Anita Boza: Sötét vágyak fogságában

 Anita Boza : Sötét vágyak fogságában

Fülszöveg:

Sötét vudu és még sötétebb szenvedély.

Lisa Beale Haitira utazik a Természetvédelmi Világszövetség megbízásából,
hogy megakadályozza egy természetkárosító kikötő építését.
Ráadásul haldokló barátja utolsó kívánsága is a vállát nyomja:
meg kell találnia a férfi Haitin eltűnt kislányát, Casey-t.
Kevin Hop leszerelt amerikai katona, akinek bárja van a Karib-tenger partján,
és aki bármit feláldozna azért, hogy sikerre vigye a vállalkozását.
Ám egy hazugság miatt csaknem mindenét elveszíti.
Találkozásuk nem sok jóval kecsegtet: Lisa épp azt hivatott megakadályozni,
amit Kevin támogat. Kettejük sorsa mégis összefonódik egy olyan világban,
ahol a tenger kéken csillámló hullámai elmossák a könnyeket.

Haiti csillagpettyes éjszakái alatt fellángol a szerelem, ám a körülmények
cseppet sem ideálisak egy kibontakozó kapcsolathoz: vuduvarázslatok,
átkok, kizsigerelt hullák kísérik Lisa és Kevin nyomozását.
Van-e remény számukra ott, ahol a Sors kerekét az érdek forgatja,
és ahol az ellenséged ellensége nem mindig a barátod?
Kitarthat-e a szerelem akkor is, ha kettejük közül az egyiküknek
biztosan fel kell adnia az álmait?

Izgalmas nyomozás és szenvedélyes románc a vérpezsdítő Haitin,
a vudu őshazájában. Sötét, perzselő, zsigerig ható történet.

Vesd bele magad!

„Izgalmas történet, remek karakterekkel és párbeszédekkel.

Sötét, fordulatos és szexi.” – Nemes István, író

„Erős történet, a bőröd alá férkőzik.” – Kovács Réka

Felnőtt olvasóinknak ajánljuk!

 ***

A történetről:

Lisa Beale Haitire utazik, hogy a Természetvédelmi Világszövetség megbízásából

megakadályozza a Kecske-szigetre tervezett természetkárosító kikötő építését.

Az országhoz rossz emlékek fűzik. Egy helyi születésű férfi kis híján végzet vele régebben, és Haitin tűnt el egy éve a legjobb barátja kislánya, a 9 éves Casey. Lisa feltett szándéka, hogy tesz még egy kísérletet a kislány megtalálására, akinek az apukája rákban haldoklik. Ehhez az egykori amerikai katona, Kevin Hop segítségét kéri, aki a parton egy kis bárt üzemeltet. Gyorsan világossá válik, hogy természetvédelmi kérdésekben nem pendülnek egy húron, ám Lisa nem válogathat az eszközökben, mert a feladat szempontjából Kevin tűnik a legalkalmasabb jelöltnek. Lisát az első pillanattól kezdve merényletek érik, ahogy a félszigetre teszi a lábát, és kettejük nyomozása közben egymás után történnek hátborzongató esetek. Úgy tűnik, hogy egykori támadója vudu átka elől nem tud menekülni, és sokáig képtelen eldönteni, hogy megbízhat-e társában, akihez annak ellenére vonzódik, hogy különböző elveket vallanak.

Véleményem:

A Sötét vágyak fogságában Anita Boza legizgalmasabb és legmegrendítőbb regénye. Nem szoktam ezzel a jelzővel dobálózni, de tökéletesen illik rá, hogy kész érzelmi hullámvasút. Már az első lapoknál be kell kapcsolni az érzelmi biztonsági övet, mert nagyon erősen indul. Aki ült már végstádiumú rákos beteg ágya mellett, az el tudja képzelni a szituációt. Ám az érzelmi készültségre folyamatosan szükség van, mert nincs a regénynek egyetlen olyan fejezete sem, ami ne lenne valamilyen szempontból felkavaró.

Tulajdonképpen az első fejezetek el is bizonytalanítottak, főleg a meglehetősen trágár szöveg miatt, de szerencsére a stílus később szelídült.

A regény végig sodró lendületű, egy percig sem lehet unatkozni közben. Minden fejezet újabb és újabb meglepetést tartogat, és az egész miliő izgalmas. Haiti egzotikus, színpompás és vudu varázslatokkal átitatott világa gyorsan magába szippantja az olvasót. Néha kicsit meg is borzongtam, amikor a vudu valláshoz kapcsolódó titokzatos és félelmetes dolgok kerültek előtérbe, és bizony előfordult, hogy erős gyomorra volt szükségem.

