Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok!

Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok!

Fülszöveg:

Mernél szeretni, ha az időd lejárt?

Lilla már évek óta a halál árnyékában él.

Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit.

Nem is vágyik ennél többre, ám ekkor megismeri a szomszéd srácot, aki az összes tervét felforgatja…

Noel egy pimasz, irritálóan vonzó, de közben érzékeny fiú, akinek mindene a fotózás, és az az álma, hogy bejárja a világot.

Nem is sejti Lilla sorsát.

A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, de Lilla nem akar szerelembe esni. Nem vágyik másra, csak hogy a fiúval lehessen, de retteg attól, hogy Noel viszonozza az érzelmeit.

Mi a jobb?

Ha az ő érdekében eltaszítod magadtól azt, akit szeretsz, vagy ha esélyt adsz a boldogságnak, bármilyen röpke legyen is?

Éld meg a csodákat!

Oldalszám: 256
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
ISBN: 9789634575405
Országos megjelenés: 2018.10.05
Termékkód: 8394

Egy vallomással kezdem. Nem volt kétségem felőle, hogy értékes ez a könyv, mert On Sai már áprilisban, a könyvfesztiválon elújságolta, hogy Rácz-Stefán Tibor nagyon jó könyvet írt. Nagy lendülettel raktam a kosaramba, amint előrendelhetővé vált, de bátorságom elillant, mire megérkezett a csomag. Féltem belekezdeni, tartottam tőle, hogy nekem mégsem fog tetszeni. Addigra ugyanis kiderítettem, hogy végén nincs olyan csoda, amelyben titkon reménykedtem, amikor a szerző bejelentette, hogy a novellájából könyvet ír, és picit módosít az eredeti történeten. Persze tudtam, hogy úgy nem lenne hiteles a történet, de eltartott egy ideig, amíg megbarátkoztam a gondolattal, hogy ismét búcsúzással foglalkozó könyvet olvassak. Érzékenyen érint a téma, családunkban két tragédiát is okozott ez a betegség, megtörtént, hogy verejtékben úszva ébredtem hasonló esetet feldolgozó könyv olvasása után. Megnyugtathatok azonban mindenkit, hogy most semmi ilyesmi nem történt, sőt, nagyon sokat kaptam ettől a történettől! Vétek lett volna kihagyni! Igaz, könnyek közt fejeztem be, most mégis mosollyal és nagy szeretettel gondolok vissza rá. Ha a végén nincs is látványos csoda, az egész történetet apró csodák láncolatából áll. Erősebb lettem tőle, hálás vagyok, hogy olvashattam!

Röviden a történetről:

Lilla hat éve küzd csontrákkal, de a gyötrelmes kezelések eredménytelenek, hiába veti minden hitét a gyógyulásba. Miközben a vele egykorúak középiskolába járnak, ő gyakorlatilag kórházban él. Erről az időszakról rövid visszaemlékezésekből értesülünk, és ez nagyon jó így, mert egybefüggően nyomasztó lett volna. A regény ott indul, amikor Lilla nagykorú lesz, és szembesülnie kell a ténnyel, hogy már csak hetei vannak hátra. Szeretné ezt az időszakot szabadon megélni, távol a fojtogató kórházi környezettől, teljesítve bakancslistáját. Alapos mérlegelés után úgy dönt, hogy él a Fortepex nevű gyógyszer biztosította lehetőséggel, ami átmenetileg felerősíti a szervezetét, és hazatér. (A könyv elején világossá van téve, hogy a szer a valóságban nem létezik, csupán kitaláció.)

Lilla terveit a nővére támogatja, apukája viszont nem hajlandó megbékélni a döntésével. Így a lány  alapból is nehéz helyzetét még tovább súlyosbítja a családi konfliktus, ő pedig elhatározza, hogy rendbe hozza a dolgokat, mielőtt távozik a világból.

Véleményem a regényről:

Teljesen lenyűgözött, Lilla csodálatos karakter! Régen találkoztam ekkora szeretettel és önzetlenséggel egy könyv lapjain, mint ami belőle áradt! Minden oka meglett volna rá, hogy magába forduljon, vagy sajnáltassa magát, ehelyett a saját bajait félretéve másoknak igyekezett segíteni. Maradék erejével végig azon munkálkodott, hogy helyre tegye a szerettei életét. Nem volt könnyű dolga. Sose gondoltam bele, hogy egy évekig tartó betegség milyen következményekkel járhat a hozzátartozók életére. A nővére és az apukája is megsebzett volt, mély szakadék húzódott közöttük. Ott volt még Betti, a régen látott barátnő, akit szintén át kellett segíteni egy nehéz időszakon, és Noelt még nem is említettem. Lilla mégsem esett kétségbe. Kirobbanó örömmel élt meg minden apró csodát, amire csak lehetősége adódott, és ezt az örömet sugározta tovább. Olyan volt, mint egy prizma, az életszeretetének nem lehetett ellenállni.

„És akkor, abban a pillanatban egy ragyogó világosságon akadt meg a szemem: egy üstökös húzott el a pont a fejem felett. Az sem jutott eszembe, hogy kívánjak egyet, teljesen letaglózott a szemkápráztató látvány.

Nem foglalkoztam a bőrömet mardosó hideggel, sem az egyre gyengülő testem elkeseredett jelzéseivel. Csak az ég számított, és az, ahogy az üstökös csóvája bevilágítja a sötét éjszakát, amit eddig csak a csillagok távoli fénypontjai törtek meg.

Akaratlanul is elmosolyodtam, hiszen pont az ilyen csodák miatt akartam kikerülni a kórházból.”

Nem erőszakoskodott, jó stratégaként hagyta, hogy az idő is tegye a dolgát, a megfelelő pillanatban pedig a mosolyával, kedves humorával, bátorító szavaival érte el a célját. Jó volt osztozni a boldogságában, amikor kipipálta a bakancslistája pontjait! Minden elismerésem, mert igazán a hőse volt a saját történetének, és nem szorította a háttérbe a szomszédban felbukkanó jóképű srác. Amúgy Noel simán megállja a helyét a könyves álompasik között.

„– A jelenlétemben egy hölgy sem cipekedhet. És ez nem szexizmus, hanem elemi udvariasság.”

Lilla és Noel kapcsolatának zseniális a dramaturgiája! Nagyon féltem tőle, hogy az utolsó pillanatban érkező románc a végén a padlóra küld majd. A legrosszabbra számítottam, nem is gondoltam volna, hogy ezt a lehetetlen helyzetet ilyen szépen meg lehet oldani. Szerintem ebben rejlik még a titka, hogy ennyire tetszett nekem ez a regény. Nem kellett hozzá százas zsepi. Tény, hogy nem lehet megúszni könnyek nélkül, de sokkal több boldog pillanattal ajándékozza meg az embert, mint szomorúval, és a jó dolgok mélyebb nyomot hagytak bennem. Egy felemelő szerelemnek lehettem tanúja, úgy volt tökéletes, ahogy a szerző megálmodta.

Van még egy fontos dolog, amit szeretnék kiemelni Lillával kapcsolatban. Nemcsak az önzetlensége, hanem a bátorsága is példamutató. Néha valósággal elszégyelltem magam a lelkiereje láttán. Sokkal kisebb dolgokért is képes vagyok nyavalyogni, ő pedig 12 éves korától bátran küzdött a betegségével, hősiesen viselte a fájdalmas vizsgálatokat, műtéteket és kezeléseket. Az egyik leírás igazán megrázó volt. Tisztában vagyok vele, hogy a pénzügyi alapokon működő egészségügy az egész világon kegyetlen, nem csak nálunk, de azért dühítő és elkeserítő, hogy azok a felelős személyek, akik tehetnének valamit annak érdekében, hogy emberségesebb legyen a rendszer, másra szórják a pénzt.

„– Nem kötelező mindig erősnek lenned. Te is kiborulhatsz, te is lehetsz gyenge. Senki nem fog kevesebbet gondolni rólad.”

Kifejezetten örültem, hogy a könyv megmutatta Lilla gyengébb pillanatait is, ettől vált emberivé, hitelessé az egész. Látszott, hogy a szerző utánajárt a dolgoknak, valós esetekre alapozva építette fel a történetét, emberi sorsok sűrűsödtek össze Lilla karakterében.

„– Az élet túl rövid ahhoz, hogy küzdjünk a szerelem ellen – (…) – Szerintem ti se tegyétek!”

A regényben finoman felbukkan egy LMBT-szál. Valószínűleg furcsa, hogy keresztényként teljesen nyitottan állok a dologhoz, de az őszinte szerelmet mindig is szépnek találtam. A gyűlölködés és az ítélkezés pedig távol állnak tőlem. Én is megtapasztaltam a kirekesztettséget és a megaláztatást, éppen a hitem miatt. Még kisgyermekként gyakran szégyenített meg a tanítóm az osztály előtt, mivel hittanra jártam. Talán ebből is adódik, hogy empatikusabb lettem. Ugyanakkor megértem azt is, ha valaki idegenkedik a homoszexualitás gondolatától. Tapasztalatom szerint egy értelmes beszélgetés keretében innen perceken belül el lehet jutni odáig, hogy mindig az egész embert kell nézni, senkit sem lehet megítéli egyetlen tulajdonsága, tette, vagy szexuális beállítottsága alapján. Szóval a szívemből szóltak a regényben leírtak, de azért a homofóbiával kapcsolatban úgy gondolom, nagyon nem mindegy, hogy valaki csak idegenkedik az egyneműek kapcsolatától, vagy rosszindulatot, esetleg tettlegességet vált ki belőle. Az utóbbi csoportba tartozókra tényleg mondhatjuk, hogy az emberiség alját képviselik. Azzal is egyetértek, hogy nincs szükségünk az életünkben olyan emberekre, akik alapvetően nem tudnak elfogadni bennünket. Szerencsére a történetben pozitív példát láthatunk a coming out-ra, szerintem megható fordulat volt.  

Nagyra értékelem még, hogy a regény nincs tele káromkodással! Becsúszott néhány, de látszott, hogy az író megfontoltan használta az ilyen szófordulatokat, tényleg komoly helyzetekre tartogatta őket. Lelombozó tud lenni, amikor a sok trágárság elveszi az ember kedvét az olvasástól. Őszintén örülök, hogy itt nem volt részem benne!

Végül néhány szó a könyv borítójáról. Csudaszép, akárcsak Lilla lelke! Színes, élettel teli, rendkívüli módon illik a történethez, abszolút a kedvencem az idei KMK-s kiadásokból!

Engem erősebbé tett ez a regény, értékes ajándékként tekintek rá. A bakancslista utolsó pontjának a kipipálása örökre a szívembe égett! – Spoiler! Ennél megindítóbb lezárást el sem tudtam volna képzelni! Az, hogy Lilla nemcsak békében, hanem azzal a reménnyel hunyta le a szemét, hogy hamarosan találkozhat az anyukájával, szívszorítóan gyönyörű! Még most is elérzékenyülök tőle. A búcsúnak mindig ilyen szépnek és természetesnek kellene lennie. Sokszor szükséges, mégsem jó, hogy az emberek többsége kórházban kezdi és végzi az életét, ezért tűnik a születés és a halál olyan rémisztőnek, holott természetes részei az emberi életnek. – Spoiler vége!  

Elsősorban azoknak ajánlom a könyvet, akik egy gyönyörű, megindító történetre vágynak, amelyből tanulhatnak, és azoknak is, akik a hóban csak a latyakot látják. Hátha megváltozik a véleményük.

Még néhány kedvenc idézetem a műből:

 „– Az élet egyes pillanatai olyanok, akár a csodák. Meg kell örökíteni őket, hogy ne csak az élhesse át, aki ott van, hanem az egész világ. Ha úgy érzem, hogy csodára lelek, muszáj cselekednem. Azt túlélem, ha nemet mondasz, és nem oszthatom meg mással a varázslatot, de meg sem adni az esélyt a fotó elkészülésére? Az kín.”

„Ahogy kinyomtattam a képet, és felraktam a falra a többi mellé a polcon lógó madzagra, csak azon járt az agyam, hogy mennyire becsapós lehet az Instagram, ahogy az is, ha anélkül irigykedünk másokra, hogy ismernénk az életüket, a vágyaikat és a titkaikat.”

„– Képtelenség mindenkinek megfelelni. Nem tudsz olyan döntést hozni, vagy olyan munkát alkotni, amivel mindenki elégedett lenne. Ez van, fogadd el!”

„Imádom az érzést, ahogy a hó elolvad rajtam, aztán huss, egy pillanat alatt tovatűnik a hideg, amit magával hozott.”

 A kötet kedvezménnyel rendelhető a Könyvmolyképző Kiadó webáruházában.

E-könyvként is kapható.