On Sai regényeit olvasni élvezet. Az ember kezébe veszi a könyvet,
és már az első lapokon beszippantja a történet. Legalábbis velem mindig ez
történik. Nagyszerű mesélő, élő és varázslatos, amit ír.
A Vágymágusok sorozat középkori világra épülő fantasy, ami
már önmagában érdekes alapul szolgál. Központi szereplője Rianna grófkisasszony, aki ikertestvérével és
kissé kelekótya édesapjukkal a királyság egyik félreeső zugában él. Rianna és Roan egyaránt örökölték a mágikus képességet, de ezt szigorúan titokban kell
tartaniuk, mert ebben a világban a nőknek tilos varázsolniuk. Nem volt ez
mindig így, de a női mágusok (szipolyok) lázadásának leverése után kíméletlen hajtóvadászat folyt ellenük. Évtizedek óta csak férfiak részesülhetnek mágikus képzésben, ami
a férfi-női mágia egyensúlyának felborulásához vezet. Mindez kezd negatív
hatással lenni az emberek környezetére, a természet érzékenyen és egyre
negatívabban reagál a változásra, pl. kevesebbet süt a nap, de háttérben meghúzódó
ok még sokak számára nem nyilvánvaló.
Saját kis világukban, a zűrös királyi
udvartól távol az ikrek előszeretettel bújnak egymás ruháiba, megtréfálva ezzel
környezetüket, csakhogy az egyik ilyen alkalom rettentően balul sül el. Rianna családjával együtt életveszélyes helyzetbe sodródik, amikor Roannal összetévesztve
Ras parancsnok magával viszi egy kényszersorozás alkalmával. Ras a
száműzetésből hazatérő Kartal herceg számára gyűjt máguskatonákat.
Hihetetlenül izgalmas kaland veszi kezdetét, amikor a
fiúruhába bújt Rianna próbál elvegyülni és beilleszkedni a mágustanoncok közé.
A fiúknak először egy vizsga keretében bizonyítaniuk kell mágikus képességüket,
azután pedig képzésben részesülnek. Rianna szerencsére talpraesett, éles esze
sok veszélyes helyzetből kimenti, de még álöltözetben is nyilvánvalóan elüt a
többiektől, ezért melegnek, vagyis „szőlőcskének” nézik. Nagyon tetszett, hogy
On Sai erre – a népdalokból ihletet merítve –, külön kifejezést talált ki, az
adott korhoz illő formába öltöztette. Több ilyen ötletes, mögöttes tartalmat
hordozó kifejezés is megjelenik még, pl. a gyümölcsoltás és a szipoly.
Ebből a különös szituációból rengeteg vicces és zavarba ejtő
jelenet adódik, hiszen Rianna női mágiája öntudatlanul is csalogatja a
férfiakat. A helyzetét tovább bonyolítja, hogy a képzés ideje alatt, amíg a
herceg érkezésére várnak, titokzatos támadások érik a csapatot. Így nemcsak a
lebukást kell elkerülnie, hanem egy veszélyes merénylővel is szembe kell
néznie. Szerencsére ebben számíthat társai segítségére.
Bár végig Rianna nézőpontjából követjük az eseményeket,
fontos szerephez jutnak mellette a fiúk is.
Ott van például a szelíd Zaher, aki tudós édesapjára
emlékezteti Riannát, és ezért a kezdetektől bizalommal, baráti érzelmekkel
viseltetik iránta.
Mort, a lehengerlő szépfiú, aki kinézetével leginkább
csalogatja a tekintetét.
Azután a csavargó és kiszámíthatatlan Lidérc, aki egyszerre
vonzza és figyelmezteti veszélyre az érzékeit.
És ne felejtsük el a tekintélyt parancsoló Rast, aki néha
szigorú, máskor viszont gondoskodó katonai vezető, az ő férfias kisugárzása sem
hagyja érzéketlenül főhősünket.
„A hangja kútmély volt, és olyan
gyönyörűen zengett, hogy arra gondoltam, szerelmes vagyok. Már csak egybe
kellene gyúrni Zaher eszét, Ras férfiasságát, a gyógyító eleganciáját és Lidérc
hangját. És persze az illető ne legyen mágus, nehogy lebukjak. Ennyi, nincsenek
nagy igényeim.”
Véleményem
Nálam egy történet leginkább azon áll vagy bukik, hogy
mennyire vagyok képes megszeretni a főszereplőt. Rianna átment a vizsgán.
Szeretetreméltó és emberi, élvezettel tartottam vele. Normális kamasz lányként
viselkedik, könnyű volt átérezni a helyzetét. Ki ne jönne zavarba, és
támadnának különös gondolatai, ha hirtelen egy csomó erőtől duzzadó, helyes
pasi közt találná magát? Rendkívül szórakoztató volt az izzás közte és a srácok
között. De szerettem a gyors észjárását, találékonyságát is. Az meg külön
tetszett, hogy nem ment át terminátorba, előfordult, hogy összeroppant a
helyzet súlya alatt. Nem önszántából került szorult helyzetbe, ahol
folyamatosan életveszéllyel kellett szembenéznie. Én is hasonlóképp éreztem
volna, megértettem a kiborulását, de minden lányos megnyilvánulása mellett volt benne kellő spiritusz. Alapvetően nagyon ügyesen boldogult.
„– Valaki adjon teát ennek a gyereknek! – mondta rekedt
hangon Amron kapitány. – Nekem meg pálinkát! Sokat.”
A mágiarendszer bemutatása érdekes, de még nem zárult le,
érezni lehet, hogy a következő kötetben folytatódni fog a kifejtése, vannak még
válaszra váró kérdések ezen a területen. Pl.: Kik pontosan a vágymágusok és mi
a feladatuk? Akadnak fehér foltok politikai szintéren is. Egyelőre annyit
tudni, hogy a király és a nemesek jelentős része képes mágiát használni,
ellentét feszül a királyi család tagjai közt, és az országra irányul egy külső
fenyegetés, ezért fontos valamennyi mágikus képességgel rendelkező férfit
kiképezni.
Az már biztosnak látszik, hogy a férfi és női mágusoknak
eltérő erősségeik vannak, más elemeket képesek könnyűszerrel irányítani. Rianna
eddig érzékeny, empatikus szereplőként mutatkozott be, aki kedvességgel és
szeretettel fordul a világ felé, de az is felvillant, hogy a női mágia nem
veszélytelen. Maga a szipoly szó is utal rá, hogy a varázslónők képesek
elszívni az életerőt, ez az oka az őket körbevevő rettegésnek és közutálatnak.
„Gondolkozz,
suttogta apám.
Nem vagy szörnyeteg,
lehelte anyám.
Ne csináld már,
nyűglődött Roan.
Megtorpantam. Ha már az egész
család a fejembe suttog, mint kínos lelkiismeret, akkor valami nincs rendben.
Valami nagyon nincs rendben.”
Megosztó az olvasók körében, de nekem kifejezetten tetszett
a mágia és a szexualitás finom összekapcsolása. Úgy képzelem, hogy a mágia
valami nagyon ősi, mély dolog, teremtő erő mindenkiben. Természetes az
összefonódása a vággyal, nemtől függetlenül. A sorozat címe előrevetíti, hogy a
vágy mozgatórugója lesz a történetnek. Végigível rajta, és zseniális a
megfogalmazása. Kifinomult és egyedi, pajkosan erotikus. Igazán vérpezsdítőre sikerült néhány
jelenet, holott konkrétan szex nem is történik. Szerintem a 16-os korhatár
teljesen helyénvaló.
Engem megragadott az is, hogy a természet ennyire szoros kölcsönhatásban
van az emberekkel, és érző lényként viselkedik. Tetszett, hogy érzékenyen
reagált a mágia használatára nemcsak úgy általánosságban a négy őselem, hanem
akár egy kőfal, vagy faragott ajtó is. Rianna pedig ösztönösen figyelmes volt a
környezetével szemben, ami a többiek számára újdonságként hatott.
„…amikor reggelente álmosan
felnézel a tornyokra vagy megcirógatod a falat, az ember azt kívánja, bárcsak ő
lenne a kezed alatt.”
On Sai regényeiben jellemző a nyíltság és a természetesség,
és megjelenik bennük valami mély bölcsesség. Mindig találok egy-egy olyan
gondolatot, ami nagymamám hangját és mondásait idézi fel bennem. Szeretem
ezeket a régi igazságokat, amelyek ma is iránymutatóul szolgálnak számomra.
„Az igaz ember nem szavakkal köszöni meg a jót, amit
kapott, hanem tettekkel. Anyám ezt tanította, és én hittem ebben, bármit
mondanak mások.”
Személyes élményem még a regény születésével kapcsolatban,
hogy On Sai a környékünkön, a Taródi-várban is gyűjtött hozzá anyagot, ahol egy
kicsit az idegenvezetője lehettem. Jókedvűen gondolok vissza erre a
kirándulásra. Büszkén mondhatom, hogy jelen voltam, amikor az illóolajok ötlete
bekerült a regény kellékei közé, a gyógyteák mellé.
Néhány szó a
körtékről
Készüljetek fel, mert a regény át fogja rendezni a körtékhez
fűződő viszonyotokat! Úgy tűnik, hogy ez egy tipikus mellékhatása On Sai YA regényeinek.
Az Apa, randizhatok egy lovaggal? c. könyv olvasása után sokáig képtelen voltam egyszerű csonthéjas
termésként tekinteni a dióra. Nem véletlen, hogy a blog nevébe is bekerült, a Galaktikus
Fanklub vezetőjeként próbáltam olyan nevet keresni, ami valamiképpen
kapcsolódik az írásaihoz. Most a
körtével vagyok ugyanígy, valahányszor meglátom, mindig mosolygásra késztet. Ehhez
a gyümölcshöz fűződik ugyanis a regény egyik legütősebb, abszolút „hűha”
jelenete. A körte motívuma központi helyet kapott a László Maya által tervezett
gyönyörű borítón is, a jing-jang szimbólum alkotóeleme.
Az első kötet egy nagy csattanóval zárul, tűkön ülve várom a
folytatást! Remélem, hogy az is ilyen érdekfeszítő és vággyal telített lesz!
Hihetetlenül büszke
és hálás vagyok azért, hogy a Galaktikus Fanklub tagjaként az elsők közt
olvashattam, és a regény borítójára rákerülhettek az ajánló szavaim.
Értékelés: 5/5 csillag. Az egyik legkedvesebb olvasmányom volt 2019-ben.
Kedvenc szereplők:
Rianna és Lidérc.
Lidérc szemszögéből szívesen olvasnék néhány fejezetet. A
lovagos regény váltott szemszöge hiányzott egy kicsit. Nagyon kedveltem még
Rast, és a háttérben meghúzódó két erős női karaktert, Kimcse nénét és Fola
kulcsárasszonyt.
Szívből ajánlom
mindenkinek, aki egy letehetetlen, humoros és szenvedéllyel átitatott fantasy
regényre vágyik! Szívdobogtató élményben lesz része.
Köszönöm On Sainak az ajándékkönyvet és a Vágymágusok 2. exkluzív részletét!
***
Exkluzív részlet! A második kötet
címe és első mondatai
On Sai: A
két herceg – Vágymágusok 2.
A Tanoncok Tornyában a hercegi
szobában feküdtem, és kényelmesen bevackoltam magam a takaró alá. Az éjszaka
puhasága körbeölelt, és én még mindig éreztem a hajamon a körték finom, édes
illatát.
Lidérc és a körteaszalás… A
szívem lángolt, akárhányszor eszembe jutott, és félálomban is fel-felszökött a
mágiám. Soha életemben nem fogom bevallani senkinek, mi történt tegnap délután…
Azt hittem, majd egész
éjjel zavartan hánykolódom az ágyban, és a takaró sarkát rágom kínomban. Ám úgy
aludtam, mint a tej, és most magamtól ébredtem.
Kellemes meleg
uralkodott a szobában, a kandalló szája a torony aljában lévő hatalmas terembe
nyílt, de a hátsó fele a mi helyiségünket fűtötte, és a cselédek már
megrakhatták újra a tüzet, ami lelohadt az éjjel. Idebent sötét volt, de az
ablaktáblák csíkjai között beszivárgott a reggeli derengés. Kintről lányok
nevetése és vödörkoppanások hallatszottak, bizonyára már a kenyérsütéshez
hordták a vizet. A Tanoncok Tornya még csöndes volt, a fiúk nem dübörögtek le a
lépcsőn, és nem hangoskodtak odakint a közösségi helyiségben. Valószínűleg most
fordultak a másik oldalukra.
Már épp
visszaszunnyadtam volna, amikor huzatot éreztem az arcomon.
Kinyílt volna az ajtó?
A csend valahogy
megváltozott, már nem puha, szőrös bundaként ölelt körül, hanem árnyalatnyi
feszültség költözött bele, mint amikor a lant húrját túlhúzom.
Valaki figyelt.
Ijedten visszafojtottam a levegőt, és összekuporodtam.
Aztán észbe kaptam. Bolond vagyok? Az embert nem menti a takaró…
Többször meg akartak ölni.
De a mágiára, én egy gonosz szipoly vagyok! Féljen ő! Le kell csúszni az
ágyról, és elsőnek támadni…
Óvatosan kidugtam a bokámat, ám az egy másik testhez ért. Valaki állt az
ágy mellett!
Nyikkanni sem tudtam, olyan gyorsan támadt, rám feküdt, és befogta a
számat. Megragadtam a fejét, és épp le akartam szívni az erejét, kivenni belőle
minden csepp életet, hogy élhessek, ám megéreztem az illatát.
Kamilla illata volt. A kezem alatt pedig puha, hosszú hajszálak…
– Cssss… csak én vagyok – suttogta Lidérc. Elvette a kezét a számról, és
lemászott rólam. – Menj arrébb!
– Megőrültél?! – nyögtem. – Majdnem megöltelek.
Lidérc halkan, hitetlenül felnevetett, és leheveredett mellém az ágyra:
– De jó meleg van itt! Odafent a padláson rohadt huzatos a torony. Halkabb
légy, felkelted Zahert!
– Kimásznál az ágyamból?! – sziszegtem.
– Nem. Beszélnünk kell a tegnapról.
A mágiám azonnal illetlenül felszökött. Nem elég, hogy tegnap különleges és
illetlen dolgot éltünk meg együtt, de Lidérc most is minősíthetetlenül közel
volt. Hiába burkolóztam szorosan a takaróba, a sötétben éreztem, ahogy a combja
nekem nyomódik.
– Hé, arra nem buzog fel a
mágiád, hogy valaki megtámad, de arra igen, hogy beszélgetni akarok? – ugratott
vidáman. – Roan, így hamar hulla leszel!