2022. június 26., vasárnap

Könyvhét 2022 avagy a találkozások öröme

 Könyvhét 2022 

avagy a találkozások öröme





Három év kihagyás után gyógyír volt a lelkemnek, hogy részt vehettem a 93. Ünnepi Könyvhéten.

Izgatottan készültem erre a hétvégére, és minden várakozásomat beteljesítette, sőt, bizonyos tekintetben felül is múlta. Megannyi kedves találkozást hozott, köztük olyat is, amelyre nem is számítottam. Mindig nagy öröm, ha egy régi könyvmoly barátság válik személyessé, így történt ez most Tóth Zoltánné Évi esetében, akivel egy dedikáláson futottunk össze. Számomra a Könyvfesztivál és a Könyvhét elsődleges varázsát mindig is a személyes találkozások adták, hiszen könyvet bármikor vásárolhatok, de a kedvenc magyar íróimhoz és könyvrajongó barátaimhoz az ilyen események hoznak közel.

Bár a rendezvényt keresztül-kasul többször bejártam, és igyekeztem valamennyi kiadó standjához bekukkantani, néhány előadásba belehallgatni, be kell látnom, hogy ismét egy szűk keresztmetszetre koncentráltam, és a barátaimhoz, valamint a kedvenc kiadóm szerzőihez húzott a szívem.

Először is beragyogta ezt a hétvégét az On Saijal és a Galaktikus Fanklub tagjaival való közös ebéd. Nem sokkal dél előtt érkeztem meg a helyszínre, és egyből egymás karjaiba futottunk. Régen találkoztunk, jó volt megtárgyalni, kivel mi történt mostanában. Napi szinten négy és fél évig dolgoztunk közösen, rengeteg élmény fűz minket össze. Természetesen felvetődött a csapatmunka kérdése is, de abban maradtunk, hogy csak a Vágymágusok 3. részének megjelenése előtt kezdünk újból aktívan posztolni. Tavaly ősszel alakult úgy, hogy hosszabb szünet mellett döntöttünk.



A másik fénypontnak természetesen most is az írókkal való találkozás számított. Az ilyen események szerintem kiemelkedő élményt nyújtanak a szerzőknek és az olvasóknak egyaránt. Szombaton 11-től folyamatosan érdekelt valamilyen dedikálás, néha egy időpontban több is, így sajnos előfordult, hogy nem mindenhova jutottam el. Nagy szomorúságomra lemaradtam Hercz Júlia dedikálásáról, pedig otthonról vittem magammal a regényét, és vele doramákról is szerettem volna pár szót váltani. Lovranits Júlia Villőé eleve esélytelen volt, mivel ő pénteken kapott időpontot. Szívesen megköszöntem volna neki élőszóban is, hogy a posztjai hatására már nálunk is helyet kapott a madáritató a kertben. Mindenesetre bízom benne, hogy mindkettőjükkel lesz még alkalmam máskor összefutni! Sajnos későn ocsúdtam Szép Zsolt dedikálásával kapcsolatban, de ezt olyan szempontból nem bánom, hogy csak most vásároltam meg a könyvét, és minden bizonnyal nagyobb élmény lesz akkor aláíratni, amikor már személyes olvasói tapasztalattal rendelkezem róla. Eddig igazán figyelemre méltó véleményeket olvastam a Kárpát Walzerről, és az író Instagram oldala is szimpatikus. Ha minden jól megy, a következő dedikálásra már a második részt viszem.




No, és most lássuk, hogy kikkel sikerült! Ebéd után a Könyvmolyképző Kiadó gyerek standjánál kezdtem, ahol csokorba rendeződtek a meseírók. Nagyon szeretem őket, nemcsak azért, mert gyermeklelkű felnőtt vagyok, hanem azért is, mert rendkívül emlékezetes meseidő heteket és nyereményjátékokat bonyolítottunk le anno a Vörös Pöttyös Könyvek és a Könyv a lelke – Ahol a betűk életre kelnek FB csoportokban. Számomra ezek az emlékek nagyon különlegesek. Jó érzés volt népszerűsíteni az írásaikat és első kézből olvasni az exkluzív bejegyzéseiket. Bevallom, kicsit hiányoznak azok az idők.



A sort a Sütimesék szerzőjével, Bódai-Soós Judittal indítottam, noha róla most hallottam először, de nem akartam kihagyni a kínálkozó lehetőséget, majd Novák Vicával és Bodor Attilával folytattam. Attilával a tematikus hete óta tartom a kapcsolatot, ezért igazán örültem, hogy végre személyesen is megismerhettem! A tél menyasszonya c. bájos meséje nagyon a szívemhez nőtt, a legutóbbi mesekönyvét pedig a vonaton olvastam, és nem álltam meg mosolygás nélkül. Az elképesztő kelkáposza-főzelék igazi fiús mese, és le sem lehetne tagadni, hogy biológus írta.



Öröm volt nézni, ahogy az egykori rendőrnő, Kántor Kata és az okos kis nyomozókutyája, Nózi elbűvölték a gyerekeket! Őket már régi ismerősként üdvözöltem, szép kis gyűjteményem van Nózi izgalmas kalandjaiból, és jólesett, hogy az írónő megismert. Érdemes követni a FB profilját, érdekes és aranyos bejegyzéseket készít. Akárcsak a mindig mosolygós Ecsédi Orsolya. Szerintem vagány és szórakoztató történeteket ír. Rettenetesen sajnálom, hogy nem tudtam betartani a neki tett legutóbbi ígéretemet a tematikus hetével kapcsolatban! Talán majd adódik másik lehetőség, hogy egy kicsit reklámozzam a műveit. 

A Könyvmolyképző Kiadó másik standjánál Eszes Rita és Bessenyei Gábor voltak olyan kedvesek, és soron kívül dedikáltak nekem könyvjelzőket. Nagyra értékelem a gesztust! Velük is az egykori tematikus hetek kapcsán ismerkedtem meg, és hosszú ideje figyelemmel kísérem a munkájukat. Ritával a japán nyelv és kultúra szeretete közös pontunk. Igazán nagyszerű, hogy mindketten egyre népszerűbbek a fiatal olvasók között! Nagyon szuper kezdeményezésnek tartom, hogy Gábor legújabb vörös pöttyös regényét (Tested és lelkem) az egyik középiskolában a diákok kötelező olvasmánynak választották. Sokkal lelkesebben olvasnak a kamaszok, ha van választási lehetőségük, és ha a téma az őket érintő kérdések körül forog. Persze ez minden korosztályra igaz, de rájuk hatványozottan, és fontos lenne, hogy olvasni szerető nemzedékek kerüljenek ki az iskolák padjaiból. Itt az élő példa rá, hogy ez lehetséges, csak tudni kell őket megszólítani.



Szintén soron kívül sikerült beszélgetnem egy kicsit Rácz-Stefán Tiborral. Már kezdtem aggódni, hogy idén elkerüljük egymást, de végül szerencsésen alakult a dolog. Örültem a hírnek, hogy lehetősége adódott a nyár egy részét Németországban tölteni. Picit irigyeltem is. Utólag belegondolva, könyvekről vele nem beszélgettem, inkább magánéleti kérdések kerültek szóba, de egyáltalán nem bánom. Jó lenne gyakrabban találkozni! 

Szombaton a két KMK-s pult közt futkározva sikerült még beiktatnom egy főiskolás barátnőmmel való találkozást, és felkerestem az Olvashop standját. Évek óta vásárolok tőlük, és nagyon szeretem a termékeiket. Örömmel tapasztaltam, hogy már ők is megismernek. Mindig találok valami csábítót náluk, de soha nem bánom meg, hogy engedek a vonzásnak. Hát nem cuki ez a bögre? Bár nem tartozik a hivatalos HP univerzumhoz, a színe miatt engem a Hollóhátra emlékeztet.



Élményekkel csordultig telve érkeztem édesanyámhoz aznap este Kecskemétre. Így a baráti találkozásokat végül egy családi összejövetel koronázta meg. Mivel távol lakunk egymástól, ez ritkaságszámba megy, és tökéletessé tette az amúgy is csodálatos napot. A vasárnap délelőttöt vele töltöttem, és hazafelé ismét útba ejtettem a színes könyvheti forgatagot. Az előző nap vásárolt, többnyire kemény kötésű könyveimet Foxposttal feladtam, mert lehetetlenségnek tűnt megint több kilónyi könyvet magammal cipelni, amikor még nem értem a listám végére. Így is nálam maradt a bordó esernyő, amit elővigyázatosságból vettem szombaton reggel magamhoz, hiszen az első könyvheti élménybeszámolók mind özönvízszerű esőzésekről szóltak. Szerencsére nekem már csak napfény jutott! 

Célzatosan begyűjtöttem még néhány regényt, köztük a Holdbéli krónikák 4. részét, amiből az utolsó példányt hoztam el az Aranybagoly standjáról (ez tulajdonképpen szintén KMK-s illetőségű, az Alexandra webáruház utódja), és egy pillanatra ki is hagyott a szívem, hogy hajszál híján lecsúsztam az akciós vásárlási lehetőségről, ami idén csak a helyszínen élt.



Végezetül Cselenyák Imre dedikálása felé vettem az irányt. Számomra egészen bámulatos az a tehetség, amellyel megeleveníti a különböző történelmi korokat és személyeket. Mindig szívesen teszek időutazást a regényeivel, és izgatottan várom az új megjelenéseit. Most is örömmel hallottam, hogy hamarosan érkezik a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában a József Attila életéről írt duológiája. Meghatódtam attól, hogy kedvesen köszöntött, és a feleségével együtt beszélgetett velem. Ezzel a szép élménnyel búcsúztam az idei könyvhéttől.



Úgy érzem, nagyon jól sikerült felhasználni a rendelkezésemre álló rövid időt és anyagi keretet, bár a vége felé már muszáj volt lemondanom néhány kötetről, ami hirtelen megtetszett, ugyanis egy közelgő szülinapra is gondolnom kellett. (Ha jól megnézitek a képet, van ott egy kakukktojás LEGO a kezemben.) Így sem panaszkodhatom, amire igazán vágytam, azt sikerült beszereznem. A többit meg majd legközelebb. Szerintem a nyár végéig bőven el vagyok látva remek olvasnivalóval.

Ünnepi díszbe öltözött a lelkem a könyvheti hétvégén, ez is egy olyan alkalom volt, amit elraktározok a kedves emlékeim közé. Hálás vagyok minden egyes találkozásért, és várom a következőt!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése