Szabó Krisztina: Ezüsterdő
Szabó Krisztina: Ezüstredő
Fülszöveg:
A
történetről:
Szabó Krisztina legújabb regénye, az Ezüsterdő – az írónő debütáló kötetéhez hasonlóan – egy klasszikus mese modern feldolgozása, azaz retelling. Míg Az ellopott kívánság Aladdin történetét gondolta újra, addig az Ezüsterdőt Piroska és a farkas ihlette. Az eredeti motívumokat felhasználva a szerző ismét egy egészen újszerű, varázslatos világot álmodott meg.
A farkas alakváltók mellett a következő hívószavakkal lehet jellemezni a regényt: young adult, politikai házasság, ellenségekből szerelmesek (enemies to lovers), mágia, rejtély. Ugye, hogy izgalmasan hangzik?
A gyönyörűséges borító egy picit csalóka, mert az Ezüsterdő napjainkban játszódik, ám a cselekményt áthatják a mitikus elemek. Az eseményeket a talpraesett női főszereplő, Calluna szemszögéből követhetjük, aki bátyja halála után hirtelen válik országa örökösnőjévé, és a titokzatos Ezüsterdő védelmezőjévé. Ez az erdő az ország szíve, egy mágiával átitatott, élő-érző terület, ahova egy ősi szerződés értelmében a farkasok nem tehetik be a lábukat. Ennek betartásáról Calluna családja, a Grosvenor-ház gondoskodik. Csakhogy a család tagjai időközben vészesen megfogyatkoztak, és fel sem merült bennük, hogy a farkasok valaha komoly fenyegetést jelentenének.
Ezért váratlanul éri őket, amikor a farkasok ifjú királya, Faelan háborút indít
a szomszédos országok ellen, és a Lykon Birodalom a szemük előtt kebelezi be a
környező területeket. Mivel a farkasok terjeszkedésének egyedül az ezüstfegyverek vetnek
gátat, az Ezüstvidék szerepe felértékelődik. Calluna – bár nem készítették fel az uralkodásra – mélyen kötődik az erdőhöz, és a szíve is a helyén van. Hogy megmentse
otthonát és a szeretteit, elfogadja a farkaskirály meglepő házassági ajánlatát. Ugyan a kényszerfrigytől semmi jót nem remél, a Lykon Birodalomba érkezve meglepő felfedezéseket tesz: leendő férje rácáfol az előítéleteire, az élete viszont azonnal veszélybe kerül. Callunának gyorsan fel kell ismernie a hatalmi viszonyokat, szövetségeseket kell találnia, miközben egy döbbenetes, saját családjához köthető titok nyomára bukkan a farkasok legendáiban.
Rabul ejt – ez volt az első gondolat, ami
megfogalmazódott bennem olvasás közben. A lelkem együtt rezonált a történettel,
nagyon gyorsan ráhangolódtam, és mohón faltam a lapokat. Könnyű volt megkedvelni
a főszereplőket, a mesebeli tájat, és mágnesként vonzott a súlyos múltbéli
titok.
Az igazat megvallva, az írónő gördülékeny és
szívdobogtató stílusa már Az ellopott kívánságnál megfogott, annak ellenére,
hogy az arab világ nem áll igazán közel a lelkemhez. A farkasos történetekhez viszont mindig vonzódtam, ezért biztos voltam benne, hogy az
Ezüsterdő még inkább elbűvöl majd – és be is igazolódott a feltételezésem.
Mivel a borítóból indultam ki, meglepetésként ért, hogy modern meséről van szó, nem történelmi romantikus olvasmányról. Ebben a történetben a mobiltelefonok, a gyógynövények és a varázslat egyaránt fontos szerepet játszanak és jól megférnek egymás mellett. Mindezt tetézi a meseszép romantika. Megértettem Callunát. Ugyan ki tudna sokáig ellenállni egy jóképű, erős és gondoskodó farkasnak, akiről messziről sugárzik, hogy a kegyetlensége csak álca? Talán ez a vonal néhol kiszámítható, de a cselekmény minden más ponton tartogat fordulatokat. Kegyetlenség egyébként szerepel a kötetben, talán ez indokolja a 16+ besorolást, vagy talán egy új rendelkezés, mert a szememben az érzéki mérce nem éri el ezt a határt.
Az Ezüsterdő nemcsak megállja a helyét a külföldi sikerszerzők művei mellett, hanem némelyiket le is körözi. Abban például biztos vagyok, hogy Sarah J. Maas egyetlen művét sem olvastam ilyen lendülettel! Nem csoda, hogy gyorsan népszerűvé vált. Alig 4 hónap után elfogyott az első kiadás, és a kiadó elrendelte belőle az utánnyomást. Szerencsére egyre többen ébrednek rá, hogy a magyar szerzők közt is akadnak kiemelkedő tehetségek, és hatalmas előny, ha az adott mű az anyanyelvünkön, annak minden apró árnyalatát kihasználva szól hozzánk.
