták le a főbb szereplők korábbi magasztos pillanatait!

„– Aegon – mondta éppen egy asszonynak, aki újszülött csecsemőt szoptatott egy hatalmas faágyban. – Milyen név lehetne jobb egy király számára?

– Faragsz neki egy dalt? – kérdezte az asszony.

– Már van dala – felelte a férfi. – Ő a herceg, akinek a jöttét megígérték, és az ő dala a jég és tűz dala.” 

(Királyok csatája, 681.oldal)

Szerintem az évszázad fordulata volt, amikor fellebbent a fátyol a származásáról, még most is beleborzongok, ha rágondolok!  Jonban egyesült a tűz és a jég, ami az egész regényciklus elnevezését adta. És mit kezdtek ezzel a fantasztikus történettel? Elsüllyesztették, ahogy a sorozatba vetet hitemet is! Napokig rágódtam azon, hogy mi a fenének kellett ezt az elképesztő sztorit behozni, ha csak arra volt jó, hogy Dany megőrüléséhez vezető lépcsőfok legyen, ami ráadásul nem is működött hitelesen. 

Egyszerűen nem tudtam megemészteni, mert ez a titok szerintem magasan veri a többi szereplő történetét – Branét meg főleg! –, és nagyon sok csalódott néző hasonlóan nyilatkozott. Egyszerűen nem illett a képbe. Azután megláttam ezt a montázst a Trónok Harca Monopoly FB oldalán (https://www.facebook.com/tronokharcamonopoly), és egy csapásra minden megvilágosodott!  Ehhez kellett! Ez fehéren-feketén lefesti a GoT végső koncepcióját, erre ment ki az egész lebilincselő, véres játszma.

Csak a megvalósításba csúsztak csúnya hibák. Az első esetben ugyanis két koronás fő került egymással szembe, Jontól ezt a lehetőséget Dany halála után jogtalanul elvették. Torrhen Stark a népe érdekében hajtott térdet, és a becsülete sértetlen maradt. Deres uraként és Észak védelmezőjeként tovább vezethette a népét, míg Jont méltatlanul megalázták és száműzéssel bűntették. Mekkora igazságtalanság már ez? Ha nem is az egész nyüves királyság, de feltehetően sok ezer ember, köztük Tyrion és Sansa bizonyosan az ő áldozathozatalának köszönhette az életét! Számomra sovány vigasz, hogy Északon élhet a vadakkal, miután a családja és a barátai elárulták, és mindenétől, még a becsületétől is megfosztották! Így a sorozat készítői végül a Starkoknál elérték azt, amit Dany esetében nem sikerült nekik, a farkasok a felemelkedésük közben elveszítették a szimpátiám. Szerettem ezt a családot! Ha valaki azt mondja nekem a 8. évad előtt, hogy a végén utálni fogom őket, a képébe nevetek, sosem hittem volna, hogy ez bekövetkezhet! Pedig kegyetlenül inog a léc, egyedül Arya tartja, neki köszönhető, hogy a gyönyörű Stark kulcstartóm nem végezte a kukában!

De ne rohanjunk ennyire előre, nézzük lépésenként, hogy mi is történt Dany halála után! Amikor Drogon megjelent, nagyjából biztosra vettem, hogy Jon most hősi halált fog halni, és nem is berzenkedtem ellene. Csak a legromantikusabb és legnaivabb énem reménykedett benne, hogy esetleg nem hamvad el. Bár az első évadban még nem volt tűzálló, de a feltámadása után miért ne válhatott volna azzá? Legnagyobb meglepetésemre Drogon nem őt hibáztatta. Megszűnt a Vastrón, ami alapvetően zseniális ötlet, méltó a Trónok harcához. Sárkánytűzben kovácsolták, sárkánytűz által pusztul el. Némileg ugyan túlzásnak tűnik, hogy egy sárkány elvont gondolkodásra legyen képes, de efölött boldogan szemet hunytam. Kábultan gyönyörködtem a Dany testével távozó Drogon látványában.

A tanácskozás

Úgy gondolom, hogy az utolsó rész a feléig megrázó, de ugyanakkor felemelő is. Ami viszont a tanácskozáson és utána történt, az mindennek a legalja! Egy elcseszett vicc volt az egész, kezdve a senkiházi Szürke Féreg durcáskodásától, amit abszolút nem lehetett komolyan venni, miután csak börtönbe vetette Jont, ahelyett, hogy legott lemészárolta vagy párbajra hívta volna. Ő egy parancsot teljesítő katona, nem volt kérdés, hogy az urak döntése előtt fejet fog hajtani, és hiába nagyították fel, a rengeteg csata után nem is rendelkezhetett számottevő haderővel.  

Innentől Brannek, Sansának, Aryának, Tyrionnak és Samnek csak egyetlen mondatába került volna Jon származását felfedni és legitimálni a tettét. Egy feudális monarchiáról beszélünk, ahol szent volt a jogfolytonosság és varázsszó a jogos trónörökös, márpedig Jonnak a Targaryen-ház fejeként és az igazi trónörökösként jogában állt megállítani Daeneryst, aki trónbitorlónak minősült. Nem követett el bűnt és volt királyuk! Ők jogtalanul ítélkeztek Jon fölött, törvénytelen volt az egész!! Annyira örültem, amikor megnéztem ezt a videót: https://www.youtube.com/watch?reload=9&v=i8cLOrEZvWU ! Ez a két srác egy az egyben kimondja, ami az utolsó rész alatt annyira felháborított! Ha alaposabban megvizsgáljuk, eleve törvénytelen volt a tanács összetétele, hiszen a legnagyobb házak képviselete nem volt teljes, Síkvidék hiányzott, ugyanakkor olyanok is szavaztak, akiknek a részvétele megkérdőjelezhető.  

Ennek ellenére mindenki jobbnak látta, ha a jogos trónörökösről elfelejtkezik. Tyrion előállt „csodálatos” ötletével, miszerint Brannek van a legjobb sztorija – ha engem kérdeztek, ő lett volna az utolsó, aki eszembe jut –, Vas-szigetek és Dorne pedig szó nélkül asszisztált Észak függetlenségéhez és a közös Stark királyhoz. Gratulálok, az őseik forogtak a sírjukban, az biztos! Azt se tudtam, sírjak vagy nevessek! De inkább sírni lett volna kedvem. Mi történt a sorozat alkotóival, megszállta őket Catelyn Stark véres szelleme?

Számomra Bran és Sansa viselkedése volt a legfájóbb, az érzéseimet ezzel kapcsolatban még régebben egy levélben örökítettem meg: https://diohejbanblog.blogspot.com/2019/05/bran-es-sansa-levele-havas-jon-szamara.html

Az utolsó rész után azt kívántam nekik, hogy álmodjanak Targaryen-bébikkel hátralévő életükben, akik egy szörnyű napon tűzzel és vérrel szolgáltatnak majd igazságot az apjuknak!

Szerettem Tyriont, de az már aljasságszámba ment, amit a tanácskozáson művelt, kiverte vele a biztosítékot! Elvégezteti Jonnal a piszkos munkát, azután ráhúzza a vizes lepedőt és gyáván menti önmagát?! Amikor rátalált a testvérei holttestére, még teljesen együtt éreztem vele, de amikor a kistanács termében olyan imádattal nézett a segítő székére, mint Dany a Vastrónra, már csak megvetést éreztem iránta.

(Amúgy Cersei és Jamie a körülményekhez képest szép halált haltak, én nem lettem volna hozzájuk ilyen kegyes! Szegény Arya csak lézengett az utolsó három részben, jobban is ki lehetett volna használni a karakterét. Pláne, ha ráültetik a végítélet bibliai fehér lovára!)

Szerettem Samet, de most elképedve néztem, hogy mit bohóckodik! Talán amnéziás lett vagy neki is az agyára ment, hogy az egyik legjobb barátja miatta halt meg? Úgy tűnt, a másik legjobb barátjának a sorsa sem érdekelte egyáltalán! A kistanács ülésén majd kibújt a bőréből, ha megnyeri a főnyereményt, akkor se örülhetett volna jobban! Ja, a zsaroló Bronnal az élen csupa boldog és érdemes ember került oda, az ő kezükben aztán nagyon jó helyen lesz a Hat Királyság! De azt mondják, hogy fejétől bűzlik a hal, vizsgáljuk meg közelebbről az új királyt!

Bran

Kisfiúként nagyon szerettem Brant, viszont egy ideje megváltoztak az érzéseim vele kapcsolatban. Ő maga is megváltozott. Eltűnt az az életvidám, kedves fiúcska, aki egykor volt, és erre nem ok, hogy lebénult. Ismerek egy kerekesszékes lányt, aki csupa elevenség és vidámság, erőt lehet meríteni az életszeretetéből. Vagy talán a háromszemű hollók kézikönyve kezdődik úgy, hogy legyél megközelíthetetlen, hadd lássa a pórnép, mennyivel fölöttük állsz? Többször is találkoztam azzal az elmélettel, hogy megpróbálta megváltoztatni a múltat, de mivel nem tudta még jól irányítani a képességét, tragédiát okozott, ő a felelős II. Aerys megőrüléséért, ami magyarázatot adhatna a viselkedésére. Én ezt a könyv alapján kizárom. A barlangban kapta a tanítást:

„– De hallott engem!

– Suttogást hallott a szélben, levelek zörgését. Nem tudsz beszélni hozzá, akárhogy is próbálsz. (…) A múlt mindig múlt marad. Tanulhatunk belőle, de soha nem változtathatjuk meg.” (Sárkányok tánca, 533.oldal)

Nehéz lehetett neki folyton az elhunyt szeretteit látni, úgy, hogy nem tudott kapcsolatot teremteni velük, és azt is el tudom képzelni, hogy nyomasztotta az Éjkirály jele és az, hogy sokan meghaltak miatta, de éppen azért lehetett volna kicsit kedvesebb azokkal, akik törődtek vele! Annyi  biztos, hogy ha Branre nézek, egy érzelemmentes figurát látok – a mimikától tutira nem kapott izomlázat –, és az jár a fejemben, hogy ezért a savanyú alakért tartotta Hodor olyan hősiesen azt a nyavalyás ajtót?

Mi érdemlegeset tett Bran, mialatt Jon összekovácsolta az Éjkirály elleni szövetséget? „Könnyes” búcsút vett Meera Reedtől, majd belegebedt a nagy hálálkodásba, bizarr módon felemlegette Sansa nászéjszakáját, valamint kikérte magának, hogy Stark nagyúrnak szólítsák, mert ő már inkább csak a múltban él. Ja kérem, ha a Vastrónra pályáznék, ez a cím nekem se derogálna többé! A varg képessége ajándék, amit a génjeiben hordozott, nem érdem. Egyetlen pozitívumot tudok felhozni vele kapcsolatban: Aryának adta a valyr acélból készült tőrt és ezzel segített legyőzni az Éjkirályt. Minden más, amit mondott, csak szépen lassan abba az irányba terelte az eseményeket, hogy a végén ő üljön a trónon. Számára talán nem bűn, hogy hagyta feláldozni Királyvár népét egy „nagyobb jó” érdekében? Ha egy pillanatra kékbe fordult volna a szeme, és azt láttuk volna, hogy az Éjkirály részben benne él tovább, az nagyot ütött volna, és akkor megérteném a dolgot, de így olyan látszata van, mintha a hatalomért rútul átvert volna mindenkit, madzagon rángatva a szereplőket a saját célja elérésének érdekében. Egyszerűen érthetetlen. Nem vall rá. Bár én most már mindenhol kísérteteket látok! Átnyálaztam Bran összes fejezetét, és találtam egy érdekes részt:

„– A farkas evett – magyarázta Jojen. – Nem te. Vigyázz, Bran! Ne felejtsd el, ki vagy!

Túlságosan is jól emlékezett rá, kicsoda. Bran, a gyermek, Bran, a nyomorék. Inkább legyek Bran, a Szörnyeteg.” (Királyok csatája, 927.oldal)

De ez csak egy elkeseredett gyermek kifakadása, nem lehet más! Kell lennie valami jó magyarázatnak, csak még nem látjuk át!

Neki elvileg egy hatalmi játszmáktól független entitásnak kellene lennie, akinek a tudása az egész emberiség érdekét szolgálja, nem egy világi uralkodónak. Amúgy nagy ötlet volt megválasztani királynak, feltehetően több száz évig nem kell majd bajlódniuk a következő királyválasztással! Ezzel még az alapvetően jó ötletnek látszó új rendszert is sikerült hiteltelenné tenni.

Végszó

Remélem, hogy a könyvben méltóbb lezárást kapunk, amire látok is esélyt, hiszen a szerző a blogján említi, hogy a regényben találkozhatunk majd VI. Aegon karakterével, akit a nézőknek nem volt alkalmuk megismerni. Spoiler annak, aki még az 5. kötetet nem olvasta! -  Bár ez vonatkozhat Rhaegar és Elia fiára is, akit a regényben Jon Connington menekít, és akiről teljesen megfeledkeztem! Őt a filmben halottnak tekintik, és valahogy én is előre elkönyveltem a halálát. Mindenesetre hiába hívják ugyanúgy Aegonnak,  szerintem rá nem értelmezhető a tűz és jég dala.  - Spoiler vége!
(http://georgerrmartin.com/notablog/2019/05/20/an-ending/) 

A 8. évad előtt keserédes lezárást ígért, ez számomra szimplán keserű. Nyilván másként éreznék, ha mások lettek volna a legkedvesebb karaktereim, bár a sorozat befejezésének összecsapottsága minden rajongó számára fájó pont.  Bízom benne, hogy a könyvben feltárulnak majd az okok, és értelmet nyernek a most logikátlannak látszó dolgok! Nem hiszem, hogy a mostanitól teljesen eltérő befejezése számíthatunk, de sokat lehetne szépíteni rajta! Az én szemszögemből nézve pl. egész másként mutatna, ha Jon trónörökösi jogát nyilvánosságra hoznák, és ő visszaállítaná az eredeti állapotokat, független királyságokat hozva létre, és önként adná át a trónt Bran és Sansa számára, mert már csak békére vágyik, távol a politikától. Ez sem lenne az igazi, de sokkal inkább el tudnám fogadni. A Király visszatér lezárása is sok szempontól keserédes, mégsem érzem igazságtalannak. Szerintem ha Tolkien képes volt ezt megoldani, akkor George R. R. Martin számára sem lesz lehetetlen! 

Addig is lehet álmodozni, és alternatív befejezéseket alkotni. Talán én is megpróbálom!

(Azóta elkészült, itt olvasható: https://diohejbanblog.blogspot.com/2019/07/alternativ-befejezes-tronok-harca.html)