Leigh
Bardugo: Pusztulás és felemelkedés (Grisa trilógia 3.)
Formátum: kartonált, kemény táblás, e-könyv
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Ruin and Rising
Fordító: Sziklai István
Országos megjelenés: 2019.11.19
Elöljáróban:
Évekkel ezelőtt olvastam a sorozat első részeit. A grisák világát a kezdetektől vonzónak találtam, de Starkova kisasszony és köztem meglehetősen feszült lett a viszony az előző kötet végére. Nem szokásom a pozitív hős halálát kívánni, neki viszont sikerült kihúznia a gyufát. Annyira elegem lett a szerencsétlenkedéséből, hogy nem bántam volna, ha az Éjúrral történő összecsapása során mindketten jobb létre szenderülnek. Egyedül Nyikolaj Lancov karaktere miatt döntöttem a történet folytatása mellett, de ha nem jön az Árnyék és csont filmsorozat, talán még most is a polcomon pihenne olvasatlanul. Örülök, hogy a feldolgozás átlendített a holtponton.
Véleményem:
Kétségkívül ez a sorozat legjobban sikerült része. Az első fejezetek után izgalmassá és szórakoztatóvá válik, kellemes meglepetést szerzett. Élénken élt még bennem a filmsorozat pozitív hatása, ettől függetlenül túl sok jóra nem számítottam az előző kötetek alapján. Lélekben felvérteztem magam Alina gyerekes és döntésképtelen viselkedésével szemben, de szerencsére nem volt szükség rá.
A regény ott veszi fel a történet fonalát, ahol az előző befejeződik. Az Éjúrral történt összecsapás után a megtört napidézőt az Apparátus bújtatja a föld alatti katakombákban, elvágva őt ellenségeitől és barátaitól egyaránt. Az első fejezetek még reménytelennek tűnnek, de nem kell sokat várni a változásra. Miután egy merész tervnek köszönhetően sikerül elhagynia a
Fehér-Katedrálist, Alina gyorsan magára talál. Megbecsüli a társai belé vetett bizalmát, és teszi, amit a helyzet megkíván: megpróbálja felelősségteljesen vezetni megmaradt kis csapatát. Soha nem fog a kedvenc női
karaktereim közé tartozni, de elégedetten nyugtáztam, hogy végre felnőtt.
Forrás: PhantomRin |
Nyikolaj
feltűnése ismét üdítően hatott, de már előtte is élveztem a történetet. Csak úgy röpködtek a poénok. Nem emlékszem rá, hogy a másik két rész ennyire humoros
lett volna, ez inkább az általam nagyon szeretett spin-off duológiára, a Hat varjúra volt jellemző, illetve Nyikolaj karakteréhez kötöttem. A tréfásabb hangvételt ezért itt egyértelműen pozitív
változásként könyvelem el.
Érzelmileg
nagyon erős a befejező rész, óriási fordulatokat tartogat. Sajnos ezek egy részét, köztük a harmadik erősítő zseniális titkát fanartokból előzetesen sikerült
lespoilereznem magamnak, így a cselekmény főbb mozzanataival tisztában voltam. Nagy
meglepetés csak Baghrával kapcsolatban ért. Drámai színezetet kapott a
története, mélyen megindított a családja sorsa.
A keserédes végkifejlet nem ért teljesen váratlanul, talán ez is közrejátszott abban, hogy teljesen
elégedett voltam a lezárással. Kicsit szomorú, de reményteljes, Alina és Mal
sorsa pedig nem is alakulhatott volna jobban.
Összegzés:
Szerencsére a befejező rész megmentette a trilógia becsületét, visszaadta a grisaverzumba vetett hitem. Az első fejezetek még kicsit gyengén indultak, de később izgalmassá vált a történet és bővelkedett drámai fordulatokban. A humora nagyon tetszett. Meglepődve tapasztaltam, hogy egész idő alatt képes volt lekötni: nem kalandozott el a figyelmem olvasás közben, nem álltam le bosszankodni, így gyorsan a végére értem. Kár lett volna kihagyni! Örülök, hogy a filmsorozat hatására adtam neki egy esélyt.
Forrás: Twitter |
Néhány kedvenc
idézetem a regényből:
„– Te csak egyetlen pillanatban élsz. Én ezerben."
„– Azt
gondolod, bármi változna, ha melletted lenne a nyomkeresőd? Vagy a Lancov
kölyök?
– Igen – feleltem kerek perec.
– Mert akkor erős lennél?
– Mert jobb emberek nálad.
– Talán engem is jobb emberré tennél.
– És te meg engem talán szörnyeteggé."
„–
Tudod, Sztarkov, kezdem azt hinni, hogy szándékosan változtattad a hajad színét
fehérre.
Lepöcköltem egy csillagfénypöttyöt a csuklómról, és néztem, ahogy kihuny.
– Igen, Zója, a halállal kokettálás fontos részét képezi a szépségápolásomnak."
„– Mi
van akkor, ha Nyikolaj emberei nincsenek Rijevosztyban?
– Úgy véled, hogy meg tudok találni egy óriási, mitikus madarat, de nem
bukkanok rá egyetlen nagyszájú hercegre?"
„– Olyan
területre megyünk, ahol hemzsegni fognak a polgárőrök, az Éjúr opricsnyikjairól nem is
szólva. Könnyen felismerhetnek – nézett Zsenyára. – Ahogy Tolját is, ami azt
illeti.
Tamar ajka megrándult.
– Te szeretnél az lenni, aki megmondja neki, hogy nem jöhet?
Mal végiggondolta.
– Talán álcázhatjuk egy nagyon nagy fának."
„(…) –
Mellesleg az a hír járja, hogy Orecev elég jó nyomkereső. Ha megtalálja a
tűzmadarat, lehet, hogy marad esélyünk.
– És ha nem?
Nyikolaj erre vállat vont.
– Felöltjük a legszebb ruhánkat, és hősökként halunk meg."
„– Pff –
mondta Baghra. – Egy táncoló majomnak is tapsolnának.
– Az a majomtól függ – szólalt meg Nyikolaj a terasz szélén. – És a tánctól."
„És ahogy ott feküdtem, rájöttem, hogy nem félek. Annyi mindenen mentem keresztül, hogy nem maradt bennem félelem – szomorúság, hála, remény talán igen, de a félelmet felzabálta a fájdalom és a sok megpróbáltatás."
„– A szenvedés olyan olcsó, akár az agyag és kétszer olyan mindennapos. Az számít, hogy mit hoz ki belőle az ember."
„Ostobaság volt. Veszélyes. De Ana Kuya mindig azt mondogatta nekem, hogy a remény olyan trükkös dolog, akár a víz. Valahogy mindig utat talál befelé."
„– Na razrusája. Éja razrusoszty. –
Èn nem vagyok tönkretett. Én teszek tönkre másokat.”
A regény kedvezménnyel megrendelhető a kiadó webáruházában kartonált, kemény táblás és e-könyv formátumban is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése