One Spring Night (Egy tavaszi éjszaka)
Elöljáróban:
Általában az ennél pörgősebb sorozatokat kedvelem, de a Crash Landing On You után muszáj volt egy kis szünetet tartanom – mivel túl nagy hatással volt rám –, és az Egy tavaszi éjszaka a maga különleges, lassú kibontakozásával és finomságával tökéletesen alkalmas volt arra, hogy megtörje a jeget, és visszacsábítson a doramák világába.
A történetről:
Főhősei a 30-as éveik elején járnak. Yoo Ji Ho egyedülálló apuka, egy kedves mosolyú és szelíd természetű gyógyszerész, Lee Yeong In pedig egy határozott egyéniségű könyvtáros. Ő éppen a hosszú ideje tartó, ám elhidegült párkapcsolatából próbál kilépni, nem sok sikerrel. Kettejük váratlan találkozása sorsfordító érzéseket indít el, akaratlanul érdeklődni kezdenek egymás iránt. Sokáig küzdenek a vonzalmuk ellen, de a sors újból és újból egymás útjába sodorja őket.
Véleményem:
Nagyon szép, lassan épülő szerelmi történet, komoly mondanivalóval.
Úgy tűnik, közel sem láttam még elegendő napjainkban játszódó doramát ahhoz, hogy ismerjem a koreai társadalom működését, illetve egyik sem volt ilyen problémákra kihegyezve, mert itt sok dolog meglepett, sőt, egyenesen megdöbbentett. Ki gondolta volna, hogy náluk egy komoly párkapcsolatot, amelyet a szülők is támogatnak, kis híján nehezebb felbontani, mint egy házasságot? Azzal nyilván tisztában vagyok, hogy a szülői engedély a múltban elengedhetetlen feltétele volt a párkapcsolatoknak, de azt nem sejtettem, hogy a mai napig ilyen óriási jelentőséggel bír, és a hiánya ellehetetleníti egy pár boldogságát. Arra meg végképp nem számítottam, hogy az egyedülálló szülők társadalmi megítélése ennyire negatív és tragikus. Majdhogynem úgy kezelték, mintha köztörvényes bűnözésről lett volna szó. Hatalmas és szívszorító dráma kerekedett ebből a három alappillérből. Emellett a sorozat foglalkozik még a családon belüli erőszak kérdésével is. Talán ez az egy pont volt az, ahol megnyugodva állapítottam meg, hogy legalább jogalkotás terén minden rendben van, nem állnak rosszul a dolgok.
Szóval volt itt nehezen emészthető téma bőven, végül is négy család életébe és problémáiba láthatunk bele, de mindezeket oldja az édes romantika és a férfi főszereplő, Jung Hae In tündéri mosolya. Előfordultak mélypontok, amelyeken tényleg ez lendített át. (Egy férfi néző említette, hogy őt viszont Han Ji Min játéka nyűgözte le, a színésznő gesztusai az Anne Shirley-t alakító Megan Follows-ra emlékeztették. Bevallom, nekem ez elsőre nem tűnt fel, de jobban belegondolva Han Ji Min valóban hasonló kellemet sugároz.) Utólag úgy látom, hogy vétek lett volna ezt a sorozatot feladni, nagyon sokat tanultam belőle, magyarázatot kaptam a közben felmerülő kérdésekre.
A romantikára visszatérve, végig érezhető az a finom báj, ami általában a doramák egyik velejárója és vonzereje. Gyönyörűen ábrázolja, ahogy a két fiatal egymás iránti kötődése kialakul és megerősödik. Örültem neki, hogy nem ragadtak le a kezdeti (szerelmesen andalgunk és nézzük egymást) fázisnál, hanem szépen bemutatták az együttjárás valamennyi lépését. Számtalanszor tapasztaltam már, hogy a színészek egyetlen pillantásba is képesek belesűríteni tengernyi érzelmet, de azért az emberben csak felmerül a gondolat, hogy ennél többről szól az élet, és a szerelemnek a lelki mellett van testi oldala is.
Nagyon tetszett, hogy Yoo Ji Ho a szelíd természete ellenére, ha kellett, képes volt határozottan kiállni önmagáért és a szeretteiért. Jól kiegészítették egymást az érzékeny, de harcos természetű Lee Yeong Innel. Az pedig csak hab a tortán, hogy miután egymásra találtak, nem hagyták, hogy a különböző áskálódások szétválasszák őket, együtt néztek szembe a problémákkal, elszántan küzdöttek a boldogságukért. Pedig nagyon sok akadályt kellett legyőzniük, és lélekben már felkészültem a szokásos forgatókönyvre, hogy a nehezen elért felhőtlen percek után sokkal több szomorúság következik majd, de kellemesen csalódtam. Elégedett mosollyal búcsúztam a történettől.
A zenéje meglehetősen melankolikus, illett a történethez, de különösebben nem szerettem meg.
Összegzés:
Szerintem ez a sorozat nagyon sokat adhat, de meg kell fontolni, hogy milyen lelkiállapotban kezdi el az ember. Aki éppen felhőtlen kikapcsolódást keres, és nagyokat szeretne nevetni, valószínűleg nem fogja értékelni. Olyankor érdemes belevágni, amikor egy kicsit komolyabb, lassan felépülő szerelmi történetre vágyunk. Rengeteget lehet tanulni belőle a dél-koreai emberek hétköznapi életéről és nehézségeiről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése