Two Lights: Relumino (Két fénysugár)
 |
Dél-koreai rövidfilm,
2017 Műfaj: romantikus,
dráma Játékidő: 31 perc Főszereplők: Park
Hyung Sik , Han Ji Min Forgatókönyv: Lee Han
Eol, Lee Jeong Hwa |
Tartalom:
Új tag
érkezik a látássérült emberekből álló fotóklubba. Seo In Soo, a csendes, zárkózott fiatalember
zongorahangolóként dolgozik, és három éve örökletes szembetegségben* szenved,
melynek következtében már csaknem teljesen elveszítette a látását. A klubban
barátokra talál, és megismerkedik egy kedves lánnyal, Ahn Soo Yeong-gal, aki
újból fényt hoz az életébe.
Véleményem:
Ez a kisfilm
valóságos mestermű. 30 percnyi csoda. Mélyebb nyomot hagyott bennem, mint sok
másik, hosszú sorozat. Tanulmányt lehetne írni bizonyos részeiről, noha egyszerű
jelenetekből és rövid párbeszédekből áll. Pont az a titka, hogy így is képes mély érzéseket
közvetíteni. Szívhez szóló, és segít abban, hogy át tudjuk érezni a látássérült emberek
problémáit.
Felhívja a figyelmet
rá, mi az, amivel nem segítünk nekik, még akkor sem, ha jó szándék vezérel
bennünket. Ugyanakkor mutat követendő példát is.
Igazán
tetszett, amikor a fotóklub vezetője megpróbálta rávezetni a klub tagjait, hogy
más érzékszerveikkel is felfedezzék a szépséget. Úgy érzem, ez rám is jó hatást
gyakorolt, arra ösztönzött, hogy figyelmesebb legyek a körülöttem lévő világ
apró csodáival szemben.
A színészi játék pedig egészen kimagasló! Szívem szerint Han Ji Min-t Oscar-díjjal jutalmaznám ezért az alakításért. Amikor először néztem, azt hittem, hogy a színésznő valóban gyengénlátó, de legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy egyáltalán nem. A filmbemutató sajtótájékoztatóján elmondta, hogy látássérült emberekkel való beszélgetések közben figyelte meg, hogy sokan csak az egyik szemükre veszítették el a látásukat, és az a szemük általában befelé mozdult. Rengeteget gyakorolt, hogy ezt képes legyen megjeleníteni. Le a kalappal előtte! (Forrás)
Park Hyung
Sik szintén elismerésre méltó teljesítményt nyújtott! Szinte kézzelfoghatóan
érzékeltette azt a lelki fájdalmat, amit In Soo élt át. Elérzékenyültem a zongorás
jelenetnél, ahol Beethoven Holdfény szonátájának klasszikus dallamait
szólaltatta meg, és ugyancsak meghatódtam az utolsó képkockáknál.
Az egyik
legkedvesebb jelenet épp a stáblista után látható, vétek lenne előtte lekapcsolni!
Bár valószínűtlennek tartom, hogy bárki sietne vele, mivel a néző még teljes
mértékben a látottak hatása alatt lesz, és a stáblista alatt felcsendül Park
Hyung Sik csodálatos dala. A dallam is andalító, tökéletesen beillene altatónak,
viszont a szöveg az, ami felteszi az i-re a pontot. Gyönyörűen összegzi a film
mondanivalóját. Vajandi igazán szép fordítással ajándékozta meg a nézőket.
Betétdal magyar felirattal:
Szándékosan
nem akartam ezzel az információval kezdeni, mert a reklám szó sokszor
visszatetszést kelt, de nem is szeretném elhallgatni, hogy a filmet a Samsung
hozta forgalomba, tehát tulajdonképpen reklámfilmnek tekinthető. Jelen esetben ez
a reklám igazán nemes célt szolgál. Felhívja a figyelmet a VR (virtual
reality), azaz virtuális valóság szemüvegre, amely nagyítóként is funkcionál,
és hatalmas segítséget nyújt a fogyatékkal élő embereknek. Ez a termék 2017-ben még szenzációs újdonságnak számított a nagyközönség előtt.
Kinek ajánlom ezt a csodálatos kisfilmet? 13-14 éves kortól mindenkinek. Szerintem nincs olyan néző, aki ne tanulhatna belőle. Meggyőződésem, hogy valamennyien gazdagodhatunk általa. Számomra maradandó élményt nyújtott, már többször visszatértem hozzá.
Magyar fordítást Vajandi készített hozzá, megtekinthető: ITT.
Megjegyzés: *festékes szemideghártyagyulladás, röviden RP (retinitis pigmentosa).
Trailer:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése