Marissa Meyer: Scarlet (Holdbéli krónikák 2.)

Marissa Meyer: Scarlet (Holdbéli krónikák 2.)

Fülszöveg:

Még a jövőben is óvakodj a farkastól…

Cinder, a kiborglány kalandjai folytatódnak – éppen szabadulni próbál a cellájából, de még ha sikerrel is jár, ő lesz a Nemzetközösség legüldözöttebb szökevénye.
Eközben Franciaföldön nyoma vész egy idős asszonynak, Michelle Benoit-nak, gyönyörű és makacs unokája, Scarlet pedig rendületlenül keresi. A vörös hajú francia szépség a nyomozása során egyre különösebb alakokkal találkozik. Megismerkedik Farkassal, az egyszerre vonzó és ijesztő utcai harcossal, akivel együtt erednek a rejtélyek nyomába. De a helyzet tovább bonyolódik, miután összeakadnak Cinderrel.
Ahogy közös erővel próbálják megakadályozni, hogy Levana királynő végveszélybe sodorja a Föld teljes lakosságát, lassanként fény derül arra is, mi köze egymáshoz Scarletnek és Cindernek…

Már te is vártad? Vesd bele magad a történetbe!

Oldalszám: 472
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Scarlet
Fordító: Bujdosó István, Szabó Krisztina
ISBN: 9789634575740
Országos megjelenés: 2019.04.18

Elöljáróban: 

 A Holdbéli krónikák nagyon kedves helyet foglal el a szívemben. Ez volt az a sorozat, amelynek első része annyira magával ragadott, hogy azonnali folytatást kívánt, meg sem álltam a harmadik rész végéig. Az első részről írt értékelésem itt olvasható.

Igazából a második részen első olvasásra csak átrohantam, teljesen rá voltam függve Cinder és Kai herceg története, de sajnos kettejükről nagyon kevés szó esett, egészen más irányba terelődtek az események. Megnyugtató fejlemény velük kapcsolatban csak a harmadik részben történt, amelyet már angolul olvastam. Ebben a kötetben egy másik pár, a címadó Scarlet és Farkas vették át a főszerepet, és utólag úgy éreztem, rájuk nem fordítottam kellő figyelmet. Ezért most újból elővettem a történetüket, és másodjára már sokkal jobban tetszett!

Az első részhez hasonlóan ez is abszolút varázslatos mesefeldolgozás, Piroska és a farkas történetének sci-fis változata. Először úgy gondoltam, hogy kevesebb eredeti meseelemet lehet benne felfedezni, mint Cinder Hamupipőke történetében, de második olvasásra sokkal több párhuzamra bukkantam.

Az események két fő szálon indulnak el, Cinder és Scarlet alakja köré épülnek, és végül egy drámai fejezetben robbanásszerűen futnak össze. 

A történetről (Spoileres az előző rész tartalmára nézve!)

Az előző rész végén az olvasók számára világossá vált, hogy Cinder nem más, mint a halottnak hitt, holdbéli Selene hercegnő, akinek a családját a hataloméhes nagynénje, Levana meggyilkoltatta. Ő éppenhogy túlélte a pusztító tűzvészt, de olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy csak kiborggá alakítva maradhatott életben. 3 éves volt, amikor a Földre menekítették, de jóságos mostohaapja gyorsan elhalálozott, és a mit sem sejtő mostohaanyja mellett szolgasorban nőtt fel. Rendkívül ügyes műszerésszé vált, így találkozott a Keleti Nemzetközösség álruhás koronahercegével, Kai herceggel, akivel egymásba szerettek. Kai apja a bolygót pusztító járvány áldozata lett, így az ifjú császárra hárult a felelősség, hogy megállítsa a hatalmas varázserővel bíró Levana királynőt a Föld leigázásában. Mindezt egy házassági szövetség tette volna lehetővé. Kai életét féltve Cinder ezt próbálta megakadályozni, de a bálon kiborg és holdlakó volta lelepleződött, felségárulás vádjával börtönbe került és halálra ítélték. Reménytelen helyzetében Dr. Erland, a királyi orvos sietett a segítségére, aki ellátta a szökéshez szükséges új művégtagokkal. A történet pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ér. 

Cinder és Thorne kapitány

Cinder a szökés közben pottyan Thorne zárkájába, és onnantól együtt folytatják a veszélyes szabadulási műveletet.

„– Hadd találjam ki! – szólalt meg ismét. – Betörésért csuktak le?
A lány némaságba burkolózva, hosszasan tanulmányozta a vécécsészét visszahúzó szerkezetet, majd elfintorodott.
 – Kétrendbeli árulásért, ha nagyon tudni akarod. Meg hivatalos szerv elleni erőszakért, és a bioelektromosság tiltott használatáért. Ja, és illegális bevándorlásért, bár szerintem az már túlzás.”

Thorne kapitány személyében új kedvencet avattam! Annyit nevettem Cinderrel folytatott civódásain! Mintha Han Solo kisöccse lenne, ugyanolyan nagyszájú vagány, aki a jég hátán is megél, és mindig bajba keveredik, de a legtöbb helyzetből sikeresen kidumálja magát. Mindez pedig még szórakoztatóbbá válik, amikor a társaság Ikoval bővül. A kis robot itt is hatalmasat alakít, rendívül édes és nagyon fontos szereplő lesz! Tulajdonképpen egy feszültséggel teli menekülés kellős közepébe csöppenünk, hiszen a Keleti Nemzetközösség teljes hadereje őket keresi, és Levana királynő különleges alakulata is rájuk vadászik, de hármuknak köszönhetően egyfolytában mulatságos helyzetek adódnak. A humor sokkal mélyebb nyomot hagyott bennem ezen a vonalon, mint az izgalom, jóleső módon az első rész hangulatára emlékeztetett.  

„– Ezt figyeld! Valaki más is megszökött a börtönből!
Cinder a netmonitorra pillantott, amelyen most a Nemzetbiztonsági Tanács elnöke nyilatkozott egy sereg újságírónak. A képernyő alján a következő felirat futott: 

A HOLDLAKÓ MEGSZÖKÖTT AZ ÚJ-PEKINGI BÖRTÖNBŐL. KÖZVESZÉLYES. 

– Ez szuper! – mondta Thorne, és olyan erővel vágta hátba Cindert, hogy az kis híján orra bukott. – Nem fognak velünk bajlódni, ha egy holdlakót is meg kell találniuk.
Cinder már épp elfordult a képernyőtől, amikor Thorne-nak leesett a tantusz.
– Várjunk csak! Te holdlakó vagy? 

– Te meg bűnözőzseni?”

Farkas

A történet tulajdonképpeni főszereplője Scarlet Benoit, a fiatal farmer lány, akinek a nagymamája hetekkel ezelőtt eltűnt, és a rendőrség lezártnak tekinti az ügyét. Scarlet ebbe képtelen belenyugodni, mivel biztos benne, hogy a nagymamája emberrablás áldozata lett, és eltökéli, hogy bármi áron megtalálja. A keresésben egy utcai harcos, Farkas segíti. A lány kezdetben meglehetősen bizalmatlan az ijesztő fiúval szemben, de az idő múlásával egyre vonzóbbnak találja, és úgy tűnik, hogy a segítségével tényleg az emberrablók nyomára bukkan.  

Scarletnek az elején volt egy nagyon szimpatikus megnyilatkozása, amikor ismeretlenül a védelmébe vette a kiborg lányt.

 „– Az emberek olyan gyorsan képesek hibáztatni és elítélni valakit, pedig fogalmuk sincs, hogy az a lány min ment keresztül, vagy hogy mi vette rá arra, hogy azt tegye, amit tett. Sőt, honnan tudjuk, hogy tett-e egyáltalán bármit?” 

A történtet végén szintén szerezett két jó pontot, de megmondom őszintén, miatta vonok le fél csillagot az értékelésnél. Mentségére szól, hogy nagyon fiatal, de egyszerűen nem tudtam azonosulni a forrófejűségével, kicsit idegesített a karaktere. Ő egy nagyon makacs és meggondolatlan leányzó, aki fejjel megy a falnak, és csak azután, vagy még akkor sem gondolkodik. Tele van tehetetlen dühvel, elkeseredéssel, és mindenféle értelmes haditerv nélkül rontana az ellenségének egy szál pisztollyal a kezében. Nagy szerencséje, hogy Farkas ellensúlyozza a hülyeségeit! Ő képes volt átgondoltan és hatékonyan cselekedni. Pedig kezdetben Farkas se volt túl megnyerő figura számomra. 

Adva van egy jóképű, kíméletlen utcai bunyós, aki könnyűszerrel és brutálisan nyomja le az ellenfeleit, de a lány közelében teljesen megváltozik, kiskutyaként meghunyászkodik. Sokáig nem tudtam ezt a különös, kettős viselkedést mire vélni, viszont a későbbiekben megértettem az okát, és megkedveltem a karakterét. Örülök, hogy Scarlet helyett is gondolkodott, és végig mellette állt. Másodjára már úgy láttam, hogy egész helyes párost alkotnak. 

„– Azt mondtam, hogy megvédelek, és pontosan ezt is fogom tenni. Erről kár vitázni.”

Kaito császár

Bár Kai ebben a kötetben mellékpályára szorult, ő mégiscsak a szívem csücske, ezért szeretnék megemlékezni róla pár mondattal. Most is bebizonyította, hogy nem hiába szeretem annyira, több alkalommal is nagyon büszke voltam rá! Gyakorlatilag az összes jelenetben, amiben csak feltűnt! A kedvenc részem az első sajtótájékoztatója volt. Még Thorne-nak is leesett, hogy mi a helyzet közte és a kiborg lány között.

„– Most már értem, miért nem jöttem be neked. Fogalmam sem volt róla, hogy egy uralkodóval szállok ringbe. Ő azért még nekem is nagy falat.
– Ne nevettess már! – horkant fel Cinder. – Alig ismerem. Ráadásul most még utál is.
Thorne felnevetett, és a hüvelykujját az övtartójába bújtatta.
– Tudod, nekem elég jó orrom van a szerelemhez, és egyet mondhatok, a fickó nem utál téged. És egy kiborgot meghívni a bálba? Elég tökös a gyerek!  Elvből utálom az uralkodócsaládokat meg a kormánytagokat, de nem semmi húzás volt, azt meg kell hagyni.”

 A történet vége rettentően izgalmas, összefutnak a főszereplők szálai, és kezdetét veszi egy nagyszabású új kaland. Annyit elárulok, hogy a harmadik rész még jobb lesz, már alig várom a magyar megjelenését!

Összegzés:

A holdbéli krónikák 2. része a Piroska és a farkas meséjének sci-fis változata. Az események két fő szálon futnak: az egyik a menekülő Cinder sztorija, amely végül keresztezi a nagymamáját kereső Scarlet történetét. Az előző részhez hasonlóan teljesen elvarázsolja, beszippantja az olvasót. Sziporkázóan humoros és izgalmas. Bár egy új pár, Scarlet és Farkas kerültek előtérbe, nekem még mindig Cinder és a Kai maradtak a kedvenceim, és a mellékszereplők közül felsorakozott melléjük Thorne kapitány, aki akár Han Solo kisöccse is lehetne. Iko hozta a megszokott formáját, rendkívül aranyos volt és nagyon hasznosnak bizonyult!

Azt gondolom, hogy a 16 éven felülieknek való korhatár kicsit talán túlzás, de valóban akad benne néhány durvább jelenet. Ettől függetlenül szerintem nem olyan véres, mint a Hat varjú, simán a fiam kezébe adnám, 14-15 éves kortól olvasható. 5 csillagból 4,5-re értékelem, mivel a címadó szereplő nem vált annyira szimpatikussá számomra, mint a többiek.

A recenziós példányt köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!  

Kedvezménnyel megrendelhető a kiadó webáruházában. Kattints érte IDE!

Még néhány kedvenc idézet:

„Torin torkából bosszús sóhaj szakad fel.
– Az a lány sokkal okosabbnak bizonyult, mint amit kinéztem volna belőle.
Kai a hajába túrt, és gyorsan elnyomta a szívében váratlanul feltörő büszkeséget.”

„– Szóval – szólt oda Farkasnak, aki most is épp hátrafelé pillantott –, ha ránk támadnának, ki győzne? Te vagy a farkasfalka?
Farkas komolyan ráncolta a homlokát.
– Az attól függ – felelte lassan, mintha közben azon tűnődne, miért tette fel Scarlet ezt a kérdést. – Mekkora az a falka?
– Nem tudom, mi számít átlagosnak? Hat farkas?
– Hattal azért még elbírnék – válaszolta Farkas. – De ha többen vannak, az már elég szoros lehet.
– Látom, téged sem fenyeget az önbizalomhiány – vigyorgott Scarlet.

– Ezt hogy érted? 

– Ugyan, sehogy! – rúgott odébb egy követ az útból Scarlet.  – És ha mondjuk egy… oroszlán támadna rád? 

– Egy macska? Ne sértegess már!”

„– Könyörgöm, mondd, hogy felismersz valamit!
 – Igen, persze… – intette le Thorne. – Csak hát ugye, nem tegnap volt…
 – Kicsit gyorsabban! Mert nem igazán illünk így bele ebbe a környezetbe.
  Thorne bólintott, majd végignézett az utcán.
  – Erre!
  Öt lépés után megtorpant, megint elgondolkodott, majd megfordult.
  – Nem. Mégsem. Erre.
  – Végünk van.
  – Nem, most már megvan. Tényleg. Gyere!
  – A címet nem tudod?
  – Egy kapitány mindig tudja, merre van a hajója. Ez amolyan mentális kapcsolat.
  – Bár lenne itt egy kapitány!”

„A hangszóróból megint ugyanaz a gépies női hang hallatszott. 
  – Thorne, nem tudom beindítani az automatikát. Kézi vezérléssel kell felszállnunk. 
  Thorne kétségbeesetten nézett a vezérlőkre. 
  – Mióta dumál vissza nekem ez a hajó? 
  – Én vagyok az, te idióta! 
  Thorne a hangszóró felé fordította a fülét. 
  – Cinder?”

„– Lehet, hogy lökött holdlakó vagy – mondta –, de gonosz biztosan nem. Amíg arra használod a bűbájodat, hogy segíts másokon, főleg rajtam, addig felesleges ezen rágódnod.”

Sok bölcsesség rejlik a Trónok harcában. :) 

Forrás: Twitter

„– (…) Valós képem van erényeimről és gyengeségeimről. Az én fegyverem az elmém. A fivéremnek ott a kardja, Robert királynak ott a harci pörölye, nekem pedig az elmém… az elmének pedig könyvekre van szüksége, ahogyan a kardnak fenőkőre, ha meg akarja őrizni élességét – Tyrion megütögette a könyv bőrfedelét. – Ezért olvasok annyit, Havas Jon.”

George R.R. Martin: Trónok harca 

Leigh Bardugo: Hat varjú

Leigh Bardugo: Hat varjú

Fülszöveg:

Ketterdam: nyüzsgő nemzetközi kereskedelmi csomópont, ahol jó pénzért minden megkapható Ezt pedig senki nem tudja jobban, mint Kaz Brekker, a kivételes tehetségű bűnöző. Kaz veszélyes küldetésre kap megbízást, és cserébe olyan gazdagságot kínálnak neki, ami legvadabb álmait is felülmúlja. Egyedül viszont képtelen sikerre vinni a vállalkozást…

Egy bosszúszomjas elítélt.

Egy szerencsejáték-függő mesterlövész.

Egy különleges múltú szökevény.

Egy Kísértet néven ismert kém.

Egy varázserejét a nyomornegyedben kamatoztató szívtörő.

Egy tolvaj, aki a leglehetetlenebb helyzetekből is kiszabadul.

Hat veszélyes törvényenkívüli és egy lehetetlen vállalkozás. Kaz csapata az egyetlen, ami megmentheti a világot a pusztulástól – ha előbb ki nem nyírják egymást.

Oldalszám: 568

Kötéstípus: kartonált (VP)
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Six of Crows
Fordító: Felföldi Edit
ISBN: 9789634573951
Elit start: 2018.11.06
Országos megjelenés: 2018.12.07

„A szív olyan, mint a nyílvessző, cél kell neki, amibe igazán beletalálhat.”

Hűha, ez a könyv engem most szíven talált! Az egyik legjobb olvasmányom idén, pedig nem indult simán a kapcsolatunk! Hihetetlen, de majdnem lemondtam róla! Méghozzá azért, mert kiadó a Vörös Pöttyös sorozat mellett a Hard Selection kategóriában is megjelentette, ez utóbbi pedig nem igazán tartozik a kedvenceim közé. Viszont ebből a regényből az admintársaim a VP csoportban fantasztikus tematikus hetet tartottak, ami igencsak felkeltette az érdeklődésem. Ekkor határoztam el, hogy adok neki egy esélyt. Utólag úgy látom, vétek lett volna kihagyni!

Szerintem ez a fantasy ízig-vérig Vörös Pöttyös, csak a korhatáros fajta! Nem mentes az erőszaktól, ezért indokolt a 16+ besorolás, de az akció mellett nagyon erősen hat az érzelmekre és abszolút karakterközpontú.

Hogy helyenként mennyire erőszakos, azt jól mutatja, hogy az én anyai szívem az első fejezetek után rögtön dobott egy hátast, amit egy véres álom követett. XD Szóval tényleg nem indult simán a Hat varjú olvasása, de a végére teljesen magával ragadott! A szereplők bemutatása kicsit lassan indult, azután egyik pillanatról a másikra azon kaptam magam, hogy izgulok az életükért. Itt ugyanis nem babra megy a játék, nem holmi ékszerrablásra készülnek a főszereplők, hanem a világ megmentése a tét, és olyan feszültséggel teli a légkör, hogy simán elhittem: bármi megtörténhet. Ráadásul amikor az ember lánya kifújná magát, mert éppen túljutnak egy nehéz akadályon, egyből jön a következő veszélyes fordulat, sosincs vége az izgalomnak! Remekül felépített az egész történet.

„Hat ember, de ezer eshetőség, ahol ez az eszement terv zátonyra futhat.”

A kiindulási helyszín az újkori Ketterdam, az élénk kereskedőváros, ahová a világ minden tájáról érkeznek az emberek szerencsét próbálni. A hat varjú többsége az alvilág tagjaiból kerül ki, a Hordó nyomornegyedéből. Fiatalok, de a maguk területén már elismert bűnözők.  Nagyon színes társaságot alkotnak, különböző régiókból származnak, eltérő bőrszínnel, kultúrával és vallással. Annyi a közös bennük, hogy mindannyian cipelik a múltjuk terheit és mind érdekeltek a cél megvalósításában, ki pénzért, ki az életéért. Együtt egy nagyon erőteljes és energikus bajtársi közösséget alkotnak. A fülszöveg utal arra, hogy ellentétek is feszülnek közöttük. Ez tényleg nem elhanyagolható tényező, hiszen ősi ellenségek is akadnak a társaságban, igazán érdekes folyamat, ahogy kialakul köztük az együttműködés!

A vezetőjük Kaz Brekker, más néven Piszkoskéz.

„Matthias ismerte a szörnyetegeket, és elég volt egyetlen pillantást vetnie Kaz Brekkerre, máris tudta, hogy ez az alak túl sok időt töltött a sötétségben, és amikor kimászott a fényre, akkor is magával hozott onnan valamit. Matthias érezte rajta.”

Kaz lenyűgöző és félelmetes. Messze túlmutat azokon a romantikus rosszfiúkon, akiket általában annyira kedvelek. Az első ami eszembe jut róla, hogy valóban képes a könyörtelenségre. Másképp nem is maradhatott volna életben abban a kegyetlen világban, bár a múltba való visszatekintésnél úgy éreztem, így is csodával ért fel, hogy gyermekként megmenekült. Szóval Kaz egy sérült lelkű túlélő, aki szívós „munkával”egyre feljebb küzdötte magát a bűnözők ranglistáján, alvezéri rangot harcolt ki magának a Söpredéknek nevezett bandában, és céltudatosan nekiállt megvalósítani a bosszúját az ellen, aki a családja életét tönkretette. Kaz jó vezető, kiváló stratéga, sokszor lenyűgözött az ötleteivel és az előrelátásával, de láttam hibázni is, ettől vált a karaktere hitelessé, emberivé. 

Inej Kaz jobbkeze. Kísértetnek is nevezik, mivel hangtalanul jár-kel, és képes megmászni a legmagasabb falakat. Ő szerzi meg a fontos információkat, mellette jól bánik a késsel. Apró termetű, de bátor szíve és acélos akarata van. Átélt szenvedései egy tiszteletre méltó cél elérésére sarkallják, amiért keményen küzd.

„– A Hordóban nincs szabadság, csak kedvező szerződési feltételek. (…) Ott haltam volna meg a Vadaskertben.

– Most meg a Söpredéknél halhatsz meg.

Inej sötét szeme megvillant. 

– Lehet, de állva halok meg, késsel a kezemben.”

Jesper a társaság mesterlövésze, biztosan lehet rá számítani, ha tűzpárbajra kerül a sor. 

„Jesper mindig jobban érezte magát, amikor lőni kezdtek rá. Nem mintha odalett volna azért, hogy kinyiffanjon (igazából ez a lehetséges végkifejlet határozottan taszította), de ha épp az életét féltette, akkor nem tudott semmi másra gondolni. Ez a hang – a gyors, mellbevágó fegyverdördülés – elméjének szétszórt, lobbanékony, állandóan kutató részét minden másnál jobban a célra tudta összpontosítani.”

Szenvedélyesen szereti a szerencsejátékot, de nem meglepő módon többet veszít, mint amennyit nyer, így állandó pénzhiánnyal küzd. Őt leginkább a pénz motiválja, amikor vállalkozik erre a veszélyes megbízatásra. Óriási humora van, nagyon élveztem a többieknek címzett beszólásait!

Wylan a robbantási szakértő. Ő egy szelíd, kedves fiú a többiekhez képest, ezért kicsit ki is lóg a társaságból, hiába érti a dolgát. Messziről látszik, hogy nem rossz hírű negyedből származik. Sokáig nem lehetett tudni, hogy igazából miként került Kaz csapatába. Nagyon megsajnáltam, amikor kiderült a titka!

„Jesper Wylan vállára tette a kezét. 
– Hagyd rá! 
– Ezt nem teheti… 
– Wylan – rázta meg kicsit Jesper. – Lehet, hogy a nevelőiddel nem vettétek ezt a leckét, de nem vitatkozunk olyasvalakivel, aki csupa vér, és kést hord a kabátujjában.”

Nyina nagyon érdekes szereplő. Különleges képességgel bír, grisa, a korpolálok rendjéből (az élet és halál rendje), azon belül is szívtörő, olyan személy, aki képes a másik testének működését befolyásolni. Pl.: lassítani vagy megállítani a szívdobogást, könnyíteni a légzést, enyhíteni a fájdalmat stb. Hazája, Ravka háborúban áll a szomszédos Fjerdával. Nyina egy elit alakulathoz tartozik, és a harcok alatt a sorsa összefonódik az egyik ellensége, Matthias életével. Egy különös kalandnak köszönhetően kerülnek mindketten Ketterdamba, és lesznek az öngyilkos küldetés résztvevői.

Matthias csakúgy, mint Nyina, hazájának elit katonája, drüskelle, vagyis boszorkányvadász. Szent kötelességének tekinti, hogy megtisztítsa a földet a grisák természetellenes csoportjától. Határozott, egyenes jellem, erős harcos. Kettőjük közt a feszültség és a vonzódás elemi erejű.

„Amikor a lány felnézett rá, az arcán gyűlölet és kimerültség zord egyvelege tükröződött. Látta rajta, hogy szégyelli magát, amiért hálás, és tudta, hogy ebben a röpke pillanatban a lány az ő tükre.”

Ha az arányokat nézzük, a könyvben a romantika eltörpül az akció mellett, mégsem elhanyagolható. Szerintem ezt nem lehet sorokban mérni, azon van a hangsúly, hogy a szereplők közti érzelmek megmutatkoznak-e. A Hat varjúban három románc is kialakulóban van, és érzelmileg mindegyik nagyon jól megalapozott, hiteles és erőteljes. Biztos vagyok benne, hogy a romantikus lelkű olvasókat is éppen úgy megfogja majd a történet, mint a kalandok kedvelőit!

A regény végén szépen lezárul a nagy történeti ív, de kezdődik egy másik, magyarul függővéges. El is gondolkodtam, hogy gyorsan megveszem angolul a folytatást, de végül másképp döntöttem. Méghozzá azért, mert pihentetni szeretném egy kicsit a zakatoló szívem, épp eleget izgultam értük idáig, jól van ez így, ahogy most állunk. Megvárom a következő rész magyar megjelenését, és odáig elolvasom az írónő kapcsolódó sorozatát, a grisa trilógia eddig megjelent két kötetét.

Összegzés: 5/5 csillag, hajszállal sem kevesebb! Egyszerűen zseniális, rendkívül fordulatos fantasy, amely teljesen beszippantja az embert, fiúknak és lányoknak is bátran ajánlom, 16 éves kor felett. 

A recenziós példányért köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak! 

Ha kedvet kaptatok hozzá, kedvezménnyel megrendelhetitek a kiadó webáruházában.

E-könyv formátumban is kapható.

Most búcsúzom a Söpredék jellegzetes köszönésével:

„– Nincs gyász!

– Nincs temetés!”

Képek forrása: Instagram, Pinterest, Tumblr

Alternatív befejezés a Trónok harca filmsorozathoz

Alternatív befejezés a Trónok harca filmsorozathoz

(csajos és happy endes változat, némi bosszúszomjjal vegyítve)

Nem titok, hogy boldog Jonerys befejezésben reménykedtem, de sajnos az Azor Ahai-i prófécia csúnyán keresztülhúzta a számításaimat. Az első hét évad nagyon tetszett, csak a 8. évad 2. részének végétől változtatnék, bizonyos részeket megtartva.

Amikor Jon felfedi származásának titkát Dany előtt a kriptában, a lány először megdöbben és megijed, de amikor Jon kijelenti, hogy érzi, ez az igazság, eszébe jut a régi látomás a bátyjáról és a karjában tartott újszülöttről. Felismeri Jonban Aegont, megérti, hogy innen eredt az ösztönös bizalma iránta, és megerősödik benne a tudat, hogy jól választott, méltó társra lelt. Boldogság tölti el, átöleli Jont, és azt mondja neki,  itt az idő, hogy visszaállítsák a Targaryen-ház régi dicsőségét, Rhaegar is ezt akarná. Csókjukat a harsonák kürtje szakítja félbe. Amikor a fegyverekért igyekeznek, Dany két Targaryen-mellvértért küld, és az egyiket Jonnak adja, amit Tyrion, Sansa, Jorah és Szürke Féreg elképedve figyelnek. Nincs idő magyarázkodásra, de Dany kijelenti, hogy Jon is a sárkány vére, majd felpattannak sárkányaik hátára.

A csata nagyjából ugyanúgy zajlik, félelmetes, horrorszerű. A dothrakiak lángoló kardokkal  előre rohannak, bíznak benne, hogy nyílt terepen legyőzhetetlenek, de perceken belül elenyésznek. Szellem viszont nem tart velük, ő a Stark-családot védi, szükség lesz rá. Amint az előőrs látványosan megsemmisül, az emberek torkát összeszorítja a félelem.  

A Holtak serege elképesztő erővel támad, Dany és Jon a levegőből tűzesővel pusztítják őket, de egy óriási jégvihar kerekedik, és meglepetésszerűen rájuk ront az Éjkirály Viserion hátáról. A három sárkány tűz- és jéglabdái megvilágítják az eget, félelmetes látványt nyújt, ahogy egymásnak esnek. Tépik, marják egymást, végül Viserion állkapcsa összeszorul Rhaegal nyakán, miközben Drogon az ő szárnyát szakítja le. A sárkányok összekapaszkodva, pörögve zuhannak a föld felé. A becsapódáskor rettentő nagy tűz és porfelhő támad, lovasaik lerepülnek a hátukról, Drogon bömbölve marcangolja Viserion testét. Rhaegal mozdulatlan. Ahogy Jon magához tér, kétségbeesve kutat a tekintetével Dany után. Amikor kezd eloszlani a láng és a füst, megpillantja a lányt, és már indul felé, de ekkor váratlanul Dany mögé lép az Éjkirály, és pallosával kegyetlenül lesújt rá. Dany úgy omlik össze, mint egy rongybaba, fájdalmas vonásokkal Jon felé néz. Ajkán alig hallhatóan buggyan ki a véres szó: dracarys. 

Jon arca megvonaglik a fájdalomtól, az Éjkirály gúnyos mosollyal néz a szemébe néhány másodpercig, majd megérinti a lány testét, aki méltóságteljesen felemelkedik, és jégkék szemeit egyenesen Jonra függeszti. Az Éjkirály leakaszt egy szablyát az övéről, és Dany kezébe nyomja, aki vicsorítva és eltökélten megindul a férfi felé.  Jonnak remeg a keze, de kihúzza a kardját, könnyedén lefegyverzi az átváltozott lányt, és keresztülszúrja a szívét. Miközben Dany teste jégszilánkokká robban, a penge felragyog, lángnyelvek veszik körül, és az Éjkirály arcáról lehervad a mosoly: Azor Ahai újjászületett! Ádáz küzdelem alakul ki köztük, de Jont most már nem lehet megállítani, kegyetlen bosszúszomjjal, a Targaryenek és a Starkok minden erejével harcol, és végül az Éjkirály testébe mártja a lobogó kardot. Ezzel véget ér egy évezredek óta tartó rémálom, a háttérben Drogon bömbölését lehet hallani, aki elveszített anyját és testvéreit gyászolja. Miközben a sárkány felemelkedik, hogy eltűnjön a sötét éjszakában, a várban minden túlélő fellélegzik.

Jon épp időben menti meg a kis Lyanna Mormont életét, aki az óriással küzd, ahogy Sandorét is, aki Sansa elé veti magát, hogy megvédje egy halálos csapástól. Szellem Brant védi hősiesen, Theon már elesett mellőle. Sajnos Beric és a frissen lovaggá ütött Brienne is hősi halált haltak. Sam súlyos sebet kapott, haldoklik, Jorah megígéri neki, hogy vigyázni fog Szegfűre és a gyermekeikre. Jamie holttestét nem találják. Melisandre Arya és Davos bosszúja elől ugyanúgy szépen elsétál a hóba, elejtve a nyakékét, és hamuvá válik.

Amikor látják, hogy Jon egyedül érkezik vissza, mindenki együttérzéssel köszönti. Jon nem veszt részt az ünneplésben, csak magányra vágyik. Elszorult torokkal emlékezik meg az elhunyt hősökről a temetésnél, mindenki királyként tekint rá, és fejet hajt előtte. De őt ez most legkevésbé sem érdekli, beszél a testvéreivel, majd Szellem társaságában hosszabb időre elhagyja Derest, hogy a Falon túl meggyászolja kedvesét. A varsafánál keserű könnyeket hullajt.

Közben a várban ünnepelnek, és ápolják a sebesülteket. Gendry is köztük van. Arya minden nap benéz hozzá, és amikor látja, hogy a fiú túl van az életveszélyen, összepakol és elindul, hogy lerendezzen egy rég esedékes ügyet. Megígéri Gendrynek, hogy utána visszatér majd hozzá.

Királyvárban eközben lázas készülődés folyik. Cersei örvendezik a hír hallatán, hogy Daenerysnek vége, és felkészül, hogy Jonnal és Tyrionnal is leszámoljon. Büszkén szemléli összegyűlt seregének csillogó páncélzatát, és a kikötőben várakozó Greyjoy-flottát. Könnyű győzelemnek ígérkezik. Mámoros örömébe akkor kúszik csak félelem, amikor a hasa begörcsöl, és vér szivárgását érzi a lábai között. A nagymester nem tudja megakadályozni a vetélést, elveszíti a babát. 

Amikor felépül, magányosan sétál a kertben, és megdobban a szíve, amikor meglát egy szőke üstököt.  Boldogan veti magát Jamie karjai közé. Csakhogy Jamie arcán furcsa mosoly jelenik meg, durván ellöki magától a földre, majd lerántja az álarcát, és a királynő hirtelen a bosszúálló Aryával találja szembe magát, aki nemes egyszerűséggel elvágja a torkát. – A családomért –  mondja, majd megfordul, otthagyja Cersei-t a porban, ahová a nő vére patakokban folyik, kiáltani sem tud, iszonyat torzítja el az arcát, az ujjai még remegnek egy kicsit. Mire a tettet felfedezik, Aryának már se híre, se hamva. A lány fejében megfordul, hogy az egész kompániával végez, de végül úgy dönt, nem fogja elvenni a lehetőséget Sandortól, hogy leszámolhasson gyűlölt testvérével.

Már éppen elhagyná a vár terültét, amikor Bronn gúnyos hangon feltartóztatja és kérdőre vonja. Mindketten kardot rántanak, és párbajozni kezdenek. Arya ügyesen kerülgeti a férfi súlyos csapásait, de az ellenfele szívós, kemény harcos, a küzdelem elhúzódik, egyre elkeseredettebben zajlik. Arya végül ugyanazzal a technikával győzni le Bronnt, mint a filmben az Éjkirályt.

Nagyjából egy hónappal a Deresi csatát követően Jon visszatér Deresbe. Sokat gondolkodott az elmúlt hetekben. Egy hatalmas királyság trónörökösévé vált, amire sosem vágyott. Legszívesebben itt élne Északon, magányos farkasként bolyongva. De nem erre nevelte Ned. Rengeteg ember életéért lett felelős, a sorsuk most már az ő kezében van, neki kell gondoskodnia a jólétükről. Kire hagyhatná mindezt? Dany miatt, és vér szerinti apja miatt sem adhatja fel. Tartozik nekik annyival, hogy megteszi a kötelességét. Le kell zárnia egy háborút, és békét kell teremtenie.

Legnagyobb meglepetésére Deres közelében Rhaegal fogadja. A sárkány kis híján belepusztult sérüléseibe, de amikor felfedezték, hogy még van benne élet, a vadak gondját viselték, naponta friss hússal táplálták, és a fenséges szörnyeteg lassan visszanyerte az erejét. Jont ez megerősíti abban, hogy véghez kell vinnie Dany álmát, elhatározza, hogy a Vastrónra fog ülni, és egy boldog korszakot teremt a Hét Királyság számára. 

A hollók már a földrész összes szegletéből meghozták a hírt, hogy a nagyurak elfogadják trónigényét. Egyedül Királyvár dacol. Arya is visszatér, beszámol róla, hogy már csak Euron Greyjoy-jal és a Heggyel kell leszámolni, Cersei nem jelent többé akadályt. Gendry boldogan szorítja magához, Jon pedig áldását adja rájuk, és megígéri, hogy trónra lépése után a fiút megajándékozza a Baratheon névvel. Arya kijelenti, hogy a háború után jobb szeretne világot látni, mint egy várban letelepedni, és Gendrynek nincs ellenére az ötlet. Arra gondol, hogy távollétében Davost bízza majd meg Viharvidék igazgatásával.

Összegyűjtik a sereget, és megindulnak Királyvár felé, ahol Cersei-t időközben eltemették, és most Euron parancsol. Amikor bekerítik a várat, Jon megadásra szólítja fel őket Tyrion által, de Euron éppen úgy bízik a flottájában és a Lannister-sereg erejében, mint Cersei tette, gőgösen utasítja el a szabad elvonulás lehetőségét. Így nem marad más hátra, támadni kell, de alighogy megkezdődik a csata, és Rhaegal felemelkedik Jonnal a hátán, az égen feltűnik még egy sárkány. 

Drogon és Rhaegal könnyűszerrel felégetik a hajóhadat és a bástyákat, ügyesen kerülgetve és egymás után kiiktatva a skorpiókat, majd rést ütnek a falon, így Makulátlanok és az északiak gyorsan megadásra kényszerítik a Lannister-sereget. Jon csapatai ezután ellenállás nélkül veszik be Királyvárat. Euron bepánikol és szökni akar, a Hegy viszont útját állja, és a falba passzírozza. 

A Vörös Toronyba megérkezik Sandor, és véres párbaj alakul ki a két testvér között. A Hegy nyerésre áll. Qyburn mester eloldalazik mellettük, és lefelé menekül a lépcsőn, de Arya és Gendry megállítják. Rimánkodik az éltéért, felajánlja, hogy ha életben hagyják, elárulja, miként lehet legyőzni Gregor Clegane-t. Egy kis fiolát ad át nekik, ennek a tartalmát kell ráönteni a bőrére, ami semlegesíti emberfeletti képességeit. Gendry sakkban tartja a mestert, amíg Arya elviharzik. Még éppen időben érkezik, és a fiola tartalmával ártalmatlanná teszi a Hegyet, akivel így Sandor képes végezni. Aryát elönti a boldogság, hogy a listáról közösen sikerült kipipálniuk az utolsó nevet.

A két sárkány a harc után földre száll, de miután Jon leereszkedik Rhaegal hátáról, búcsút intenek a fejükkel, újból felemelkednek a levegőbe, és eltűnnek a messzeségben. Jon szomorúan, de hálás szívvel néz utánuk. Nem tudja, látja-e még őket valaha.

Egy hónappal később Jont VI. Aegon Targaryen néven megkoronázzák a nagy házak képviselőinek jelenlétében, és elfoglalja a Vastrónt. 

Első rendelkezésével visszaállítja a Hódító Aegon előtti állapotokat, minden nagy régió megkapja az önállóság jogát. Szavait először néma csend, majd éljenzés fogadja.

A Koronaföldek vezetését természetesen Jon maga vállalja, Varyst nevezve meg segítőjének, Eddet pedig a testőrsége parancsnokává teszi. Hadserege élén Szürke Féreg marad. 

Észak királya Bran Stark lesz, de ő lemond a trónról nővére, Sansa javára. Sansa ezt örömmel fogadja, és felkéri Sandort, hogy Brienne helyett legyen a védelmezője. Idővel elmélyülnek az érzései a lovagja iránt, aki egykor a köpenyébe burkolva menekítette ki őt a csőcselék karmai közül. Az oldalán Sansa először találja meg a boldogságot.  

A vadak Tormund vezetésével letelepednek a kihalt északi területeken.

A Vas-szigetek uralkodónője természetesen Yara Greyjoy lesz, aki büszkén és hálatelt szívvel tekint Jonra.

A tökkelütött Edmure Tully is megkapja a koronáját, innentől  boldogan uralkodhat Folyóvidék felett, a népe pedig reménykedhet benne, hogy a következő királyuk nem lesz ilyen szerencsétlen.

Arryn-völgyének ifjú ura, Robin közönyösen fogadja a hírt, helyette, ahogy eddig is, a segítője, Lord Yohn Royce fog irányítani.

Nyugat királya az utolsó Lannister,  Tyrion lesz, aki maga mellé veszi a hűséges Podrickot testőrnek.

Síkvidék urainak választást kell tartaniuk, miután a Tyrelleknek bealkonyult, de Olenna úrnő rokonai úgy döntenek, hogy a bölcs asszony akaratát követve megmaradnak a Targaryen-ház alattvalóiként. Jon innentől kezdve nem lesz a Vasbankra utalva. 

Viharvidék vezetését Gendry Baratheon kapja, aki immár hivatalosan viselheti az apja nevét. A fiú megilletődve köszöni meg a lehetőséget, és gyorsan mérlegel, végül csak a nevet fogadja el. Úgy érzi, még egy királyság sem ér annyit, hogy elveszítse miatta Aryát. Ezért lemond a trónról Jon javára, Viharvidék Síkvidékhez hasonlóan a Targaryen-ház irányítása alatt marad. Viharvég várát Gendry Davosra bízza, mielőtt elhajózik a lánnyal Nyugatra. Időnként Bran tudósít a jólétükről.

Dorne fölött a Martell-ház uralkodik tovább.

Így tehát a végén Jon három királyság urává válik. Ezzel lezárul egy korszak, és kezdetét veszi egy új.

Jon nem szeret Királyvárban rostokolni, sokat utazik és elidőzik az egyszerű emberek társaságában, igyekszik olyan törvényeket alkotni, amellyel könnyíthet a sorsukon. Királyvár, Sík- és Viharvidék népe éppen úgy megszereti, mint az északiak. Időnként látogatást tesz régi otthonában, Északon, ahová a szíve húzza. Felkeresi Sansáékat Deresben, vadászik Tormunddal és Szellemmel, de nem hagyja ki a Mormont-házat sem, ahol vívóleckéket ad Szegfű fiainak. Ilyenkor Lyanna imádattal figyeli. Jont elkíséri vágyódó pillantása. 

Évekkel később, amikor elcsitul lelkében a gyász, viszonozni kezdi a bátor szívű északi lány érzéseit. Egy szép napon a tűz és a jég újból egyesül, nászukból pedig gyönyörű gyermek születik. Szülei sötét haját, de a Targaryenek ősi, ibolyaszín szemét örökli. Születésének napján a sárkányok újból megjelennek Westeros ege felett.

Itt a vége, fuss el véle.

(A képek forrása főleg a Pinterest és a DeviantArt.)