Anita Boza: Sötét vágyak fogságában

 Anita Boza : Sötét vágyak fogságában

Fülszöveg:

Sötét vudu és még sötétebb szenvedély.

Lisa Beale Haitira utazik a Természetvédelmi Világszövetség megbízásából,
hogy megakadályozza egy természetkárosító kikötő építését.
Ráadásul haldokló barátja utolsó kívánsága is a vállát nyomja:
meg kell találnia a férfi Haitin eltűnt kislányát, Casey-t.
Kevin Hop leszerelt amerikai katona, akinek bárja van a Karib-tenger partján,
és aki bármit feláldozna azért, hogy sikerre vigye a vállalkozását.
Ám egy hazugság miatt csaknem mindenét elveszíti.
Találkozásuk nem sok jóval kecsegtet: Lisa épp azt hivatott megakadályozni,
amit Kevin támogat. Kettejük sorsa mégis összefonódik egy olyan világban,
ahol a tenger kéken csillámló hullámai elmossák a könnyeket.

Haiti csillagpettyes éjszakái alatt fellángol a szerelem, ám a körülmények
cseppet sem ideálisak egy kibontakozó kapcsolathoz: vuduvarázslatok,
átkok, kizsigerelt hullák kísérik Lisa és Kevin nyomozását.
Van-e remény számukra ott, ahol a Sors kerekét az érdek forgatja,
és ahol az ellenséged ellensége nem mindig a barátod?
Kitarthat-e a szerelem akkor is, ha kettejük közül az egyiküknek
biztosan fel kell adnia az álmait?

Izgalmas nyomozás és szenvedélyes románc a vérpezsdítő Haitin,
a vudu őshazájában. Sötét, perzselő, zsigerig ható történet.

Vesd bele magad!

„Izgalmas történet, remek karakterekkel és párbeszédekkel.

Sötét, fordulatos és szexi.” – Nemes István, író

„Erős történet, a bőröd alá férkőzik.” – Kovács Réka

Felnőtt olvasóinknak ajánljuk!

 ***

A történetről:

Lisa Beale Haitire utazik, hogy a Természetvédelmi Világszövetség megbízásából

megakadályozza a Kecske-szigetre tervezett természetkárosító kikötő építését.

Az országhoz rossz emlékek fűzik. Egy helyi születésű férfi kis híján végzet vele régebben, és Haitin tűnt el egy éve a legjobb barátja kislánya, a 9 éves Casey. Lisa feltett szándéka, hogy tesz még egy kísérletet a kislány megtalálására, akinek az apukája rákban haldoklik. Ehhez az egykori amerikai katona, Kevin Hop segítségét kéri, aki a parton egy kis bárt üzemeltet. Gyorsan világossá válik, hogy természetvédelmi kérdésekben nem pendülnek egy húron, ám Lisa nem válogathat az eszközökben, mert a feladat szempontjából Kevin tűnik a legalkalmasabb jelöltnek. Lisát az első pillanattól kezdve merényletek érik, ahogy a félszigetre teszi a lábát, és kettejük nyomozása közben egymás után történnek hátborzongató esetek. Úgy tűnik, hogy egykori támadója vudu átka elől nem tud menekülni, és sokáig képtelen eldönteni, hogy megbízhat-e társában, akihez annak ellenére vonzódik, hogy különböző elveket vallanak.

Véleményem:

A Sötét vágyak fogságában Anita Boza legizgalmasabb és legmegrendítőbb regénye. Nem szoktam ezzel a jelzővel dobálózni, de tökéletesen illik rá, hogy kész érzelmi hullámvasút. Már az első lapoknál be kell kapcsolni az érzelmi biztonsági övet, mert nagyon erősen indul. Aki ült már végstádiumú rákos beteg ágya mellett, az el tudja képzelni a szituációt. Ám az érzelmi készültségre folyamatosan szükség van, mert nincs a regénynek egyetlen olyan fejezete sem, ami ne lenne valamilyen szempontból felkavaró.

Tulajdonképpen az első fejezetek el is bizonytalanítottak, főleg a meglehetősen trágár szöveg miatt, de szerencsére a stílus később szelídült.

A regény végig sodró lendületű, egy percig sem lehet unatkozni közben. Minden fejezet újabb és újabb meglepetést tartogat, és az egész miliő izgalmas. Haiti egzotikus, színpompás és vudu varázslatokkal átitatott világa gyorsan magába szippantja az olvasót. Néha kicsit meg is borzongtam, amikor a vudu valláshoz kapcsolódó titokzatos és félelmetes dolgok kerültek előtérbe, és bizony előfordult, hogy erős gyomorra volt szükségem.

A feszültséggel teli és helyenként komor hangulatot viszont ügyesen oldja a romantikus szál. Igazán élveztem a főszereplők közti sziporkázó szócsatákat. Lisa alapvetően vagány nő, de múltbéli traumái miatt tele van lelki fájdalommal és bizalmatlansággal. Ezzel szemben Kevin vidám, szemtelen pasi, aki előszeretettel cukkolja őt. Oda-vissza röpködnek köztük a csipkelődő-pajkos megjegyzések, ami igazán szórakoztató.

Viszont azt is őszintén bevallom, hogy Lisa viselkedése egy idő után kiverte nálam a biztosítékot. Alapvetően naiv, jóindulatú ember vagyok, és az ártatlanság vélelmét vallom. Nehezen viseltem, hogy Lisa előszeretettel hisz a félelmeiből születő abszurd feltételezéseknek, és lehetőséget sem ad Kevinnek, hogy magyarázattal álljon elő, noha az egyből más megvilágításba helyezné a dolgokat. Eleinte, amikor két ember még alig ismeri egymást, érthető a bizalmatlanság, de Lisa később sem változik, a saját pozitív tapasztalatai ellenére is képes egyik pillanatról a másikra szörnyű aljasságot feltételezni a férfiról. Az tuti, hogy Kevin helyében a sokadik alkalommal megbocsátás helyett már melegebb éghajlatra küldtem volna.

Ugyanakkor nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy Lisa egész végig zaklatott lelkiállapotban nyomoz. Már eleve traumatikus emlékekkel érkezik, és Haitin lépten-nyomon szörnyűségekbe botlik. Nincs egy nyugodt napja sem, mégis próbálja összeszedni magát, és igyekszik kontrollálni az érzéseit. Nem nagyon sikerül neki, de könnyen elképzelhető, hogy egy ilyen helyzetben én sem tudnék racionálisan gondolkodni.

A szerelmi szál viszonylag lassan bontakozik ki. A főszereplők évődése vicces és szexi, de az egymás iránti érzéseiket nem érzetem igazán mélynek. Ez abból a szempontból szerencsés, hogy így könnyebben megbékéltem Lisa bosszantó viselkedésével. Ha azt állítja magáról, hogy őrülten szerelmes, az cseppet sem lett volna hihető. Viszont az utolsó fejezeteket lélekemelőnek találtam, a regény végére szépen beért a kapcsolatuk. Elmorzsoltam pár könnycseppet, mégis határozottan úgy éreztem, hogy minden a helyére került.

A regény sok szempontból megrendítő. Az írónő egyáltalán nem Haiti ragyogó tengerpartjára fókuszál. A gyönyörű Karib-tengeri turistaparadicsom bemutatása eltörpül a helyi lakosok elképesztő nyomorának és kiszolgáltatottságának ábrázolása mellett. Az írónő érzékletesen szemlélteti a félszigeten virágzó korrupciót, és a környezetvédelem kontra építkezés témakörét is jól körbejárja. Amikor a kezembe vettem a könyvet, arra készültem, hogy ismét egy könnyed romantikus krimit olvasok majd, ami varázslatos helyszínen játszódik, és a környezetvédelem témája köré épül fel. Ám ennél sokkal komplexebb és drámaibb történetet kaptam. Elsősorban nem is a környezetvédelem, sokkal inkább a gyeremekkereskedelem és prostitúció kerül a középpontba, és ebből adódóan sokszor szívszorítóan szomorú.

Úgy gondolom, hogy a cím rendkívül kifejező és az Ernszt Viktória által tervezett borító egyszerűen zseniális. Fokozza a hangulatot, hogy a regény fejezetinek elején visszaköszön koponya és a gomolygó gyertyafüst mintája. Ez a történet sötéten kavarog és erősen hat az olvasó érzelmeire. Biztos vagyok benne, hogy sokáig nem fogom elfelejteni.

Összegzés:

A Sötét vágyak fogságában drámaiságával kiemelkedik Anita Boza eddigi regényei közül. Határozottan a legizgalmasabb, legkomplexebb műve. Bár romantikus krimi, Haiti legkegyetlenebb arcával ismerteti meg az olvasót. A szerelmi szálat leszámítva nem könnyű olvasmány.

A végkicsengése azonban reményteli, szerintem szép üzenetet hordoz. Örülök, hogy adtam neki egy esélyt, határozottan megérte elolvasni!

Köszönöm az írónőnek és a Könyvmolyképző Kiadónak a recenziós példányt! A regény kedvezménnyel megvásárolható a KMK webáruházában.

***

Idézetek a regényből:

#1

„De ha a férjed lelép egy nálad tíz évvel fiatalabb nővel, míg te a kórházban lábadozol egy életveszélyes sebesülés után, aztán megpróbál kiforgatni a közös házatokból, az képes páncélt növeszteni rád.”

#2

„Csak azért csinálom, mert rá akarok jönni, mit esznek rajta a helyi nők.

Oké, kisportolt, a póló alatt kirajzolódnak az izmai, és ami a karján duzzad, azt se a szél fújta oda, az tuti. Tény, hogy olyan barna, mint az olvadt csoki, az embernek kedve támadna megnyalogatni a bőrét, hogy édes-e. Az is igaz, hogy az arca szabályos, a szája vastag, az orra keskeny, a szempilláját meg bármelyik nő megirigyelhetné, és sokat nyom a latban, hogy az esetek nagy részében vigyorog. Ápolt, az sem egy utolsó szempont. És marha jó az illata. Eddig nem kerültem hozzá olyan közel, hogy érezzem, illetve de, csak a Kecske-szigeten megtöltötte az orromat a rothadás bűze, az étteremben meg a kajaszag, de most rá kell jönnöm, hogy Kevin illata meglehetősen… felkavaró. Napillata van. Olyan, mintha összegyúrták volna a vidámságot, a fényt és a… szexualitást. Nagyot nyelek, amikor ráeszmélek, hogy igen, Kevin… kívánatos.”

#3

„Innen nem látom pontosan, miket kutyul össze, de a mixet végül magas, karcsú pohárba önti, jégkockákat dob bele, majd elindul vele felém. Inkább inas, mint izmos, és vérlázító magabiztosság árad belőle. Visszatemetkezem az étlapba.

– Parancsolj! – teszi elém az italt.

– Alkoholmentes?

– Ejha, te aztán veszélyesen élsz! – jegyzi meg gunyorosan. – Nem, nem az.

– Autóval jöttem.

– Melyikkel? Azzal a rommá törttel? – int a fejével a Subaru felé.

– Aha.

– Figyelj, ha így vezetsz… teljesen mindegy, hogy iszol-e most egy pohárral vagy nem.”

#4

„Felpillantok. A tarka kendős nő velem szemben, a tűz másik oldalára telepedett, és elgondolkodva engem néz. Döbbenten hőkölök hátra, amikor meglátom a szemét. Bármibe le merném fogadni, hogy vak, mégis úgy szegezi rám a pillantását, mintha látna.”

#5

„– Idegenvezetést szoktál vállalni? Ez a szöveg elég tankönyvszagú.

– Jó pénzért. A turista csajok bírják a képemet.

– Fura ízlésük van.”

#6

„– Előbb feküdnék le egy bálnavadásszal, mint veled – bökök a mellkasára.

Halkan felnevet.

– Te nagyon szeretsz lódítani, Lisa – ingatja a fejét, miközben két kézzel megtámaszkodik mellettem.

Nem marad terem, és nem marad levegőm. Azt az illatot szívom be, ami Kevinből árad, megtelik vele az orrom. Napfény és szex. A tekintete fogva tart, érzem a testéből áradó hőt. Akadozik a szívverésem, és a gyomrom a hasamba süllyed.”

#7

„Úgy érzem, arccal lefelé lebegek egy nagy tartályban, amiben víz helyett tömény fájdalom és kín hullámzik.”

#8

„– Sírj csak! – fordul felém vigasztalón Trinika. – A könnyeiden keresztül jobban látszik a szíved.

Észre sem vettem eddig, hogy könnyezem, de most mintha átszakadna bennem a fájdalom gátja. A szám elé kapom a kezem, csukladozva zokogni kezdek. Fáj lélegezni, és fáj létezni. A levegő mintha nem jutna be a tüdőmbe.”

#9

„Irigység és kapzsiság, a két legveszedelmesebb bűn. Emberek pusztulnak el, és civilizációk semmisülnek meg miattuk. És mégse tanulunk a hibáinkból, elkövetjük őket újra és újra.”

Képek forrása: saját fotó és Pinterest

Anita Boza: Az éjszaka érintése

 Anita Boza: Az éjszaka érintése

Fülszöveg:

Seattle sötét éjszakáinál csak Makarov emlékei sötétebbek.

Grace Harris magánnyomozó vagány, talpraesett nő.
Nem ijed meg a saját árnyékától, aktívan bokszol, eltűnt személyeket
kutat fel, és az apjával dolgozik, aki szereti még mindig kislányként kezelni.
Ráadásul Grace-nek van egy különleges képessége,
amit mindenki elől titkol: látja az emberek emlékeit.

Borisz „Makarov” Grigorenko egykori maffiatag, most orosz–amerikai
üzletember, Seattle leghíresebb sztriptízbárjának, a Fáraónak a tulajdonosa.
A múltja elhomályosítja a jelenét, a szíve kemény, mint a beton.

Amikor a Fáraóból eltűnik egy táncoslány, Makarov lesz az első számú
gyanúsított, ezért megbízza a Harris magánnyomozó irodát,
hogy oldják meg a rejtélyt. Grace meg akarja találni az eltűnt lányt,
ám megbízója titkai is legalább ennyire izgatják.

Aztán az eltűnési ügyből gyilkossági lesz, a megbízó iránt érzett kezdeti
ellenszenvből pedig szép lassan vonzalom. Ahogy repedezik Makarov
védőpáncélja, és felizzik köztük a szenvedély, Grace azon kapja magát,
hogy egy kilátástalan kapcsolatba bonyolódott.
Makarov pedig rádöbben: a szívének nem parancsolhat.

„Egy érzelmekkel teli, misztikus történet, ami borzongat és a lelked mélyéig
felkavar. Minél előrébb jársz az olvasással, annál mohóbban akarod
a hátralévő oldalakat.” – konyvszenvedely.blog.hu

Egy szerelem, ami utat tör magának a múlt ködén át,
hogy megváltoztassa a jelent.

Vesd bele magad!

Szereted az érzéki, de tartalmas könyveket?
Vidd haza nyugodtan, tetszeni fog!

Felnőtt olvasóinknak ajánljuk!

A történetről:

Az éjszaka érintése önálló kötet, de a helyszín és a szereplők révén laza kapcsolatban áll az írónő előző krimijével, Az éjszaka színei című regénnyel. Mindkettő Seattle izgalmas éjszakai világába kalauzolja el az olvasót, és mindkét regény női főhőse különleges képességgel rendelkezik. Míg az első kötetben a sztriptíztáncos Veronica látja az emberek auráját, ebben a regényben a magánynyomozó Grace képes érintés útján belelátni mások emlékeibe. Összeköti a két regényt az előkelő sztriptízbár, a Fáraó és a tulajdonosa, Borisz Makarov, aki Az éjszaka színeiben még csak mellékszereplőként jelenik meg, most viszont főszereplővé lép elő. Mindezt annak köszönheti, hogy az olvasók rendkívül szimpatikusnak találták a karakterét, és az írónő több visszajelzést is kapott arra nézve, hogy szívesen tudnának meg többet róla. Ennek ez a regény maradéktalanul eleget tesz, és engem mélyen megérintett Makarov múltja.

Az éjszaka érintése azzal veszi kezdetét, hogy a Fáraó egyik táncoslánya, Miyako eltűnik, és hátrahagy egy levelet, mely szerint a főnökével, Makarovval kezd új életet. Amikor ezt a lány féltékeny barátja számon kéri Makarovon, a férfi azonnal felbérel egy magánnyomozót, hogy lehetőleg még a rendőrségi nyomozás megkezdése előtt kerítsék elő Miyakót. Nem akar ugyanis a bárjában újabb hivatalos nyomozást, és mint kiderül, nyomós okkal kerüli a helyzetet.

Az ügyet Grace, a talpraesett magánnyomozó vállalja, aki általában az apjával kettesben dolgozik, ám a legutóbbi akciójuk során Johnt baleset érte, ezért a lány egyedül kezd kutatni Miyako után. A megbízás elfogadása nem várt bonyodalommal jár, ugyanis Makarov összetéveszti őt egy éjszakai pillangóval. A kezdeti sokk és nézeteltérés után mégis szárba szökken köztük a vágy, és ahogy jobban megismerik egymást, a szívük is elkezd nyílni a másik felé. Azonban az eltűnési ügy súlyosbodik, és Makarovra gyilkosság gyanúja vetül, ami próbára teszi a köztük kialakuló bizalmi kapcsolatot.

Véleményem:

Az éjszaka érintése egy újabb gyöngyszem a romantikus krimik sorában! Izgalmas, rejtélyes és mélyen megindító történet. Ez utóbbi tekintetben felveszi a versenyt Colleen Hoover Csúf szerelem című regényével.

Bevallom, nekem nem Makarov volt a kedvenc mellékszereplőm az előző kötetből, hanem Jack társa, Scott nyomozó, akinek nagyon bírom a humorát. Viszont a zárkózott bártulajdonos is szerzett néhány jó pontot azzal, hogy nem használta ki a nála dolgozó lányokat, és aranyosan törte az angolt. Ezt a két jó tulajdonságát szerencsére itt is megtartotta, de ettől még, akárcsak a kötet női főszereplője, Grace,  eleinte én is komoly fenntartásokkal álltam hozzá. Lássuk be, sem az orosz maffiához fűződő múlt, sem a sztriptízbár üzemeltetése nem túl jó ajánlólevél, ám a fejezetről fejezetre kibomló háttértörténetnek sikerült fordítania a megítélésén. Egészen más megvilágításba helyezte a karakterét, óriási érzelmi pluszt adott hozzá. Ahogy Grace a bizalmába fogadta és a szívébe zárta, úgy én is egyre jobban megkedveltem az ex-maffiózót. Szépen épült föl a köztük kialakuló kapcsolat, a szerelmi szál fokozatosan lett egyre mélyebb és érzékibb. Akarva-akaratlanul is azért drukkoltam, hogy képesek legyenek leküzdeni a közéjük álló akadályokat, és végül megtalálják a boldogságot egymás mellett.

Örültem, hogy ebben a regényben a bizalmat aláásó, rosszindulatú kísértés a női és a férfi főszereplőt egyaránt érintette. Érdekesnek találtam a kimenetelét.

Anita Boza stílusa nagyon eleven, könnyen magával ragadja az olvasót. A karakterei szinte életre kelnek. Amíg Az éjszaka színeinek olvasása közben együtt gyönyörködtem Veronicával az eső látványában, most Grace szemein keresztül azonnal láttam magam előtt az Union-tó csillogó vizét. Azt is szeretem, ahogy az írónő becsempészi a regényeibe szívügyét, az állatok védelmét. Itt sem maradt ez el.

Erről a regényről nem a humor ugrik be elsőnek, de Grace apukája többször megmosolyogtatott, és szélesen vigyorogtam, amikor felfedeztem, hogy az írónő ezúttal még a kedvenc színésze nevét is elrejtette a történetben. A tettes kilétére viszont jóval nehezebben jöttem rá. A nyomozás sok izgalmas fordulatot tartogatott, sokáig nem sejtettem, hogy ki lehet az elkövető. Az indíték szíven ütött, döbbenetesen szomorúnak találtam. Sajnos nem tartom kizártnak, hogy a valóságban is előfordulnak ilyen szívszorító bűntények.

A borítót Szentirmai Anna tervezte. Szerintem jól megragadta a regény hangulatát, hiszen a történet Seattle szenvedélytől fűtött és esős világába hívja az olvasót.

Összegzés:

Az éjszaka érintése nagyszerű romantikus-erotikus krimi, csipetnyi misztikummal és humorral fűszerezve. Bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a rejtélyes és szenvedélyes szerelmi történeteket! Makarov múltja viszont igazán megrázó, nem árt egy zsepit bekészíteni a háttérsztorihoz.

Idézetek a regényből:

#1

„Nem emlékszem már, mit vártam, amikor úgy döntöttem, hogy Seattle-ben kezdek új életet. De semmiképp nem azt, hogy ugyanolyan kilátástalannak és sivárnak érzek majd minden egyes napot, mint Oroszországban. Ott a lelkemre telepedett a gyász és az önutálat, itt pedig dagonyáztam a fásultság és az unalom mocsarában.”

#2

„Felnevetett. Mély hangja karcolta a csendet, úgy éreztem, a testem életre kel tőle. Töltött magának egy whiskyt, a jégkockák egy része a pohár mellé hullott. Izmos karját és hosszú ujjait néztem, ahogy beledobálta őket az öblös pohárba, aztán megint a hasára tévedt a tekintetem. Lenyűgöző látvány volt. Egy kocka, kettő, három… Hirtelen felém fordult, és észrevette, hogy nézem. Lustán végigpillantott rajtam, határozottan zavarba jöttem a nézésétől.”

#3

„Tisztában voltam azzal, hogy minden szempontból a lehető legrosszabb ötlet felkeresni Grace Harrist.

Szőke.

Emlékeztet Aleszjára.

Okosnak tűnik.

És megcsókoltam.

A csók emlékétől egycsapásra visszaköltözött belém a szorongás. El kellene felejtenem, és megbízni Igort, hogy keressen egy másik magánnyomozót. Férfit. Aztán felidéztem Grace Harris haragvó arcát, puha ajkának érintését, és megint megmozdult bennem valami.”

#5

„Az évek alatt egész jól megtanultam együtt élni az önváddal. Legalábbis azt hittem. Ha nem gondolsz rá, nem fáj. De a lelkiismeret-furdalás időről-időre bekopogtatott, a legváratlanabb helyzetekben. Egy mozdulat, egy mondat, egy régi emlék – bármi elég volt, hogy eszembe juttassa Aleszját, hogy aztán újult erővel lobbanjon fel bennem a gyötrő keserűség. Olyan volt, mint valami méreg, ami beitta magát a sejtjeim mélyére. Szunnyadt, meglapult, de azért időről-időre megmutatta magát, nehogy megfeledkezzek róla.”

#6

„A szájára néztem. Ezt a mosolyt bevethetné körülbelül bármi ellen. Engem legalábbis teljesen lefegyverzett vele. Úgy éreztem magam, mint a pókhálóba tévedt légy. Kapálózhatok, de a sorsom nagyjából eldőlt. Ennyi erővel meg is adhatnám magam a vágynak. Utána úgyis elkárhozom, de legalább egyszer hadd ízleljem meg a nyelvét a nyelvemmel!

– Ha megcsókollak, megint pofon vágsz? – kérdeztem rekedten.

– Nem. Most tökön rúglak – felelte ugyanolyan rekedten Grace.”

#7

„– Mikor voltam kisfiú, nagymama mindig elvisz balett nézni – mosolyodott el. – Először nem tetszik, unalmas, nem értek, minek kell ott ülni, lassú zene, sok buta ruhás felnőtt pörög-forog színpadon. De nagyanyám nem ad fel, akárhogy nyavalyogok is, mindig elvisz újra és újra. Mit tehetek más? Kezdek figyelni táncosok, mozdulatok, arcok. És lassan megtanulok, balett olyan, mint élet. Kell szárnyalni, kell égni el elevenen, odatenni magunk maximálisan. – Megvonta a vállát. – Ide költöztem Amerika, meg kell tanuljak nyelv. Bonyolult szavak is.”

#8 

„Egyébként marha fura volt az egész szituáció. Makarov kissé… hogy is mondjam, arisztokratikus benyomást tett rám: úgy viselkedett és beszélt, mint valami múlt századi úriember. Persze mínusz a tetoválások. Azokkal igazi rosszfiúnak tűnt. Egy vonzó, veszélyes rosszfiúnak.”

#9 

Grace és John Harris 10 pontos szabályrendszere

. Fő a biztonságunk

. Figyelj meg mindent alaposan

. Ne vonj le elhamarkodott következtetéseket

. Az is gyanús, aki nem

. Először mindent felmérünk, csak azután bocsátkozunk elméletgyártásba

. Nem találgatunk, biztosra megyünk

. Csak akkor használd a képességedet, ha muszáj

. Ha bajba kerülsz, ne ess pánikba, gondolkozz

. Ha minden kötél szakad, hívj segítséget vagy menekülj

. Együtt jöttünk, együtt megyünk, nem hagyjuk el egymást

Szerzői életrajz:

Anita Boza két kisfiával és férjével él egy Balaton melletti csendes kis faluban. A családhoz tartozik három mentett kutya és három mentett macska, valamint számos ideiglenesen befogadott, gazdára váró állat.

Az írónő 9 évesen már kacérkodott a versírással, majd 15 éves korában belevágott a regényírásba. 2019-ben a Magnusz kiadó gondozásában jelent meg első könyve, melyet további öt regény követett.

2022-ben bekerült a Könyvmolyképző Kiadó írói közé, ekkor jelent meg Az éjszaka színei.

Elsősorban romantikus-erotikus zsánerben alkot, de több novellája jelent meg más témájú kötetekben is. Műveiben nagy hangsúlyt kap a környezetvédelem és az állatmentés, ami nem meglepő, hiszen az írónő maga is önkéntes a siófoki menhelynél.

Amikor nem ír, akkor olvas, főz vagy kirándul.

Facebook oldal: https://www.facebook.com/profile.php?id=100063490182594

Instagram: https://www.instagram.com/anita.boza/

Az éjszaka színei és Az éjszaka érintése kedvezményesen megrendelhető a kiadó webáruházában.

Hálásan köszönöm a recenziós példányt! 

 Képek forrása: saját fotók és Pinterest

 

 Heteira: Tündéralku

Fülszöveg:

A tündér alkukra éhes, a farkas tündérekre
– beteljesülhet a szerelmük?

Delvin a tizennyolcadik születésnapján szembesül azzal, hogy tündérereje
van. Az első sokk után egy új világ tárul fel előtte: képtelen hazug szavakat
kimondani, de cserébe képes varázsolni, és alkut kötni az emberekkel,
azaz bűbájjal segíteni őket, ha megfizetik az árát.

Minden csodás lehetne, csak éppen a férfi, akire régóta vágyik,
ódzkodik a tündérektől...

Rikke farkas alakváltó, aki egyszer már megégette magát,
amikor alkut kötött egy tündérrel. Titkon jó ideje vonzza Delvin,
várja az első átalakulását, a nagykorúságát, hátha a fiú oldja végre a magányát.
Azonban kiderül, hogy Delvin is tündér.

Vajon a vonzalom erősebb, mint a félelem? És ha ad egy esélyt
a fiatal tündérnek, ő nem fog visszaélni a bizalmával?

Delvin és Rikke akarja egymást. De csak akkor tudják megadni a másiknak
a boldogságot, ha megértik saját magukat, beismerik a vágyaikat,
és megtörnek egy múltbéli, kegyetlen alkut.

Meg lehet bocsátani a hibákat? Létezik új esély? A szerelem mindent legyőz?

Heteira humorral átszőtt, érzelmekkel teli, érzéki fantasyregénye
gyönyörű történet szerelemről, bizalomról és kitartásról.

Lépj be egy új világba, és hagyd, hogy elvarázsoljon
ez a szenvedélyes történet!

Szereted a fantáziadús, érzéki, tartalmas könyveket?
Vidd haza nyugodtan, tetszeni fog!

18 éves kortól ajánljuk!

Elöljáróban:

Több regényt olvastam már az írónőtől, és egyértelműen a fantasy írásai mellett teszem le a voksot. Rendkívül érdekes, egyedi világokat teremt, és az érzelmek húrján is remekül játszik. Biztos voltam benne, hogy egy tündér-vérfarkas sztoriból, ráadásul LMBTQ szereplőkkel lebilincselő regényt fog összehozni, és nem is okozott csalódást! 

A történetről:

Az eleje valósággal megbabonázott, örvényként szippantott magába! Nagyon érdekesnek találtam a gondolatot, hogy egy teremtménynek állati másalakja is legyen, mely a 18. születésnapján mutatkozik meg először. Ez a jegy hűen tükrözi a személyiségét, valamint meghatározza a jövőjét. Óhatatlanul elgondolkodtam, nekem vajon milyen másalakom lenne? Mosómedve, róka, farkas, esetleg macska? S örülnék neki?

Nos, Delvin nagyon várja a Pillanatát, ami óriási csalódást okoz számára. Elsőnek utálja tündér mivoltát, úgy érzi, hogy a természetanya kegyetlen tréfát űz vele, amiért ezzel a ritka és mások által nem igazán kedvelt másalakkal lepi meg, de aztán lassan ráébred, hogy szó sincs ilyesmiről. Ugyan a hazugság ezután már a torkára forr, viszont helyette egy különleges ajándékot kap, az alkukötés varázslatának képességét. Az alku közben kimondott szavait a beteljesülés varázsa járja át. Izgalmas a folyamat, miközben egy idős mentor segítségével megtanulja használni ezt a képességet, és rájön, hogy valójában élvezi ezt az adottságot. Vele együtt drukkoltam, hogy az alkukötés fortélyait sikerrel alkalmazza, mert a mágia óriási kockázatot rejt magában, egy rosszul megfogalmazott bűbáj akár a felek vesztét is okozhatja. Mindkét félnek gondosan ügyelnie kell a kimondott szavakra.

