On Sai: A két herceg – Vágymágusok 2.
(értékelés előolvasás alapján)
Fülszöveg:
Bálok, titkok, szívdöglesztő mágusok…
Rianna izgatottan várja a gyógyítók vizsgáját, és azt, hogy bejusson vele a könyvtárba, ám az események nem várt fordulatot vesznek. Valami zajlik a háttérben, aminek hatására Lidérc különösen kezd viselkedni.
Közben Erdon herceg hazafelé tart a sereggel, és Delonnal, az éles eszű, jóképű gyógyítóval. Rianna egyre nagyobb veszélybe kerül, és minden vágya, hogy visszacserélje magát az öccsével. Ám közben egyre több furcsaságra felfigyel. Mit titkolnak a háborúról a vezetők?
Rianna megpróbálja kideríteni a tűztojások titkát, és azt, milyen múltbeli sötét árny nehezedik a rémálmokkal küszködő, vonzó hercegre.
Miközben tart a katonai kiképzés, őket figyeli az élő vár, egy szélszörny, és ki tudja még, mi minden más.
„Pusztulj, vagy szeress”,
a természet csak ezt a két utat ismeri, és ha nem vigyáznak, nagyon is lelkesen segít mindkettőben.
Éld át az izgalmas és mágikusan érzéki kalandokat!
„A Tűzisten szerelmére! Ez zseniális!
Szinte bele sem kezdtem, már vége is lett. Mint szipoly a lopott
mágiát, úgy ragadott magával az újabb rejtélyekkel, tüzes érzelmekkel,
váratlan fordulatokkal teli történet, és nem akart ereszteni. Az olvasó
azt hinné, az előző részt nem lehet már tovább fokozni, de On Sai ismét
remekelt! Alig várom a folytatást!”
– Gfellner Flóra –
„Vigyázat, függőséget okozhat! Ez a
könyv nagy mennyiségű mágiát, túlfűtött érzelmeket és izgalmas titkokat
tartalmaz, melyek pozitívan befolyásolhatják az olvasó kedélyét,
negatívan az időérzékét, hiánya pedig elvonási tünetekhez vezet!”
– Mici és Flóra –
Szereted a Vörös pöttyös könyveket?
Vidd haza nyugodtan! Tetszeni fog.
16 éves kortól ajánljuk!
Oldalszám: 400
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
ISBN: 9789635613540
*
„–
Az igazi ellenség belül van. Semmi sem nagyobb pusztító erő, mint amikor nem
hiszünk önmagunkban, és nem a saját utunkat járjuk.”
Mennyire
vártam ezt a könyvet, és hála a Földanyának, nem okozott csalódást! Az előző
része tavaly a legkedvesebb olvasmányaim közé tartozott, de ez túltett rajta,
még jobban a bűvkörébe vont. Miután
befejeztem, percekig róttam a köröket a lakásban céltalanul, majd
visszahuppantam a karosszékbe, és kezdtem az egészet elölről. Annyira szép volt
a végén a romantikus jelenet, és olyan csattanóval zárult, hogy egyszerűen nem
tudtam szabadulni a hatása alól!
Az elején
kicsit aggódtam, hogy On Sai esetleg változtat a folytatás stílusán, mert az első
rész pajkos jelenetei nem mindenkinél arattak osztatlan sikert, de szerencsére
nem hagyta magát eltéríteni az eredeti elképzelésétől! Sokan feltették a
kérdést, hogy miért nem kapott ez a sorozat Zafír besorolást. Ennek nyomós oka
van, mégpedig az, hogy ha felnőtt kategóriába kerül, akkor változott volna az
egész történet, jóval keményebb vonalú lett volna minden téren. A magam
részéről örülök, hogy nem kellett csecsemőgyilkosságokról és egyéb szörnyűségekről
olvasnom. Sokkal jobb így, hogy 16+ YA besorolást kapott. Szóval a második
részben a stílus változatlan, néhol finoman erotikus, de inkább szívdobogtatóan
gyönyörű, mintsem megbotránkoztató. Mellette tengernyi izgalom, sziporkázó humor
és zseniális utalások jellemzik ezt a kötetet. Fantasztikus, úgy ahogy van!
Egyik
ámulatból a másikba estem, annyi titokra derült fény! Kezdve Lidérc rémálmaitól
a gyógyításig. Azt már az előző részben is érezni lehetett, hogy a gyógyítás
körül nagy titok lappang, de bevallom, ekkora poénra nem számítottam. Naiv
lélek vagyok, mert újraolvasva egyből feltűntek a jól álcázott utalások. Már az
első kötetben is ott voltak, a végén mégis leesett az állam. A regény egyik
fontos tanulsága csúcsosodik itt ki.
