Dióhéjban blog

Cassandra Clare: Törölt jelenetek Az angyalból Jem és Tessa a Blackfriars hídon folytatott beszélgetéséből törölt részlet, melyben Jem az örökségéről és az ópiumháború alatti és utáni brit-kínai kapcsolatokról árul el többet. Illusztrátor: Cassandra Jean – Volt Kínában egy Yuánmíng Yuán nevű hely – mondta Jem –, a Tökéletes Fényesség Kertje. Birodalmi rezidenciaként szolgált. Anyám volt ott egyszer, amolyan nagyköveti látogatás alkalmával járt az uralkodónál a nephilimek küldötteként. Azt mondta, ez volt a leggyönyörűbb hely, amit valaha látott. Tökéletes kertek, festmények, zene, csodaszép pavilonok – a Kertek Kertjének is hívták. Jem letekintett a folyóra. – Tizenöt évvel ezelőtt a britek a földdel tették egyenlővé. Megtorlásul valamiért, ami a második ópiumháború alatt történt. Legyilkolták az őröket, elloptak mindent, amit pénzzé lehetett tenni, aztán felgyújtották a palotát. Három napba telt, mire leégett. A gyönyörűség helyén ma már csak szótlan sziklák és a felperzsel...

Cassandra Clare:  Ragyogva égni  Jem és Tessa találkozása Jem nézőpontjából     Jem apjának hegedűjét az a Guarneri készítette, aki olyan hírességeknek épített hangszereket, mint Paganini. Jemben néha felmerült a gondolat, hogy apjából is lehetett volna Paganini: játéka világhírűvé tehette volna. Csakhogy ő árnyvadász volt. Még ha bele is kóstolnak a zenébe, festészetbe, vagy költészetbe − főleg aktív szolgálati idejük lejártával −, az árnyvadászok elsősorban mindig árnyvadászok maradnak.     Jem tudta, tehetsége nem ér fel apjáéhoz, aki olyan fiatalon adta kezébe a hegedűt, hogy még megtartani is alig tudta. Jemet azonban a művészeten messze túlmutató okok késztették játékra.   Ma este túl rosszul érezte magát ahhoz, hogy a többiekkel vacsorázzon. A csontjait marcangoló fájdalom és a végtagjain felkúszó kimerültség végül megadásra kényszerítették: épp annyi jin fent vett be, hogy csillapodjon a kín és visszatérjen tagjaiba az erő...

A Galaktikus Fanklub születésének története A GF első borítóképe, Aux Eliza munkája 2016. nov.14-én, On Sai születésnapján kezdte meg a működését a Galaktikus Fanklub. Ez alkalomból készítettem egy kis visszatekintést. Minden az Apa, randizhatok egy lovaggal? című könyvvel kezdődött. Nem lehetek érte eléggé hálás Flóra barátnőmnek, hogy a kezembe nyomta. Bizony, egy kölcsönpéldánnyal indult a rajongás, és onnantól már nem volt megállás On Sai összes művéig. Mindegyik lebilincselő, de a mai napig a lovagos könyv a kedvencem. (Ebbe kicsit az is belejátszik, hogy a másik kedvenc olvasmányom On Saitól még befejezetlen. Óriási előnye a lovagos regénynek, hogy tökéletesen lezárt és gyönyörű a befejezése, az a fajta, amelyet mosollyal az arcán tesz le az ember.) Talán azért lettem ennyire fogékony On Sai mágiájára, mert kislányként szerettem nagymamám vén diófáján olvasni. Ki tudja? Az viszont biztos, hogy rendkívül jókat kacagtam a lovagos könyv olvasás...

Tricia Levenseller: A kalózkirály lánya Fülszöveg: Bőven lesz még idő, hogy jó alaposan elagyabugyáljam, miután megszereztem, amiért jöttem. A tizenhét éves Alosa kapitány titkos küldetésre indul, hogy megszerezze a legendás kincshez vezető ősi térképet. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, ugyanis át akarja kutatni a hajójukat.  Alosa könnyedén kifogna a könyörtelen kalózlegénységen, ha nem állna az útjába a fiú, aki elfogta – a meglepően agyafúrtnak bizonyuló és aljas mód jóképű elsőtiszt, Riden. Persze nincs mitől tartani, ugyanis Alosának van néhány trükk a tarsolyában, és egyetlen magányos kalózhajó nem állhat a kalózkirály lányának útjába. Tricia Levenseller első regénye, bővelkedik akcióban, kalandban, romantikában, sőt, még némi varázslat is keveredik a nyílt tengeren játszódó, magával ragadó történetbe. Vitorlát bonts! Tengerre fel! Repülj vele a kalandok és érzelmek tengerén! Oldalszám: 288  Kötéstípus: kartonált...

Cassandra Clare: Sebastian Verlac újjászületése Kép: Cassandra Jean    Apró kis bár volt egy falakkal körülvett, árnyakkal teli város egyik szűk, lejtős utcácskáján. Jonathan Morgenstern legalább negyedórát üldögélt a bárpultnál az italát kortyolgatva, aztán felállt és lement a klubba vezető hosszú, rozoga falépcsőn. Olyan érzés volt, mintha a zene eközben felfelé nyomakodna, a talpa alatt érzete a fa vibrálását.    A terem tele volt vonagló testekkel és az azokat beburkoló füsttel. Pontosan az a fajta hely volt, ahol démonok settenkednek, következésképpen démonvadászokra is számítani lehetett. Annak pedig, aki démonvadászokra vadászott, egyenesen ideális.   Színes, enyhén savas illatú füst sodródott a levegőben. A klub falait magas tükrök borították, látta magát bennük, ahogy átszelte a termet. Feketébe öltözött, karcsú alak, apja hófehér hajával. Pólója izzadságtól nedvesen tapadt a hátára a levegőtlen, párás forróságban. Ezüstgyűrű csill...