2021. június 2., szerda

Leigh Bardugo: Pusztulás és felemelkedés (Grisa trilógia 3.)

 

Leigh Bardugo: Pusztulás és felemelkedés (Grisa trilógia 3.)



Oldalszám: 392
Formátum: kartonált, kemény táblás, e-könyv
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Ruin and Rising
Fordító: Sziklai István
Országos megjelenés: 2019.11.19

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Katona. Idéző. Szent.
Az ország sora egy megtört idézőn, egy kegyvesztett nyomkeresőn és egy egykori nagy mágikus sereg szétvert maradványain múlik.
Az Éjúr árnytrónján ülve uralkodik, míg a meggyengült és sebesült Alina Sztarkov igyekszik felépülni, az őt szentként imádó Apparátus kétes védelme alatt. Minden reményét egy rég eltűnt ősi lény mágiájába veti, és abba az esélybe, hogy egy bizonyos törvényen kívüli herceg még életben van.
Ahogy a szövetségesei és az ellenségei a háborúba sodródnak, egyedül Alina áll az ország és világ örök rabságával fenyegető, áradó sötétség között. Hogy megnyerje ezt a harcot, meg kell szereznie egy legendás lény hatalmát – ám a tűzmadár utáni hajsza váratlan fordulatot tartogat.
Kövesd végig sorsa minden fordulatát!

Elöljáróban: 

Évekkel ezelőtt olvastam a sorozat első részeit. A grisák világát a kezdetektől vonzónak találtam, de Starkova kisasszony és köztem meglehetősen feszült lett a viszony az előző kötet végére. Nem szokásom a pozitív hős halálát kívánni, neki viszont sikerült kihúznia a gyufát. Annyira elegem lett a szerencsétlenkedéséből, hogy nem bántam volna, ha az Éjúrral történő összecsapása során mindketten jobb létre szenderülnek. Egyedül Nyikolaj Lancov karaktere miatt döntöttem a történet folytatása mellett, de ha nem jön az Árnyék és csont filmsorozat, talán még most is a polcomon pihenne olvasatlanul. Örülök, hogy a feldolgozás átlendített a holtponton.

Véleményem:

Kétségkívül ez a sorozat legjobban sikerült része. Az első fejezetek után izgalmassá és szórakoztatóvá válik, kellemes meglepetést szerzett. Élénken élt még bennem a filmsorozat pozitív hatása, ettől függetlenül túl sok jóra nem számítottam az előző kötetek alapján. Lélekben felvérteztem magam Alina gyerekes és döntésképtelen viselkedésével szemben, de szerencsére nem volt szükség rá. 

A regény ott veszi fel a történet fonalát, ahol az előző befejeződik. Az Éjúrral történt összecsapás után a megtört napidézőt az Apparátus bújtatja a föld alatti katakombákban, elvágva őt ellenségeitől és barátaitól egyaránt. Az első fejezetek még reménytelennek tűnnek, de nem kell sokat várni a változásra. Miután egy merész tervnek köszönhetően sikerül elhagynia a Fehér-Katedrálist, Alina gyorsan magára talál. Megbecsüli a társai belé vetett  bizalmát, és teszi, amit a helyzet megkíván: megpróbálja felelősségteljesen vezetni megmaradt kis csapatát. Soha nem fog a kedvenc női karaktereim közé tartozni, de elégedetten nyugtáztam, hogy végre felnőtt.


Forrás: PhantomRin


Nyikolaj feltűnése ismét üdítően hatott, de már előtte is élveztem a történetet. Csak úgy röpködtek a poénok. Nem emlékszem rá, hogy a másik két rész ennyire humoros lett volna, ez inkább az általam nagyon szeretett spin-off duológiára, a Hat varjúra volt jellemző, illetve Nyikolaj karakteréhez kötöttem. A tréfásabb hangvételt ezért itt egyértelműen pozitív változásként könyvelem el.

Érzelmileg nagyon erős a befejező rész, óriási fordulatokat tartogat. Sajnos ezek egy részét, köztük a harmadik erősítő zseniális titkát fanartokból előzetesen sikerült lespoilereznem magamnak, így a cselekmény főbb mozzanataival tisztában voltam. Nagy meglepetés csak  Baghrával kapcsolatban ért. Drámai színezetet kapott a története, mélyen megindított a családja sorsa.

A keserédes végkifejlet nem ért teljesen váratlanul, talán ez is közrejátszott abban, hogy teljesen elégedett voltam a lezárással. Kicsit szomorú, de reményteljes, Alina és Mal sorsa pedig nem is alakulhatott volna jobban.

Összegzés: 

Szerencsére a befejező rész megmentette a trilógia becsületét, visszaadta a grisaverzumba vetett hitem. Az első fejezetek még kicsit gyengén indultak, de később izgalmassá vált a történet és bővelkedett drámai fordulatokban. A humora nagyon tetszett. Meglepődve tapasztaltam, hogy egész idő alatt képes volt lekötni: nem kalandozott el a figyelmem olvasás közben, nem álltam le bosszankodni, így gyorsan a végére értem. Kár lett volna kihagyni! Örülök, hogy a filmsorozat hatására adtam neki egy esélyt. 


Forrás: Twitter


Néhány kedvenc idézetem a regényből:

– Te csak egyetlen pillanatban élsz. Én ezerben."

– Azt gondolod, bármi változna, ha melletted lenne a nyomkeresőd? Vagy a Lancov kölyök?
– Igen – feleltem kerek perec.
– Mert akkor erős lennél?
– Mert jobb emberek nálad.
– Talán engem is jobb emberré tennél.
– És te meg engem talán szörnyeteggé."

– Tudod, Sztarkov, kezdem azt hinni, hogy szándékosan változtattad a hajad színét fehérre.
Lepöcköltem egy csillagfénypöttyöt a csuklómról, és néztem, ahogy kihuny.
– Igen, Zója, a halállal kokettálás fontos részét képezi a szépségápolásomnak."

– Mi van akkor, ha Nyikolaj emberei nincsenek Rijevosztyban?
– Úgy véled, hogy meg tudok találni egy óriási, mitikus madarat, de nem bukkanok rá egyetlen nagyszájú hercegre?"

– Olyan területre megyünk, ahol hemzsegni fognak a polgárőrök, az Éjúr opricsnyikjairól nem is szólva. Könnyen felismerhetnek – nézett Zsenyára. – Ahogy Tolját is, ami azt illeti.
Tamar ajka megrándult.
– Te szeretnél az lenni, aki megmondja neki, hogy nem jöhet?
Mal végiggondolta.
– Talán álcázhatjuk egy nagyon nagy fának."

(…) – Mellesleg az a hír járja, hogy Orecev elég jó nyomkereső. Ha megtalálja a tűzmadarat, lehet, hogy marad esélyünk.
– És ha nem?
Nyikolaj erre vállat vont.
– Felöltjük a legszebb ruhánkat, és hősökként halunk meg."

– Pff – mondta Baghra. – Egy táncoló majomnak is tapsolnának.
– Az a majomtól függ – szólalt meg Nyikolaj a terasz szélén. – És a tánctól."

És ahogy ott feküdtem, rájöttem, hogy nem félek. Annyi mindenen mentem keresztül, hogy nem maradt bennem félelem – szomorúság, hála, remény talán igen, de a félelmet felzabálta a fájdalom és a sok megpróbáltatás."

– A szenvedés olyan olcsó, akár az agyag és kétszer olyan mindennapos. Az számít, hogy mit hoz ki belőle az ember."

Ostobaság volt. Veszélyes. De Ana Kuya mindig azt mondogatta nekem, hogy a remény olyan trükkös dolog, akár a víz. Valahogy mindig utat talál befelé."

„– Na razrusája. Éja razrusoszty. – Èn nem vagyok tönkretett. Én teszek tönkre másokat.”

A regény kedvezménnyel megrendelhető a kiadó webáruházában kartonált, kemény táblás és e-könyv formátumban is.