 

Akár Delvin is lehetne. Képforrás: Pinterest

Rikke néhány évvel idősebb Delvinnél, egyike a kortárs segítőknek, akik az újdonsült alakváltókat támogatják. Ő a farkasok közé tartozik, akiknek mindennél fontosabb a család, az otthon és a társ. Rikke borzasztóan magányos, és már régóta figyelemmel kíséri Delvint, reménykedik benne, hogy idővel a párja lehet, így őt sem tölti el örömmel, amikor kiderül, a fiú mivé vált. Rikkét régebben egy tündér csúnyán rászedte, és azóta ösztönösen bizalmatlan velük szemben. Megpróbálja magát távol tartani Delvintől, de ez lehetetlennek tűnik, mivel a srác az első alakváltása óta kifejezetten keresi a társaságát.

Hamar egyértelművé válik, hogy a különbözőségük ellenére mindketten vágynak a másikra, a bizalmatlanság falát lebontani azonban egyáltalán nem könnyű feladat. Rikke lelkében sokkal mélyebb sebek vannak, mint ahogyan az elsőre feltételeztem.

 

Illene hozzá Rikke szerepe. Képforrás: Pinterest

Véleményem:

Ez a regény szinte letehetetlen! Jól kitoltam magammal, hogy vasárnap késő este kezdtem el, és persze nem értem a végére. Így a következő napokon cipeltem magammal, még a munkába menés-jövés közben is olvastam, és minden egyes alkalommal vérzett a szívem, amikor le kellett tennem. Nagyon izgalmas! Azt nem mondom, hogy minden egyes fordulat örömmel töltött el, de a végén elégedetten búcsúztam a könyvtől.

Delvin és Rikke kapcsolata bonyolult, és a regény több évet ölel fel. A történetük egy édes YA feelinggel indul, később azonban a konfliktusokat és a szerelmi szálat tekintve NA stílusba vált. A hangulat köztük sokszor szívdobogtató és szenvedélyes, máskor viszont kifejezetten drámai, és komplex lélektani küzdelem tárul a szemünk elé. Az írónő a karakterek apró lelki rezdüléseit is érzékelteti, így az olvasó könnyedén együtt érezhet velük.

Delvin az én elképzelésem szerint: Lee Felix (Stray Kids). Képforrás: Pinterest

, 

Az első szerelmes együttlétük leírása különösen szépre sikerült, és ténylegesen hozzájárul ahhoz, hogy az olvasó mélyebben megismerhesse a főszereplők személyiségét. Gondolatban többször visszatértem a jelenethez, mert ott gyönyörűen megmutatkozott, hogy minden különbözőségük ellenére tökéletes társai egymásnak. Sajnos volt egy olyan mélypont, amikor már ezt is megkérdőjeleztem. Noha a regény elejét még áthatotta a humor, a vége felé már kezdtem félni, hogy túl realisztikus és szomorú befejezést kap. Az írónő nem kímélte a karaktereit, tengernyi szenvedést mért rájuk. 

A történet kezdetén mindkét főszereplőt egyformán szimpatikusnak találtam, de az idő előrehaladtával Delvin jobban a szívemhez nőtt. Az ő gondolkodásmódját és viselkedését könnyű volt megérteni. Ahogy egy igazi tündérhez illik, kedves és pajkos személyiség. Tetszett, hogy az ereje növekedésével nem veszítette el az emberségét, és sosem akart visszaélni a hatalmával, sőt, megpróbálta mások javára fordítani azt. Ez csodálatra méltó tulajdonság, csak kevesen képesek ellenállni a hatalom csábításának. Ezen kívül úgy éreztem, hogy az ő szeretete mélyebb, és sokkal többet próbál megtenni a kapcsolatukért, mint Rikke. Még a legnagyobb áldozattól sem riadt vissza, hogy együtt lehessenek, miközben a farkas leginkább csak a saját félelmével és fájdalmával foglalkozott. Igen, Rikkét hozzá képest sokkal önzőbbnek és éretlennek éreztem, a viselkedése nem igazán tükrözte azt, hogy Delvinnél idősebb. Vele ezért kevésbé tudtam azonosulni, noha a váltott szemszögön keresztül az ő magányát és szenvedését is megismertem, és igyekeztem felfogni, hogy miért hoz időnként irracionális döntéseket.

