Lovranits Júlia Villő: A tündérkapu titka

Lovranits Júlia Villő: A tündérkapu titka

Fülszöveg:

Meseidő!

 Mikor a nyolcéves Boróka aznap lefeküdt az ágyába, egyáltalán nem számított rá, hogy az éjszaka közepén egy apró, szárnyas lény fogja ébreszteni. A kis tündér különleges küldetést tartogat a számára, ugyanis Boróka az egyetlen, aki segíthet az elátkozott tündérhercegnőnek visszajutnia az otthonába.

A kislány és új barátai, az apró tündér, a néma sárkány, és a mesékben élő kisfiú mindent elkövetnek, hogy megmentsék a hercegnőt, és megoldják a tündérkapu rejtélyét.

Van-e visszaút Tündérországba, ha egy tündér egyszer elveszik onnan? Tud rajta segíteni egy csendes, örökké álmodozó kislány?
Boróka megpróbálja, és közben az emberi és a tündérvilág közvetítőjévé válik. A tündérek nem mind jóindulatúak, de a szeretet nemcsak a gonoszt segít legyőzni, hanem a saját félelmeinket is.

„Boróka a maga részéről egyáltalán nem gondolta úgy, hogy egy sárkány jelentéktelen apróság volna, amiről csak úgy meg lehet feledkezni. Vajon mióta ül egy osztályban vele?„

  Igazi, jó, ágyba bújós mesék.

Olvassátok! Legyen tündéri álmuk a gyerekeknek!

Oldalszám: 72

Kötéstípus: kemény táblás

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

ISBN: 9789634572589

Országos megjelenés: 2017.12.08

Termékkód: 7905

 Véleményem:

 Tündéri volt ez a mese! Már kézbe venni is gyönyörűség, olyan igényes a kötése és csodálatosak az illusztrációi. Ez utóbbi Szimonidesz Hajnalkának köszönhető. 

 Mindig szerettem a tündérmeséket, hiábavaló lenne tagadni, hogy gyermeklelkű felnőtt vagyok. Ráadásul zöld szemű, és ha hihetünk a mesének, ez sok mindent megmagyaráz, hiszen az "tündérlátó szem". Szemszín ide vagy oda, az biztos, hogy élveztem ezt a bájos és kalandos kis történetet, ahol gyerekek segítenek az emberek közt ragadt tündérhercegnőnek, hogy visszajuthasson az otthonába.

 Mint minden jó mese, megmozgatja a fantáziát, és ami a legfontosabb, segít abban, hogy meglássuk a szépet az egészen hétköznapi, apró dolgokban is. Legyen az akár egy egyszerű kavics, amelyet a gyerekek előszeretettel gyűjtögetnek. Emlékszem, kisfiam zsebe mindig tele volt ilyen kincsekkel. Számukra még természetes meglátni a csodát a körülöttük lévő világban. Azt hiszem, aki később sem veszíti el ezt a képességét, az gazdag ember.   

 Nagyon tetszett benne, hogy empátiára nevel. Boróka mindig részvéttel fordult a szenvedők felé, ugyanakkor dicséretes módon óvatos volt az idegenekkel. Mindra királynő, Gombóc és Gilice alakja szintén arra hívják fel a figyelmet, hogy fontos küzdenünk a szeretteinkért, akkor is, ha hibáztak, és könnyebb lenne elfordulni tőlük. A másik, ami megfogott benne, hogy a természet szeretetére tanít. Az otthon és az iskola mellett fontos helyszínül szolgáltak a fák, a bokrok, az égbolt. Aranyos volt a dióetetős szál. Ezután gondom lesz rá, hogy a téli madáreleségben mindig legyen dió is. Biztosra veszem, hogy olvasása után a gyerekek nemcsak az éhes kismadarakra fognak más szemmel tekinteni, hanem az osztálytársaikra, vagy éppen a tanító nénijükre, és talán itt ragadt tündéreket fedeznek fel bennük, új barátokra lelhetnek. Nagyon pozitívnak tartom, hogy Borókának nem egyedül kellett megoldást keresnie, társaival együtt igazi csapatmunkát folytattak.

Szeretettel ajánlom kicsiknek és nagyoknak egyaránt! Felolvasásra 5 éves kortól, önálló olvasásra 7 éves kortól ajánlott.   

 Érdekesség: 

 A Vörös Pöttyös Könyvek Facebook csoport tematikus hetének keretein belül az írónő elárulta, hogy a címben szereplő tündérkapu létezik a valóságban is: az Árpád-hídi autóbusz-pályaudvar háta mögött található. Ha arra jártok és kedvetek van hozzá, sétáljatok át rajta! 

Fotó: Lovranits Júlia Villő

 Kedvenc idézeteim:

„– Most biztos érdekel, miért éppen te, ugye? – kérdezte Gombóc, és Boróka hevesen bólogatott. – Mert zöld a szemed! Olyan igazi zöld, hozzá pedig fekete hajad van. Az ilyen zöld tündérlátó szem!”

„Pedig könnyű elfordulni és sorsára hagyni azt, aki hibázik (…).”

„Az elveszett tündérek sose felejtik el egészen a hazájukat, sőt, igyekeznek minél több mindent megtartani az emlékezetükben. Sokan közülük írók, költők, vagy mesemondók lesznek az emberek között.”

„– Találkozunk még! Csak nézzetek fel a holdra éjszaka, ott táncolnak a sárkányok. Ha hívtok, meghallom, és elviszlek titeket Mintíliába, meglátogatni a barátaitokat!”