Mivel komoly
spoiler nélkül nehéz beszélni a történetről, csak érinteni fogom a
vonalvezetését, és inkább a szereplőkkel kapcsolatos élményeimre helyezem a
hangsúlyt.
Eleinte Rianna
és Lidérc az egymás melletti elköteleződés körül topognak, amolyan kamaszos
módon. Az előző rész végén erős érzelmi kötelék jön köztük létre, de most
barátságukba éket ver egy feltevés, ami bizalmi válságot idéz elő, és mindkettőjüknek
sok gyötrelmet okoz.
Később közösen készülnek a világukat fenyegető háborúra. Harci kiképzésük a szokásos mederben folytatódik, ám feletteseik nem szívesen beszélnek az eddigi csatákról, meglehetősen nagy titokzatosság és félelem övezi az ellenfeleiket, az úgynevezett hójárókat. Ezért ők nyomozásba kezdenek, hogy kiderítsék, pontosan mivel állnak szemben. Hát, nagyon érdekes dolgokra jönnek rá, nem éppen ilyen tűzokádó „lényekre” számítottam! Valószínűleg túl sok sárkányos könyvet olvastam, egyértelműen tévútra vitt. Viszont titokzatos ellenség nemcsak a frontvonal túlsó oldalán várja őket, még mindig leselkedik a váron belül is. Szóval nem árt felkészülni a végén egy körömrágós jelenetre!
Szerintem elismerésre
méltó, hogy Rianna a második rész közben is önmaga marad, a saját útját járja. Ez
a regény egyik fő üzenete. Végig keményen kell küzdenie, mind fizikai, mind
lelki értelemben, mégsem nem válik fiússá, nem veszi át a férfiak értékrendjét.
Álruhában, de női lélekkel, női praktikákkal áll helyt. Sokkal inkább a
szeretetben és az elméje találékonyságában hisz, mint a nyers erőben. Ráérez a
hatalom ízére, de most is önmaga felett aratja a legnagyobb győzelmet azzal,
hogy nem válik kegyetlenné.
Tudásszomjának
és kísérleteinek hála, ebben a részben szépen kibontakozik a mágiarendszer
működésének elve, az viszont még mindig nem teljesen világos a számomra, hogy
kik pontosan a vágymágusok és mi a feladatuk. Alakul a dolog, vannak információmorzsák
(pl.: hogyan zajlott a képzésük a régi időkben), de lesz még érdekesség a
kérdés körül a harmadik részben is, abban biztos vagyok.
Lidérc. Ha
az előző rész végén felteszi valaki a kérdést, hogy a lovagos regény (Apa,
randizhatok egy lovaggal?) főszereplőjét, Kószát vagy Lidércet szeretem-e
jobban, Kósza lovag felé billent volna a mérleg. Most viszont már nem olyan
egyértelmű a döntés, a veszélyes „rosszfiú” az ugratásaival, a mindig figyelmes
tekintetével és egyenességével határozottan a szívemhez nőtt, felzárkózott az
álomlovag mellé. Nagyon vártam, hogy Rianna és közte újból lángra kapjon a
szikra, ami szerencsére be is következett, de a romantikus jelenetek mellett
emlékezetes maradt számomra az rész is, amikor feltárult múltjának titka. Sok
mindent új megvilágításba helyezett, ajánlott zsebkendőt is készíteni a csipkebogyó
tea mellé! On Sai elmondása szerint sajnos Lidérc nem kaphatott saját
szemszöget, mert az nagyon megtörte volna a regény ívét, de azért néhány helyen
hosszabban feltárta a gondolatait Ria előtt, aminek igazán örültem. A tettei
alapján lehetett következtetni az érzéseire, de jó volt utólag megerősítést
kapni arról, hogy közben mi járt a fejében, mi motiválta. Talán, ha elég szépen
kérjük, On Sai megint ír kiegészítő novellát Lidérc nézőpontjából, ahogy az
előző kötetnél is tette!
Az apa a
másik karakter, akit még jobban a szívembe zártam, mint az első részben, igazán
zseniális volt! A bölcsessége és az alázata, valamint a gyermekei iránti
szeretete csodálatra méltó. Mellette a legnagyobb meglepetésemre megkedveltem
Roant és Mortot is. A fiúk közül ők az előző részben nem voltak túlságosan
szimpatikusak számomra, de sikerült fordítaniuk a helyzeten. Ras parancsnok és
Zaher hozták a szokásos formájukat, fontos szereplői maradtak Rianna életének.
Frellelon gyógyító és az idősebb Barbárölő fivérek Riannához való viszonya
továbbra sem rózsás. És akkor még finoman fogalmaztam!