A feszültséggel teli és helyenként komor hangulatot viszont ügyesen oldja a romantikus szál. Igazán élveztem a főszereplők közti sziporkázó szócsatákat. Lisa alapvetően vagány nő, de múltbéli traumái miatt tele van lelki fájdalommal és bizalmatlansággal. Ezzel szemben Kevin vidám, szemtelen pasi, aki előszeretettel cukkolja őt. Oda-vissza röpködnek köztük a csipkelődő-pajkos megjegyzések, ami igazán szórakoztató.

Viszont azt is őszintén bevallom, hogy Lisa viselkedése egy idő után kiverte nálam a biztosítékot. Alapvetően naiv, jóindulatú ember vagyok, és az ártatlanság vélelmét vallom. Nehezen viseltem, hogy Lisa előszeretettel hisz a félelmeiből születő abszurd feltételezéseknek, és lehetőséget sem ad Kevinnek, hogy magyarázattal álljon elő, noha az egyből más megvilágításba helyezné a dolgokat. Eleinte, amikor két ember még alig ismeri egymást, érthető a bizalmatlanság, de Lisa később sem változik, a saját pozitív tapasztalatai ellenére is képes egyik pillanatról a másikra szörnyű aljasságot feltételezni a férfiról. Az tuti, hogy Kevin helyében a sokadik alkalommal megbocsátás helyett már melegebb éghajlatra küldtem volna.

Ugyanakkor nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy Lisa egész végig zaklatott lelkiállapotban nyomoz. Már eleve traumatikus emlékekkel érkezik, és Haitin lépten-nyomon szörnyűségekbe botlik. Nincs egy nyugodt napja sem, mégis próbálja összeszedni magát, és igyekszik kontrollálni az érzéseit. Nem nagyon sikerül neki, de könnyen elképzelhető, hogy egy ilyen helyzetben én sem tudnék racionálisan gondolkodni.

A szerelmi szál viszonylag lassan bontakozik ki. A főszereplők évődése vicces és szexi, de az egymás iránti érzéseiket nem érzetem igazán mélynek. Ez abból a szempontból szerencsés, hogy így könnyebben megbékéltem Lisa bosszantó viselkedésével. Ha azt állítja magáról, hogy őrülten szerelmes, az cseppet sem lett volna hihető. Viszont az utolsó fejezeteket lélekemelőnek találtam, a regény végére szépen beért a kapcsolatuk. Elmorzsoltam pár könnycseppet, mégis határozottan úgy éreztem, hogy minden a helyére került.

A regény sok szempontból megrendítő. Az írónő egyáltalán nem Haiti ragyogó tengerpartjára fókuszál. A gyönyörű Karib-tengeri turistaparadicsom bemutatása eltörpül a helyi lakosok elképesztő nyomorának és kiszolgáltatottságának ábrázolása mellett. Az írónő érzékletesen szemlélteti a félszigeten virágzó korrupciót, és a környezetvédelem kontra építkezés témakörét is jól körbejárja. Amikor a kezembe vettem a könyvet, arra készültem, hogy ismét egy könnyed romantikus krimit olvasok majd, ami varázslatos helyszínen játszódik, és a környezetvédelem témája köré épül fel. Ám ennél sokkal komplexebb és drámaibb történetet kaptam. Elsősorban nem is a környezetvédelem, sokkal inkább a gyeremekkereskedelem és prostitúció kerül a középpontba, és ebből adódóan sokszor szívszorítóan szomorú.

Úgy gondolom, hogy a cím rendkívül kifejező és az Ernszt Viktória által tervezett borító egyszerűen zseniális. Fokozza a hangulatot, hogy a regény fejezetinek elején visszaköszön koponya és a gomolygó gyertyafüst mintája. Ez a történet sötéten kavarog és erősen hat az olvasó érzelmeire. Biztos vagyok benne, hogy sokáig nem fogom elfelejteni.

Összegzés:

A Sötét vágyak fogságában drámaiságával kiemelkedik Anita Boza eddigi regényei közül. Határozottan a legizgalmasabb, legkomplexebb műve. Bár romantikus krimi, Haiti legkegyetlenebb arcával ismerteti meg az olvasót. A szerelmi szálat leszámítva nem könnyű olvasmány.