Első elképzelésem Rikke karakterére: Jungkook (BTS). Képforrás: Pinterest

(Spoiler! Rikkét súlyosan traumatizálta egy korábbi alku, ezért úgy viselkedett, mint az a farkas, akire a mesében a kismalac forró vizet öntött. Az első szakításukat ezért még meg is értettem, és jogosnak éreztem Rikke reakcióját, de amikor másodszor taszította el magától Delvint, akit addigra már jól ismert, és ezzel újból boldogtalanságra ítélte mindkettőjüket, akkor kedvem lett volna egy szívlapátot szétlapítani a fején! Csalódtam benne, és úgy éreztem, hogy meg sem érdemli a tündér szerelmét. Nagy szerencséje, hogy Delvin nem így gondolta. Úgy látszik, ő nálam nemesebb lélek. Spoiler vége!)

Ez a regény nem teljesen cukormázas, arra próbál rávilágítani, hogy a szeretet kifejezése nem mindig egyszerű. Jobban mondva, helyesen szeretni nem egyszerű. Nem biztos, hogy a másiknak az a jó, amit mi annak vélünk. Egy hosszú távú kapcsolat tele van buktatókkal és kompromisszumokkal. Ahhoz, hogy jól működjön, a felek közt elengedhetetlen az őszinte kommunikáció és az empátia. Tudniuk kell bocsánatot kérni és megbocsátani. Delvin és Rikke hosszú és göröngyös utat járnak be, míg mindezt megtanulják, de végül révbe érnek. Szerencsére, mert sokat izgultam értük, és nagyon szomorú lettem volna, ha végül nem sikerül helyrehozni a hibáikat!

A borító éppen olyan varázslatos, mint a történet, jólesik kézbe venni. Vörös Zsófit illeti érte a dicséret.

Összegzés:

A Tündéralku egy lebilincselően izgalmas és szenvedélyes BL-fantasy. Nem olvastam még hasonló kombinációt, de nagyon tetszett! 18 év felett bátran ajánlom mindkét műfaj szerelmeseinek! Aki jól felépített fantasy világot és szívmelengető, helyenként perzselő BL-romantikát keres, az biztosan nem fog csalódni!

A kötet kedvezményesen megrendelhető Könyvmolyképző Kiadó webáruházában. Ezúton is köszönöm a recenziós példányt! 

Ahogy változott a történet, végül Hyunjin-Felix (Stray Kids) páros jelent meg a lelki szemeim előtt. Forrás: Instagram

Idézetek a regényből:

#1

„– Lehetnél te is a mentorom.

– Nem mennél velem sokra.

– Már nézni is jó téged – vágta rá Delvin. Rikke lehunyta a szemét. És már kezdett olyan vörös lenni, hogy Delvinben felmerült, ez nem káros-e az egészségére.”

#2

„– Miért nincsenek önsegítő könyvek a tündéreknek? – kérdezte Linneától. – Tudja, ami a farkasoknak alap, vagy amit egy friss medve-másalakú megvehet magának.

– Mert ha mások írják rólunk, nem lesz igaz, ha mi írjuk magunkról, túl igaz lesz – felelt a nő.”

#3

„– Késtél – mordult, amikor Delvin odaért elé. Azt nem tehette hozzá, hogy „és túl jól nézel ki”.

– Távoli helyet választottál.

– Nem tűröm a késést.

– Nem szereted, talán. Tűrni elég jól tűröd, úgy látom – szemtelenkedett a kölyök.”

#4

„– Azt kell figyelned, hogy ők mire vágynak, és abból kell alkut kanyarítanod – mondta Linnea. – Mindenki tudja, hogy a tündérek lételeme az alku, mégis minden egyes alku úgy köttetik meg, hogy a másik fél akarja mindennél jobban.

– Miért?

– Mert ráveszed.”

#5

„–  Egyetlen másalakúnak se lenne szabad eljönni velünk ilyenkor. 

– Miért? Kisnyuszikat áldoztok a természetanyának?

Rikke a tündér elé lépett. 

– Nem vagy vicces   –  sziszegte. 

– Sokan állítják, hogy igenis jó a humorom. De nyitott vagyok a kritikára.”

#6

„– Miért kellene, hogy egy alkuban valaki veszítsen?

– Az kell, hogy valaki nyerjen. De ahol nyer az egyik, ott könnyen megeshet, hogy veszít a másik…”

#7

„Nem ért mindent, ami vele kapcsolatos. Nem is ért vele mindenben egyet. De végtére is nem egyetértés a szerelem, hanem a különbségek tiszteletben tartása.”

#8

„Megérintette a férfit. A haja úgy vonzotta az ujjait, mint fény a rovarokat. Csak selymesebb volt, lágyabb, és életet hozott, nem gyilkos tüzet. Óvatosnak kellett volna lennie, ellen kellett volna állnia, de nem bírt másra gondolni, csak Delvin szavaira. „Csak azt akarom, hogy te boldog légy.”

Delvin már azelőtt megdermedt, hogy hozzáért volna a hajához. Amikor pedig az ujjai a tincsei közé bújtak, felemelte a fejét, és ezzel lényegében belesimult az érintésébe. Meg kellett volna állnia ezen a ponton, de nem vitte rá a lélek. Mélyen a szőke fürtök közé temette a kezét, morzsolgatta őket, végigmasszírozta Delvin fejbőrét. A férfi aprót nyögött. Vágy és öröm kavargott körülötte. Visszhangot szült Rikkében mindkét érzés.”