Marissa Meyer: Scarlet (Holdbéli krónikák 2.)

Marissa Meyer: Scarlet (Holdbéli krónikák 2.)

Fülszöveg:

Még a jövőben is óvakodj a farkastól…

Cinder, a kiborglány kalandjai folytatódnak – éppen szabadulni próbál a cellájából, de még ha sikerrel is jár, ő lesz a Nemzetközösség legüldözöttebb szökevénye.
Eközben Franciaföldön nyoma vész egy idős asszonynak, Michelle Benoit-nak, gyönyörű és makacs unokája, Scarlet pedig rendületlenül keresi. A vörös hajú francia szépség a nyomozása során egyre különösebb alakokkal találkozik. Megismerkedik Farkassal, az egyszerre vonzó és ijesztő utcai harcossal, akivel együtt erednek a rejtélyek nyomába. De a helyzet tovább bonyolódik, miután összeakadnak Cinderrel.
Ahogy közös erővel próbálják megakadályozni, hogy Levana királynő végveszélybe sodorja a Föld teljes lakosságát, lassanként fény derül arra is, mi köze egymáshoz Scarletnek és Cindernek…

Már te is vártad? Vesd bele magad a történetbe!

Oldalszám: 472
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Scarlet
Fordító: Bujdosó István, Szabó Krisztina
ISBN: 9789634575740
Országos megjelenés: 2019.04.18

Elöljáróban: 

 A Holdbéli krónikák nagyon kedves helyet foglal el a szívemben. Ez volt az a sorozat, amelynek első része annyira magával ragadott, hogy azonnali folytatást kívánt, meg sem álltam a harmadik rész végéig. Az első részről írt értékelésem itt olvasható.

Igazából a második részen első olvasásra csak átrohantam, teljesen rá voltam függve Cinder és Kai herceg története, de sajnos kettejükről nagyon kevés szó esett, egészen más irányba terelődtek az események. Megnyugtató fejlemény velük kapcsolatban csak a harmadik részben történt, amelyet már angolul olvastam. Ebben a kötetben egy másik pár, a címadó Scarlet és Farkas vették át a főszerepet, és utólag úgy éreztem, rájuk nem fordítottam kellő figyelmet. Ezért most újból elővettem a történetüket, és másodjára már sokkal jobban tetszett!

Az első részhez hasonlóan ez is abszolút varázslatos mesefeldolgozás, Piroska és a farkas történetének sci-fis változata. Először úgy gondoltam, hogy kevesebb eredeti meseelemet lehet benne felfedezni, mint Cinder Hamupipőke történetében, de második olvasásra sokkal több párhuzamra bukkantam.

Az események két fő szálon indulnak el, Cinder és Scarlet alakja köré épülnek, és végül egy drámai fejezetben robbanásszerűen futnak össze. 

A történetről (Spoileres az előző rész tartalmára nézve!)

Az előző rész végén az olvasók számára világossá vált, hogy Cinder nem más, mint a halottnak hitt, holdbéli Selene hercegnő, akinek a családját a hataloméhes nagynénje, Levana meggyilkoltatta. Ő éppenhogy túlélte a pusztító tűzvészt, de olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy csak kiborggá alakítva maradhatott életben. 3 éves volt, amikor a Földre menekítették, de jóságos mostohaapja gyorsan elhalálozott, és a mit sem sejtő mostohaanyja mellett szolgasorban nőtt fel. Rendkívül ügyes műszerésszé vált, így találkozott a Keleti Nemzetközösség álruhás koronahercegével, Kai herceggel, akivel egymásba szerettek. Kai apja a bolygót pusztító járvány áldozata lett, így az ifjú császárra hárult a felelősség, hogy megállítsa a hatalmas varázserővel bíró Levana királynőt a Föld leigázásában. Mindezt egy házassági szövetség tette volna lehetővé. Kai életét féltve Cinder ezt próbálta megakadályozni, de a bálon kiborg és holdlakó volta lelepleződött, felségárulás vádjával börtönbe került és halálra ítélték. Reménytelen helyzetében Dr. Erland, a királyi orvos sietett a segítségére, aki ellátta a szökéshez szükséges új művégtagokkal. A történet pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ér. 

Cinder és Thorne kapitány

Cinder a szökés közben pottyan Thorne zárkájába, és onnantól együtt folytatják a veszélyes szabadulási műveletet.

„– Hadd találjam ki! – szólalt meg ismét. – Betörésért csuktak le?
A lány némaságba burkolózva, hosszasan tanulmányozta a vécécsészét visszahúzó szerkezetet, majd elfintorodott.
 – Kétrendbeli árulásért, ha nagyon tudni akarod. Meg hivatalos szerv elleni erőszakért, és a bioelektromosság tiltott használatáért. Ja, és illegális bevándorlásért, bár szerintem az már túlzás.”

Thorne kapitány személyében új kedvencet avattam! Annyit nevettem Cinderrel folytatott civódásain! Mintha Han Solo kisöccse lenne, ugyanolyan nagyszájú vagány, aki a jég hátán is megél, és mindig bajba keveredik, de a legtöbb helyzetből sikeresen kidumálja magát. Mindez pedig még szórakoztatóbbá válik, amikor a társaság Ikoval bővül. A kis robot itt is hatalmasat alakít, rendívül édes és nagyon fontos szereplő lesz! Tulajdonképpen egy feszültséggel teli menekülés kellős közepébe csöppenünk, hiszen a Keleti Nemzetközösség teljes hadereje őket keresi, és Levana királynő különleges alakulata is rájuk vadászik, de hármuknak köszönhetően egyfolytában mulatságos helyzetek adódnak. A humor sokkal mélyebb nyomot hagyott bennem ezen a vonalon, mint az izgalom, jóleső módon az első rész hangulatára emlékeztetett.  

„– Ezt figyeld! Valaki más is megszökött a börtönből!
Cinder a netmonitorra pillantott, amelyen most a Nemzetbiztonsági Tanács elnöke nyilatkozott egy sereg újságírónak. A képernyő alján a következő felirat futott: 

A HOLDLAKÓ MEGSZÖKÖTT AZ ÚJ-PEKINGI BÖRTÖNBŐL. KÖZVESZÉLYES. 

– Ez szuper! – mondta Thorne, és olyan erővel vágta hátba Cindert, hogy az kis híján orra bukott. – Nem fognak velünk bajlódni, ha egy holdlakót is meg kell találniuk.
Cinder már épp elfordult a képernyőtől, amikor Thorne-nak leesett a tantusz.
– Várjunk csak! Te holdlakó vagy? 

– Te meg bűnözőzseni?”

Farkas

A történet tulajdonképpeni főszereplője Scarlet Benoit, a fiatal farmer lány, akinek a nagymamája hetekkel ezelőtt eltűnt, és a rendőrség lezártnak tekinti az ügyét. Scarlet ebbe képtelen belenyugodni, mivel biztos benne, hogy a nagymamája emberrablás áldozata lett, és eltökéli, hogy bármi áron megtalálja. A keresésben egy utcai harcos, Farkas segíti. A lány kezdetben meglehetősen bizalmatlan az ijesztő fiúval szemben, de az idő múlásával egyre vonzóbbnak találja, és úgy tűnik, hogy a segítségével tényleg az emberrablók nyomára bukkan.  

Scarletnek az elején volt egy nagyon szimpatikus megnyilatkozása, amikor ismeretlenül a védelmébe vette a kiborg lányt.

 „– Az emberek olyan gyorsan képesek hibáztatni és elítélni valakit, pedig fogalmuk sincs, hogy az a lány min ment keresztül, vagy hogy mi vette rá arra, hogy azt tegye, amit tett. Sőt, honnan tudjuk, hogy tett-e egyáltalán bármit?” 

A történtet végén szintén szerezett két jó pontot, de megmondom őszintén, miatta vonok le fél csillagot az értékelésnél. Mentségére szól, hogy nagyon fiatal, de egyszerűen nem tudtam azonosulni a forrófejűségével, kicsit idegesített a karaktere. Ő egy nagyon makacs és meggondolatlan leányzó, aki fejjel megy a falnak, és csak azután, vagy még akkor sem gondolkodik. Tele van tehetetlen dühvel, elkeseredéssel, és mindenféle értelmes haditerv nélkül rontana az ellenségének egy szál pisztollyal a kezében. Nagy szerencséje, hogy Farkas ellensúlyozza a hülyeségeit! Ő képes volt átgondoltan és hatékonyan cselekedni. Pedig kezdetben Farkas se volt túl megnyerő figura számomra. 

Adva van egy jóképű, kíméletlen utcai bunyós, aki könnyűszerrel és brutálisan nyomja le az ellenfeleit, de a lány közelében teljesen megváltozik, kiskutyaként meghunyászkodik. Sokáig nem tudtam ezt a különös, kettős viselkedést mire vélni, viszont a későbbiekben megértettem az okát, és megkedveltem a karakterét. Örülök, hogy Scarlet helyett is gondolkodott, és végig mellette állt. Másodjára már úgy láttam, hogy egész helyes párost alkotnak. 

„– Azt mondtam, hogy megvédelek, és pontosan ezt is fogom tenni. Erről kár vitázni.”

Kaito császár

Bár Kai ebben a kötetben mellékpályára szorult, ő mégiscsak a szívem csücske, ezért szeretnék megemlékezni róla pár mondattal. Most is bebizonyította, hogy nem hiába szeretem annyira, több alkalommal is nagyon büszke voltam rá! Gyakorlatilag az összes jelenetben, amiben csak feltűnt! A kedvenc részem az első sajtótájékoztatója volt. Még Thorne-nak is leesett, hogy mi a helyzet közte és a kiborg lány között.