A végkicsengése azonban reményteli, szerintem szép üzenetet hordoz. Örülök, hogy adtam neki egy esélyt, határozottan megérte elolvasni!

Köszönöm az írónőnek és a Könyvmolyképző Kiadónak a recenziós példányt! A regény kedvezménnyel megvásárolható a KMK webáruházában.

***

Idézetek a regényből:

#1

„De ha a férjed lelép egy nálad tíz évvel fiatalabb nővel, míg te a kórházban lábadozol egy életveszélyes sebesülés után, aztán megpróbál kiforgatni a közös házatokból, az képes páncélt növeszteni rád.”

#2

„Csak azért csinálom, mert rá akarok jönni, mit esznek rajta a helyi nők.

Oké, kisportolt, a póló alatt kirajzolódnak az izmai, és ami a karján duzzad, azt se a szél fújta oda, az tuti. Tény, hogy olyan barna, mint az olvadt csoki, az embernek kedve támadna megnyalogatni a bőrét, hogy édes-e. Az is igaz, hogy az arca szabályos, a szája vastag, az orra keskeny, a szempilláját meg bármelyik nő megirigyelhetné, és sokat nyom a latban, hogy az esetek nagy részében vigyorog. Ápolt, az sem egy utolsó szempont. És marha jó az illata. Eddig nem kerültem hozzá olyan közel, hogy érezzem, illetve de, csak a Kecske-szigeten megtöltötte az orromat a rothadás bűze, az étteremben meg a kajaszag, de most rá kell jönnöm, hogy Kevin illata meglehetősen… felkavaró. Napillata van. Olyan, mintha összegyúrták volna a vidámságot, a fényt és a… szexualitást. Nagyot nyelek, amikor ráeszmélek, hogy igen, Kevin… kívánatos.”

#3

„Innen nem látom pontosan, miket kutyul össze, de a mixet végül magas, karcsú pohárba önti, jégkockákat dob bele, majd elindul vele felém. Inkább inas, mint izmos, és vérlázító magabiztosság árad belőle. Visszatemetkezem az étlapba.

– Parancsolj! – teszi elém az italt.

– Alkoholmentes?

– Ejha, te aztán veszélyesen élsz! – jegyzi meg gunyorosan. – Nem, nem az.

– Autóval jöttem.

– Melyikkel? Azzal a rommá törttel? – int a fejével a Subaru felé.

– Aha.

– Figyelj, ha így vezetsz… teljesen mindegy, hogy iszol-e most egy pohárral vagy nem.”

#4

„Felpillantok. A tarka kendős nő velem szemben, a tűz másik oldalára telepedett, és elgondolkodva engem néz. Döbbenten hőkölök hátra, amikor meglátom a szemét. Bármibe le merném fogadni, hogy vak, mégis úgy szegezi rám a pillantását, mintha látna.”

#5

„– Idegenvezetést szoktál vállalni? Ez a szöveg elég tankönyvszagú.

– Jó pénzért. A turista csajok bírják a képemet.

– Fura ízlésük van.”

#6

„– Előbb feküdnék le egy bálnavadásszal, mint veled – bökök a mellkasára.

Halkan felnevet.

– Te nagyon szeretsz lódítani, Lisa – ingatja a fejét, miközben két kézzel megtámaszkodik mellettem.

Nem marad terem, és nem marad levegőm. Azt az illatot szívom be, ami Kevinből árad, megtelik vele az orrom. Napfény és szex. A tekintete fogva tart, érzem a testéből áradó hőt. Akadozik a szívverésem, és a gyomrom a hasamba süllyed.”

#7

„Úgy érzem, arccal lefelé lebegek egy nagy tartályban, amiben víz helyett tömény fájdalom és kín hullámzik.”

#8

„– Sírj csak! – fordul felém vigasztalón Trinika. – A könnyeiden keresztül jobban látszik a szíved.

Észre sem vettem eddig, hogy könnyezem, de most mintha átszakadna bennem a fájdalom gátja. A szám elé kapom a kezem, csukladozva zokogni kezdek. Fáj lélegezni, és fáj létezni. A levegő mintha nem jutna be a tüdőmbe.”

#9

„Irigység és kapzsiság, a két legveszedelmesebb bűn. Emberek pusztulnak el, és civilizációk semmisülnek meg miattuk. És mégse tanulunk a hibáinkból, elkövetjük őket újra és újra.”

Képek forrása: saját fotó és Pinterest