Külön pozitívum, hogy a történet teljesen lezárt. Nagyszerű érzés úgy letenni egy könyvet, hogy minden a helyére került, és nem kell éveket várni a folytatásra.
Összegzés:
Az Ezüsterdő a Piroska és a farkas elemeit újragondolva hív lebilincselő kalandra. Rendkívül olvasmányos, szívdobogtató regény. Bátran ajánlom a romantikus fantasy kedvelőinek – garantáltan nem fog csalódást okozni.
Idézetek a regényből:
#1 „Azonnal körbeölel a nedves föld, a vékony avartakaró illata és ahogy az erdő széléhez érek, langyos szellő simít végig az arcomon. A fák a leveleiket rázzák, de ez most nem a szokásos vidám üdvözlés – riadalommal csilingelnek.
Farkas, farkas, súgják. Megugrik a pulzusom, kezem a pisztolyomra siklik.
#2 „Elkövetem azt a hibát, hogy Faelanre nézek. Kifürkészhetetlen arckifejezéssel tanulmányoz, és amint belenézek a szemébe, úgy érzem, fogságba estem. Libabőr fut végig a karomon. Akkor sem tudnám elszakítani róla a szememet, ha az életem múlna rajta."
#3 „– Félsz? – kérdezi mézesmázos mosollyal.
Kiráz tőle a hideg, de megfeszítem az izmaimat, hogy elleplezzem az ösztönös reakciót. Próbálok éppolyan önhitten és fennhéjázóan visszakérdezni, ahogyan ő beszél velem.
– Mióta fél egy vadász a vadtól?
Faelan közelebb hajol, és egy riasztó pillanatra azt hiszem, meg akar csókolni, de csak a fülembe súg:
– Mióta körbevették a farkasok.”
#4 „Megszokásból megtorpanok az egyik festmény előtt, de csak egy pillanatra nézek fel a titokzatos, ezüstszőke hajú, bánatos tekintetű nőre. Annak az ősömnek a portréjára, akinek a neve már réges-régen a feledés homályába merült.”
#5 „Egy pillanatra magam elé emelem a poharat, szemügyre veszem a borostyán folyadékot, de annyira emlékeztet Faelan szemszínére, hogy inkább bele sem szagolok, csak felhajtom. Marja a torkomat.
– Persze, nyugodtan idd csak úgy, mintha víz lenne, nem pedig egy huszonöt éves edathrai whiskey, aminek literje ezerötszáz márka! – morogja Faelan az ajtóból.
Töltök magamnak még egy pohárral, majd megpördülök, és a pultnak dőlök.
– Ha ezt is megiszom, államcsődöt kell jelentenünk?”
#6 „– Szeretsz a hős lovag szerepében tetszelegni? – fordulok meg.
Összehúzom magamon a kabátot, és pár lépésnyit elhátrálok. Remegő ujjakkal bajlódom a gombokkal. Azt kívánom, bár cipzárasat vettek volna a nyomorult stylistok.
Mozgás támad a látómezőm tetején. Faelan vállat von.
– Néha nem árt a változatosság. Unalmas mindig gonoszt játszani.”
#7 „Kínzó lassúsággal hajtja le a fejét. A pulzusom vad táncot jár, és tudom, hogy hallja, sőt, érzi, mert együtt lüktet vele a fagyos talaj, a fatörzsek, az ágak és rajtuk a hó. Még a levegő is vibrál körülöttünk. Az ereimben valami más folyik most vér helyett, valami, ami kísértetiesen hasonlít a vágyra.”
#8 „Ott, ahonnan én származom, a kegyelem nem gyengeség, hanem erény.”
#9 „Amikor megismertem, a pokolba kívántam. Most viszont még oda is követném.”
Szerzői életrajz:
Szabó Krisztina Az ellopott kívánság és az Ezüsterdő szerzője. Anglisztika alapszakot, majd fordító és tolmács mesterképzést végzett az ELTE-n, azóta könyvekkel foglalkozik. Több mint negyven regény jelent már meg a fordításában, köztük olyan sikerszerzők könyvei, mint Marissa Meyer, Holly Black és Sarah J. Maas.
Szabadidejében olvas, sorozatokat néz és videójátékokkal játszik. Nagyon szereti a fantasztikus világokat és a klasszikus mesék modern feldolgozásait.






Megjegyzések
Megjegyzés küldése