Cassandra Clare: Törölt jelenetek Az angyalból

Cassandra Clare:

Törölt jelenetek Az angyalból

Jem és Tessa a Blackfriars hídon folytatott beszélgetéséből törölt részlet, melyben Jem az örökségéről és az ópiumháború alatti és utáni brit-kínai kapcsolatokról árul el többet.

Illusztrátor: Cassandra Jean

– Volt Kínában egy Yuánmíng Yuán nevű hely – mondta Jem –, a Tökéletes Fényesség Kertje. Birodalmi rezidenciaként szolgált. Anyám volt ott egyszer, amolyan nagyköveti látogatás alkalmával járt az uralkodónál a nephilimek küldötteként. Azt mondta, ez volt a leggyönyörűbb hely, amit valaha látott. Tökéletes kertek, festmények, zene, csodaszép pavilonok – a Kertek Kertjének is hívták.

Jem letekintett a folyóra. – Tizenöt évvel ezelőtt a britek a földdel tették egyenlővé. Megtorlásul valamiért, ami a második ópiumháború alatt történt. Legyilkolták az őröket, elloptak mindent, amit pénzzé lehetett tenni, aztán felgyújtották a palotát. Három napba telt, mire leégett. A gyönyörűség helyén ma már csak szótlan sziklák és a felperzselt föld fogad.

– Sajnálom – szólt Tessa, nemigen tudva, mi mást mondhatna.

– Persze itt mindez senkit sem érdekel – folytatta Jem –, soha nem hallottak a Kertről. Lord Elgin adta ki a parancsot a pusztításra, jutalmul megtették India kormányzójává, ünnepelt személyiség lett belőle. Őt is és az összes hozzá hasonló angolt is gyűlölnöm kellene azért, amit a hazámmal tettek.

Hangja hűvös volt és tiszta, Tessa háta borsózott tőle. A híd túloldalán sétáló pár megállt egy mellvédnél, a férfi épp rámutatott valamire a vízben, a nő bólogatott, ahogy hallgatta.

– És? Gyűlölöd őket?

– Nem számít – mondta Jem. – Árnyvadász vagyok, és ez minden másnál előbbre való. Az angol nephilimek inkább testvéreim, mint akármelyik mondén a szülőföldemről. Amikor egy nephilim rám néz, egyedül az árnyvadászt látja. Éppen a mondénok azok, akik értetlenül néznek rám: ők egy fiút látnak, aki nem egészen fehér, de nem is egészen külföldi.

– Ahogy én sem vagyok sem démon, de ember sem – mondta Tessa halkan.

Jem tekintete ellágyult.

– Ember vagy – mondta –, soha eszedbe se jusson, hogy nem. Láttalak a fivéreddel, tudom, mennyire törődsz vele. Ha képes vagy a bűntudatra, ha tudsz remélni, gyászolni, szeretni, akkor ember vagy.

Nate és Tessa Jessamine-ről beszélget annak távollétében

Forrás: Pinterest 

– Tudod – mondta Nate –, egészen kiszáradtam, szeretnék egy kis teát. Behívhatnánk a szolgálót?

– Jaj, kedvesem, milyen szomjas lehetsz! Attól félek, csapnivaló vendéglátónak bizonyulok − állt fel Jessamine zaklatottan. – A könyvtárban nincs csengő, de megkérem Sophie-t, hogy készíttessen össze egy tálcát Agnes-szel.

Szoknyáját lesimítva kisietett a szobából. Nate elismerő tekintettel nézett utána, mielőtt visszafordult volna Tessához, aki kétkedő tekintettel nézett rá.

– Nem is kérsz teát – mondta –, hiszen utálod.

– Így van, de a húgocskámat szeretem – vigyorgott Nate. – Látszott rajtad, hogy szenvedsz. Gondolom, nem túlságosan szereted Jessamine-t, igaz? Vajon miért? Nekem bűbájosnak tűnik.

– Veled bűbájos is. Mindenki mással már nem annyira. – Tessának eszébe jutott, hogy rácsimpaszkodott Jessamine a Hyde Parkban, és ettől elbizonytalanodott. – Csak olyan..., olyan, mint egy gyerek. Néha kegyetlen, néha kedves, ahogy a szeszélye diktálja. Más emberek nem valóságosak a számára. Téged persze kedvel: te nem vagy árnyvadász, őket ki nem állhatja.

– Valóban? – Nate hangja elmélyült, ahogy akkor szokott, mikor valami igazán érdekelte.

Nagyon korai beszélgetés Will és Tessa között, amelyben egészen más módon menekülnek meg, és ahol a Sötét Ház valójában egy működő bordélyház mechanikus örömlányokkal. 

Forrás: Whimsical illustration 

Will felsegítette Tessát a kocsira, majd maga is beugrott. – Indulás, Thomas! Indulás! – Kiáltott rá a kocsisra, aki erre megsuhintotta a gyeplőt. Will bevágta az ajtót, Tessa pedig Willnek csapódott, ahogy a kocsi megrándult.

– Kapaszkodj! – Mondta és feléje nyúlt, de Tessa már elhúzódott, leült a szemben lévő ülésre. Tessa elrántotta a függönyt, és kinézett az ablakon a koszos utcára és az összezsúfolt, jobb napokat látott épületekre. Elvágtattak a sikátor mellett, amit napokon keresztül bámult. A következő saroknál a kocsi veszélyesen megdőlt, majdnem felborítva egy utcai krumpliárus szamár vontatta kordéját. Tessa sikoltott.

Will átnyúlt előtte és behúzta a függönyt. – Jobb, ha nem nézelődsz – mondta udvariasan.

– Meg fog ölni valakit. Vagy minket.

– Nem fog. Thomas kitűnő kocsis.

Tessa majd felnyársalta a tekintetével. – Látom, az Atlanti óceánnak ezen az oldalán mást jelent az a szó, hogy kitűnő. A kocsi újra megdőlt, Tessa belemarkolt az ülésébe, szemét szorosra zárta. Forgott vele a világ, és nem csak a mozgástól: több mint egy hónapja először járt a Vörös Szobán kívül. Az utca hangjai még így, a zárt ablakokon átszűrődve is dobszóként visszhangoztak a fejében. Távolról hallotta, hogy Will valamit kiált a kocsisnak; lassítottak, Tessa ujjai engedtek a görcsös szorításon, szédülése alábbhagyott. Szemét kinyitva látta, Will kíváncsian nézi.

– Megmondtad neki, hová megyünk? – Kérdezte rekedten.

– Igen – mondta –, bár felettébb különösnek találom, hogy a fivéred a Mayfairen lakik, tekintve a hivatásodat.

Tessa értetlenül pislogott. – A hivatásomat?

– Prostituált – mondta Will.

Tessa szája nyitva maradt a meghökkenéstől. – Nem vagyok... nem vagyok...

– Prostituált? – Szólt Will újra szemöldökét felvonva.

Tessa hallható csattanással csukta be a száját. – Hogy mondhatsz ilyen szörnyűséget?! Most ugye viccelsz?

Soha nem viccelek – közölte Will –, vagy legalábbis kizárólag akkor, amikor a helyzet indokolja, és ez a mostani nem olyan. Feltételeztem, hogy prostituált vagy, mert a tartózkodási helyedet csak bordélyházként lehet leírni.

Tessa rábámult.

– Ugye nem várod el tőlem, hogy elhiggyem, hogy fogalmad sem volt a Sötét Ház rendeltetéséről? – Érdeklődött Will. – Észre kellett venned, mi folyik ott.

– Mondtam már, soha nem engedtek ki abból a szobából.

– Igen, de nem tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy másokat sem engedtek be – mondta Will.

– Másokat... ó, fúj! Fúj! Veled valami nagyon nincs rendben, igaz? Kényszert érzel arra, hogy borzasztó dolgokat mondj.

Will szemöldöke felszökött, és Tessának minden dühe, zavarodottsága és elrettenése dacára meg kellett állapítania, hogy tökéletes félköröket formálnak a szemei fölött.

– Most olyan, mintha Jemet hallanám.

– Ki az a Jem?

– Mindegy – mondta Will. – Azon tűnődöm, hogy hogy képes valaki egy hónapig egy bordélyházban élni anélkül, hogy rájönne, hol is van. Nagyon nehéz felfogású lehetsz.

Tessa ellenségesen bámult rá.

– Mentségedre legyen szólva: elég exkluzív helynek látszott. Szépen berendezett, viszonylag tiszta...

– Úgy hangzik, ellátogattál már jó pár hasonló intézménybe – szólt Tessa savanyúan. – Tanulmányt írsz róluk?

– Inkább hobbinak mondanám – felet Will, s mosolygott, mint egy bukott angyal. Mielőtt Tessa válaszolhatott volna, a kocsi zökkenve megállt.

– Úgy látszik, megjöttünk – jelentette be Will. Tessa elhúzta a függönyt, és az ablakon kinézve látta, hogy egy magas, György-korabeli ház előtt álltak meg. Egy csinos kis téren voltak, melyet fák és hasonló házak szegélyeztek. A házat kovácsoltvas kerítés vette körül, a házszámot egy szembetűnő, ezüst 89-es jelezte a kapun.

A fordításban László Levente és Vincze Bernadett segített. Oldalukat szeretettel ajánlom!

Az angol szöveg ITT olvasható. 

A Pokoli szerkezetek trilógia kedvezménnyel megvásárolható a Könyvmolyképző Kiadó webáruházában.