Ez a sorozat örvényként szippantott magába. Rájöttem, hogy
nagyon szeretem az édes kis romantikus történeteket, amelyek lazán
kikapcsolnak, de azokat még jobban, amelyek a romantikán túl összetettek és
képesek meglepni. Miután befejeztem, csak róttam a köröket a házban, és azt
ismételgettem a férjemnek, hogy fantasztikus volt, majd elmeséltem neki
töviről-hegyire az utolsó epizódok tartalmát is, ahogy a korábbi részeknél
tettem, mert nem bírtam magamban tartani az élményt.
A
történetről:
A Someday or One Day c. tajvani sorozaton alapul. Igazán rejtélyes és
gyönyörű szerelmi történet.
Két fő idősíkon fut. Az egyik 1998-ban játszódik, és három 17 éves gimnazista
történetét meséli el. Kwon Min Ju csendes, népszerűtlen diáklány, aki
délutánonként szívesen segít a nagybátyja zeneboltjában. Itt barátkozik össze
két osztálytársával, Jung In Gyuval és Nam Si Heonnal. A fiúk közül a félszeg In
Gyu régóta szerelmes belé titokban, a lánynak viszont az iskolában is
közkedvelt Si Heon dobogtatja meg a szívét.
A másik idővonal napjainkban, 2023-ban
indul.
Han Jun Hee egy évvel kedvese, Gu Yeon Jun repülőgép
szerencsétlensége után még mindig képtelen feldolgozni annak halálát, és
kapaszkodik a közös emlékeikbe. A születésnapján különös ajándékot kap: egy régi
fényképet, ahol önmaga fiatalkori kiadását látja az elhunyt barátja és egy
számára ismeretlen fiú társaságában, de biztos benne, hogy ilyen fotó róla sosem
készült. A rendhagyó születésnapi ajándék része még egy divatjamúlt walkman,
Seo Ji Won kazettájával. A régi dal lejátszása közben Jun Hee megmagyarázhatatlan
módon visszarepül az időben 1998-ba, ahol egy kórházban, Min Ju testében ébred.
A lány külsőre egy az egyben az ő fiatalabb mása.
Amikor Jun Hee magához tér a sebesült Min Ju testében, az első akit
megpillant, az Si Heon, aki a megszólalásig hasonlít elhunyt szerelmére.
Kiderül, hogy a fiatal lány veszélyben van, nem autóbalesetet szenvedett, ahogy
az emlékeiben él, hanem támadás áldozata lett, és a tettes még mindig vadászik
rá. Jun Hee belehelyezkedik Min Ju életébe, és a barátaival megpróbálja
megállítani az elkövetőt, aki közben újabb áldozatra csap le.
Jun Hee leginkább arra kíváncsi, hogy elhunyt kedvese, Yeon Jun és Si Heon
közt létezhet-e valamiféle kapcsolat, mivel ugyanúgy néznek ki, és természetük
is hasonló. Viszont a fiúk kora nem stimmel, 2023-ban Si Heon idősebb lenne az
általa imádott Yeon Junnál.
Mivel ő egy felnőtt, magabiztos és életvidám nő személyiségével tölti meg
Min Ju testét, a családtagok és az iskolatársak felfigyelnek a változásra, és a
két srác hozzáállása megváltozik az irányában, amit az elméjébe hátsó zugába
szorult valódi Min Ju megdöbbenve és növekvő féltékenységgel figyel. Mikor Jun
Hee éppen valami fontos dologra jön rá, a kép hirtelen változik, és ő
visszarepül 2023-ba, ahol megpróbálja kideríteni, mi történt később Min Juval
és a barátaival. Amit megtud, arra készteti, hogy bármi áron újból visszatérjen
a múltba, és megpróbálja megváltoztatni azt.
Véleményem:
Ez a
sorozat egyszerűen zseniális! Nem a szokásos klisékkel
dolgozik, folyton új meglepetéseket hoz. Nagyszerű
lélektani dráma, ahol az időutazás és a lélekvándorlás központi szerepet
játszik. Nagyon kell figyelni, mert sűrűn változnak az idősíkok, és a
szövevényes cselekmény időhurkot alkot. Méghozzá nem is egyszerűt. Az idő
nem csupán körkörösen fordul vissza önmagába, hanem van benne egy elképesztő
csavar, ami roppant különös helyzetet eredményez. Minden kis részlet fontos
jelentéssel bír, de pont az a fantasztikus benne, hogy komoly agymunkára
ösztönzi a nézőt. Izgalmasnak és
lenyűgözőnek találtam az elejétől a végéig.
Négy részletre bontva tudtam megnézni, és minden alkalommal
tűkön ülve vártam, hogy újból a képernyő elé ülhessek. Örülök, hogy a teljes
sorozat egyben jelent meg a Netflixen, mert heti folytatásban kész kínzás lett
volna ezt a sorozatot nézni, és követhetetlen is. Sokan így is arra
panaszkodtak a nézők közül, hogy elvesztették a fonalat, és megunták, hiába
szerepeltek benne a kedvenc színészeik.
Nekem szerencsére nem okozott nehézséget a váltások
követése. Az évszámokat kiírták, a
hajviselet, a ruhák és a környezet változásából azonnal észrevehetőek az időbeli
ugrások, és a színészek mindent megtettek, hogy a külső hasonlóság ellenére
érzékeltessék a személyiség megváltozását. Az viszont tény, hogy lankadatlan figyelmet igényel.
Magával ragadott, ahogy a hiányzó részletek a
helyükre kerültek. Miközben lényeges dolgokra derült fény, folyamatosan új
talányok és izgalmak születtek. Olyan érzésem volt, mintha egy forgószél
repítene magával, spirális tengely mentén haladva, egyre feljebb ragadva.
Ráadásul a romantikus jelenetek is
szüntelenül gazdagodtak, epizódról epizódra érzelemdúsabbá vált a sorozat, ez
tette teljessé számomra az élményt. Ilyen lebilincselően szép szerelmi
történetet rég láttam!
Örültem, hogy a sorozat készítői bátran
viszonyultak az időutazás kezeléséhez!
Jobban szeretem azokat a történeteket, ahol elhitetik velem, hogy a múlt
megváltoztatásával más irányba fordulhat a jövő, még akkor is, ha ez kockázatot
rejt magában, mint ahol az időutazó csak tétlen szemlélődő. Itt valódi tétje
van, és egyaránt hoz szívszorító és felemelő pillanatokat. Hogy mi és mennyiben
változott, azt természetesen nem fogom itt elárulni – a bejegyzés végén külön
figyelmeztetéssel jelzem –, de annyit mondhatok, hogy az utolsó percig
izgalmas, és utólag elemezve minden logikus benne. Illetve egy misztikus
elem marad. (Minimális spoiler! Maga az időgép, a kis walkman. Minimális spoiler vége!)
Azt viszont nem tudom eldönteni, hogy a nem mindennapi
történet ragadott-e meg jobban, vagy a kiváló megjelenítés. A forgatókönyvíró,
a rendező és a színészek együtt teremtettek tökéletes varázst! Engem az első
jelenettől megfogott Ahn Hyo Seop, Jeon Yeo Been, Kang Hoon triója. Nem is
tudnám elképzelni mással már ezt a történetet, csak velük. Szerintem élvezték a
közös forgatást, ahogy ez a következő zenés videóból is kiderül. (Sok vicces és
cuki forgatási jelenetet tartalmaz, de szeretném leszögezni, hogy ez a sorozat
nem vígjáték, nehogy valaki félreértse.)
Zenés ízelítő, vidám forgatási jelenetekkel:
A főszereplők közül előre
veszem most a hölgyet, Jeon Yeo Beent, mert óriási dicséretet érdemel.
Emlékszem, A maffia ügyvédjénél elég semlegesen nyilatkoztam róla. Most azt
gondolom, hogy fantasztikus teljesítményt nyújtott, igazán elmlékezetes maradt
számomra ez az alakítása! Talán a felnőtt, sikeres és magabiztos nő eljátszása
nem okozott komoly kihívást számára, de az már elismerésre méltó teljesítmény a
szememben, hogy a bátortalan diáklányt is képes volt hűen életre kelteni. Ügyes
munkát végeztek a sminkmesterek is, de ő volt az, aki a viselkedése
megváltoztatásával azonnal képes volt érzékeltetni a különbséget a két karakter
között. Szerintem mindent beleadott. Olyan élethűen játszotta a gátlásos
gimnazistát, aki megkeseredik a magánytól és viszonzatlan szerelemtől, hogy
teljesen belefeledkeztem a történetbe, és néha kedvem lett volna fejbe
kólintani egy szívlapáttal!
A játéka feledte velem még azt is, hogy 6 évvel
idősebb a férfi főszereplőnél. Ez a jelenség egyre gyakrabban szúrja a szemem a
koreai sorozatoknál. Értetlenül állok előtte, hogy a szereplőválasztásnál miért
részesítik előnyben, ha a színésznő 6-8 évvel idősebb a partnerénél, hogyha a
szerep nem kívánja meg. A nagy korkülönbség sokszor hátrányosan hat a színészek
közti kémia szempontjából, és ez bosszantó a néző számára. Itt szerencsére nem
keltett bennem negatív érzést. Érdekes módon Jeon Yeo Been sokkal inkább ragyogott
Ahn Hyo Seop jelenlétében, mint pl. Song Joong Ki oldalán A maffia ügyvédjében.
Ahn Hyo Seop azon fiatal színészek egyike, akiknek a
neve húzóerő számomra. 2021-ben lopta be magát a szívembe A vörös ég
szerelmesei és A szerelem örvénye c. sorozataival. Ragyogó tehetségű ifjú
színész. Nem csak a megjelenése vonzó, hanem a játéka is megnyerő. Talán nincs
is mit csodálkozni azon, hogy ő is idolként kezdte a pályafutását. A One o One
banda tagja volt, de gyorsan a színészet felé orientálódott, és végérvényesen
ott kötött ki. Négy sorozatát láttam idáig, és mind közül ez tetszett a
legjobban.
Ahn Hyo Seop szintén két, jobban mondva három
személyiséget kelt életre, Nam Si
Heont és Gu Yeon Jun két énjét, de a karakterei között nincs óriási
különbség. Sőt, azok nemcsak kívülről, hanem belső tulajdonságaikban is
meglehetősen hasonlítanak. Persze a ruhákkal és a hajviselettel itt is ügyesen
variáltak a sorozat készítői, de mellette bedobtak még egy zseniális húzást,
hogy érzékeltessék, Yeon Jun személyisége időközben valamiben gyökeresen
megváltozik.
Itt kerül a képbe Rowoon,
aki Ahn Hyo Seophoz hasonlóan szintén a dél-koreai filmipar egyik titkos
fegyvere. Ő segít kihangsúlyozni a különbséget Yeon Jun régi és új énje között,
amikor a8. epizód elején cameo szerepben feltűnik. Csak 7 percet kapott, de
micsoda 7 perc volt az! Leesett az állam! Bevallom, egy titkos kívánságom
teljesült, amikor Ahn Hyo Seopot és Rowoont közös jelenetekben láttam. Ők a
való életben jó barátok, és nehezen tudnám eldönteni, melyiküket kedvelem
jobban, ám szerencsére nem is kell! Biztosra vettem, hogy romantikus sorozaton
belül soha nem fognak egymás mellett játszani, hiszen mindketten régóta
kasszasikeres főszerepeket visznek. Vissza is pörgettem azt a különleges részt
egyből, amint a végére értem! Számomra hihetetlen ajándék volt. Az pedig megható érdekesség, hogy Rowoon nem kért fellépési díjat, csupán egy büfékocsit Ahn Hyo Seoptól a forgatás idejére.
A harmadik főszereplőt, Kang Hoont eddig nem ismertem, de egyből szimpatikusnak találtam.
Nagyon kedves arca van és bizalmat ébreszt a tekintete. Nagyszerű választás
volt az érzékeny lelkű, empatikus In Gyu szerepére. A másik két főszereplőhöz
képest kevesebb mozgásteret kapott, de mindig örültem a megjelenésének. Bízom
benne, hogy másik sorozat főszerepében is láthatom majd!
Az OST csodálatos dalokat tartalmaz, és a sorozat felejthetetlen emléket állít Seo
Ji Won Összegyűjtöm a könnyeim című poszthumusz slágerének. A dal igazán
szívhez szóló. 1996-ban jelent meg Seo Ji Won 2. albumán, amely 3 héttel a 19
éves előadó tragikus öngyilkossága után került kiadásra. A hangfelvétel már
korábban elkészült, a videókliphez régebbi felvételeit és a temetés anyagát
használták fel. A szám három hétig vezette a slágerlistát, és azóta is az
örökzöld koreai slágerek közt tartják számon.
Seo Ji Won: Összegyűjtöm a könnyeim
A sorozat lezárása nem az első elképzelésem szerint
alakult, de minél többször gondolom át és nézem újból, annál jobban tetszik!
(SPOILER! Ne olvasd tovább, ha nem vagy kíváncsi a végső fejleményre! Szerintem a befejezés nem rossz, sőt kifejezetten reményteljesnek
érzem. Az időgép megsemmisítésével törlődött ugyan Jun Hee és Si Heon=Yeon Jun
közös élete a kincset érő emlékeikkel együtt, de megelőztek vele három végzetes tragédiát.
Ez volt az egyetlen lehetséges módja a szörnyűségek elkerülésének, és a végén más
körülmények között újból találkoztak. Az összetartozás érzése megmaradt bennük,
és ellenállhatatlanul vonzotta őket egymás felé. SPOILER VÉGE!)
Összegzés:
Ez egy lebilincselő és szívszorítóan gyönyörű misztikus
szerelmi történet, amelyet fantasztikus színészi gárda kelt életre. Az
időutazások követése komoly figyelmet igényel, viszont bőven megéri a
koncentrációt. Élvezettel figyeltem, ahogy a komplikált történet kibomlott, és
végül minden a helyére került. Számomra idáig ez az év legkiemelkedőbb sorozata.
Forgatókönyv: Lee Han
Eol, Lee Jeong Hwa
Rendeztő: Heo Jin Ho
Tartalom:
Új tag
érkezik a látássérült emberekből álló fotóklubba. Seo In Soo, a csendes, zárkózott fiatalember
zongorahangolóként dolgozik, és három éve örökletes szembetegségben* szenved,
melynek következtében már csaknem teljesen elveszítette a látását. A klubban
barátokra talál, és megismerkedik egy kedves lánnyal, Ahn Soo Yeong-gal, aki
újból fényt hoz az életébe.
Véleményem:
Ez a kisfilm
valóságos mestermű. 30 percnyi csoda. Mélyebb nyomot hagyott bennem, mint sok
másik, hosszú sorozat. Tanulmányt lehetne írni bizonyos részeiről, noha egyszerű
jelenetekből és rövid párbeszédekből áll. Pont az a titka, hogy így is képes mély érzéseket
közvetíteni. Szívhez szóló, és segít abban, hogy át tudjuk érezni a látássérült emberek
problémáit.
Felhívja a figyelmet
rá, mi az, amivel nem segítünk nekik, még akkor sem, ha jó szándék vezérel
bennünket. Ugyanakkor mutat követendő példát is.
Igazán
tetszett, amikor a fotóklub vezetője megpróbálta rávezetni a klub tagjait, hogy
más érzékszerveikkel is felfedezzék a szépséget. Úgy érzem, ez rám is jó hatást
gyakorolt, arra ösztönzött, hogy figyelmesebb legyek a körülöttem lévő világ
apró csodáival szemben.
A színészi
játék pedig egészen kimagasló! Szívem szerint Han Ji Min-t Oscar-díjjal
jutalmaznám ezért az alakításért. Amikor először néztem, azt hittem, hogy a
színésznő valóban gyengénlátó, de legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy
egyáltalán nem. A filmbemutató sajtótájékoztatóján elmondta, hogy látássérült
emberekkel való beszélgetések közben figyelte meg, hogy sokan csak az egyik
szemükre veszítették el a látásukat, és az a szemük általában befelé mozdult.
Rengeteget gyakorolt, hogy ezt képes legyen megjeleníteni. Le a kalappal
előtte! (Forrás)
Park Hyung
Sik szintén elismerésre méltó teljesítményt nyújtott! Szinte kézzelfoghatóan
érzékeltette azt a lelki fájdalmat, amit In Soo élt át. Elérzékenyültem a zongorás
jelenetnél, ahol Beethoven Holdfény szonátájának klasszikus dallamait
szólaltatta meg, és ugyancsak meghatódtam az utolsó képkockáknál.
Az egyik
legkedvesebb jelenet épp a stáblista után látható, vétek lenne előtte lekapcsolni!
Bár valószínűtlennek tartom, hogy bárki sietne vele, mivel a néző még teljes
mértékben a látottak hatása alatt lesz, és a stáblista alatt felcsendül Park
Hyung Sik csodálatos dala. A dallam is andalító, tökéletesen beillene altatónak,
viszont a szöveg az, ami felteszi az i-re a pontot. Gyönyörűen összegzi a film
mondanivalóját. Vajandi igazán szép fordítással ajándékozta meg a nézőket.
Betétdal magyar felirattal:
Szándékosan
nem akartam ezzel az információval kezdeni, mert a reklám szó sokszor
visszatetszést kelt, de nem is szeretném elhallgatni, hogy a filmet a Samsung
hozta forgalomba, tehát tulajdonképpen reklámfilmnek tekinthető. Jelen esetben ez
a reklám igazán nemes célt szolgál. Felhívja a figyelmet a VR (virtual
reality), azaz virtuális valóság szemüvegre, amely nagyítóként is funkcionál,
és hatalmas segítséget nyújt a fogyatékkal élő embereknek. Ez a termék 2017-ben még szenzációs újdonságnak számított a nagyközönség előtt.
Kinek
ajánlom ezt a csodálatos kisfilmet? 13-14 éves kortól mindenkinek. Szerintem nincs olyan néző, aki ne tanulhatna belőle. Meggyőződésem, hogy
valamennyien gazdagodhatunk általa. Számomra maradandó élményt nyújtott, már
többször visszatértem hozzá.
Magyar fordítást Vajandi készített hozzá, megtekinthető: ITT.
Megjegyzés: *festékes szemideghártyagyulladás, röviden RP (retinitis pigmentosa).
