2021. november 21., vasárnap

Arthdali krónikák

Arthdali krónikák



Dél-koreai televíziós sorozat, 2019
Epizódok száma: 18 (1.évad)
Műfaj: fantasy, történelmi, dráma, akció
Szereplők: Song Joong Ki, Jang Dong Gun,Kim Ji  Won, Kim Ok Win
Korhatár: 16+

Netflixes fülszöveg: 

Arth legendás földjén járunk. Arthdal ősi városának polgárai és a város környékén élők versengenek a hatalomért, miközben új társadalmat építenek.

Véleményem:

Ez a koreai Trónok harca. Ha ezt előre tudom, biztos nem halogattam volna. Pedig így történt, sőt, kétszer veselkedtem neki, mivel elsőre nem fogott meg a bevezetőben látott öldöklés. Másodjára viszont nagyobb figyelemmel fordultam a sorozat felé, és hamarosan azon kaptam magam, hogy éjszakába nyúlóan nézem. Egyszerűen elbűvölt.

Még ha nem is ez volt a készítők szándéka, óhatatlanul adódik az összehasonlítás a kultikus amerikai sorozattal. Már az intró előrevetít bizonyos hasonlóságot, és ez az érzés csak erősödik, amikor Arth mitikus földjének véres hatalmi harcaiba csöppenünk. Itt is egy nagyszabású politikai játszmának leszünk a tanúi, amely zseniális fordulataival és kegyetlenségével is letaglózza a nézőket.


Persze vannak hangsúlyos különbségek, amelyek biztosítják a sorozat egyediségét. Az Arthdali krónikák régebben, a bronzkor idején játszódik, egy ókori királyság létrejöttének izgalmas történetét mutatja be. Merít az első koreai király, Dangun legendájából, és fantasy köntösbe bújtatja.

A másik nagy különbség egy kelet-ázsiai sajátosságból fakad. A klasszikus kelet-ázsiai, köztük a dél-koreai doramák majdnem mind a zéró szex elve alapján készülnek. (Akármilyen furcsa, de ez adja az egyik vonzerejüket, mivel olyan édes romantikával ellensúlyozzák ezt, ami önmagában a tökéletesség érzését nyújtja a nézőknek.) Az új koreai sorozatok közül néhány már kicsit nyitottabb a finom erotika felé, de az Arthdali krónikák nem tartozik közéjük, ráadásul nem is kifejezetten romantikus. Olyannyira a zéró szex elvét követi, hogy nemi erőszak sincs benne, ami szemet szúr, hiszen egyéb kegyetlenség akad benne bőven. Életszerűtlennek tűnik. Ne mondja nekem senki, hogy ez nem történne meg, amikor a fél falut lemészárolják, a többieket meg rabláncra fűzik, és a foglyok között akad egy csomó szép lány.

Erős női karaktereket vonultat fel a sorozat, és gyönyörű színésznők játszanak benne. Közülük talán a legszebb a Momo törzs vezetője, aki érdekes módon nem koreai, hanem japán színésznő. (Karata Erika, a montázs bal alsó részén.)


A helyszín is hívogatóan szép, bár sokan szóvá teszik, hogy a vizuális effektek és a jelmezek elmaradnak az amerikai színvonaltól. Valószínűnek tartom, hogy a bronzkor szakértői is találnának hibát a sorozatban, de mindez nem változtat azon, hogy összességében érdekfeszítő lett a produkció. Részről részre nagyobb elismeréssel adóztam a forgatókönyvíróknak és a színészeknek.

Ez egy komplex történet, sok szálon fut, több nézőpontkarakterrel dolgozik. Kevés az egyértelműen fehér vagy fekete jellem, sokszor megmutatkozik az érme másik oldala. Látjuk a szereplőket kívülről, mások szemével, azután fordul a kocka, és megismerjük az ő nézőpontjukat. Ennek következtében néhány szereplő megítélésének esetében meghasonlottam, ami egyáltalán nem jellemző rám. Vegyük pl. az emlegetett Trónok harcát. Jamie-nek sosem bocsátottam meg, amit Brannel művelt, itt viszont előfordult, hogy a későbbiekben drukkoltam olyan szereplőknek is, akiket első látásra aljas gazembereknek tituláltam. Elámultam a felismerésen, rafinált a dramaturgia. 

Lassú a bevezetése, idő kell ahhoz, hogy összeérjenek a szálak, viszont később számos lélegzetelállító csavarral szolgál. Jelentéktelennek hitt félmondatokról derül ki, hogy valójában nagyon fontosak. Szédületes, ahogy alakulnak, majd felbomlanak az érdekszövetségek, és egyik ármány követi a másikat. Emellett óriási karakterfejlődéseknek lehetünk tanúi. A megrázó események hatására hősök és árulók születnek a szemünk előtt.


Alaposan körüljárja az emberi természetet. Olyan súlyos kérdésekre keresi a választ, amelyek napjainkban kiemelten aktuálisak a klímaváltozással és az emberiség jövőjével kapcsolatban. Miért van az, hogy sosem elégszünk meg a szükségessel? Mi az ára a jólétünknek? Hogyan jutunk el odáig, hogy inkább félrenézünk? Honnan ered a hatalomvágy, és mi a hatalom ára? Hogyan válik az áldozat maga is szörnyeteggé? Mi a legnagyobb bűn?

(Minimális spoiler! Az egyik legdrámaibb pillanat az volt szerintem, amikor Tanja feltette a kérdést az egykori hadifoglyoknak, hogy visszatérnének-e a szülőföldjükre. Vagyis hátrahagynák-e a megtapasztalt jólétet, ami mások elnyomására épül, és választanák-e újból az egyszerű, sokszor nélkülöző, de testvéries ősközösségi életet? Minimális spoiler vége.)

A történetről

Visszaemlékezéssel kezdődik, húsz évvel repíti vissza a nézőket az időben.

Arth vidékét emberek és neanthalok népesítik be. Az emberek gazdálkodnak, falvakat építenek, és a különböző törzsek erős szövetséget hoznak létre, míg a kék vérű neanthalok szoros egységben élnek a természettel. Vadak, méltóságteljesek és rendelkeznek az álomlátás képességével. A két faj félvér gyermekei a lila vérű igutuk, akik képességeiket tekintve pontosan fél úton helyezkednek el a felmenőik között. 


A békés időszaknak az emberek túlnépesedése vet véget, amikor a termőföldért háborúzni kezdenek a neanthalokkal.
 
(Spoiler! A neanthalok hiába gyorsabbak és erősebbek, nem tudják felvenni a versenyt az emberi aljassággal és leleményességgel. Így a sorsuk megpecsételődik, ám két félvér csecsemő túléli a háborút követő hajtóvadászatot. A kicsiket elválasztják egymástól, az egyik a távoli Iark földjén nevelkedik egyszerű körülmények között, a másik a törzsszövetség székhelyén, Arthdal városában, a legnagyobb titokban. Az ikreket Song Joong Ki alakítja, a tőle megszokott bravúros módon. Spoiler vége!)

Zenei aláfestés:


Arthdal mohósága azonban kielégíthetetlen, nem elégszik meg a neanthaloktól elnyert területekkel, hanem egyre messzebb terjeszkedik, és nála fejletlenebb emberi törzseket is leigáz. A túlélőket rabszolga sorba vetik, és a szövetség fővárosába viszik. Itt bontakozik ki a monumentális hatalmi harc a törzsszövetség kulcsfigurái között. A régi rendszer a végnapjait éli, küszöbön áll a királyság létrejötte. Már csak az a kérdés, hogy kinek a fejére kerül a korona, kinek sikerül abszolút hatalomra szert tennie.

Természetesen igyekszik bebetonozni a hatalmát a szövetség jelenlegi vezére, a kapzsi és erélyes Szanung, aki a saját idősebb fiát, Thagont tartja a legveszélyesebb riválisának. Thagon rendkívül tehetséges és ambiciózus, nem véletlenül ő a neanthalokkal folytatott háború hőse.
Tisztségénél fogva óriási befolyással bír a sunyi főpap, Asza Ron, aki a tekintélyes papi klán támogatását élvezi. Legalább akkora hatalma van a He törzs agyafúrt vezetőjének, Miholnak, aki a bronzkészítés titkát birtokolja. Ő a lányát, Taealhát is beveti, hogy még feljebb kapaszkodhasson a ranglétrán.


Ezzel körvonalazódni látszik a játszma tengelye, de sok meglepetést tartogat még a sorozat. Olyan szereplők is előhúznak adu ászt, akikről elsőre nem feltételeztem. Idővel azonban könyörtelenül ritkul a mezőny.

A hatalmi játszmában természetesen fontos egyensúlyi szerepet kapnak a katonák, elsősorban Thagon magánhadserege, a dekan harcosok, és lassan felveszik a kesztyűt a vahan hadifoglyok. Közülük kiemelkedik Tanja, a törzs új sámánja, és gyermekkori barátja, Unszom, aki népe elszánt szabadságharcosává válik. Nevezhetjük őket akár az üstökös gyermekeinek is, mivel ugyanazon a napon születtek, egy kék üstökös feltűnésének idején, és egy prófécia is fűződik hozzájuk.


(Spoiler! A jóslat szerint a kék üstökös megjelenésekor három gyermek születik, az egyik a kard, a másik a csengő, a harmadik a tükör. Ők okozzák majd Arthdal vesztét. A harmadik társuk Unszom ikertestvére, Saja, aki szürke eminenciásként, a háttérből mozgatja a szálakat. Spoiler vége!)

Van itt méregkeverés, árulás és vérszomj, minden, ami a hatalomvágy velejárója, csipetnyi misztikummal fűszerezve. Nagyon izgalmas történet, de néhány jelenete rettentően véres, ezért 16 éven aluliaknak nem ajánlom!

Bár nem szoktam kedvelni a sötét karaktereket, érdekes módon eddig Thangon története és titka fogott meg a legjobban. Ugyanakkor a szívem alapvetően az üstökös gyermekei felé húz.


Fentebb említettem néhány negatívumot. Kiegészítem még azzal, hogy a mellékszereplők esetében vannak sebtében előkapott és kibontatlanul hagyott szálak (pl.: a Xabara gyermeke vagy a Shahati Fekete Nyelve), illetve az utolsó epizódokat kissé meseszerűnek találtam.

A sorozatot több évadra tervezték, ezért tökéletes lezárást nem kapunk. A 18.rész végén egy óriási csúcsponthoz érkezünk, ami egyből előrevetíti a következő nagy konfliktust. A folytatás a pandémia miatt sajnos csúszik, de már felröppentek hírek arról, hogy megkezdték a forgatás előkészületeit.* Addig is érdemes újból megnézni, hiszen ez is egy olyan részletgazdag sorozat, amely minden alkalommal más szempontból fogja meg a nézőt.

Összegzés:

Ez a sorozat egy fiktív ókori királyság születését övező kegyetlen hatalmi harcról szól. Több szempontból a Trónok harcára emlékeztet, de vannak egyéni vonásai is. Lassú bevezetés után kifejezetten lebilincselővé válik, fordulatos és elgondolkodtató. Érdekes sorsokat és jellemeket tár elénk, erőssége a karakterfejlődés ábrázolása. Azoknak ajánlom, akik kedvelik a régmúltban játszódó kalandfilmeket és a fondorlatos cselszövéseket. A 16+ korhatárt nem árt komolyan venni, mert helyenként brutális. Akik még nem láttak koreai sorozatot, azok valószínűleg egy kicsit színpadiasnak fogják találni a stílusát, de ez gyorsan megszokható, érdemes próbát tenni vele. Song Joong Ki rajongóknak pedig egyenesen kötelező darab, mivel kettős szerepben látható.

Megtekinthető magyar felirattal a Netflix műsorán.

Trailer:

Megjegyzés: a montázsok fejléceinél merítettem az https://www.artstation.com/artwork/lV30zo képeiből.

*Frissítés: A 2.évad forgalmazási jogait a Disney+ vette meg, de sajnos csak Amerikában és Ázsiában vetítik, Európában nem. Itthon Cherokee Subs fordításában érhető el. 


1 megjegyzés: