George R.R. Martin: Tűz & Vér

 George R.R. Martin: Tűz & Vér

 Ez a gyönyörű könyv sok másik társaságában lapult a karácsonyfánk alatt. Mégsem volt kérdés, hogy a sok közül elsőként veszem a kezembe. Az utóbbi hetekben elkapott a Trónok harca láz, egymás után néztem újra a sorozat részeit és bújtam a könyveket. Teljesen rá vagyok hangolódva Westeros történetére, talán ennek köszönhető, hogy egyből beszippantott a Targaryen-ház krónikája. A közel 700 oldallal 3 nap alatt végeztem, ami önmagában nem volna nagy teljesítmény, de tekintve, hogy a Tűz & Vér történelemkönyv, nem regény, mégiscsak szép teljesítmény.

 A Tűz & Vér első kötete a Targaryen-ház történelmének, kb. 300 évvel a Trónok harca eseményei előtt kezdődik, és nagyjából 150 évet ölel át, Hódító Aegontól III. Aegonig vázolja fel a történteket. Ténylegesen krónika, Gyldayn főmester tollából, párbeszédeket alig tartalmaz. Olvasása közben néha elkapott az érzés, hogy egészen olyan, mintha megint az egyetemes történelem szigorlatomra készülnék. Ettől függetlenül számomra élvezetes volt, Daenerys Targaryen a kezdetektől az egyik kedvenc szereplőm a Trónok harcából, és mindig is érdekelt családjának, a sárkánykirályok uralkodásának időszaka.

Képforrás: https://www.artstation.com/artwork/44ZL

 Jó volt bepillantást nyerni a régmúlt korok szereplőinek életébe, amelyet tényleg tűzzel és vérrel írtak. Ami számomra a legérdekesebbnek bizonyult: megismerhettem a hódítás lépéseit, a Targaryen család tagjai közt húzódó érzelmi és vérségi kapcsolatokat, tanúja lehettem híres épületek és törvények születésének, de nem utolsó sorban annak, hogy sárkánylovasok szelték az eget és sárkánytűzzel írtak történelmet. Van ennek bizonyos varázsa. Nagy örömömre sok minden kiderült a sárkányok és lovasaik közti kapcsolatról is, bár Dany sárkánytojásainak származásával kapcsolatban maradt bennem némi hiányérzet. Spoiler: az ugyan kiderült, hogy ki és mikor lopta el a tojásokat, illetve kinek adta el őket, de az nem, hogy melyik sárkánytól származnak. Utólag belegondolva, nem is valószínű, hogy egy fészekből valók, de előtte többször név szerint meg volt említve egy-egy fészekrakó sárkány, és ezért sokáig konkrétumot vártam.

Képforrás: YouTube.com

 A kedvencem Jaehaerys és Alysanne története volt, bennük az igazságos és bölcs Targaryen uralkodók testesültek meg, akik felvirágoztatták az országot, noha magánéletük korántsem bizonyult mindig idillinek, nekik is számtalan nehézséggel kellett megküzdeniük. Sokszor találkoztam ismerős nevekkel, hiszen valamennyi nemesi család ősei feltűnnek a lapokon, akikkel a Trónok harcában találkozhatunk, és néha úgy tűnt, hogy a történelem megismétli önmagát, gondolok itt a törpe Gombára, a féleszűnek hitt, élvhajhász udvari bolondra, aki közel ült a tűzhöz, és a maga módján befolyásolta az események alakulását.

 A legjobban Maegor kegyetlenkedései és a Sárkányok pusztulása című fejezetek viseltek meg. Noha a Targaryen-ház történetének vége már ismert, és nem ért váratlanul, hogy lassú hanyatlással kell majd szembenéznem, nehéz volt olvasni a testvérháborúkról, a sárkányok és lovasaik egymás ellen folytatott véres küzdelméről. Éppen olyan szomorú volt, mint Tolkien Szilmalirokja, ahol tünde támadt tünde ellen, de az örökösödési háború elkerülhetetlennek tűnt, mivel a Targaryenek túl sokan voltak, és mindenki hatalomra vágyott.

 A könyv borítója káprázatos, akárcsak a belső illusztrációk! Viszont az egy kicsit zavaró volt, hogy a képeket nem sikerült a nekik megfelelő történethez illeszteni, szinte mindig pár oldallal arrébb kerültek. Térképet ezúttal sajnos nem mellékeltek, pedig igazán hasznos lett volna!

 Az egész történet lenyűgöző és megrázó, egy szerteágazó feudális világ leírása, királyok felemelkedésének és bukásának hosszú sora, háborúkkal, szerelmekkel, politikával és árulásokkal. Izgalmakban nincs hiány, Westeros történelme éppen olyan fordulatos és drámai volt a legendás korokban is, mint a Trónok harca idején, viszont sokkal töményebbnek tűnik, a leírás jellegéből kifolyólag. Azoknak ajánlom, akik szeretik a Trónok harcának világát és szívesen merülnek el a történelem tanulmányozásában.

Néhány kedvenc részlet: 

„– Egy isten teremtett mindannyiunkat, legyünk akár andalok, valyriak, avagy első emberek – nyilatkoztatta ki Alfyn septon gyaloghintójából –, ám nem ugyanolyannak teremtett minket. Ő teremtette meg az oroszlánt és a bölényt is, és bár mind a kettő nemes bestia, bizonyos adományokat csak az egyiknek, míg másokat a másiknak adott, így hát az oroszlán nem tud bölényként élni, ahogy a bölény sem oroszlánként. Te, ser, borzalmas bűnt követnél el, amennyiben ágyba vinnéd saját lánytestvéredet… ám te nem is vagy a sárkány vére, ahogy én sem. Ők csak azt teszik, amit mindig is tettek, és nem a mi dolgunk ítéletet mondani felettük.”

„Alyssa hercegnő H.u. 84-ben szült újra. Hosszadalmas és nehéz vajúdás után egy harmadik fiúgyermeket adott Baelonnak, egy, a Hódító nyomán Aegonnak elnevezett fiút. 

– Bátor Baelonnak hívnak ugyan – mondta a herceg feleségének annak ágya mellett állva –, de te sokkal bátrabb vagy nálam. Inkább vívok meg tucatnyi csatát, minthogy vállalkozzak arra, amit te megtettél.”

„Nevezhetjük bátorságnak vagy őrületnek, szerencsének, az istenek akaratának vagy a sárkányok szeszélyének, elvégre ki lát bele az ilyen szörnyetegek fejébe? Egy dolog azonban biztos: Vhagar bömbölve felegyenesedett, hevesen megrázta magát… aztán eltépte láncait és felrepült.”

Képforrás: https://wallpapercave.com/house-targaryen-wallpapers