Tricia Levenseller: A kalózkirály lánya

Tricia Levenseller: A kalózkirály lánya

Fülszöveg:

Bőven lesz még idő, hogy jó alaposan elagyabugyáljam, miután megszereztem, amiért jöttem.

A tizenhét éves Alosa kapitány titkos küldetésre indul, hogy megszerezze a legendás kincshez vezető ősi térképet. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, ugyanis át akarja kutatni a hajójukat.  Alosa könnyedén kifogna a könyörtelen kalózlegénységen, ha nem állna az útjába a fiú, aki elfogta – a meglepően agyafúrtnak bizonyuló és aljas mód jóképű elsőtiszt, Riden. Persze nincs mitől tartani, ugyanis Alosának van néhány trükk a tarsolyában, és egyetlen magányos kalózhajó nem állhat a kalózkirály lányának útjába.

Tricia Levenseller első regénye, bővelkedik akcióban, kalandban, romantikában, sőt, még némi varázslat is keveredik a nyílt tengeren játszódó, magával ragadó történetbe.

Vitorlát bonts! Tengerre fel!

Repülj vele a kalandok és érzelmek tengerén!

Oldalszám: 288 
Kötéstípus: kartonált 
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft. 
Eredeti cím: Daughter of the Pirate King  
Fordító: Szabó Krisztina 
ISBN: 9789634574972 
Elit start: 2018.10.02 
Országos megjelenés: 2018.11.02

Őszi beszerzési listámon eredetileg nem szerepelt ez a könyv, a borítója egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésem, de végül az első lelkendező kritikák meggyőztek arról, hogy érdemes lesz közelebbről megismerkednem vele. Női Jack Sparrow, kaland, romantika és némi varázslat? Naná, hogy kell nekem! Hiszen nagy rajongója vagyok a Karib-tenger kalózai sorozatnak, utólag visszagondolva nem is értem, hogyan kerülhette el a figyelmem eleinte ez a regény.

A történet azzal veszi kezdetét, hogy a kalózkirály parancsára a 17 éves Alosa kapitány egy ősi térkép darabját keresi, amely az ellenséges kalózfejedelem birtokában van. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, hogy átkutathassa a hajójukat. A regény stílusa gördülékeny, szórakoztató, perceken belül kibomlottak képzeletem vitorlái, és a tengeren találtam magam, izgulva a hősnőért, aki egyedül maradt a marcona kalózok fogságában. 

Alosát azonban nem kellett túlságosan félteni. A kalózkirály mellett nőtt fel, kegyetlen próbákon edződve vált igazi harcossá.

„Többféle apa van. Vannak, akik feltétel nélkül szeretnek, vannak, akik feltételekhez kötik a szeretetüket, sőt olyanok is akadnak, akiktől semmiféle szeretetet nem kap az ember.”

Ami azt illeti, Alosa egyáltalán nem hasonlított Jack Sparrow-ra, sokkal inkább Arya Starkra emlékeztetett. Elszánt volt, vasakaratú és bosszúszomjas, nem fenyegetőzött vaktában. Komoly kihívást jelentett számára eljátszani a megszeppent rabot. Ugyanakkor az is kiderült, hogy nem sikerült véglegesen kiölni belőle a szeretetet és az együttérzést. Nagyon tetszett, hogy büszke volt női mivoltára, női legénységére. Mind talpraesetten megállták a helyüket a kalózok könyörtelen világában. A könyv nem véletlenül kapott 16+ minősítést. Ilyesmi általában akkor szokott előfordulni Vörös pöttyös könyvek esetében, ha a romantikus szál hajlik az erotika felé. Jelen esetben nem ez tette indokolttá a korhatárt, hanem az, hogy akadtak benne olyan erőszakos jelenetek, amelyek akár a Trónok harcában is szerepelhettek volna. Szerencsére a borzalmak nem kerültek részletezésre, hiszen mégiscsak egy fiataloknak szóló könyvről van szó! Egyébként a kötetben felvonultatott kalózok skálája igen széles, a kegyetlentől a humoros zsebtolvajon át a pityókásig mindenféle szerepet kapott benne. Némelyik nagyon szerethető volt, üde színfoltot vittek a történetbe.

„Én mondom neked, hogy balra forgatni rossz szerencse. Mindig csak előre és jobbra. Az jó szerencsét hoz. 

– Enwen, ha már egyszer szíven szúrtam valakit, nem számít, hogy jobbra vagy balra forgatom a kést. Mindenképpen meghal a nyomorult. Minek oda még a szerencse?

– A következő gyilkossághoz. Mi van, ha legközelebb eltéveszted? Akkor aztán hiába kívánod majd, hogy bár jobbra forgattad volna a kést legutóbb. Senkit sem lehet rendesen eltenni láb alól, ha eltéveszted a szívét. 

– Kezdem úgy érezni, hogy hamarosan sor  kerül arra a bizonyos „legközelebb"-re.

– Ne csináld már, Kearan! Tudod, hogy én vagyok az egyetlen barátod ezen a hajón.

– Akkor valamit nagyon rosszul csinálok.”

Alosát nem tartották vissza a börtönrácsok, elképesztő módon mindig talált új lehetőséget a kiszökésre. Éjszakánként módszeresen és fáradhatatlanul kereste a térképet. Őszintén vágyott rá – és érdekelt is volt benne –, hogy eljusson a szirének szigetére és megszerezze a mesés kincseket. Kutatásában legfőképpen Riden, a jóképű elsőtiszt akadályozta. Rá hárult Alosa kihallgatása. Riden sok szempontból kilógott a kalózok sorából, szerencsére pozitív irányba.

„Sokkal könnyebb lenne, ha bűzlene. Hiszen a kalózok büdösek!

Neki miért van akkor só- és szappanillata?"

Riden sármos és okos, de a legfontosabb, hogy a helyén van a szíve. Nem embertelen eszközökkel, hanem az eszére hagyatkozva próbálta Alosa titkait kifürkészni, méltó ellenfelének tartotta a lányt. Közös jeleneteik csak úgy sziporkáztak! Szerintem az élcelődéseik adták ennek a regénynek a sava-borsát, nagyon jókat mosolyogtam rajtuk. Beszélgetéseikben egyébként  fontos információmorzsák bújtak meg, és az elejtett szavakból lassanként egy izgalmas titokra derült fény. Közben a két ellenséges fiatal akaratlanul is közelebb került egymáshoz. Látszólag nem sok minden történt a regény első felében, mégis határozottan élveztem ezeket a részeket. Sajnos a romantikus kapcsolat kibontakozásának nem kedvezett a szembenállás és a folytonos gyanakvás, pedig a vonzalom és a kölcsönös elismerés folyamatosan növekedett a főszereplők között. Akadt néhány szívdobogtató pillanatuk, de szívesen olvastam volna ennél többet is! Aki nem kedveli a túlzott romantikát, az megnyugodhat, nem áll fenn a megcsömörlés veszélye.

„– Mit művelsz? 
– Szerinted mit művelek? 
– Taperolsz. 
– Igyekszem visszaszerezni a kulcsot. 
– Szóval ezzel magyarázod, hogy taperolsz. 
Elmosolyodik, és előrehajol, a szája majdnem a fülemhez ér. 
– Nem látom, hogy nagyon ellenkeznél – suttogja.”

A könyv második felében inkább az akcióra helyeződött a hangsúly, egyik kalandból keveredtünk a másikba, fondorlatokban és izgalmakban nem volt hiány. Már nem a térképrészlet megszerzése volt a fő cél, hanem a túlélés. Itt mutatkozott meg, hogy Alosára milyen nagy hatással volt Riden személyisége, embersége. Biztos kapaszkodót talált a fiúban. Viszont a végén kezdtem úgy érezni, hogy túl gyorsan pörögnek az események, és ettől kissé felszínessé vált a történet. Az addig féltve őrzött titok hirtelen mindenki számára nyilvánvaló lett, és elsiklottunk egy fontos múltbeli esemény, valamint egy rettegett szereplő felbukkanása mellett. Szerintem egy kicsit összecsapottra sikerült az utolsó néhány fejezet. Remélem, hogy a második részben jobban ki lesznek bontva a szálak és a szerelem is nagyobb teret kap, mert így egy pici hiányérzet maradt bennem. A folytatás Goodreads értékelése magasabb, mint az első részé, ezért bizakodó vagyok.

Összességében tetszett a regény, abszolút hozta a fülszövegben beharangozott tartalmat. Kaptam egy kalandos, kalózos történetet, megfűszerezve csipetnyi romantikával, humorral és természetfölöttivel. Alosa és Riden egyértelműen belopták magukat a szívembe. Kíváncsian várom, milyen kalandok felé vetik őket a hullámok a következő részben! Úgy gondolom, hogy a könyv tökéletes választás azoknak, akik kedvelik a fiataloknak szóló fantasyt.

Még néhány kedvenc idézet:

„Mindenkivel történnek rossz dolgok. Az a legfőbb feladatunk, hogy felülkerekedjünk az ilyesmin. Ha pedig nem megy, hát hozzuk ki a legjobbat az adott helyzetből.”

„Ami azt illeti, rengeteg oka van annak, hogy miért rossz ötlet megcsókolni Rident. Csak épp egyetlenegy sem jut eszembe.”

„Későre jár, mire Riden ismét megjelenik. Meglepetten pislog rám.

– Azt hittem, alszol. 

– Mármint reménykedtél benne – mosolyodom el.

– És kihagyjam a gúnyos megjegyzéseid áradatát? Ugyan, kérlek!”