„– Most már értem, miért nem jöttem be neked. Fogalmam sem volt róla, hogy egy uralkodóval szállok ringbe. Ő azért még nekem is nagy falat.
– Ne nevettess már! – horkant fel Cinder. – Alig ismerem. Ráadásul most még utál is.
Thorne felnevetett, és a hüvelykujját az övtartójába bújtatta.
– Tudod, nekem elég jó orrom van a szerelemhez, és egyet mondhatok, a fickó nem utál téged. És egy kiborgot meghívni a bálba? Elég tökös a gyerek!  Elvből utálom az uralkodócsaládokat meg a kormánytagokat, de nem semmi húzás volt, azt meg kell hagyni.”

 A történet vége rettentően izgalmas, összefutnak a főszereplők szálai, és kezdetét veszi egy nagyszabású új kaland. Annyit elárulok, hogy a harmadik rész még jobb lesz, már alig várom a magyar megjelenését!

Összegzés:

A holdbéli krónikák 2. része a Piroska és a farkas meséjének sci-fis változata. Az események két fő szálon futnak: az egyik a menekülő Cinder sztorija, amely végül keresztezi a nagymamáját kereső Scarlet történetét. Az előző részhez hasonlóan teljesen elvarázsolja, beszippantja az olvasót. Sziporkázóan humoros és izgalmas. Bár egy új pár, Scarlet és Farkas kerültek előtérbe, nekem még mindig Cinder és a Kai maradtak a kedvenceim, és a mellékszereplők közül felsorakozott melléjük Thorne kapitány, aki akár Han Solo kisöccse is lehetne. Iko hozta a megszokott formáját, rendkívül aranyos volt és nagyon hasznosnak bizonyult!

Azt gondolom, hogy a 16 éven felülieknek való korhatár kicsit talán túlzás, de valóban akad benne néhány durvább jelenet. Ettől függetlenül szerintem nem olyan véres, mint a Hat varjú, simán a fiam kezébe adnám, 14-15 éves kortól olvasható. 5 csillagból 4,5-re értékelem, mivel a címadó szereplő nem vált annyira szimpatikussá számomra, mint a többiek.

A recenziós példányt köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!  

Kedvezménnyel megrendelhető a kiadó webáruházában. Kattints érte IDE!

Még néhány kedvenc idézet:

„Torin torkából bosszús sóhaj szakad fel.
– Az a lány sokkal okosabbnak bizonyult, mint amit kinéztem volna belőle.
Kai a hajába túrt, és gyorsan elnyomta a szívében váratlanul feltörő büszkeséget.”

„– Szóval – szólt oda Farkasnak, aki most is épp hátrafelé pillantott –, ha ránk támadnának, ki győzne? Te vagy a farkasfalka?
Farkas komolyan ráncolta a homlokát.
– Az attól függ – felelte lassan, mintha közben azon tűnődne, miért tette fel Scarlet ezt a kérdést. – Mekkora az a falka?
– Nem tudom, mi számít átlagosnak? Hat farkas?
– Hattal azért még elbírnék – válaszolta Farkas. – De ha többen vannak, az már elég szoros lehet.
– Látom, téged sem fenyeget az önbizalomhiány – vigyorgott Scarlet.

– Ezt hogy érted? 

– Ugyan, sehogy! – rúgott odébb egy követ az útból Scarlet.  – És ha mondjuk egy… oroszlán támadna rád? 

– Egy macska? Ne sértegess már!”

„– Könyörgöm, mondd, hogy felismersz valamit!
 – Igen, persze… – intette le Thorne. – Csak hát ugye, nem tegnap volt…
 – Kicsit gyorsabban! Mert nem igazán illünk így bele ebbe a környezetbe.
  Thorne bólintott, majd végignézett az utcán.
  – Erre!
  Öt lépés után megtorpant, megint elgondolkodott, majd megfordult.
  – Nem. Mégsem. Erre.
  – Végünk van.
  – Nem, most már megvan. Tényleg. Gyere!
  – A címet nem tudod?
  – Egy kapitány mindig tudja, merre van a hajója. Ez amolyan mentális kapcsolat.
  – Bár lenne itt egy kapitány!”

„A hangszóróból megint ugyanaz a gépies női hang hallatszott. 
  – Thorne, nem tudom beindítani az automatikát. Kézi vezérléssel kell felszállnunk. 
  Thorne kétségbeesetten nézett a vezérlőkre. 
  – Mióta dumál vissza nekem ez a hajó? 
  – Én vagyok az, te idióta! 
  Thorne a hangszóró felé fordította a fülét. 
  – Cinder?”

„– Lehet, hogy lökött holdlakó vagy – mondta –, de gonosz biztosan nem. Amíg arra használod a bűbájodat, hogy segíts másokon, főleg rajtam, addig felesleges ezen rágódnod.”