Semantic Error – Szemantikus hiba

 

Semantic Error – Szemantikus hiba

 

Dél-koreai minisorozat, 2022

Műfaj: BL, romantikus, vígjáték

Epizódok száma: 8 (19-28 perces)

Rendező: Kim Soo Jung

Forgatókönyvíró: Jason

Főszereplők: Park Seo Ham, Park Jae Chan

Korhatár: 15+

Elöljáróban:

Amikor kora tavasszal a Candy Color Paradoxról lelkendeztem, még nem volt jelentős összehasonlítási alapom a BL-sorozatok terén. Azóta pótoltam ezt a hiányosságot, ajánlások alapján megnéztem jó pár japán, koreai és thai BL-drámát. Sok tetszett, de mind közül ez fogott meg a legjobban. Nyugodtan kijelenthetem, hogy fél éve a Semantic Error a legkedvesebb BL-sorozatom. Előszeretettel térek vissza hozzá.

Mint kiderült, nem csak én vagyok így ezzel, a sorozat népszerű a műfaj kedvelőinek körében. Igazi sikertörténet húzódik mögötte, és lendületet adott az elég konzervatív szemléletű Dél-Koreában a BL-sorozatok gyártásának.

A Semantic Error az ismeretlenség ködébe burkolódzó Jeo Soo Ri azonos című webregénye alapján készült. Először egy koreai streaming szolgáltató, a Watcha tűzte műsorára, és nem várt sikerrel mutatkozott be, két hónapon keresztül vezette a nézettségi statisztikát. Ennek hatására filmváltozatot is készítettek belőle, amelyet szintén nagy sikerrel vetítettek a szöuli mozikban, nagyságrendileg 60 000 jegyet adtak el rá. 2022-ben szerepelt a Teen Vogue legjobb BL-sorozatainak listáján. 

 

Rövid tartalom:

Chu Sang Woo (Park Jae Chan)

Chu Sang Woo  (Park Jae Chan) informatika szakos hallgató, aki mindenekfelett a tudást és a szabályszerűséget értékeli. Amikor egy csoportos személyiségfejlesztő projekten vesz részt, bosszúsan tapasztalja, hogy a felsőbb éves hallgatók mind kihúzzák magukat a feladat teljesítése alól, ezért úgy dönt, hogy nyilvánosságra hozza a mulasztásukat, és egyedül tartja meg a záró prezentációt. Ez viszont súlyos következményekkel jár az „ingyenélő” társaira nézve, mert meg kell ismételniük a félévet a hiányzó kreditek miatt.

Jang Jae Young (Park Seo Ham)

Különösen érzékenyen érinti az eset a diploma és külföldi tanulmányi lehetőség előtt álló Jang Jae Young-ot (Park Seo Ham). Amikor nagyszabású tervei a levegőbe repülnek, a művészeti szak népszerű végzőse elhatározza, hogy megleckézteti Chu Sang Woo-t, amiért az még lehetőséget sem adott számára, hogy kimagyarázza a mulasztását. Chu Sang Woo egy ideig sikeresen bujkál Jang Jae Young elől, ám a szerencse a végzős kezére játszik. Jang Jae Young módszeresen elkezdi bosszantani a kimért és mindig komoly Chu Sang Woo-t, aki egyfajta szemantikai hibaként értékeli ezt a zaklatást, és informatikus fejjel megoldást dolgoz ki, hogy kiiktassa a zavaró tényezőt. A játszma, melynek során folyamatosan próbálják egymást kicselezni, mindkettőjük életében jelentős fordulatot hoz.

Forrás: Pinterest

Véleményem:

Ez a sorozat pont olyan édes, mint a méz. Nem tudom megunni. Már nem számolom, hogy hány alkalommal tértem vissza hozzá. Mindenestől szeretem. Széles mosollyal az arcomon nézem, és a befejezéstől mindig a felhők fölött lebegek.  Ritkán érzem azt, hogy egy produkciónál minden a helyén van. Számomra itt a forgatókönyv, a színészi alakítás, a rendezés, az operatőri munka és a zene egyszerűen tökéletes elegyet alkot.

Nem adhatok garanciát rá, hogy más is különlegesnek fogja találni, azt viszont szívesen megosztom, hogy mi ragadott meg benne.

Alapvetően három dolog szükséges ahhoz, hogy egy romantikus sorozatot mélyen a szívembe zárjak.

1# Az első és legfontosabb, hogy megérintsen a történet. Ezt itt egyértelműen kipipálhatom. Kedvelem a sulisorozatokat, az egyetem izgalmas és élénk világát, valamint azt a toposzt is, amikor két totálisan ellentétes karakter útjai keresztezik egymást, és ellenfelekből szerelmesekké válnak.

 

Itt a két srác küzdelmét egy izgalmas boxmeccshez tudom hasonlítani. Már a történet kezdetén élményszámba megy, ahogy a zseniális elmék és acélos akaratok egymásnak feszülnek. Chu Sang Woo látszólag nem ellenfél Jang Jae Young számára, aki kezdetben agresszívan támad, a kocka fiú mégis felveszi a kesztyűt, és kitartóan hárítja a másik próbálkozásait. Méltó ellenfelek, kölcsönösen próbára teszik egymást.

Később a bimbózó szerelem teszi érdekessé. Akad benne drámai fordulat, de nem olyan, ami mélyen megrázza a nézőt és rátelepszik a hangulatára. A Semantic Error alkotói különös gonddal ügyeltek rá, hogy a konfliktusok feloldására elegendő mozgástér maradjon. Ez egy vidám és felemelő sorozat, ami végül szívdobogtató romantikába torkollik.

2# A második fontos kritérium, hogy mindkét főszereplőt szimpatikusnak találjam. Itt a karakterekre és a színészekre egyaránt gondolok. Ezen a ponton szintén hatalmas pipát kap a sorozat. Két csodálatos idol játszik benne, és időközben mindkét karakter a szívemhez nőtt. Sőt, még a mellékszereplőket is megszerettem! A rivális lány, Ryu Ji Hye egyenesen a saját fiatalkori énemre emlékeztetett. Aranyos volt, ahogy tőle telhetően mindent megtett, hogy elnyerje a választottja szerelmét. Szívét-lelkét beleadta. Nem az ő hibája, hogy a próbálkozásai úgy peregtek le Chu Sang Woo-ról, mint olajról a víz. Megkedveltem Jang Jae Young barátait is, különösen Choi Yu Na-t.

3# A harmadik lényeges elem pedig az, hogy a főhősök közt működjön a kémia. Egy romantikus sorozatnál szerintem ez elengedhetetlen, ha hiányzik, az egész alkotás értelmét veszti. A Semantic Error viszont zseniális ebből a szempontból. Ezt később alaposabban kifejtem.

Nem elvárás a részemről, viszont hatalmas előny, ha megfog a zene, mert imádom a K-popot. A Coldin Romatikus ördög című dala telitalálat Jang Jae Young karakteréhez. Ez a dallam és jelenet azonnal levett a lábamról.

Egy kicsit bővebben a főhősökről és a történetről:

Chu Sang Woo rendkívül érdekes figura. Kezdetben úgy viselkedik, mintha Asperger-szindrómában szenvedne. Alig mutat érzelmeket, teljesen magának való, és precízen kidolgozott napi rutin mentén éli az életét. Néha olyan kényszeresen viselkedik, mintha robot lenne. Ugyanakkor kimagaslóan okos és tehetséges informatikus, és hiába álcázza kitartóan egy baseball sapkával, meglehetősen jóképű is, nem csoda, hogy akaratlanul is felhívja magára a figyelmet.

A másik főszereplő, Jang Jaeyoung szintén kitűnik a tömegből, de ő az egyetem életvidám bálványa, akiből sugárzik a magabiztosság és lazaság. Messziről magára vonzza a női tekinteteket, ráadásul még a szakterültén is kiemelkedő munkát végez, nagyszerű grafikus. Élvezettel köt bele az első évfolyamos Chu Sangwoo-ba, és kettejük összecsapása rengeteg mulatságos szituációt eredményez.

Az iskolai zaklatás semmiképpen nem helyeselhető, és nem illene viccesnek találnom, itt azonban olyan érzése van a nézőnek, hogy Chu Sang Woo megérdemelten hívta ki maga ellen a sorsot, egy kicsit rászolgált arra, hogy megleckéztessék. Enyhít Jang Jae Young viselkedésének megítélésén, hogy az általa elkövetett vétek (egy feladat ellógása) nem áll egyensúlyban az érte kapott büntetéssel (diploma védés törlése). Az is mentségéül szolgál, hogy semmi igazán gonosz dolgot nem tesz, inkább célirányosan és vicces módon tör borsot Chu Sang Woo orra alá. Ám ez nem tart sokáig. Jang Jae Young sokkal hamarabb ráébred, hogy megkedvelte Chu Sang Woo-t, mint ahogy azt a másik egyáltalán felfoghatná.

 

Chu Sang Woo óriási változáson megy keresztül Jae Young hatására, mivel ő az első, aki képes kizökkenteni szűkre szabott komfortzónájából. Ahogy Jae Chan életre kelti az érzéketlennek tűnő srácban lezajló apró változásokat, az mélyen megérintett. Az emlékezetembe égett a tekintete. Emellett rendkívül kifejezőnek találtam a mimikáját és a testbeszédét is. A változás lassú, lépésről lépésre történik, éppen ezért érzem hitelesnek. Egy aszociális ember nem képes egyik napról a másikra megnyílni. 

Találkoztam olyan véleménnyel, hogy a sorozat sikere elsősorban Park Seo Ham vonzerejének köszönhető. 

Nos, én ezzel nem értek egyet. Sokkal inkább múlhatott azon, hogy mindkét fiú esetében tökéletesen eltalálták a szereplőválasztást. Remekeltek egymás mellett. A kinézetük nyilvánvalóan ad pluszt a játékhoz és a történethez, de csak hab a tortán. (A legtöbb távol-keleti sorozat magasra teszi a lécet ilyen szempontból, szinte alap, hogy főszereplőnek modell kinézetű színészeket választanak, de tudok rá konkrét példát említeni, hogy a hibátlan külső önmagában nem elegendő. Ott van az Egy váll, amin sírhatsz c. BL-sorozat, amelynek szintén két szemet gyönyörködtető idol a főhőse, a végén mégsem tudtam áradozni a sorozatukról, mert számomra valami sokkal lényegesebb elem nem stimmelt a történetben.)

Annak kifejezetten örültem, hogy az alkotók fontosnak tartották kiemelni, amikor Chu Sang Woo összezavarodik, mert ráébred, hogy egy fiú támaszt benne különös gondolatokat. A kelet-ázsiai BL-drámákkal szembeni jogos kritika, hogy általában nem az LMBTQ emberek valós problémáival foglalkoznak, például alig érintik az előbújáshoz kapcsolódó félelmet és belső bizonytalanságot, valamint a társadalmi megvetést is ritkán hangsúlyozzák. Inkább egy idilli állapotot igyekeznek bemutatni, és a hagyományos férfi-nő szerepet húzzák rá a szereplőkre. Ettől függetlenül szerintem a leglényegesebb szerepet maximálisan betöltik, vagyis pozitív érzéseket keltenek a nézőben az egyneműek kapcsolatáról. Ha ez a történet hozzásegít egy szülőt ahhoz, hogy képes legyen elfogadni a saját meleg gyermekét, vagy megerősít egy LMBTQ fiatalt abban, hogy nincs egyedül, már elérte a célját.

 

Ha jobban belegondolok, Jang Jae Young karaktere valóban egy klasszikus férfiideált testesít meg, főleg a sorozat második felében. Tapasztalt, karakán, de emellett türelmes és ügyesen irányít. (Minimális spoiler! Az az egyik kedvenc jelenetem, amikor az első csók után erélyesen elkapja a menekülő Chu Sang Woo grabancát, és beszélgetés közben, észérveket használva ráveszi, hogy szembenézzen az érzéseivel. Nem erőszakolja rá magát, olyan kommunikációs nyelvet használ, amit a másik megért, és hagy választási lehetőséget számára, azt viszont határozottan megakadályozza, hogy Chu Sang Woo hirtelenjében óriási hibát kövesen el. Ha akkor hagyja elszaladni az összezavarodott fiút, az nagy eséllyel visszabújik a csigaházába, és eltaszítja magától a boldogság lehetőségét. Minimális spoiler vége!) Chu Sang Woo-nak szüksége volt rá, hogy finoman ösztönözzék, és Jang Jae Young ösztönösen ráérez, milyen módszerrel tud a különös gondolkodású fiúhoz közelíteni.

 

Lehet, hogy ezt az információt spoilerként kellene kezelni, de mézesmadzagnak szánom, hogy ebben a sorozatban igazi csók is csattan! Aki látott már koreai BL-sorozatokat, az tudja, hogy a valódi csók olyan ritka bennük, mint a fehér holló. Ezek a történetek mindig a romantikára és a meghitt pillanatokra helyezik a hangsúlyt, ami persze rendkívül szép és megható, épp ezért szeretem őket annyira, de bevallom, nagyon tudom értékelni, amikor a lelki kapcsolaton túl látom a vágy megnyilvánulását is. Talán nincs is olyan ajánlóm, ahol ne térnék ki erre a szempontra. Számomra fontos, mert az ember testi-lelki egység, és a szerelem természetes velejárója a vágy. Örülök, ha a szereplők végül kézen fogva sétálnak, vagy meghitt ölelésbe borulnak, és jobb híján beérem látszat csókkal is (ami inkább csak szájra adott puszi), de egy romantikus sorozat mégiscsak szenvedélyes csókjelenettel nyújt tökéletes élményt. A Semantic Error emlékezetes ebből a szempontból. A szerelmes jelenetei egytől egyig gyönyörűek, nem hagytak bennem hiányérzetet. Ebben a röpke nyolc epizódban minden benne volt, amit egy 15+ sorozat esetén szükségesnek tartok. Az már más kérdés, hogy egy ilyen szimpatikus párral a főszerepben szívesen néznék még néhány epizódot.

Ehhez még egy gondolat. Idén több olyan sorozattal találkoztam, ahol az egyik főszereplő borzasztó félénken viselkedett. Kezdetben cuki ez a felállás, ám hosszú távon különös, nehéz vele azonosulni. Örülök annak, hogy Chu Sang Woo nem ebbe a reménytelenül félszeg típusba tartozik. Az ő félelme az összezavarodottságból fakad, abból, hogy hirtelen a feje tetejére áll tökéletesen megkomponált világa, de egyébként többször is jelét adja, hogy szorult belé egészséges bátorság és kezdeményezőkészség, ami nagyon tetszik. A szememben a szerelem egyenrangú felek kapcsolata, és úgy gondolom, akkor működik jól, ha kölcsönösségre épül. 

Érdekesség:

Említettem, hogy mindkét főszereplő idol. Park Seo Ham a KNK K-pop csapat tagja volt 2016 és 2021 között, és több sorozatban is szerepelt. Jelenleg a kötelező katonai szolgálatát tölti közszolgálati munkásként, ám a bevonulása előtt színészként szerződést kötött az Npio ügynökséggel, tehát vélhetően a filmes karrierjére fog koncentrálni a jövőben. Leszerelése a napokban, 2023. december 9-én esedékes.

Park Jae Chan, vagy röviden Jaechan 2019 óta a DKZ tagja. A DKZ-nak a Semantic Error előtt nem sikerült az áttörés, a lemezeikből nagyon kevés fogyott, pedig a fiúknak minden adottságuk megvolt a sikerhez, és fantasztikus dalokat adtak ki már 2020-ban is. Ilyen például a Lupin.

Jaechan gyakorlatilag az utolsó szalmaszálat ragadta meg, hogy megmentse a csapatát, amikor jelentkezett a Semantic Error meghallgatására. A statisztikák egyértelműen bebizonyítják, hogy egy sikeres sorozat növeli a benne szereplő idolok együttesének népszerűségét is. Ennek ellenére az ügynöksége és a társai kezdetben aggodalommal fogadták a döntését, hiszen a BL Dél-Koreában akkoriban egyáltalán nem számított felkapott műfajnak, később azonban teljes vállszélességgel támogatták őt, és nem kellett csalódniuk.

Jaechan „áldozathozatala” bőségesen megtérült. A Semantic Error óta a DKZ befutott és Jaechan népszerűsége szárnyakat kapott. 2023. szeptember 6-án jelent meg a szólóalbuma, a JC FACTORY, amellyel hamarosan külföldi turnéra indul. Az áldozathozatalt pedig azért tettem idézőjelbe, mert bár erősen kétlem, hogy valamelyikük meleg lenne, elég egyetlen forgatási vagy egyéb promóciós videót megnézni, és a vak is látja, hogy remekül kijöttek egymással, imádtak együtt forgatni. A színészek munkája számomra kimondottan nehéznek tűnik. Nem hiszem, hogy bárkit könnyű lenne hitelesen megcsókolni valódi érzelem nélkül, nemtől függetlenül. Biztos sok múlik a tanult technikákon, de talán többet számít, hogy a színészek közt van-e alapvető összhang. Úgy gondolom, ha képesek jókat nevetni és ellazulni a másik társaságában, akkor nagyobb az esélyük a romantikus jeleneteket élethűvé varázsolni. Nekik maradéktalanul sikerült.

Seo Ham és Jaechan, miközben a közös jeleneteiket kommentálják

Összegzés:

Ez egy magával ragadó egyetemi románc. Könnyed, rendkívül szórakoztató és szívmelengető történet. A szereplőválasztás a lehető legtökéletesebben sikerült, a színészek közti összhang kiemelkedő. A rendezést és az operatőri munkát is dicséret illeti, a zenei aláfestés pedig megkoronázza az egyébként is kiváló  produkciót. Számomra fantasztikus élményt nyújtott, a legkedvesebb doramáim közé tartozik. Akinek megtetszik, valószínűleg kedvet kap ahhoz, hogy még több kedves BL-történetet fedezzen fel.

A Rakuten Vikin a sorozat és a 177 perces filmváltozat is elérhető magyar felirattal Lizako és Mizuki fordításában. A sorozatot a BLHunSub csapata is lefordította. 

Trailer: