Sandra Regnier: A sárkányok titka (Sárkányok gyermeke 3.)

Sandra Regnier: A sárkányok titka (Sárkányok gyermeke 3.)

Az értékelés spoileres az előző részek tartalmára nézve!

Fülszöveg: 

Valójában Felicitynek boldognak kellene lennie. Nemcsak az iskola összes pasija hever a lábai előtt, de a suli szívtiprója, Lee – aki nem mellesleg félig elf – szintén a kegyeit keresi. Bár ez nem meglepő, mert a sármos félelfnek már régen megjövendölték, hogy Felicity lesz a menyasszonya. De a lánynak kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy a szerelmi életén törje a fejét. Már régebb óta tudja, hogy ő az elfek megjövendölt megmentője, ami egyre súlyosabb teherként nyomja a vállát. Kiderül, hogy fontos szerepet játszik az elfek és sárkányok végső összecsapásában. De miközben próbálja megteremteni az egyensúlyt, megdöbbentő titkok látnak napvilágot, ami nemcsak abban ingatja meg Felicityt, hogy valóban jó oldalon áll-e, ha az elfek mellett harcol, hanem saját származásának körülményeire is fény derül, ami minden eddigi tettét megkérdőjelezi.

 Lee visszatért, és ezzel helyreállt a világegyetem rendje, valamint az én lelki békém is. XD 

A sorozat lezárása jól sikerült, ez a legromantikusabb, legszórakoztatóbb és egyben legdrámaibb része. Akad benne szívszorító fordulat is, de minden rejtély megoldódik, szép a befejezés. 

 Az előző rész döbbenetes dologgal zárult. Kiderült, hogy az évezredek óta halottnak hitt sárkányok nagyon is élnek, és Ciaran egy közülük. Félig elf, félig sárkány, ami súlyos teherként nehezedik a vállára, mivel a két faj ősi ellensége egymásnak, ezért mindenki előtt titkolóznia kell. A helyzetet bonyolítja, hogy a sárkányok éppen úgy igényt tartanak Felicityre, mint az elfek. Az ő jövendöléseikben is kulcsfiguraként szerepel, sőt, állításuk szerint Felicity maga is sárkánygyermek, noha eddig még sosem változott át. A második rész végére kiderült hát, hogy kik fognak szemben állni a jövendölés által beharangozott háborúban, Fay pedig két tűz közé kerül, éppen akkor, amikor a kapcsolata Leevel kezd komolyabbá válni.

Ciaran

Végre arra is fény derül, hogy miért olyan fontosak Pán eltűnt jelvényei: amelyik fél birtokolja őket, az felül tud kerekedni a másikon. Egyfajta rezgésként Fay képes érzékelni ezeknek a tárgyaknak a közelségét, és akaratlanul is magához vonzza őket, még évszázadokon átívelve is. Ez magyarázza a hirtelen időutazásait. A kardot különlegessé tevő borostyánkő már az első rész alatt, a Frank Birodalomba tett látogatásakor a birtokába került, de a többi még mindig hiányzik.

 Ahhoz képest, hogy Fay személye milyen fontos volt mindkét oldal számára, egyik fél sem törte magát különösebben kegyeinek elnyeréséért. Nem csodáltam, hogy a lány igyekezett távol tartani magát mindkét kompániától. A sárkányok sokszor kifejezetten durván bántak vele, és az elfek sem voltak éppen barátságosak, de nekik legalább volt annyi eszük, hogy még az elején a legjobb ügynöküket, Leet állították az ügyre. – Spoiler! A végén kiderült, hogy a sárkányok is próbálkoztak a csábítás módszerével, de szerencsétlenségükre nekik nem akadt jóképű hercegük, csak a szegény, orrturkáló, szótlan Paul. Szóval ez meglehetősen gyenge próbálkozás volt a részükről. – Spoiler vége!

 A második rész végére az is világossá vált, hogy Lee őszintén megszerette Felicityt, inkább lemondott a csókjáról, minthogy bűbájjal magához kösse, pedig ezzel azt kockáztatta, hogy az elfek árulónak tekinthetik. Ennek köszönhetően Fay egyre jobban bízik benne, és arra az elhatározásra jut, hogy Leevel összefogva, mindkét oldalt kijátszva keresi meg a hiányzó jelvényeket: a palástot, a kardot, a koronát és a nyakpántot. A nyomozás ismét a múltba vezet, és a lányt segíti még egy titokzatos árnyalak is, aki Avalon óta fel-fel bukkan körülötte a falakon. Kettejük közt a kommunikáció egy meglehetősen szórakoztató pantomim játékhoz hasonlít.  

 Nagyon élveztem, hogy visszatért a humor, amit az első kötetben annyira szerettem! Persze a második részből sem hiányzott teljesen, de most újból sziporkázott a levegő Fay és Lee között, párbeszédeiken, évelődéseiken ismét jókat nevettem. Végre valahára a kapcsolatuk is elmozdult a holtpontról!

„Hallottam, ahogy Cheryl hangosan és keményen nyel egyet. – Ó, ti együtt vagytok?

Most én nyeltem egyet. Lee várakozón nézett rám.

– Dolgozunk rajta – mondtam Cherylnek.

– Ó, rendben – mondta elnyújtva. – Akkor… szia.

Letettem.

Lee megállt előttem, és az egyik lábát a padra tette. (A nedves tornacipője csikorgott.) A könyökét a térdére támasztotta, és szorosan fölém hajolt. – Na, akkor… dolgozzunk rajta!

És leheletfinom puszit kaptam az arcomra.”

 Annyit talán elárulhatok, hogy ennél az ártatlan puszinál több is történik köztük, de természetesen minden a YA kereteinek megfelelően. Jó poén volt, hogy Fay anyukájának pont ekkor ébredtek fel az addig nem létező anyai ösztönei, ami egy kicsit megnehezítette a dolgukat. Fél csillagot azonban megint kénytelen vagyok levonni, mert az írónő megspórolt egy fontos romantikus jelenetet, ráadásul azzal az indokkal, hogy nem akar közhelyes lenni. Szeretem ezt a történetet, de a YA irodalom szinte valamennyi kliséjét tartalmazza, miért pont ezt az egyet akarta kihagyni, azt fel nem foghatom! – Spoiler! Arra a részre gondolok, amikor az első szerelmes éjszakájuk után Fay és Lee elrohannak a suliba. Mit mondjak, jól agyoncsapta az előző oldalon leírtakat. Azt ne mesélje nekem senki, hogy egy lány életében nem fontos a pillanat, amikor először a szerelme karjában ébred, mert úgysem hiszem el! – Spoiler vége!

 A történet bővelkedik izgalmakban, eljutunk a XII. századi Angliába és Dél-Walesbe, majd Mária Terézia korába, és ismét szerepel Odaát, az elfek világa. Az időutazós jelenetek most is érdekesek és jól kidolgozottak, az írónő ügyelt a részletekre. Azt egy kicsit sajnáltam, hogy a sárkányokról viszonylag kevés dolgot tudtunk meg, azon kívül, hogy emberalakban nem ismerik egymást és sárkányként nem tagadják meg a természetüket, tehát meglehetősen agresszívak. 

 A regény utolsó felében drámai fordulat történik, még erőteljesebben összefonódik a fantasy és a valóság, hiszen kiderül, hogy csakúgy, mint a való életben, a sok áldozatot követelő háború mögött egyetlen hataloméhes személy áll, aki nagyon ügyesen manipulálta az eseményeket. Hogy sikerül-e megállítani, és milyen szerepet játszik Fay a fináléban, az kiderül a kötetből, ahogyan az is, valóban sárkánygyermek-e. 

Összegzés: 

 Ez a sorozat kellemes szórakozást nyújtó urban fantasy. Elsősorban fiataloknak ajánlom, kb. 14 éves kortól, és romantikus lelkű felnőtteknek, akik szeretik a gimis történeteket egy kis időutazással, hegyes fülű elfekkel, kénes leheletű sárkányokkal megspékelve. Humoros, könnyed olvasmány. Minden hibája ellenére szerettem, és szerencsésnek mondhatom magam, hogy a harmadik rész megjelenése után találtam rá, mert az első kettő kegyetlen függővéggel zárult.  

Néhány aranyos idézet:

„Mély levegőt vettem, és túlzottan panaszos hangot ütöttem meg. – Tudod, Ciaran, ami a fantázialényeket illeti, mindig is egy izgató, szexi vámpírra vágytam. Amolyan Edward Cullenre vagy Damon Salvatoréra. Erre kikkel kell vesződnöm? Túlméretezett hüllőkkel meg arrogáns hegyes fülűekkel.

Ez mosolyt varázsolt Ciaran arcára. – Még hogy nem vagyunk szexik. Emlékeztethetlek arra a kis játékra az órámon?” 

„– Ide soha nem férünk be – mondtam frusztráltan. – Még te sem a keskeny csípőddel.

– Á, tehát már észrevetted. Csak az acélos izmaim hagynak hidegen.”

„– Hozzászokik az ember valaha ezekhez a hirtelen utazásokhoz? – kérdeztem néhány perc múlva morogva. Az egyik körmöm éppen letört. (…)

– Tudod, kincsem, mielőtt megismertelek, nem volt ilyen sok hirtelen időutazásom. Háromszázhúsz év alatt sem.”

„– Vérfarkas elf bőrben?

A szája szöglete jókedvűen rezdült. – Vérfarkasok nem léteznek, Fay.

– Állítólag elfek sem léteznek, mégis itt vagy.

– Azt hittem, ezt a részt már rég magunk mögött hagytuk. Felejtsd el a mesefigurákat!

– Úgy? Megtapogattad az utóbbi időben a hegyes füledet?”

„– Gyere, Fay, nyílt itt egy új kávéház, azt mesélte a szobalány. 

– Kávé? – Azonnal újra mellette termettem.

– Ó, ezzel le lehet venni a lábadról? Miért nem mondtad korábban, milyen olcsón kapható vagy? Akkor megspórolhattam volna magamnak ezt az egész felhajtást a sárkányokkal, emberrablással meg piknikkosarakkal.”

Bran és Sansa levele Havas Jon számára

A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz a Trónok harca 8. évadának utolsó részéről!

 

Kedves Jon!

 Köszönjük, hogy megmentetted valamennyiünk életét! Tudjuk, milyen nagy áldozatot kellett hoznod ezért. Cserébe ugye nem bánod, ha most elragadjuk a trónodat, jobban mondva mindkét trónodat, és a Falra száműzünk? Úgysem vágytál uralkodni soha, ellentétben Sansával, akinek kiskorától ez a leghőbb óhaja. Biztosak vagyunk benne, hogy nem sajnálod tőlünk a koronádat. Ugye megbocsátasz? Tudjuk, hogy megbocsátasz, hiszen a szíved mélyén sokkal igazabb Stark vagy nálunk, sosem támadnád hátba a családod. Egy szavad sem lesz, az a csipetnyi fájdalom, amit árulásunk láttán feltehetően érzel, már nem oszt, nem szoroz, eltörpül majd a tengernyi kín mellett, amit eddig is éreztél.

 Hidd el, azért sajnáljuk, hogy nem tudtunk mást tenni! Vagyis tudtunk volna, de hirtelen már nem tűnt olyan jó ötletnek, hogy a tanácskozáson felfedjük a kiléted, és felmentsünk a vád alól. Mi értelme lett volna elárulni, hogy a Targaryen-ház fejeként és az igazi trónörökösként jogodban állt megállítani Daeneryst? Csak időhúzás lett volna az egész, hiszen Bran látta magát a trónon, ez ellen úgysem lehet mit tenni, előbb-utóbb magadtól is átadtad volna. Vedd úgy, hogy megkíméltünk egy felesleges procedúrától. 

 Úgyis szörnyű bűntudat kínoz, még jót is fog tenni a lelkednek egy kis vezeklés. Elismerjük, hogy kissé megalázó a Falra száműzni téged, miután Észak királya voltál, de ha már nem akartunk uralkodóként elismerni, milyen más lehetőségünk maradt?  Annak a szerencsétlen Szürke Féregnek is kellett adnunk valamit, bár körülbelül annyira lehetett komolyan venni a durcáskodását, mint Sam barátodat, amikor demokráciát emlegetett. Tyriont, aki a trónra segített bennünket, csak nem áldozhattuk fel! Azért ne aggódj, nagyon is jól emlékszünk rá, milyen nagyszerű királyunk voltál és mennyit köszönhetünk neked, hiszen Észak nem felejt. Szerencsére már nincs köztünk a kis Lyanna Mormont, hogy ezt nyilvánosan az orrunk alá dörgölje!

 Nézd a dolog jó oldalát! Boldog lehetsz, hogy visszatérhetsz Északra, ott legalább vannak még barátaid. Nem is büntetés ez, hanem inkább ajándék! Ha van egy kis szerencséd, a vadak még királyuknak is megválasztanak, beléjük szorult némi hála. Ugyan mit veszítettél az egyetlen kincseden, a becsületeden kívül? Minek neked birtok, cím, feleség, gyerek? Eddig sosem volt szerencséd a nőkkel, kár lenne kísérteni a sorsot harmadszor is! Igazán hálás lehetsz, hogy ezt a terhet levettük a válladról.

 Ráadásul nem kell egyedül viselned a büntetés terhét, Tyrion is példás penitenciát kapott.  Ő ugyanúgy élethosszig vezekelhet a bűneiért, csak a királyság legbefolyásosabb embereként. Hát nem nagyszerűen kitaláltuk? Kár hogy nem láttad, milyen óriásit alakított! Nehezen álltuk meg nevetés nélkül, amikor felvezette, hogy Bran története a legnagyszerűbb a Hét királyságban, de olyan meggyőzően beszélt, hogy a végén már majdnem elhittük. Mi ugyan tudjuk, hogy Bran inkább az Engedetlen nevet érdemelte volna ki, hiszen anyánk tiltása ellenére rosszkor volt rossz helyen, majd a Háromszemű holló szavaira éppen úgy fittyet hányva került az Éjkirály karmai közé, és már rég nem lenne sehol, ha sokan hősiesen nem tartják a hátukat, és áldozzák fel az életüket érte, de ez maradjon köztünk.

 Bran jó király lesz. Hidd el, szörnyen sajnálja, ami Királyvár népével és a királynőddel történt! Nem volt könnyű szemrebbenés nélkül néznie a lángtengerben úszó várost és az elevenen égő embereket. Szomorú, de szükséges áldozat volt, a nagyobb jó érdekében. Ha most arra gondolsz, hogy ez gyanúsan úgy hangzik, mint amit az őrült királynő mondott, akkor nincs teljesen igazad. Bran nem kegyetlen, Tyrion is megmondta. Ő nem pusztított tűzzel és vérrel, csak ült, és hagyta megtörténni. Te is tudod, hogy nem tehetett volna ellene semmit. Igaz, meg se próbálta. Az meg, hogy a megvalósulása érdekében itt-ott elejtett néhány mondatot, ugyan kit zavar? Senki nem foghatja rá, hogy nem volt kíméletes.

 A Hét és a régi istenek áldása kísérjen utadon Havas Jon! 

 Csak úgy lelkünk megnyugtatása érdekében kérdezzük, ugye még véletlenül sem gondoltál arra, hogy Gendryhez hasonlóan végül abban a megtiszteltetésben részesülsz, hogy becsületes nevet kapsz? Szívből sajnáljuk, de ez lehetetlen! Úgy szeretünk, mint édes bátyánkat, mint a saját trónunkat… Na jó, ez talán túlzás, de még szíved királynője sem szeretett annyira. Tőlünk hogyan várnád? Ezen nyilvánvaló okból nem viselheted hát atyád nevét. Azt meg mégsem kívánhatod, hogy édesanyád, vagyis őseink becses nevét, egyúttal királyod és királynőd nevét adományozzuk egy elítéltnek! A nép szemében nagyon méltatlan dolog lenne. Tudjuk, hogy az uralkodással ellentétben ez sokat jelentett volna számodra, de értsd meg, sajnos ez a kívánságod sosem teljesülhet.

 Nem tudsz te semmit, Havas Jon, ez a Trónok harca, nem valami tündérmese! Ráfaragtál rendesen testvér, rossz családba születtél. Nem mi tehetünk erről az egészről, hanem az ősöd, Hódító Aegon. Ha ő nem kényszeríti térdre Torrhen Starkot, a te meséd is másképp végződött volna. Nincs mit tenni, itt most a csúnya, rossz Targaryeneknek szenvedniük kell! Ha maradt egy kis sütnivalód, a következő életedben a Lannister-házat választod! Lásd, ugyanezért a királyi testőrség parancsnoka lehetnél, a szerelmed karjaiban érne utol a vég, és könnyes szemmel jegyeznék fel a krónikád.

 Ha majd bezárul mögötted a Fekete Vár kapuja, és még egyszer visszapillantsz a fájdalommal és csalódásokkal teli múltra, legalább az a tudat vigasztaljon, hogy velünk ellentétben a kishúgunk igazán szeret. Arya előbb harapta volna le a nyelvét, minthogy megszegje a neked tett esküjét, ez a mi szerencsénk. Fogalmunk sincs, hogyan vehettétek be azt a maszlagot, amit atyánk mondogatott, hogy egy Starknak mindig a családja az első, de nekünk most ez nagyon kapóra jött. Tényleg, végül is mit számít, melyikünknél a hatalom, a lényeg, hogy a családban marad!

 Köszönjük a koronánkat, neked pedig jó pihenést a fagyos Északon, tőlünk lehetőleg minél távolabb! Légy boldog, ha ezek után képes vagy rá!

Brandon, a Megnyomorított, a Stark-ház fia, az andalok, a rhoyne-iak és az Elsők királya, a Hat királyság ura, a Birodalom Védelmezője és az Emberiség emlékezete valamint Sansa, a Stark-házból, első ezen a néven, Deres úrnője és Észak királynője, röviden: hálátlan unokaöcséd és unokahúgod

Képek forrása: Pinterest

Sandra Regnier: A sötét jóslat (Sárkányok gyermeke 2.)

Sandra Regnier: A sötét jóslat (Sárkányok gyermeke 2.)

Az eleje és a vége remek, de szerintem a közepe gyengébbre sikerült, mint az első rész. Lee sajnos keveset szerepelt benne, és nagyon hiányzott! Ennek ellenére egy nap alatt elolvastam, ami azt mutatja, hogy továbbra is tetszik ez a sorozat.

Az értékelés spoileres az előző rész tartalmára nézve!

Fülszöveg: 

Felicity Morgan igen szerencsésnek mondhatja magát. Nemcsak hogy szinte minden srác érdeklődik iránta a suliból, hanem London leghelyesebb pasija a jegyese. Csakhogy sajnos az eljegyzés már évszázadokkal ezelőtt megtörtént, és a jövendőbelije, a kissé beképzelt félelf, LeanderFitzMor, aki sok nőnek csavarja el a fejét. Felicity egyszerűen nem tudja eldönteni, hogy megüsse, vagy megadja neki a mindent eldöntő csókot. De Fay figyelmét más dolgok is lekötik: ő az elfek kiválasztottja. Csak ő találhatja meg az elfeknek oly fontos koronaékszereket, de ehhez az időn át kell utaznia. És ha ez nem lenne elég, Felicity épp csak visszatért a VIII. századi Germán Birodalomból,máris komoly dolgok miatt kell aggódnia: az elfek gyilkossággal vádolják. Lee mindent megtesz, hogy bizonyítsa Fay ártatlanságát, így nyomozásba kezd, hogy kiderítse az igazságot. Eközben kiéleződik a helyzet az elfek birodalmában is, és ismét minden Felicitytől függ. Csak ő találhatja meg az elfeknek oly fontos koronaékszereket, de ehhez az időn át kell utaznia…

Az első kötet rettentően izgalmas függővéggel zárul. Fay és Lee éppen csak visszatértek egy VIII. századbeli időutazásból, amikor az elfek birodalmában gyilkosság történik, és a gyanú Fayre terelődik. Lee, akiről kiderült, hogy félig elf és időügynök, aki az elfek titkos hírszerzésének dolgozik, hisz a lány ártatlanságában. Nyomozásba kezd, hogy megtalálja a valódi tettest.

Amíg Lee a titokzatos gyilkosság ügyében nyomoz, Fay visszatér a gimnáziumi mindennapokhoz. Az élete azonban már sosem lesz a régi, hiszen megtudta, hogy az elfek számára ő a Megjövendölt, aki a egy háború kiváltó oka és lezárója lesz. Élete valamiképpen összekapcsolódik Pán eltűnt hatalmi jelvényeivel, amelyektől az elfek birodalmának sorsa függ. Képes az időutazásra, amivel még Leet is sikerült meglepnie. Nagyon valószínűnek látszik, hogy nem teljesen ember, ahogy eddig sejtették. Ráadásul az is a tudomására jut, hogy a Jövendölések Könyve szerint ő lesz Lee felesége. Ezt a gondolatot nehezen emészti meg. Egyrészt a srác eljátszotta a bizalmát azzal, hogy szégyentelenül flörtölt más lányokkal – miközben ő súly- és önértékelési problémákkal küzdött –, másrészt neki egy híres filmcsillag, Richard Cosgrove tetszik, akivel Lee hozta össze, néhányszor már randiztak is.

A szerelmi háromszög – vagy inkább sokszög – a második részben csúcsra fut. – Spoiler: aztán hál’Istennek el is sorvad! – Sosem szerettem ezt az elemet, számomra itt is felesleges és kicsit idegesítő volt. Érdekes módon Richard mellett több új hódoló is feltűnt, mintha a lány hirtelen csábító szirénné változott volna. Fay változását a barátai is nehezen emésztették meg, meglepődtem azon, hogy önző módon visszasírták a régi Felicityt. Az anyukája és a testvérei hozták az első részben bemutatott kiábrándító viselkedést, azon se akadtak fent, hogy Fay néha napokra eltűnt.

A könyv közepével nem voltam teljesen kibékülve. Kicsit kuszák voltak az események, és határozottan hiányzott belőle Lee! Vele együtt mintha a humor 80%-a is eltűnt volna. Az se tetszett, hogy hosszabb időre visszatértünk a suliba. A múltba tett látogatás után ez mindenképpen visszaesés volt, de szerencsére az időutazás most sem maradt el!

Több érdekes helyszín és kor megjelenik, így Versailles a forradalom előestéjén, az ókori Róma, sőt, a tündérek birodalmába is eljutunk. Ezek a jelenetek mind érdekfeszítőek, nagy élvezettel olvastam őket. Kezd kibontakozni a háttérvilág, a jóslatról is többet megtudunk, izgalmas kalandok részesei leszünk. Egy dolog viszont komolyan felbosszantott. Fay mindig talpraesetten viselkedik a váratlan helyzetekben, ügyesen feltalálja magát más korokban, ugyanakkor pofonegyszerű következtetéseket nem tud levonni. Emiatt én is levonok egy csillagot. – Spoiler! Látomásaiban kétszer is látja Leet egy barlang falához láncolva, sebesülten, el is gondolkodik rajta, hogy vajon ez mit jelenthet – Na, vajon mit? –, majd halálos nyugalommal elmegy dolgozni, randizni, és csak hetekkel később, a harmadik látomás után esik le neki, hogy a jelent látja, és Leenek azonnali segítségre van szüksége. – Spoiler vége. –

Kicsit enyhített Lee hiányán, hogy feltűnik helyette az unokatestvére, a nem kevésbé sármos félelf, Ciaran, aki nemcsak lenyűgöző történelemórákat tart, hanem éppen olyan érdekes különórákat Fay számára, ahol a lány a varázslás alapjaival ismerkedik. Ezeket a részeket szerettem, ahogy az időutazós részeket is.

A legjobb azonban a könyv vége! Egyszerűen zseniális, szívdobogtató és döbbenetes. Azonnali folytatást kíván!

Végezetül két aranyos Lee-s idézet még a könyv elejéről:

„Mint mindig, amikor Lee megérintett, egyfajta áramütés ért bennünket.

– Hú! – szólalt meg Phyllis mellettünk. – Láttam egy szikrát.

– Igen, de úgy látszik, Felicitynél még nem pattant ki – vágta rá Jayden szárazon. 

– Ez mélyen érint – mondta Lee, és az egyik kezét színpadiasan a mellkasára helyezte. – Talán meg tudnálak győzni, ha gyorsan velem jönnél a mosdóba.

A mocskossága tényleg nem ismert határt.

– Ez nem különösebben romantikus, Lee. – Ruby helytelenítően csettintett a nyelvével. – Inkább a rajzterem szertárába vidd!”

„Lee rám szólt, hogy másszak fel a hátára. Tudtam, mit jelent ez: a maga elf-sebességével fog száguldani, és másodpercek alatt kivisz a városból.

– Be tud mérni egy trafipax? – kérdeztem, miközben a karomat a nyaka köré kulcsoltam, és éreztem a nevetését.

– Csak, ha valaha olyan széles leszek, mint egy Porsche.”

Sandra Regnier: Az elfek öröksége (Sárkányok gyermeke 1.)

Sandra Regnier: Az elfek öröksége (Sárkányok gyermeke 1.)

Fülszöveg. Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Felicity Morgan nem pontosan az, akit az elfek megjövendölt megmentőjeként elképzelünk. Még csak tizennyolc éves, fogszabályozót visel, a divatos ruhák nem az ő világa, és mindig úgy fest, mint aki nem aludt eleget. Fay mégis különleges sorsra rendeltetett. Egy nap új tanuló érkezik Felicity iskolájába, aki messze a leghelyesebb srác Londonban. Ő Leander FitzMor. Vonzó megjelenésével, kedvességével és megnyerő személyiségével mindenkit az ujja közé csavar. Felicity távol marad a fiút ostromló lányok csapatától, de Leandert mégsem tudja kizárni az életéből. Mert bár az iskola legnépszerűbb diákjai sorban állnak Lee barátságáért, a fiú mégis folyton Felicity társaságát keresi. Ahogy telik az idő, Fay egyre több furcsaságot tapasztal, és úgy tűnik, hogy Lee is titkol valamit. A lány egyre biztosabb benne, hogy valami nem stimmel, de erről csak akkor bizonyosodik meg, mikor Leevel váratlanul visszautaznak az időben..

 Szeretem a tündéres történeteket, Az elfek öröksége így jó eséllyel indult nálam, és nem is okozott csalódást, sőt, határozottan tetszett. Azt viszont nem rejthetem véka alá, hogy sok vonatkozásban erősen emlékeztetett más regényekre. Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy a receptje a következő: vegyítsük az Alkonyat, a Vastündérek, a Rubinvörös és a Sugar legfontosabb elemeit vámpírok nélkül, és már kész is van. Ennek ellenére, vagy éppen ezért – hiszen a felsoroltak közül három a kedvenceim közé tartozik –, én élveztem, jó kombináció született, és sikerült fűszerezni egyedi ötletekkel is. Épp egy ilyen könnyed, romantikus fantasy olvasmányra vágytam, azoknak viszont nem feltétlenül ajánlom, akik üdítően egyedi, vagy komoly könyvet keresnek.

 A kötet, pontosabban a sorozat harmadik része a Könyvfesztiválon keltette fel a figyelmem. Barátnőimmel válogattunk a Maxim Kiadó standjánál, amikor megláttuk a sárkánytojásos gyönyörű borítót. A fülszöveg is érdekesnek bizonyult, így egyből rákerestünk a Molyon, és kiderült, hogy egy német írónő fantasy trilógiájáról van szó. Ez érdekesen hangzott, és az értékelése sem volt rossz, így bizalmat szavaztam az első résznek.

 A regény alapvetően két részre osztható. Az első felében egy londoni gimnázium szolgál helyszínül, ahol a tinidrámák szokásos elemeivel találkozhatunk, csak a második felében helyeződik előtérbe a fantasy szál.

 A kezdés nagyon ütősre sikerült, a fiú főszereplő, Leander FitzMor gondolataiba láthatunk bele, aki új tanulóként érkezik a suliba, és természetfölötti kisugárzásával egyből a figyelem középpontjába kerül. Sármos, vicces, rejtélyes és kellőképpen lehengerlő, ahogy ez egy ügyeletes szívtiprótól elvárható. Viszont rögtön az elején elsüt egy óriási bakit, ami meglehetősen bonyolulttá teszi számára a küldetését, ami nem más, mint egy titokzatos jóslat beteljesítése.  

Leander FitzMor (Forrás: Pinterest) 

 Innentől a másik főszereplő, Felicity Morgan veszi át a szót. Szerettem ugyan Felicity gondolataiba látni, de bevallom, rettentően sajnáltam, hogy eltűnt a váltott szemszög! Ilyen furcsa megoldással még nem is találkoztam. Mindössze két fejezetben ismerhettük meg Lee gondolatait, ami nem kis szomorúsággal töltött el.

 Felicity, vagy gúnynevén City, nem tartozik a suli népszerű lányai közé, sőt, barátaival együtt lúzernek titulálják a Sztár Klub tagjai. Némi súlyfelesleggel rendelkezik, esetlennek tűnik, és rendszeresen késik reggelente, mert éjszakánként az anyukája kocsmájában dolgozik. Megjelenésén nem javít, hogy ruháit emiatt átitatja az alkohol szaga. Önbizalma szinte a nullával egyenlő, egyedül a barátai körében felszabadult, ilyenkor megvillan remek humora. Akkor kedveltem meg igazán, amikor kiderült, hogy milyen elszántan küzd azért, hogy kiemelkedjen a szegénységből, és elérje a célját, hogy tanárnő lehessen. Borzasztó volt látni, hogy ebben leginkább a családja akadályozta. A barátai nélkül teljesen elveszett lett volna, egyedül ők hittek benne, hogy viheti valamire. Egészen addig, amíg meg nem érkezett Lee…

 Nos, nem hiszem, hogy nagy titkot árulnék el azzal, hogy a két főszereplő útjai egymása fonódnak. Leenek a jóslat miatt érdekében állt elnyerni Felicity jóindulatát és barátságát, ami egyáltalán nem ment könnyen. Tény, hogy a srác eleinte rászolgált a bizalmatlanságra, és az sem segített, hogy Felicity folyamatosan csúnyának és kövérnek látta magát, de a későbbiekben Lee mindent megtett azért, hogy ez változzon. A sekélyes gondolkodású szépfiú szerepből indított, de úgy éreztem, hogy a történet előrehaladtával őszintén megkedvelte a lányt, és sokat segített neki. Folyamatosan ösztönözte és támogatta, méltó becenevet – Fay, vagyis tündér –, talált ki számára. 

 „– Ha te magad is lúzernek mondod magad, nem várhatod el, hogy mások elfogadjanak.”

 „– Neked jellemed van. Ez nem mindenkinek adatik meg!”

 Fayre nagy hatással volt mindez, igyekezett egészségesebben étkezni, sportolni, ami nem maradt eredmény nélkül. Azt viszont már kicsit túlzásnak éreztem, hogy az írónő erre még rásegített egy mesés filmsztáros mellékszállal is. Minimális spoiler: gyakorlatilag Fay a rút kiskacsából csodálatos hattyúvá vált, akinek egyszerre több fiú is udvarolni kezdett. 

Felicity Morgan (Forrás: Pinterest)

 Egy idő után már zavart, hogy Fay önbizalma nem javult egyenes arányban a kinézetével. Valahányszor úgy éreztem, micsoda karakterfejlődésnek lehetünk tanúi, a következő fejezetben sajnos megint rácáfolt. Vagy hússzor ismétlődött ugyanaz a lemez: „jaj, én milyen csúnya és kövér vagyok, ő meg olyan gyönyörű és titokzatos, egyszerre vonzódom hozzá és félek tőle. Az ilyen felállás kezdetnek nem rossz, nagyon cuki, félszeg kis helyzetek adódhatnak belőle, – és adódtak is –, de innen azért tovább szokott lépni a történet. Főleg ezért az érzelmi egy helyben topogásért értékelem a könyvet 5 csillagból négyre. 

„Amikor az angolterembe értem, Lee már a padunkban ült, és olyan mosolyt küldött felém, amelyet biztosan a hadviselés tiltott módjaként  iktattak volna be a genfi egyezménybe. Megfordultam, mert Felicityt sejtettem magam mögött, de nem volt ott senki. Amikor újból előre néztem, Lee arckifejezésén láttam, hogy jól szórakozik. 

– Neked egyáltalán nincs önbizalmad, tudod? – kérdezte, amikor a helyemre ültem, mellé. 

– De igenis van.

– Akkor miért nem tudod elhinni, ha egy férfi rád mosolyog?
Most én mosolyogtam. Még ha bosszúsan is. – Tudod, Lee, az elgondolkodtató ebédszünetünk előtt éppen a mosdóban voltam, és tükörbe néztem. Ráadásul van egypár évnyi tapasztalatom.”               

 Amúgy egészen biztos vagyok benne, hogy a lelki változás nem lehet könnyű, főleg ha az ember önbizalmát pont a családja ássa alá nap mint nap. Fay anyukája egészen ledöbbentett, látszólag egy szelíd, őszikeszemű teremtés, de ilyen önző anyáról ritkán olvastam. Végig az járt a fejemben, ki fog derülni, hogy ő igazából egy gonosz mostoha, de eddig úgy tűnik, csupán jóindulatból teszi tönkre a lánya életét, amihez Fay testvérei lelkesen asszisztáltak.

  A könyv második felében változik a helyszín, ahogy már említettem, a fantasy szál kerül előtérbe, és itt eléggé meg vagyok lőve, mert spoiler nélkül nem sok mindent tudok írni róla. Új szereplők bukkannak fel, kiderül pár dolog Lee titokzatos múltjáról, az elfekről, a jóslatról, de több kérdés vetődik fel, mint amennyire választ kapunk. Fay-ről is kiderül, hogy nem teljesen az, aminek látszik. Ezekben a fejezetekben a lány egészen rendkívüli módon helytállt, nagyon talpraesettnek bizonyult a váratlan helyzetekben.

 Spoiler – Hihetetlenül élveztem az időutazást! Jó volt látogatást tenni a Frank Birodalomba, és megismerkedni a gyermek Nagy Károllyal. Meglepődtem, hogy Fay számára mennyire természetesnek tűnt mindez. Talán azért is lehetett, mert nem egyedül találta magát egy vadidegen helyen vadidegen korban, de azért csodáltam a bátorságát. – Spoiler vége. 

Mildred, a vizi nimfa (Forrás: wallup.net )

 Határozottan érdekes és izgalmas rész volt, és ahogy az a trilógiáknál lenni szokott, pont a legizgalmasabb jelenetnél zárult a regény. Mérges voltam, hogy nem vettem meg a Könyvfesztiválon 2+1 akcióban a teljes sorozatot. Azóta a hibát orvosoltam, most már a polcomon van mind a három rész. A borítói egytől egyig lenyűgözően szépek és igényesek, ráadásul belül is gyönyörű illusztráció díszíti őket.  

 Összegzésül: kicsit lassú folyású a regény, ha a történeti ívet nézzük, de a stílusa nagyon olvasmányos és humoros, végig fenntartotta a figyelmem. Sokszor bukkantam benne ismerős helyzetekre, elemekre – szerintem hangulatában és eszköztárában leginkább az Alkonyatra hasonlított –, az elfeknek és a jóslatnak köszönhetően mégis megvolt a kellő egyedisége. Nem korhatáros, abszolút a YA irodalom határain belül mozog a szerelmi szál. Azoknak ajánlom, akik kedvelik a gimis történeteket és a romantikus fantasyt.

Még néhány kedvenc idézet:

„Az embernek mindig van választási lehetősége.”

„– Ez jellemző, City – mondta Corey. – Tényleg be kellene iratkoznod valamilyen küzdősportra. Ott a helyes testtartást és egyensúlyt is megtanítják. 
– Hogy aztán egyenes háttal és tökéletes egyensúllyal lépjek kutyakakába? – kérdeztem csípősen.”

„– Van a menzánkon vegetáriánus menü? – kérdezte Phyllis megütközve. 
– Nem hiszem. De Lee flörtölt Matildával, és ma van.”

„– Ne félj tőlem, Fay! – mondta érdes hangon a fülembe. – Soha nem foglak bántani. Mindig meg foglak védeni. Kérlek, maradj!”

„Lee figyelt, miközben a harmadik szendvicset tömtem magamba. 
– Kínálhatok neked még valamit? Teát? Nyugtató macskagyökeret? 
Felpillantottam. – Cigerettát? Whiskey-t? Ópiumot? 
Nevetett. – Igazán, Fay, neked aztán fekete humorod van.”

„Lee felkelt a kanapéról, és kinyújtózott. – Van kedved teázni? Gyorsan lezuhanyzok, aztán felteszek egyet. – Miközben ezt mondta, levette a pólóját. 
Kábultan a mellkasára meredtem. Széles volt, edzett és sima. – Ö… – nyeltem. – Azt hiszem, én megyek… még le kell vetkőznöm Richardnak… úgy értem, felöltözni, természetesen… Nem, átöltözni. Át kell öltöznöm.”

Anyák napja alkalmából

Amikor ezeket a sorokat olvastam, úgy éreztem, nagy igazság rejlik bennük. Az anyaság tényleg kemény kihívás, ugyanakkor életem legszebb ajándéka. 💗

„Az anyaság kemény. Jóval keményebb, mint vártam. Keményebb, mint az érettségi, keményebb, mint a felvételi a jogi karra. Keményebb, mint az esszé, amit elsőben a feminizmuskurzusomra kellett beadnom, és a sok piros hibajavítótól úgy nézett ki, mintha kinyírtak volna rajta valakit. Fárasztóbb, mint négy éven át két munkahelyen dolgozni nappali tagozat mellett. Jobban tisztelem nagyit, mint valaha.” (Elle Kennedy: The Goal – A cél)

A kép forrása: http://dailyactive.info/2019/04/10/importance-of-mother-newborn-bond-immediately-after-giving-birth/

Könyvfesztivál 2019

Könyvfesztivál 2019

 A Könyvfesztivál egyértelműen a könyvmolyok Mekkája. Mióta először megtapasztaltam azt a csodálatos zsongást, amely a könyves standok és a dedikálásra, vagy könyvvásárlásra várakozó, olvasni szerető emberek sokasága között mindig elfog, rabja lettem. Idén is már hónapokkal előbb készültem rá. Igaz, majdnem az utolsó pillanatban elém gördült egy akadály, és néhány napig úgy nézett ki, hogy évek óta most először mégsem tudok menni, de szerencsére végül sikerült elhárítani a problémát.

 Mivel vidéki vagyok, számomra csak a hétvége jöhetett szóba, szombaton reggel 6:25-kor már vígan robogtam Pest felé. Kicsivel 9 után a pályaudvaron találkoztam egy régi kedves barátnőmmel, Flórával és a barátaival, így onnantól lelkes csapatként vonultunk a Millenáris Park felé. Már a bejáratnál folytatódott a találkozások sora, On Saijtól elkezdve Sáráig szinte a teljes Galaktikus Fanklub összeverbuválódott pár perc alatt. Nagy örömmel üdvözöltük egymást, de utána mindenki szétszéledt az általa kiválasztott programokra.

 

Találkozás On Saijal és a lányokkal a bejáratnál

 Azt kell mondjam, az idei Könyvfesztivál számomra sokkal inkább a találkozásokról szólt, mint bármi másról, bár természetesen a nap végére egy könyvvel és egy idézetes bögrével is gazdagabb lettem. Lehet, hogy az egy szem könyv első hallásra meglepő, de a hátizsákom már az induláskor tele volt dedikálásra váró könyvekkel, ezért inkább az internetes könyvvásárlást részesítettem előnyben. =D

 A dedikálások sorát Lovranits Júliával kezdtem. A mesekönyve ősszel egészen elbűvölt, nagy öröm volt vele élőben is találkozni! Amíg az érkezésére vártam, volt szerencsém megismerkedni Ecsédi Orsolya írónővel, rendkívül szimpatikusnak találtam. Amint lehet, sort kerítek majd az ő könyveire is. A közös fotót gyorsan feltöltöttem a Vörös Pöttyös Könyvek FB csoportba, majd megkerestem Szimonidész Hajnalka illusztrátort, és tőle is bezsebeltem egy aláírást. Kedves volt, nem firtatta, hogy más kiadós mesekönyvet tartok elé, mint ahol éppen dedikált. :)

Ecsédi Orsolyával és Lovranits Júliával

 Ezután a B épület galériája felé vettem az irányt, hogy felkeressem az Olvashop standját. Az év elején volt egy szuper közös játékunk a Vörös Pöttyös Könyvek csoportban és a testvércsoportunkban, de személyesen most találkoztunk először Renivel. Már vásároltam tőlük régebben egy gyönyörű Sassenach feliratú bögrét, de a kínálatuknak most sem tudtam ellenállni. Hiába, a könyvek mellett a bögrék a gyengéim. ;)

Kristóf Renáta, Olvashop

 A következő állomásom a Könyvmolyképző Kiadó másik standja volt, ahol éppen On Sai dedikált. Ez is megörökítésre és posztolásra került. Flórát is ott találtam, és összefutottunk Rácz-Stefán Tiborral. Tibi keresett egy rejtett kis zugot, ahol le tudtunk ülni, és igazán jót beszélgettünk! Nagy élmény volt! :)

Rácz-Stefán Tiborral

 Ezután teljesen véletlenszerűen összefutottunk Alexával, ami óriási örömmel töltött el, nagyon sajnáltam, hogy nem tudott maradni az On Sai Galaktikus Fanklub délutáni találkozójára! Hiányzott a csapatból. Rajta kívül Eliza nem tudott eljönni, de ettől függetlenül most voltunk a legtöbben együtt a társaságból.

Alexával és Flórával

 Mivel az idő elég mostoha volt, felköltöztünk a Gyerek(b)irodalom feletti galériára, oda lettek irányítva az interaktív On Sai játék résztvevői is. A játékot Anna és Attila készítették, és lelkesen vállalták a középkori csepűrágók szerepét is. Ráadásul a feladatok titkosak voltak, hogy mi, többiek részt vehessünk. Sajnos nekem ez nem sikerült, mivel időközben a sok posztolással sikerült lemerítenem a mobilnet keretemet. =D

A régi GF csapat: Attila, Manni, Sára, On Sai, Flóra, a lelkes tányérpörgető pedig Anna. 

 Bea mindenkinek adott egy kis ajándékot, és bemutatott egy új jelentkezőt, Micit, aki most már teljes jogú tagja kis csapatunknak, és Attilával együtt segített a következő On Sai játék szövegének megfogalmazásában. Fantasztikus érzés, hogy ilyen klassz csapat része lehetek!<3

On Sai és a GF új tagja, Mici. 

 A GF tali picit elhúzódott, így sajnos a Demi Kirschner dedikálásról lemaradtam. :’(  Remélem, hogy jövőre már az Ellopott élet-sorozat harmadik részét dedikáltathatom vele!

 A következő programom Cselenyák Imre dedikálása volt. Addigra már Seres-Majsai Anikó is befutott a Vörös Pöttyös adminok közül, és együtt kerestük fel Cselenyák Imrét, aki a Böszörményi dedikálás elhúzódása miatt szintén a galérián kapott helyett. Meghatott, hogy ő is régi barátként üdvözölt! <3

Cselenyák Imrével

Ezután Tibi dedikálása következett. Buta voltam, hogy előtte nem kértem tőle, mert így bizony nem kis sort kellett Sárával és Anikóval végigállnunk! Viszont amit az Élni akarok c. regényébe írt, az minden várakozást megért! <3  

Utána lőttünk még pár fotót a lányokkal, majd elcipeltek más kiadók standjai felé, és segítettek választani, elég jól ismerik az ízlésemet könyvek terén. Így végül az egy szem könyv a Maxim Kiadó Dream válogatásából került ki, hamarosan írok majd róla értékelést.

Anikó, a rettenthetetlen

Ezután már rettentően ki volt számolva az időm, gyorsan elbúcsúztunk egymástól, és szó szerint rohannom kellett a Keleti pályaudvarig, de sikerült elérnem a vonatot. Hazafelé hálát adtam magamban a rengeteg csodás élményért, és ameddig a fényviszonyok engedték, olvastam.

Édesanyámtól otthon ez az üzenet várt : „Fáradtan és boldogan?” Vajon honnan tudta? =D Ennél pontosabban nem is lehetett volna összegezni! Könyvfesztivál, szeretlek! <3