Fini
jeleneteit most kifejezetten szerettem, egyrészt elgondolkodtató, másrészt
rendkívül vicces fejezetek voltak, hangosan nevettem rajtuk. Fola
kulcsárasszony viszont csalódást okozott, pedig az előző kötet végén felnéztem
rá. No, annak már lőttek!
A trónörökös
színre lépésével új szereplőkkel is bővült a történet. A hercegi kísérethez
tartozó személyek közül ketten tettek rám mélyebb benyomást, bár nem feltétlenül pozitív értelemben. Az egyik az elegáns
és eszes gyógyító, Delon, a másik pedig egy pökhendi ősnemes, Udin. (A neve
talán az undokságára utal?) Mindketten kihívást jelentettek a lány számára.
Van itt még
egy érdekesség. Végre anyai ágon is bepillantást nyerhettem Rianna családjának
történetébe! Ez eddig fekete folt volt, most izgalmas dolgok kerültek
napvilágra, ami érdekes adaléknak bizonyult. Mohón olvastam azokat a részeket,
amikor a szipolylázadással kapcsolatban bukkantak felszínre újabb információk.
Kíváncsi
voltam, lesz-e még valami huncutság a körtékkel kapcsolatban, de a folytatásban
inkább a méz kapott fontos szerepet.
A borító ismét
László Maya gyönyörű rajza alapján készült, és jól illeszkedik az előző kötethez. Tavaly, amikor
első pillantást vetettem a borítóképre, kicsit furcsának találtam, de később
megszeretettem a szimbolikáját, és most is úgy látom, hogy minden apró részlet jelentéssel
bír rajta. Nekem nagyon tetszik!
Értékelés: 5/5 csillag
Összegzés:
Már az első
rész is magába szippantott, de ez túltett rajta, teljesen meghódította a
szívemet. Szerelem, árulás, mágia és harc lebilincselő egyvelege, On Sai egyedi
humorával fűszerezve. Az izgalom és a romantika mellett tele van zseniális
utalásokkal, amelyek nagy titkokra derítenek fényt. Ráadásul a vége olyan erős
érzelmileg, hogy azonnali újraolvasásra késztetett. Számomra egyértelműen az év
legjobb romantikus fantasy olvasmánya, nagy szeretettel ajánlom!
A kötet kedvezménnyel megvásárolható a kiadó webáruházában.
E-könyv formátumban is kapható.
Örök hálám On
Sainak az előolvasás lehetőségéért!
Exkluzív idézetek a
regényből:
– Mióta vagy itt? – nyögtem.
– Elég rég óta. Ne aggódj, minden kínosat láttam – biztosított kajánul.
Úgy éreztem, menten elsüllyedek.”
– A Gyilkos-völgyben minden él. A szél régi játszópajtásom, és velem tartott az útra.
– Mármint az a szél, ami sziklákat akart ránk dobni a völgyedben? – Ras olyan lassan tagolta a szavakat, mint aki nem hisz a fülének.
– Igen, ő. Ne aggódj, akkor még utált, de most már egészen megkedvelt téged. Nem érezted? Néha megcirógat. Kérdezted nemrég, de én nem parancsolok a levegőnek. Pusztán csak van egy barátom.
Ras köpni-nyelni nem tudott.
– Én szoktam érezni, de azt hittem, képzelődöm – nyögte Mort. – Olyan mintha… mintha… a nyakamat… nem is tudom…
– Igen, nyakon csókol. Ne haragudj, nagyon kínos. Ne vedd magadra! A természet csak ölni és szerelmezni akar. Más játékot nem ismer.”
Roan ösztönösen elkapott, de aztán fel is jajdult:
– Ria, ne csináld, rohadt nehéz vagy…
Lidérc őszintén vigyorgott:
– Segíthetek? Bár legutóbb szájon vágott egy hölgy, amikor véletlenül a mellénél fogtam meg…
Ijedten kinyitottam a szemem.
Lidérc szemérmetlenül kiélvezte a helyzetet.”
Láttam, ahogy Erdon herceg elgondolkozva maga elé néz, Delon tűnődve Frellelon vállának dől, Ras csillogó szemmel figyel.
Ám nekem egyedül csak Lidérc számított, az ő mély, okos tekintete. Nem a többieknek meséltem, hanem Lidércnek, ennek a különös csavargónak, aki az ajtófélfának dőlve, becsukott szemmel hallgatott. Azt akartam, hogy megértsen, arra vágytam, hogy szavaimból híd épüljön a szívéhez.”
„Csak a bolond mutatja meg az erejét. Atyám szerint az emberek igazi arca akkor villan ki, ha náluk gyengébbel találkoznak.”
