Visszatekintés a Trónok harca 8. évadára (II/I.)

 Visszatekintés a Trónok harca 8. évadára

(II/I.rész)

Bevezetés

Évekig tartott rabul George R. R. Martin fantáziavilága és a belőle készült csodálatos sorozat, úgy érzem, tartozom magamnak annyival, hogy a blogon írok egy kis visszatekintést a befejezésről. Nem lett túl vidám, noha nem kesergésnek szánom ennyi hét távlatából, inkább emlékeztetőnek, ami összefoglalja az érzéseimet és a gondolataimat a 8. évaddal kapcsolatban. 

Mivel elég hosszúra sikerült, két részre bontottam, az elsőben főleg az Éjkirály kérdéskörét, az Azor Ahai-i prófécia teljesülését és Dany karakterének lerombolását, a másodikban Jon karakterét, Bran trónra kerülését és a finálét szeretném egy kicsit körüljárni.

Általános visszatekintés

Óriási várakozással és szép reményekkel néztem a 8. évad elé. Sokáig szerencsésnek tartottam magam, mivel mindhárom kedvenc karakterem (Jon, Arya és Dany) eljutott idáig. Ez szinte csodával határos. Aki kicsit is ismeri a Trónok harca világát, az tudja, hogy az első számú szabály: Ne szeress meg senkit, mert az író úgyis elteszi láb alól! 

A napokban olvastam egy zseniális elemzést Vilana Rékától,  

(https://igyneveldaregenyedet.blogspot.com/2019/05/5-karakterabrazolasi-tipp-tronok.html) amelyből kiderül, hogy ezek a sokkoló halálok egyáltalán nem voltak randomszerűek, mindegyik mögött nyomós ok húzódott, általában akkor került sor rájuk, amikor egy karakter nem tudott fejlődni. A cikk azt is gyönyörűen levezeti, hogy milyen írói baklövések vezettek a nézők a csalódottságához, és miért van az, hogy a 8. évad után már egyáltalán nem érzem magam szerencsésnek, annak ellenére, hogy a kedvenceimből kettő végül életben maradt. Keserédes végre számítottam, de ilyen kegyetlenül igazságtalanra nem, valóságos érzelmi vihart váltott ki belőlem az utolsó rész! Napokig tartott, amíg lecsendesült a finálé okozta sokk, és végül maradt a csalódottság, de még él bennem a remény, hogy a könyvben kapunk majd szépítést.

Pozitívum

Nem szeretnék elfeledkezni a pozitívumokról sem! Mit köszönhetek a 8. évadnak? Néhány fantasztikus, hihetetlenül látványos és megkapó jelenetet. A 3. rész világítását leszámítva vizuálisan és zeneileg nem lehet okom panaszra. Sőt! Az egyik jelenet annyira megragadott, hogy még álmodtam is vele: életem talán legfelszabadítóbb álma volt sárkányháton repülni! Azután ott volt Lyanna Mormont halála, az Éjkirály legyőzése, Dany a háta mögött Drogon szárnyaival, a Vastrón felégetése – lehetne még sorolni–, megannyi epikus pillanat. Izgalomban és meglepetésekben sem volt hiány, főleg a harmadik részben. Sajnos mindez nem ellensúlyozta a karaktergyilkosságokat, logikátlanságokat és konkrétan a finálét, ami miatt végül keserű szájízzel, csalódottan búcsúztam az egyik kedvenc filmsorozatomtól. 

Az Éjkirály

Szerintem mindenkit elkeserített, hogy egy végtelenül leegyszerűsített, egyenes vonalvezetésű befejezést kaptunk. A Trónok harca mindig is nagyon összetett világot alkotott, alaposan kidolgozott karakterekkel és részletgazdag háttérvilággal. Ez a most hirtelen eltűnt a süllyesztőben az Éjkirállyal együtt, aki hagyott néhány kérdést maga után. Pl.: Miért pont most pattant ki a fejéből a szikra, hogy éppen ideje újból világot hódítani? Már azelőtt készülődött, hogy Brant megérintette. Nem volt szószátyár típus, de elég értelmesnek és céltudatosnak látszott ahhoz, hogy okokat feltételezzünk a cselekedetei mögött. A másik, hogy miként válhatott sárkánylovassá, és miért nem fogott rajta a sárkánytűz, ami az egyik legerősebb mitológiai fegyver? Na, az a jelenet is döbbenetesen jó volt – azt a gúnyos mosolyt nehéz lenne elfelejteni – , de a miértre semmiféle magyarázattal nem szolgált! Valószínű, hogy ezekre a kérdésekre a születőben lévő spin-off sorozatban kapunk majd választ, de magában a 8. évadban csak tátongó űrt hagyott.  

A Királyok csatája c. kötetben szerepel egy különös részlet (681.oldal), amikor Danynek látomása van Rhaegarról, Lyannáról és az újszülött gyermekükről.  Rhaegar a végén ezt teszi hozzá: „– Lennie kell még egynek – mondta, bár Dany nem tudta eldönteni, hozzá vagy az asszonyhoz beszél. – A sárkánynak három feje van.” Ebből a részletből kiindulva sokáig ment a találgatás, hogy ki lehet a 3. Targaryen, és a legtöbben Tyrionra tippeltek, mert Danyn és Jonon kívül eddig csak neki volt mersze egy sárkányhoz közeledni. Most egyértelműnek látszik, hogy a látomásban említett 3. fej az Éjkirályra vonatkozott, olyan szempontból, hogy ő lett a 3. sárkánylovas. Sárkányúrnak lenni pedig nem is olyan természetes dolog, a sárkányok köztudottan csak az ősi valyr nemesi családok tagjait fogadták el lovasaiknak. A Tűz&Vér c. Targaryen-krónika szemléletesen leírja, hogy mi lett a „Véres vetés” vége, amikor törvénytelen Targaryen ivadékokból, ún. „sárkánymagvakból”, akiknek elenyésző része volt valóban az, próbáltak meg sárkánylovasokat toborozni. Szóval én egyáltalán nem zárom ki, hogy az Éjkirály egykor Valyria egyik sárkányúr nemzetségéhez tartozott, és sok ezer évvel Hódító Aegon előtt érkezett Westerosra. Persze az sem kizárt, hogy semmi köze az ősi Valyriához, egyszerűen csak arról van szó, hogy egy zombisárkány gazdája engedelmes ölebévé válik, de nekem ez azért egy kicsit sántít. Szerintem egy sárkány az sárkány, mindegy, melyik oldalt szolgálja, jeget vagy tüzet fúj. Még egy kicsit megerősít ebben, hogy nem úgy nézett ki, amikor megpillantotta Dany sárkányait, mint aki félelmében mindjárt a nadrágjába piszkít, sokkal inkább úgy, mint a macska, amikor meglátja a rég várt egeret. Ráadásul egy sárkányvadászatra alkalmas lándzsa is pont akadt az arzenáljában. Bár erről olvastam egy elég meredeknek tűnő teóriát, miszerint azért várta felkészülten Dany sárkányait, mert az összeköttetésen keresztül képes volt Bran szemével látni.  Summa summarum, jó lenne többet megtudni róla, ezért kíváncsian várom az előzménysorozatot!

Az Azor Ahai-i prófécia

Az se piskóta, hogy időtlen idők óta harcoltak ellene, és az ellenségei még csak a közelébe se jutottak, most meg láss csodát, a kis Arya hopp, leszúrja! Ki gondolta volna, hogy egy senki és egy valyr penge elég a legyőzéséhez? Nem bánom, hogy Aryának akadt legalább egy dicsőséges pillanata az utolsó évadban, de először úgy tűnt, hogy ez teljesen szembe ment az Azor Ahai-i próféciával. Sokáig nem tudtam hova tenni, és bosszantott, hogy nem teljesült a jövendölés. Azután rájöttem, hogy mekkorát tévedtem, illetve hol néztem be a dolgot!

Persze hamarabb is rájöhettem volna, ha pontosan rákeresek a szövegére, amit már csak azért is meg kellett volna tennem, mert a regényciklusnak és a filmsorozatnak is visszatérő eleme! A próféciát R’hllor papjai kapták, valyriai változata „A megígért herceg” néven fut. Összefoglalva a következőket tartalmazza: a hosszú nyár után, amikor a sötétség hideg lehelete rátelepedik a világra, Azor Ahai újjászületik, vérző csillagzat alatt, sóból és füstből, hogy rég megkövült sárkányokat ébresszen fel, és fényt hozó kardjával legyőzze a sötétséget. Melisandre hozza szóba a legtöbbször: először Stannis Baratheonban véli felfedezni a kiválasztottat, majd később úgy ítéli, hogy Jonnak és Danynek lesz szerepe benne.  A 7.évad 2. részében Missandei elmagyarázza, hogy a jövendölés tulajdonképpen nőre is vonatkozhat, a valyr nyelvben ugyanis a hercegi cím semleges nemű, de ezt már korábban Amon mester is említi. A prófécia megvalósulása elég zavarosnak tűnik, mert Danyre és Jonra is igaz néhány eleme, viszont Arya sehogy sem illik a képbe. Hogyan lehetne ő a megígért hercegnő, akinek le kellett győznie az Éjkirályt, ha egyáltalán nem passzolnak hozzá a Targaryen-házra utaló elemek? Mert a vérző csillag ugye a vörös üstökös, ami a sárkányok visszatértét jelzi, a só és füst pedig Sárkánykőre, a Targaryenek ősi székhelyére utal, a megkövült sárkányok felébresztése elvitathatatlanul Danyhez kapcsolódik, arról nem is beszélve, hogy a fentebb említett látomásban Rhaegar az újszülött fiát, Aegont, vagyis Jont nevezi a megígért hercegnek. Most akkor teljesült a jövendölés vagy sem?

Érdekes kérdés, és még érdekesebb a válasz, nagy volt a döbbenetem, amikor végül leesett az értelme! Mondjuk egy cseppet lemaradtam, az igazi rajongók már a 8. évad előtt tisztában voltak vele, hová tart ez a dolog! XD Viszont számomra így is nagy felfedezés volt, amikor rájöttem, hogy a prófécia egyszer sem említi az Éjkirályt, csak a sötétségről beszél. Ugyanakkor nem volt butaság köztük párhuzamot vonni,  hiszen a jövendölés Azor Ahai újjászületéséről szól, a legendás hősről, aki a Hosszú Éjszaka korában, 8 ezer évvel a Targaryenek partraszállása előtt legyőzte és visszaszorította a Másokat. Nézzük csak meg közelebbről, hogyan is történt ez! Azor Ahai a Fény Urának bajnoka volt, mágikus kardját Fényhozónak hívták. Csakhogy ezt a dicsőséges fegyvert nem volt egyszerű elkészíteni! Háromszor állt neki, először harminc napon és éjjen át kovácsolta, de a penge eltörött. Másodjára alaposabb munkát végzett, ötven napon és éjjen át készítette a kardot, amit végül egy oroszlán szívébe mártva próbált megedzeni, de ekkor sem járt sikerrel. Végül száz napot és éjszakát szánt rá, de szívbéli áldozat nélkül képtelen volt megalkotni a tökéletes fegyvert. Ezért szeretett felesége, Nissa Nissa szívébe szúrta, az ő lelkével egyesítve készült el a Fényhozó kard. Ezzel meg is érkeztünk a válaszhoz, igen, teljesült a prófécia, még ha elég furcsán is. Jon az újjászületett Azor Ahai, Dany Nissa Nissa, és úgy látszik, hogy egyben a sötétség is, ami az emberiséget fenyegette, és amit a szerelmesének mindenáron el kellett űznie, Aryának és az Éjkirálynak pedig semmi köze hozzá. Így egyfelől értelemet nyert a dolog, másrészt viszont logikátlan az egész.

Dany karakterének leromolása

Itt nagyon félresikerült ez a sztori, mert a sorozat készítői akármennyire igyekeztek három epizód alatt ráhúzni Danyre az őrült királynő szerepét, és hirtelen beállítani főgonosznak, az nagyon nem volt hiteles. Nekem legalábbis nem jött át, hiába kreáltak belőle egy „náci Barbie”-ra hajazó tömeggyilkost, leginkább csak sajnálni tudtam. Fájdalmas volt ráébredni, hogy anélkül veszítettem el az egyik legkedvesebb karakterem, hogy meghalt volna, de ez nem tette semmisé, hogy 7 évadon keresztül csodáltam. Emilia Clarke mindent megtett, a színészi alakítás óriási volt, de a szűk időkeret és a történeti ív lehetetlenné tette, hogy megutáljam. Nem kellett hozzá Arcnélküli Embernek lenni, hogy Aryával együtt felismerjük, ő gyilkos, aki ártatlanokat ölt, és többé már nem méltó a trónra, de legalább annyira tűnt áldozatnak, mint szörnyetegnek. Egy fiatal nőt láttam, akinek a gyász és a bosszú elborította az elméjét. Egy olyan nőt, akit csak jó alaposan meg kellett volna rázni és komolyan szembesíteni a tetteinek következményével! Nem is olyan rég még megrendítette a pásztor gyermekének halála, és kijelentette, hogy nem akar a hamu királynője lenni. Legalább Jon megpróbálta volna erősebben észhez téríteni, hogy tényleg bebizonyosodjon, visszafordíthatatlan a folyamat, de csak egy szánalmas kísérletre futotta a forgatókönyvíróktól, így hiteltelen lett az egész. Nem így küzd egy férfi a szeretett nőért! Persze ha csak két percet kap rá, akkor nincs mit tenni! Jól mutatja az egész évadra jellemző kapkodást. Amúgy ezen a ponton bármennyire fájt a szívem Danyért, már csak azért izgultam, hogy Jonnak legyen ereje véghezvinni a tettét! Ennél az egész szörnyűségnél már csak az lett volna rosszabb, ha Jon karakterét is tovább alázzák! Amit a 8. évadban elkövettek ellene, az így is szégyen és gyalázat, de erre majd a visszatekintés második részében térek ki.

A másik dolog ami zavart az őrült királynő történetében, hogy Dany minden erejét az egy szem sárkánya adta – az osztódással szaporodó Makulátlanokkal és a feltámadt dothrakiakkal nem vagyok hajlandó jelentős tényezőként számolni! – , és az előző részekben láthattuk jól, hogy ez milyen múlandó hatalom. Így Danyt semmiképpen sem tudom egy olyan nagy horderejű fenyegetéssel egy lapon említeni, mint amit az Éjkirály jelentett, aki valóban veszélyeztette az egész emberiséget. Még Cersei is rosszabbnak tűnt nála, a sorozat többi szörnyetegéről nem is beszélve, nevetséges, hogy külön próféciával kellett beharangozni a vesztét. Persze Tyrion meggyőzően érvelt amellett, hogy mekkora fenyegetést jelent, és szépen elmagyarázta, hogy már régóta készülődött ez az „óriási” vész, csak mi olyan vakok voltunk, hogy nem vettük észre, sőt, egyenesen ujjongtunk neki! Ezen borzasztóan kiakadtam! Nem elég, hogy tönkretették a karaktert, hanem még az epikus pillanatait is megpróbálták bemocskolni! Teljesen egyetértek a fent említett cikk írójával, hogy ez az érvelés hamis. Ez alapján az összes véres leszámolás mögött az őrültség jeleit kereshetnénk. Nos, rossz hírem van, mert ha az Dany korai őrületének a jele, ahogy leszámolt korábbi ellenségeivel, akkor kész bolondokháza az egész társaság, és mi sem vagyunk jobbak. Ugyan ki nem ujjongott, amikor Joffrey méregtől habzó szájjal a földön fetrengett, vagy amikor Sansa a kutyákkal zabáltatta fel Ramsay-t, és amikor Arya elnyisszantotta Lord Frey torkát? Arról nem is beszélve, hogy Aegon és testvérei a hódítás alatt a fél kontinenst tűzbe borították! Gyenge lábakon áll ez az érvelés, ahogy az egész 8. évad.

Folytatás a következő részben, ahol Jon karakterének lerombolása és Bran trónra kerülése lesz terítéken. Tartok tőle, hogy az ennél keserűbb hangvételű bejegyzés lesz!

Azóta elkészült a második rész: http://diohejbanblog.blogspot.com/2019/06/visszatekintes-tronok-harca-8-evadara.html

(A képek az Instagramról és a Pinterestről származnak, vagy látható rajtuk a forrás.)